Hunok Nagy Szövetsége

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A fehér ló monda eszmeisége

Hírek


A magyarok fehér ló mondája lehetne a legszebb õsi elbeszélésünk, de az
utókor annyira meghamisította a mondanivalóját, hogy nincs mit tenni, teljesen
újra kell írnunk ezt a mondánkat is. Még Wass Albert, a híres erdélyi író is
annyira rosszul ragadta meg e témakört a Válogatott magyar mondák és népmesék
címû mûvében, hogy õ is a merõben történelmietlen: „Vásár Szvatoplukkal”
címet adta írásának. Mivel közvetlenül egyetlen magyar szerzõ
mûvét sem tudjuk felhasználni a helyes történelmi összefüggések elmesélésére,
folytassuk e magyar mondánkat a csodaszarvas történetünk befejezésétõl. Amíg
Kézai Simon elég szûkszavúan ír e témakörrõl a Geszta Hunnorum et Hungarorum
krónikájában, addig Anonymus kissé vérgõzösen emlegeti a Gesta Hungarorum
mûvében a honegyesítés dicsõségében.
A csodaszarvas mondánkban ott fejeztük be elbeszélésünket a hunmagyarok
történetérõl, hogy a Maeotiszban felszaporodott törzseink népfeleslege elindult
a már ismert útvonalaikon Európa nyugati tájai felé. De az igazság inkább az,
hogy, a nyugatra szakadt rokonnépeink: a kelták, a szkíták, a hunok a morvák és
más úrnépeink hívták õket, a rájuk támadó és hódító, már ismert latin, angol,
germán és szláv ellenségeik elleni harcuk megsegítésére. Hogy csak a legfontosabbakat
említsem, így jutottak el a hun Atilla király és seregei Galliába, kiûzve
onnan a rómaiakat és vizigótokat, hogy a még fennálló Európa úrnépeit egyesítsék
a hunmagyar hatalom alatt. De Atilla meggyilkoltatásával ez a törekvés
is semmivé vált. Legalábbis a történelemhamisítók szerint. Ugyanis eddig senki
sem tudta, hogy a hun uralom még Atilla halálával sem szûnt meg a Kárpátmedencében.
Hanem átvették és folytatták a nemzet megõrzését a gepidák (nem
germánok!) majd száz évig, akik ugyanúgy hunmagyar nemzetségek voltak,
mint Atilla hunjai, csak egy másik hun uralkodócsalád vált a vezetõjükké.
Az igazság az, hogy a gepidáktól aztán meg az avarmagyarok Baján kagán
csapatai veszik át a medence védelmét, de õk már csak a gall Meroving Birodalomig
képesek elhatolni, azért a Közép-Európa még megmaradt úrnépeit így is
egyesítik az Avar Birodalom alatt. Kétszázötven évig sikerül utódainak megtartania
Avaria országát magyar hazaként. Aztán következtek a bolgár hunmagyarok
majd száz évig, akiktõl pedig utolsóként már Álmos fejedelem (élt:
820-895.) és fia Árpád (845-907.) vezér Kr.u. 895-ben benyomulva, veszik át a
Kárpát-medence védelmét. Ugyanis Álmos idejében már kétfrontos harcban,
nyugaton a keleti-frank és germán, délen meg a bizánci és a szláv hódító törzsek
ellen kellett megvédeni és egyesíteni a hazát. De nekik már csak a medence
ómagyar törzsei megvédésére maradt elég erejük. A világtörténelem legnagyobb
jelentõségû hadmûveleteivel, a vérszerzõdõ hunmagyar héttörzs erejével,
megmentik a Kárpát-medence úrnépeit az ellenségeink általi végzetes meghódí-
tásától. Létrehozva így a Nagy-Magyarországot, a késõbbi Magyar Királyságot,
az utolsónak megmaradt magyar nyelvû népek országát Európában.
Hogy ne vegyük el az õsi mondák meseszerû elmondásának a sokszínûségét,
csak annyit említsünk meg a bevezetõnk mondatairól, hogy tökéletes pontossággal
látszik általuk az európai hunmagyar népek terület és hatalomvesztésé-
nek a folyamata. Amíg a hun Atilla király még egész Európát akarta egyesíteni
a magyarok úrnyelvén, addig az avar Baján kagánnak már csak a KözépEurópa
feletti uralkodás jutott. Utolsóként Árpád fejedelem héttörzs hadainak
tovább csökkenve a lehetõsége, egyes-egyedül a Kárpát-medence egyesítése és
megvédése maradt meg feladatául. Ugyanis idõközben Európa más területeirõl
kiveszett már a magyar beszéd és az úrnépi nemzetségeink, az egykori õslakók
népe. Sorra elfoglalták õsi testvérnépeinket az indoeurópai hódító népek dórlatin,
indogermán és indoszláv törzsei, hogy magukba olvasztva Európa õsnép-
ét, kialakítsák a ma ismert nemzetségeik sorát: Oroszországtól Angliáig.

Tácsi István

A magyarság nem három tenger, hanem HÁROM ÓCEÁN határolta õsnép

Nem tudom, a több éves magánkutatói tevékenységem után lesz-e aki elolvassa ezt a sorsfordító feldolgozásomat. Ugyanis azt még talán tanították az iskolákban Nagy Lajos király idejébõl, hogy a Magyar Királyság dicsõségében a partjait három tenger mosta: Balti-tenger, Fekete-tenger, Adriai-tenger.
De azt tudják-e a magyarok, hogy mint Indoeurópa õsnépeként egykor, ötezer éve, de még a világ legnagyobb Hun Birodalma idején, Atilla korában is 1600 éve, három világ óceán határolta a hatalmas hunmagyar népek lakóterületeit? Úgymint: keleten Mandzsúria területén a CSENDES-óceán, délen a Közép-keleten és Afrika keleti vidékén az INDIAI-óceán, és nyugaton a Brit-szigeteken az ATLANTI-óceán mosta õslakói területeinket. A tengerekrõl itt nem szólva. Ráadásul 5 ezer éve még egyedül és elsõdlegesen laktuk ezt a három kontinensre kiterjedõ életterünket.
Ha valaki elgondolkodik az állításomról, e három kontinens és óceán kérdéskörrõl, vajon felvetõdik e a tudatában, mégis mi lett ezekkel a hatalmas és dicsõ hunmagyar népekkel? Hogyan lehet az, hogy manapság csak egy kis Közép-Európai országnak maradtunk meg, és a szomszédaink még talán ezt is irigylik tõlünk?
Nincs itt valami elemi és egyetemes ellentmondás, ami megmagyarázná a dilemmánkat: miért történt mindaz, hogy ma már imádkoznunk kell az utolsó élõhelyünk, Magyarország megmaradásáért is?







Attila királyunk nézd mivé lett néped?....... Kelj fel a sírodból és arass gyõzelmet még egyszer!!!!!!!

































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.08 másodperc
2,382,420 egyedi látogató