Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 1
AaronFourn

-> Regisztráltak: 318
-> Legújabb tag: MichaelNeurn

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A rézkor nemzedéke 2

Hírek


A hellének már ismerik az asz-szír agressziót, hiszen elõlük menekülnek a testvérnépeik közé. Mindenhol
fokozatosan beépülnek a városállamok hatalmába, és igyekeznek megerõsíteni
tartományaikat az elkerülhetetlen invázió kivédésére. A mükénéi korra jellemzõ
volt a vidék és a város szoros kapcsolata, egyrészt a termelés módja miatt,
másrészt azért, mert a földterületek birtoklását még nem a magántulajdonlás
jellemezte, hanem a lakóközösségi megélhetési és mûvelési jog , emiatt a vá-
rosban és a vidéken lakók nem különültek el határozottan. A mükénéi korra
erõsen hatott a Mezopotámiából hozott fejlett kultúra is.
A mükénéi királyok korában a hellének, az ógörögökkel szövetségben szembeszálltak
a dór terjeszkedéssel, és visszaverik a görög területeket fenyegetõ
szárazföldi támadásokat. Ennek során legyõzik a trójai Priamosz királyt és
hódító népét, mely az asszír hódoltság terjeszkedését jelentette az Égei-tenger
irányába. A hellén királyok az õsnépi beházasodásaikkal egyben igényt tartottak
a hatalommegosztásra, majd ez által pedig a teljes katonai hatalomra. Cserébe
a házassági szerzõdéskötéseik mentén nyújtották az õsnép felé a további
katonai védelmet az asszír agresszió ellen.
Miként a Graves mítoszában olvastuk, a harmadik nemzedék tagjai a legelsõ
hellén támadók voltak: rézkori pásztorok, akik átvették Rheia istennõ fia, Poszeidón
kõrisfa kultuszát. Már az írónál is keverednek a fogalmak. Hogy támadók
voltak-e a hellének, tartalmasan megcáfoltuk. Viszont abban igaza van az
írónak, hogy a titánok már a hellén korszak vegyes vérvonalú szülöttei, vagyis
azok, akik a Gaia és az õt meghódító Uránosz házasságából születtek, vagy
olyan nemzedéki leszármazottak, akik összeházasodtak az õsnép leányaival,
istennõivel, vagyis az elsõ vegyes nemzetiségû házasságok fiai. De még õk sem
Olümposzi Istenek! A 12 fõs halhatatlan istencsalád tagjaivá már csak azok a
göröghonban született második és többedik generációs asszír leszármazottak
válnak, akik már nem a nép fiaival és leányaival lépnek házasságra. Hanem
okulva a titán példán, már csak az asszír családból, önmagukkal házasodnak, és
beltenyészve szaporítják arisztokráciájukat. Mint ahogy Zeusz is már a leánytestvérét,
Hérát veszi feleségül.
A hellének férfi királyai a mítoszok lényegében kihívóak és könyörtelenek
voltak. Hogy gyönyörûséget lelték-e a háborúban, már vitatni kell. Ugyanis a
betelepülõ királyi családok kénytelenek voltak katonai diktatúrában gondolkodni,
mert csak így lehetett alig 50 év alatt az egész görög társadalmat egysé-
gesen a honvédelem céljaira átállítani. Ha valakik, akkor õk már tudták, hogyan
lehet az önálló matriarchális nemzetségeket hadi gondolkodásra bírni. Hatalmi
helyzetükben, a parancsszóra hallgatásra, az önfeláldozás terén csak hellén
példamutatással és erõ felmutatásával érhettek el sikereket. Az eredményük
nem is maradt el, mert a trójai gyõzelmüket bizony össznemzeti összefogással
érik el. Viszont a mükénéi hatalmi rendszer gyors összeomlásának is ez a rohamos
hadigazdálkodásra átállás volt az oka. A gyõzelem után minden hõs
visszatért a maga kis tartományára, és elfeledkeztek a szövetség további fenntartásáról.
Agamemnon fõvezér meggyilkolásával elhalt az összefogás személyi
ereje, és a hódítók egyenként végeztek a mükénéi korszak vezetõivel, vagyis a
fekete halál ragadta el mindnyájukat.
A mükénéi civilizáció gyors fellendülését, ezért ugyanolyan gyors összeomlás
követte. Kr.e. 1180-ban a trójai gyõzelmükkel voltak a csúcson, és azt követõen
a belsõ feszültségek és a második dór támadás során lehanyatlik kultúrá-
juk, hogy 1100-ig a tengeri népek háborúja következtében teljesen felszámolódjon
a Mükénéi Görögország. Igaz, hogy ez az összeomlás, a görögök vonatkozásban
már az ötödik, a vaskori emberek nemzedékeinek megjelenését jelentette.
De elõzõleg, miként a réz és bronzkori nemzedékek párhuzamánál érintettük,
az ötödik vaskori nemzedékek kora elõtt, még tekintsük át a negyedik
nemzedékek történetét, amelyet Graves még szintén réz-emberekként ír le, de
pontosabb lenne, ha már a bronz-emberekként nevezzük el a korukat.

A bronzkor nemzedéke

A negyedik nemzedék a mükénéi kor harcias királyainak a kora volt (bronzkori
emberek). Az õ elõdeik szenvedik el Ázsiában a sorozatos vereségeket az
asszíroktól. Következtében jelentõs társadalmi átalakuláson estek át. Az anyajogú
társadalom nem alkalmas háborúk megvívására, népük katonai megvédé-
sére. Erre a feladatra a férfiuralmak az alkalmasabbak. De csak akkor, ha legalább
kettõshatalmi társadalmi formára váltanak át. Egy nemzetet háborús viszonyokra
csak férfi egyeduralmak képesek ráhangolni. Hiszen egy kézben kell
lenni a gazdaságnak, a vallásnak és a hatalomnak. Bizony ez az életmód nem
kedvez a családoknak, benne a nõknek sem. Többszörösére növekedik a munka
az ilyen közösségekben, és bizony nem a saját jólétüket eredményezi, hanem
kizárólag a katonai felkészülést. Így egyre többet kell dolgozni, és egyre nagyobb
lesz a népek szegénysége, mert minden termelési többlet a hadsereg
fenntartását fogja szolgálni.
Ugyancsak ezzel a társadalmi feladattal kezdõdik el a hellének hatalmi helyzetbe
hozása a görög területeken. Mivel jelentõs harci tapasztalatokkal bírnak,
mindenhol beépülnek az õsnépi városállamokba, ahol ez nem sikerül, ott új
városokat alapítanak, és ezt követõen házasodnak össze az õsnép anyai vezetõivel.
A képlet ismerõs, a fiaik már beépülnek a tartományok társadalmi hatalmá-
ba, az õsanyai hatalomba. Így jönnek létre az eltérõ nevû, de azonos népi jellegû
tartományaik, például Spártától Thesszalonikéig: Árkádia, Argosz, Akhaia,
Attika, Boiótia, Thesszália, Eubólia és így tovább. Természetesen benne a peloponnészoszi
Mükéné városállamával, mely vezetõ szerepre tesz szert e korunkban
Korinthosszal együtt.
A militarizálódó görög tartományok Mükéné vezetésével már eredményesen
képesek szembe szállni a dórok elsõ inváziójával. Elõzõleg még le kellett
gyõzniük az õsnép belsõ ellenállásait, miként azt a Thébai ostromáról szóló
mítosz is tartalmazza. Azért tartják a mítoszok nemesebbnek és nagylelkûbbnek
a már vegyes házasságból született helléneket, mert õk nem megsemmisíteni
akarják, hanem összeolvadnak az ógörög kultúrával, és azt magasabb szintre
emelik. Egyben királyi feladatukká válik, az új hazájuk megvédése a támadó
asszírok ellenében. Ennek érdekében az ógörög társadalmat is militarizálják,
átállítják katonai társadalommá. Azok az õsnépi és hellén leszármazottak nyernek
így hatalmat, akik megfelelõ katonai képességekkel rendelkeznek. Erõsek,
bátrak, a dórok ellen kipróbált harcosok, akik képesek csapatokat szervezni,
ellátni, és harcba vinni az ellenségre. Közülük kerültek ki a hellén Héroszok,
mint Achilleusz, vagy a két Aia, akik meghalva a hazáért, jutalmul az Elíziumi
Mezõkön lakoznak örök holtukban.
Még azt az ellentmondást kell feloldanunk: vajon azért nemesebbek és
nagylelkûbbek a bronzkori emberek, mert az istenek nemzették õket halandó
asszonyokkal? Írja Graves. Igen, de azért itt is kétfelé kell választani a kérdésre
adható feleletet. Esõként az lehet a magyarázatunk, hogy a hellén bronznemzedékkel
párhuzamosan, az Uranosz vezette elsõ dór hódítók is megérkeznek az
ógörög honba. Tehát meg kell különböztetnünk a hellén királyok és asszír vezé-
rek (istenek) csoportjait. A hellén királyok azok nem hódítóként érkeznek, és
általánosan ógörögök katonai vezetõkké válnak. Ellenben az asszír vezérek,
akik elfoglalják az Olümposzt és Tróját is, az ógörögökkel ellenséges istenekké
váltak. A két isteni világ, az Õsanya és az Õsapa pontos megkülönböztetését az
árnyékolja, hogy a hellének még vegyesen úrnépi matriarchális tudatúak, de
velük szemben a dór = ród (Nimród eredetû) népeket már az asszír uralkodó
családok vezetik, akik származásilag akár vegyes vérvonalúak is lehettek (úrnépi
X asszír), de ide érkezve már a patriarchális hatalmi jelleget tudták a magukénak.

Azért elég nehéz pontosan megmondani az egyes mítoszi szereplõkrõl, hogy
most õk õsnépi leszármazásúak, vagy addig más szereplõk pedig asszír leszármazásúak.
Minden esetben a szereplõ héroszoknál meg kell vizsgálni a mítoszok
szerinti anyai és apai leszármazási vonalakat. De még ez sem ad biztos
támpontot, mert a szereplõk cselekményeit is vizsgálni kell, hogy immár az
õsnép, vagy a hódítók érdekében harcolnak a nagy társadalmi változásokban.
Miként Odüsszeusz, de Achilleusz ereiben is folyt asszír vérrokonság, de õk
mégis a hellének oldalán harcoltak.
Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Gaia és Uranosz házasságából születnek
azok a félvér titán fiaik is, akik anyjuk révén még jelentõs õsnépi kötõdést
hordanak magukon, és egységesen szembeszállnak a dór hódításokkal. Azt kell
értenünk ezeken az eseményeken, hogy a Dórisz tartományt is megalapító dó-
rok, létszámban jelentõs kisebbségben voltak a hellénekkel megerõsödött õsnéppel
szemben. Ennek következtében a dórok egy része beházasodva a görög
többségbe, alkalmasint inkább a görög érdekekért harcoltak, mint a hódítókért.
Ez a magyarázata annak, hogy az asszírok göröghonban született elsõ vegyes
vérvonalú nemzedéke sem egyértelmûen asszír elkötelezettek. Majd csak az-
után válnak valódi görögellenes Istencsaláddá, amikor a Zeusz testvérek, a
második generációs félvér nemzedékek csapatai megtartják az elõzõleg elfoglalt
Olümposz vallási központjukat, és önmagukat helyezik vegyesen kétnemû
uralkodócsaládi státuszba, vagyis a hódítás végleg a javukra dõl el. A továbbiakban
ellentmondást nem tûrõ módon megvalósítják a férfi leszármazási rendet
Görögországban. A társadalmi szereposztásukból következik, hogy az õsnép
õsanyái és leszármazottaik válnak a halandókká, és õk maguk az asszír-dór
férfiak, a fõisteni és néhány vegyes vérvonalú Istennõvel együtt a halhatatlanokká.
A dórok társadalmi beolvadása a görögségbe, lényegében a vegyes
házasságok révén zajlik le, igaz, majd négyszáz éves folyamatban. Így válik
érthetõvé, hogy többségében e vegyes házasságok fiú utódai fogják örökölni a
társadalmi hatalmat. Ide tartozó példa, hogy Apollón, mint vegyes vérvonalú
isten, õ is az apja, Zeusz fõisten ellen lázadt, de azért nem a görögökért, mert
csak a hatalmától akarták õt megfosztani a saját javukra.
Hogy mit jelent az ógörög kultúrában a halhatatlan és a halandó fogalma már
tettünk néhány állítást róla. Most röviden foglaljuk össze még egyszer. Az
istenek halhatatlansága azt jelenti, hogy õk nem a földi idõt uralják, hanem a
kozmikus idõszámítást. Mégpedig a Zodiákus 12 csillagképe alapján a 2160
éves kozmikus hónapokat és összeszorozva, a kozmikus évet, ami 26000 évet
tesz ki. Velük szemben a halandók már csak a földi 365 napos évet, és a 12
földi hónap eseményeit igazgatják. Gyermekeik a napok, ellenképként a halhatatlanok
gyermekei a csillagok, nem hiába helyezi fel közülük a kiválókat Zeusz
az állandó csillagképekbe.
Ismét visszaérkeztünk ahhoz az állításunkhoz, hogy a halandók vezérhímjeit
(királyait) a kezdetekben egy, majd nyolc vagy tizenkilenc évre választották
meg, és minden évben vagy ciklusban megerõsítették, vagy újraválasztották
õket. A földi halandók tehát a földi évek szerint élnek, ezért a nemzedékváltá-
sok szerint meghalnak. De a halhatatlan Istenek a kozmikus idõszámítás szerint
a földi ember számára halhatatlan ideig élnek a Mennyben, a csillagokhoz hasonlóan
„örökké” élve. Azért idézõjelben írva, mert mint tudjuk, Jézus Krisztus
születésével az elõzõ Aries = Kos csillagkép halálával a Zeusz istencsaládja is
meghal, vagyis kikerülnek a mitológiákból, és helyükbe a Pisces = Halak csillagkép
Úristen hitvilága lép. Ugyan így, hogy a mai évszámtól nemsokára,
Kr.u. 2160-ban a Halak csillagkép is meghaljon. Akkor Úristent, vagy megerõ-
sítik tisztségében az akkor élõ földi nemzedékek a következõ Aquarius = Víz-
öntõ csillagkép istenségeként, vagy helyébe valami új isteni elvet választanak a
világnak.
Ha a fenti magyarázatainkat elfogadjuk igaznak, akkor azt is pontosan meg-
érthetjük a csillagászati magyarázatunkból, hogy maga az asszír arisztokrácia
neve is az Aries csillagkép alapján képzõdik. Pontosan elmondva nekünk az
asszír második történelmi embertípus keletkezésének idejét, helyét és okát. Bár
jegyezzük meg, az arisztokráciájuk uralkodása a csillagkép váltással mégsem
fejezõdött be, mert napjainkban ugyanúgy õk, Sarrukín utódai uralkodnak a
világ felett. Csak annyi történt az esetükben, hogy ma nem Zeusz, hanem Úrjé-
zus, Jahve vagy Allah, a hasonló hímuralmú istenek neve alatt teszik a dolgukat.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/









Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.92 másodperc
1,631,381 egyedi látogató