Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Vezető és jövőt ismertető alternatíva nélkül elfogy a szellemi, fizikai követő!

Hírek






































Ősi Magyar Himnusz:
"Országok országa, törvénytudás népe,
Napkelet s nyugat közt a világnak fénye,
Nagy a Te nemzeted, nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, hogy fel sem érheted.
Mint a magas menny s ég, szíved mérhetetlen,
Életed gyökere szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, hős föld büszke népe,
Ez a Te végzeted ősi öröksége!
Erős, gazdag vár vagy, de az örök törvényt,
Amit Isten Rád rótt, vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön győzedelmes végzeted:
Az Úr oltára Te vagy, emeld fel a fejed!"

"Pusztító rengés tör fel a mélyből,
Ébred a népünk mély sötét éjből!
Üstökén ragadja meg a sátánt,
Hevenyészett szitáján ma már átlát."
Áldás, áldás, áldás!

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsõd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hõs
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erõ
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jõni kell, még jõni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jõni fog, ha jõni kell,
A nagyszerû halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sûlyed el,
Népek veszik körûl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny ûl.

Légy híve rendületlenûl
Hazádnak, oh magyar;
Ez éltetõd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.



Szeretettel küldöm minden igaz magyarnak!

Hazánkért, nemzetünkért

Örök nagyhatalom mindenség temploma,
Ki rügyet bontogatsz a leveletlen ágra.
Ki beszórod az eget ragyogó csillagokkal,
Erdőt üdvözítesz nótázó madárral,
Bájoló színt csókolsz a föld virágába,
Vizet fakasztasz sziklabérc falába,
Kinek a megváltás pillanat lehelet,
Te tudod a kezdést és látod a végzetet.
Ismered megrabolt koldus nemzetünket,
Mennyire civódik, mégse akar egyet.
Széthúzás, gyűlölet kel ki rajta,
Ezt a gazt irtani már alig akarja.
Elveszünk Istenünk, könyörülj meg rajta,
Összetartó lelket lehelj a magyarba.
Lelkesedő tüze ne csak pislákoljon,
Elveszett hazánkért magasra lángoljon.
Add vissza vérünkért koszorús földünket,
Áldásod kincsével szeretve szenteld meg!

Áldás, Áldás, Áldás!




Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.14 másodperc
992,068 egyedi látogató