Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az aranykor nemzedéke 2

Hírek


Abban a görög aranykorban még a nők voltak a párválasztók, miként burkoltan
ma is. A kezdetektől hosszú ideig az udvarlás a férfi vezéri alkalmasságá-
nak kifejezését volt hivatott hordozni. Innen ered az ünnepek sportversenyei,
amit a világunk mára egy pénzalapú olimpiává züllesztett. Mivel az őskőkorban
mindegyik horda ugyanazon nemzetséghez tartozott, vértestvéreik – de nem
édestestvéreik – voltak a távoli eredetű férfiak is, nem jelentett egyben idegenséget
sem a befogadásuk. A nők genetikai kódolása mindig előnyben részesítette
a minél távolabbi leszármazást, kihasználva a gének frissítésében az utódok
egészségességét. Még egy fontos jelenségét emelem ki az ősi nemi szerepeknek.
A nők hatalma a hordán belül a létszámbeli többségükből generálódott.
Hiszen a természetben uralkodó biológiai erő elmélete, mint a természet legfontosabb
alaptörvénye, minden életjelenséget meghatároz. Ugyanez a már sokszor
emlegetett matriarchális → patriarchális hatalmi váltást is motiválta. Az aranykor
végéhez vezető társadalmi jelenségekben, az akkori emberi viszonyokban a
férfiak kiegyenlítődő létszámviszonyai a nagyobb biológiai erejük okán, egyben
a társadalmi hatalmuk átvételét is magában hordozta. De szigorúan a mindenkori
szokásjog, hitbéli rendszereiken keresztül.
A továbbra is boldog aranykornak nevezett őskőkorban az élet valóban, a szó
legszorosabb értelmében boldog lehetett. Hiszen nem ismerték a munka, a
rabszolgaság és a háborúk fogalmát és borzalmait. Az időkben még személyenként
több négyzetkilométernyi állandó territóriumokkal rendelkeztek, ahol
minden lételem megtalálható volt, hiszen a vizes élőhelyek mentén elhelyezkedő
gazdag szálláshelyeken éltek őseink. Akkortájt, az emberiség pozitív szétterjedése
időszakában, csak a régiből kiváló új hordák vándoroltak széjjel, azok is
körkörösen, hogy új állandó territóriumokat találjanak maguknak. Az egész
nagytérségünket, minként az Éden lakóinál megismertük, azonos kultúrájú és
egynemzetiségű, vagyis rokon hordák lakták. Ezek az embercsoportok nem
voltak, nem lehettek ellenségeik egymásnak. Ezért a háború fogalma ismeretlen
volt az első történelmi embertípus egyedüli létezése korszakában. Az esetleges
ősi hímkakaskodásokat nem nevezhetjük háborúknak. Később még részletesebben
kitérek rá, hogy az ógörögök mellé azért zajlottak le a rokon aiol, ión és az
akháj bevándorlások aránylag békésen, mert a férfi vezéreiket távoli ősnépi
leszármazottakként, az ógörög törzsek királynői nagyobb előnyben részesíthették
a helybéli férfiaknál. Ellentétben a dór behatolásokkal, amely már a háborús
állapotok eluralkodásával járt az ógörög világ egészére.
Hogy boldog koruk volt, az azt is jelenti, miként az emberi vonatkozásokban
is a jólét csak erőforrás többletes korokban lehetséges. Így a holocénkor első
ötezer éve volt az emberiség egyik legboldogabb korszaka. Hiszen az özönvizek
után az egész bolygón egy mérsékelt és stabil meleg periódus alakult ki,
ami által a természet minden fajta élőlények viruló életközösségeit alkotta.
Lefordítva, táplálékbőség alakult ki a Föld biocönózisában. Miként Graves, az
emberiség öt korszaka mítosz első pontja alatt megörökítette: ehető makkot,
gyümölcsöket, fákról csöpögő mézet, juh meg kecsketejet ittak, és mi tegyük
hozzá, hogy sok halat meg vízi eredetű táplálékot ettek. Csak az őseink egyetlen
főfeladatára nem tér ki az író, miszerint egyetlen dolguk maradt, megvédeni
az állandó territóriumuk hordaközösségét a természetes ellenségeik ellen. De
miként már tudjuk, ezt a feladatukat is sikerrel oldják meg, hiszen nem szaporodhatott
volna fel másként az emberiség egyedszáma a ma már aggasztóan a
túlszaporodottságunk sokaságává.
Most, hogy megismertük, miszerint Alalkomeneusz és társai nem lehettek a
boldog aranykor részesei, hanem inkább a következő ezüstkor elrontói, a további
magyarázataink érdekében itt térjünk ki az eredettörténetükre. Hogy kik
voltak Alalkomeneusz és társai? A névetimológiájából érthető meg, miszerint a
legteljesebben a magyar ősnyelv szerint képződött és beszélő szót alkotó fogalmunk.
A szóközép „-komen-” egyszerűen mennyország jelentésű (körmenny);
a szóeleji Alal- = alatti, kettőzve a legalsóbb; a szóvégi -eusz = égi-úr-
ős-zentje; összeolvasva vegyes szórendben: Alalkomeneusz = Mennyországalatti-szentember,
a földi ember, aki már Zeusz teremtménye, és vált az ógörö-
gök helyébe az asszír földi életforma teremtő erejévé. Sajnos, a hímsoviniszta
újgörög sokisten vallása már nem tartotta előnyösnek, ha megnevezték volna az
első földi nőt is. Ugyanis nyelvjárásokként más-más nevű első férfi emberről
tudunk: Alalkomeneusz, Pelaszgosz, Erebosz. Ugyanígy válogathatunk az első
asszonynevekből is: Eurünomé, Gaia, Nüx. Kiemelve, hogy egyedül az ősteremtés
első és valódi Ősanya megszemélyesítésére nem térnek ki a mítoszok.
De tudnunk kell, hogy az arany és ezüstkorokat elpusztító hódítók nevei még
szintén úrnépi eredetűek. Ugyanígy Uranosz és fia, Kronosz az idő istene is
átvett úrnyelvi eredetű asszír uralkodónevek. Miként már elemeztük, az Uranosz
= Úr-a nős, addig a Kronosz = Koronás, aki a napkorong és a belőle ki-
áramló nyolc majd tizenkét ék alakú napsugarakkal szimbolizált őskeresztény
jelkép átvétele, amelyből ered a királyok koronája fogalom. De gyorsan jelentsük
ki, hogy Kronosz a Napistent, mint az idő urát is jelenti, a kronométert.
Mellette már a kezdetektől megjelenik Eurünomé (Égi-úr-ünő-a-mennyei) a
Holdistennő mitológiája is. Ők a mítoszok két legfőbb földi teremtő ereje, akik
a hódításuk során, teremtik meg önmaguknak az újgörög földi életet, és benne
az ilyen embertípust is. De az Ősanya még mindig hiányzik a történetből.
A Mennyország példáján mégis Graves írónak az a magyarázata helyes, miszerint
a Méh-istennőtől eredeztették magukat az ógörögök, és a kisázsiai rokonnépeik.
De nem csak ők voltak a méh-népek, hanem a Kárpát-medence
szkítái, a hunok meg a darázs népek. Fennmaradt bizonyítékok szerint a
hunmagyar népek is mind méhnépek, anyatiszteletű társadalmak voltak. Hiszen
egyetlen más nyelven sem azonos a méh, mint rovar, a méz és a nők méhének a
neve. Nézzük meg felsorolásban más nyelvekben is a tételünket:
1. Magyarul: anyaméh, méh (rovar), méz;
2. Görögül: mitra mélissza méli;
3. Olaszul: utero Bee, miele;
4. Angolul: uterus, bee honey;
5. Németül: uterus, Biene Honig;
6. Franciául: utérus abielle miel.
Miként látjuk, a görög nyelv szavai állnak a legközelebb a magyaréhoz. Az is
kifejeződik e fogalmakkal, hogy a görögöknél a Mitra (méhből képezve), mint
az anyaméhet hordozó istennő, azonos a Méh-istennővel valamint a Medusza
(Gorgó) istennővel. Nem véletlenül vágja le Medusza fejét a dór Perszeusz,
kifejezve ezzel a nők vezető szerepének a végleges elpusztítását, a
matriarchizmus végét. Perszeusz maga is egy dór inváziós hadvezér, akinek
egyik fia Perszész és akinek a leszármazottaik alapítják majd meg a Perzsa
Birodalmat. A kis-ázsiai Mitra anyaistennő hitvilágából az átvevő szemita kö-
zép-ázsiai népek 180 fokos fordulattal csináltak belőle egy Mithra férfiistent,
elsősorban a szanszkrit Mitra = Napisten alapján. A perzsa zoroasztrizmusban
már Mithra, és a Kr.u. évszázadokban a görög-római kultúrában pedig
Mithrász. Hitvilágában a világosság istene, szerepében ő volt a becsület az
igazság és a hit védelmezője, egyes vallásokban megváltónak is hívták. Így
váltott át az eredendően ősanyai anyaméh, a Mitra nevű istennő fogalmából egy
férfi Mithrász istenné a hímsovinizmus gyakorlatában.
Már csak egy kérdést említek az aranykor irodalmából megfejtésre. Mégis mi
lehet az értelme a következő Graves idézetnek: „a Méh-istennő uralkodásának
borzalmait, Hésziodosz korára már elfelejtették az emberek”? Ez a mondatrész
valószínűleg nem történelmi jelentőségű, hiszen egyetlen mítoszszerző sem élt
a Méh-istennők uralkodásai alatt. Mert Hésziodosz is már csak az indoeurópaivá
vált Görögországban élt, Kr.e. 7. században. Pont fordítva kell lenni az igazságnak,
mert a költő apjának halálával maga a már említett Perszész leszármazottai
fosztották meg őt az apai örökségétől, szegénysorsba taszítva családját.
Vagyis nem a Méh-istennők uralkodásának borzalmairól van tudomása a költő-
nek, hanem már az ő korabeli férfi királyok garázdálkodásainak borzalmairól.
Ugyanis a legendák leírták, hogy az ősközösségben az emberek olyan harmonikusan
éltek együtt, mint a méhcsaládok. Ezen felül mégis mi lehet az
aranykor megélésének legfőbb társadalmi, vagyis gazdasági oka? Az, hogy az
ősközösség nem ismerte a háborút. Ennek okán az embereknek nem kellett
azért dolgozniuk, hogy fegyverkezzenek, és egymás élőhelyeit pusztítsák. Ami
a megélhetésükhöz kellett, gyűjtögetésből, halászatból, kisebb állatok vadászatával
megszerezték, és az mind a hordaközösségüké volt. Nem rabolták el tőlük
más hordák. Írjuk ide mégegyszer a jellemző életformájukat: lassan öregedtek
meg, sokat táncoltak, énekeltek és nevettek, így múlatva az időt.
Talán még ide tartozó lehet, hogy a Méh-istennők társadalmában nem voltak
a szó mai értelmében királyok, ilyen társadalmi státusz ismeretlen volt a vilá-
gukban. Vagyis a rangidős anya volt a család vezetője, mellette a férfi csak a
teremtő erő volt, mivel sem katonáskodni, sem dolgozni nem kellett azidőkben,
így egyeduralkodó férfi király sem kellett. Ha az emberiség hatalmi rendszereinek
a fejlődését nézzük, akkor természettörvényi tényként, elsőként kizárólag a
matriarchátus hatalma fejlődhetett ki, és az egész ősközösség időszaka alatt így
működött. Majd csak az ősközösség felbomlásával, a második történelmi embertípus
létrejöttével, úgy ötezer éve kezdődik el az a változás, amely a 180
fokos hatalmi változást előidézi. Az asszír népek egyeduralkodó királyságaival
szemben, az elsődleges úrnépeknél elsőként a fejedelemségekben, pontosabban
a kettőshatalmi rendszerekben fejeződik ki az a hatalmi változás, amit a Kende
és a Gyula hatalommegosztásában már leírtunk. A Kende = a kendős értelmezéséből
az Ősanya és a női vezetői, míg a Gyula = gyújtóláng értelméből, a
katonai, a vezérhím feladatkörét jelentette. A további évezredek során, békeidőkben
az Ősanya, a rangidős matróna életfenntartó szerepe szerint zajlik az
élet. Addig háborús időkben a Gyula, mint a hadsereg vezére válik egyeduralkodóvá,
a hadi állapot fennállásáig. Majd csak a törzsszövetségek állama után,
az országok és birodalmak létrejöttének idejében jön el az a történelmi szükségszerűség,
ami lassan a királyság állapotába vezeti el az ősnépet is, állandósulva
náluk is a férfi egyeduralmat.
Ugyanez a törzsfejlődés a nomád pásztornépeknél másként zajlik. Az ő társadalmuk
fejlődésében kimarad a kettőshatalmi államforma léte, náluk a matriarchális
rendet egy 180 fokos gyökeres fordulattal, egyből az egyeduralomra jutó
patriarchális forma váltja fel. Következendően, a királyi intézmény egyeduralmi
rendszerét is a hódító népek találják fel, illetve alkalmazzák elsőként a vilá-
gon. Ha csak a magyar király szót elemezzük, maga a szó is tartalmazza az
asszír szótövet: k = ko, ország + ir = ír, asszír; együtt: kir = körország + ály =
alország-jó-(ura). Nem mennyei! Egyszerűsítve: király = körország-ura,
Napország földi ura, Napkirály. Hasonlóan az angol king (német: König) szó
etimológiájában: ki = kir, kör + ng = nagy, vagy nagy-égi; egybeolvasva, fordí-
tott szórendben: king = nagy-körország-ura. Csak megjegyzem, hogy az úrné-
pek vonatkozásában az első koronás király majd csak a hun Atilla lesz Kr.u.
445-ben. Addig az asszír királyságok már Kr.e. 2369-től léteznek, majd háromezer
évvel korábbról.
Logikailag pontosan bizonyítja előző megfejtésemet, hogy Egyiptomban,
mint a Nagy- Éden úrnépeinek központi hatalmában sem királyok, hanem fára-
ók voltak az anya-istennők mellett a vezérhímek. Ugyanis a fogalom egyik
jelentésében: f(a) = fia + ara = ara, Ősanya, női-istenség + ó = Ó, a csodálatos
Nap; összeolvasva: fáraó = Fia-(az)-Arának-és-a-Napistennek, vagy vegyes
szórendben: Istennő-(és a)-napisten-földi-fia. Másik megoldásban, vegyes szó-
rendben: fáraó = Rá-Napisten-fia. Már majdnem mindent megvizsgáltunk, csak
az ősteremtő anyaistennő neve nem akar sehogy sem előkerülni a görög mitológiából.
Sajnos az asszír cenzúra oly hatékonyan működött, hogy az már nem
is fog soha. Ezért is kellett nekünk a görög Urana ősteremtés mítoszát újraalkotnunk
az előző fejezetében.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/





















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.15 másodperc
991,958 egyedi látogató