Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 4

-> Online tagok: 3
CharlesHoife, JaneHoife, SueHoife

-> Regisztráltak: 319
-> Legújabb tag: Charleslooms

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Fehér ló monda

Hírek


A vérszerzõdõ törzsek tanácsa eldönti, a hozzájuk csatlakozó kabarokkal,
akik valójában Ka-avarok (Avarország lakói, szavárdok, visszatérõ avarok),
hogy a kedvezõ külpolitikai helyzet okán, és talán 895. június végén, amikorra
a termények betakarítása és a felkészülés a hosszú útra befejezõdik, kiadják az
indulási parancsot. De mi már elbeszéltük, hogy az egyesített hadsereg elõõrsei
már az elõzõ évben a morvák szövetségében behatolt a Tisza vidékére, hogy
megtisztítsa a bevonuló köznép elõtt az ellenséges erõktõl a keleti országrészt.
Ez az elõre nyomuló seregtest oly sikeresen tevékenykedett, és az itt talált testvérnépeikkel
oly barátságosan bánt, hogy azok megértették a nemes céljaikat.
Ezért testvéri szeretettel fogadták a katonákat még a téli itt tartózkodásra is.
Immáron ez a seregtest elõkészítve a bevonulók elõtt az utat, már kész letelepedési
helyekkel várta a 895 nyarán induló törzsek ideérkezését.
A honegyesítõ harcok leírásában már bizonyítottuk, hogy népeink sem a besenyõktõl
ûzetve, sem a másoktól elszenvedett vereség hatására, nem menekü-
lésszerûen érkeztek a medencébe. Az ilyen rémhírek, csak a megszerzett hírnevünk
lejáratására készült koholmányok, minden tudományos alap nélküliek.
Úgyhogy a továbbiak már egy szót se pazaroljuk az újabb cáfolatokra. Inkább
meséljük tovább Álmos fõfejedelem elindította események dicsõségtõl-dicsõsé-
gesebb eseményeit. A történelmi igazság szerint: a magyar honegyesítés sebé-
szi pontossággal végrehajtott, a kazárokkal is egyeztetett, a kelet-európai úrné-
pek térségi integrációja szerint, tervszerûen lezajlott eseménye korának. Mert
az is bizonyítható, hogy jelentõs nagyságú szálláshelyet kellett biztosítani a
Kazár Birodalomnak a keletrõl menekülõ besenyõknek, majd a nyomukban
érkezõ kunoknak és úzoknak. Ezt csak úgy tudta megoldani, ha a hunmagyar
törzsek egy részét a Kárpát-medencébe helyezik át. Az indulási parancs kiadá-
sával a törzsek menetoszlopokba fejlõdtek, és megindultak a Kárpátokban a
nekik kijelölt átkelõk felé. A források szerint Árpád vezette beköltözõ törzseinek
létszáma nem érhette el az 500.000 fõt, a lakosság többi részét az itt helyben
lakó hunmagyar úrnépek tették ki, együtt a mintegy 2 millió fõt.
A fõsereg és talán Megyer vezér népe a Vereckei-hágón, a többieknek a Radnai-,
Borgói- és a Tatár-hágó, valamint a Békási-, Ojtozi- és Bodza-szoros
kínálkozott az átvonulásra. A Déli-Kárpátok hágóit a közeli szlávok miatt nem
használták. Hála a hét-törzs elõzetes körkörös védelmi intézkedéseinek, minden
törzs sértetlenül érkezik a Kárpát-medencébe, az elõzõleg már az õslakókkal
egyeztetve kijelölt erdélyi táboraikba. Az õskrónika szerint itt hét földvárat
vagy szekértábort építettek, és ahol megpihentek. A mozgékony fõsereg a feladatának
megfelelõen, sikeresen biztosította hadászatilag az Erdélyben megpihenõket,
a déli szlávok és bizánci szövetségeseik általi oldalba támadása ellen.
Már csak kettõ, ismét magyar vonatkozású lejárató eseményrõl kell még szót
váltanunk. Elsõ esetben, az egyes krónikák az Erdélybe költözés során az állat-
állomány elvesztését, másikban az Álmos fõfejedelem feláldozása hagyomá-
nyát õrizték meg. Az elsõ tételre könnyû felelni. A legtermészetesebb dolog,
hogy a vándorlásra kényszerült nemzetségeknek és családoknak, az útra felesleges
állatállományuktól meg kellett szabadulniuk. Meg az is egyértelmû, hogy
a felesleges állatállományt csoportosítva annak a nemzetnek adják át, akik
egyben biztosítják a költözködõk hátvédelmét. Bizony a besenyõk nem elrabolták,
hanem a hét-törzs szabályosan a megállapodásuk alapján egyszerûen átadták
nekik az Etelközben feleslegessé vált állatállományt. Annál is inkább, mert
a besenyõkét 3 évvel azelõtt a perzsák már valójában elrabolják az Aral-tó
körzetében.
Másik esetben, ami Álmos fõfejedelem feláldozását illeti, ez is szinte a legnagyobb
tudományos tévedése az utókornak. Sõt egyesek a megölés tényét a
kazár királyölés szokásához vezetik vissza, ami szintén nem igaz. Õseinket
gyilkos népnek beállítva! Elöljáróban azonnal tagadjuk, ezek az állítások szemen-szedett
hazugságok, az indoeurópai kultúrvélekedés szégyene. Sõt tegyük
hozzá mindjárt, hogy a királyölés gyakorlata bizony az asszír imperializmus
hódítási gyakorlatában válik ismertté, és nem az õsnép tulajdonságát példázza.
A hódítók így akarták az õ saját kultúrszintjükre lehúzni az elsõdleges úrnépek
õsi szeretethitét. Mindennek a hazugsághalmaznak csak annyi alapja van, hogy
Álmost valóban szakrálisan feláldozzák – de nem megölik – Erdélybe érve!
Akkor nézzük, mit is jelent a feláldozás magyarul? Az õsi úrnépek társadalmi
gyakorlatában még nem a férfi vezérhímek, hanem a törzs Anyaistennõje volt a
szakrális vezetõ, vagyis õsiségükbõl a matriarchális társadalmi rendben éltek,
amelyben az alkalmatlan hímvezéreket leváltották, vagy elkergették. Ugyanerre
az alapra épült a kazár uralkodói rend: Kagán (Ysa) és a Bég. Ugyanez a magyaroknál
már a KENDE és a GYULA. Nézzük csak a névképzését, a Kende =
kendõs, míg a Gyula = gyújtó-láng. A szavak értelme, a kendõs az Anyakirálynõ
hatalma. Megjegyezve, ami a honegyesítõ háborúk világában sajnos már
nálunk is férfi hatalmi ággá válik. Így érthetõ meg, hogy miként tarthatta békeidõben
a kezében a Kende (Kündü) a fõhatalmat, miként az Kurszánnal kapcsolatban
ismert. De pontosan tudjuk, hogy 100 évvel késõbb, Géza fejedelem
idejében is a trón megszerzése még mindig az anya-fejedelemnõ, esetünkben
Sarolta kézfogójától volt függõ. Koppány azért sem kaphatta meg a fõfejedelmi
címet, mert az özvegy valamiért elutasította ezt a házasságot.
Addig a Gyula rang, háborús helyzetben „gyújtó-lángként” elõléptetett egyszemélyes
katonai fõparancsnok, akinek katonailag még a kendének is engedelmeskednie
kellett. A honegyesítés egy valóságos háborús helyzet. E hagyományok
okán választják Hungvárban, az Álmos fõfejedelem fiát, Árpádot a
gyula fõparancsnoki címre, katonai fõparancsnoknak a vérszerzõdésnek megfelelõen.
Álmos az erdélyi bevonulás idején már öregember, lehet hogy beteg is
lett. Mivel az elkezdett honegyesítõ háború egyszemélyes fõparancsnok meglétét
követelte a siker érdekében, Álmos fõfejedelem helyett a tényleges hatalmat
az új kinevezett hadvezér, esetünkben a fia, Árpád vezér vehette át. Így
Álmosnak le kellett mondani a hatalmáról.
A magyar beszédben az õsi fejlõdésébõl eredõen, a szófordulatok tömkelege
él nyelvünkben. Így a megölni ige nem csak valaki életének az elvételét jelenti,
hanem akkor is használja nyelvünk, ha valaki egy feladatra alkalmatlanná válik,
és azt elveszik tõle. Példaként: megölik a lelkét, megölni a gondolatot, a tett
megölése stb. Miként 500 évvel korábban a hunmagyar Atilla király sem meg-
ölte a bátyját. Mivel valamiért õ lett az alkalmasabb, és nem Budát választották
az egy személyben uralkodó királynak, Buda csak a királyi rang elnyerésére
válik „halott” emberré. Álmos esetében is hasonló történik. A hatalmáról való
lemondatással, képletesen megölik a fõfejedelem jogát az uralkodásra. Egyszerû
szófordulattal tehát nem az életét, hanem a hatalmát áldozzák fel, „ölik
meg”. Nos talán ennyibõl érthetõ miként formálhattak ebbõl az esetbõl is a
magyar nyelvet nem ismerõ indoeurópai tudósok (keresztény hittérítõk), egy
horrorisztikus magyar lejáratási kampányt. Ugyanez a nyelvi fordulat magyarázza
a morva I. Szvatopluk fejedelem halálát is a fehér ló mondánkban, amire
rövidesen fogunk kitérni.
Az eddig ismert fehér ló mondáink nem térnek ki arra, miként egyeztek meg
a hétvezérek arról, hogy mi legyen az egyesítendõ ország neve? E dilemma
feloldása nélkül ugyanis nem lehet megérteni a mondánk eszmeiségét sem. Az
elsõ eldöntendõ kérdés – amirõl nem írnak a krónikáink és nincs róluk írásos
bizonyíték – a vérszerzõdés alapján miért határoznak úgy, hogy Magyaria =
Magyarország (Hungária) néven fogják egyesíteni országunkat? Azért a
hunmagyar név alatt történt meg a honegyesítés, mert már csak ez az egy hely
a Kárpát-medence volt az, ahol még tisztán õskeresztény, az igazság (tiszta)
vallási hitén élõ, és a legfontosabb, hogy magyarul beszélõ nép élt a világon.
Álmos és udvara utoljára összegyûjti az Etelköz és környékén még megtalálható
anyatisztelõ úrnépek törzsei közül azokat, akik felvállalták, hogy beköltözve
a medencébe egyesítik az országot, és biztonságos hazát teremtenek népeiknek.
De kiemelten, a már õsidõk óta itt élõ õslakossággal együtt.
Azt is mindannyian tudjuk, hogy egy új szövetségnek elsõ dolgai közé tartozik
az egységes nemzeti jelképek megteremtése. Egyesítik nemzeti színeiket,
megalkotva az onogurok piros és fehér sávozású Árpádsávos zászlóját. A nemzetrészek
egyesítéséhez az Õsmama, Õsanya, Nagyboldogasszony anyánk
színjelképét, a fehér vagy ezüstszínt teszik kötelezõen elfogadásra. Innen ered
az Árpádok másik, a fehér alapszínû zászlóhasználata. A harmadik nemzeti
színnek a természetszeretetükbõl adódóan, a zöldellõ termékeny földek alapján
a zöld színt választják. Egyik nemzeti szimbólumunk maradt az egyiptomi
oroszlán az oldalán a négy sáv motívumával, amely akár a 7 törzsnek megfelelõen
az Árpádsávok hét sávján rajta lépõ oroszlánokkal ábrázolva (II. András
1205-1235 királyi címere innen ered). Másik nemzeti jelkép a Turulmadár, a
partusok emblémája alapján. Az ország uralkodói hatalmának a kettõshatalmi
fejedelemséget helyezik elõtérbe, Kende és Gyula formában mindaddig, amíg
az elveszett Magyar Szent Korona elõ nem kerül, a frank Nagy Károly eltulajdonítása
okán.
Egy gondolatban térjünk ki a Turulmadár (Kerecsen sólyom: Falco cherrug)
jelképre, mely az altaji Havasi sólyommal (Falco rusticolus altaicus) rokon,
vagyis a Turul és a Hórusz kapcsolatára. A kaukázusi úrnépek fehérsólyom
isteni tisztelete azonos az europid õsnépek hitvilágának fejlõdésével. Kieme-
lendõ vele kapcsolatban is a fehérmagyarok színjelképe, a madár fehér melltollai
alapján. A hitelv onnan ered, hogy a vadászsólyom fajok szinte a láthatatlan
magasságokból csapnak le a prédájukra. Innen az a mítoszi vélekedés, hogy
összeköttetésben vannak a fény útján a teremtõ Napistennel. Miként a méhkultusznál
is ugyanez a kapcsolódás a teremtõhöz. Különösen Egyiptomban ismert
a Hórusz sólyomisten kultusza. Belõle ered a Kaukázus és az Altaj mellé költö-
zött hunmagyarok mondavilágában a Turulmadár eszménykép isteni kapcsolatot
teremtõ hitvilága. A Hórusz, vagyis belõle a Turul tisztelet végig követhetõ
a hunmagyarok õshazai kiáradásának nyomvonalát jelezve.
A Griff biológiailag két állatból van összetéve: egy ragadozó madárból és az
oroszlánból. A középkori indoeurópai irodalomban a griffmadár már „szörnyként”
jelenik meg. Ugyanakkor a Belsõ-Ázsiában letelepült nagyállattartó úrnépek
(hunmagyarok) õsi griffje jóságos, bölcs és segítõkész. Egyidejûleg más
változatokban fõisten ábrázolásként, fejedelmi nemzethõsként és táltosként is
ábrázolják. Ez a madár igen nagy, hegytetõn vagy égig érõ óriás fa tetején fészkel,
és az asszír sárkány legnagyobb ellensége. Az a hõs, aki a griff fiókáit (a
hazát) megvédi, elnyeri a griff háláját. A griffmadár a magyar mondavilágban
egy nagy, csodás oltalmazó lény, amely alakja a mesékben és fejedelmi mondákban
távoli eredetet mutat, vissza Atlantisz õscivilizációjába.
Most, hogy már minden fontos dolgot leírtunk a honfoglalás ereklyéinek
megalkotásáról, eljutottunk a fehér ló mondánk titkainak feltárásához. Az elsõ
és legnagyobb titok – nagyon nagy történészi tévedésként –, hogy nem a ló
fizikai valósága hordozza magában a rejtélyt, hanem a ló fehér színe, vagy az
azzal teljesen megegyezõ misztérium ezüstszürke színjelképe. Ugyanis már
unos-untig hangoztattam, hogy az ezüst, vagyis a fehér szín az õsvilágban a
tisztaság, a tükör, a tiszta lélek színe, és az anyaság tisztasága van belekódolva,
aki a kis ezüsttükrében láthatja a saját lelke tisztaságát. Innen ered a magyarok
Nagyboldogasszony hitvilágának tisztasági jelképe a fehér szín, másként az
ezüst, a Hold istennõi szakralitása. Melynek legnagyobb tisztelete az õskeresztény
hitvilágunkban teljesedik ki. Tudvalevõ, hogy ez az emberi tisztaság áthelyezõdik
arra a nemzetre is, amelyik a magnép tiszta hitére épül. Továbbá
azoknak a halottaknak a lelkeire, akik az igazság mérlegérõl igaz magyar emberként
szállhatnak a mennybe, vagyis az emlékezés mezejére. És itt értünk
származástudatunkban a „HA” egyiptomi halottaikat õrzõ lélekformához, akik
a HA-ZA fogalmában a halottak lelkét, az igazság népét védik itt a földön.
Kapcsolódva a csodaszarvas mondánk egyiptomi MAAT igazság istennõje
hitvilágához.
Igen, a fehér ló mondában ugyanez köszön vissza, miként a Képes Krónika
(f-11 képe) pontosan színezve ábrázolja a honegyesítés eseményét: „A magyarok
bejövetele Pannóniába”, miniatûrön. A fehér (szürke, ezüst) lovat aranyos
nyereggel és fékkel vezetõ pártás fejfedõjû fehér öltözetû követ a vele ellenkezõ
színû, a vörös öltözetû és vörös süvegû Marót (Mojmír) morva fejedelemtõl
veszi meg az országát. Földet a lóért, füvet a kantárért, vizet a nyeregért.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

























Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 4.84 másodperc
1,778,810 egyedi látogató