Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A rézkor nemzedéke 2

Hírek


A hellének már ismerik az asz-szír agressziót, hiszen előlük menekülnek a testvérnépeik közé. Mindenhol
fokozatosan beépülnek a városállamok hatalmába, és igyekeznek megerősíteni
tartományaikat az elkerülhetetlen invázió kivédésére. A mükénéi korra jellemző
volt a vidék és a város szoros kapcsolata, egyrészt a termelés módja miatt,
másrészt azért, mert a földterületek birtoklását még nem a magántulajdonlás
jellemezte, hanem a lakóközösségi megélhetési és művelési jog , emiatt a vá-
rosban és a vidéken lakók nem különültek el határozottan. A mükénéi korra
erősen hatott a Mezopotámiából hozott fejlett kultúra is.
A mükénéi királyok korában a hellének, az ógörögökkel szövetségben szembeszálltak
a dór terjeszkedéssel, és visszaverik a görög területeket fenyegető
szárazföldi támadásokat. Ennek során legyőzik a trójai Priamosz királyt és
hódító népét, mely az asszír hódoltság terjeszkedését jelentette az Égei-tenger
irányába. A hellén királyok az ősnépi beházasodásaikkal egyben igényt tartottak
a hatalommegosztásra, majd ez által pedig a teljes katonai hatalomra. Cserébe
a házassági szerződéskötéseik mentén nyújtották az ősnép felé a további
katonai védelmet az asszír agresszió ellen.
Miként a Graves mítoszában olvastuk, a harmadik nemzedék tagjai a legelső
hellén támadók voltak: rézkori pásztorok, akik átvették Rheia istennő fia, Poszeidón
kőrisfa kultuszát. Már az írónál is keverednek a fogalmak. Hogy támadók
voltak-e a hellének, tartalmasan megcáfoltuk. Viszont abban igaza van az
írónak, hogy a titánok már a hellén korszak vegyes vérvonalú szülöttei, vagyis
azok, akik a Gaia és az őt meghódító Uránosz házasságából születtek, vagy
olyan nemzedéki leszármazottak, akik összeházasodtak az ősnép leányaival,
istennőivel, vagyis az első vegyes nemzetiségű házasságok fiai. De még ők sem
Olümposzi Istenek! A 12 fős halhatatlan istencsalád tagjaivá már csak azok a
göröghonban született második és többedik generációs asszír leszármazottak
válnak, akik már nem a nép fiaival és leányaival lépnek házasságra. Hanem
okulva a titán példán, már csak az asszír családból, önmagukkal házasodnak, és
beltenyészve szaporítják arisztokráciájukat. Mint ahogy Zeusz is már a leánytestvérét,
Hérát veszi feleségül.
A hellének férfi királyai a mítoszok lényegében kihívóak és könyörtelenek
voltak. Hogy gyönyörűséget lelték-e a háborúban, már vitatni kell. Ugyanis a
betelepülő királyi családok kénytelenek voltak katonai diktatúrában gondolkodni,
mert csak így lehetett alig 50 év alatt az egész görög társadalmat egysé-
gesen a honvédelem céljaira átállítani. Ha valakik, akkor ők már tudták, hogyan
lehet az önálló matriarchális nemzetségeket hadi gondolkodásra bírni. Hatalmi
helyzetükben, a parancsszóra hallgatásra, az önfeláldozás terén csak hellén
példamutatással és erő felmutatásával érhettek el sikereket. Az eredményük
nem is maradt el, mert a trójai győzelmüket bizony össznemzeti összefogással
érik el. Viszont a mükénéi hatalmi rendszer gyors összeomlásának is ez a rohamos
hadigazdálkodásra átállás volt az oka. A győzelem után minden hős
visszatért a maga kis tartományára, és elfeledkeztek a szövetség további fenntartásáról.
Agamemnon fővezér meggyilkolásával elhalt az összefogás személyi
ereje, és a hódítók egyenként végeztek a mükénéi korszak vezetőivel, vagyis a
fekete halál ragadta el mindnyájukat.
A mükénéi civilizáció gyors fellendülését, ezért ugyanolyan gyors összeomlás
követte. Kr.e. 1180-ban a trójai győzelmükkel voltak a csúcson, és azt követően
a belső feszültségek és a második dór támadás során lehanyatlik kultúrá-
juk, hogy 1100-ig a tengeri népek háborúja következtében teljesen felszámolódjon
a Mükénéi Görögország. Igaz, hogy ez az összeomlás, a görögök vonatkozásban
már az ötödik, a vaskori emberek nemzedékeinek megjelenését jelentette.
De előzőleg, miként a réz és bronzkori nemzedékek párhuzamánál érintettük,
az ötödik vaskori nemzedékek kora előtt, még tekintsük át a negyedik
nemzedékek történetét, amelyet Graves még szintén réz-emberekként ír le, de
pontosabb lenne, ha már a bronz-emberekként nevezzük el a korukat.

A bronzkor nemzedéke

A negyedik nemzedék a mükénéi kor harcias királyainak a kora volt (bronzkori
emberek). Az ő elődeik szenvedik el Ázsiában a sorozatos vereségeket az
asszíroktól. Következtében jelentős társadalmi átalakuláson estek át. Az anyajogú
társadalom nem alkalmas háborúk megvívására, népük katonai megvédé-
sére. Erre a feladatra a férfiuralmak az alkalmasabbak. De csak akkor, ha legalább
kettőshatalmi társadalmi formára váltanak át. Egy nemzetet háborús viszonyokra
csak férfi egyeduralmak képesek ráhangolni. Hiszen egy kézben kell
lenni a gazdaságnak, a vallásnak és a hatalomnak. Bizony ez az életmód nem
kedvez a családoknak, benne a nőknek sem. Többszörösére növekedik a munka
az ilyen közösségekben, és bizony nem a saját jólétüket eredményezi, hanem
kizárólag a katonai felkészülést. Így egyre többet kell dolgozni, és egyre nagyobb
lesz a népek szegénysége, mert minden termelési többlet a hadsereg
fenntartását fogja szolgálni.
Ugyancsak ezzel a társadalmi feladattal kezdődik el a hellének hatalmi helyzetbe
hozása a görög területeken. Mivel jelentős harci tapasztalatokkal bírnak,
mindenhol beépülnek az ősnépi városállamokba, ahol ez nem sikerül, ott új
városokat alapítanak, és ezt követően házasodnak össze az ősnép anyai vezetőivel.
A képlet ismerős, a fiaik már beépülnek a tartományok társadalmi hatalmá-
ba, az ősanyai hatalomba. Így jönnek létre az eltérő nevű, de azonos népi jellegű
tartományaik, például Spártától Thesszalonikéig: Árkádia, Argosz, Akhaia,
Attika, Boiótia, Thesszália, Eubólia és így tovább. Természetesen benne a peloponnészoszi
Mükéné városállamával, mely vezető szerepre tesz szert e korunkban
Korinthosszal együtt.
A militarizálódó görög tartományok Mükéné vezetésével már eredményesen
képesek szembe szállni a dórok első inváziójával. Előzőleg még le kellett
győzniük az ősnép belső ellenállásait, miként azt a Thébai ostromáról szóló
mítosz is tartalmazza. Azért tartják a mítoszok nemesebbnek és nagylelkűbbnek
a már vegyes házasságból született helléneket, mert ők nem megsemmisíteni
akarják, hanem összeolvadnak az ógörög kultúrával, és azt magasabb szintre
emelik. Egyben királyi feladatukká válik, az új hazájuk megvédése a támadó
asszírok ellenében. Ennek érdekében az ógörög társadalmat is militarizálják,
átállítják katonai társadalommá. Azok az ősnépi és hellén leszármazottak nyernek
így hatalmat, akik megfelelő katonai képességekkel rendelkeznek. Erősek,
bátrak, a dórok ellen kipróbált harcosok, akik képesek csapatokat szervezni,
ellátni, és harcba vinni az ellenségre. Közülük kerültek ki a hellén Héroszok,
mint Achilleusz, vagy a két Aia, akik meghalva a hazáért, jutalmul az Elíziumi
Mezőkön lakoznak örök holtukban.
Még azt az ellentmondást kell feloldanunk: vajon azért nemesebbek és
nagylelkűbbek a bronzkori emberek, mert az istenek nemzették őket halandó
asszonyokkal? Írja Graves. Igen, de azért itt is kétfelé kell választani a kérdésre
adható feleletet. Esőként az lehet a magyarázatunk, hogy a hellén bronznemzedékkel
párhuzamosan, az Uranosz vezette első dór hódítók is megérkeznek az
ógörög honba. Tehát meg kell különböztetnünk a hellén királyok és asszír vezé-
rek (istenek) csoportjait. A hellén királyok azok nem hódítóként érkeznek, és
általánosan ógörögök katonai vezetőkké válnak. Ellenben az asszír vezérek,
akik elfoglalják az Olümposzt és Tróját is, az ógörögökkel ellenséges istenekké
váltak. A két isteni világ, az Ősanya és az Ősapa pontos megkülönböztetését az
árnyékolja, hogy a hellének még vegyesen úrnépi matriarchális tudatúak, de
velük szemben a dór = ród (Nimród eredetű) népeket már az asszír uralkodó
családok vezetik, akik származásilag akár vegyes vérvonalúak is lehettek (úrnépi
X asszír), de ide érkezve már a patriarchális hatalmi jelleget tudták a magukénak.

Azért elég nehéz pontosan megmondani az egyes mítoszi szereplőkről, hogy
most ők ősnépi leszármazásúak, vagy addig más szereplők pedig asszír leszármazásúak.
Minden esetben a szereplő héroszoknál meg kell vizsgálni a mítoszok
szerinti anyai és apai leszármazási vonalakat. De még ez sem ad biztos
támpontot, mert a szereplők cselekményeit is vizsgálni kell, hogy immár az
ősnép, vagy a hódítók érdekében harcolnak a nagy társadalmi változásokban.
Miként Odüsszeusz, de Achilleusz ereiben is folyt asszír vérrokonság, de ők
mégis a hellének oldalán harcoltak.
Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Gaia és Uranosz házasságából születnek
azok a félvér titán fiaik is, akik anyjuk révén még jelentős ősnépi kötődést
hordanak magukon, és egységesen szembeszállnak a dór hódításokkal. Azt kell
értenünk ezeken az eseményeken, hogy a Dórisz tartományt is megalapító dó-
rok, létszámban jelentős kisebbségben voltak a hellénekkel megerősödött ősnéppel
szemben. Ennek következtében a dórok egy része beházasodva a görög
többségbe, alkalmasint inkább a görög érdekekért harcoltak, mint a hódítókért.
Ez a magyarázata annak, hogy az asszírok göröghonban született első vegyes
vérvonalú nemzedéke sem egyértelműen asszír elkötelezettek. Majd csak az-
után válnak valódi görögellenes Istencsaláddá, amikor a Zeusz testvérek, a
második generációs félvér nemzedékek csapatai megtartják az előzőleg elfoglalt
Olümposz vallási központjukat, és önmagukat helyezik vegyesen kétnemű
uralkodócsaládi státuszba, vagyis a hódítás végleg a javukra dől el. A továbbiakban
ellentmondást nem tűrő módon megvalósítják a férfi leszármazási rendet
Görögországban. A társadalmi szereposztásukból következik, hogy az ősnép
ősanyái és leszármazottaik válnak a halandókká, és ők maguk az asszír-dór
férfiak, a főisteni és néhány vegyes vérvonalú Istennővel együtt a halhatatlanokká.
A dórok társadalmi beolvadása a görögségbe, lényegében a vegyes
házasságok révén zajlik le, igaz, majd négyszáz éves folyamatban. Így válik
érthetővé, hogy többségében e vegyes házasságok fiú utódai fogják örökölni a
társadalmi hatalmat. Ide tartozó példa, hogy Apollón, mint vegyes vérvonalú
isten, ő is az apja, Zeusz főisten ellen lázadt, de azért nem a görögökért, mert
csak a hatalmától akarták őt megfosztani a saját javukra.
Hogy mit jelent az ógörög kultúrában a halhatatlan és a halandó fogalma már
tettünk néhány állítást róla. Most röviden foglaljuk össze még egyszer. Az
istenek halhatatlansága azt jelenti, hogy ők nem a földi időt uralják, hanem a
kozmikus időszámítást. Mégpedig a Zodiákus 12 csillagképe alapján a 2160
éves kozmikus hónapokat és összeszorozva, a kozmikus évet, ami 26000 évet
tesz ki. Velük szemben a halandók már csak a földi 365 napos évet, és a 12
földi hónap eseményeit igazgatják. Gyermekeik a napok, ellenképként a halhatatlanok
gyermekei a csillagok, nem hiába helyezi fel közülük a kiválókat Zeusz
az állandó csillagképekbe.
Ismét visszaérkeztünk ahhoz az állításunkhoz, hogy a halandók vezérhímjeit
(királyait) a kezdetekben egy, majd nyolc vagy tizenkilenc évre választották
meg, és minden évben vagy ciklusban megerősítették, vagy újraválasztották
őket. A földi halandók tehát a földi évek szerint élnek, ezért a nemzedékváltá-
sok szerint meghalnak. De a halhatatlan Istenek a kozmikus időszámítás szerint
a földi ember számára halhatatlan ideig élnek a Mennyben, a csillagokhoz hasonlóan
„örökké” élve. Azért idézőjelben írva, mert mint tudjuk, Jézus Krisztus
születésével az előző Aries = Kos csillagkép halálával a Zeusz istencsaládja is
meghal, vagyis kikerülnek a mitológiákból, és helyükbe a Pisces = Halak csillagkép
Úristen hitvilága lép. Ugyan így, hogy a mai évszámtól nemsokára,
Kr.u. 2160-ban a Halak csillagkép is meghaljon. Akkor Úristent, vagy megerő-
sítik tisztségében az akkor élő földi nemzedékek a következő Aquarius = Víz-
öntő csillagkép istenségeként, vagy helyébe valami új isteni elvet választanak a
világnak.
Ha a fenti magyarázatainkat elfogadjuk igaznak, akkor azt is pontosan meg-
érthetjük a csillagászati magyarázatunkból, hogy maga az asszír arisztokrácia
neve is az Aries csillagkép alapján képződik. Pontosan elmondva nekünk az
asszír második történelmi embertípus keletkezésének idejét, helyét és okát. Bár
jegyezzük meg, az arisztokráciájuk uralkodása a csillagkép váltással mégsem
fejeződött be, mert napjainkban ugyanúgy ők, Sarrukín utódai uralkodnak a
világ felett. Csak annyi történt az esetükben, hogy ma nem Zeusz, hanem Úrjé-
zus, Jahve vagy Allah, a hasonló hímuralmú istenek neve alatt teszik a dolgukat.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/









Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.15 másodperc
989,898 egyedi látogató