Melania Trump vagy Melania Knauss (Novo mesto, 1970. április 26.) szlovén–amerikai modell, a megválasztott Donald Trump amerikai elnök harmadik felesége. Apja sofõr, anyja pedig ruhagyári tervezõ volt. Már tizenévesen felkeltette a fotósok érdeklõdését, de igazán 1992-ben figyeltek fel rá, amikor a Jana nõi magazin Ljubljanában megrendezte a Look of the Year szépségversenyt,
ahol a második helyezést érte el. Melania építészmérnöki tanulmányait félbehagyva Párizsban és Milánóban kezdett modellkarrierbe. 1996-ban, Paolo Zampolli modellügynöksége révén költözött át New Yorkba, ahol a fõnöke két évvel késõbb a divathéten elküldte a híres Kit Kat Clubban rendezett partira.
Itt találkozott a második feleségétõl nemrég elvált Donald Trumppal. Rövid idõ múlva már egy pár voltak, és bár 2000-ben – amikor Trump azt tervezte, hogy megszerzi a Reform Párt elnökjelöltségét szakítottak, kevéssel késõbb kibékültek, s az ingatlanmágnás 2004-ben megkérte Melania kezét. Az
esküvõt egy év múlva Trump floridai birtokán tartották. Mikor elõször tudatosult bennünk, hogy Trump felesége a szlovén Melania, akkor az elõzõ kutatásainkalapján felmerült – mert a szlovének,
vagyis az eredetükben a vendek, bizonyos közös származási történetet mutatnak a magyar nemzetével – a rokoni lehetõség. Felvetõdött ezáltal, hogy a First lady bizony egykor az 1-2 ezer évvel ezelõtt élt õsei által, a mai magyar nemzet egy rokoni leszármazottja lehet. Sajnos névre szólóan a Melania
Knauss esetében nincs módunk bizonyítani a cikk állításait, csak a szlovének törzsfejlõdésének alapján lehet való-színûsíteni az eset hitelességét. Lássuk tehát, Melania magyar eredetének hipotézisét.
A szlovének, vagyis az eredetükben a vendek, úgymint a vengerszkiben, másként a vének (szlo-vén): értsük a vén Napisten népei, egykor a hunokhoz tartozó nemzetségek voltak. Õk a hun vendek, a Kárpát-medence nyugati oldalának voltak a honvédõi. Másként az Alpok keleti oldalán a rómaiak elleni,
vagyis az Atilla király legmegbízhatóbb határvédõ törzseit jelentették egykoron.A vendek ott helyben, majd a frankok általi legyõzetésük után szlávosodnak el szlovénekké. Mára köztudott, hogy a hunok meg a magyarok (Hungária = hunmagyarok) testvérnépek,így Melania egykor az 1-2 ezer évvel ezelõtt élt õsei folytatásaként, a mai magyar nemzet egy rokoni leszármazottja lehet. Még a lány családi neve
is teljesen magyar eredetû szó: Knauss = Kánai-õs-s(zent), a hajlító nyelvek szóeleji mássalhangzó torlódása okán, a kánaáni hunmagyarok közül (Úr Jé

zus népébõl!) az Európába vándorolt nemzetségeik egy családjának leszármazottja. De errõl a tényrõl sajnos már õk sem sokat tudhatnak. Szlovénia nemzeti színei a piros, a kék és a fehér vízszintes sávokonegy kék-fehér-sárga színezésû hármashalom címerkombináció. Ezzel az országgal áttértünk a délszláv államcsoporthoz. Szlovénia eredettörténetét a hatályos történelemtudomány szerint homály fedi. A valóság pedig az, hogy valamilyen hatalmi körök kívánják csak homályban tartani. A történelmi
források minden fontos elemét ismeri a történetírás. Csak röviden! Az idõ-számítás kezdete körüli idõszakban az Északi-Kárpátok felõl betörõ germán és szláv törzseket Róma segítségével meg-
állítják a medence õslakói. A katonailag megvert szlávokat a Duna alsó felére Moesia és Koszovó tájékára áttelepí- tik. A nyomukban érkezõket pedig a Kárpátokon kívül tartják. A 3-4. századi
újabb germán és szarmata behatolási kísérleteket még a római seregekkel állítják meg, de az ötödik század eleji betelepüléseket már a hun hadmozdulatok törik meg. A késõbbi szlávvá válótörzsek egy részét Nyugat-Európa felé nyomják, akik végül a cseh nemzet ré-szeivé válnak. Azok a szarmaták, akik az Északi-Kárpátokon kívül megmaradtak, késõbb lengyelekké, ruszinokká, ruté-nekké lesznek. Míg esetünkben az Alsó-Ausztriát és a Keleti-Alpokat is belakó, a szakirodalomban – mint késõbb látni
fogjuk, tévesen – a szlovének õseinek tartott venétek, szintén a délszláv katonai nyomás hatására a 6. században költöznek a ma is ismert lakóterületeikre. Az 580. évtõl megtalálhatóak a Mura völgyében, lényegében a Ljubjanaimedencében és a körzetében. Az eddigiek olvasásával mindanynyian
kicsit szakértõvé válva, az elsõ benyomásunk szerint a venétek népébõl a Venetia tartomány (Wenden, venedák, karantánok, Caesar idejében helvétek) névképzésének szláv eredetét kell vizsgálatunk
tárgyává tenni. Igen, ugyanis a venétek fogalmában semmi nyomát sem fedezhetjük fel a szláv nyelvhagyománynak. Ha az úrnyelv etimológiája szerint elemezzük a fogalmát, akkor: ven = uén, vén, öregisten + é = égi anya + t = teremtõ, egybeolvasva fordított szórendben: venét =égiõsanyanapistenfia-népe, egy jellegzetes úrnyelvi jelentését kapjuk eredményül. Ha az elõzõekben már feltárt ven = uen hangtanát elemezzük, akkor az uen = úr-égi-nap, Õsmama fia, egészen a
napisten-hona jelentésig mehetünk el. Mindebbõl az következik, ha a venétek lennének a szlovének õsei, akkor õk a 6. század körül még az úrnépek egy törzsi elkülönülését alkották, akik a következõ évszázadokban váltak egy szláv hatalom nyomására szlovénné.

A venét, vagyis a vén és öreg fogalmak használata a vörös hunmagyarok népeinél volt gyakorlatos. Õk lehettek az 5. században a hun államhatalom nyugati határvédõ törzsei, mégpedig akikrõl a magyar Örség nyugati tájegységekapta az elnevezését. Az Örség, az öreg és a vén szavak azonos nyelvi
képzése nem kérdõjelezhetõ meg, már abból a szempontból sem, hogy a közelmúltig az õrködés az öregek feladata, átvitt értelemben a megbízható öreg, régi vagy õsi törzsek feladata volt. A venétek nagy része a hun államszövetség bukása után ott maradtak, ahová a katonai követelmények miatt letelepültek, Ljubljana körzetében. A fõvárosuk névképzése pontosan fedi a népnév eredeténél leírtakat. Etimológiája: L = Él + j = jó (jaó) + u = úr + bl = bel, (Béla) termékenységi istennév
+ j = jó + ana = napisten lakhelye, mint a napfiát szülõ õsanyának felszentel városa; összeolvasva szabad fordításban: Ljubljana = Él-jó-bel-teremtõk-jó- szülõanyjának-városa. Megjegyezve, a városnév eredetének semmi köze a szláv nyelvhez. Ha mégis, azt csak a szlovén anyanyelven ugyanígy elvé-
gezhetõ, az értelmes szótagú etimoló- giai felbonthatósága bizonyíthatná be. Ugyanúgy a térség más területnevei, például a karantánok, Celje, Isztria, Mura-folyó, Karavankák-hegysége mind úrnyelvû (kara = körország) képzõdését mutatja. E felsorolásból csak két földrajzi fogalom elemzésére térünk ki. Elsõként a Mura folyó õsi neve a Maura eredetére térve ki, felismerve benne a kelta (kánaáni) mauri nép térségformáló jelenlétét. Ezek alapján a Muraköz tájegysége is a vörös mauri nép egykori államalkotó szerepére mutat. A kelta és hun törzsek maradványai jelentõs behatással

voltak a szlovén nemzet kialakulására. Másodszor az Isztria-félsziget néveredetét elemezzük, mégpedig egy nagy nép, a trákok Kr.e. I. évezredi uralma emlékeként. A trák = teremtõ-napország népe, vagyis az õsi úrnépek egyik legalább ezer évig fennálló Thrákia = Teremtõ-napországa. A trák
kultúra a Fekete-tengertõl egészen Isztriáig tartott. Végig a Kárpát-medence déli oldalán, ott, ahol késõbb a délszláv államok jelentek meg. Még Ausztria elnevezése is a trák hatalomra vetíthetõ
vissza: aus (ausz) = ki + tria = trákia; egybeolvasva: Ausztria = Trákián-kívüliterület. Még a 3. században is, pontosan a jelenlegi szlovén területeken egy Tauriscus hatalom létezett, mely nemzetisége azonos a trák néppel. Újabb megjegyzéssel, vállalkozó történészeknekkomoly kutatási témája lehetne a trák kultúra kiteljesedésének vizsgálata, a Kis-Ázsia déli részén Kr.e. 10. század
körül virágzó Taurus tartomány a bika = Tauró õskultúrájával összefüggésben. Maga a karantánok fogalma is a trákoktól ered, mert Körország képzésû õsmagyar fogalom. Ugyanígy a belõle
képzett krajna (kraina) sem szláv eredetû szó, hanem az égi-anya-körországa kifejezéssel azonosítható fogalom. A délszlávok e tartomány jelentésû kedvelt kifejezése is az õsi úrnyelvbõl történõ átvétel, mely idõközben vált szláv jövevényszóvá. A trákok hatalma lényegében a Római Birodalom eredményeképpen gyengül meg az idõszámításunk kezdete elõtti évszá- zadokban, hogy a helyüket új hatalmi képzõdések vegyék át. Többek között a Dinári-hegység mentén Illyricum pro

vincia hatalma épül fel az idõszámítás kezdete elõtti században, mellettük a szigeteken ésatengerparton pedig rövidesen Dalmáciáé. A trák hatalom azért fontos, mert õk a fehér magyarok turáni népi ágából erednek. A turulmadár nemzeti szimbólumukról lehet az eredetüket rendszerbe
foglalni. A trák hatalom elpusztításában a rómaiak után, a keletrõl betörõ szláv népek voltak döntõ hatással. A szlávvá váló alánok jelentõs tömegei hatoltak be az Al-Duna medencéje
mentén, eljutva egészen az Isztriaifélszigetig. Mindenhol letelepedve az úrnépek megmaradt nemzetrészei mellé. Nyomukban benyomulnak a szintén szlávvá váló bolgárok, maguk elõtt tolva az alánokat. Az alánok keveredve a trákokkal beköltöztek a venétek mellé, hogy a három néptörzs sajátos
keveredésével létrehozzanak egy új nemzetet, mely csak a 18. század körül a nacionalista mozgalmak hatására válik végleg szlovénné, hogy 1991-ben a függetlenné váló Szlovénia államát megalkothassák.
Szlovénia nemzeti színei is pontosan leképezik az eredettörténet során felvázoltakat. A fehér sáv a trák
és kelta magyarokat, a kék sáv a latinszlávokat, míg a piros sáv a venétek, a vendek, a mauri és hunmagyarokat jeleníti meg. A vend nép nyomai Nyugat-Magyarország déli részén még a mai idõben is megtalálhatóak, a vend = vén-(öreg isten)-szent-népe fogalmaként. A zászló közepén elhelyezett
hármashalom szimbólum ugyancsak egyiptomi eredetû, legegyszerûbben a három nagy piramis jelképe. A címer kék-fehér színezése mellett a három sárga pont még egy árulkodó nyomot jelez. Mégpedig a sárga szemita (só-úr) hatalom behatását a helyben kifejlõdõ szlovén nemzetbe, vagyis az asszírok
nyugati gazdag kereskedõ fõrendjének az egykori beolvadását a dalmaták népébõl. Maga ez a népszó: dalmata = szent-szarmata fogalmak összefûzésé- bõl keletkezett. Összefoglalva leírható, hogy a szlovén nép sem kialakult szláv nemzetként vándorolt a mai lakóhelyére, hanem az egykoron megtelepedett õsnéphez hozzávándorlás útján, helyben alakult ki a szlovén nemzet. Ha nemzetiségi
kialakulásukat a vérvonal viszonyszá- mában fejezem ki, több mint 50%-ban az úrnépi összetevõ a domináns, akár kétharmad részben is. A szlovének is elfelejtették az õstörténetüket, de az
úrnépek önállósága, szabadságvágya visszaköszön a nemzeti függetlenségük
kiharcolásában.

Piliszsántó