Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 4

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

ATILLA A HUNOK NAGY KIRÁLYA

HírekHogyan mutatkoznak meg ezek az ellentmondások? Sehogy sem akarják beismerni, hogy a felsorolt adatok kronológiailag ütik egymást. Ugyanis: Jordanes a katalauni csata idõpontját a Kr.u.-i 451. esztendõ nyarára teszi Galliában tehát a mai Franciaország területén, és az említett MAENCHEN-HELFEN könyve (amit a következõkben csak így rövidítek: MH) a 131. oldalon a következõket írja: A Chalcedoni Zsinat jegyzõkönyvei valami fényt vetnek a Hunok balkáni betörésére a 451. évben. Marcianus (keletrómai) császár zsinatot hivott össze Niceába, 451 szeptember 1-jére. Minden reménye megvolt, hogy erre az idõre ott legyen, hacsak valami sürgõs államügy nem tartja vissza a csatatéren. Hamarosan szembe találta magát a dunai határon lévõ zavarral. Ez éppen nyár folyamán történt. Augusztusban kéri a Niceában összegyûlt püspököket, hogy imádkozzanak az ellenségen való gyõzelméért. Õ tehát Trákiában volt, de a csata dúlt az egész Illyricumban. Mivel sem a moésiai, sem a Dacia ripensisi püspök nem vett részt a zsinaton, mely végül is Chalcedonban ült össze feltehetõ, hogy megint a Hunok özönlötték el a két szerencsétlen provinciát. A fogalmazásból érezhetõ, hogy a történész semmiképpen sem akarja kimondani az igazságot, hogy Atilla Hunjaival a Keletrómai Birodalomba tört, de azt kétségtelenül megállapítja, hogy mindez a 451. esztendõ nyarán történt. Hát ha Atilla seregével a Keletrómai Birodalom ellen harcolt a 451. esztendõ nyarán, hogyan tudott ugyanebben az idõben a katalauni síkon is csatázni? Hisz éppen ez az, amit lehetetlennek tartok és ennek alapján állítom hogy a katalauni csata NEM VOLT. De olvassunk tovább MH adataiban. Az elõbb idézettek után két megállapítást tesz. 1. A galliai Trier város Eucherius nevû temploma 450-ben le lett rombolva. (Természetesen a rombolást is Atillának tulajdonítja akkor is, ha a feltételezett és 451-ben lezajlott katalauni csata elõtt egy évvel rombolta le valaki ezt a templomot. Egyéb adatai szerint ebben az idõben a gótok jártak arra, de róluk ilyesmit nem tételezhet fel egy angolszász történész. A gyanú tehát Atillára esik akkor is, ha a saját adatai szerint csak 451-ben érkeztek a Hunok Galliába.) 2. Megjegyzi, hogy Troyes közelében, Észak-Franciaországban találtak egy üstdarabkát, ami Hun eredetû. Ezek után elmondja az elõbbiekben idézett azon szándékát, hogy új lökést ad a Locus Mauricius közelében lévõ csatatéri kutatásoknak. Majd hozzáteszi: mindezek az adalékok nem változtathatják meg az elõbbiekben elmondott történelmi eseményeket a 451. esztendõre vonatkozóan. Atilla itáliai hadjárata azonban új vizsgálatra szorul. Hát igaza van. Ha 451-ben Atilla balkáni hadjáratot folytatott, és az említett történész azt állítja, hogy az üstdarab megtalálása és a trieri templom lerombolása nem változtatják meg a balkáni, vagyis a Keletrómai Császárság ellen vezetett háború eseményeit nyilvánvaló, hogy Atilla itáliai hadjárata, melyet a katalauni csata végsõ felvonásának tartanak új vizsgálatra és átértékelésre szorul. Ezt mondja a logika. Miképpen vizsgálja meg tehát az említett történész újra ezt az eseményt? A következõ fejezetben mintha nem is beszélt volna elõzõleg a 451. évben lezajlott balkáni háborúról, így kezdi ismertetését: A Hunok vesztesége a 451. évben igen nagy kellett legyen. Mikor elindultak Galliába, a 451. évben, nyilvánvalóan a vizigótok ellen, Marcián császár nem mozdult. De Atilla nem számíthatott a Római Birodalom keleti részének a semlegességével akkor, amikor õ a nyugati felét támadja meg, semmit sem tudunk Itália politikai helyzetérõl. Atilla Galliából egyenesen Itáliába vonult az 511-bõl származó krónika szerint a Hunok elfoglalták Aquileját az Adriai-tenger északkeleti csücskében, a Galliából történt és Pannonia felé irányuló visszavonulásukban. Hogyan keltek át az Alpokon? Hiszen Észak-Franciaországból Itáliába csak az Alpokon keresztül lehet jutni. Ezt kérdezem én is. Láthatjuk, hogy az idézett szöveg tele van ellentmondásokkal, s különösen az a kiértékelése igen furcsa ennek a történésznek, hogy elvárja a Keletrómai Császárság feltétlen segítségét akkor, amidõn Atilla a Nyugatrómai Birodalom ellen indul, de eszébe sem jut erre gondolni a biztosan állított katalauni csata esetében. Ugyanis ha Atilla akkora sereggel, mint amit Jordanes és társai leírnak Észak-Franciaországba ment, otthon Hunniában alig maradhatott katona és harcos a Duna-Tisza közén. Ha Marcian császár olyan vitéz volt, és megtagadta a Hun adó fizetését, és háborúba indult Atilla ellen, miért nem használta ki a kedvezõ alkalmat a Hun Birodalom központjának megszállására akkor, amidõn Atilla csatát vesztett Katalaunnál és mint írják iszonyú nagy veszteséggel igyekezett haza összetört és leromlott seregével? Csak egy a felelet erre. Nem volt ily kedvezõ alkalom, mert Atilla nem ment seregével sem Galliába, sem frank honba. De miért is támadt volna a frankok ellen, amikor azok a Hunok rokonai. A Hunok rokonai? Ezt még sohasem hallottuk. Magyarázd meg jobban ezt a rokonságot, és azt is, hogy milyen történelmi bizonyítékok vannak erre. Csak fel kell lapozni a FRANK KIRÁLYOK GESTÁJA c. könyvet, melyet a Kr. utáni VIII. században, tehát jó 400 évvel a Hun Atilla után írtak. Ez a hiteles történelmi adat ugyanis azonosítja SZIKAMBRIÁT Atilla azon városával, amelyet BUDÁ-nak neveztek. Ugyanezt mondja A FRANKOK TÖRTÉNETÉNEK KÖNYVE is, melyet csaknem ugyanebben az idõben írtak, a Kr.u. 727-ben. De tulajdonképpen a középkorban kerültek nyilvánosságra ezek a hagyományok. Így JEAN LAMAIRE (Kr.u.1512) megírta nagy mûvét, GAUL (GALLIA) ISMERTETÉSE és A TRÓJAI KÜLÖNLEGESSÉGEK címen. Ebben a következõket mondja: a Hunok vagy Magyarok szintén a trójaiak leszármazottai, testvérei a frankoknak, éppen úgy, mint a törökök. Azonban míg a törökök pogányok, a Hun-Magyarok keresztények. A Hun-Magyar-Török azonosítás onnan jön és azért van, mert Atilla annak a török clannak (törzsnek) a leszármazottja, amelyik a TURKUS-tól ered és a trójai TROILLUS fia. Atilla idejében ez a frank-Hun rokonság még ismertebb volt, és minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a Hun seregek sohasem törtek be frank honba. Fogadjuk csak el tehát azt a valóságot, hogy Atilla nem vezette seregét Galliába, mert egész életében csak a római birodalmakkal volt elfoglalva. Ezek adófizetõi voltak, de védte is és élelmezte is õket. Atilla uralkodása alatt a gótok messzire elkerülték a római területeket, de Atilla halála után még Rómát is elpusztították, miként azt látni fogjuk. Akkor most mi a történelmi helyzet? Mi történt 451 és 452-ben? A hiteles történelmi adatok szerint Atilla 451-ben Marcian keletrómai császárt fegyverrel kényszeríti a szerzõdés betartására, melyben benne foglaltatik a dunai hajózás Hun monopóliuma, a manicheizmusnak, vagy egyesek által nesztoriánizmusnak nevezett keresztény Jézus-hit szabad gyakorlata és az évi adó megfizetése. Ezt Atilla elérte megint a 451. év nyarán a Balkánra, vagyis a Keletrómai Birodalomba vezetett hadjáratával. Tudjuk jól, hogy Marcian császár nem tudott megjelenni a 451. Szeptember 1-jére meghirdetett zsinaton, amit nem a Kisázsiában lévõ Niceában tartottak, hanem a tõle 60 mérföldre lévõ Chalcedonban. Azért nem tudott a császár itt megjelenni, mert a háborúval volt lefoglalva. Priszkosz rétor útja Atillához csak ezután tehát 452-ben volt, miután Atilla már visszatért Róma alól. Ugyanis legyõzve Marcian keletrómai császárt, még az õsz beállta elõtt átkelt a Julián Alpokon, jobban mondva a Száva folyásán haladva még 50 kilómétert sem kellett seregének az alig 1000 métert elérõ fennsíkon megtennie, amíg leértek a tengerpartra. Innen megint kb. 60 km a mai Triest, és innen még 50 km sincs az Isonzó folyó, melynek torkolatánál feküdt ALQUILEJA a bevehetetlen város. Tudjuk jól, hogy ennek ostroma hónapokig tartott. Én valószínûnek tartom, hogy Atilla ide küldte áttelelni az enyhe Adriai tengerpartra a balkáni seregét, Õ hazament a Tisza mellé, majd tavaszkor megindult Itália meghódítására. Mi oka lehetett arra, hogy Itália ellen induljon? A nyugati történészek azt írják, hogy HONORIA, Valentin nyugatrómai császár húga Atillának feleségül ajánlkozott és írt neki egy ilyen ajánlkozó lelelet. Atilla elfogadta menyasszonynak, de a régi ázsiai szokás szerint a királyleánnyal járó felekirályságot is követelte. Nem tudjuk igaz-e ez a lehetõség, de MH is ír róla, sõt azt is állítja, hogy CSABA királyfi Honoria és Atilla gyermeke. 451-ben CSABA királyfi már serdülõkorban van, tehát miképpen mehetett Atilla a menyasszonyért Róma ellen? A nyugati történészek nem azt írják, hogy 451-452-ben a menyasszonyért ment háborúba. Lehet, hogy Honoria már régen a felesége volt és fiat szült neki. Erre vonatkozólag egyetlen történész sem mond idõpontot. Atilla tehát a fele királyságot követelhette felesége Honoria és fia Csaba részére. Ez lehetséges, hiszen minden nyugati történetírás Honoria és Atilla házasságát megtörténtnek mondja. Közölni kell azt is, hogy a Nyugatrómai Birodalomnak iszonyú nehézségei támadtak Hispániában és Galliában a már mindent elfoglaló gótokkal, és én valószínûnek tartom azt, hogy Jordanes azért találta ki Atilla vereségét a nem létezõ katalauni csatával együtt, hogy kereszténnyé válásának elismeréséül püspöknek kinevezett zsidó-gót keverék, valahogy enyhítse azt a vereséget, amit Aetius által vezetett római csapatok Galliában a gótoktól elszenvedtek. Ez a vereség az oka annak, hogy Aetius és serege sehol sincs Atilla itáliai hadjárata alatt. Másik körülmény Aetius távolmaradására az, hogy közte és Valentian császár ravennai udvara között szinte áthidalhatatlan ellentétek álltak fenn, és tulajdonképpen Atilla követelésére helyezték vissza Aetiust a római hadak vezénylõ parancsnokának, de Atilla halála után a ravennai udvar azonnal meggyilkoltatja. (MH. úgy írja, hogy lemészárolták.) De miért nem haladunk a gót kérdésben is a logikus gondolkodás szerint? Minden nyugati történész ír arról, hogy Atilla udvarában jelen voltak mindig, mint szövetségesei, a gót királyok. Ezek a gótok mind-mind Róma ellenségei, és tulajdonképpen õk pusztították el a Római Birodalmat. Atilla idejében a helyzet az, hogy 1. A vandáloknak nevezett germán törzsek már 429-ben átkeltek Afrikába a Gibraltári szoroson, miután feldúlták a mai spanyol félszigetet, és ott önálló és gazdag államot alakítottak. Uralkodójuk: GAISERIK. 2. A vizigótok uralma alatt van az egész Ibériai-félsziget (mai Spanyolország) és egész Gallia (a mai Franciaország 2/3-a). 3. Az ostrogótok, akik a Visztula és a Don környékérõl a Balkánig lehatoltak. Ezek mind a rómaiak ellenségei voltak, és csak Atilla zsenialitásának köszönhetõ, hogy szövetséget kötve velük távoltartotta õket Rómától A vandálok és a vizigótok szövetsége volt az Aetius által vezényelt római csapatok ellensége és Atillának esze ágában sem volt ellenük hadat vezetni Galliába. Ugyanis, ha Õ hadsereggel ment volna oda és csatázott volna a régészetnek mint mondtuk tömegével kellett volna megtalálnia a számtalan Hun leletet. De csak egy üstdarabkát találtak. Voltak-e akkor a Hunok valamikor Galliában? Voltak, de nem Atilla idejében, hanem 384-ben, miképpen írja MH. könyvének 41. oldalán a Trierbõl visszatérõ Ambrose püspöknek Valentinianus II. császárhoz intézett levelére hivatkozva: Lehet, és minden valószínûség szerint ezek hagytak ott egy Hun üstöt. De a gótok mindenben utánozták a Hunokat, s lehet, hogy az üstdarab, amire alapozzák a katalauni csata megtörténtét, nem is valami Hun üstbõl való, hanem a gótokéból. Atilla tehát szövetségben volt a gótokkal. De ki volt a közös ellensége ennek a Hun-gót szövetségnek? A népeket leigázó és megnyomorító Római Birodalom. Addig, míg nem állt fenn ez a szövetség, a Hunok harcosokat és sereget adtak a rómaiaknak pl. a vizigótok ellen, akiket ki is zavartak Illyricumból véglegesen. Ahogy azonban megkötötték a szövetséget, háborút nem viseltek a gótok ellen. Különösképpen Atilla idejében erõsödött meg ez a szövetség annyira, hogy a gót törzsfõnökök és hatalmasok fiai és leányai is Atilla udvarában tartózkodtak. Így került oda tulajdonképpen a szövetség zálogaként az a gót hercegnõ is, aki sajnos Atilla felesége lett Ildikó néven. A gótok szövetségben voltak Atillával, mert féltek tõle, és ez a szövetség határozta el 451-ben a Római Birodalom megsemmisítését. Atilla az említett 451-beni hadjáratával, melyet Marcian keletrómai császár ellen vezetett, el is intézte a keleti részt, de tudta, hogy elõbb a korrupt Nyugatrómai Császárságot kell felszámolnia. Azért támadtatta meg Galliában a római hatalom visszaállítására induló Aetiust a vandálokkal és a vizigótokkal ugyanannak az évnek 451-nek a nyarán, amikor Õ a Keletrómai Birodalmat, tehát Bizáncot vette célba. Logikus ez az összpontosított és szinkronizált háború megindítás az egész Római Birodalom ellen. Atilla azonban nemcsak nagy hadvezér, hanem nagyszerû politikus is volt. Ismerte a rómaiak erejét, és tudta, hogy Aetius Hun segítség nélkül gyõzni nem tud. Ki is készítette egymást a vizigótok és a rómaiak csatája úgy, hogy egyik sem tudott lábra állni. Aetius nem bírta megállítani Atilla hadjáratát a Nyugatrómai Császárság ellen, a vizigót Theoderik II. pedig elesett a csatában, és így serege nem tudott elindulni Róma elfoglalására. Ezt a csatát akarta a zsidó-gót Jordanes elfeledtetni azzal a katalauni vérfürdõvel, amit ügyesen kitalált Atilla dicsõségének és nagyságának az elfeledtetésére. Gondoljunk arra, hogy milyen kevés írástudó ember volt az õ idejében, hiszen csak õ írt errõl és senki más. Atilla, itáliai hadjáratát Gárdonyinál szebben nem tudom leírni. Így maradjom emlékünkben az õ írása, jeles íróink megbecsülésének az óhajával. De a logikusan gondolkodó olvasó elõtt mindig ott lebeg az a kérdés, amit Gárdonyi ismétel szüntelenül: Hol van Aetius az õ hatalmas seregével akkor, midõn Atilla egymás után foglalja el a Római Birodalom itáliai városait? Könnyen megértjük távolmaradásának kérlelhetetlenül fatális okait, ha belepillantunk Róma történetébe, ahol is azt látjuk, hogy az évszázados állandó háborúk, melyeket nem római nép, hanem a rabszolgák és a barbár zsoldosokból álló légiók vívtak, teljesen tönkretették ennek a 112 provinciából álló és erõszakkal egybetartott birodalomnak társadalmát és életrendjét. A birodalom pénzügyi viszonyai már Diocletanius (284-305) trónralépésekor is züllöttek voltak, s azóta minden újítás csak rontott rajtuk. A leglényegesebb változás az volt, hogy kezdetben senki sem akart adót fizetni, s mire a káosz megszûnt egy kevéssé, már senki sem bírt adót fizetni. Pedig a rend helyreállítása sokkal több pénzbe került, mint vérbe. A határvédelem megszervezése három világrészen keresztül óriási áldozatokat követelt. Legjobban ropogtak azonban a birodalom bordái a bürokrácia érckígyójának a szorítása alatt, amellyel a római császárok körülpántolták birodalmuk rendjét. A római polgár minden lélegzetvételére tisztviselõ vigyázott, s az adók felét az adótiszviselõk légióinak eltartása emésztette fel. Igaz, hogy ezek voltak a legserényebb tisztviselõk, hiszen munkájuk nyomán született meg az a római mondás: könnyebb az embernek öt elefántot elrejteni, mint öt szem búzát, amelybõl négy az államot illette. Az eredmény az lett, hogy a kizsarolt provinciák népe nem termelt, hanem a világvárosokba költözött, ahol ingyen gabonaosztással tartotta féken õket a kormányzat. Így senki sem termelt, s mióta a Hunok elfoglalták Közép-Európát Róma a saját polgárainak belsõ forradalmát ezzel az ingyen gabonaosztással odázta el, és a gabonát a Hunok termelték, amit a nekik fizetett nagy adó ellenében szállítottak a Római Birodalomnak. A légiókban igen kevés volt a római polgár, mert a legtöbb város fel volt mentve a katonaállítás alól, s az elcsenevészedett és lezüllött római emberanyag amúgy sem ütötte meg a katonai mértéket. A birodalom hadereje túlnyomó részben az ún. barbár zsoldosokból állt. Na és kik voltak azok a népek, akiket a rómaiak barbár jelzõvel illettek? A Hunok, alánok, gótok, frankok, gallok, sarmaták, dákok és Konstantin császár uralkodásáig (324-361) a keresztények is, akik nem voltak hajlandók tisztelni a rómaiak isteneit. Nos ezeket a barbárokat Atilla egy nagy szövetségben egyesítette. A szövetség célja egyetlenegy volt: a rabszolgatartó és népeket leigázó Római Birodalom összeroppantása és a barbár népek országalapítása. Aetius tehát azért nem bírt sereggel Atilla ellen menni, mert 461 nyarán Galliában az egyesült gót-gall-frank seregek úgy szétverték a légióit, hogy ezek véglegesen letûnnek a történelem színpadáról. Aetius nagy vereségét fõleg az idézte elõ, hogy a légióiban zsoldosként harcoló barbárok mind átálltak a saját népükhöz cserbenhagyva zsoldadójukat. Tudták, hogy saját népük ellen nem harcolhatnak. A Római Birodalom megdöntésének egyik fejezete zárult itt le, amit a Hun-gót szövetség gót része hajtott végre. Itáliának Atilla által való megszállása pedig az a fejezet volt, amit a Hunoknak kellett elvégezni. Nem is történt volna semmi baj, ha Atilla is olyan lelkivilággal rendelkezett volna, mint a többi barbárnak nevezett szövetséges uralkodók és törzsfõnökök. Azzal a tettével azonban, hogy megkegyelmezett Rómának, amikor elébe járult az akkor paulinizmusi hitnek nevezett vallás fõpapja, és a Jézus hitû Atilla visszafordította lova fejét a Tisza felé saját kárát okozta, mert a germán-gót szövetségesei kimondták rá a halálos ítéletet, amit az egyik germán uralkodó Ildikónak elnevezett leánya fajtájához és nemzetéhez való hûséggel végre is hajtott. Kr.u. a 452. évben vagyunk. Atilla a következõ évben hirtelen meghal. Sok kérdés keres még feleletet azonban addig, míg eltemetjük. Egyik az, hogy Kik voltak a Hunok? és a másik fontos kérdés pedig: Hol lakott Atilla. Kezdjük hát az elsõvel. https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4 https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.11 másodperc
984,157 egyedi látogató