Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Honegyesítés harcai

Hírek


Mielőtt még belemerülnénk a sikeres honegyesítő harcok elmesélésébe, a fejezet
elején ki kell hangsúlyoznunk, hogy tévesen nem 895-900.-ig tart a haza
egyesítése, hanem 894-902.-ig, vagyis három évvel tovább, összesen nyolc
évig, mint ahogy ma ismeri a világ. Mégpedig a fejezet további soraiban bizonyított
módon. De mielőtt odáig eljutunk, el kell mondanunk, hogy már ezer
évekkel ezelőtt is a napjainkhoz hasonlóan zajlottak a háborúk. Mondhatjuk, a
diplomáciai előkészítésnek úgy a belföldön, mind a külföld felé aktívnak kellett
lennie. Ugyanis egy honegyesítés csak úgy folyhat le kedvezően, ha az ottani
népek, esetünkben a Kárpát-medence lakói valamiképpen ezt akarják, illetve
valamelyik belső uralkodó dinasztia-csoport ezt még kéri is. Ezért, s mivel az
MTA hivatalos történészi véleménye tagadja még a medence tiszta úrnépi lakosságának
tényét is, dehonesztáló vélekedésként honfoglalásnak kénytelen
beállítani a valóságban a honegyesítés dicsőségét.
Elsőként arról ejtsünk szót, van-e valami mondai elem, ami bizonyíthatná,
hogy az Árpád vezér vezette honegyesítő háború, Kárpát-medencei felkérésre
indult el? Ezt a dilemmánkat ismét Anonymus gesztája alapján tudjuk magyarázni.
Idézet a Geszta Hungarorumnak a Szcítia fejezetéből: „Hosszú idő múlva
pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja,
kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai, miként a következőkben
majd előadjuk”. Majd később, „Álmos, az első vezér” vázlatpontja alatt:
„Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből
való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-
Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az
Álmos nevet kapta”. Tegyük hozzá még, hogy Álmos fia Árpád az, aki 895-907
között a magyarok gyulája, és levezényli a honegyesítés harcait, és Magyarország
név alatt egyesíti a medence úrnépi lakóit.
Ha logikailag akár csak e két idézetet nézzük a gesztából, azt írja Anonymus,
hogy Ügyek Szkítiának nemes vezére volt. Mivel kihangsúlyozza, hogy
Szkítiában született, és nem azt írja, hogy Dentü-mogyerben, amely még
Szkítiát is magába foglalja, kódoltan állást foglalt Ügyek származásáról. Mert
ismernünk kell azt a tényt is, hogy az I. évezred elején a Kárpát-medence bizony
a szkíták leszármazottainak egyik államhatalmi központja is volt. Továbbá
a Kr.előtti Szkítia mint ország, magába foglalta többek közt: a Dunán inneni
területeket, a Keleti-kárpátokat, Erdélyt, délen a Szörényi-bánságot, a Kisszkítiát
a mai Dobrudzsát, és az Etelközt. Megjegyezve, hogy keletebbre a
Donig terjedő Levédia benne a Dentü-mogyer országgal, már inkább a hunok
országrésze volt, és még keletebbre azokban az időkben pedig a Pártus Birodalom,
és az után a Kazár Birodalom központja volt található. A szkíták térségén
felsorolt államok bármelyike, vagy uralkodó dinasztiája kérhette a nyugati
frankok és szlávok terjeszkedésnek a megállítására a segítséget. Ennek a szö-
vetségkérésnek lehetett az Ügyek (meghalt 862-ben) ősünk beházasítása a hun
uralkodói családba, hogy diplomáciailag így érjék el a hunmagyarok keleti
ágainak a visszatérésével az egységes Magyarország megvalósítását. Ügyek
életkora bizony az avarok 814. évi vereséghez kapcsolható.
Fel kell hívnom arra a magyar nyelvi hagyományra a figyelmet, ha nem nevezzük
meg egy illető pontos születési helyét, akkor az elbeszélő szerint, az
illető az ő lakóhelyéről származik. Például, nem azt mondom: „a vaskúti Kovácsról
tudom”; mert ha én is vaskúti vagyok és vaskúti embereknek említem,
akkor csak azt mondom: „a Kovácsról tudom”. Ekkor minden magyar ember
érti, hogy Kovács is vaskúti lakos. Értelemszerűen, mivel Anonymus az elbeszélésében
nem nevezi meg Ügyek pontos születési helyét, ez egyben azt is
jelenti, hogy Anonymushoz hasonlóan, a fejedelemnek egy kárpát-medencei
születési hellyel, és minden bizonnyal avar uralkodó családból származott.
Az etelközi vérszerződés tehát a kiindulópontja mindazoknak a dicsőséges
eseményeknek, amiről a következőkben olvashatunk. A hét vezér a hozzája
tartozó nemzetségekkel 890-től megkezdik a felkészülést a nagy feladatra.
Megfelelő mennyiségű élelmet kellett megtermelniük az útra kelő családoknak.
Legalább egy évre elegendőt, meg a katonák ellátásának biztosítását. A csatlakozók
járműveit, szekereit kijavítva és az igásállataikat ellátva takarmánnyal fel
kellett készíteni az útra. A katonák fegyverzetét kiegészítve és kijavítva, a lóállományukat
feltöltve, a fiatalokat ki kellett képezni a nagy útra és csatákra. De
a legnagyobb feladat mindközt, a térség diplomáciai felkészítése az elkövetkező
honegyesítő háború minden veszélyének az elhárítására. Az első jelentősebb
közép-európai hunmagyar hadjárat 892-ben, a keleti frank Arnulf királlyal
szövetségben zajlik, valószínűleg I. Szvatopluk király, a Nagy-morva Birodalom
ellen. De esetünkben – mint majd alább a bolgároknál látjuk, mert a morvák
is magyari úrnépek – nem a morvák ellen, hanem inkább itt is a Duna mentén
behatoló és megtelepedni akaró nyugati szláv törzsek ellen folyt a magyarok
harca. Annál is inkább igazak lehetnek szavaim, mert rá két évre, 894-ben
már magyar-morva szövetség keretében közös had kezdte el a Pannonok földjét
felszabadítani a frank elnyomás alól.
Nem sokban szaporítva a szót, elsődlegesen ki kellet puhatolni a medence
úrnépei szándékait a honegyesítéssel kapcsolatban. Ennek érdekében a forrá-
sokból ismert, hogy a hunmagyar hadak előzőleg többször is bejárták a medencét
és környékét. 862-ben a frankok ellen a morvákkal együtt, 881-ben I. Szvatoplukkal
szövetségben a frankok ellen, míg harmadszor 892-ben már az Arnulf
frank uralkodó szövetségében a morvák szlávjai ellen. Ezekben a hadjáratokban
mindent megtudhattak, amit csak akartak a medencében lakó rokonaikról.
Másodlagosan pedig ki kellett kémleltetni Álmos nagyfejedelemnek a környező
nagyhatalmak külpolitikai szándékait. A honegyesítést bevezető harcok
során, elsőként Bizánc megtévesztésére, 894-ben szövetségkötés létesül Bölcs
Leó császárral, a bolgár Simeon cár elleni közös hadjáratra (Magyarország
története, 589. oldal). Ebben a magyaroknak a bolgárok elleni szövetségkötése
ismét arra irányult, hogy a Duna déli folyása mellett minden magyarral és ősi
bolgárral ellenséges népeket – az itt megtelepedni akaró keleti, vagy délszláv
alánokat – katonailag megtörjék. Továbbá innen kiindulva ne tudják a Kárpátokon
átkelő bevándorlókat megtámadni idegen erők, amit fényesen sikerült elérniük.
Bizonyítani lehet, hogy valójában nem is a bolgárokkal szemben folyt ez
az előkészítő háború, mert maguk az eredeti bolgár emberek ugyanolyan
hunmagyarok voltak, mint az Árpád népe. Ugyanis akik ellen a magyar támadás
irányult, azok valójában a bolgár néphez csatlakozott, és az Al-Duna két
oldalán legeltető pásztornépek voltak, akiket leginkább alán-szarmaták néven
ismertek, egyszerűbben a dél-dunai szlávok. Ezek az új hazát kereső törzsek
szerettek volna a mai Havasalföld területén és az Alföldön új hazát foglalni
maguknak. Miként majd a Zalán futása epizódban lesz még szó róluk.
Bizánc lényegében a bolgárok ellen hívta háborúzni a magyarokat, mivel
nem ismert a szövetségkötés irányultsága, a bolgárokhoz csatlakozott alán
népekhez is köthető. Ezért a szövetségkötést Árpád vezér a mégis bolgárokhoz
csatlakozott alán segédhadakat elpusztítására használta fel. Levente vezetésével
oly sikeres volt ez a hadjárat, hogy Leó császár megijedt a magyarok erejétől,
és 894-ben magára hagyja Levente seregét. Még a hajóit is visszavonja, hogy
ne tudjanak visszahajózni a Duna bal partjára. A császár lehet hogy rájött a
hadicselre? De Levente így is elvégzi feladatát, déli oldalról biztosítja, hogy
egyetlen jelentős hadsereg se tudja oldalba támadni a következő évre (895-re)
tervezett honegyesítő harcokban a Kárpátokon átkelő nemzetségeket. Igaz,
hogy Levente a túlerővel vívott harcokban maga is elesik. Pontosan érzékelhetjük,
hogy a honegyesítés harcai mindkét fronton, már 894-ben elkezdődtek.
Másodszor északról az új kijevi óorosz (Rurik uralkodócsalád) fejedelem,
Oleg támadása ellen kellett békekötéssel biztosítani az útra kelteket, amit sikeresen
oldanak meg a követek. Az oroszok egész idő alatt békességgel viszonyultak
Árpád seregeihez. De inkább annak a gyanúmnak adjunk helyt, hogy a
kijevieket a súlyos történészi tévedések okán, épp a magyarok elvonulásának
védelmére behívott testvéri besenyő hátvédhadak tartották sakkban, ezért nem
mertek támadást intézni a könnyű zsákmányt nyújtó bevonulókra.
Tácsi István
Folyt:







Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.15 másodperc
984,200 egyedi látogató