Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az ezüstkor nemzedéke 2

Hírek


Az ógörög ezüstkor végével érkeztünk el oda, ahol a magyar és a görög regék
történelmileg szétágazódtak egymástól. Bizonyítva ezzel, hogy közös történelmi
alapban gyökereztek. Ugyanis előtte teljes kulturális egységben élte az úrnépi
népesség a maga életét. A görög törzsek a Balkánon és az Égei-tenger
körül, addig az úrnépi magyar nyelvű törzsek Közép-Ázsia, Észak-Afrika és
Európa többi részén, az asszírok megjelenéséig egyöntetűen és száz százalékban.
Ha kissé a vallástörténet szerint vázolom fel az arany és ezüstkor nemzedékeit,
akkor ők elsőként a Nagy Éden területét (Indomediterránia) tették
kultúrtájjá, ahol mind a göröggé, mind a magyarrá váló törzsek is éltek. Majd
ez a kultúra terült szét az akkori Európában.
Ha kissé a kultúra szerint tekintünk a regék keletkezésére, akkor az aranykorban,
de még az ezüstkorban sem képződhettek a ma ismert újgörög mítoszok,
mert nem volt meg hozzájuk a kiváltó történelmi környezet. Miként írtam, népi
mítoszok csak akkor keletkeznek, ha történelmi katarzisok érik a társadalmat.
Ilyen katarzis volt az özönvíz, amit minden ősrege ismer. Utána következően
már csak a réz és bronzkori nemzedékek katasztrófája vált ki egy újabb mítoszképződési
folyamatot. Mert ez a társadalmi katarzis éppúgy elérte a telepes
görögöket, mint a mezopotámiai letelepült magyarságot. Együtt, egy időben,
azonos módon, és hasonlóan is reagálva rája.
Megszületnek az ógörög történetek, amelyek a nép száján vagy a regösök dalaiban
továbbélnek, és amiből a későbbi írók és költők saját feldolgozásokat
képeznek. Megszületnek a magyar mondák is, fejlődnek, de az eltérő történelmi
közeg miatt sajátosan. A közös eredet szétágazása során még azonos módon, a
hódítók által mind a görög, mind a magyar ősmondák nagy része megsemmisül.
A két nép új rege és mondakultúrája az elágazódás miatt a továbbiakban már
eltérő módon fejlődik. Az ógörög mondák helyébe az újgörög politeizmus
hatására a mondáik mítoszokká nőnek ki. Addig a magyar mondák megmaradnak
valódi regéknek vagy mondáknak, nem szövik át teljesen a mítoszok vilá-
ga. Sajnos az ismert módon az írott magyar mondák nagy része megsemmisül a
keresztény hittérítés során, ezért csak töredékeiben a nép száján maradhatott
fenn az ősiségük. Ráadásul erőszakos módon, hasonlóan az 500 walesi bárd
elpusztításához, a regöseink, táltosaink, mágusaink is a tudásukkal együtt kihalnak.

A sajátos fejlődésük szerint, a görög sötétkor utáni irodalmi fellendülés
eredményeként az újgörög mítoszok azok, amelyek nagy részben fennmaradnak,
de ezek a történetek meg az indoeurópai kulturális fordulattal szenvednek
el 180 fokos módosulást. Ugyanis a görögök sötét társadalmi korában, az ősné-
pi katasztrófák elbeszélései is a hódítók dicsőítésére váltanak át. Már nem az
ősvilág katarzisait mesélik el, hanem megfordítva, a szemita görögség sokistenhitre
váltásának történetei válnak dicsőséges mondai elemekké. De miként
már érintettük, az újgörög dicshimnuszokba azért az ősnépi elkötelezett szerzők,
igaz kódoltan, de beleszőtték az óvilág elpusztítását is, csak dekódolni
kellett a történeteiket.
A görög példamítoszokból láthattuk, hogy pontosan helyre lehet állítani belő-
lük az eredeti őstörténeti mondanivalójukat. Addig a magyar mondákat csak
töredékeiből lehetett rekonstruálni, több-kevesebb sikerrel. A teljes felújításukra
eddig nem is nagyon vállalkozhatott rá író, mert már napjainkban senki sem
ismeri a magyar nemzetté válás igazi történelmi titkait. Elfelejttették velünk a
hazug tanítóink. De az emberi elme azért egy különleges szerve fajunknak.
Képes az egységes őskultúra nyomaiból rekonstruálni az elveszett ősi tudást.
Általa pedig az ellenségeink dicsőségéről zengő hamis mondai elemek sorai
mögött rejlő értelmezésekből, egy második olvasatban az ősi gondolkodással
képesek vagyunk feldolgozni a hiányzó elemeket.
Talán nem kellett sokban magyaráznunk, hogy az ősközösségi életforma, az
aranykor évmilliókig tartott az emberiség életében. Vele szemben az ezüstkor
már csak alig ezer évig tart, Kr.e. 2368-1318 között. Ez az időszak vált a viharsebesen
felgyorsuló társadalmi átalakulások kezdeteivé, amelyek során az ősnép
anyatiszteletű életformája átmeneti állapotba kerül. Hogy majd átadja helyét
a rézkor nemzedékeinek, általuk pedig a szétágazódás szerint képződő
egyeduralmi vagy kettőshatalmi társadalmi rendszereknek.
Az ezüstkor nemzedékeinek kora az asszírok második, vagyis a Középasszír
Birodalom hatalomra jutásával ér véget. De ugyanezzel az évszámmal, Kr.e.
1318-al kezdődően, elérkezünk a göröghon rézkor nemzedékeinek a korszakába
is. Ettől az időponttól számítva, már nemcsak ősnépi testvérnépek vándorolnak
az ógörög élettérbe. A második történelmi embertípus a megjelenésével és a
katonai betöréseivel véget vet az ezüstkornak a görög területeken, sorra meghódítva
az ősnép életterét, az ellenállókat pedig szó szerint megsemmisítve,
aminek mitikus kivetítése a titánok háborúja, a Titanomachia.
Ha már említettük a titánok harcát, kicsit előreszaladva a görög rézkor eseményeinek
leírásában, nézzük meg mit is jelent számunkra ez a küzdelem.
Elsőként elemezzük, hogy mit jelez nekünk az ősnyelven a titán fogalma. Mivel
már a történeteikben csak az indoeurópaivá váló újgörög nyelven maradt fenn a
nevük, az elemzéséhez próbáljuk meg kiegészíteni az indoeurópai hatásra az
ősnyelvből esetleg kiesett betűivel. Ha a titán szó elé odaírjuk a névelőjét, kapjuk:
ATITÁN fogalmat. Ebből már azonnal nyilvánvaló lett, hogy a titánok
nem mások, mint a Kis-Ázsia mitológiájának szülöttei, Attis (Attés, Atys) és
belőle a hun Atilla király, de még Alexandrosz (Nagy Sándor) nevének az eredettörténete
is kikerekedik. Mintaszerűen bizonyítva, hogy a titánok az eredetükben
nem mások, mint a kis-ázsiai hurriták és utódiak, a hettiták leszármazottai
voltak, akik egyszer a göröghonban Makedónia őslakóiként, és másszor a
beköltöző hellénekként is szerepelnek. A titánok háborújában az asszír-dór
Zeusz, pontosan az ellene harcoló hun titánokat győzi le a 10 éves háborújában.
A Pallasz Nagylexikon szerint, Attis frigiai (kis-ázsiai) istenség, mely kultusz
Lüdiában is elterjedt, nem máshol, mint az ógörögökkel szomszédos rokonaik
(vagyis önnön maguk) vallásában keletkezett. Röviden a hitvilágáról. A frigiai
anyaistennő, Kybelé (magyarul értsd: „Ki-belé” szerelmes) beleszeret egy szép
frigiai ifjúba, Attisba, akit a temploma papjává is tesz. Értsük: az anyaistennő
szolgálatába helyezi. De előtte megfogadtatta vele, hogy a hozzá való szerelmét
és hűségét soha nem szegi meg. Egy darabig szépen élnek, de akkor jön a fordulat.
Attis egy gyönyörű hódító nimfa, Sagarité (felismerhető a nevében a
Sarrukín királyi leszármazottság) kedvéért elfeledkezik fogadalmáról. És itt jön
képbe, a matriarchális viszonyokban az akkori női hatalom nagysága. Kybelé a
féltékenységében megöli a nimfát (képletesen a nimfa szerelmét!), amitől meg
Attis tébolyodik meg, s a Dindymon hegyén megcsonkítja önmagát. Utána már
keseregve keresi kedvesét az anyaistennő, így ő is boldogtalanná válik. Csodá-
latos mítoszi történet az ősnép és a hódítók hatalmi harcáról, az ősnép meghódí-
tásának szinte kifejezhetetlen mélységű lelki szenvedéseiről szól, mert mindig a
hódítók győznek. A történet alapja az a természetvallási felfogás, hogy minden
tavasszal háromnapos ünnepen köszöntik az élet megtermékenyülését, és siratják
annak bárminemű elmaradását, a meddő virágok elszáradását, a terméketlenséget.
Kis-Ázsiában tehát Attis a tavasz istensége, a Napisten, míg Kybelé a termé-
kenységé, a Holdistennő. Addig a viharistenük már Tesub főisten (Su, az egyiptomi
szélisten), mint ahogy a görögöknél majd Zeusz néven válik azzá. De a
mitológiában tovább is terjedve, Attis a minden nap meghaló és újjászülető
isteni elv, maga a Napisten, aki minden este lenyugodva már ismét „meghal”,
hogy a ciklus mindörökké folytatódhasson. E rövid történetből pontosan meg-
érthető, hogy kik is voltak a prehellének, de a hellének első bevándorló csoportjai
is az Ió = Holdistennő (Kybelé) imádó népek, az aiolok és az ionok népnevekben
feloldódva. Viszont az akhájok = a hajósok népe a vörös
Napistenhívők, már a kissé délebbi föníciai ország lakók leszármazottai, a
Földközi-tenger keleti medencéjében. Mégpedig azok a híres hajósnépek, akik
szintén jelentős beköltöző törzseket alkottak a Balkánon.
De csaknem az egész Földközi-tenger medencéjét lakják a föníciaiak, miként
Karthágót. Azontúl a hajósaik a folyókon felvándorolva a kontinens belsejét is
elérik. Így jutnak el a Dunán felhajózva a magyarországi Pannóniába, ahol a
pannonok (fennek) nemzetségei is őket jelentik egykor beköltözött lakókként.
A Pan (Pán) már megfordított hangalakú indoeurópai szó, visszafordítva a Nap
fogalmából keletkezett. Miként a népnevük is: föníciaiak = fiai-ősi-napistenholdistennő
házasságának (nic = Nap, aia = hajnal, Holdistennő) jelentésű szó-
összetétel. Míg más, az önmagukról eredő névképzésben, a fennekben (finnekben
is) a fény hívei nevet hangzósítja meg felénk magyarul. Föníciában is megtalálható
a Baal = világosság istene és Baaltisz = termékenység istennője (Báltiszta,
Bál-nője), továbbá Gebál = tavaszisten (Geb, egyiptomi főisten), Moloch
(meleg) a tűzisten, Astarte = szerelem (As-tarte = Ős-tartó) és a Baalat = az
elmúlás (Ba-alatt, vagyis föld-alatti) istenségei. Csak megemlítve, hogy a görög
Aphrodité = szerelem istennője is szíriai eredetű, a hódítók által átvett és az
úrnépek ellenségévé, dórrá változtatott istennő (mint a Ménrót – Nimród eseté-
ben, csak fordított hangrendben).
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/



























Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.17 másodperc
991,049 egyedi látogató