Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A rézkor nemzedéke

Hírek


A görög rézkor kultúrtörténeti korszaka kettős arculatot hordoz. Elsőként a
Kr.e. 1318-1050.-ig tartó hellén bevándorlásokkal: aiolok, ionok, akhájok betelepedéseként
az ógörögök közé, a Mükénéi Görögország utolsó felvirágzását
jelenti. Miként már sokszor elmondtuk, a betelepülő harcias hellén királyok,
akik az asszírok elleni harcban nevelődtek ki, szövetkeznek az ógörögökkel egy
katonai invázió elhárítására képes társadalom létrehozására. Mert az embernek
farkasa, az asszír hatalom már közeledett a békés görögök felé. Másodikként,
tehát a hellének nyomában, velük párhuzamosan 1250-körül megérkeznek, a
már valódi asszír dór hódítók Trójába, mely a háborúk korát, a korunk vaskor
nemzedékeit hozza el a görögség életében.
Az asszírok második hatalmi felépülését követő rézkori nemzedékek menekülésszerű
népvándorlásai elérik a görög félszigetet. A logika szabályai szerint,
elől kellett haladniuk a menekülő törzseknek. Mögöttük pedig nyomulnak előre
az asszírok hódító népei, akiknek legismertebb törzsei a görög területeken a
dórok. Közéjük tartozik Uránusztól kezdve Kronoszon át Zeuszig, és azok
leszármazottjaként minden főisten, félisten és dór hérosz, példaként Héraklész
és a leszármazottai. Valamint közülük kerültek ki, az egyik szemérmesen titkolt
águk, a trójai Priamosz és népei, akikből majd a római latinok származnak le,
hogy más indoeurópai népet már ne is említsünk. E hódító törzsek vetnek vé-
get, egyszer az emberiség arany és ezüstkoraként jellemzett görög ősvilágnak,
amelyet az átalakulások kezdeti gyorsasága és kegyetlensége jellemzett. Má-
sodszor pedig amit a további kétezer éves hódító háborúskodásukkal az egész
indoeurópai térség úrnépi világának az elpusztítása ír le. E társadalmi katarzisok
megmaradt történetei a görög mítoszok alapjai, természetesen a győztes
hódítók szemüvegén keresztül láttatva.
A rézkori nemzedékek megfogalmazása alatt érkező hellének már a férfi
princípiumtól, Héliosz = Napistentől, és itt térve vissza arra a meglátásunkra,
hogy a hellének már az első olyan átmeneti úrtörzseknek számítanak, akiknél
az asszír militarizmus behatására, elkezdődött a hímuralmi hatalomváltás.
Azonban a társadalmuknak az anyatiszteletű jellege még erős, fő jellemzőjük a
kettőshatalmi berendezkedés. Miként a magyarban: Kende és Gyula; addig a
görögben: Titanisz és Titán. Elsőként az anyajogú-fejedelemségekben, vagy a
görögöknél már a hellén királyságokban megnevezhetően.
Célszerűen együtt kellene tárgyalnunk a görög mítosz réz és bronz embereinek
kettős korszakát. De az érthetőség kedvéért mégis különböztessük meg a
kétféle történelmi szakaszt. Az nem hiba, ha az átmeneti időkkel a szakiroda-
lomban akár nagyobb intervallum is megadható (1600-tól) a görög változások
időszakára. Jelentős geológiai tényező az 1500. év táján a Szantorin vulkánkitö-
rés, amely meggyengíti Krétán a Minószi-civilizációt. Következtében 1450
tájékán Mükéné támogatásával akhájok szállják meg erősítésként a szigetvilá-
got. De az őslakosság felhígulásával és a vegyessé vált népcsoportjaival, az
elpusztított őskultúrát már így sem tudják újra teremteni, nem volt elég idejük
hozzá, mert tőlük majd 1250 körül a dórok kezdik elhódítani a déli szigetvilá-
got.
A görög területek társadalmi változásainak, a réznemzedékeinek a kora nem
esik teljesen egybe a történelmi rézkor fogalmával. Ugyanis történetileg a rézkor
inkább a Kr.e. III. évezredet jelentené. Ebben a korban éli a réz fém felhasználása
a fejlődése csúcsát. A kőkort felváltva, immár megismerve a réz
jelentőségét, a használati eszközkészítés mellett, sajnos egyre hatékonyabb
fegyvereket is lehetett készíteni belőle. A réz tőrök, kések, kardok, de még
páncélelemeket is könnyedén készíthettek maguknak a rézművességet ismerő
népek.
Ettől függetlenül, mi továbbra is a mítoszunk kronológiáját követjük, amelyben
a görög rézkori nemzedékek kifejlődése Kr.e. 1318-ban kezdődik el, és tart
mintegy 1180-ig, vagyis alig 150 évig. Ha csak az idősorainkat figyeljük meg,
jól láthatóak benne a társadalmi mozgások exponenciálisan gyorsuló folyamatai.
Közelebbről megvizsgálva a mítoszokból adódóan, a rézkor emberei a kő-
risfáról pottyantak le, a kőrisfa kultuszból eredten. A kőrisfák több faja, mint
például a Mannakőris (Fraxinus ornus), édeskés nedvet termelnek, amit az
ógörögök méli-nek, azaz méznek neveztek. A manna = kőrisfa cukor (a Bibliá-
ból is ismert), fogyasztható és erjeszthető élelmiszer volt. A belőle erjesztett
mézbor az Égei-civilizáció isteni látomásokat előidéző hallucinogén szere volt.
A görög mitológiában a kőrisfák nimfái a Meliák voltak. Vallásukat a nők
vezette testvéri közösség jellemezte, a természetben csoportosan éltek (százkezűek).
Ahol a nimfa = tündérlány/fiatalasszony, fiatal termékeny nőt jelentő
görög mitológiai alakokként, a szépség, a termékenység az ápolás és a táplálás
istennői. Élőhelyeik a szép és termékeny tájak, ligetek, erdők, hegyek, dombok,
folyók, tavak és szigetek, melyekhez általában kőrisfa ligetek is társulnak. A
hatalmas kőrisfákról azt tartották, hogy koronája az eget tartja, gyökere az alvilágba
nyúlik, így isteni összeköttetést biztosít az alvilág és az égiek között.
Ha megnézzük a szakirodalmat, akkor azt láthatjuk, hogy a kőrisfa kultusz
Közép-Ázsiától a Skandináv-félszigetig, a görögöktől a teutonokon át a vikingekig
és az angolokig mindenhol előfordul Európában, a világfa szimbólumaként.
Jelentsük ki, hogy a kőrisfa kultusz már az előbb felsorolt népek hitvilá-
gában másodlagosan képződött vallási elem. Egyenes módon átvették az őskereszténység
hitvilágából, ahol eredetében a tölgyfakultuszból fejlődött ki. Nem
véletlenül, mert a déli tölgyfajoknak, például a Querkus vallonea ehető makkja
az ógörögöknek egyik fő tápláléka volt. Annál is inkább, mert az ókori Balkán
leggyakoribb fafaja a tölgyfa, ugyancsak a mérsékelt övnek is. Ismerjük a do-
donai tölgyfa mítoszát, még Zeusznak, a már szemita vezérnek is tölgyfa volt a
szent fája. A tölgyfa maga, pedig mint az erő, hűség és kitartás jelképe, a leghatalmasabbat
és a legméltóbbat fejezi ki, miként azt a tölgyfakoszorúval is szokás
volt kifejezni.
A legnagyobb tiszteletet a kelta népeknél éri el a tölgyfakultusz. A kelták vallási
vezetői a druidák voltak. Maga az elnevezésük is a kelta duir = tölgyfa
szóból ered. A tölgy más kultúrákban is az erő, a kitartás, a hosszú élet elősegí-
tője, és nem csak az egészség megőrzője, hanem a büszkeség és dicsőség jelké-
pe is. Tiszteletadások, áldozati rítusok zajlottak lombjai alatt, akár tölgyfa koszorút
is készítve. Ha elfogadjuk, hogy a kelták terjesztették el Európában a
tölgyfakultuszt, és tőlük vették át az indogermán népek, már csak a kelták nemzetségét
kell meghatározni, hogy megtudjuk, melyik kultúrából ered a hitvilága.
A kelta névszóról azonnal látszik, hogy ómagyar nyelvi eredetű, egyszerűen
keleti-tanyákról (értsd: tőlünk keletre), keleti-országokból érkező népeket jelentette.
Nem részletezve fejlődéstörténetüket, itt csak megjegyzem. A kelta népek
Kr.e. 1200-at követően, az asszírok hódításai elől menekülnek egy részben
Európába. Méghozzá az elbukott Hettita Birodalom népeiből származnak,
akikből többek között: a kelta gallok és írek, az etruszkok, az ógörög bójok,
macedónok, iónok, aiolok és akhájok is eredtek. A Kaukázus körzetében a
szkíták közé települve őket is erősítik. A keltákat származásilag vörös-, és
fehérmagyar népágakként jellemezhetjük. De megjelennek a kelták között a
feketemagyarok, másként a morvák (mezopotámiai amoriták) népcsoportjai is,
akiknek leszármazottai fogják majd a Nagymorva Birodalom úrnépi (és nem
szláv!) hatalmát megalkotni. A kelta népvándorlás Európában még mindenhol
ómagyar nyelvű úrnépeket talált őslakosokként, akik mellé beköltözve, vagy
velük összeolvadva hozták létre kontinensünk ónemzeteit.
E kis történelmi képpel bizonyítottam, hogy a tölgyfa kultuszt az első törté-
nelmi embertípus, az őskeresztény úrnépek eszmeisége hozta létre. Amit a
hellének közvetítésével, már a második történelmi embertípus, a hódító dórok
vesznek át, és általuk megváltoztatva már kőris meg más, például szőlő, vagy
olajfa imádattá változtatják. A történelmi rézkorban mindkét fél ismeri a rézfém
feldolgozását. Ezért beszélhet a kulturális rézkor embereiről is úgy a mítosz,
hogy a kőrisfáról potyogtak le. Már réz fegyvereik voltak, ami a betelepülés
kissé agresszív tartalmát jelenti. Hogy kik voltak ők? A prehelléneket azonosí-
tottuk úgy, hogy elsőként az ezüstkor betelepülő testvérnépei voltak. Akkor a
rézkor emberei nem lehetnek mások, mint a következő hullámban érkező hellé-
nek, akik már jelentős katonai erővel érkeznek a görög világba és települnek be
az ógörögök közé. Meg kell erősítenünk, hogy a hellének is még teljes mértékben
ómagyar nyelvjárásokat beszélő úrnépi embercsoportok, de már őket is
elérte a háború szele, ennek következtében az asszírok háborúiban vereséget
szenvedett népkötelékek. Akik már ismerik a háború fogalmát, és a saját bőrü-
kön tapasztalták annak keserveit.
De kik is lehetnek a hellének? Ha keressük a származási helyüket, akkor
bennük Anatólia ősnépeire találunk, köztük a hurritákra, akik egykoron az
ógörögök mellett élő népek voltak. A vízözönt követő évezredekben ők lakják
Anatólia területét. Egy jelentős részük Kr.e. 2000 tájékán katonai feladattal
átköltözik az Asszur fővárosukkal jelképezett Asszur Őrbirodalomba, Mezopotámia
középső tájékára. Fontos, sohase tévesszük össze az úrnépi Asszur városnevet,
a hódító asszír nép fogalmával. Mégpedig abból a célból vezénylik át a
harcos hurritákat, hogy ott az Egyiptom vezette úrnépek térségi integrációja
során, a Tigris folyó nyugati oldalán kiépítendő középső határvédelmet megerősítsék
velük. Feladatuk szerint, katonailag védjék a folyóköz úrnépi lakossá-
gát, az asszírok újabb keleti irányú behatolásaitól. Ezt a történelmi szerepüket
mintegy 700 évig sikerrel szolgálják.
A Középasszír Birodalom feléledésével és ismételt behatolásukkal a folyó-
közbe, elsőként a Tigris-folyó jobb oldalán, annak közepe tájékán álló hurrita
főváros, Asszur Kr.e. 1318. évi elfoglalásával megbukik a középső őr, vagyis
az Asszur Birodalom. A nyugati irányba menekülő hurriták még egyszer, a
Mitanni Birodalom megalakításával az Eufrátesz mentén szembeszállnak az
asszírokkal. De alig 70 év múlva (1250-ben) ez az államuk is összeomlik az
asszírok katonai csapásai alatt. Következtében az egykori hurriták visszamenekülnek
Anatólia területére, hogy immár hellénekként egy részük beköltözzön a
göröghonba. Az Asszúr és a Mitanni Birodalmak összeomlásával szabaddá
válik az út az asszírok előtt, a Földközi-tenger keleti medencéje felé. Amit ki is
használ az ellenség. Az így elfoglalt területekről azonnal megindítanak egy
offenzívát Fönícia és Kis-Ázsia felé. Az itt élők közül akik elmenekülnek,
azok, mint akhájok érkeznek a göröghonba. De akiket elfognak, azokból asszír
katonai segédnépeket állítanak fel, és már szemita parancsnoksággal, mint
dórok indítják meg őket további nyugati offenzívájukra.
A Föníciában és Szíriában talált, a már egyszer (900 évvel ezelőtt) meghódí-
tott pásztornépeket, véglegesen alattvalóikká szervezik az asszír királyok. Uranosz
személyében asszír főparancsnokot kapnak, akinek a vezetésével, mint
DÓR hódító pásztornépek jelennek meg a történelem asztalán. Mint láttuk,
asszír királyi parancsnokság alatt, katonai segédnépekként vesznek részt első-
ként a göröghon elleni szárazföldi támadásában. Majd másodszor meg, amit a
tengeri népek háborújaként ismer a történelem. Az így nyugatra vándorló népcsoportként
majd új hont foglalnak a görögök mellett. Az asszírrá vált pásztornépek
által beindított népvándorlások tehát elérik az Égei-tenger partvidékét.
Maguk előtt tolva a menekülő ősnépeket, ennek során a görögjellegű rézkori
helléneket. E folyamatot, igaz már negatív visszacsatolással, a hellének ismételt
visszatérését jelenti az egykori hazájukba, amely folyamatot az Argonauták
mítoszából lehetett pontosan megismernünk.
A következőkben szóljunk arról a társadalmi fellendülésről, amit a hellének
betelepülései hoznak magukkal. A betelepülők erejével a Kr.e. 13. században a
Mükénéi kultúra újabb felvirágzását hozzák el. A hellének már ismerik az asz-
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/





























Támad a cionista zsidó, a rendőrnek és végrehajtónak nevezett terrorszervezettel!













Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.18 másodperc
999,140 egyedi látogató