Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 5

-> Online tagok: 1
CharlesHoife

-> Regisztráltak: 339
-> Legújabb tag: Taylorbog

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A fényözön és a vízözön

Hírek



1. Az Ég lakói jól tartották a Szövetséget, Áldás és bõség fénye özönlött a
Kusok földjére. ÉN-LIL vetõmagjai kalászba serdültek és gazdag termésük
megadta a mindennapi kenyeret.
2. A Tudás Fája is ontotta gyümölcseit és a „tudatlanság”—amit az õsi nyelv
SAG-KUG-GA néven mondott – Tudássá lett a Fény özönében.
3. A földi élet sok új tapasztalata – az égi tanítók sugallata által – és a Fokos
erejével, a Kusokat tudókká, okosokká és bölcsekké tette.
4. Ekét csináltak s avval szántottak. Vetettek és arattak. Minden munkához
szerszámot alkottak. Házakat építettek elõször sövénybõl, farudakból, nádból,
aztán téglát vetettek. Azzal készítették szép házaikat és a sok ház egymás mellett
szép várossá lett. Földjeiket öntözõcsatornákkal táplálták és a bõséges víz
életet adott minden növénynek, veteménynek, fának a Nap áldott sugara alatt.
5. Mert ahogyan folyókká lettek a „kezdet” forrásai, úgy a kusok népe is igen
megszaporodott. Elõször csak a folyók mentén telepedtek. Aztán átkeltek a
folyókon és megkerülték a tengereket is. Tutajokat, csónakokat és hajókat épí-
tett a Fokos ereje és kenderbõl szõtt vitorláikba kapaszkodó szél vitte azokat a
vizeken.
6. És minden úgy volt, mint a Kezdetben. ÍZ-TEN ereje az életet a NAP fé-
nyével adta és ez a Fény Lélekként tündökölt a Föld emberében. Mert Földbõl,
Vízbõl és Tûzbõl lett az ember világa és az Élet lehelete vette körül azt. A Földön
kívül – ÍZ-TEN Nagy törvénye szerinti – Nagy Rendben keringtek az
anyaggá lett Világok a nekik is Életet adó Napjuk körül.
7. Az Égbõl a Fényözönnel szállt az áldás a Földre, de az anyagból lett Föld
elemei még nem találtak nyugalmat. A Föld gyomrából kitört a tûz és meglódí-
totta a vizeket és a vizek elöntötték a Földet hol itt – hol ott.
8. Az Égi lakók aggódva nézték a földi tüzek tombolását és a vizek száguldá-
sát. Mert a Földön sokfelé tomboltak az elemek. Csak a Kusok országaiban
lakozott a békesség és a nyugalom.
9. ÍZ-TEN-ben élõ és örökkévaló anyai erõ, akit mi AMA-PALIL-nak – az
égi teremtõ hatalmasság Édesanyjának – neveztünk, egyik leányára bízta a földi
teremtmények óvását és gondozását. Mert nemcsak a „kosiak” a Kusok éltek
már a Földön. Õk érkeztek „elsõként”, de a „kezdetben”, amikor a Föld Napja
már más csillagképeken át ért a Földre, betelepült a Föld a többi csillagképek
szülöttjeivel is. Szükség volt hát az égi gondviselõre, aki a földi teremtményeket
óvta az elemek tombolásában. Mert bizony sokáig tartott, amíg a Tüzek
megnyugodtak és a Vizek elcsendesedtek.
10. A Kusok NIN-TUD-nak – a „mindentudás Nénjének” nevezték égi oltalmazójukat,
aki a Föld lakóinak gondját viselte. NIN-TUD – a tombolások idejében
– két éltûvé változtatott sokakat a Föld lakói közül, akik félig hal – félig
ember testtel átélték a víz-tengerek árjának pusztítását és a tüzek elõl a vízbe
menekült.
11. A Kusok földjeit és népeit nem érték el a földi tombolások. Népükhöz a
Fokos Szövetségének erejével a földi uralkodó hatalom az Égbõl szállt alá a
Rend Trónusával és a TUDÁS Koronájával, amit ÉN-LIL tett az elsõ EM-BAR
fejére. És ÉN-LIL akarata teljesedett. A Kusok népe boldogságban, örömben és
bõséggel ellátva élt ÍZ-TEN Rendje és Törvénye szerint.
12. Gyarapodtak a jóságban és a tudásban, mert a „minden tudás Nénje” –
NIN-TUD – bölcseket, tudókat adott közéjük, akik a Tudás Fényének lettek
birtokosai. „KAL” nevet adott az õsi nyelv e bölcseknek és a hegyet, ahol a
Tudás Fája volt, KAL-DU-nak – a „TUDÁS HEGYÉNEK” nevezték.
13. Az idõmúlásával a kosiak mind „tudók” lettek, mert az õsi KAL-DU földjérõl
mindenûvé elmentek a bölcsek és tanítók oda, ahol a „kosiak” éltek. Le a
nagy folyók mentén, át a tengereken és a nagy hegyeken túl is.
14. Legelõször a délfelé ömlõ két nagy folyó mentén terjeszkedtek. Az egyiket
BARANA, a másikat IDIGLAT néven különböztették meg. A folyókban élt
halak sokassága jó étele volt az új telepeseknek. A medrébõl, partjairól szedett
puha agyag szolgált a téglák készítésére de formáltak belõle agyagedényeket,
tálakat, fazekakat, korsókat is, melyeket a Nap tüze keményre szárított.
15. Azután tüzet is csiholtak úgy, amint NIN-TUD megtanította õket a tûz
élesztésére. A tûz erejével erõs téglákat égettek. Az égetett téglákkal házakat is
és hamarosan sok hatalmas városuk lett a két folyó országában, amit KAL-DAnak
– a bölcsek, megvilágosodott Kal-ok országának neveztek.
16. Sajnos a sok városból csak „öt-nek” a nevét ismerjük eddig. A sok
káldeus agyagtáblán csak a következõket találtuk: ERIDU volt „az elhívottak”
városa. NUN-KI ékjelekkel van írva a káldeus agyagtáblákon. Védelmezõje és
oltalmazója az égi lakók között Dingir-NU-DIM-US, aki – neve szerint – „nem
küld halált”. Itt volt a „Tudás” háza. Itt tanították a bölcseket, okosokat, akik
ÍZ-TEN papjai lettek, de õk voltak az emberi egészség gondozói is és a betegségek
gyógyítói. ALULIM volt a neve annak, akit az égbõl jött földi királyságra
NIN-TUD ide küldött és itt õ 28.80021 évig uralkodott. ALAGAR következett
utána és 36.000 évig élt. BAD-NAGAR-DIS nevû városban laktak a „dicsõített
kosarak” készítõi és rajtuk NIN-KURSAG égi szeme õrködött. De nem
csak nádkosarakat tudtak készíteni itt, hanem hajókat is csináltak összefonott
nádkötegekbõl, csónakokat és kerekes kocsikat is. ERIDU királysága aztán itt
telepedett meg – szintén, mint az égbõl rendelt földi hatalom és itt uralkodtak
EN-MEN-LU-ANNA 43.000 évig, EN-MEN-GAL-ANNA 28.000 évig és
DUMUZZI, az Ég Hû Pásztora 36.000 évig. PIR-PIR-AG – volt a másik városuk.
Neve annyit jelent: „a Fényözön városa”. Oltalmazójául volt rendelve: PABIL-HARSAG,
„a fény igaz pásztora”. Ide hozta át aztán NIN-TUD az égbõl

21 A bekezdés évszámait fenntartással kell kezelnünk. Valószínûleg egy nyelvi félrefordítás
eredménye az, hogy huszonnyolcezer-nyolcszáz évig uralkodik ALUMIN. Azt
tudjuk, hogy az õsmagyar nyelvben a száz kifejezésünk a „sok” határozatlan számnevet
is jelentette. Ennek a ténynek a figyelembevételével a 28.800 = huszonnyolc egész és
nyolc század (sok század) évet jelent.
rendelt királyságot és EN-SIPA-ZIANNA 28.800 éven át volt a király. PIRKIB-NUN
– volt a „fény bölcseinek a városa” és maga a NAP-ISTEN oltalmazta
azt. Itt laktak az „Ég ügyelõi”, akik jól ismerték a Napútját és az Ég
csillagainak a járását. Õk olvastak az „Ég Könyvében”. Uralkodójuk – NIMTUD
akaratával – EN-MEN-DUR-ANNA volt 21.600 éven át. Aztán az uralkodás
központja KUS-KUR-RU nevû város lett. Itt laktak a „hegyi kusok”.
NIN-LIL, a lélek anyja oltalmazta õket. Ez volt az utolsó hely az égbõl jött
uralkodó hatalomnak és UBARTUTU volt itt a király 18.600 éven át. Ebben az
„öt” városban „nyolc” kiválasztottja volt az égbõl a földre küldött királyságnak
és azok 241.200 éven át irányították a földi életet az égi lakókkal kötött Szövetség
szerint. A Tudás Fája jó gyümölcsei sok okosságot, tudást és bölcsességet
adtak a káldeus népnek, a Kusoknak. Megtalálták az érceket a földben és mesterei
lettek a fémöntésnek. Házi állataik voltak. Teheneket, juhokat fejtek és a
tejbõl sajtot, túrót és vajat készítettek. Öntözõcsatornás termõföldjeiken mindig
bõséggel arattak. Fonalat csináltak a juhok gyapjújából, lenbõl és kenderbõl és
fontak, szõttek. Igavonó állataikra járomot tettek. Készítettek ekét és boronát is.
De õk faragták az elsõ TILINKA-t is a nádból, az elsõ kürtöt az ökör szarvából
és õk fújták ezeken az elsõ dallamokat is ÍZ-TEN és ÉN-LIL dicséretére.
17. Mert még jól élt emlékezetükben az, hogy ADAMU volt õsapjuk és – az
égi NIN-TI-bõl a földön õsanyjuk – HÉVE, akik KAL-DU-ban, a nagy hegyek
vidékén szálltak le az égbõl a földre. Apáról fiúra szállt az a szent titok is, hogy
az égi szárnyas Kos vezette õket a Tudás Fájához, ahol ÍZ-TEN a Föld javait és
az egyesülés boldogságát ajándékozta nekik, mely Nagy Ígéret bizonyságaként
szülte – az égi-lakó NIN-TI-bõl földi lakóvá lett – HÉVE a földi világ elsõ
ügyelõjét – HÉVEKUST.
18. E nagy hagyomány tudatában, KAL-DU-ra a Tudás Hegyére való emlé-
kezés miatt építettek a sík vidékeken hegyhez hasonló torony-templomokat.
Minden városukban. Ezeket ÍZ-TEN dicsõítésére emelték. Téglákból raktak
vastag falakat és az emeletek száma „hét” volt. E torony templomok tetején volt
az „Ég-figyelõinek” hajléka, akik éjjel-nappal figyelték az eget és írták agyagtáblákra.

19. A torony-templom neve a KAL nyelven „HÉZIKAL-MA”. . . azaz „az
örök élet országának temploma” – volt. De sokféleképen nevezték e templomaikat.
Mondták azt is, hogy: „Isten szemének háza (sumer = szem-úr).”, „az Élet
helye” és úgy is, hogy: ZI-KUR-KAL. . .vagyis „az Élet Hegyének õrzõje”. . .
és õk úgy hitték, hogy mindegyikben ott van ÍZ-TEN, amikor imádkoznak
hozzá és segítségét kérik. E templomokban szentelték meg eredetük titkának
hagyományait és tudatosították utódaikban eredetük valóságát. Így tanítottak:
„Kezdetben a szárnyas és tündöklõ Égi Kos vezette õsanyánkat és õsapánkat az
Égbõl – a Földre, a Tudás Fájához és így õk lettek a Minden Kezdet elsõ földi
teremtményei”.
20. Ennek emlékére formáltak színaranyból egy szárnyas kost és a Tudás Fá-
ját is hozzá. Oltárukra tették azt, hogy hirdesse minden leszármazottúknak a
„kosi nemzetség” ÍZ-TEN-tõl kapott azon kötelezettségét, hogy a Tudás Megtartói
legyenek. De ezzel teljesítették NIN-TUD azon óhaját is, melyet így
mondott: „Munkálkodjatok, hogy a KOS ÉKE TÜNDÖKÖLJÖN A FÖLDÖN”.
21. Így lett az aranyból formált „égi KOS” a „Minden Kezdet” örök jelképe a
kosiaknál. De arra is emlékeztette õket mindig, hogy õsapjuk – ADAMU – volt
ÍZ-TEN egyetlen teremtménye az égi szellem-világában, akit ÍZ-TEN akarata –
már az égi lakók között – anyagi testben teremtett és így a kosiak – vagy
KUSOK – mind-mind égi származású Isten-Fiak, hiszen szülõanyjuk az Élet
Anyja – NIN-TI, aki ADAMU-val a Földre szállva – HÉVE lett itt a földön. És
azért nevezték magukat a kosiak KUS néven, hogy elkülönítsék nevüket az égi
szárnyas KOS fogalmától.
22. KUS szó alatt tehát a „Minden Kezdet” – az égi KOS csillagkép idejében
„földre érkezett” Isten-Fiak – leszármazottait kell érteni, akik ÍZ-TEN tökéletességének
és hatalmasságának a világából érkeztek a Földre. Ezt a MASVILÁGOT22
õk így nevezték: KÁM. – tehát: KÁM-ból jött a földre az EMBAR
és leszármazottai lettek a földi kezdet népe: a KUS.
23. És a KUS nép nagyon jól tudta azt, hogy ÉN-LIL leszállt a földre és annak
belsejét magokkal, ércekkel és minden jóval ellátta, mielõtt oda életet
adott. A KUSOK magukat ÉN-LIL népének tartották, hitték és NIN-LIL-t pedig
ÉN-LIL párjának vallották. Így imádkoztak ÉN-LIL-hez: „ÉN-LIL urunk!
TE, ki sorsunkat megszabtad és bizalmaddal népednek választottál Világunk
Édesapja, a REND és a TÖRVÉNYADÓJA, Népünk Pásztora, NapkelettõlNapnyugatig,
add a Kegyelmedet nekünk.”
24. Nagyon sok idõ múlt el így a „kezdet” óta. Az égbõl a földre küldött
uralkodó hatalom – a Fényözön által – bõséget, boldogságot, gazdagságot és
békességet teremtett a káldeusok földjén. De a „bõség” fiai nagyon sokban
különböztek már a „kezdet” fiaitól. Mert a „bõséget” a tudás és a mûveltség
magas foka hozta és a „bõség” fiainak a „kezdet” sok munkája, ügyessége és
találékonysága biztosította a jólét és a gondtalan élet feltételeit.
25. És most a „bõség” fiai megfeledkeztek az égiekkel kötött Szövetségrõl.
Azt hitték, hogy a Föld embere egyedül is tud élni – az égiek segítsége nélkül.
Hát élt is – ÍZ-TEN kegyelmébõl – a kezdettõl fogva tejjel-mézzel folyó, áldott
bõségben, ami körülvette õt. De amíg a „kezdetbeli” õsök ártatlansága megelé-
gedett a földek sok szép termésével, a fáknak gazdag gyümölcseivel itt, a boldogság
honában, a „bõség” fiai – a Tudás által épített pompás városaikban – a
szeretet helyett a vetélkedést23 választották. A régi ártatlanságot az önzés vál-

22 A más világot értsük úgy: nem a szellemtudati túlvilágból, hanem a Kos csillagkép
kozmikus hónapjának (Kr.e. 2160-0. évig tartó korszak) idõszaka alatt más földi kultúrkörbõl
érkeztek erre a földre, élõhelyre.
23 Értsük rajta: a matriarchális õstársadalmat kezdi felváltani az új patriarchális hatalmi
rendszer, amelyben a hímsoviniszta hatalmi vetélkedés a jellemzõ, vagyis „ki az erõsebb
vezérhím”? A háborúk korának a kiváltó oka!
totta fel és ÉN-LIL népe lelkében elszegényedett. A tiszta gondolatokat a sötétség
takarta be és elmaradtak ÉN-LIL dicséretében. A nép ismét SAG-KUGGA,
azaz tudatlanná lett. ÉN-LIL-hez csak akkor fohászkodtak, ha betegség
gyötörte õket, vagy a bajok sokassága nehezedett rájuk és a földi kincsekkel
pompázó Káldea díszes palotáinak lakói már nem hallották az Ég üzenetét.
26. Pedig nagyon fontos lett volna – éppen most – a SZÖVETSÉG megtartá-
sa. Fontos lett volna az égi-lakokkal való kapcsolat, azok szavának értése és
megfogadása, mert a földi elemek háborgása most éppen a Káldeusok földjét
közelítette.
27. Az Ég lakói szorgalmasan küldték a figyelmeztetést a Föld emberének
arról, hogy a földi vizek tombolásba kezdtek. Hogy a Föld gyomrából kitörtek a
tüzek és sûrû, sötét felhõkbõl szakad a vihar, melyet iszonyú szelek ereje sodor
a Káldeusok földje felé. – De pusztába kiáltott szó lett az égiek intése, mert a
földiek egymástól nyerve a dicsõséget – nem keresték már ÉN-LIL dicsõségét.
28. NIN-TUD és vele a földi édes anyák oltalmazója – az égi INANA – hullatták
bús könnyeiket, de a Föld öntelt embere már azt sem vette észre, hogy e
könnycseppekbõl fakadtak a gyöngyvirágok.
29. ÉN-KI is tûnõdve nézte teremtményeit. Figyelte templomának papjait,
amint selyemben, aranyruhákban pompáztak és – bár ÍZ-TEN földi helytartó-
inak hirdették magukat – nem ÍZ-TEN dicsõségét szolgálták, hanem a templom
gazdagságát és kincstárát gyarapították. Földi hatalmasokat dicsértek és nem
ÉN-LIL – Napkelettõl Napnyugtáig terjedõ – örök, égi királyságát. Nem voltak
többé ÉN-LIL hûséges fiai, hanem országuk bõségének gazdag és ÍZ-TEN-t
feledõ hatalmasai, akik a hatalomban – szeretet nélkül vetélkedtek egymással.
30. Az Ég lakói szomorúan nézték a Föld embereit. És – amikor ÉN-LIL az
égi lakók nagy szomorúságát látta, szózata így hangzott: „Én az erõmet adtam
nekik, hogy – mint Isten-Fiak – azzal uralkodjanak a Földön. Teremthetnek és
rombolhatnak. Követhetik a test és az anyag kívánalmait is, de élniök kell az én
Lelkem erejével. Úgy mondtam nekik, amikor SZÖVETSÉGET kötöttem velük,
hogy amíg Bennem maradnak a szeretetben, én is õ bennük vagyok és,
amit kérnek, azt megadom nekik. De aki nem marad Én bennem a Szeretetben
– az kivettetik.”
31. Így szentesítette ÉN-LIL-nek – a Világ Világoságának -- szava azt az íté-
letet, amit – az ÍZ-TEN-t felejtõ – földi ember önmaga felett hozott, amikor
megszegte a Szövetséget és nem ügyelt többé az Égi szóra. Nem ügyelt, mert
önhiten azt vélte, hogy ÍZ-TEN nélkül is élhet. Élt is addig, amíg a közelgõ
vész el nem érte.
32. De a gazdagságban pompázó földi hatalmasok között mégis akadt egy,
aki megtartotta ÉN-LIL Szövetségét. EGY – aki nem feledkezett el a Kusok
õseinek ígéretérõl és népével együtt – buzgó imádkozással – ÍZ-TEN-nek adott
dicséretet. KUS-KUR-RU város királyának – UBARTUTU-nak – fia volt az,
aki hûséggel szolgálta a Világ Világosságát és minél jobban látta a többi város
népének ÍZ-TEN-tõl és ÉN-LIL-tõl való elfordulását, annál jobban intette népét
– így: „Magasztaljátok ÉN-LIL-t a Világ Világosságát lelketekben, mert Õ jó
és irgalma örökkévaló.” És a nép követte királyát. Így – együtt – tartották meg
a régiek által kötött SZÖVETSÉGET.
33. ÉN-KI örömmel látta KUS-KUR-RU lakóinak szívbeli hûségét és
UBARTUTU fiát – ÍZ-TEN-hez való ragaszkodása szerint – ZI-UD-LIL-DU
néven illette, ami a Káldeusok nyelvén annyit jelent: „a LÉLEKTÕL SZÜLETETT
ÖRÖKÉLET”.
34. ÉN-KI segíteni akart a hûségben és szeretetben élõ híveinek és ezért megjelent
álmában ZI-UD-LIL-DU-nak és mondta neki: „Állj a fal mellé. Szedd
össze népedet és sietve építsetek egy hatalmas bárkát. De ne nádfonatból legyen
az, hanem erõs fából készüljön és tetõt is ácsoljatok rá, hogy a víz felülrõl
se ömölhessen bele.”
35. ZI-UD-LIL-DU –amint felébredt a különös álomból – kiment a hatalmas
templom falához és az álomban látottakat eszmélte éppen, amikor fülébe egy
szózat csengett így: „Ennél a falnál építsd a bárkát és tedd bele egész nemzetségedet.
Sietve siessetek, mert Vízözön24 közeleg, mely elpusztítja országotokat.”
36. ZI-UD-LIL-DU akkor leborult a templom fala mellett és így kiáltott az
Ég felé hangos szóval: „ÍZ-TEN! Áraszd ki ránk Szent Lelkedet és minden új
életre kél majd. Te vagy a Hatalmas, aki megújítod a Föld színét”. Aztán öszszehívta
népét és egy hatalmas bárka építésébe kezdtek – Az égi szózat szerint.
Hosszú cédrusfákból ácsolták annak gerincét és vastag pallókkal borították be
azt. Szurokkal töltötték ki az illesztéseket. Magasra építették és jól kiszámították
a merülését, hogy az egész népet elbírja majd. Betetõzték úgy mint ha hatalmas
ház lenne az. Csak egy nyílást hagytak rajta, melyre nagy kaput illesztettek,
de az is úgy csukódott, hogy azon a víz nem tudott behatolni. A nagy bárkában
volt helye KUS-KUR-RU minden emberének és minden állatának.
37. És mialatt KUS-KUR-U népe szorgalmaskodott és éjjel-nappal ácsolták
nagy bárkájukat, a többi városokban csak folyt a földi örömökben, jólétben,
bõségben a gondtalan és önzõ élet.
38. Aztán egyszer csak megindult a fergeteg. Sötét felhõk borították el az
eget. Napsugár helyett villámok ezrei csapkodtak mindenfelé és megnyíltak az
egek csatornái. Ömlött a víz és a szelek iszonyú erõvel seperték mindenüvé a
szakadó esõ vizét a Káldeusok földjén. De hatalmas vízár is ömlött a földön a

24 Meg kell különböztetnünk e Vízözönt, amelynek idõpontja Kr.e. II. évezredre tehetõ,
a valódi történelmi özönvíztõl, amely 11 000 évvel ezelõtt zajlott. Esetünkben valószí-
nûleg valami mitikus fordulattal, nem egy valódi Vízözönre kell gondolnunk, hanem egy
emberi Népözönre, amelyik rövidesen legázolja a kaldeusok babiloni országát. Ez az
inváziós erõ pedig nem más, mint a Középasszír Birodalom rabló hadjáratainak az ideje
Kr.e. 1318-1050-ig tartó idõszaka. Babilon város elsõ elfoglalása 1204-ben, a második
1160-ban és a harmadik 1106-ban következik be, végleg megdöntve benne a kaldeusok
hatalmát. A város és környéke ettõl az idõponttól kezdve válik a soknyelvûek országává
szelek sodrásával és lassan elborított mindent. Embert, állatot, házat, várost és a
nagy pálmafák ágai sem látszották ki a víz tengerébõl. Hét napon és hét éjszakán
át tombolt a vizek árja a földön és hét napon és hét éjszakán át ömlött a víz
az égbõl.
39. És elpusztultak mind a városok és minden ember is, csak KUS-KUR-RU
népe húzódott be a nagy bárkába és berekesztették jól annak ajtaját is. A templom
fala mellett állt a bárka, és amint nõtt a vízözöne egyre jobban úszott a
vízen az. Amikor pedig a vízözön a templomot is elborította – a víz tenger
színén sodorta a bárkát a déli szél észak felé25
.
40. Hét nap és hét éjjelen át a szökõár és a felhõszakadás viharjának vize elborította
a földet. Egyedül ZI-UD-LIL-DU nagy bárkája dacolt a vésszel és
úszott a hatalmas tengerré vált vizek tetején.
41. A hetedik napon aztán elcsendesült a vihar. Lelohadt a szél ereje és elmúlt
a fergeteg. Szétnyíltak az Ég felhõi és áldott sugarát szórta le a víz özöné-
re a Nap. Fény jött újra az égbõl. ZI-UD-LIL-DU kitárta a bárka nagy kapuját
és napsugár ömlött a bárka belsejébe is. ZI-UD-LIL-DU akkor népével a Nap
felé fordult és hálaadó imával köszönték meg a Napisten áldott sugarait. – Aztán
a király leöletett egy ökröt és hozzá egy juhot is levágatott. Öröm lakomája
volt a megmenekült nemzetségnek és amikor a nap lenyugodott, az égi bika
fénylõ, hatalmas szarva tükrözõdött a vízen és adott nekik világosságot.
42. Az égi és földi életek felmagasztaltja, Bölcsességet vihart apaszt el és
magasztos léteket teremt. Az Ég ÉN-LIL-je az Ég és Föld életerejét adta belé-
jük, így megint a Föld újra-virágzását rendelé.
43. Ám ZI-UD-LIL-DU, a megmaradt király, alázatosan borult le ÉN-LIL
elé, és ÉN-LIL – az égi lakókhoz hasonló – örökéletre hívta el õt, örökéletet
teremtve belé. Aztán „a királynép magjának megtartója” nevet adta neki.
44. Örök lakóhelyül a hatalom hegyét, NI-TUK-KI hegyét rendelte részére.
Ez az az ország, amelynek leírt nevét a késõbbi idõben „DILMUN” –nak olvasták.
Ám a „TUK” szónak vélt írásjelet a Káldeusok a „KOS” csillagkép nevébe
is bele írták, de õk ezt a jelet „HUN” szónak olvasták. Így lett – a mai napig –
káldeus nyelven mondva – a „KOS” csillagképnek a neve „mulLU-HUN”. . . és
ez azt jelenti: „a HUN-EMBER-CSILLAGA”. De még más formában is leírták
a káldeusok a „KOS” csillagkép nevét . . . Így: „mulLU-HUN-GA”. Ennek
jelentése pedig: a „HUN-EMBER-HÁZÁNAK CSILLAGA”. Ezek értelmében,
a régi káldeusok nem NI-TUK-KI, hanem NI-HUN-KI néven ismerhették ZIUD-LIL-DU
örök lakóhelyét, vagyis azt, amit a káldeusok után Káldeába települt
új népek már DILMUN-nak neveztek. A régi káldeusok szerint olvassuk az
agyagtábla ékírásos szövegét – „KUR-NI-HUN-ki” módón, akkor ezt a kifejezést
„HUN-ORSZÁG HEGYE” –nek kell értelmezni. ZI-US-LIL-DU-nak, a
vízözön hajósának, az égbõl a földre rendelt uralkodó hatalom királyának, ÉN-

25 A „népözön”, vagyis az asszír terjeszkedés elõl északra, az úrnépek Európába menekülésének
mítikus leírása (Hunor és Magor mondai alapja).
LIL népe megtartójának, örök lakóhelyéül, ÉN-LIL így HUNORSZÁG
(DILMUN) hegyét jelölte ki. És ott él örökre az, aki hûségesen megtartotta ÉNLIL
SZÖVETSÉGÉT.

A vízözön elõtti káld városok késõbbi nevei:
ERIDU: a neve megmaradt a mai napig.
BAD-NAGAR-DIS: BAD-TIBIRRA
PÍR-PÍR-AG: szemita nyelven ismert, így: LARAK
PÍR-KIB-NUN: mai neve: SIPPAR
KUS-KUR-RU: ugyancsak szemita nyelven: SURUPPAK
ZI-UD-LIL-DU nevét sok assziriológus – helytelenül – ZIUSUDRA-nak olvassa.
A szemita-akkád nyelven írt „vízözön eposz”-ban neve: ÚT-NAPISTIM, ÚTNAPISTU
vagy ÚT-NAPISTEN26. (Vége)”.

Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/





A Rothschild bankár család állt a Rockefeller család mögött...!




















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 2.88 másodperc
2,747,150 egyedi látogató