Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Atilla Nagy Király Európa Ura volt...4, De lesz ismét!

Hírek
Atilla tehát hat évig távol volt szervező körúton és a Hun Birodalom központjában BUDA volt a király? Ez a helyzet vehető ki a nyugati krónikások írásaiból, akik tulajdonképpen semmi konkrét adatot nem akarnak rögzíteni Atilla és a Hun Birodalom előnyére, és csak mindenáron kisebbíteni akarják azt a valóságot, hogy a Kr.u.-i 441-447. évek között Atilla Hun Birodalmának vazallusa volt úgy a Nyugati, mint a Keletrómai Császárság, és Atilla a római jog alapján követelte magának az uralmat. Milyen római jog alapján? Magyarázd meg ezt jobban. A nyugatrómai császár, III. Valentián, húga HONORIA levelet írt Atillának, és abban mint a császári udvar elsõ dámája feleségül ajánlkozott. Atilla tiszteségesen és keleti udvariassággal fogadta el az ajánlatot, és feleségül vette a szép HONORIÁT, aki még szebb fiat szült Atillának CSABA KIRÁLYFI személyében. Ahogy megtörtént a fényes nász Atilla az asszony mellé, a római jog alapján követelte a Római Birodalom felét is, és meg is szerezte. A rómaiak tûrték, hogy a Hunok uralkodtak rajtuk? Atilla Hun Birodalma betartotta a szerzõdéseket és a rómaiak rendesen fizették a rájuk kivetett évi, hatalmas aranyadót. A régi írásokból az vehetõ ki, hogy politikailag nyugalom állt be, csak a római vallás fõpapjai türelmetlenkedtek, mert sehogyan sem tetszett nekik az, hogy a Hunok által uralt keleti területeken a régi, Péter apostol által alapított keleti keresztény egyház tanításait hirdették, és a római Saul-Páli teológiát nem ismerték el. Különösen az nem tetszett nekik, hogy a Hunok e keleti kereszténységük mellett még megtartották és vallásos kegyelettel ápolták õsrégi hagyományaikat is. Tettek-e valamit ezek a nyugati vallású fõpapok? Minden erejükkel ellenségeskedtek és pusztítottak is. Példának hozom fel a margusi püspök cselekedetét, amikor is átkelve a folyón kirabolta a Hun királyi sírokat. Ugyanebben az idõben II. Theodosius, bizánci császár rendeletére, a rómaiak egyszerre megtámadták a Hunok dunai és tengeri kikötõit, tárházait, hajóit. Mit tett erre Atilla? Nagyon sok történelmi forrás írja azt, hogy a Hunok királyai Atilla és Buda nagyon sok harcossal megszállták Illyricum-ot és Thrákiát. A Hunoknak egyik igen nagy rosszakarója, rossz hírük keltõje Otto J. Maenchen Helfen így írja könyvében: a szkíták, akiket Hunoknak is hívtak, elözönlötték Thrákiát. Emiatt Theodosius békét kötött Geiserikkel és visszahívta seregét Szicíliából. ASBAR fõvezérsége alatt küldte csapatait Atilla ellen, aki már elfoglalta a thrákiai nagy városokat, sok foglyot ejtett és nagy zsákmányra tett szert. A csaták alkalmával a római generálisok nagy veszteséget szenvedtek és Atilla a tengereket elérte, mind a kettõt Pontust és Propontist (Fekete-tenger és Boszporusz) Calipolis és Setusnál. A chersoni csata után a rómaiak Anatolius követsége útján békét értek el a Hunokkal, melynek értelmében a szökevényeket kiszolgáltatják a Hunoknak, a rómaiak azonnal fizettek 6000 font aranyat, és az évi adójuk nem 1000, hanem 2100 font arany. Tehát Atilla testvére BUDA is részt vett ebben a hadjáratban? Igen, részt vett, mert ez 441-442. években történt, és a források csaknem 90%-a úgy írja, hogy: a Hunok királyai Buda és Atilla elözönlötték nagy sereggel Illyricumot és Thrákiát. Mikor azonban a tengerek elfoglalását írják le, már csak Atillát említik, és pontosan erre az idõre tehát 442. évre teszik a nyugati források Buda halálát. Mit következtetsz ki ebbõl? Azt a valóságot, hogy a Hunok hõs királya Buda itt, Illyricum és Thrákia területén vívott véres csaták valamelyikében esett el, mert logikátlan, rosszakaratú és oktalan azt feltételezni, hogy a Hunok e nagyon nehéz és háborús idõszakában éppen Atilla akirõl még a legnagyobb rosszakarói is azt jegyezték fel, hogy igazságos és nagyon bátor ember volt, megölette volna testvérét, éppen akkor midõn legnagyobb szüksége volt megbízható, okos és vitéz vezetõkre. Ezt csak a hálátlan utókor hazudta részére azért, hogy a keletiek által istenített Atilla emlékét bepiszkolják. Tehát BUDA csatában esett el? Minden bizonnyal, és valószínûleg Atilla azokba a királysírokba temette el jó testvérét, amit Margus püspöke kirabolt. Ugyanis, ha háborút indított õsei sírjának megszentségtelenítése miatt, úgy minden bizonnyal helyre is állíttatta azokat, és az elrabolt kincseket visszahelyezte oda. Ha pedig Buda éppen e szentségtelenítés megtorlására indított harcban esett el, akkor Atilla biztosan oda temette el testvérét. Ugyanis én is így tettem volna. El kell fogadnunk tehát a sok hazugság cáfolata és jogos megtorlásaképpen ezt a történeti helyzetet, mert a trákiai háborúig Buda mindenütt említve van, és emléke pontosan itt vész el. Egyetlen író, még a legnagyobb rosszakaratú Jordanes sem írta, hogy Buda a trákiai hadjáratból visszatért volna. Ha pedig nem tért vissza, ott esett el. De követte volna-e a hagyománytisztelõ, istenes és a hadifoglyokat kenyérrel ellátó és hazabocsátó, és a vérszerzõdés szentségét tisztelõ Hun nép Atillát ha testvérgyilkos lett volna? Ha Õ a testvérét megölte volna minden bizonnyal nem lett volna a Hunok felmagasztalt, tisztelt és csaknem imádott nagy királya. Tehát akkor az is hazugság, amit a mai Magyar történészek állítanak, hogy Atilla saját kezûleg dobta meggyilkolt testvérét a Dunába? Természetesen, ezt is a nyugatról jött térítés hirdetõi találták ki éppenúgy, miként Raffaello festményén az égi szentek karddal támadását Atillára. Hát ha az égi szentek is ellene voltak, akkor természetes, hogy mindent rá lehet kenni nagyságának és kiváló személyiségének csorbítására. Ugyanis ezek a nyugati írók rájöttek arra, hogy a Hun Birodalom egyesítését csak egy puritán, okos és minden vonalon példát adó NAGYKIRÁLY ATILLA éppen a saját, személyi, emberi értékei útján tudta létrehozni. Mert ahhoz, hogy a Hun lovas harcos tiszteljen valakit, annak elsõsorban nagyon jó lovasnak és harcosnak is kellett lenni. A Hunokat nem lehetett selyemágyból harcra, gyõzelemre vezetni, miképpen a római császárok igyekeztek seregeiket a csatába terelni. Atilla ott volt a csapatai élén mint harcos, és az udvarában, mint elsõ politikus, akinek sohasem volt szüksége tolmácsra, mert minden nyelvet beszélt. Nyugatit is, keletit is. A nyugati pompához szokott és hozzá érkezõ követeket pompával és fényes udvarral fogadta. Arany, ezüst tálakon tették elébük az ételt, italt, de ugyanakkor Õ maga a HUNOK HATALMAS KIRÁLYA akinek a rómaiak tíz év alatt 100 000 font aranyat fizettek a béke áráért, fatányérból evett, fapohárból ivott. A nyugatiak azért igyekeznek Atilla nagyságát kisebbíteni, Õt kegyetlennek, barbárnak, sõt testvérgyilkosnak feltüntetni, mert még ma sem bírják elviselni azt a valóságot, hogy egyszer a nyugati és keleti római birodalmak URA nem valamelyik római császár volt, a veszekedõ és intrikus keleti és nyugati császárok közül, hanem a HUNOK NAGY KIRÁLYA ATILLA. Chersoni csata után történt 442-ben a békekötés. Hogyan kerültek Atilla seregei Chersonba? Hiszen az a Krím félszigeten van. Már említettem, hogy még Ruga királyságának idején, a Hun királyfi Atilla szervezte meg a Duna hajózásának Hun monopóliumát. Ez nem csak azt jelenti, hogy a Hunoknak hatalmas hajóhaduk és szállító flottájuk volt, hanem azt is, hogy kikötõvárosokat építettek. Atilla amint a központi hatalmat kézbe vette és Õ lett a király, testvérének Budának adta ezt a feladatot addig, míg Õ a hadjáratokkal volt elfoglalva. A rómaiak által fizetett hatalmas arany adó nagy része bizony a kikötõvárosok és a hajóhad építésére lett fordítva, és pontosan Cherson volt a legnagyobb hadikikötõje és kereskedelmi városa a Hun Birodalomnak. A bizánciaknak is nagy hajóhaduk volt, hiszen a tengerhez voltak kötve, és a Szicíliából visszatérõ hajóhad támadta meg Chersont. A Hun hadihajók azonban éppen olyan nagyszerû stratégiával gyõzték le a római hajóhadat, amilyennel a Hun lovasság a szárazföldön aratta gyõzelmeit. Errõl a tengeri háborúról a nyugati kútfõk édeskeveset írnak, s így csak valami csoda elképzelésére van utalva a történelmet kutató szakember akkor, amidõn a Fekete-tengerhez és a Boszporuszhoz nyugatról érkezõ Atilla seregei a Fekete-tenger másik oldalán lévõ CHERSON-ban aratják végsõ gyõzelmüket a rómaiak felett. De ha végigolvassuk a legkisebb erre vonatkozó nyugati megjegyzést is, akkor az a kép alakul ki bennünk, hogy a Hun Birodalom nagysága Atilla királysága alatt a tökéletes szárazföldi és tengeri erõk megszervezésében és felfegyverzésében gyökerezett. Csakis így érthetõ meg az a történelmi valóság, amit Nestor írt, s amit már ismertettem, de ismételek: a Kr.u. 440-tõl a Hunok voltak az URAK és a rómaiak a szolgák. Tudjuk-e pontosan a háborúk idejét és idõtartamát? Nagyon nehéz a pontos kronológiát kihámozni a fennmaradt írásokból, melyek csaknem mindegyike egyházi, jobban mondva római-egyházi személyiség emlékezése. Így a trákiai inváziót egyesek 441-42. évekre, mások 443-45. dátummal jelölik. Aztán abból is kiindulnak, hogy Konstantinápoly védõfalait 447. Január 27.-én egy földrengés elpusztította ugyan, de hamar felépítették, írják, mert a Hunok útban voltak a fõváros felé és mire Atilla odaért seregeivel, ugyanebben az évben, már a falak megint fel voltak építve. Lehetségesnek tartod-e ezt? Egy földrengés rombolását nem lehet hónapok alatt felépíteni, és valószínûleg megint csak azért helyezik ugyanabba az évbe a földrengést és Atilla teljes gyõzelmét a Keletrómai Birodalom felett, hogy ismét csorbítsák gyõzelmének értékét. Ugyanis azt mondják, hogy a földrengés pusztítása miatt nem tudtak a római csapatok ellenállni a Hunok támadásának. De teljesen mindegy az, hogy 445-ben, vagy 447-ben történt ez a gyõzelem, fontos az, hogy BUDA már nincs említve, és minden nyugati híradás elismeri azt, hogy Atilla személyében összpontosult a királyi, a hadvezéri és a legfõbb bírói hatalom a Hun Birodalomban. BUDA HALÁLA tehát a trákiai-kontantinápolyi-chersoni hadjárat alatt és annak trákiai fázisában történt. Érdekes azt is megjegyezni, hogy Atilla uralkodásában végrehajtott minden Hun háborút, Atilla személyes vezetése alatti hadjáratnak tartanak a nyugatiak. Hát már hadjárata is volt a Hunoknak? A római és a nyugati írók csak azokkal a hadjáratokkal foglalkoznak, amelyek az õ területükön zajlottak le, de pl. meg sem említik azt a hadjáratot, amit a Hunok 441-ben indítottak Perzsia ellen, és amit a keleti kútfõk az elsõ perzsiai hadjáratnak neveznek. Ezt is Atilla vezette? Atilla vezérkara irányította, de Õ személyesen nem volt ott, hanem az akazir és a kaukázusi Hun seregekkel végeztette. Mi volt az oka a perzsiai hadjárat elindításának? A Pártos Birodalom bukása után vagyunk kb. 150 esztendõvel, és a pártosnak nevezett, de szintén Hun nép leszármazottai visszamaradtak az õsi területen, mely most perzsa fennhatóság alatt volt. Az Eufrátesztõl keletre a kis PERSI provincia kivételével csaknem az Indusig Hun eredetû nép szenvedte el a nagyon sokszor kegyetlen a perzsa uralom még kegyetlenebb rendelkezéseit, melyek fõleg vallási szempontból voltak elviselhetetlenek. Ugyanis a Szaszanida (perzsa) uralkodóház államvallássá tette a zoroastrianizmust. A pártosok birodalmában keletkezett Péteri keresztény egyház fõpapját MANI-t Kr.u. 275-ben a perzsák kivégzik, miután elõbb I. Shapur (241-272) a babiloni zsidók konspirációjával elpusztít 360 keresztény templomot, és irtja a Péteri egyházba tartozókat. Ettõl az idõtõl kezdve a Perzsiában lakó Hun vérû nép, mely a Közép-Ázsiában mûködõ Hun püspökségektõl várta a segítséget, és azért nem tért át a zoroasteri hitre, mert a Péteri Jézushit nemzeti vallása volt, ezért állandóan háborgatva volt a perzsáktól. A népességi helyzet ugyanis ebben az idõben az, hogy a nagyobb számú és nem perzsa lakosság kénytelen volt elszenvedni a kisebbszámú, de uralmon lévõ perzsa nép és államhatalom üldözéseit, mely másik fajú és másik vallású nép pusztítására törekedett. (Hasonló helyzet volt ott, mint a 2. világháború után Erdélyben.) A perzsiai Hunvérûek úgy védekeztek elpusztításuk ellen, hogy nagycsaládokba és törzsi közösségekbe tömörültek, fõpapjuk MAZDEK IBN BAMDAD után késõbben (484-ben) mazdekizmusnak nevezik a perzsák ezt a vallást, pedig minden változás nélkül õrizte meg a tiszta és minden judaiságtól mentes Jézushit doktrináit. Ebben a mazdekizmusban Jézusra vonatkozóan van-e valami különbség, mely a római és a ma Szent-Páli Jézus alakra vonatkozik? Hát hogyne lenne? Hiszen a római keresztények Szent Pálja teljesen zsidó rítus szerint áldozati báránynak nevezi Jézust, és azt hirdeti róla: Õ áldozta fel magát azért, hogy elvigye a világ bûneit, mely mindenkire, a szintén zsidó felfogás szerint ún. eredendõ bûn-bõl esedékes. A Péteri egyház, amelynek alapítói Jézus apostolai (Saul-Pál NEM apostol), akik soha lábukat római területre nem tették, hanem SZKÍTIÁBAN és a PÁRTUS BIRODALOMBAN tevékenykedtek, nem ismer el semmiféle judai tanítást. Így az eredendõ bûn sem volt ismeretes náluk, hanem csak a JÓ ISTEN és a SZÛZANYA. Azért imádkoztak így: Mi Atyánk és Anyánk. Jézus keresztrefeszítését a világ legnagyobb bûncselekményének tanították, és senkit nem áldoztak fel, hanem azt hirdették, hogy Mesterük és tanítójuk a názáreti Jézus legyõzte a halált és a világ gonoszságát. Van-e valami keleti kútfõ, mely ezt tárgyalja? Minden le van írva a MARI ANU NAPLÓJA címû könyvben, melyet e vallás fõpapja MARI ANU Kr.u. 550-ben írt. Nagyon fontos ez a napló az avarok történetére vonatkozóan, mert MARI ANU éppen az avarokhoz vezetõ útját írja le.

https://www.youtube.com/watch?v=xITSqKw7TZ4 https://www.youtube.com/watch?v=VWvG_Xxi-EE https://www.youtube.com/watch?v=6SBDwrUtBEw https://www.youtube.com/watch?v=1t9qH0eHnA0








































Néha a csend nagyobb erő, mint a hangoskodás.

A Sárgapólósok a tegnapi szigetszentmiklósi szeánsz alatt csendben voltak. Nagy önuralommal megállták, hogy ne kiabáljanak, fütyüljenek, amikor a hazugságok hallatszottak az amúgy gyatra hangosítón.Simán túlkiabálhattuk és-vagy fütyülhettük volna.
Hiszem, hogy ez csend nagyobbat ütött. Arra voltak felkészülve, hogy csőcselékként minősíthessenek. Ezért volt a provokáció az elején a biztonságiak részéről.
Nem jött be nekik. Kivívtuk, hogy ott lehessünk, és mások is ott lehessenek, ahol a meghívottak. Így egy kicsit belerondított a képbe a rendőrsorfal, de ez nem minket minősít, hanem a nagyurak félelmét mutatja.
Nem az épülettel volt bajunk. – Bár kicsit drága volt, kicsit sokat loptak a költségvetéséből, de az egy másik ügy lesz. Ha lesz. Mert ahhoz tökös ellenzékre lenne szükség.

Azt még nem tudjuk, hogy az ott dolgozókkal lesz-e bajunk. Ez attól függ, hogy a führer szempontjából lesznek kiváló munkaerők, és a diktatúra építésén fognak ténykedni, vagy a nép szempontjából végzik jól a munkájukat.

Akikkel bajunk volt azok az állami vezetők, főbírók, főrendőrök, akik segítik a diktatúra építését.

Nekik a véleményünket elmondtuk előtte és utána is.
“…Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…”

Nem volt előállítás, nem volt igazoltatás sem. Lehet ezt jól, és hatékonyan csinálni. Mind a rendőröknek, mind az ellenállóknak.

Továbbra is azt kérjük mindenkitől, hogy ha megtudja, hogy valahol meg fog jelenni valami főmocsok, időben értesítse a Sárgapólósokat:

https://www.facebook.com/Nemadomahazamat/







Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.16 másodperc
999,126 egyedi látogató