Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 8

-> Online tagok: 1
MichaelMoB

-> Regisztráltak: 352
-> Legújabb tag: UjowwuMus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A mítoszok elõtörténete

Hírek


Mindenkinek van fogalma róla, ismeri a kõkorszak õsközösség tanát, majd a
réz, bronz és vaskori társadalmi átalakulásokat. Csak az a kérdés, hogy ennek
melyik olvasatát? A mi feldolgozásunkban nem a hivatalosan hamisított oldalát
fogjuk megismerni, hanem igyekezünk egy egyetemesen valós képet tárni az
olvasó elé a történelmi fejlõdésrõl. A fajunk evolúciójában a gardációnk törvényszerûen
vezet el az õsközösség felbomlásához. Az átmeneti kor során a
Homo sapiens õsközösségi természeti társadalmát, a történelmi ókor idején
felváltja a régi közösségi tulajdonúval 180 fokban ellentétes, ennek megfelelõ-
en a természetellenes haszonelvû magántulajdon-viszonyú társadalmi formák
kora. Hogy ez mekkora társadalmi megrázkódtatásokkal járt, kezdjük a megismerését
a történelmi özönvíz fordulóévével, amely geológiai idõszámítással a
holocén kort megelõzõen, 11000 évvel ezelõttre tehetõ (Kr.e. 9000 körül).
Az özönvíz okozta azt az elsõ társadalmi megrázkódtatást, amely fennmaradt
a túlélõ nép ajkán, és amely geológiai jelenséget a jégkorszakok végén jelentkezõ
felolvadások idején bekövetkezõ hatalmas árvizek, valamint a tengerek
szintjének mintegy 100 méteres emelkedése jellemzett. Elmosva a Nagy- Éden
folyó menti kultúráit, tanyástól, emberestõl együtt. Hogy néven nevezzem, az
Atlantisz õskultúrájának a végét jelentette a történelmi özönvíz. Csak azok a
nemzetségek maradtak életben, amelyek magaslatokra tudtak menekülni, ennek
az emléke az Ararát hegyen történt Noé-féle (õsi úrnyelven, fordított szórendben:
Égi-nõ gyermeke!) hajókikötés mítosza.
Mihelyst lecsillapodott a természet a felolvadás kataklizmájából, a magasföldeken
és a hegyeken megmaradt õslakosságból megkezdõdtek a folyómenti
kultúráik újraalkotása, egyben a népesség létszámának a regenerálódása. Az
emberiség egyszerûen belecsöppen a tízezer éve elkezdõdött holocén (jelenkor)
kedvezõ geológiai korszakába, mely elvezet egészen a máig. Miközben a természet
idõjárásának a számunkra áldásos és jelentõségében kiegyensúlyozottnak
nevezhetõ meleg idõszakát éljük, a társadalmi életben is lezajlanak azok a
változások, amelyeket elõzõleg az elsõ és a második történelmi embertípus
elkerülhetetlen kialakulásával jellemeztem.
Az ökológiai tényezõk kedvezõvé válásával az emberiség egy folyamatosan
(exponenciálisan) gyorsuló gradációs, felszaporodó, vagyis urbánus fejlõdési
szakaszába lépett. Ismét belakja Mezopotámia és az Éden folyómenti területeit,
sorra újraalakítva a régihez hasonló társadalmi alakulatait. Ha csak az Éden
területét nézzük, azon az összefoglaló néven az Indomediterránia ócivilizációját
hozza létre. Kissé részletesebben: a Nílus-medencében Egyiptom és Núbia;
Mezopotámia déli részén Sumeria és Arábia; keleti részén: Elám és Elõindia;
nyugati részén Kánaán és Fönícia; északi részén: Hurriták, Gutik és Amoriták
népeit, valamint matriarchális államkezdeményeit jelenti. Némileg tágabban
beszélhetünk a kisázsiai Anatólok, a kaukázusi Kimmerek és Szakák, mint a
Szkíták eurázsiai úrnépi államainak a terjedésérõl. E fontosabb felsoroltak
voltak az elsõ történelmi embertípus népei, a telepes mezõgazdazdálkodó és
anyajogú társadalmaik megalapítói.
A történelem folyamányaként a felszaporodó lakosság kénytelen belakni a
letelepedésre alkalmatlan vidékeket is, ahol a már ismertetett nomád és pogány
életformát alakítja ki. Ráadásul a holocén geológiai korszakának közepe tájé-
kán, úgy 5000 éve, kialakulnak az elsõ környezeti katasztrófák helyszínei, a
kiszáradó homoksivatagok, elsõként a Közép-Ázsiai homokos Góbi-sivatag és
az Iráni-felföld kõsivatagjai, mint ahogy a Szahara térsége is. Ami az ott élõ és
eddigre már jelentõs létszámú nomadizáló lakosságot elvándorlásra kényszeríttette.
Általuk jön létre az elsõ emberi, nomád jellegû népvándorlási hullám, de
már irányultságában megfordulva, vissza a gazdag mezopotámiai folyómenti
kultúrák felé, a selyemútnak is ismert nagy ázsiai vándorút mentén. Õk lesznek
azok a nemzetségek, akik a következõ évezredekben létrehozzák a második
történelmi embertípus népeit. Majd a történelmi küldetésük vallási parancsának
engedelmeskedve, sorra meghódítják az õsnépi kultúrákat, azokat elpusztítva,
hogy helyükbe egy jellegzetesen újat, a 180 fokban ellentétes saját pogány
kultúráikat alkossák meg.
Az õskor általános történelemi körképe után, elérkezve az ókorhoz, a nagy
társadalmi átalakulások idejéhez, vázoljuk fel azokat a történelmi folyamatokat
krónika szerû pontokba szedve, amelyek során elérkezünk a mondáink idõszakába:
Kezdetektõl az õsi Homo népágak – ausztralidok, mongolidok (sárgák),
negridek (feketék) és europidok (fehérek) – szétvándorlásai a Föld kontinenseire.
A holocénkor elsõ felének ötezer évében, az özönvizeket követõen, az
europid népágak, az elsõ történelmi embertípus képviselõi, újraalkotják a
telepes õskultúrájukat és társadalmaikat az elsõdleges Indomediterránia körzetében,
vagyis a Nagy-Éden területein.
A holocénkor második felének (Kr.e. 3000-tõl) elején, a Közép-Ázsiában
bekövetkezõ elsõ környezeti katasztrófák, az elsivatagosodások következtében,
az eddigi szétvándorlásokkal szemben, beindulnak az emberiség visszavándorlási
folyamatai a gazdag folyómenti kultúrák felé. Az ilyen megfordult irányú
(negatív) népességi mozgások a történelmi népvándorlások, amelyek során az
elsõ, vagy nomád népvándorlás a Kr.e. III. évezred idején zajlik.
A nomád pásztornépeknek a Tigris-folyó keleti oldalán feltorlódnak, majd
beszivárognak a folyóközbe, ahol is Akkád települése körül gyülekeznek.
Midõn már társadalmilag és katonailag is elég erõsnek érzik magukat,
elfoglalják Akkád városát (ezért az akkád elnevezésük), és innen kiindulva
Sarrukín elsõ vezérük, majd királyuk vezetésével sorra lerohanják Sumeria
városállamait, Kr.e. 2369-ben Úr városával kezdve.
Az akkád militaristák meghódítják Mezopotámiát, általuk létrejön az elsõ
Akkád, vagy Óasszír Birodalom (2369-2200-ig). Benne a legfontosabb átalakulással,
a második történelmi embertípus kialakulásával.
A militarizmusuk általánossá válásával, ettõl az idõponttól számítva létrehozzák
a háborúk társadalmi korszakát, amely tart egészen a napjainkig.
Az Óasszír Birodalom társadalmi hatalmát és kegyetlenkedéseit, az elsõ
úrnépi ellentámadásban a Gutik döntik meg Kr.e. 2200 körül. De az asszírokat
nem tudják teljesen megsemmisíteni, a királyi hatalmuk visszavonul a Tigrisfolyó
keleti oldalára, Ninive körzetébe, ahonnan tovább folytatják hódító és
rabló hadjárataikat a térség ottani úrnépei ellen, mint a gutik, a kasszíták és az
elámiak ellen.
A Tigris-folyó nyugati oldalán megmaradt úrnépek három erõs védelmi
birodalom felállításával további 900 évig, megakadályozzák a hódító asszírok
újabb behatolását keletrõl a folyóközbe.
A következõ hódító, második vagyis Középasszír Birodalom Kr.e. 1318-
ban jöhet létre, amikor katonailag ismét képessé válnak behatolni Mezopotámia
középsõ térségeibe, elsõként elfoglalva Asszur városát és a nevével fémjelzett
középsõ Asszur Õrbirodalmat, vagyis lerohanják a tõlük nyugatra fekvõ
hurriták államát.
A Középasszír Birodalom a folyóközbõl kiindulva erõteljes hódításokba
kezd az úrnépi államok ellen. 1250-re elesik az Eufrátesz menti Mitanni állama,
következtében az asszírok kijutnak a Földközi-tenger keleti medencéjéhez.
Az asszír elõõrsök, Uranosz vezetésével 1250 körül érkeznek Trójába.
Szerencséjükre, egy nagy földrengés pusztításai nyomán, átveszik az ottani
jász-úrnépektõl a város újjáépítésével a hatalmat is.
Az asszírok nyugati inváziós hadserege 1240 körül, a DÓR pásztortörzsek
elõnyomulásával az Égei-tenger körzetébõl elsõ ízben hatolnak be Európába, a
Balkán-félszigetre.
Közvetlenül elérkeztünk a magyar és a görög eposzok közös eredetû
történelmi korszakának a szétválásához.
A Földközi-tenger keleti medencéjében 1210 körül, asszír királyi parancsra
az Egyiptomból 1250 körül kimenekített zsidók, az asszírok katonai támogatá-
sával megkezdik Kánaán elfoglalását és elpusztítását.
1204-ben elesik Babilon városa, és vele együtt az úrnépek déli, Babiloni
Õrbirodalma.
1200 körül zajlik a filiszteusokként ismert jászmagyarok behatolása Palesztinába
ellentámadásként, egyiptomi szövetségben, ellensúlyozandó a zsidók és
az asszírok térhódítását.
Az asszíroknak, a tengeri népek támadásaként (alig!) ismert inváziója
1190. évben: Egyiptom, a Filiszteus állam és Görögország szervezett ellenállá-
sán megbukik, nem sikerül a tengeri hatalmat is megszerezniük.
1190-1180 között, egyiptomi szövetségben a görögök gyõztes trójai háborúja.
1116-ban az asszírok katonai csapásai alatt végleg elbukik az északi Hettita
Õrbirodalom, teljesen szabaddá válva elõttük az út Kis-Ázsia egésze felé.
1100-ig a dórok a görög szigetvilág felõl tengeri úton ismét hódítanak,
megdöntve a Mükénéi kultúrát.

A Középasszír Birodalom regnálása 1050-ben bukik meg, szintén Egyiptom
támogatásával Arábia felõl az asszírokra támadó arameus (arámi és sumer
nemzetségek összeolvadása) népszövetség által. A gyõzelmeik eredményeként
Mezopotámiában az elsõdleges úrnépek mégegyszer visszavehetik õsi államaikban
a hatalmat. Jó példa erre az arameus vagy másként a kaldeus nemzetsé-
gek babiloni megtelepedése, a Középbabiloni Birodalom idõszakában.
Megjegyzendõ: az arameus támadás sikerei ellenére a Tigris-folyó keleti
partján, Ninive fõvárosuk körzetében az asszír impérium hatalma ismét érintetlenül
marad. Az arameusoknak sem maradt elég ereje arra, hogy ott is visszavehesse
az õsnép az elvesztett hatalmát. Sajnos ennek súlyos következményei
lesznek a további korokra. Az összefogás és a végsõ megoldás elmaradásának
következtében, mintegy 140 év elteltével, Kr.e. 912-612 között, egy következõ
invázió kiindulópontjává válva, a harmadik vagy Újasszír Birodalom megalakulását
téve lehetõvé. Az indoeurópaivá vált népek e harmadik uralmi felépülé-
se már gyökeresen és véglegesen elpusztítja õsnépeink mezopotámiai államait
és kultúráját. De pontosabban szólva, az ellenállókat elpusztítva, beolvasztják
õket a saját birodalmukba, zömmel katonai segédnépekként. A meghódítottak
elnyomatására megformálják a matriarhális õsvallás természetmaterialista hitvilágának
180 fokos negatív fordulatával az idealizmus világnézetét. Amely
hitelv a nomád és pogány patriarchális vallásformák ideológiájává válik, és
amit a saját világuralmi céljaik megvalósulásának a szolgálatába állítanak.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/





















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.95 másodperc
2,933,535 egyedi látogató