Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Legyenek átkozottak Trianon kitervelői, végrehajtói és leszármazottaik!

Hírek
Apponyi beszéde az ötöstanács előtt

Párisból megérkezett már Apponyi Albert gróf expozéjának első része is, az, amely tegnap technikai okokból megkésett, úgy, hogy a vasárnapi lapok csak a beszéd második részét közölhették. Mint az azóta érkezett francia lapszemelvényekből látható, Apponyi beszédének nagy hatása volt, bár a francia sajtó, melyet oláh, szerb és cseh tőke irányít, erősen uszít is ellenünk.


A Magyar Távirati Iroda Párisba kiküldött tudósítója a legfelsőbb tanácsnak arról az üléséről, amelyen Apponyi Albert gróf. a magyar békedelegáció vezetője expozéját elmondotta, a következő tudósításban számol be:
A magyar békeküldöttek főmegbízottai pénteken kora délután három autóban mentek a Quai d’Orsay-ra. Az első autóban ültek Apponyi Albert gróf, Teleki Pál gróf, Henry ezredes és Sermage őrnagy: a másodikban Bethlen István gróf, Popovics Sándor, Praznovszky Iván és lord Hay: a harmadikban Lers Vilmos báró, Somsich László gróf, Jacomini főhadnagy és egy gyorsíró. A főmegbízottak pontban délután 2 1/2 órakor érkeztek meg a külügyminisztériumba.
„Öngyilkos legyen-e az ország, nehogy megöljék?”


Clemenceau megadta a szót Apponyi Albert grófnak és mikor Apponyi helyéről fölemelkedett, fölhívta, hogy ülve beszéljen. Apponyi állva maradt, megjegyezve, hogy jobban szeret állva beszélni, mert ehhez van szokva.


Beszédét avval kezdte, hogy még egyszer köszönetet mondott azért, hogy a fölszólalásra alkalmat adtak neki. Voltaképpen megvitatást szeretett volna, minthogy azonban a legfelsőbb tanács erre vonatkozólag már döntött, nem marad más hátra, minthogy a döntés előtt meghajoljon és elfogadja a helyzetet úgy, amint van, egyenesen célja felé haladjon. Nem habozik kijelenteni, hogy lényeges módosítások nélkül a békeszerződés tervezetét nem fogadhatja el.


Tudatában van, mit jelent az aláírás megtagadása, tudja, minő súlyos veszélyek és bajok származnának ebből, de végre is, ha csak a föltétlen elfogadás és a békeszerződés visszautasítása között lehetne választani, akkor az ország előtt csak az a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék? Szerencsére még nem vagyunk ennyire. Önök fölhívtak arra, hogy tegyük meg észrevételeinket, ami annyit jelent, hogy önök még nem mondták ki az utolsó szót és hogy azok a dokumentumok, amelyeket önök elé terjesztünk, abban a komoly figyelemben és lelkiismeretes mérlegelésben fognak részesülni, amit e súlyos problémák megkövetelnek. Ebben az esetben reméljük, hogy önöket meggyőzhetjük. Reméljük ezt annál is inkább, mert sem ma, amidőn szerencsém van önökhöz szólani, sem a dokumentumokban, amelyeket az önök mérlegelése alá bocsátunk, nem szándékozunk érzelmeinkkel kérkedni, sem pedig külön érdekeinket védelmünkbe venni. Közös terrénumot keresünk, amelyen önökkel találkozhatunk és ez a terrénum magától kínálkozik.


Ez a terrénum a nemzetközi igazságnak és a népek szabadságának az alapelve, amelyet olyan fennen hirdettek a szövetségesek, valamint az állandó békéhez és az európai újjáépítéshez fűződő nagy érdekek.


Apponyi angolra fordítja beszédét.


Clemenceau itt félbeszakította a szónokot és megjegyezte, hogy le fogják fordítani angolra, amit idáig mondott. Apponyi azt az észrevételt tette, hogy jobb szeretné, ha maga fordíthatná le szavait és ha ezt megengedik, akkor evvel a joggal beszédének végén fog élni. Clemenceau azt válaszolta erre, hogy a legfelsőbb tanács kétségtelenül szívesen megengedi, hogy saját maga fordítja le beszédét, de azt ajánlja neki, hogy a hallgatóság figyelmének lekötése érdekében inkább szakaszról-szakaszra tegye ezt. Apponyi erre csodálatos könnyedséggel és szabatossággal angolul ismételte szavait és egyórás beszédének egész további folyamán időről-időre megszakította szavait, hogy angolul is tolmácsolja, amit franciául mondott.


Magyarországot sújtották a legjobban.


- Ezeknek az alapelveknek a szempontjából, - folytatta tovább – első pillanatra megdöbbentő a föltételek rendkívüli súlyos volta. Bizonyos, hogy kemény föltételeket szabtak a többi hadviselő nemzeteknek is, Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának, de ezek a föltételek egyik országot sem sújtották , mint sújtanák Magyarországot, területének és lakosságának tökéletes földarabolásával. De Magyarország nemcsak teljesen földaraboltatnék, hanem – amint lesz alkalmunk azt kétségbevonhatatlan adatokkal igazolni – az a terület, amely Magyarországból megmaradna, meg lenne fosztva a gazdasági virágzás minden lehetőségétől.


- Mi ez, ha nem egyéb, mint egy nemzet teljes és szándékos elpusztítása?
- Hogyan állanak meg evvel szemben azok a nagy elvek és azok az egyetemes érdekek, amelyek kell, hogy ítéletüket irányítsák? Ez az a kérdés, amelyre válaszolni kívánok. De mielőtt erről szolnék, két sürgős természetű észrevételt kell tennem.


Apponyi ezután a hadifoglyok ügyét hozta szóba és kérte, enyhítsenek azon szigorú kikötésen, hogy a foglyokat csak a békekötés érvénybe lépte után lehet hazaszállítani. A Szibériában sínylődő sok százezer fogoly mérhetetlen szenvedéseit fölemlítve, főleg Japánnak és az Egyesült-Államoknak a jó akarását kérte és megköszönte, amit eddig ezek az államok hadifoglyaink érdekében tettek.


Azután az ország földrajzi és gazdasági egységének a kérdésére tért át és kifejtette mindazokat az ismert érveket, amelyek bizonyítják, hogy a békefeltételek Magyarországot teljesen lehetetlen helyzetbe juttatnák, mert például fát és vasat kívánnak tőlünk, holott mi ezekben a cikkekben magunk is behozatalra szorulunk.





















































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.18 másodperc
999,142 egyedi látogató