Navigáció
Felhasználók
Bejelentkezés
A magyarok egyetemes mondája 2

Kedvesen s az asszonynak azt mondta: – édesanyám; az embernek pedig azt,
hogy: – édesapám.
Ekkor Úr Isten elhatározta, hogy az általa teremtett elsõ ember neve VilágtanÃtó
legyen s mesterségévé tette, hogy tanÃtójává váljon az emberiségnek, a
kezdet kezdetétõl mind a világ végezetéig”. S feleségeként az elsõ asszony,
pedig legyen az emberiség megtartója. „VilágtanÃtó hozzá is fogott nyomban a
munkához, és megtanÃtotta” az utánuk született leányaikat és fiaikat, õk aztán a
gyermekeiket, „hogy miképpen készÃtsenek maguknak Ãjat, halfogó hálót”,
megtanÃtotta õket az állattartás sokféle titkára, majd hogyan épÃtsenek házat a
családjuknak, „de legfõképpen pedig arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek
a Teremtõ törvényeinek”. Nagyon ügyelt arra is, hogy amint megtanÃtott egy
férfit a haza védelmére, s egy anyát a gyermeke anyanyelvi és hazaszeretetû
nevelésére, a továbbiakban már a szülõik tanÃtsák meg a gyermekeiket az életre,
hogy sohase kelljen más idegen tanÃtók hamis eszméitõl megfertõzõdniük lelkükben,
mint napjainkban.
„Amikor Úr Isten látta, hogy VilágtanÃtó irányÃtása alatt minden rendben haladt
a maga kitûzött útján, este visszatért napsugár-sátrába aludni, s rábÃzta az
embert saját erejére és leleményességére.”
De még mielõtt aludni tért volna, megerõsÃtette, hogy Isteni-szövetséget kÃ-
ván kötni az Ég és a Föld között, az õ Választottaival. A választottak azzal
köszönték meg Úr Istenük szeretetét, az õskoruk aranykornak is nevezett gond
nélküli életét, hogy sokat táncoltak és nevettek, bõséggel és vidámsággal kö-
szöntötték ünnepeiken Teremtõiket, jókedvben és igazságban hosszú életkort
élve meg. Ha pontosabban szeretnénk kifejezni az „õ választottai” megfogalmazásunkat,
akkor inkább fordÃtva kell gondolni az eseményre, miszerint az
úrnépeink választották ki maguknak a Nap és a Hold égitesteket az isteneikként.
Tudniillik megtehették, mert olyan jó volt hozzájuk a Napistenük és a
Holdistennõjük, mint a jó-édesszüleik, hogy eszükbe sem jutott másokat választani.
Ismét Vass Alberttõl idézve: „Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára
a földet, VilágtanÃtó lehozta az égi mezõkrõl a tündéreket meg a törpéket, azok
pedig magukkal hozták saját kincseiket: éneklõ madarakat, pillangókat, illatozó,
szÃnes virágokat, szitakötõket és csigákat és mindenféle egyéb holmit.
Mélyen lent, a föld alatt, ahova Úr- Isten haragja számûzte volt, Ördöngasszony
megszülte gonosz leányát, Kincset. Kincs hamarosan csábÃtani kezdte a
föld felszÃnén élõ embereket a maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel
és vakon engedve a csábÃtásnak az emberek elkezdtek bányákat ásni a föld
mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a
maga földalatti ajándékait. De ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az
arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra
kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket,
viszálykodásokat és rászabadÃtották az emberre Ördöng bûneit, a gyilkolást,
lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút.”
Ezért ne felejtsük el itt megemlÃteni, hogy azok az emberek, akik a Kincs birtokába
jutottak, és féltek attól nehogy elvegyék azt tõlük, fegyverkezésbe kezdtek.
Egyre õrültebb és õrültebb gyilkoló eszközöket készÃtettek, és ha már ké-
szen volt, akkor mit súgott nekik a Háború Istene? Használjátok fel azokat a
békés emberek kirablására és elpusztÃtására. Bizony fel is használták az úrné-
pek ellen, de sajnos kiváltották a megtámadottakból is a védelmi fegyverkezést.
Beindult a fegyverkezési verseny, amivel teljesen tönkreteszik Úr- Isten eddigi
munkáját, teljes környezeti katasztrófa felé hajszolva az emberiséget. „Úgy
megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyûlölettel, hogy Boldogaszszony
éjjel-nappal sÃrt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval a tengereket.”
Hasztalan igyekezett VilágtanÃtó és az apostolai, a Mágusok tanÃtani a felszaporodó
emberiséget, hogy miképpen legyenek jók, szeretõ szÃvûek, becsületesek
és boldogok, már egyre kevesebben hallgattak reá. Akik még igen, ezek
voltak a Választottak: a magyarul beszélõ úrnépek, akik a Boldogasszony teremtette
hét bõvizû és széles folyók mentén letelepedve házakban laktak, eleinte
gyûjtögetésbõl és halászatból, majd sokasodva a Földön már a munkakultúrá-
jukkal földmûvelésbõl, s mellékesen a szabad mezõiken helyhez kötött nagy- és
kisállattartásból éltek. „Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott
fönt a magasban valahol Úr Isten vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében
és Szeretettel a balban.”
Tiszta éjszakákon látták ragyogni odafent a Hét Küszöböt (hét bolygó), mely
az Úr házához vezet. Látták a csillogó Küszöb-õrét (Hydra csillagkép = Északi
VÃzikÃgyó), s az Úr sátra körül a csillogó Szérûskertet, ahol Kaszás (Orion,
régebben Scytus = SzkÃta, OzÃrisz = Menróth) aratta a csillag-gabonát, mÃg
mögötte asszonya, Sánta Kata (Canis Major, a Nagy Kutya csillagkép a SzÃriusz
csillaggal) cipelte a kosarat.
Láthatták az égi családok útját, a Tejutat, mely csak a háborúk korától vált a
Hadak Útjává, – folytatva Wass Albert befejezõ soraival: „melyen égbe lovagolnak
a hõsi halottak, s a Nagy Göncöl szekerét, melyen olykor-olykor ÚrIsten
maga szekerezte be az égi mezõket. Ilyenkor dörögtek a szekér kerekei
odafönt, és amikor a lovak patkója csillagot ért, villám szikrázott keresztül az
ég boltozatán. Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain, Isten-nyilát hajÃ-
tott alá az Úr a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér kereke, s a
szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy-egy Mennykõ.
Békés, szelÃd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját
szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyÃtó növé-
nyeket és jó gondolatokat.”
Mindhiába, mert az emberek egyre szófogadatlanabbá válása után, a világtanÃtónk
kénytelen feladni a mesterségét és bujdosásba menni, miután a Föld
népeinek egy része a Kincs bûvöletében, legelõrõl legelõre vándorló, pogány és
nomád pásztornépekké válva elhagyták Úr Isten népét, megteremtették maguknak
a Háború Istenét, és hatalmat adtak a kezébe. E hatalommal aztán képesek
voltak az Úr Istennel, a Napistennel is dacolni, és rá-rátörtni a békés Úrnépekre.
S az Ãgy szétvált két embertÃpus, az úrnépek és a támadó szemiták, a háborúkkal
elkezdték irtani egymást. Ha az Úr Isten nagy nehezen békét kötött közöttük,
akkor jött a Háború Istene és kirobbantott egy másikat, és ez Ãgy megy immár
ötezer éve.
„Senki sem tudja, hogy hol rejtõzködik a VilágtanÃtó. Senki, kivéve a legöregebb
pásztort, magát a táltost. Õ az egyetlen titoktudó, s amikor õ eltávozik a
földi életbõl, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot, Ãgy aztán nemzedékrõl
nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye
soha el ne vesszen.
Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem
is a szent titkot. A búvóhely, ahol VilágtanÃtónk, a nagy tanÃtómester várakozik
türelemmel, amÃg az emberiség megleli végre a hozzá vezetõ utat, ez a
titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szÃv maga”. De amÃg a táltosnak
vagy mágusnak is ismert õstudónk végleg visszajöhet közénk, addig még
nagyon sok szenvedésben lesz része Úr Isten választott népének, az Úrnépeknek.
Tácsi István
Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hÃrnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték