Kedvesen s az asszonynak azt mondta: – édesanyám; az embernek pedig azt,
hogy: – édesapám.
Ekkor Úr Isten elhatározta, hogy az általa teremtett elsõ ember neve Világtanító
legyen s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a
kezdet kezdetétõl mind a világ végezetéig”. S feleségeként az elsõ asszony,
pedig legyen az emberiség megtartója. „Világtanító hozzá is fogott nyomban a
munkához, és megtanította” az utánuk született leányaikat és fiaikat, õk aztán a
gyermekeiket, „hogy miképpen készítsenek maguknak íjat, halfogó hálót”,
megtanította õket az állattartás sokféle titkára, majd hogyan építsenek házat a
családjuknak, „de legfõképpen pedig arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek
a Teremtõ törvényeinek”. Nagyon ügyelt arra is, hogy amint megtanított egy
férfit a haza védelmére, s egy anyát a gyermeke anyanyelvi és hazaszeretetû
nevelésére, a továbbiakban már a szülõik tanítsák meg a gyermekeiket az életre,
hogy sohase kelljen más idegen tanítók hamis eszméitõl megfertõzõdniük lelkükben,
mint napjainkban.
„Amikor Úr Isten látta, hogy Világtanító irányítása alatt minden rendben haladt
a maga kitûzött útján, este visszatért napsugár-sátrába aludni, s rábízta az
embert saját erejére és leleményességére.”
De még mielõtt aludni tért volna, megerõsítette, hogy Isteni-szövetséget kí-
ván kötni az Ég és a Föld között, az õ Választottaival. A választottak azzal
köszönték meg Úr Istenük szeretetét, az õskoruk aranykornak is nevezett gond
nélküli életét, hogy sokat táncoltak és nevettek, bõséggel és vidámsággal kö-
szöntötték ünnepeiken Teremtõiket, jókedvben és igazságban hosszú életkort
élve meg. Ha pontosabban szeretnénk kifejezni az „õ választottai” megfogalmazásunkat,
akkor inkább fordítva kell gondolni az eseményre, miszerint az
úrnépeink választották ki maguknak a Nap és a Hold égitesteket az isteneikként.
Tudniillik megtehették, mert olyan jó volt hozzájuk a Napistenük és a
Holdistennõjük, mint a jó-édesszüleik, hogy eszükbe sem jutott másokat választani.
Ismét Vass Alberttõl idézve: „Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára
a földet, Világtanító lehozta az égi mezõkrõl a tündéreket meg a törpéket, azok
pedig magukkal hozták saját kincseiket: éneklõ madarakat, pillangókat, illatozó,
színes virágokat, szitakötõket és csigákat és mindenféle egyéb holmit.
Mélyen lent, a föld alatt, ahova Úr- Isten haragja számûzte volt, Ördöngasszony
megszülte gonosz leányát, Kincset. Kincs hamarosan csábítani kezdte a
föld felszínén élõ embereket a maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel
és vakon engedve a csábításnak az emberek elkezdtek bányákat ásni a föld
mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a
maga földalatti ajándékait. De ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az
arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra
kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket,
viszálykodásokat és rászabadították az emberre Ördöng bûneit, a gyilkolást,
lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút.”
Ezért ne felejtsük el itt megemlíteni, hogy azok az emberek, akik a Kincs birtokába
jutottak, és féltek attól nehogy elvegyék azt tõlük, fegyverkezésbe kezdtek.
Egyre õrültebb és õrültebb gyilkoló eszközöket készítettek, és ha már ké-
szen volt, akkor mit súgott nekik a Háború Istene? Használjátok fel azokat a
békés emberek kirablására és elpusztítására. Bizony fel is használták az úrné-
pek ellen, de sajnos kiváltották a megtámadottakból is a védelmi fegyverkezést.
Beindult a fegyverkezési verseny, amivel teljesen tönkreteszik Úr- Isten eddigi
munkáját, teljes környezeti katasztrófa felé hajszolva az emberiséget. „Úgy
megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyûlölettel, hogy Boldogaszszony
éjjel-nappal sírt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval a tengereket.”

Hasztalan igyekezett Világtanító és az apostolai, a Mágusok tanítani a felszaporodó
emberiséget, hogy miképpen legyenek jók, szeretõ szívûek, becsületesek
és boldogok, már egyre kevesebben hallgattak reá. Akik még igen, ezek
voltak a Választottak: a magyarul beszélõ úrnépek, akik a Boldogasszony teremtette
hét bõvizû és széles folyók mentén letelepedve házakban laktak, eleinte
gyûjtögetésbõl és halászatból, majd sokasodva a Földön már a munkakultúrá-
jukkal földmûvelésbõl, s mellékesen a szabad mezõiken helyhez kötött nagy- és
kisállattartásból éltek. „Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott
fönt a magasban valahol Úr Isten vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében
és Szeretettel a balban.”
Tiszta éjszakákon látták ragyogni odafent a Hét Küszöböt (hét bolygó), mely
az Úr házához vezet. Látták a csillogó Küszöb-õrét (Hydra csillagkép = Északi
Vízikígyó), s az Úr sátra körül a csillogó Szérûskertet, ahol Kaszás (Orion,
régebben Scytus = Szkíta, Ozírisz = Menróth) aratta a csillag-gabonát, míg
mögötte asszonya, Sánta Kata (Canis Major, a Nagy Kutya csillagkép a Szíriusz
csillaggal) cipelte a kosarat.
Láthatták az égi családok útját, a Tejutat, mely csak a háborúk korától vált a
Hadak Útjává, – folytatva Wass Albert befejezõ soraival: „melyen égbe lovagolnak
a hõsi halottak, s a Nagy Göncöl szekerét, melyen olykor-olykor ÚrIsten
maga szekerezte be az égi mezõket. Ilyenkor dörögtek a szekér kerekei
odafönt, és amikor a lovak patkója csillagot ért, villám szikrázott keresztül az
ég boltozatán. Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain, Isten-nyilát hají-
tott alá az Úr a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér kereke, s a
szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy-egy Mennykõ.
Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját
szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító növé-
nyeket és jó gondolatokat.”
Mindhiába, mert az emberek egyre szófogadatlanabbá válása után, a világtanítónk
kénytelen feladni a mesterségét és bujdosásba menni, miután a Föld
népeinek egy része a Kincs bûvöletében, legelõrõl legelõre vándorló, pogány és
nomád pásztornépekké válva elhagyták Úr Isten népét, megteremtették maguknak
a Háború Istenét, és hatalmat adtak a kezébe. E hatalommal aztán képesek
voltak az Úr Istennel, a Napistennel is dacolni, és rá-rátörtni a békés Úrnépekre.
S az így szétvált két embertípus, az úrnépek és a támadó szemiták, a háborúkkal
elkezdték irtani egymást. Ha az Úr Isten nagy nehezen békét kötött közöttük,
akkor jött a Háború Istene és kirobbantott egy másikat, és ez így megy immár
ötezer éve.
„Senki sem tudja, hogy hol rejtõzködik a Világtanító. Senki, kivéve a legöregebb
pásztort, magát a táltost. Õ az egyetlen titoktudó, s amikor õ eltávozik a
földi életbõl, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot, így aztán nemzedékrõl
nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye
soha el ne vesszen.
Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem
is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világtanítónk, a nagy tanítómester várakozik
türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezetõ utat, ez a
titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga”. De amíg a táltosnak
vagy mágusnak is ismert õstudónk végleg visszajöhet közénk, addig még
nagyon sok szenvedésben lesz része Úr Isten választott népének, az Úrnépeknek.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/