Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A mítoszok előtörténete

Hírek


Mindenkinek van fogalma róla, ismeri a kőkorszak ősközösség tanát, majd a
réz, bronz és vaskori társadalmi átalakulásokat. Csak az a kérdés, hogy ennek
melyik olvasatát? A mi feldolgozásunkban nem a hivatalosan hamisított oldalát
fogjuk megismerni, hanem igyekezünk egy egyetemesen valós képet tárni az
olvasó elé a történelmi fejlődésről. A fajunk evolúciójában a gardációnk törvényszerűen
vezet el az ősközösség felbomlásához. Az átmeneti kor során a
Homo sapiens ősközösségi természeti társadalmát, a történelmi ókor idején
felváltja a régi közösségi tulajdonúval 180 fokban ellentétes, ennek megfelelő-
en a természetellenes haszonelvű magántulajdon-viszonyú társadalmi formák
kora. Hogy ez mekkora társadalmi megrázkódtatásokkal járt, kezdjük a megismerését
a történelmi özönvíz fordulóévével, amely geológiai időszámítással a
holocén kort megelőzően, 11000 évvel ezelőttre tehető (Kr.e. 9000 körül).
Az özönvíz okozta azt az első társadalmi megrázkódtatást, amely fennmaradt
a túlélő nép ajkán, és amely geológiai jelenséget a jégkorszakok végén jelentkező
felolvadások idején bekövetkező hatalmas árvizek, valamint a tengerek
szintjének mintegy 100 méteres emelkedése jellemzett. Elmosva a Nagy- Éden
folyó menti kultúráit, tanyástól, emberestől együtt. Hogy néven nevezzem, az
Atlantisz őskultúrájának a végét jelentette a történelmi özönvíz. Csak azok a
nemzetségek maradtak életben, amelyek magaslatokra tudtak menekülni, ennek
az emléke az Ararát hegyen történt Noé-féle (ősi úrnyelven, fordított szórendben:
Égi-nő gyermeke!) hajókikötés mítosza.
Mihelyst lecsillapodott a természet a felolvadás kataklizmájából, a magasföldeken
és a hegyeken megmaradt őslakosságból megkezdődtek a folyómenti
kultúráik újraalkotása, egyben a népesség létszámának a regenerálódása. Az
emberiség egyszerűen belecsöppen a tízezer éve elkezdődött holocén (jelenkor)
kedvező geológiai korszakába, mely elvezet egészen a máig. Miközben a természet
időjárásának a számunkra áldásos és jelentőségében kiegyensúlyozottnak
nevezhető meleg időszakát éljük, a társadalmi életben is lezajlanak azok a
változások, amelyeket előzőleg az első és a második történelmi embertípus
elkerülhetetlen kialakulásával jellemeztem.
Az ökológiai tényezők kedvezővé válásával az emberiség egy folyamatosan
(exponenciálisan) gyorsuló gradációs, felszaporodó, vagyis urbánus fejlődési
szakaszába lépett. Ismét belakja Mezopotámia és az Éden folyómenti területeit,
sorra újraalakítva a régihez hasonló társadalmi alakulatait. Ha csak az Éden
területét nézzük, azon az összefoglaló néven az Indomediterránia ócivilizációját
hozza létre. Kissé részletesebben: a Nílus-medencében Egyiptom és Núbia;
Mezopotámia déli részén Sumeria és Arábia; keleti részén: Elám és Előindia;
nyugati részén Kánaán és Fönícia; északi részén: Hurriták, Gutik és Amoriták
népeit, valamint matriarchális államkezdeményeit jelenti. Némileg tágabban
beszélhetünk a kisázsiai Anatólok, a kaukázusi Kimmerek és Szakák, mint a
Szkíták eurázsiai úrnépi államainak a terjedéséről. E fontosabb felsoroltak
voltak az első történelmi embertípus népei, a telepes mezőgazdazdálkodó és
anyajogú társadalmaik megalapítói.
A történelem folyamányaként a felszaporodó lakosság kénytelen belakni a
letelepedésre alkalmatlan vidékeket is, ahol a már ismertetett nomád és pogány
életformát alakítja ki. Ráadásul a holocén geológiai korszakának közepe tájé-
kán, úgy 5000 éve, kialakulnak az első környezeti katasztrófák helyszínei, a
kiszáradó homoksivatagok, elsőként a Közép-Ázsiai homokos Góbi-sivatag és
az Iráni-felföld kősivatagjai, mint ahogy a Szahara térsége is. Ami az ott élő és
eddigre már jelentős létszámú nomadizáló lakosságot elvándorlásra kényszeríttette.
Általuk jön létre az első emberi, nomád jellegű népvándorlási hullám, de
már irányultságában megfordulva, vissza a gazdag mezopotámiai folyómenti
kultúrák felé, a selyemútnak is ismert nagy ázsiai vándorút mentén. Ők lesznek
azok a nemzetségek, akik a következő évezredekben létrehozzák a második
történelmi embertípus népeit. Majd a történelmi küldetésük vallási parancsának
engedelmeskedve, sorra meghódítják az ősnépi kultúrákat, azokat elpusztítva,
hogy helyükbe egy jellegzetesen újat, a 180 fokban ellentétes saját pogány
kultúráikat alkossák meg.
Az őskor általános történelemi körképe után, elérkezve az ókorhoz, a nagy
társadalmi átalakulások idejéhez, vázoljuk fel azokat a történelmi folyamatokat
krónika szerű pontokba szedve, amelyek során elérkezünk a mondáink időszakába:
Kezdetektől az ősi Homo népágak – ausztralidok, mongolidok (sárgák),
negridek (feketék) és europidok (fehérek) – szétvándorlásai a Föld kontinenseire.
A holocénkor első felének ötezer évében, az özönvizeket követően, az
europid népágak, az első történelmi embertípus képviselői, újraalkotják a
telepes őskultúrájukat és társadalmaikat az elsődleges Indomediterránia körzetében,
vagyis a Nagy-Éden területein.
A holocénkor második felének (Kr.e. 3000-től) elején, a Közép-Ázsiában
bekövetkező első környezeti katasztrófák, az elsivatagosodások következtében,
az eddigi szétvándorlásokkal szemben, beindulnak az emberiség visszavándorlási
folyamatai a gazdag folyómenti kultúrák felé. Az ilyen megfordult irányú
(negatív) népességi mozgások a történelmi népvándorlások, amelyek során az
első, vagy nomád népvándorlás a Kr.e. III. évezred idején zajlik.
A nomád pásztornépeknek a Tigris-folyó keleti oldalán feltorlódnak, majd
beszivárognak a folyóközbe, ahol is Akkád települése körül gyülekeznek.
Midőn már társadalmilag és katonailag is elég erősnek érzik magukat,
elfoglalják Akkád városát (ezért az akkád elnevezésük), és innen kiindulva
Sarrukín első vezérük, majd királyuk vezetésével sorra lerohanják Sumeria
városállamait, Kr.e. 2369-ben Úr városával kezdve.
Az akkád militaristák meghódítják Mezopotámiát, általuk létrejön az első
Akkád, vagy Óasszír Birodalom (2369-2200-ig). Benne a legfontosabb átalakulással,
a második történelmi embertípus kialakulásával.
A militarizmusuk általánossá válásával, ettől az időponttól számítva létrehozzák
a háborúk társadalmi korszakát, amely tart egészen a napjainkig.
Az Óasszír Birodalom társadalmi hatalmát és kegyetlenkedéseit, az első
úrnépi ellentámadásban a Gutik döntik meg Kr.e. 2200 körül. De az asszírokat
nem tudják teljesen megsemmisíteni, a királyi hatalmuk visszavonul a Tigrisfolyó
keleti oldalára, Ninive körzetébe, ahonnan tovább folytatják hódító és
rabló hadjárataikat a térség ottani úrnépei ellen, mint a gutik, a kasszíták és az
elámiak ellen.
A Tigris-folyó nyugati oldalán megmaradt úrnépek három erős védelmi
birodalom felállításával további 900 évig, megakadályozzák a hódító asszírok
újabb behatolását keletről a folyóközbe.
A következő hódító, második vagyis Középasszír Birodalom Kr.e. 1318-
ban jöhet létre, amikor katonailag ismét képessé válnak behatolni Mezopotámia
középső térségeibe, elsőként elfoglalva Asszur városát és a nevével fémjelzett
középső Asszur Őrbirodalmat, vagyis lerohanják a tőlük nyugatra fekvő
hurriták államát.
A Középasszír Birodalom a folyóközből kiindulva erőteljes hódításokba
kezd az úrnépi államok ellen. 1250-re elesik az Eufrátesz menti Mitanni állama,
következtében az asszírok kijutnak a Földközi-tenger keleti medencéjéhez.
Az asszír előőrsök, Uranosz vezetésével 1250 körül érkeznek Trójába.
Szerencséjükre, egy nagy földrengés pusztításai nyomán, átveszik az ottani
jász-úrnépektől a város újjáépítésével a hatalmat is.
Az asszírok nyugati inváziós hadserege 1240 körül, a DÓR pásztortörzsek
előnyomulásával az Égei-tenger körzetéből első ízben hatolnak be Európába, a
Balkán-félszigetre.
Közvetlenül elérkeztünk a magyar és a görög eposzok közös eredetű
történelmi korszakának a szétválásához.
A Földközi-tenger keleti medencéjében 1210 körül, asszír királyi parancsra
az Egyiptomból 1250 körül kimenekített zsidók, az asszírok katonai támogatá-
sával megkezdik Kánaán elfoglalását és elpusztítását.
1204-ben elesik Babilon városa, és vele együtt az úrnépek déli, Babiloni
Őrbirodalma.
1200 körül zajlik a filiszteusokként ismert jászmagyarok behatolása Palesztinába
ellentámadásként, egyiptomi szövetségben, ellensúlyozandó a zsidók és
az asszírok térhódítását.
Az asszíroknak, a tengeri népek támadásaként (alig!) ismert inváziója
1190. évben: Egyiptom, a Filiszteus állam és Görögország szervezett ellenállá-
sán megbukik, nem sikerül a tengeri hatalmat is megszerezniük.
1190-1180 között, egyiptomi szövetségben a görögök győztes trójai háborúja.
1116-ban az asszírok katonai csapásai alatt végleg elbukik az északi Hettita
Őrbirodalom, teljesen szabaddá válva előttük az út Kis-Ázsia egésze felé.
1100-ig a dórok a görög szigetvilág felől tengeri úton ismét hódítanak,
megdöntve a Mükénéi kultúrát.

A Középasszír Birodalom regnálása 1050-ben bukik meg, szintén Egyiptom
támogatásával Arábia felől az asszírokra támadó arameus (arámi és sumer
nemzetségek összeolvadása) népszövetség által. A győzelmeik eredményeként
Mezopotámiában az elsődleges úrnépek mégegyszer visszavehetik ősi államaikban
a hatalmat. Jó példa erre az arameus vagy másként a kaldeus nemzetsé-
gek babiloni megtelepedése, a Középbabiloni Birodalom időszakában.
Megjegyzendő: az arameus támadás sikerei ellenére a Tigris-folyó keleti
partján, Ninive fővárosuk körzetében az asszír impérium hatalma ismét érintetlenül
marad. Az arameusoknak sem maradt elég ereje arra, hogy ott is visszavehesse
az ősnép az elvesztett hatalmát. Sajnos ennek súlyos következményei
lesznek a további korokra. Az összefogás és a végső megoldás elmaradásának
következtében, mintegy 140 év elteltével, Kr.e. 912-612 között, egy következő
invázió kiindulópontjává válva, a harmadik vagy Újasszír Birodalom megalakulását
téve lehetővé. Az indoeurópaivá vált népek e harmadik uralmi felépülé-
se már gyökeresen és véglegesen elpusztítja ősnépeink mezopotámiai államait
és kultúráját. De pontosabban szólva, az ellenállókat elpusztítva, beolvasztják
őket a saját birodalmukba, zömmel katonai segédnépekként. A meghódítottak
elnyomatására megformálják a matriarhális ősvallás természetmaterialista hitvilágának
180 fokos negatív fordulatával az idealizmus világnézetét. Amely
hitelv a nomád és pogány patriarchális vallásformák ideológiájává válik, és
amit a saját világuralmi céljaik megvalósulásának a szolgálatába állítanak.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/





















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.18 másodperc
999,101 egyedi látogató