Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 1
LooniLaumma

-> Regisztráltak: 327
-> Legújabb tag: AlbertLus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A magyarok egyetemes mondája

Hírek
Csillagászati magasságokban, határtalan szeretettel a szemében, a leendõ világunk
közepén, a szeplõtlen Semlegességében élt a Nagy Egy, a TEREMTÕ-
ÚRMAMA a Minden felett, s alatta nyugodott a Csend. Leírhatatlan, kifejezhetetlen
és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Benne élt a Szellem, a Lélek és az
Erõ. Mozdulatlanságában gyûjtötte magába a fényt és hordozta a szíve alatt a
belõle gyarapodó gyermekét, az õsanyagot, s benne a megszületendõ új élet
ígéretét. Mikor eljött az ideje, mint a földi asszonyok, megszülte a magába
szívott õsanyagból az új világot (a csillagászati õsrobbanás elve), s az õsvízben
az élet ígéretét. Miként a földi leányokat a szülésük után már asszonyoknak
nevezik, nevezzük mi is az anyagi világunkat megszülõ Úrmamánkat a nagy
jelzõ mellett: NAGYBOLDOGASSZONYNAK, akit miként õseinktõl tudjuk, a
magyarok Istenanyjának is hívnak.
Nagyboldogasszony anyánk a legteljesebb boldogságában és határtalan bizodalmával
szüli meg az új anyagi világunkat, benne elsõk között az egyszülött
fiát, a Napot, és az életet megteremtõ isteni õserõvel látja el. Majd az Istenfia
segítõjének két testvérét, a hozzája tartozó Világosságot és Sötétséget – Úrmama
leányaiként nevezzük õket megkülönböztetve Kis-, vagy egyszerûen csak
Boldogasszonyoknak –, meg a Holdat, valamint a többi égitesteket és csillagokat.
Így lett nekünk a Nap égitest a Napistenünk (piros vagy a vörös színjelképpel,
a magyar nemzeti zászló felsõ sávjaként), az ÚR ISTEN, a kezdet, akinek a
teremtõ erejét: a meleget, a világosságot és a jókedvét a sugárzó fényébe, a
napsütésbe helyezte. Feleségéül adja mellé a Holdat, mint Holdistennõt, aki
Szín (Ezüst) Istennõként (Ízisz) is, a magyarok címerének négy ezüst sávját és a
magyarok zászlajának fehér színét is megjeleníti. Azzal, hogy az így megteremtett
Istenpárosnak, együtt a világ ciklikusságával immár semmi se hiányozzék
az élet megteremtéséhez. Legyen úgy – mondotta: miképpen a Mennyben,
azonképpen lent a Földön is.
De még mielõtt mindenkihez elérkezne az alább mesélendõ Világügyelõ, az
emberiség tanítója, hogy mindenki kérdésére feleletet adjon, elõlegezzük meg
az alábbi magyarázatunkat. A Napisten és a Holdistennõ házasságát ne úgy
értsük, mint egy „illetlen” emberi testvérházasságot, hanem úgy, miként a
Nagyboldogasszony anyánk megszüli az anyagi világgal az összes égitestét, és
amelyek mind teljesen azonos anyagból állanak, ezért csak mondailag édestestvérei
egymásnak, legyenek azok: a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagok, és akár
irdatlan millió fényévekre is távol egymástól. Tekintsük Õket egy mennyei,
vagyis a földi élet megteremtésére esküdött házaspárnak. De ugyanígy az úrné-
pek között is, a legerõsebb összetartozás érdekében élt ez az isteni hagyomány,
miszerint a nemzetségeik minden tagját a testvérüknek tartották, és testvérnek
szólítottuk egymást. Csak azok, akik rossz szándékkal fordították le az õseink
írásemlékeit, értették félre, hogy egyik-másik õsünk a vérszerinti testvéréhez
ment volna férjhez, vagy fordítva. Ezért sohasem édestestvéreket kell értenünk
az õseink testvérházasságán, hanem csak a nemzetségük egy testvérét, legyen
az akár a legtávolibb tagja is.
A magyar egyetemes világteremtés mondájának elsõ fázisát feltáró leírásunkat
folytassuk most Wass Albertnek a Teremtés története írásának a soraival:
„Magosan fönt, az ég kékjén is túl, napsugár-sátrából igazgatta Úr- Isten a
világot, két édes testvérével, a napsugárba öltözött BOLDOGASSZONNYAL
és az éjszaka sötétjébe öltözött ÖRDÖNGASSZONNYAL együtt. Mikor a
földi élet teremtésére került a sor, a sivár pusztaság szépítését két testvérére
bízta az ÚR.
Boldogasszony kioldotta hajának hét aranyos tincsét, s ahol megérintette velõk
a földet, hét hatalmas folyó támadt ott nyomban. Ugyanakkor Ördöngasszony
is megérintette hajával a földet, de az érintése nyomán ingoványos
mocsarak keletkeztek. Míg Boldogasszony megteremtette a szorgalmas és
hasznos méhecskét, azalatt Ördöngasszony rászabadította a földre a mérges, bár
nem haszontalan darazsat. Boldogasszony beültette a Földet, jó gyümölcsöt
termõ fákkal és bokrokkal, hasznos növényekkel, jóízû gombákkal, de alig
végzett vele, Ördöngasszony nyomban odaültette közéjük a mérges gombákat,
mérges gyomokat és mérges gyümölcsöket termõ fákat és bokrokat.
Mikor Úr Isten meglátta, hogy mit cselekedett Ördöngasszony, eltiltotta a teremtés
további munkájától. Haragjában Ördöngasszony leereszkedett a tenger
fenekére, hogy onnan hozzon föl szájában agyagot, amibõl megalkothatná saját
szobrát a földön. De abban a szempillantásban, amikor szájában az agyaggal
felszínre bukkant, odafönt a nap-sátrában Úr Isten parancsot adott, hogy minden,
ami a földön van, növekedni kezdjen, így aztán Ördöngasszony szájában
nagy hirtelen elkezdett növekedni az agyag is, de olyan gyorsan, hogy majdnem
megfulladt tõle szegény feje. Szép arca eltorzult és majdnem feketévé kékült a
kíntól. De utolsó pillanatban még ki tudta köpni szájából az agyagot, s ahol
földre esett az Ördöngasszony szájából kiköpött agyag, ott azon nyomban csú-
nya, sziklás hegyekké változott. Mert mindaddig szép lapos volt ám a föld
felszíne, akár Úr Isten tenyere, így keletkeztek rajta a hegyek, ahol lábát töri a
ló, szakadékba zuhan a birka, és vadállatok leselkednek a legelészõ jószágra.
Úr Isten úgy megharagudott ettõl, hogy arany kopjájával mély likat ütött a
föld felszínén, s annak mélységes mélyére számûzte gonosz testvérét,
Ördöngöt.
Miután a Föld így szépen elkészült volt, Úr Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s
letört egy kis darabot önmagából, a Napból. Ebbõl formálta az elsõ embert és
az elsõ asszonyt”, hogy a továbbiakban már a Földön is a természetes módon,
heteroszexuálisan folyhasson a teremtés maga. „S mivel még maradt a kezében
egy kis törmelék a napdarabkákból, ebbõl a törmelékbõl teremtette meg az
ember és az asszony két hûséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”
S mondá Úr- Isten:
– Legyen a ti és gyermekeitek hazája a Mennyek példáján ez a földi paradicsom,
a NAGY- ÉDEN, mely az emberiség bölcsõjétõl, a Fehér-Nílus forrásvidékétõl
tart egészen a Tigris-folyóig és az Ararát-hegységig bezárólag.
Folytatva ismét Wass Albert soraival: „Egy reggel az elsõ asszony szépséges
aranyvirágot (mint az egyiptomi lótuszvirág mondában) talált a sátra elõtt.
Fölvette, kendõjébe takarta, és vitte nagy örömmel, hogy megmutassa az urá-
nak. Ahogy az ember és az asszony együtt kibontották a kendõt, az aranyvirág
helyett már egy szép kis fiúgyermeket találtak benne, aki rájok mosolygott.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/




Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 2.11 másodperc
2,418,593 egyedi látogató