Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Fehér ló monda 3

Hírek


Fejedelemi család egyik fővezérét nevezi meg. Ami később a tulajdonnevek
közé is bekerült. Ez az állításunk abszolút bizonyítékként is megállja a helyét,
és nem csak egy hipotézise sorainknak. Mondjuk el mindenkinek!
Ha még nem fáradtak el a sok elemzésben, akkor folytassuk a bizonyításunkban
Liüntika eredettörténetét etimológiailag is. Miként írtam, Álmos főfejedelem
által és a kazár kagán támogatásával megkötött vérszerződést egy házasságkötés
is követi. Mégpedig a támogató kazár kagán, akinek a neve pontosan
nem ismert, de a 10. század elejéről fennmaradt Benjámin, Áron és József
kagán nevekhez kapcsolhatóan, a hunmagyaroknak a Kárpát-medence egyesíté-
sét támogatandó, a fia, Árpád-vezér feleségül veszi Liüntint, a kazár kagán
leányát. Ez a női név a kazárok keleti birodalmi népének, a besenyők = csángók
nyelvén fejthető meg egyértelműen. Ugyanis csángó nyelven a Li-, vagyis a
Liün- = leány (~nőnemű oroszlán) jelentésű névszó. Benne az „-ün-” szórész
pedig az ünő = fiatal nőivarú tehén, az Oroszlán = Leo (~Lion, orszlánnal kapcsolatos)
csillagkép fogalmára mutat, egyben utalhat még a türk eredetre is.
Talán nem véletlenül a sumer ENLIL atyaisteni elvből keletkezett ez a női név,
pontosabban a kazár kagánnak, mint a Napisten földi fiaként, a leányának az
oroszlánhoz hasonlító névadásaként. A második -ti(n) szórész pedig a mai
napig a tini értelemben a serdülő leány fogalmát jelenti a csángó, de a magyar
nyelvben is (állatnevekben tinó = fiatal ökör), de még az angolban is (tinédzser
= tizenéves) ugyanazt jelentve. Ezt a szótövünket képezve kapjuk a csángó
nyelven ismert Tinka = Cinka, tovább képezve a magyar Katinka női neveket.
Csak úgy mellékesen megjegyezve, mintha megint a kazár = besenyő = csángó
= magyar nyelv I. évezredbeli azonosságának egyetemes érvényű megállapítá-
sához jutottunk volna el. Higgyék el, ennyi egyezőség mellett a tévedés kizárt!
Folytatva mondánkat, Mén Marót származása és a Nagymorva Birodalom
Marót királya, szlávosan Mojmir, névegyezőség lehet a véletlenek egybeesése
is. De alapos okunk van feltételezni, hogy a bihari fejedelem az bizony a Kazár
Birodalomból ide költözött, egykori mezopotámiai Ménróth babiloni fejedelem
idejében szintén északra költözött egyenes ági leszármazottja, akinek más nevű
fiaitól eredeztették a Hunor és Magor (bár Anonymusnál Góg és Magóg) mondájában,
a hunmagyarok népét. Egyébként a névegyezés még azért is lehet
azonos, mert a maurik vagy itt morvának nevezett törzsek is Ménróth népei
lehettek, az egykori amoriták, akiknek egy része a mezopotámiai asszír, perzsa
terjeszkedés miatt itt Közép-Európában kerestek új hazát maguknak.
A székelyek csatlakozásával, Zalán futásával és Mén Marót meghódolásával,
Árpád hadai most már a Dunától keletre eső egész országrészt szilárdan uralják,
le a Fekete-tengerig, a Havasalfölddel egyetemben. Ezek a jellemzően leírt
harcok és győzelmek mind a 895. év végére befejeződnek. A Kárpát medence
egyesítésében már csak a Dunántúl, vagyis Pannónia visszavétele maradt hátra,
és a Felvidéké, amelyek elmondása most következzék.
Negyedszer, de az is lehet, hogy legelsőként, mert az ősgeszták itt nem teljesen
világosak, az I. Szvatopluk morva fejedelemnek küldi el Álmos fia, Árpád
fejedelem a fehér ló ajándékot. Miként a Képes Krónikában olvashatunk róla.
Elküldték hát Kund fia Kusidot, hogy kémlelje ki a felvidéki földet és lakosait.
Mikor látta, hogy a táj kellemes, a föld jó és termékeny, iható a folyóvíz, sok a
legelő, visszatért övéihez. Elmondta, amit látott és hallott, majd bemutatta a
kulacs vizet, a földet és a füvet, amit hozott magával. Látták a vezérek, hogy jó
fekete föld az, a vize kellemes, és a fű is édes, nosza elhatározásra jutottak.
Visszaküldték hát a hírmondót Szvatoplukhoz, de most már ajándékokkal: egy
fehér lóval, azon aranyos kantárral és bearanyozott nyereggel. Azzal az üzenettel,
hogy kérjen a fejedelemtől ezért cserébe mindössze egy tarisznyára való
földet, egy bőrtömlő Duna vizet, és egy nyeregtáska füvet. A morvák fejedelme,
hogy ismerhette-e azt az ősi keleti szokásjogot – hogyha az országból, a
településből, vagy a házából valaki másoknak tulajdonjoggal átad akár egy
marék földet, vagy bármilyen tárgyat (víz, fű), az egyben az országot vagy a
házat ellenséges erőknek a hatalmába adja – nem tudjuk. Viszont mondai fordulattal
megörül hát az ajándéknak a morvák fejedelme és visszaüzente a kö-
vettel: vigyetek a földből, vízből és a fűből amennyit csak akartok. A délkeleti
gyepűm úgyis üres, azon bátran letelepedhettek. Mikor aztán a morvák már
látták, hogy egyre több magyar lovas jelenik meg a morva területeken, Szvatopluk
követet küld Árpádhoz. A követet még a morva gyepűn Kurszán kende elé
vezetik. Kérdezte a követ, Te vagy Árpád? Mikor a válasz hallotta, hogy nem,
akkor azt mondta:
– Mond meg Árpád vezérnek, hogy elég a vendégeskedésetekből, most már
sokan vagytok, ezért menjetek vissza, ahonnan jöttetek.
Szól erre Kurszán:
– Tán elfeledte az urad, miként adta el nekünk az országának földjét egy fehér
lóért, vizét egy drágaköves nyeregért, a füvét meg az aranyos kantárért?
Kurszán látva a követ elképedt arcát, hozzátette:
– Mióta világ a világ, ajándék lovat elfogadni békét és barátságot jelent, viszszautasítani
pedig háborút.
Erre a haragvó követ rávágta:
– Megöljük a lovat, vízbe dobjuk a nyerget és fűbe a kantárt, mégsem lesz a
tietek az ország.
Megtehetitek azt is, szólt a Kende.
– De a mi ebeink eszik meg a ló húsát, a mi halászaink találják meg a nyerget,
és a mi pásztoraink lelik meg a fű között a kantárt, mert mégis a miénk
marad az így megvett hegyeken inneni országrész.
A morva követ elmondta mindezt Szvatopluknak, aki talán nem hallgatott a
jó szóra, és a két sereg a Duna mentén találkozott, a Rákos vizéhez közeli
Bánhida mellett. Hogy így volt-e, nem tudjuk pontosan. De az látszik valónak,
mert a magyarok csak elfoglalják a keleti morva országrészt is, már ha csata
volt, akkor a magyarok győztek. Szvatopluk király pedig menekültében a Du-
nába ugratott és a vízben elmerült. De ezt a történést fogadjuk csak mondai
fordultként az alábbiak szerint.
Anonymusnál az „Árpád vezéreinek a harca” címszó alatt annyi olvasható a
felvidék elfoglalásáról, mikor a morváktól önállósulni akaró csehek megtudták
a magyarok győzelmét a morvák felett, összeszedték seregeiket, és Zobor a
nyitrai vár parancsnokságával megindultak Árpád seregei ellen. A Zobor
(Zubur) „az avar”, a felvidéki vezér vezette seregét Árpád csapatai a Nyitra
folyónál legyőzik, a csatában Zobor is meghal. A mondák tartalmi leírásai itt
kettéválnak. Az egyik megoldásban Szvatopluk morva fejedelem az, aki a vesztett
csata után menekülés közben lovával a Dunába fulladt, így a morva végek
teljes egészében a honegyesítők kezébe kerül. Ez még igaz is lehetne, mert I.
Szvatopluk a Nagymorva Birodalom fejedelme (királya) 894 őszén meghal. De
még előtte ugyanez év tavaszán szövetséget köt Pannónia megszállására Árpád
fejedelem követével, Kündü fia Kusiddal. A halála előtt Pannóniát morva csapatok
és magyar felderítők pusztítják. Értsük rajta, hogy a dunántúli frank és
szláv betelepedett katonai helyőrségeket. A szakirodalom ezt a morva-magyar
szerződéskötést azonosítja a fehér ló monda alapjával.
Annyiban egyeznek még a fehér ló mondában a történések időpontjai, mert I.
Szvatopluk 894-ben a szerződéskötést követően és az eredményes Dunántúli
harcai után ősszel meghal. De miként mindjárt elmondjuk, nem a magyarok
kezéről. A trónon követő két fia közt pedig trónviszály alakul ki, amelyből II.
Mojmir (Marót) kerül ki győztesen, és nem II. Szvatopluk aki ráadásul eltűnik a
frankoknál. Így ez utóbbival sem történhetett meg a fehér ló ajándék esete.
Továbbá a magyar csapatok a felvidéket majd csak 902-ben foglalják el végérvényesen,
amikor már a morva állam végleg összeomlott.
A másik mondai körben, Kézai Simon mesternél már a nevek is felcserélődnek.
A fehér ló monda egyes korábbi változatok esetében II. Szvatopluk és II.
Mojmir apjával, I. Szvatopluk helyett Maróttal vagyis szlávosan Mojmirrel
játszódik le a cselekmény. Csak az a baj vele, hogy I. Mojmír 818-846. évek
között uralkodott, aki szerinte Veszprém várában volt eltemetve. Addig II.
Mojmir pedig 894-902 között lett uralkodó. II. Mojmir a csehek és a testvére II.
Szvatopluk elleni testvérharcában viszont nem bír az ellene törő bajor hadakkal,
akik 898-ban felprédálják apja ráhagyott birodalmát. Ezért nem valószínűsíthető,
hogy a magyarokkal az uralkodása első évében konfliktusba keveredett
volna (Magyarország története, 1/1 589-597. oldal).
A névcserék a szlovák történelem hivatalos hamisításai miatt zavarják a tisztánlátást.
Ugyanis a Szvatopluk egy elszlovákosított név. Helyette a helyes
hangalak: Svatofluk vagy Zventibold, morva fejedelemnevek (Pallasz Nagylexikon,
Szvatopluk címszó). Mindkét hangalak úrnyelvi felépítésű, különösen a
második változat szemléletes: Zventibold = Zent vén teremtő égi boldogasszony
népe, az aláhúzások szerint, nem más jelentésű, mint a magyarok hitében a
Nagyboldogasszony úrnépi királya. Amely szóképben a -vén- fogalomrész az
Egyisten, Öregisten = Napisten kifejezésünk egy ókori változata. Miként az
oroszok: „vengria” = magyarok fogalmában is megtalálható, és nem utolsósorban
a vendek népnevében, akik akkor még igencsak magyari népek voltak.
A fenti látványos szóelemzést is felülmúlja egy másik etimológiai megoldás.
A nyelvészek pontosan ismerik azt az indoszláv nyelvtörvényt, hogy a szlávok
által átvett úrnyelvi szavak szóeleji mássalhangzó torlódás szenvednek el. Ebből
a meggondolásból, egészítsük ki a vizsgált névszót a kiesett magánhangzó-
val: SZVATOPLUK = SZAVATOPLUK hangalakot kapjuk eredményül. Ha
csak az aláhúzott szórészt emeljük ki, mégis milyen népnevet kapunk eredmé-
nyül? Bizony a SZAVARD népnév szótövét (szavahihető, igaz szavú értelemben).
Hogy kik voltak a szavardok népei, az ősgesztáink is nagy pontossággal
leírják. A szavard magyarok a Dél-Kaukázus ősi úrnépei, elsősorban avar nemzetiségű
fehérmagyar népei voltak. Még a 12. században is éltek arrafelé magyar
nyelvű szavardok. De ha tovább keresgélünk, akkor az indoeurópai nyelvek
b>v mássalhangzó váltása okán: szavard = szabír, szabin, és még a „walesi
bárdok” is közéjük tartozó, egész Európában élő ősnépeket jelenti. Hát ennyire
volt Szvatopluk eredetében szláv vezér! Kiemelten: Szvatopluk =
Szavatopluk, az ősi úrnépekből a mezopotámiai fehérmagyarok és amoriták
népeinek idevándorolt törzseiből kazár alapítású, úrnépi Nagymorva Birodalom
fejedelme. Miként a Száva folyónév is hasonlóan képződött, az ott őslakó
szavardok által.
Tehát többszörösen bizonyítható, hogy a morvák népe sohasem volt, így a
honegyesítés idején sem volt szláv nép. Az uralkodó családja a feketemagyar
(kazár) nemzetágból eredt (maúri = morva). Ők a történelmi erőviszonyok
alapján 902-re teljes vereséget szenvednek a Keleti-frank Birodalom csapásai
alatt. A meghasonlott Morva-medencét pedig már a magyarok önvédelemből
szállják meg, és ebben az országrészben elsősorban magyar palócoknak és
matyóknak maradtak meg a morvák. Másodsorban a Csehországot uralma alá
hajtó Przemysl szláv uralkodócsalád mesterkedéseinek következtében a csehmedencében
élt úrnépek később már valóban elszlávosodnak. Harmadsorban
bajorokká válnak. Majd csak a Cseh-medencéből átvándorolt nomád szlávok
alkotják meg a 15. századra a szlovák nemzetet. Így érthetőbb a fehér ló mondában
a nevek felcserélődése, mert Szvatopluk és Marót (Mojmir) is úrnépi
fejedelmi nevek. A történeten nem sokban változtat, mert a bajor pusztításokból
megmaradó morvák minden gond nélkül beolvadnak a piros-fehér hunmagyar
nemzetbe. Még bizonyításként felírható a morva fejedelmek névhagyománya a
magyar honegyesítés előtt: Pribina (818-ig), I. Mojmir (Marót, 818-846),
Rosztiszláv (846-870), I. Szvatopluk (Szavatopluk) vagy Zventibold (870-894)
és fiai: II. Mojmir (894-902) és II. Szvatopluk (?). Egyedül a Rosztiszláv nevé-
ben a Hórusz eredet mellett fedezhető fel a szláv benősülés esete.
A legvalószínűbb történelmi adatok szerint Kurszán kende és Árpád gyula,
még a 894-es morva-magyar szövetségkötéssel együtt küldhette el a jelképes
fehér ló ajándékát I. Szvatopluknak. Akinek a szinte emberfeletti küzdelmei
eredményezték a Nagymorva Birodalom addigi megtartását, ezért nem fogad-
hatta el ezt az ajánlatot. Annyi kegyetlen és győztes harca után, hogy a fehérmagyar
Nagyboldogasszony eszmeiségével, Magyarország név alatt egyesüljenek
a morva és a hunmagyar nemzetrészek, neki halálos ajánlat volt. Értsük
rajta, hogy ez a hatalma megölését jelenti számára, miként Álmos esetében
írtuk. Talán ennek következtében képződött az a mondai hagyomány (Pallasz
Nagylexikon, Szvatopluk címszó), hogy Szvatopluk a frankok elleni 894. évi
győztes háborúja után, elhagyja seregeit. Minden bizonnyal azért, mert a Dunántúl
morva megtartása érdekében, a magyarok ellen testvéri okokból és lelkiismerete
ellenére nem háborúzhatott. Megoldhatatlan élethelyzete okán a Nyitra
melletti Zobor hegyén remeteként végezte be életét. Átadta fiainak a hatalmat,
de már ők sem tudták megmenteni a morva birodalmat, amely 902-ben végleg
megszűnik létezni.
Mégis igazat kell adnunk a Képes Krónikának, mert az alapműben majdnem
helyesen írja le a fehér ló monda ide vonatkozó történetét. Csak annyi az elté-
rés, mert I. Szvatopluk nem a veresége okán, hanem a morva és a magyar testvérharc
elől fut képletesen a Dunának, hogy visszaadja a világi hatalmát a teremtő
vizének, ahol jelképesen meghal. Ugyanis a szóelemzés szerint (D =
Dóm és szent összefüggésből) a DUNA = Szent-Uranya fogalmával kapcsolatos
ősi kifejezésünk. Hasonlóan a görög URANA névképzéséhez. Mivel nem
fogadhatja el a hunmagyar hegemóniát, az eredendően feketemagyar (kazár,
morva) főfejedelem, és helyesen a két testvérnép közötti polgárháborút a népeink
öngyilkosságának tartja, ő is inkább az uralkodása halálát tartja egyetlen
járható útnak. Képletesen megöli a saját hatalmát, és átadja azt a fiainak. Zubur
az önállóságát védő avar, a felvidék vezére még egy ellentámadást intéz (vélhetően
a 895. vagy a 899. évben) a magyarok ellen, aki maga is meghal a csatá-
ban. A kérdés végleg eldőlt, magyaroké lett a felvidék.
A fehér színjelkép mellett Árpád követei, a Képes Krónika miniatűr képén
pontosan ábrázolva, a kantár vagy fék és a nyereg aranyos színű ábrázolásában,
közvetetten a teremtő Napisten, a magyarok istenének az arany mágikus fémbe
kódolt elfogadását is kérik. De ezzel egyik ellenszegülőnek sem lehetett baja,
ugyanis a magyar szereplők még mindannyian az őskeresztény vallásformát
hitték. A pogány újkeresztény hittérítés ekkor még nem jelentős a medencében.
Azoknak a fejedelmeknek, akik meghalnak a harcokban csak azzal volt bajuk,
hogy ők a saját maguk hatalma alatt szerették volna egyesíteni a medence úrné-
peit. A kisebbek, mint Laborc, Gyalu és Zobor (Zubur) meghalnak, míg a Temes
vidéki Galád (Gelu) pedig behódol (Anonymus: A Duna szigete epizódban).
De minden bizonnyal csak látszólag, mert az ő ivadéka volt Ajtony, akit
majd Szent István király Csanád vezérének kellett legyőznie 1008-ban.
Az Árpád által is megerősített ősi szokások úrnépi motívumai oly erősen éltek
és mélyen beivódtak az ősi életformából az itt élőkbe, hogy a honegyesítés
befejezésével (902. év) azonnal egységes népként működik az ország. További
belső ellenállásról nincs történelmi adat, ezért biztosan nem is lehetett. Ez a
gyors és többségében megegyezéses, felsőfokon levezényelt nemzetegyesítés
tette lehetővé, hogy a következő századokban, ha egyre gyengülő erővel is, de
Magyarország képessé vált a körkörösen ellenséges Európában mégis fennmaradni
a jövőnek. Hogy meddig? Jelenleg már nem csak rajtunk múlik!
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/















Decretum: Ugros eliminandos esse, azaz elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak
907-ben történt És persze már akkor is a németek szemében voltunk szálka. Csakhogy hiba csúszott a számításba. És ezt úgy hívják, magyarok.



Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.13 másodperc
990,942 egyedi látogató