Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 318
-> Legújabb tag: MichaelNeurn

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Honegyesítés harcai 2

Hírek


Nagyon valószínû, hogy amit Anonymus a rejtélyes kijevi csata alatt leírt, azt a fent
említett békekötést megelõzõ erõfelmérésnek tudhatjuk be.
Harmadszorra keletrõl is biztosítani kellet a költözködõk utóvédelmét. Bizony
itt van a hamisítások másik legnagyobb csoportja. Elõször is szögezzük le,
mert a besenyõk sohasem voltak ellenségei a hunmagyaroknak, hanem õk csak
a Kazár Birodalom egy keleti népága, vagyis a hunok egyik testvérnépei. Ennek
okán a besenyõk nem támadták meg soha a magyar utóvédet. Mert az igazság
inkább az, hogy egy térségi úrnépi integráció szerint, az Etelközbõl kivonuló
törzsek helyébe, az idõközben keletrõl egy nagy perzsa támadás következtében
kénytelen elmenekülõ besenyõk, vagyis megegyezés alapján, kangar törzsek
költöztek a hét törzs elhagyott lakhelyeire. Ugyanis Izmail ibn Ahmed arab
vezér 892-ben tönkreveri az Aral-tó körzetében élõ besenyõ, kun és úz népek
seregeit, és hatalmas zsákmányt ejtettek. Nyomatékosítsuk még egyszer, tehát a
besenyõk nem elûzték a hunmagyarokat, hanem keletrõl ideköltözve, õk vették
át tõlük az Etelközben maradó úrnépek további védelmét a szlávok és a bizánciak
ellen. Amely feladatot sikerrel oldanak meg, és legalább 150 évig megtartanak.
E tények szerint, bizony a korabeli bizánci források hát enyhén szólva
nem az igazság hordozói. Hiszen a Kárpátokon kívül az elköltözött
hunmagyarok helyén 895-1122 között egy Besenyõ Birodalomról beszélnek a
források, egészen a Volga folyóig terjedõen. Amirõl a magyar történelem szintén
nem akar tudomást venni.
Meg azt se felejtsük el hozzátenni, és ne is higgyük, hogy minden hunmagyar
elköltözött volna Levédiából és Etelközbõl? Bizony sokan ott maradtak, fõleg a
Kaukázus-hegység jól védhetõ területein. Meg szintén sokan maradtak a Don és
a Volga között is, a tévesen Magna Hungáriának tartott, helyesen meg Magna
Bolgária (Volgai Bolgárország) egykori területein. Hiszen ellenkezõ esetben,
Ottó barát 1234-ben, majd Julianus barát 1236-ban nem találthatott volna arra
magyar embereket.
Negyedszer Árpádnak biztosítania kellett nyugatról is a medencét, nehogy a
Frank Birodalom ellentámadása megakadályozza a kibontakozó honegyesítés
folyamatát. És itt van esetünkben a történelemhamisítások harmadik nagy csoportja
elhelyezve. Elsõként a Morva Birodalommal való 894. évi tavaszi szö-
vetségkötés az nem magyar és szláv, hanem magyar és morva szövetséget jelent.
Ugyanis a morvák sohasem voltak szlávok, legfeljebb majd kétszáz év
múlva lesznek a csehek és a bajorok meghódított szolganépei. De addig õk még
igazi magyar nyelvû úrnépek voltak, mégpedig szintén a Mezopotámiából
származó: a fekete-, fehér- és vörös-magyar népágaknak akkori legnyugatibb
állama a bajor, a cseh és a morva medencékben. Talán megkockáztathatom azt
a felfedezésemet, hogy Moravia a Kazár Birodalom legnyugatibb területi egységeként
keletkezett. Majd Kazária hanyatlásával önállósul a 9. században a
Nagymorva Birodalom.
Az események rövid krónikája, hogy I. Szvatopluk (870-894) morva fejedelem
kezdeményezésére 894-ben szövetség köttetett Kurszán kendével és Árpád
gyulával, hogy közösen támadják meg a Kárpát-medencében megtelepedni
akaró keleti frankokat és a nyugati szlávokat. Még ebben az évben elkezdõdnek
itt is a honegyesítési harcok, az idegen megszállók katonai prédálásával. A
nyári hadjáratban a morvák a Dunántúlt támadják, és vele párhuzamosan Árpád
helyfoglaló elõõrsei megszállják az Északi-középhegység vidékét a Tiszáig.
Sajnos a sikeres I. Szvatopluk az õsz folyamán meghal, az utódai gyorsan békét
kérnek az Arnulf frank császári jelölttõl, így Pannónia 894.-évi elfoglalása
megakad. Viszont Árpád elõõrsei már a Tiszánál telelnek, elõkészítendõ a törzsek
következõ évi bevonulását.
Nagyon súlyos fejlemények következnek el I. Szvatopluk halálával a
Nagymorva Birodalomra. A két fia, II. Mojmir (magyarul Marót) és II. Szvatopluk
közötti testvérharcba, a csehek kérésére beleavatkoznak a frankok. A fiai
hiába kérnek gyorsan békét a frankoktól, a császárrá koronázott Arnulf a 898.
évben két bajor hadat is küldött II. Szvatopluk támogatására a morvákra. Majd
a következõ évben a bajorok megismételték a támadást, iszonyú pusztítást
végezve a nyugati morvák között. Szinte teljesen kipusztították e népet a bajorok
szomszédságából, szemtanúi beszámolások szerint több napi járóföldeken
sem maradt élõ ember. Akik tudtak a hegyekbe menekültek. Ráadásul a törté-
nészek a magyarokra akarják kenni ezt a szörnyûséget is, mikor semmi közük
nem volt egyetlen népirtáshoz sem.
II. Mojmir (Marót, 894-902) még megtartotta maradék keleti morva fejedelemségét,
de a testvérérõl, akit 899-ben kiszabadított a császár, már nincs további
hír. E vereségeik következtében szétszakad a Nagymorva Birodalom,
önállósodnak a csehek, a bajorok, akik bekebelezik a nyugati részeket
Ennsburgig, ahol majd sokkal késõbb e hódítás nyomán alakul meg Ausztria.
De Mojmír még egyszer elhárítja a frankok általi meghódítását, mert szövetkezve
a szintén a frankok ellen lázadó Isanrich gróffal, Ostmark (KeletAusztria)
kormányzójával, ellentámadásba mennek át. Ez a támadás azt eredményezte,
hogy a felsõ Pannónia végleg elszakad a Frank Birodalomtól. Sõt
Mojmír a támadást 900-ban, immár újra magyar szövetséggel tovább vezeti, és
a Dunántúlról is kiszorítják a Pannónia védelmével megbízott Braszlav herceget,
le egészen Alsó-Pannóniába.
Csakhogy 899 telén meghal Arnulf császár, így a vele köttetett magyar szerzõdés
semmissé válik, ezáltal Árpád csapatai is beleavatkoznak a harcokba, és a
frankok szövetségében 899-ben Itáliában harcoló, onnan visszatérõ hadtest 900-
ban elfoglalja a Dunántúl nagy részét. A szakirodalom tévedései okán, ekkor
még nincs vége a honegyesítés harcainak. A források innentõl kissé zavarosabbá
válnak. Valószínûleg Árpád magyar és II. Mojmír morva seregei Bánhidánál
(Tata mellett) találkoznak. Egyes források szerint itt egy csata bontakozik ki, és
amelyben Mojmír seregei vereséget szenvednek, és talán meg is hal a morva
fejedelem. De ez aligha lehet igaz, mert az adatok szerint a morva fejedelem
még legalább 2 évig uralkodik a megmaradt Morvaországában. A zavart fokozza
a Kézai krónika IV. fejezet 7.§. azon sorai, amely a magyarok egyik fehér ló
mondája alapjául szolgál, és még bizonytalanul az uralkodókat is megcseréli.
Mert már nála dilemmát alkot, talán nem is Szvatoplukot, hanem Marótot (II.
Mojmír) felvidéki fejedelmet találják itt a magyarok a Dunántúl urának. De
mindjárt magyarázza is: „Ez onnan ered, hogy atyja Marót nagyobb hírû vala,
de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, melyet Veszprémnek hívnak s
meghallván a szerencsétlenséget mely fián esett, fájdalmában rögtön halállal
végezte életét, fia pedig az uralkodásban új ember vala”.
A fenti idézet mégis azt jelentheti, hogy I. Marót (Mojmír, 818-846.) az, aki
létrehozza a Nagymorva Birodalmat. Az õ egyik utóda I. Szvatopluk, aki a
magyarokkal szövetségben támadja Pannóniát 894-ben és még ugyanezen év
õszén talán meghal. Továbbá I. Marót unokája az a II. Marót, akinek majd az
uralkodása idejében, 900-ban ismét magyar szövetségben támadják Pannóniát,
és majd csak 902-ben veszik el végleg a Morva Birodalom. Az a regei fordulat,
hogy a 900. évi bánhidai ütközetben, vagy elmenekülése közben a Dunába
fullad, nem bizonyítható. Hogy mi is lehet az igazság, a történet lehetséges
megoldását a következõ, a tényleges fehér ló monda fejezetrészben pontosítjuk.
Annyi igaz, hogy 900. év õszén a magyarokkal szövetséges morva csapatok
kivonulnak a Dunántúlról. Az események ezután a szokásos fordulattal zajlanak.
A Morva uralkodó hatalom nem tudja elfogadni, hogy az akkor már katonailag
erõsebb Árpád tartja meg a Dunántúlt saját országrészének. Hogy a
helyzetet a morvák megoldják, felrúgják az Árpáddal megkötött szövetséget, és
901-ben követeik útján békét kérnek az új frank Gyermek Lajos királytól. Sõt
szövetséget ajánlanak a frankoknak a magyarok megállítására, és a frankoknak
a Dunántúl morvák általi visszaszerzésére. Újabb harcok törnek ki a frankbajor,
morva és magyar határvidéken, talán váltakozó sikerrel, de Árpádnak
döntésre kellett vinnie a dolgot. A vezérünk, hogy elhárítsa az immár védtelen
morva részek felõl egy idegen (bajor) támadás lehetõségét, 902-ben bevonul a
felvidékre, és Magyarországhoz csatolja a megmaradt morvákkal (palócok és
matyók) együtt a területet. De elõzõleg még el kell mesélnünk részletesebben a
Dunántúl visszavételét.
Az események másik szála, hogy a nagyon erõs frank Arnulf császárral a
892-ben megkötött szövetség még él, hogy így hárítsák el a magyarok a frankok
esetleges ellentámadását. Ugyanis ebben a kettévágott fekete kutyára tett
esküjükhöz híven, Árpád-seregei ekkor még (895-ben) nem hatolnak be a dunántúli
frank tartományba. Hanem Árpád igen ravaszul, miként fentebb írtuk, a
vele szövetséges Nagymorva Birodalmat kérte fel a Dunántúl elfoglalására.
Miután szövetségese a morva I. Szvatopluk király ez év õsszén meghal, Árpád
óvatos lévén, egyelõre nem támadja Pannóniát. Inkább fenntartja a békességet,
mikor Arnulf 896-ban levonul Rómába, hogy császárrá koronáztassa magát.
Aki Pannóniát addig Braszlav hercegre, a hûséges délszláv (pannon-szláv)
drávaközi tartományvezetõjére hagyja. De Arnulf a morvaországi hódításaival
egy idõben, Itália teljes meghódításában is mesterkedett. Az ottani két riválisa,
Spoletói Lambert Észak-Itália császáraként és Berengár király nem engedel-
meskedtek az új császáruknak. Lambert 898-ban meghal. Az egyedül marad
Berengár ellen a leveretésére, Arnulf a morvák elleni elfoglaltságaira való tekintettel,
a Kárpát-medencének a Dunától keletre esõ nagyobbik felét már szilárdan
megszálló Árpádot kéri fel.
Folytatva, 899-ben a frankokkal újabb, pontosabban az elõzõ szövetségkötés
megerõsítésére kerül sor, és az Arnulfal ellenséges itáliai Berengár király tartományait
dúlják a magyar hadak. Az ötezer fõs hadtest ebben az évben tehát
Itáliában kalandozik, oly diadallal, hogy szeptember 24-én tönkreverik Berengár
ellenük küldött szövetséges seregét. E sikereik okán még a telet is ott töltik,
így a következõ évben is ott tartózkodnak. Közben 899. december 8-án meghal
a frank császár. Így az Arnulfal a „kutyára” kötött szövetség kötelezettsége
megszûnt. Ráadásul egy jelentõs had Itáliában tartózkodik, akikhez csak el kell
juttatni a parancsot, hogy hazatérõben kezdjék meg Pannónia katonai megszállását.
Braszlav a Száva folyó mentén alig tanúsít ellenállást, és a morva sereget
is hazakényszerítik a Dunántúlról. A kedvezõ politikai helyzetet kihasználva
Árpád a honi csapatait is bevetve, gyorsan kézére keríti Pannóniát. Oly sikerrel,
hogy 900 nyarán a morva felvidék kivételével, az egész Kárpát-medence a
hunmagyarok kezében volt.
A további események gyorsan zajlottak. A magyar követek még ez év nyarán
Arnulf utódjánál, Gyermek Lajos frank királyhoz járultak, aki elutasította a
békekötést. Ugyanez év õszén, már a Kisalföldrõl kiindulva két magyar sereg
pusztította a bajor végeket, megakadályozva egy onnan kiinduló frank ellentá-
madást. A következõ két évben több erõfelmérõ csatározás zajlott Magyarország
új határainak az elfogadtatása érdekében. Mivel a béke csak nem akart
létrejönni, Árpád vezérkarát ez döntõ hadjárat indítására késztette. 902-ben
súlyos katonai csapást mérnek a bajorokra, és onnan hazafelé a már említett
módon átveszik a szétvert és hatalmilag meghasonlott morváktól a bajorok által
elpusztított felvidéket, az újabb frank ellentámadás megakadályozásának érdekében.
Ezzel befejezõdtek a honegyesítés harcai, a Kárpát-medence 902-ben
ismét és 100%-ban hunmagyar tulajdonba került. Jól láthatóan és kiemelten a
szakirodalommal ellentétben: a magyar HONEGYESÍTÉS harcai nem 895-
900 között, hanem 894-902 között zajlottak le és fejezõdtek be. Aki olvasta
sorainkat, ezután már így mondja el minden magyar embernek.
Már csak az egyesített Magyarország, a haza megtartó harcait kell még elmesélni,
hogy teljes képet kapjuk a fehér ló monda elõzményeirõl. A keleti frankok
majd csak öt év múlva, 907-ben voltak képesek egy általános és totális
ellentámadást indítani a berendezkedõ magyarok ellen. Mindenkinek ismernie
kellene a döntõ és talán a legdicsõbb, önfeláldozó Pozsonyi-csata 907. július 4-
7. eseményeit. E csata közvetlen elõzményéhez tartozik, hogy 904 nyarán,
Gyermek Lajos keleti frank király meghívásaként, a Fischa melletti tárgyalásá-
ra érkezõ Kurszán magyar fõfejedelmet, és a Kende kíséretét a frank király
parancsára, diplomáciai orvgyilkosságként megölik.
E hadüzenetként felfogható frank gyilkosság után Árpád vezér, a Gyula nem
támad, hanem helyesen, megerõsíti Magyarország nyugati gyepûjét. Így várva a
keletifrank uralkodó támadását. De mivel a pozsonyi csata nem kapcsolódik
szorosan a fehér ló mondához, csak egy mondatban ismertetném. A Duna vonalában
a magyarok megsemmisítése céljával, három hadtestben támadó legalább
100.000 fõs, a bajor Liutpold õrgróf vezette keleti frank hadsereget, Árpád
40.000 fõnyi védelmi hadereje Pozsony mellett egyenként elfogja, és három
nap alatt szinte az utolsó emberig elpusztítja. Elsõ nap a dunai hadtápot, másnak
a Duna jobb, harmadnap hajnalban átúsztatva a Dunán a sereg bal hadtest-
ét. Még az elõzõleg 904-ben a Kurszán kende és kíséretét orvul meggyilkoltató
Liutpold bajor seregvezér is a holtak között maradt. Árpád seregei így bosszulták
meg sikerrel, a bajor hercegnek a magyarok ellen elkövetett diplomáciai
orvgyilkosságát. A gyõzelem eredményeként a magyarok a nyugati határaikat
az Enns folyónál állapítják meg, és amely államhatár hosszú idõre állandósul.
Annyit jegyezzünk még meg, hogy a Kende megölésével megüresedett fõfejedelmi
tisztség is, a pozsonyi gyõztes Árpád vezér kezébe kerül. Ez a közvetlen
magyarázata annak, miért az Árpádház adja a következõ száz év fejedelmeit.
Összesítve a honegyesítés harcait, megállapíthatjuk, miután a bolgár testvéreink
még 895-ben átadják Erdélyt a valódi örökösöknek, a hunmagyaroknak, és
õk visszavonulnak a beköltözésükkor is lakott Al-Duna jobb oldali Moesia
tartományába, a déli határ is megszilárdulni látszik. Ekkor már csak egy ellenséges
erõ maradt a Dunától keletre, a Titelben állomásozó Zalán alán vezér, a
Duna-Tisza összefolyásában levõ Titel városában, de az õ és szlávjai kiûzését
már tényleg a fehér ló monda egyik epizódjaként meséljük el. A keletrõl a
hunmagyarok helyébe bevonuló besenyõk is hont foglaltak Etelközben, így a
keletrõl érkezõ támadások ellen is védett lett a Kárpát-medence. A besenyõk
által mind a kijevi óoroszoktól, valamint a bolgárok révén mind a bizánci keletrómaiak
ellen, védetté váltak az itt lakó õsnépek, továbbá az Árpád honegyesítõ
hadai és a héttörzs Kárpát-medencében letelepedõ lakossága. Északról a lengyelek
által, akik szintén õsi testvérnépünk, nem volt veszély. A nyugati frankok
ellen pedig egy erõs gyepû-határvédelmet építettek ki a honegyesítõk. Az
elbeszélésünk alapján a körkörös határvédelem felépült az ország megtartásá-
ra. A határok eredményes megvédése okán Magyarország az újkorban, ha már
csak részben, de még ma is áll. Ezek a dicsõ történelmi események alapozták
meg annak a lehetõségét, hogy általa megõrzõdhetett az egyik legõsibb nép, az
úrnépek hunmagyar ága, a tudás népének a leszármazottai a jövõnek.
Tácsi István













Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.49 másodperc
1,631,319 egyedi látogató