Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 1
IvyHoife

-> Regisztráltak: 358
-> Legújabb tag: Gnsumum

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Elõzmény a vérszerzõdés 2

Hírek


A Kárpát-medence fejedelemségeinek szoros diplomáciai kapcsolata a Kaukázus
körül élõ Kazár illetve hunmagyar fejedelmi hatalommal történelmi való-
ság. A Kazár Birodalommal a kapcsolat az avar hatalom idején állandó, de
utána is élõ valóság maradt. Minden okunk megvan annak a feltételezésére,
hogy a vérszerzõdés és a honegyesítés egy Kárpát-medencébõl kiinduló diplomáciai
egyeztetés, kérés eredménye lehetett. Már csak egy kedvezõ, vagy meghatározó
történelmi esemény létrejötte kellett a tervezett honegyesítés elindítá-
sához. Igaz, hogy nem kedvezõn, de a pillanatot a Kijev városának 882. évi, az
óorosz Oleg szláv fejedelem általi elfoglalása váltja ki. A Kijevben vagy körzetében
állomásozó Álmos hun királyi családnak (valószínûleg Árpád szülõhelye)
menekülni kell a városból. Az elõzménye annyi, hogy a kaukázusi
Hunországnak az arabok általi elpusztítása után (736. évben), a hun uralkodó-
ház északabbra, Kijevbe költözik.
Oleg, vagyis az oroszok terjeszkedõ hatalma elõl az Etelközbe kénytelen
visszaköltözõ hun királyi család, a 890. év tájékán megköti a honegyesítõ törzsekkel
a vérszerzõdést, és a hét törzs meg a csatlakozók 895-re felkészülve
megkezdik a Kárpát-medence honegyesítésének harcait. Hogy milyen fényes
sikerrel, arról sokan és sokféleképpen írtak. Ha párhuzamot keresünk a világtörténelemben
az Árpád-féle dicsõ honegyesítéssel, akkor arra kell rájönnünk,
hogy a mintegy kétezer évvel korábbi mükénéi ógörög, vagyis a dór invázió
ellen az akháj szövetség gyõztes trójai háborúja dicsõségét azonosíthatjuk vele.
Mert mi is volt jellemzõ az ógörög társadalomra? Az önálló városállamok, a
poliszok elkülönült életvitele. Ugyanúgy, ahogy a Kárpát-medence legalább 11
törzsérõl írtuk. Az ógörögök sem voltak képesek egységesen fellépni a dór
hódítók ellen. Ehhez kellettek a hellén akhájok, akik nagy részben szintén
hunmagyar (hettita) nemzetrészek voltak, hogy szövetségbe tömörítsék a még
megmaradt ógörög népeket. Mihelyt ez sikerült, egy általános háborúval felszabadították
önmagukat a hódítók uralma alól. Mégis mi a különbség a müké-
néi Agamennon vezette görög gyõzelem és az Árpád-féle szintén gyõztes magyar
honegyesítés között? A mondatban már benne van a különbözõség. Elsõ-
ként, az ógörögöknek mégsem sikerült egy egységes Ógörögországot létrehozniuk,
mert nem voltak képesek az asszír dórok vezette tengeri népek második
inváziójától megvédeni országukat. Másodikként, Árpád és hadserege sikeresen
egyesíti a medence úrnépeit, majd képes megvédeni azt az indogermán ellentámadásoktól,
és egy központosított erõs Magyarországot hagy az utókorra.
Az elképesztõnél elképesztõbb történelemhamisítások cáfolatára az alábbiakban
szükséges még szót váltanunk. A görög poliszokkal kapcsolatban tudjuk,
hogy az ógörögök városállamokban laktak, épített házakban éltek. A kutatók
ezt az életformát görög társadalmi találmánynak, fejlõdésnek tartják. Addig
igaz az állításuk, hogy egy görög szóban maradt fenn az utókor részére. De
akkor milyen államformában éltek a velük rokon hunmagyar törzsek az ókorban?
Hát kapaszkodjunk meg jól, mert õk is bizony polisz társadalmi rendben
éltek, csak nem annak hívták õket. Miként a görögöknél ezt polisznak, magya-
roknál már városnak hívjuk. A jelentésük ugyanaz, csak hangalakilag eltérõek a
fogalmak. Az a totálisan téves történészi álláspont, hogy a honegyesítõ törzseink
nomád vándorló népek lennének, katasztrofálisan hibás tudományos nézet.
Hiszen mi hunmagyarok, miként már az elõzõ fejezetekbõl tudjuk, származásilag
a legfejlettebb Nílus menti õskultúrákból leszármazott telepes népei vagyunk,
úgymint a görögök. Akikkel azonosan, már ezer évekkel a honfoglalás
elõtt is állandó, és ami a legfontosabb, hogy a saját maguk építette házakban
laktak eleink. Amikor a pogány nomád népek ekkor még barlangokban (miként
ez az Odüsszeusz kalandjaiban a Küklópsszal vívott küzdelmében is olvasható)
és sátrakban, legfeljebb az úrnépektõl elvett épületekben laktak. Sajnos Anonymus
is, a Gesta Hungarórum: Szcítia fejezetrészében, ugyanennek a középkori
történelmietlenségnek ad hangot.
A magyar nyelvû úrnépekkel ellentétben, ugyanis az Európába behatoló indoeurópaiak
voltak a történelemben azok, akik vándorló pásztornépekként
nomád sátoros népek voltak, a már említett latinok, angolok, germánok és szlá-
vok. A bizonyításunk befejezéseként említsünk meg még néhány ókori városunkat:
Esztergom, Visegrád, Buda, Pozsony, Pécs, Bécs, Bács, Szolnok, Békés,
Kolozsvár, Nándorfehérvár, amelyek már évezredekkel azelõtt állandó telepes
lakhelyei voltak a medence úrnépeinek. Természetesen a városok körül falvakban
meg tanyákon is laktak, de itt is épített épületekben éltek õseink évezredek
óta. Tehát a hunmagyar nemzet nem csak a Kárpát-medencében, hanem keleten
is ugyanúgy nemzetközi szóval poliszokban élt, mint a görög testvéreink.
Ha visszagondolunk a fentebb felsorolt legalább tizenkét kárpát-medencei államocskára,
mind egy-egy kiemelt fontosságú település, városi központ körül
létesült és mûködött. Ezt a civilizált életformánkat próbálták a nomád és pogány
népek elvenni, vagy kirabolni városainkat és falvainkat. De a meghódítá-
suk ellen a medence népei is próbáltak védekezni. Mikor a támadók erõsebbé
váltak, akkor õsi testvérnépek segítségét voltak kénytelenek kérni. Az érkezõ
segítséggel aztán megpróbáltak közösen védekezni a támadók ellen, és visszaszerezni
elvett javaikat. Ugyanerre az elvre épült a sokak által tévesen magyar
kalandozásoknak ismert majd 100 éves idõszak, a honegyesítõ harcaink után. A
helyesen „tervszerû megelõzõ katonai csapásoknak” nevezett honvédõ harcoknak
nem más célja volt, mint a nyugat-európai népek céltudatos katonai gyengí-
tésével, megakadályozni egy újabb római-keresztény szövetség létrejöttét ellenünk.
Emellett az ország állandó határainak a megerõsítése és elfogadtatása
volt a feladata a környezõ hatalmakkal.
Természetesen a kalandozásoknak volt még egy, szintén el nem ismert célja,
a száz évvel korábban a frankok által „elrabolt” avar kincsek minél nagyobb
részének a visszaszerzése. De közte a legfontosabb céllal, a Magyar Szent Korona
megkeresése és visszahozása a magyar haza javára. Amelyet Nagy Károly
az avar kincsekkel együtt az önmaga tulajdonába vette, és sokak szerint e koronával
saját magát római császárrá koronáztatja. Igaz, hogy a korona megtalálá-
sa és hazahozatala ekkor még nem sikerült, mert a római kereszténység ezt
megakadályozza. De a nagyhatalmi szerepünk megerõsödésével és a kereszténység
felvételével már tovább nem tagadhatták meg a koronánk visszaszolgáltatását.
Az I. évezred fordulóján III. Ottónak, az akkori Német-római Csá-
szár közbenjárására II Szilveszter római pápa kénytelen visszaküldeni hazánknak
a koronát és a hatalmi jelvényeket, az akkor épp megkoronázandó I. István
keresztény királyunk számára. De ez már egy egészen más történet, ezért térjünk
vissza a legalább oly izgalmas fehér ló mondánk elmeséléséhez.
Nem tudjuk itt elismételni a dicsõséges honegyesítõ hadjárat minden esemé-
nyét. Inkább a sokféle vélemény egységesítése szándékéval, a továbbiakban
elsõsorban a fehér ló mondánk pontos elõtörténeteinek a feldolgozására helyezzük
a hangsúlyt.
Tácsi István









Hozzászólások

265 #1 Kelsata
- 2020. janur 18. 03:01:11
Cephalexin Dog Urinary Infection Candian Pharmacy Omnacortil Viagra Delle Donne cialis for sale Buy Cheap Accutane Online Cialis Avis Forum Amoxicillin Shipping To China

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 7.69 másodperc
3,729,255 egyedi látogató