Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Emlékezzünk együtt a pozsonyi csatára...

Hírek


Vezesd nemzeted

Tán Isten küldte őt, ide le a földre,
Hogy legyen nemzetének hű vezére.
Vagy csupán csak egy földi ember,
Ki, ha kell, küzd, szól, s tenni is mer!

Kit követnek százak, ezrek, milliók,
Kinek szaván csüngnek, földi régiók.
Kinek első az országa, nemzete, népe,
Kit ezért ütnek a gyűlölködők cserébe!

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,
Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.
Százezrek mozdulnak mellé állva,
Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,
És mozdulnak érte mind, egy emberként.
Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Nem átkozza, nem mocskolja ellenit,
De legyőzi népe hazug ellenfeleit.
Hátára ostorcsapások ezreit vállalja,
Bennünket kímélve, azt büszkén állja.

Vezesd országod, vezesd nemzeted,
Isten talán nékünk ezért teremtett.
Ne halld a kétkedők vádló táborát,
De halld nemzeted, áldó, hívó szavát.






























Dühöngõ

Mi jön ma “új hír”, hol ölnek most embert?
Mikor számolhatunk meg minden gazembert?
Hogy’ kezdjük dönteni a rideg trónokat?
Fellógatni megõrült nyomoroncokat?
Elzavarni aljast, tolvajt és hazugot…
Mikor pucolunk ki minden mocskos zugot?
Mikor lesz békés és boldog ez a világ?
Hogy ne lássunk mindenütt csak haramiát.
Mikor lesz végre öreg s’ még bölcs vezetõnk?
Lelkünket is megóvó, saját háztetõnk,
Békés otthon ahol jut ágy, meleg étel,
…hol a környék sincs teleszórva szeméttel.

Ölnek utcai bandák, “bankárok” nappal
és az “elit” naponta hazug szavakkal.
Politikus gyilkosok és pártkatonák
… “A nép nevében” tobzódnak éveken át.

Mire vártok még? “Örökké” meddig várunk?
A hazát már elvették, lepusztult házunk,
Szolgát terem e-föld, rettegést az élet,
Gyáván meggörbült EMBER itt nem remélhet.
Kinek kell a kín? Vonzó egy ilyen jövõ?
Egymásba torlódó évek, lelkeket ölõ,
halva született remények. Ezt nem akarom!
– hogy szétmarcangolja lelkem a fájdalom,
hogy szürke masszává olvadjon tudatom,
hogy ez legyen az utolsó hattyúdalom…
NEM. Nem várok tovább gyáván és tétlenül.
Most indulni kell; Dühöngve, féktelenül.







Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.14 másodperc
984,119 egyedi látogató