Kedvesen s az asszonynak azt mondta: – édesanyám; az embernek pedig azt,
hogy: – édesapám.
Ekkor Úr Isten elhatározta, hogy az általa teremtett első ember neve Világtanító
legyen s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a
kezdet kezdetétől mind a világ végezetéig”. S feleségeként az első asszony,
pedig legyen az emberiség megtartója. „Világtanító hozzá is fogott nyomban a
munkához, és megtanította” az utánuk született leányaikat és fiaikat, ők aztán a
gyermekeiket, „hogy miképpen készítsenek maguknak íjat, halfogó hálót”,
megtanította őket az állattartás sokféle titkára, majd hogyan építsenek házat a
családjuknak, „de legfőképpen pedig arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek
a Teremtő törvényeinek”. Nagyon ügyelt arra is, hogy amint megtanított egy
férfit a haza védelmére, s egy anyát a gyermeke anyanyelvi és hazaszeretetű
nevelésére, a továbbiakban már a szülőik tanítsák meg a gyermekeiket az életre,
hogy sohase kelljen más idegen tanítók hamis eszméitől megfertőződniük lelkükben,
mint napjainkban.
„Amikor Úr Isten látta, hogy Világtanító irányítása alatt minden rendben haladt
a maga kitűzött útján, este visszatért napsugár-sátrába aludni, s rábízta az
embert saját erejére és leleményességére.”
De még mielőtt aludni tért volna, megerősítette, hogy Isteni-szövetséget kí-
ván kötni az Ég és a Föld között, az ő Választottaival. A választottak azzal
köszönték meg Úr Istenük szeretetét, az őskoruk aranykornak is nevezett gond
nélküli életét, hogy sokat táncoltak és nevettek, bőséggel és vidámsággal kö-
szöntötték ünnepeiken Teremtőiket, jókedvben és igazságban hosszú életkort
élve meg. Ha pontosabban szeretnénk kifejezni az „ő választottai” megfogalmazásunkat,
akkor inkább fordítva kell gondolni az eseményre, miszerint az
úrnépeink választották ki maguknak a Nap és a Hold égitesteket az isteneikként.
Tudniillik megtehették, mert olyan jó volt hozzájuk a Napistenük és a
Holdistennőjük, mint a jó-édesszüleik, hogy eszükbe sem jutott másokat választani.
Ismét Vass Alberttől idézve: „Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára
a földet, Világtanító lehozta az égi mezőkről a tündéreket meg a törpéket, azok
pedig magukkal hozták saját kincseiket: éneklő madarakat, pillangókat, illatozó,
színes virágokat, szitakötőket és csigákat és mindenféle egyéb holmit.
Mélyen lent, a föld alatt, ahova Úr- Isten haragja száműzte volt, Ördöngasszony
megszülte gonosz leányát, Kincset. Kincs hamarosan csábítani kezdte a
föld felszínén élő embereket a maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel
és vakon engedve a csábításnak az emberek elkezdtek bányákat ásni a föld
mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a
maga földalatti ajándékait. De ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az
arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra
kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket,
viszálykodásokat és rászabadították az emberre Ördöng bűneit, a gyilkolást,
lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút.”
Ezért ne felejtsük el itt megemlíteni, hogy azok az emberek, akik a Kincs birtokába
jutottak, és féltek attól nehogy elvegyék azt tőlük, fegyverkezésbe kezdtek.
Egyre őrültebb és őrültebb gyilkoló eszközöket készítettek, és ha már ké-
szen volt, akkor mit súgott nekik a Háború Istene? Használjátok fel azokat a
békés emberek kirablására és elpusztítására. Bizony fel is használták az úrné-
pek ellen, de sajnos kiváltották a megtámadottakból is a védelmi fegyverkezést.
Beindult a fegyverkezési verseny, amivel teljesen tönkreteszik Úr- Isten eddigi
munkáját, teljes környezeti katasztrófa felé hajszolva az emberiséget. „Úgy
megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyűlölettel, hogy Boldogaszszony
éjjel-nappal sírt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval a tengereket.”

Hasztalan igyekezett Világtanító és az apostolai, a Mágusok tanítani a felszaporodó
emberiséget, hogy miképpen legyenek jók, szerető szívűek, becsületesek
és boldogok, már egyre kevesebben hallgattak reá. Akik még igen, ezek
voltak a Választottak: a magyarul beszélő úrnépek, akik a Boldogasszony teremtette
hét bővizű és széles folyók mentén letelepedve házakban laktak, eleinte
gyűjtögetésből és halászatból, majd sokasodva a Földön már a munkakultúrá-
jukkal földművelésből, s mellékesen a szabad mezőiken helyhez kötött nagy- és
kisállattartásból éltek. „Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott
fönt a magasban valahol Úr Isten vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében
és Szeretettel a balban.”
Tiszta éjszakákon látták ragyogni odafent a Hét Küszöböt (hét bolygó), mely
az Úr házához vezet. Látták a csillogó Küszöb-őrét (Hydra csillagkép = Északi
Vízikígyó), s az Úr sátra körül a csillogó Szérűskertet, ahol Kaszás (Orion,
régebben Scytus = Szkíta, Ozírisz = Menróth) aratta a csillag-gabonát, míg
mögötte asszonya, Sánta Kata (Canis Major, a Nagy Kutya csillagkép a Szíriusz
csillaggal) cipelte a kosarat.
Láthatták az égi családok útját, a Tejutat, mely csak a háborúk korától vált a
Hadak Útjává, – folytatva Wass Albert befejező soraival: „melyen égbe lovagolnak
a hősi halottak, s a Nagy Göncöl szekerét, melyen olykor-olykor ÚrIsten
maga szekerezte be az égi mezőket. Ilyenkor dörögtek a szekér kerekei
odafönt, és amikor a lovak patkója csillagot ért, villám szikrázott keresztül az
ég boltozatán. Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain, Isten-nyilát hají-
tott alá az Úr a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér kereke, s a
szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy-egy Mennykő.
Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját
szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító növé-
nyeket és jó gondolatokat.”
Mindhiába, mert az emberek egyre szófogadatlanabbá válása után, a világtanítónk
kénytelen feladni a mesterségét és bujdosásba menni, miután a Föld
népeinek egy része a Kincs bűvöletében, legelőről legelőre vándorló, pogány és
nomád pásztornépekké válva elhagyták Úr Isten népét, megteremtették maguknak
a Háború Istenét, és hatalmat adtak a kezébe. E hatalommal aztán képesek
voltak az Úr Istennel, a Napistennel is dacolni, és rá-rátörtni a békés Úrnépekre.
S az így szétvált két embertípus, az úrnépek és a támadó szemiták, a háborúkkal
elkezdték irtani egymást. Ha az Úr Isten nagy nehezen békét kötött közöttük,
akkor jött a Háború Istene és kirobbantott egy másikat, és ez így megy immár
ötezer éve.
„Senki sem tudja, hogy hol rejtőzködik a Világtanító. Senki, kivéve a legöregebb
pásztort, magát a táltost. Ő az egyetlen titoktudó, s amikor ő eltávozik a
földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot, így aztán nemzedékről
nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye
soha el ne vesszen.
Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem
is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világtanítónk, a nagy tanítómester várakozik
türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezető utat, ez a
titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga”. De amíg a táltosnak
vagy mágusnak is ismert őstudónk végleg visszajöhet közénk, addig még
nagyon sok szenvedésben lesz része Úr Isten választott népének, az Úrnépeknek.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/