„Merítek az õsi tûzbõl,
merítek a fénybõl.
Merítek a földanyából,
merítek az égbõl.

Merítek az õsi hitbõl,
Fénylõ Nap tüzébõl.
Merítek én Nap atyánktól,
és a Fény szûzétõl.

Merítek a Fény fiától,
a Turulmadártól.
Merítek az erdõk mélyén,
a rügyezõ fáktól.

Merítek egy szarvasgímtõl,
mely viszi a Napot.
Amely fent az agancsa közt,
szakadatlan ragyog.

Merítek az õseinktõl,
merítek hazámból.
EN-LIL-tõl, a Nap fiától,
apámtól, s anyámtól.
Meritek egy nagy kanállal,
az életnek vizébõl.
Merítek az égi utak,
csillagszekerébõl.

Egy vagyok én Nimród atyánk,
õsi táborából.
Egy vagyok én Atillának,
gyõztes mámorából.

Egy vagyok én azok közül,
kikben Árpád vére.
Egy az Isten, egy a Nemzet,
egy vagyok én véle.

Tiszta tóból merítettem,
tiszta hát a lelkem.
Amit innen eltanultam,
soha nem felejtem.

Egy vagyok a tudatommal,
nincsen másik arcom.
A sötétség ellen vívom,
minden egyes harcom.”