Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 8

-> Online tagok: 2
CharlesHoife, gopHewaveadvege

-> Regisztráltak: 327
-> Legújabb tag: AlbertLus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A rézkor nemzedéke

Hírek


A görög rézkor kultúrtörténeti korszaka kettõs arculatot hordoz. Elsõként a
Kr.e. 1318-1050.-ig tartó hellén bevándorlásokkal: aiolok, ionok, akhájok betelepedéseként
az ógörögök közé, a Mükénéi Görögország utolsó felvirágzását
jelenti. Miként már sokszor elmondtuk, a betelepülõ harcias hellén királyok,
akik az asszírok elleni harcban nevelõdtek ki, szövetkeznek az ógörögökkel egy
katonai invázió elhárítására képes társadalom létrehozására. Mert az embernek
farkasa, az asszír hatalom már közeledett a békés görögök felé. Másodikként,
tehát a hellének nyomában, velük párhuzamosan 1250-körül megérkeznek, a
már valódi asszír dór hódítók Trójába, mely a háborúk korát, a korunk vaskor
nemzedékeit hozza el a görögség életében.
Az asszírok második hatalmi felépülését követõ rézkori nemzedékek menekülésszerû
népvándorlásai elérik a görög félszigetet. A logika szabályai szerint,
elõl kellett haladniuk a menekülõ törzseknek. Mögöttük pedig nyomulnak elõre
az asszírok hódító népei, akiknek legismertebb törzsei a görög területeken a
dórok. Közéjük tartozik Uránusztól kezdve Kronoszon át Zeuszig, és azok
leszármazottjaként minden fõisten, félisten és dór hérosz, példaként Héraklész
és a leszármazottai. Valamint közülük kerültek ki, az egyik szemérmesen titkolt
águk, a trójai Priamosz és népei, akikbõl majd a római latinok származnak le,
hogy más indoeurópai népet már ne is említsünk. E hódító törzsek vetnek vé-
get, egyszer az emberiség arany és ezüstkoraként jellemzett görög õsvilágnak,
amelyet az átalakulások kezdeti gyorsasága és kegyetlensége jellemzett. Má-
sodszor pedig amit a további kétezer éves hódító háborúskodásukkal az egész
indoeurópai térség úrnépi világának az elpusztítása ír le. E társadalmi katarzisok
megmaradt történetei a görög mítoszok alapjai, természetesen a gyõztes
hódítók szemüvegén keresztül láttatva.
A rézkori nemzedékek megfogalmazása alatt érkezõ hellének már a férfi
princípiumtól, Héliosz = Napistentõl, és itt térve vissza arra a meglátásunkra,
hogy a hellének már az elsõ olyan átmeneti úrtörzseknek számítanak, akiknél
az asszír militarizmus behatására, elkezdõdött a hímuralmi hatalomváltás.
Azonban a társadalmuknak az anyatiszteletû jellege még erõs, fõ jellemzõjük a
kettõshatalmi berendezkedés. Miként a magyarban: Kende és Gyula; addig a
görögben: Titanisz és Titán. Elsõként az anyajogú-fejedelemségekben, vagy a
görögöknél már a hellén királyságokban megnevezhetõen.
Célszerûen együtt kellene tárgyalnunk a görög mítosz réz és bronz embereinek
kettõs korszakát. De az érthetõség kedvéért mégis különböztessük meg a
kétféle történelmi szakaszt. Az nem hiba, ha az átmeneti idõkkel a szakiroda-
lomban akár nagyobb intervallum is megadható (1600-tól) a görög változások
idõszakára. Jelentõs geológiai tényezõ az 1500. év táján a Szantorin vulkánkitö-
rés, amely meggyengíti Krétán a Minószi-civilizációt. Következtében 1450
tájékán Mükéné támogatásával akhájok szállják meg erõsítésként a szigetvilá-
got. De az õslakosság felhígulásával és a vegyessé vált népcsoportjaival, az
elpusztított õskultúrát már így sem tudják újra teremteni, nem volt elég idejük
hozzá, mert tõlük majd 1250 körül a dórok kezdik elhódítani a déli szigetvilá-
got.
A görög területek társadalmi változásainak, a réznemzedékeinek a kora nem
esik teljesen egybe a történelmi rézkor fogalmával. Ugyanis történetileg a rézkor
inkább a Kr.e. III. évezredet jelentené. Ebben a korban éli a réz fém felhasználása
a fejlõdése csúcsát. A kõkort felváltva, immár megismerve a réz
jelentõségét, a használati eszközkészítés mellett, sajnos egyre hatékonyabb
fegyvereket is lehetett készíteni belõle. A réz tõrök, kések, kardok, de még
páncélelemeket is könnyedén készíthettek maguknak a rézmûvességet ismerõ
népek.
Ettõl függetlenül, mi továbbra is a mítoszunk kronológiáját követjük, amelyben
a görög rézkori nemzedékek kifejlõdése Kr.e. 1318-ban kezdõdik el, és tart
mintegy 1180-ig, vagyis alig 150 évig. Ha csak az idõsorainkat figyeljük meg,
jól láthatóak benne a társadalmi mozgások exponenciálisan gyorsuló folyamatai.
Közelebbrõl megvizsgálva a mítoszokból adódóan, a rézkor emberei a kõ-
risfáról pottyantak le, a kõrisfa kultuszból eredten. A kõrisfák több faja, mint
például a Mannakõris (Fraxinus ornus), édeskés nedvet termelnek, amit az
ógörögök méli-nek, azaz méznek neveztek. A manna = kõrisfa cukor (a Bibliá-
ból is ismert), fogyasztható és erjeszthetõ élelmiszer volt. A belõle erjesztett
mézbor az Égei-civilizáció isteni látomásokat elõidézõ hallucinogén szere volt.
A görög mitológiában a kõrisfák nimfái a Meliák voltak. Vallásukat a nõk
vezette testvéri közösség jellemezte, a természetben csoportosan éltek (százkezûek).
Ahol a nimfa = tündérlány/fiatalasszony, fiatal termékeny nõt jelentõ
görög mitológiai alakokként, a szépség, a termékenység az ápolás és a táplálás
istennõi. Élõhelyeik a szép és termékeny tájak, ligetek, erdõk, hegyek, dombok,
folyók, tavak és szigetek, melyekhez általában kõrisfa ligetek is társulnak. A
hatalmas kõrisfákról azt tartották, hogy koronája az eget tartja, gyökere az alvilágba
nyúlik, így isteni összeköttetést biztosít az alvilág és az égiek között.
Ha megnézzük a szakirodalmat, akkor azt láthatjuk, hogy a kõrisfa kultusz
Közép-Ázsiától a Skandináv-félszigetig, a görögöktõl a teutonokon át a vikingekig
és az angolokig mindenhol elõfordul Európában, a világfa szimbólumaként.
Jelentsük ki, hogy a kõrisfa kultusz már az elõbb felsorolt népek hitvilá-
gában másodlagosan képzõdött vallási elem. Egyenes módon átvették az õskereszténység
hitvilágából, ahol eredetében a tölgyfakultuszból fejlõdött ki. Nem
véletlenül, mert a déli tölgyfajoknak, például a Querkus vallonea ehetõ makkja
az ógörögöknek egyik fõ tápláléka volt. Annál is inkább, mert az ókori Balkán
leggyakoribb fafaja a tölgyfa, ugyancsak a mérsékelt övnek is. Ismerjük a do-
donai tölgyfa mítoszát, még Zeusznak, a már szemita vezérnek is tölgyfa volt a
szent fája. A tölgyfa maga, pedig mint az erõ, hûség és kitartás jelképe, a leghatalmasabbat
és a legméltóbbat fejezi ki, miként azt a tölgyfakoszorúval is szokás
volt kifejezni.
A legnagyobb tiszteletet a kelta népeknél éri el a tölgyfakultusz. A kelták vallási
vezetõi a druidák voltak. Maga az elnevezésük is a kelta duir = tölgyfa
szóból ered. A tölgy más kultúrákban is az erõ, a kitartás, a hosszú élet elõsegí-
tõje, és nem csak az egészség megõrzõje, hanem a büszkeség és dicsõség jelké-
pe is. Tiszteletadások, áldozati rítusok zajlottak lombjai alatt, akár tölgyfa koszorút
is készítve. Ha elfogadjuk, hogy a kelták terjesztették el Európában a
tölgyfakultuszt, és tõlük vették át az indogermán népek, már csak a kelták nemzetségét
kell meghatározni, hogy megtudjuk, melyik kultúrából ered a hitvilága.
A kelta névszóról azonnal látszik, hogy ómagyar nyelvi eredetû, egyszerûen
keleti-tanyákról (értsd: tõlünk keletre), keleti-országokból érkezõ népeket jelentette.
Nem részletezve fejlõdéstörténetüket, itt csak megjegyzem. A kelta népek
Kr.e. 1200-at követõen, az asszírok hódításai elõl menekülnek egy részben
Európába. Méghozzá az elbukott Hettita Birodalom népeibõl származnak,
akikbõl többek között: a kelta gallok és írek, az etruszkok, az ógörög bójok,
macedónok, iónok, aiolok és akhájok is eredtek. A Kaukázus körzetében a
szkíták közé települve õket is erõsítik. A keltákat származásilag vörös-, és
fehérmagyar népágakként jellemezhetjük. De megjelennek a kelták között a
feketemagyarok, másként a morvák (mezopotámiai amoriták) népcsoportjai is,
akiknek leszármazottai fogják majd a Nagymorva Birodalom úrnépi (és nem
szláv!) hatalmát megalkotni. A kelta népvándorlás Európában még mindenhol
ómagyar nyelvû úrnépeket talált õslakosokként, akik mellé beköltözve, vagy
velük összeolvadva hozták létre kontinensünk ónemzeteit.
E kis történelmi képpel bizonyítottam, hogy a tölgyfa kultuszt az elsõ törté-
nelmi embertípus, az õskeresztény úrnépek eszmeisége hozta létre. Amit a
hellének közvetítésével, már a második történelmi embertípus, a hódító dórok
vesznek át, és általuk megváltoztatva már kõris meg más, például szõlõ, vagy
olajfa imádattá változtatják. A történelmi rézkorban mindkét fél ismeri a rézfém
feldolgozását. Ezért beszélhet a kulturális rézkor embereirõl is úgy a mítosz,
hogy a kõrisfáról potyogtak le. Már réz fegyvereik voltak, ami a betelepülés
kissé agresszív tartalmát jelenti. Hogy kik voltak õk? A prehelléneket azonosí-
tottuk úgy, hogy elsõként az ezüstkor betelepülõ testvérnépei voltak. Akkor a
rézkor emberei nem lehetnek mások, mint a következõ hullámban érkezõ hellé-
nek, akik már jelentõs katonai erõvel érkeznek a görög világba és települnek be
az ógörögök közé. Meg kell erõsítenünk, hogy a hellének is még teljes mértékben
ómagyar nyelvjárásokat beszélõ úrnépi embercsoportok, de már õket is
elérte a háború szele, ennek következtében az asszírok háborúiban vereséget
szenvedett népkötelékek. Akik már ismerik a háború fogalmát, és a saját bõrü-
kön tapasztalták annak keserveit.
De kik is lehetnek a hellének? Ha keressük a származási helyüket, akkor
bennük Anatólia õsnépeire találunk, köztük a hurritákra, akik egykoron az
ógörögök mellett élõ népek voltak. A vízözönt követõ évezredekben õk lakják
Anatólia területét. Egy jelentõs részük Kr.e. 2000 tájékán katonai feladattal
átköltözik az Asszur fõvárosukkal jelképezett Asszur Õrbirodalomba, Mezopotámia
középsõ tájékára. Fontos, sohase tévesszük össze az úrnépi Asszur városnevet,
a hódító asszír nép fogalmával. Mégpedig abból a célból vezénylik át a
harcos hurritákat, hogy ott az Egyiptom vezette úrnépek térségi integrációja
során, a Tigris folyó nyugati oldalán kiépítendõ középsõ határvédelmet megerõsítsék
velük. Feladatuk szerint, katonailag védjék a folyóköz úrnépi lakossá-
gát, az asszírok újabb keleti irányú behatolásaitól. Ezt a történelmi szerepüket
mintegy 700 évig sikerrel szolgálják.
A Középasszír Birodalom feléledésével és ismételt behatolásukkal a folyó-
közbe, elsõként a Tigris-folyó jobb oldalán, annak közepe tájékán álló hurrita
fõváros, Asszur Kr.e. 1318. évi elfoglalásával megbukik a középsõ õr, vagyis
az Asszur Birodalom. A nyugati irányba menekülõ hurriták még egyszer, a
Mitanni Birodalom megalakításával az Eufrátesz mentén szembeszállnak az
asszírokkal. De alig 70 év múlva (1250-ben) ez az államuk is összeomlik az
asszírok katonai csapásai alatt. Következtében az egykori hurriták visszamenekülnek
Anatólia területére, hogy immár hellénekként egy részük beköltözzön a
göröghonba. Az Asszúr és a Mitanni Birodalmak összeomlásával szabaddá
válik az út az asszírok elõtt, a Földközi-tenger keleti medencéje felé. Amit ki is
használ az ellenség. Az így elfoglalt területekrõl azonnal megindítanak egy
offenzívát Fönícia és Kis-Ázsia felé. Az itt élõk közül akik elmenekülnek,
azok, mint akhájok érkeznek a göröghonba. De akiket elfognak, azokból asszír
katonai segédnépeket állítanak fel, és már szemita parancsnoksággal, mint
dórok indítják meg õket további nyugati offenzívájukra.
A Föníciában és Szíriában talált, a már egyszer (900 évvel ezelõtt) meghódí-
tott pásztornépeket, véglegesen alattvalóikká szervezik az asszír királyok. Uranosz
személyében asszír fõparancsnokot kapnak, akinek a vezetésével, mint
DÓR hódító pásztornépek jelennek meg a történelem asztalán. Mint láttuk,
asszír királyi parancsnokság alatt, katonai segédnépekként vesznek részt elsõ-
ként a göröghon elleni szárazföldi támadásában. Majd másodszor meg, amit a
tengeri népek háborújaként ismer a történelem. Az így nyugatra vándorló népcsoportként
majd új hont foglalnak a görögök mellett. Az asszírrá vált pásztornépek
által beindított népvándorlások tehát elérik az Égei-tenger partvidékét.
Maguk elõtt tolva a menekülõ õsnépeket, ennek során a görögjellegû rézkori
helléneket. E folyamatot, igaz már negatív visszacsatolással, a hellének ismételt
visszatérését jelenti az egykori hazájukba, amely folyamatot az Argonauták
mítoszából lehetett pontosan megismernünk.
A következõkben szóljunk arról a társadalmi fellendülésrõl, amit a hellének
betelepülései hoznak magukkal. A betelepülõk erejével a Kr.e. 13. században a
Mükénéi kultúra újabb felvirágzását hozzák el. A hellének már ismerik az asz-
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/





























Támad a cionista zsidó, a rendõrnek és végrehajtónak nevezett terrorszervezettel!













Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.50 másodperc
2,407,822 egyedi látogató