Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Jövő a Szent Korona ősi elvein

HírekIgaz, hogy a (Könyvbemutató beszélgetés 2009-11-17-én, a Szegedi Közéleti Kávéházban. Rövidített és szerkesztett változat.)
Vendég Tácsi István magyarságkutató, a kétkötetes mű szerzője. Házigazda és kérdező vitéz Siklósi András költő, író, a Tárogató főszerkesztője, s a HunHír.Hu munkatársa.

A Magyarok Istene, az ősi Napisten újra fénylik I-II.

Kedves István! Mielőtt terjedelmes, lényeges problémákat megvilágító, gondolatgazdag műveddel foglalkoznánk, légy szíves mutatkozz be röviden a Közéleti Kávéház közönségének, hiszen aligha tudnak rólad bármit is. Ki vagy, milyen környezetben élsz, milyen iskolákat jártál, honnan merítetted azokat az ismereteket, amelyek felhasználásával nekifogtál e vaskos két kötet megírásához. Voltak-e ennek előzményei munkásságodban, pl. publikált tanulmányok, más hasonló könyvek, vagy ez az első ilyen jellegű alkotásod? Bármit elmondhatsz magadról, amit fontosnak érzel, ill. a jelenlevőket érdekelheti.

Tácsi István, 63 éves vaskúti lakos vagyok; agráregyetemet végeztem, családi gazdaságunkból mentem nyugdíjba; hobbiként a társadalomtudományi magánkutatást és az írást művelem. Édesapám erdélyi, Temesvár körzetéből származik, édesanyám délvidéki magyar, én már Vaskúton születtem. Életem nagy része tele volt ellentmondásokkal, amelyek feloldása próbára tette logikai képességeimet fiatal éveimben. Egyre érzékenyebbé váltam a diszharmóniára, a disszonáns szófolyamokra. Az addig csodált tudományos élet bármennyire is próbálta a jelenkor tudáshibáit elrejteni szép öndicsérő szólamai mögé, ezek logikailag felismerhetővé váltak előttem. A megoldás már csak írói munkásságom időigényességétől függött, s ez év tavaszára öltött testet a kétkötetes főművemben.

Lényegében a III. ezredfordulóra érlelődött meg bennem gondolataim rendezésének igénye, s a könyv 9 évnyi írói gyakorlás után ez év (2009) tavaszán jelent meg, magán-próbakiadásban. Természetesen az ember elsőként rövidebb írásokkal, úgynevezett tanulmányokkal próbálja ki képességeit. Sajnos a magyar médiumok a kezdetektől elzárkóztak ezek közlésétől, és csak kisebb sikereket tudtam elérni e téren. Az írások zöme a honlapomon (http://www.fiberweb.hu/taara/): „Alternatíva a társadalomtudományok özönvizén” címen és az I. kötet tanulmányfejezetében vált leginkább olvashatóvá.

Próbáltam több tudományos intézménytől segítséget kérni az általam feltárt tudományos hibák megoldásaira, ugyanígy a könyv lektorálására is, szintén sikertelenül. Így magamra maradva, csakis a saját képességeimben bízva, teljesen egyedül írtam meg a majd ezer oldalas művemet. Felvállalva minden feltárt igazságának tudományos megvédését bárki felé. A jelenlegi helyzet az, hogy a könyvemet továbbra is teljes médiacsend jellemzi, de azzal a furcsa kitétellel, hogy eddig még senki sem próbálta megcáfolni az állításaimat, sem magán-, sem tudományos módszerekkel. Egyre inkább az a véleményem kezd megszilárdulni a művem tökéletes elhallgatásáról, hogy a feltárt igazságaim cáfolhatatlanok a tudomány szintjén, mert ellenkező esetben a lebecsmérlésem napi ténykérdéssé vált volna. Félelmetesen tökéletes a magyar tudomány (és a hatalom) cenzúrázási gyakorlata, egyedül képtelenség annak az áttörése.

Miképpen végezted kutatásaidat, s az anyaggyűjtésben inkább olvasmányaidra, vagy személyes tapasztalataidra, meglátásaidra alapoztál? Akik valamennyire tudatában vannak a magyar őstörténet páratlan voltának, azok nyilván anyanyelvünk rendkívüli gazdagságát sem vonják kétségbe. Úgy is mondhatnám, hogy minden valamirevaló őstörténészünk többé-kevésbé nyelvünk (mely egyben a világ ősnyelvének máig legtökéletesebben fennmaradt élő öröksége!) titkaiban is igyekszik elmélyülni, hiszen enélkül igazából a régmúltunk sem tárható fel. Konkrétabban, milyen szerepe volt a magyar nyelvnek a te történelmi vizsgálódásaidban?

Egy magánkutató nem dúskálhat a kutatási módszerekben, ugyanis nincs mögötte intézményes háttér. Természetesen az anyaggyűjtésben mindenki a tanulmányaira és az olvasmányaira alapozhat. Történelmi érdeklődésű emberként minden ilyen vonatkozású könyvet szívesen forgattam a kezemben. De ezekben is hamar felfedeztem a logikai hiányosságokat. A hivatalos kiadványok ugyanarról az eseményről sokszor könyvenként eltérő leírásokat tartalmaznak, így alig nevezhetők tudományos műveknek. Az úgynevezett magánkutatóknál pedig felismertem, hogy ezek a könyvek is inkább csak epizód-történelmi művek, önkényes tudományos alappal, sokszor még megbízható felépítménnyel sem rendelkeznek. Vagyis a XX. század könyvei logikailag nem állják meg a kritika próbáját.

1990-ig, az ún. rendszerváltásig nem tudtam a tájékozódásomban előre haladni, de utána is csak lassan tisztult az elködösített történelmi kép előttem. Erre az utóbbi időszakra esett a családi gazdaságom létrehozásának eseménye, mely során a megélt személyes tapasztalataim sokban segítettek az emberiség jövőképének a kidolgozásában. Művemben így leginkább a saját meglátásaimra hagyatkoztam, ugyanis nem létezik a piacon valódi, igaz alapmű, talán egy kivétellel (Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete); mert ha létezne, akkor nekem se kellett volna a könyvem megírásához hozzáfogni. Legfeljebb a sok-sok kiadvány mindegyikében megtalálható igazságszeletekből lehet némileg válogatni.

A kutató elődeim munkáira alapozva nekem is rá kellett jönnöm, hogy sokak véleményével ellentétben, az emberiség ősnyelve nem halhatott ki. Ez egyszerűen logikailag nem is lehetséges, hiszen mi emberek mindannyian az ősnyelv valamilyen származékát beszéljük napjainkban. Ezért kell lennie egy olyan nyelvnek, mely egyenes ági leszármazottjaként, vagyis még a legtisztábban hordozza az emberi ősnyelv jellegzetességeit. Nem volt nehéz rájönnöm, mivel csak egy nyelv tér el alapjaiban Indoeurópa földrajzi területének más nyelveitől, és ez a magyar nyelv. Ezért, a kutatásaim szerint, csak a magyar nyelv lehet az emberiség legtisztábban fennmaradt ősnyelve nagytérségünkben, ebből meg logikailag következik, hogy akkor a magyar nemzet az emberiség (egyik!) egyenes ági ősnemzete. Ez a felismerés aztán kinyitotta előttem a történelem, a társadalomtudományok és a természettudományok titkos ajtóit is. Sőt, megmutatta nekem a történettudomány Janus-arcúságát is, mivelhogy a történelem idősorai kutathatóak, és elfogadhatóan pontosak. Vele ellentétben a történelmi események leírásait a dogmák vezérlik, ezért nemigen kutathatóak, vagyis a könyvek ilyetén hamis tartalmai homlok-egyenesen a valóság ellen hatnak.

És láss csodát! Minden fontosabb esemény megfejthetővé vált, és minden mozaik a helyére került. A mai magyar nyelv segítségével, az általam kidolgozott: „A nyelvtörténet új tudományos módszertana” c. tanulmányom segítségével az emberiség minden eddigi lényeges tudományos titkát meg lehet, meg lehetett fejteni. Hiszen már egyre többen tudjuk, hogy az emberiség történetében az ókor végéig (Kr. u. 476.), de inkább az új időszámítás kezdetéig (Jézus születéséig), minden fontos emberi esemény az emberiség ősnyelvén keletkezett, és a megfejtése még mindig csakis a magyar nyelv anyanyelvi szintű ismeretében végrehajtható feladat. Ezért nem tudják a mai indoeurópai tudósok a saját származéknyelveikkel megfejteni a pontos értelmét az ókori nyelvemlékeinknek. De lehet, hogy nem is nagyon akarják.

Minden nép, de különösen a magyarság históriájának egyik megkerülhetetlen fundamentuma az őshaza, vagy őshazák kérdése. Neked mi erről az álláspontod, s hova helyeznéd eleink első szállásterületeit? A mitológia s a vallástörténet szintén sok mindent elárul nemzetünkről. Miben hittek az ősmagyarok, megfelel-e a valóságnak, ha azt állítjuk, hogy mi voltunk a világ első egyistenhívő népe, jóval korábban, mint a zsidók, vagy mint a judeo-keresztények? Ma a legtöbb nép, így mi is patriarchális (apajogú, férfiak vezette) társadalomban élünk, sajnos egy eléggé békétlen, harcias, igazságtalanságokkal és bűnökkel terhes világban. Vajon élhetőbb s jobb volt-e ennél a matriarchális (anyajogú) berendezkedés, amely nemcsak az ősembert, hanem szerinted az ősmagyarságot is jellemezte? Meddig léteztünk ebben a formában, s mikor vették át a férfiak végleg az uralmat? Sőt arra is kíváncsi lennék, hogy esetleg látsz-e lehetőséget arra, hogy visszatérjünk ezen ősibb, kedvezőbb rendszerhez?

A magyarság históriáját elsősorban a feudális Magyar Királyság 1000-ik évi megvalósításáig hatóan dolgozom fel, és egy társadalmi jövőképpel fejezem be a könyvet. Itt ismertetném „A Magyarok Istene, az ősi Napisten újra fénylik” című művem fő fejezeteit:
I. kötet: 1. Vallástörténet: a Napisten-hit feldolgozása;
2. Társadalomtörténet: a magyar és az egyetemes világtörténet új alapjai;
3. Tanulmányfejezet: fontos történeti értelmező írásaim.
II. kötet: 1. A filozófia megújítási kísérlete: a fenntartható élet alaptörvényei;
2. Az evolúció kvantumelmélete: szakítás a teljesen téves darwini evolúciós tannal;
3. A természeti világgazdaság kézikönyve: az emberiség jövőképének feldolgozása.

A magyar őshaza kérdésében könyvemben a hangsúlyt bizonyító erejűen a Biblia soraira tettem. Mégpedig az Éden, a Nagy-Éden fogalmára, mely az emberiség bölcsőjéből indul. Helyesen magában foglalja a Nílus medencéjét és Mezopotámia egészét, a két termékeny félhold területeit. Az őseink így teljes mértékben azonosak a négy emberi rassz közül az europid embertípusnak a Nílus medencéjében észak felé hatoló ősiségével. Ebből egyértelműen következik, hogy a nemzetségeink, a RÉ fiai (magnépek, a piramisépítők népei) mindig is egyistenhitűek voltak. Ez az állításom a legeklatánsabb módon Egyiptom fogalmának etimológiájával bizonyítható: Egyiptom = Egy-isten-hona (magyar nyelven értelmezve), mégpedig az ATUM = Ősmama (Nagyboldogasszony) által megszült ősanyagból a teremtő erővel megáldott egy fia, a Napisten, vagyis a Nap égitest képében. Tehát az őshazánk, ez az Éden fogalmából következik, nem a Kárpát-medence, mert ide is déli irányból, a jégmentes évezredekben költöztek be őseink, és innen a jégkorszakokban visszahúzódtak délebbre. Ezért, akik a magyarság őshazájának kiáltják ki a Kárpát-medencét, és innen visszafelé vélik benépesíteni a Közel-Keletet, azok szerintem pontatlanul látják a folyamatot.

Az ősközösségben, egészen a felbomlásáig (Kr. e. 3000 körül), az első történelmi embertípus kiteljesedéséig az emberi faj matriarchális társadalmi és vallásformában élt. Az emberiség aranykorát felváltó, és attól máig ható patriarchális társadalmi és vallásformákat a ma szemita (militarista) népeknek nevezett – általam a második történelmi – embertípus a katonai hódításra és rablásra szövetkezett, a rabszolga-társadalmakat és a pénzhatalmat kialakító arisztokráciája hozta létre. Ők elsőbb a sokistenhitet gyakorolták (pl. latin Róma), majd redukálódva létrehozták a Jehova, Isten, Allah stb. idealista monoteizmusaikat.

Megállapításaim szerint a ma uralkodó hím-soviniszta patriarchális társadalmi és vallásformák (pogányság), a fenntartható fejlődésük hazug ideológiájával nem természet-kompatibilis formációk. Ezért el kell tűnniük az élet süllyesztőjében, és el is fognak tűnni, sokkal hamarabb, mint gondoljuk. Hogy ez milyen formában valósul majd meg, az még a kezünkben lehetne, ha megfogadná az emberiség akár e könyv tanításait is. Ha legalább részben fennmarad az emberiség a magára szabadított környezeti és gradációs (a populáció egyedszámának hirtelen, ugrásszerű növekedése!) katasztrófából, akkor az csak a matriarchális renddel, vagy a magyarság jól ismert kettőshatalmi berendezkedésével lesz lehetséges [Kende = kendős (a nő), Gyula = gyújtó láng (a férfi)]. Mégpedig a természeti világgazdaság és világtársadalom keretein belül.

Mely nációk tartoznak rajtunk kívül az ún. úrnépekhez, s miben áll e fogalom tartalma? Bizonyára sokan hallottak már az elsüllyedt őskontinensekről, pl. Mu, Atlantisz és egyebek. A fennmaradt legendákon, mondákon túl mennyi ezeknek a valóságalapja, milyen fajú és kultúrájú népek éltek ott, s elképzelhető-e, hogy földönkívüli civilizációkkal is kapcsolatokat ápoltak? Nekünk, magyaroknak mi közünk lehet e hajdan virágzó ősföldrészekhez, s a te értelmezésedben mit jelent az, hogy mi vagyunk a Tudás és a Fény hordozói, ill. a világ nemzeteinek gyógyítói és tanítómesterei? Mostanában fedezték fel a boszniai, ill. nem sokkal korábban az Északnyugat-Kínában, azaz a ferdeszeműek által meghódított Ujguriában levő piramisokat, melyek közt akadnak nagyobbak és ősibbek is, mint a híresebb egyiptomi és dél-amerikai társaik. Közös vonásuk, hogy valamennyien a magyarság, ill. a rokon-népeink által lakott területeken épültek. Őseinknek mi közük volt ezekhez, s a kézenfekvő temetkezési célokon túl mi egyebet üzennek még ezek a monumentális alkotások a kései utókornak?

A könyvem megírásáig a történelem már minden ismert fogalmat elvett az ősnépek közös jellemzésére. Így a szemita fogalom is elsőrendűen a mezopotámiai magyar nyelvű népekről, fogalomrablás útján szállt át az akkád, asszír és utódnépeik (latin, perzsa, germán, szláv) megnevezésére. Viszont adódott egy fogalom, mely a sumer Úr városa magyar nevéből egyetemes történelmi fogalommá tehető, amely képes egybefoglalni az első történelmi embertípus minden nációját, ez az ÚRNÉPEK fogalma (más nyelvre lefordítási tilalommal!). Az úrnépek közé tartozó, egykor ómagyarul beszélő főbb nemzetségeink felsorolva: kőkörök és megalitok népei, Körös kultúra népei, kelták, szkíták, arameusok, jászok, hunok, avarok, kazárok, morvák, bolgárok, magyarok, besenyők, kunok, úzok, és időben távolabbi rokonokként a finnugorok. Hogy miért csak egy magyar nevű törzsszövetséget találunk az úrnépek között, annak az a magyarázata, hogy ez a fogalom, mint eredetében mag-úr és mágus, elsősorban vallási fogalomként keletkezett. Vagyis minden úrnép a mágusvallást hitte, de eltérő törzsneveken ismerték őket. Bizony e történészi meglátásból szándékosan hamisították meg őstörténelmünket a nem mágusvallás hívei. A ma összefoglalóan úrnépinek nevezett nemzetségeinkről megjegyzem, hogy törzsfejlődésileg három alap-népágból állnak, úgymint: vörös magyarok = hunok; fehér magyarok = szabirok (szkíták, avarok); az etiópbarna bőrszínű fekete magyarok = kusok (kazárok, morvák). Mi magyarok, mint a legutolsónak fennmaradt úrnépi törzsszövetség, genetikailag mindhárom népágat tartalmazzuk.

A könyvem fő mondanivalója a természet-materialista világnézet felállítása, mely az őskereszténységből eredeztethető, és semmi tudományos közössége sincs a dialektikus álmaterializmus lejáratódott idealizmusával. Ennél fogva, de egyébként valódi geológiai alapja sincs az elmúlt százezer évben kontinensek eltűnésének, én ilyen nem létező szellemtudati tévelygésekben, mint pl. a Mu kontinens eltűnésében, nem hiszek, nemhogy a földönkívüli civilizációkban. Az evolúció kvantumelméletében kimondom: a bioszféránk egyedi és megismételhetetlen az Univerzumban, ami nem zárja ki máshol más típusú élet lehetőségeit. Egyedül az Özönvíz bibliai leírásában, vagyis a tizenegyezer évvel ezelőtti történelmi özönvíz valóságában kell bíznunk, ami csak árvizeket okozott (Atlantisz elöntését, majd kiszáradását), és nem kontinensek eltűnését jelenti őseink fejlődésében.

A magyari úrnépek az Édenben alakultak ki, és a fentiek szerint ágaztak nemzetségekké, majd a Nílus medencéjében az özönvíz előtt kifejlődő Atlantiszban alkották meg a modern emberiség (Homo sapiens sapiens) őskultúráját, és azt az özönvizet követő mezopotámiai és észak-nílusi térségekben tették tejjel-vajjal és mézzel folyó Kánaánokká. Majd ezt a gazdag életteret s kultúrát foglalták el a szemita hódító, pogány és cudar, nomád népek, hogy ők is szerezhessenek (nem építsenek!) egy ilyen világot maguknak. Mivel mi magyarok vagyunk a piramisépítők egyenes ági leszármazottai, ezért nekem nem kell tovább bizonygatnom, hogy a mi úrnépeink voltak a tudás és a fény (Napisten fénye a fia = Hórusz, Turul), vagyis az anyagelvű ősmaterializmus hordozói. A monumentális alkotások szerintem nem elsősorban temetkezési célokat szolgáltak. Inkább csillagászati objektumok, és legfőképpen a felbomló ősközösségi társadalmunkban az összetartozás, a nemzetté kovácsolódás vallási, tárgyi emlékei. Akik ilyen alkotásokra képesek voltak, azok társadalmai bizony összetartozó, boldog és egymást szerető őskeresztény emberekből állottak. Szemben a szemiták mai toronyházaival, melyek az elidegenedés, a pazarlás és a szeretethiány megalitjai.

Egyik legfontosabb nemzeti jelképünk, s folyamatos tiszteletünk tárgya a Szent Korona, mely bizonyos értelemben a piramisokkal s a Szfinxszel is kapcsolatba hozható. Első lépésben azt firtatnám, hogy hol és mikor készült ez az egységes egészet jelentő, szakrális nemzeti kincsünk? Milyen szimbólumokat, jelképeket tartalmaz, miért épp ezek az ékkövek, zománcképek díszítik, mit jelent az alsó körabroncs s a felső keresztpántos korona, milyen kapcsolatokat találhatunk rajta pl. az aranymetszéssel, a bolygókkal és a csillagokkal, tehát a kozmosszal? Valóban Atilla koronája is volt már, hiszen ha ezt igazolni tudnánk, az egyben azt is bizonyítaná, hogy a szkíták, hunok, avarok s a magyarok is – jóval a Szent István-i térítés előtt – már az eredeti jézusi kereszténység követői (és közvetítői) voltak. Ennek nyilván nem örvendenének túlzottan egyházi és akadémikus körökben, hiszen ezzel halomra dőlnének a „pogány és barbár” magyarságról terjesztett tévtanaik; de ez legyen az ő bajuk, minket kizárólag az igazság érdekel. Koronánk önmagában is elég viharos történelemmel bír: többször ellopták, elzálogosították, külföldre menekítették, elásták, egyes képeit kicserélték, sőt el is akarták adni stb. Bizonyos liberálbolsevista hatalmi tényezőknek ma is a bögyében van, s legszívesebben örökre eltüntetnék az életünkből. A Korona története elég jól dokumentált, mégis arra kérlek, hogy idézd fel ennek néhány érdekesebb mozzanatát.

A magyarok Szent Koronája szintén igen izgalmas történelmi kérdésköre az utóbbi kétezer év félhazug világának. A dominanciára szert tett római patriarchális (pogány, judaista) kereszténység Európában minden olyan történelmi bizonyítékot megsemmisített, amelyek megkérdőjelezhetetlenül igazolnák a koronánk eredetét. De azért nincs minden elveszve. Közvetett módszerekkel, és egy új tudományág létrehozásával, az élő magyar nyelv (ősnyelv) történelmi-tudományos bizonyítékká tételével, a régészet és más tudományágak mellett, hitelesen feltárható a koronánk minden titka. A kérdéshalomból főként azt emelném ki, hogy ki fejére készülhetett: a Menny és a Föld uraként a tudás koronája?

A magánkutatásaim pontosan feltárták e folyamatot. A háromszázas években, a Parthus Birodalom 226. évi bukása után, ismét megerősödött a hun uralkodócsalád, és új államhatalmi központot keresett magának. Ázsiai hatalmukkal párhuzamosan, Európát is szerették volna ismét az úrnépi hatalom alatt összefogni, hangsúlyozottan magyar nyelven, azaz újraegyesíteni az addigra nyugaton már sok helyen szemita elnyomás alatt sínylődő testvérnépeiket. Vagyis az Európai Unió eszmeisége sem másoktól, mint a hun uralkodó családtól eredeztethető, amely eszmét is ellopták a mai szemita népek hatalmi központjai (csak most nem magyar nyelven valósítják meg Atilla király álmát).

A koronánk Kr. u. 445-re készült el, a hunok Kaukázus feletti fővárosában (Derbenttől északabbra), amely Varachan néven (mint a fény fővárosa) maradt fenn, de mi Varsányként olvashatjuk. Lényegében a mai Csecsenföld területén volt található, így lehet, hogy a csecsenek a hunok királyi utódnépe, a testvéreink, és most épp a szláv szemitizmus akarja végleg eltörölni őket is. Máris megcáfolható az a lejárató nemzetközi vélekedés, hogy a hunok nem tudtak volna (a piramisépítők örököseiként!) kőházakat, várakat építeni. A kor legjobb aranyművesei, a legteljesebb őskeresztény vallástudat s a tudás népének útmutatásai alapján (Jézus hitében) készítették a koronát. Mégpedig politikai megrendelésre. A meggyengült Római Birodalmat katonai erővel már képesek voltak meghódítani, de szükségét látták a hun uralkodó családban, hogy egy a római mintán felépülő és azt felülíró patriarchális uralkodói státusszal, a királyság bevezetésével adjanak szakrális jogalapot Európa újraegyesítésére. Ennek szellemében készült a Szent Korona, a mindennél rangosabb ég és föld urának, a megkoronázandó hun egyeduralkodónak szánva. Megjegyezve, hogy a hun társadalom 445-ig a kettőshatalmi fejedelemség szerint működött.

A korona tehát 445-ben készült el, s ekkor Mundzuk, másként Bendegúz fiai, Atilla és Bleda (Buda) társfejedelmek uralkodtak a hunoknál, s mint említettem, nem királyokként. A hunoknak választani kellett egy egyeduralkodó királyt európai politikai törekvéseik végrehajtására. Bizonyos alkalmassági szempontok alapján Atilla mellett döntöttek. Így (első ízben az úrnépeknél?) a Hun Birodalomban létrejött a még anyatiszteletű, de már patriarchális királyi intézmény, aminek a feladatkörét már ismertettem. Itt szeretném elhárítani azt a szintén méltánytalan vádat Atilla feje fölül, hogy Bledát, a testvérét bármi formában megölték volna. Egy magyar nyelvi fordulatot a szemita utókor rosszhiszeműen melléfordított. Ugyanis Bleda csak a korona számára vált „holt emberré”, mert nem őrá esett a választás. Ő, mint Atilla testvére és fejedelemtársa, visszatért a kelet-európai, a kaukázusi tartományok vezetőjének, és minden bizonnyal ott is halt meg, természetes halállal.

Időhiány miatt mellőzni kell a korona részletesebb ismertetését. Jelképeiről csak annyit, hogy a keresztpántok nyolc apostolképe és az abroncs további nyolc szentjének képelhelyezése a sumer kultúrkörből táplálkozik, a sumer nyolcágú csillag leképezésében, de már Jézus Krisztus időszakának megfelelően. A korona tetején található egyenlőszárú kereszt a népeink, de a világ népeinek az egyenlőségét is jelenti, szemben a hosszúszárú katolikus kereszten a Megfeszítettel, amely már a fenyegetés és az elnyomatás jelképe. A kereszt ferdesége pedig egy csillagászati jelenség, a Föld precessziós mozgásának az ábrázolását jeleníti meg (a Föld tengelye és az ekliptika síkja közötti nyílásszöget, amely 23,5 fokot tesz ki). Még a korona etimológiájáról egy gondolat: a „róna országa”, körország, napország jelentésű szavunk. Valóban a magyar Szent Korona szentháromsága a matriarchális ősvallásból, az Atlantisz, Sumeria és Egyiptom őskereszténységének hitvilágából eredezik, így évezredekkel megelőzte a Szent-István korabeli katolikus keresztény (patriarchális) kényszertérítést. Bizonyítsuk a leírtakat az ősi Szentháromság keresztvetésének feltárt mondatával: „Az Anyának, az Atyának és a Gyermeknek nevében. Úgy legyen!”,– amit a korona Pantokrátor (visszafelé olvasva, pan = Napisten), a fiú (Jézus) és a titkon lecserélt Szűz Mária képek foglaltak eszmei egységbe. Az előzőekből remélem, pontosan megérthetjük, hogy miért pont a Szűz Mária = Nagyboldogasszony zománcképét cserélték le sunyi módon a Habsburgok a koronánkról.

Koronánk ún. „beavató korona” is, vagyis népünk csak azokat az uralkodókat fogadta el, akiket ezzel megkoronáztak. Misztikus, tehát isteni jellegén túl (a Teremtő küldte valódi „választott népének”, s angyalok hozták az égből a hagyomány szerint!) azonban a legfőbb közjogi méltóság is a Kárpát-medencében, azaz törvényességünk és alkotmányos rendünk megbecsült őrzője. Hogyan alakult ki, s mit jelent a Szentkorona-eszme, ill. ennek gyakorlati leképeződése, a Szentkorona-tan? Igaz-e, hogy ez a Korona a világon egyedül nem csupán egy csodálatos, ámde halott műtárgy, hanem egy élőlény, a magyar örökkévalóság mennyei „garanciájának” megtestesítője, vagyis a magyar megmaradás záloga? Sokunk szilárd meggyőződése, hogy a reménybeli tényleges rendszerváltás utáni régi-új Alkotmányunknak a Szent Koronán kell alapulnia, mert minden egyéb „jogállamiság” eleve elvetélt kísérlet lehet csak. Ha csupán az utolsó 1000 évet nézzük, akkor is nyilvánvaló a Korona integráló és államszervező ereje. Azonban ennél is tovább menve megkockáztatnám, hogy egész Európának is mintául szolgálhat a tartós és szerves állami stabilitásra, a fenntartható társadalmi-politikai rendre. Különösen lényeges ez azért is, mert a kommunizmus után immár a népeket egy nemzetközi pénzuralmi maffiának alárendelő globalizáció s az áldemokrácia is mindenütt megbukott, viszont ebből a káoszból és csődhalmazból kiutat egyedül a hármas kiterjedésű Szentkorona-eszme s a szintén hármas felépítésű Szentkorona-tan képes mutatni. Mit jelent ez a hármasság, s az égi Szentháromság mellett létezik talán egy földi szentháromság is?

A misztikusság mai felfogásában valóban a magyar ősnyelvű, a Napisten kiválasztott úrnépének angyalok hozták az égből a koronánkat. Ezért csak mi lehetünk az Isten (Napisten) kiválasztott népe, aminek hitvilágát szintén elrabolták tőlünk. Szemben a zsidósággal, akik a történelmi igazság szerint, már csak a szemitává váló asszír földi királyok kiválasztott népei! Ezért az őskeresztény világ mitológiája szerint, a Napisten fénye által teremtett földi életben keletkezett a koronánk eszmeisége, majd a fizikai megvalósulása. Valóban az angyalok hozták el Atillának a megkoronázásához. De milyen angyalok? Az őskereszténységben az angyal = hírvivő jelentésű fogalom. Mégpedig azokat az élő szakrális vezetőket és küldöttségeiket jelentette, akik ilyetén vallási feladatokkal járták az elsődleges Indomediterránia úrnépeinek hatalmas birodalmait. Az ősmaterialista hitelv felfogásában az angyalok még élő földi vallási személyek voltak, nők vagy férfiak, akik majd csak az idealista, szemita vallásformákban válnak túlvilági hírvivőkké.

A gyakorlatban a Szentkorona-eszme a fenti kultúrfejlődés szülötte. Mégpedig kiteljesedésében három elkülönülő, de mégis összetartozó oldalból áll:

1. A korona tudástartama: a Jézus Krisztus őskeresztény hitelvéből ered, a népeink apostoli szerepét és a fenntartható élet tudását fejezi ki;
2. A korona íratlan alkotmányossága: az ezredik év előtti őskereszténységnek az ókori Szentkorona-tana, mely a nemzetségeink egyenlőségére épül, mindenki nemes ember és tulajdonnal rendelkező, önfenntartó polgára hazájának, továbbá a kettőshatalmi (anyatiszteletű) életforma tanán nyugszik;
3. A korona írott alkotmányossága: I. (Szent) István által létesült királyságunknak már írásban is fennmaradt patriarchális alkotmánytudata. Ez az oldal a feudalizmus jobbágysága (rabszolgasága) bevezetésének, és a nemzetünknek az idegen vallás ráerőszakolása által történő elpusztításának vált a tanává. Bár megjegyzendő, hogy a királyság, mint katonai hatalom, az ország területi egységét is szolgálta, de úgy, mint már írtam, hogy a nemzetre egy ezer éves, szinte elviselhetetlen kizsákmányolás és szenvedés (népirtás) terhét zúdította.

A Szentkorona-tan ugyancsak hármas felépülést mutat:
1. A Magyarok Istenének a mítosza: az őskorból eredő alkotmányosságunk alapja;
2. A Szentkorona tana: a Napisten tudati alapjára épülő nemzettudatunk felépítménye;
3. A magyar állam alkotmánytudata: a mindenkori államvezetés által alkalmazott, az előző kettőre alapuló államtudatunk napi megjelenési formája.

A fenti elemzés szerint nagyon nem mindegy, hogy a jövőben az elpusztításunkra irányuló középkori, vagy a fennmaradásunkat hordozó ókori Szentkorona-tant alkalmazzuk leendő új alkotmányunk fő vezérlő elvének.

Ha sokan szilárdan hisszük, hogy nemzetünket a Szentkorona-eszme vezetheti el a jövő felé, akkor már csak azt kell hozzátenni, hogy vajon melyik oldala volt a perspektivikusabb. Ha feltesszük a következő kérdést: vajon a korona eszmeisége melyik oldalának érvényesülése hordozta a legdicsőbb és leghaladóbb államformákat nemzetségeink életében? – akkor csakis az ókori íratlan államiságunknak a rekonstrukciója jöhet szóba. Hiszen ismernünk kell, hogy úrnépeink legdicsőbb államalakulatai csakis Atilla és Árpád uralkodása idejére tehetők, és ez a nemzetségi államformánk létében tételesen is bizonyítható. Elemezve, ezek az államformák az ókori vegyes tulajdonú, szakszóval az egyenrangú polisz társadalmi formái között élt anyatiszteletű magyarságra voltak jellemzők, és csak ez a rendszer volt versenyképesebb a Nyugat-Európában akkor elterjedő feudalizmus kizsákmányolásánál. Akkor milyen államformával vertük miszlikbe, anno egész Európát? Bizony, az ókori önfenntartó nemzetségi társadalmunk erejével. Ám hozzá kell tenni, a kizsákmányolás pénzhatalma, az ördög csábítása, időlegesen mégis mindig hatékonyabb lett, de csak katonai téren. Ezért nem a Napistentől való vétek ismét elővenni: a minden magyar ember nemes ember elvét, és a Szent Korona által behatárolt élettér valódi tulajdonosaivá tenni népünket.

Szent Koronánk a valóságban mégiscsak egy fizikai tárgy, amely már csak a szellemünkben válhat élő testté. Ha minden magyar ember úgy gondolja, és úgy tanulja, hogy a mi koronánk a belékódolt társadalmi tudásunk élő megjelenésében válik a magyar megmaradás zálogává, akkor valóban SZEMÉLYISÉGGEL bíró tárgyunkká válhat. Kifejezheti a nemzet közös akaratát. A Szentkorona tanának hármas felépülése valóban kapcsolható az őskereszténység Szentháromsága tiszteletéhez. Értsük rajta, hogy az ősvallásban minden földi esemény egyben egy égi kivetülését is jelenti: a „miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is” imádság idézete szerint. Ha a természet-materializmus régi/új világnézete szerint tekintünk a kérdésre, akkor a földi szentháromság imádása és megvalósítása lenne a jövőnk legelemibb feladata (a családok megmentése!).

A múlt és a jelen kérdéseinek taglalása után befejezésül nézzünk egy kicsit a jövőbe is. Először az érdekelne, hogy mik a személyes terveid a következő évekre? Folytatod-e a kutatást, s ha igen, előreláthatólag születnek-e további könyveid a magyar történelemről és kulturális örökségünkről? Arról is szólhatnál, hogy a most bemutatott két köteted alacsony példányszáma dacára kiváltott-e valamilyen (akár pozitív, akár negatív) visszhangot szakmai és olvasói körökben, vagy nem sikerült áttörnöd vele a közöny s az elhallgatás falait? Végül pedig szeretném, ha röviden fölvázolnál egy magyar jövőképet. Úgy gondolom, senki számára sem lehet közömbös, hogy ennyi kudarc, szenvedés, történelmi tragédia és elpusztításunkra irányuló törekvés után milyen lesz nemzetünk sorsa. Van-e remény, érdemes-e még küzdenünk a boldog föltámadásért, avagy törődjünk bele a közelítő szomorú végzetbe, hiszen úgysem tehetünk ellene semmit?

Ami a terveimet illeti? A kétkötetes művemben kiírtam magamból mindazt, amit a régmúltból táplálkozó emberiség jövőképének a megalkotásához szükségesnek láttam. Feltöltöttem az „alternatíva a társadalomtudományokban” szlogen teljes tudástárát, és beletekintettem a természettudományok igazságaiba is. Lényegében e témakörökben nem látom további könyveim megjelenésének a realitását. Ezután inkább rövidebb lélegzetű tanulmányokat, novellaszerű írásokat szeretnék még alkotni. Tervbe vettem például a „Jászon és az Aranygyapjú” görög mitológia úrnépi kapcsolatainak a felderítését, ugyanígy a „Szép Heléna mítoszának magyar vonatkozásai” leírását.

A könyvem próbakiadása eddig gyakorlatilag semminemű visszhangot sem váltott ki a közvéleményben. Jó, ha százegynéhány olvasóhoz eljutott az első kötet, a második meg néhány tucathoz. Minden szerzőnek fáj, ha írását elhallgatják, és érdemtelenül a tudományos cenzúra és a hatalmi játszmák áldozata lesz. Mindhiába kértem segítséget minden jelentős tudományos intézettől, azonban az egyszemélyes küzdelmemet, amíg tehetem, mégsem adom fel. Tudom, hogy ilyen jellegű egyetemes emberi jövőkép jelenleg nincs a könyvkínálatban, ezért érthetetlen számomra, hogy a kollaboráns, vagy a nemzetinek mondott értelmiségünk (ha van ilyen?), miért nem karolja fel? A közel 1000 oldal anyagát e könyvismertetőnkben sem tudom teljességgel bemutatni. A most következő összefoglaló sorokat ez okból mindenki a saját tudattartamai, világnézete szerint próbálja értelmezni.

A globalizált fogyasztói társadalmak önpusztító magatartását már senki és semmi sem tudja megállítani. Az emberi faj rohan a közeli környezeti és gradációs katasztrófájába. Hogy lesznek-e túlélői a tudását fennen hangoztató szemitizmus természetellenes idealizmusa önpusztításának? – reméljük igen. Ha nemzetünkben az igazi értelmiség felnőne a feladathoz, és a segítségével elhitethetnénk, hogy népünk képes túlélni a ránk váró katasztrófák sorát, akkor igen, még van remény, érdemes a fennmaradásért harcolni. A feladat nagyságának az érzékeltetéseként azért egy egyszerű bizonyítást be kell mutassak. Az előzőekben szó volt róla, hogy az őskori Indomediterránia nagytérségében az első történelmi embertípus úrnépei legalább 99/1 arányban, de inkább 100 %-ban lakták a szállásterületeiket, az 5 ezer éve kialakuló és betörő második történelmi embertípussal, az ún. szemita népekkel szemben. Az ősnépekre rárontó hódító szemiták a háborúk korának 5 ezer éve alatt, vagyis mára a katonai hatékonyságukkal megfordították ezt az arányt az úrnépek kárára 1/99-re, így a szemita világhatalom ma 99-szeres túlerőben van az egyedüli úrnépként magára maradt magyarokkal szemben (Európa és Észak-Amerika nem magyar népei ≈ 1 milliárd fő). Megjegyzem, hogy az emberiség nyugati történelemtudata nem másról, mint az úrnépek és a szemiták 5 ezer éves élethalálharcáról szól, a nyugatiak dicsőségében tálalva.

A magyar nép ősi eredetű bölcsességét mutatja, hogy tudat alatt is tisztában van a nemzetközi erőviszonyokkal, és tudomásul vette, hogy a magyar katonai virtus már a múlté. Az 56-os forradalomból ezt a következtetést vonta le, de még egy reménye mindig maradt. Ha az igaz magyar tudás, a régi/új fenntartható élet tudásának a felélesztése és felhasználása a szemita önpusztítás megállítására sikeres lesz, akkor még fennmaradhatunk a történelem színpadán. Sokan mondják, és én is velük értek egyet, hogy magyar emberek még vannak, de magyar nemzet már nincs, mert az ellenségeink teljesen szétverték azt az elmúlt 60 évben. Ugyanis a nemzet fogalmának a kiterjesztése az önfenntartás, a megmaradás képességét jelenti. És ez a tudás, a fenntartható élet tudása a Szent Korona eszméjének helyes felfogásában, közelebbről az úrnépek őskereszténységében van kódolva, ill. a piramisok, a kőkörök, a nagy Szfinx alkotásaiban, és így tovább. Ezért bátran kijelenthetjük, hogy a technikai civilizációnk bukása mégis a Szentkorona-tantól függő valóság. Ha még most, a világ sorsának rosszabbra fordulása előtt azonnal visszatérnénk a Szent Korona ókori íratlan tanaihoz: az emberi „egyenlőség” közelítő megvalósításához, a nemzetségi társadalmi formához, a természet-materialista világnézethez, a matriarchális társadalom és vallásforma kettőshatalmi rendjéhez; ahol a Kende = nő és a Gyula = férfi hatalommegosztása törvényszerűség; akkor egy nagyfokú önkorlátozással és a militarizmus feladásával még sok mindent megnyerhetnénk fajunk fennmaradásához.

Ha már a szemita világhatalom nem képes felfogni, hogy vesztettek, és nem adják át hím-soviniszta vezetőik önként a korlátlan világhatalmat a magyar Szent Korona ősi elveinek megfelelően, akkor minden emberi vívmány össze fog omlani, és embermilliárdok természetellenes és kegyetlen halálát fogja követelni a szemita idealizmus sátáni egyeduralma. Bizony ezt már tudják a szemiták kiszolgálói is. Mit gondolnak, miért készítenek Nyugaton egyre több katasztrófa- meg háborús filmet? Sajnos a legtöbbjük hatványozottan be is fog következni, de azzal, hogy most már a világunk elrontói is az áldozatok között lesznek, ám mégsem adják fel a mesterkedéseiket.
Befejezésül szeretném nyomatékosítani, hogy a hím-soviniszta uralom, világuralom, a velejéig hamis fenntartható fejlődés ideológiájának a globalista ránk erőltetésével nem természet-kompatibilis eleme evolúciónknak. Vagy tudatosan a legközelebbi időkben (szinte azonnal) megszabadulunk tőle, vagy a kártékonyságával el fogja pusztítani az egész emberiséget. Azt is mindenki tudja, hogy a történelem kereke nem forgatható vissza. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy a kellő alapossággal feltárt történelmi igazságokhoz visszanyúlhatunk az időben, és alkalmazhatjuk mindenkori társadalmunk javára. A feladat adott: irány a Szentkorona-tan ókori íratlan alkotmánytudatának a rekonstrukciója, mely az emberiség megmentésének egyetlen és még működő eszmeisége!

(A bemutatott két kötet megrendelhető Tácsi Istvánnál, telefonon (0620/552-4504) és e-mailben (taacsiistvan@fibermail.hu).)

A Szent Korona mutatja a fennmaradásunkhoz vezető utat az emberiségnek.







A magyarság nem három tenger, hanem HÁROM ÓCEÁN határolta ősnép

Nem tudom, a több éves magánkutatói tevékenységem után lesz-e aki elolvassa ezt a sorsfordító feldolgozásomat. Ugyanis azt még talán tanították az iskolákban Nagy Lajos király idejéből, hogy a Magyar Királyság dicsőségében a partjait három tenger mosta: Balti-tenger, Fekete-tenger, Adriai-tenger.
De azt tudják-e a magyarok, hogy mint Indoeurópa ősnépeként egykor, ötezer éve, de még a világ legnagyobb Hun Birodalma idején, Atilla korában is 1600 éve, három világ óceán határolta a hatalmas hunmagyar népek lakóterületeit? Úgymint: keleten Mandzsúria területén a CSENDES-óceán, délen a Közép-keleten és Afrika keleti vidékén az INDIAI-óceán, és nyugaton a Brit-szigeteken az ATLANTI-óceán mosta őslakói területeinket. A tengerekről itt nem szólva. Ráadásul 5 ezer éve még egyedül és elsődlegesen laktuk ezt a három kontinensre kiterjedő életterünket.
Ha valaki elgondolkodik az állításomról, e három kontinens és óceán kérdéskörről, vajon felvetődik e a tudatában, mégis mi lett ezekkel a hatalmas és dicső hunmagyar népekkel? Hogyan lehet az, hogy manapság csak egy kis Közép-Európai országnak maradtunk meg, és a szomszédaink még talán ezt is irigylik tőlünk?
Nincs itt valami elemi és egyetemes ellentmondás, ami megmagyarázná a dilemmánkat: miért történt mindaz, hogy ma már imádkoznunk kell az utolsó élőhelyünk, Magyarország megmaradásáért is?









Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.14 másodperc
984,087 egyedi látogató