Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 6

-> Online tagok: 1
CharlesHoife

-> Regisztráltak: 350
-> Legújabb tag: antalyaliali

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Legyenek átkozottak Trianon kitervelõi, végrehajtói és leszármazottaik!

Hírek
Apponyi beszéde az ötöstanács elõtt

Párisból megérkezett már Apponyi Albert gróf expozéjának elsõ része is, az, amely tegnap technikai okokból megkésett, úgy, hogy a vasárnapi lapok csak a beszéd második részét közölhették. Mint az azóta érkezett francia lapszemelvényekbõl látható, Apponyi beszédének nagy hatása volt, bár a francia sajtó, melyet oláh, szerb és cseh tõke irányít, erõsen uszít is ellenünk.


A Magyar Távirati Iroda Párisba kiküldött tudósítója a legfelsõbb tanácsnak arról az ülésérõl, amelyen Apponyi Albert gróf. a magyar békedelegáció vezetõje expozéját elmondotta, a következõ tudósításban számol be:
A magyar békeküldöttek fõmegbízottai pénteken kora délután három autóban mentek a Quai d’Orsay-ra. Az elsõ autóban ültek Apponyi Albert gróf, Teleki Pál gróf, Henry ezredes és Sermage õrnagy: a másodikban Bethlen István gróf, Popovics Sándor, Praznovszky Iván és lord Hay: a harmadikban Lers Vilmos báró, Somsich László gróf, Jacomini fõhadnagy és egy gyorsíró. A fõmegbízottak pontban délután 2 1/2 órakor érkeztek meg a külügyminisztériumba.
„Öngyilkos legyen-e az ország, nehogy megöljék?”


Clemenceau megadta a szót Apponyi Albert grófnak és mikor Apponyi helyérõl fölemelkedett, fölhívta, hogy ülve beszéljen. Apponyi állva maradt, megjegyezve, hogy jobban szeret állva beszélni, mert ehhez van szokva.


Beszédét avval kezdte, hogy még egyszer köszönetet mondott azért, hogy a fölszólalásra alkalmat adtak neki. Voltaképpen megvitatást szeretett volna, minthogy azonban a legfelsõbb tanács erre vonatkozólag már döntött, nem marad más hátra, minthogy a döntés elõtt meghajoljon és elfogadja a helyzetet úgy, amint van, egyenesen célja felé haladjon. Nem habozik kijelenteni, hogy lényeges módosítások nélkül a békeszerzõdés tervezetét nem fogadhatja el.


Tudatában van, mit jelent az aláírás megtagadása, tudja, minõ súlyos veszélyek és bajok származnának ebbõl, de végre is, ha csak a föltétlen elfogadás és a békeszerzõdés visszautasítása között lehetne választani, akkor az ország elõtt csak az a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék? Szerencsére még nem vagyunk ennyire. Önök fölhívtak arra, hogy tegyük meg észrevételeinket, ami annyit jelent, hogy önök még nem mondták ki az utolsó szót és hogy azok a dokumentumok, amelyeket önök elé terjesztünk, abban a komoly figyelemben és lelkiismeretes mérlegelésben fognak részesülni, amit e súlyos problémák megkövetelnek. Ebben az esetben reméljük, hogy önöket meggyõzhetjük. Reméljük ezt annál is inkább, mert sem ma, amidõn szerencsém van önökhöz szólani, sem a dokumentumokban, amelyeket az önök mérlegelése alá bocsátunk, nem szándékozunk érzelmeinkkel kérkedni, sem pedig külön érdekeinket védelmünkbe venni. Közös terrénumot keresünk, amelyen önökkel találkozhatunk és ez a terrénum magától kínálkozik.


Ez a terrénum a nemzetközi igazságnak és a népek szabadságának az alapelve, amelyet olyan fennen hirdettek a szövetségesek, valamint az állandó békéhez és az európai újjáépítéshez fûzõdõ nagy érdekek.


Apponyi angolra fordítja beszédét.


Clemenceau itt félbeszakította a szónokot és megjegyezte, hogy le fogják fordítani angolra, amit idáig mondott. Apponyi azt az észrevételt tette, hogy jobb szeretné, ha maga fordíthatná le szavait és ha ezt megengedik, akkor evvel a joggal beszédének végén fog élni. Clemenceau azt válaszolta erre, hogy a legfelsõbb tanács kétségtelenül szívesen megengedi, hogy saját maga fordítja le beszédét, de azt ajánlja neki, hogy a hallgatóság figyelmének lekötése érdekében inkább szakaszról-szakaszra tegye ezt. Apponyi erre csodálatos könnyedséggel és szabatossággal angolul ismételte szavait és egyórás beszédének egész további folyamán idõrõl-idõre megszakította szavait, hogy angolul is tolmácsolja, amit franciául mondott.


Magyarországot sújtották a legjobban.


- Ezeknek az alapelveknek a szempontjából, - folytatta tovább – elsõ pillanatra megdöbbentõ a föltételek rendkívüli súlyos volta. Bizonyos, hogy kemény föltételeket szabtak a többi hadviselõ nemzeteknek is, Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának, de ezek a föltételek egyik országot sem sújtották , mint sújtanák Magyarországot, területének és lakosságának tökéletes földarabolásával. De Magyarország nemcsak teljesen földaraboltatnék, hanem – amint lesz alkalmunk azt kétségbevonhatatlan adatokkal igazolni – az a terület, amely Magyarországból megmaradna, meg lenne fosztva a gazdasági virágzás minden lehetõségétõl.


- Mi ez, ha nem egyéb, mint egy nemzet teljes és szándékos elpusztítása?
- Hogyan állanak meg evvel szemben azok a nagy elvek és azok az egyetemes érdekek, amelyek kell, hogy ítéletüket irányítsák? Ez az a kérdés, amelyre válaszolni kívánok. De mielõtt errõl szolnék, két sürgõs természetû észrevételt kell tennem.


Apponyi ezután a hadifoglyok ügyét hozta szóba és kérte, enyhítsenek azon szigorú kikötésen, hogy a foglyokat csak a békekötés érvénybe lépte után lehet hazaszállítani. A Szibériában sínylõdõ sok százezer fogoly mérhetetlen szenvedéseit fölemlítve, fõleg Japánnak és az Egyesült-Államoknak a jó akarását kérte és megköszönte, amit eddig ezek az államok hadifoglyaink érdekében tettek.


Azután az ország földrajzi és gazdasági egységének a kérdésére tért át és kifejtette mindazokat az ismert érveket, amelyek bizonyítják, hogy a békefeltételek Magyarországot teljesen lehetetlen helyzetbe juttatnák, mert például fát és vasat kívánnak tõlünk, holott mi ezekben a cikkekben magunk is behozatalra szorulunk.





















































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 2.10 másodperc
2,924,556 egyedi látogató