Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 4

-> Online tagok: 1
EyeHoife

-> Regisztráltak: 318
-> Legújabb tag: MichaelNeurn

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A vaskor nemzedéke

Hírek


Korszaka: Kr.e. 1250-800. évek között, Trója meghódításától egészen a gö-
rög sötétkor végéig, az asszír-dór hódítások kora. A mítoszok keletkezési ideje
szerint kissé szûkebben a görög rézkor nemzedékei idején kezdõdik, és 1250-
1180.-ig tart az elsõ szakasza. Amely a dór hódítások elsõ hullámától számítható,
és a görögök döntõ trójai gyõzelméig eltelt idõt fogja át. Az ógörögök és a
hellének összefogásának dicsõ eredményeként, a gyõzelmükkel sikerül nemzeti
befolyásukat megtartani az Égei-tengeren, és a szûkebb hazájuk körzetében.
A vaskori nemzedékek görögországi megjelenésének a másik szakasza 1180-
1100.-ig tart, a dórok második, a tengeri népek háborújaként ismert támadásaival,
a Dorisz-szigetvilág és a Peloponnészoszi-félszigeten Spárta városának és a
Lakónia tartománynak az elfoglalásáig. Annyiban igazat adhatunk a szerzõnek,
hogy a korunk vaskor nemzedékének tagjai a bronzkorszak silány utódai. Korcs
és kegyetlen, igazságtalan, rosszindulatú, erkölcstelen, szüleivel szemben tiszteletlen,
hitszegõ fajzat. Hiszen ezek a nemzedékek már nem mások, mint a dór
hódítók uralmával a két nép vegyes leszármazású utódai. Ezért sokszor a vegyes
felmenõjû gyermekek nem tudták eldönteni, hogy akkor õk kit is támogassanak.
Mert miket is követtek el a dórok Görögországban? Elpusztították az
õsnép hagyományait. Kiterjesztették a háborúk korát a Balkán-félszigetre. Az
õsnép anyatiszteletû szeretet vallásformájából, 180 fokos tudati fordulattal
csináltak egy a hatalmi versengésre, a rablásra, hitszegésre és gyilkosságokra
hajlamos apajogú sokistenhitû vallásformát. A nép feletti uralmat az általuk
létrehozott arisztokratikus uralmukkal a városállami türannuszok oligarchikus
zsarnoksága gyakorolta. Addig Spártában pedig a helóták feletti abszolutista
rabszolgatartó állam uralkodott.
Ha már ismételten Spárta város történelmét érintettük, akkor ne menjünk el a
városról elhíresült legismertebb jelensége, a Taigetosz-legenda mellett sem.
Görög nyelven apotheitai = „kitevés helyét” jelenti. Az ezzel kapcsolatos kutatások
jelenlegi állásában már próbálják tagadni, hogy téves fordításokra alapozódóan
meg sem történtek az ilyen események. Amikor is az életképtelen, kis-
súlyú vagy fogyatékos (torz) újszülötteket kivitték a hegy kultikus helyére, és
otthagyták a csecsemõt, hátha valaki mégis befogadva felneveli. Nem kívánva
állást foglalni a vitában, mert nincs más bizonyítékunk rá, csak annyi hozzáfûzni
valónk legyen a legendához, hogy ez a társadalmi gyakorlat biztosan az
asszír kultúra termékeként jelenik meg a világban. Ugyanis nem csak göröghonban
és ott is több helyen, valamint az asszír trójai Parisz történetében, hanem
magában a latin Rómában is megjelenik a csecsemõkitevés gyakorlata a
görög mítoszok korában. Miként Romulus és Rémus mítoszában megismertük.
Ha már asszír elem a gyermekkitevés negatív története, akkor azonnal fel kell
merülni a gyanúnknak, lehet hogy a késõbbi genocídiumoknak ez az elsõ és
bevezetõ gyakorlata? Hiszen a kitevés nem a szülõk, hanem a törzs véneinek
(phülé) döntésén múlott. Ennyi erõvel a helóták ellen is felhasználhatták ezt a
törvénykezést, akik fajilag kistestû (170 cm alatti) emberek voltak, ezért a
gyermekeik is általában kis súllyal születtek a világra. Így akár ki is válogathatták
a csecsemõket, csakis a rabszolgának megfelelõ egyedeket hagyták felnö-
vekedni. De a beltenyészõ arisztokraták sorai között is születhetett sok genetikailag
leromlott csecsemõ, így a további saját elkorcsosulásuk ellen is védekezhettek
e módon. Talán mégis inkább létezõ valóság a Taigetosz-legendája,
mintsem nem.
Az ismétlés sokszor elõnyös kihatása okán említve meg, az ógörögök X hellén
nemzedékek, másként a mükénéi kultúra bukásában is magába olvasztja a
létszámban sokkal kisebb dór hódítókat. A vaskor harmadik szakaszában 1100-
800 között, a görög sötétkor végére ez a nemzetek egyesülése úgy jellemezhetõ,
hogy a dórok nemzetségileg beolvadnak a többségi népbe, vagyis együtt õk is
újgöröggé válnak. Viszont a kor elkerülhetetlen követelményének megfelelõen,
mentalitásában az ógörög világból egy újgörög világ keletkezik. Ennek hatásaként
az eredetileg a szeretet népe is harci jellegeket ölt magára. Elsõként a
dórok elleni védekezés kierõszakolja a hellenisztikus haditársadalom kifejlõdé-
sét, ezt dór militarizmussal ötvözve. Általa a klasszikus görög korban az újgö-
rögök is hódítókká, gyarmatosítókká válnak a maguk földrajzi térségében,
példaként a Fekete-tenger mentén létesült görög városok sora, majd Szicíliában
és más földközi-tengerparti területek városállamait hozzák létre. Így válnak az
elsõdleges úrnépek a meghódításuk következtében, identitásukat (õsi azonossá-
gukat) vesztve õk is – de csak részben, mert a kegyetlenségük nem az asszír –
maguk is hódító népekké.
E fejezetben tegyük fel még egyszer azt a kérdést: hogyan keletkeztek a dór
népek? Az egyszerû válaszokat az elõzõ fejezetekben már érintettük. A dórok
származásilag a föníciai, szíriai népek egy törzsi részlege. Miként a mítoszokból
ismerjük, Hellén õsatya harmadik fiának, Dórosz kisázsiai királynak a népe,
akik dél-anatóliai eredetûek. Ha egy történeti térképen megnézzük, akkor a
területük a Fönícia államszervezet északi részét, lényegében a mai Szíria területét
jelenti. A térképrõl az is azonnal látható, hogy a dórok õshazája pontosan
egybeesik az asszír Ninive, a szíriai Karkemis és a Földközi-tenger partján levõ
Tarszosz képzeletbeli tengelyével, vagyis Dél-Anatólia vidékével. Kr.e. 1316-
ban az asszír militarizmus második újjáéledésével ez az a terület, amit a hódítók
ismét elfoglalnak, a tengerhez való kijutásuk érdekében. Fontos magyarázat,
ezen a területen, amit az elsõ vagy Óasszír Birodalom már 1000 évvel ezelõtt is
hódoltatott, a lakosságot asszír módra átnevelik. Igaz, hogy az óbirodalmuk
bukása után ez a terület is felszabadul, de e népek õsiségének az elvesztésével,
az ott lakók immár visszavonhatatlanul asszír jellegeket vesznek fel. Majd
amikor az õsiségüket vesztett nép másodszor is asszír uralom alá kerül, végérvényesen
dór mentalitásúvá válnak.
Az asszírok egyéniségét ismerve, az elfoglalt népek vezetõ erõit elfogják, és
aki nem hódol be, azokat elpusztítják, és helyükbe az õ megbízható embereiket
ültetik. Esetünkben, hogy Dórosz melyik kategóriába esett, nem nehéz kitalálni.
Ha a mítosz valóságot ír le, és Dórosz valóban Hellén harmadik fia, akkor egyszerû
a képlet. Az asszírok elfogják a vezért, és valami hatásos módon a saját
szolgálatukra kényszerítik az addigi õsi úrnépi híres leszármazású katonai vezetõt.
Meghódolva, valószínûleg a nyakába ültetik az asszír királyi felügyelõket,
hogy az elfogadott fennhatóságot semmi módon se tudja megszegni, és a továbbiakban
az õ parancsaikat kell végrehajtania. Miként tudjuk, az asszír szolgálat
jutalma a gazdagság, az elfoglalt õsnépek kincseinek elvételével a pompa
és az élvezetek hajszolása. Aki egyszer ezt megélte és elfogadta, már õ is mentalitásában
asszírrá válik. Innen pedig már nincs visszaút. Ha ilyen eset mégis
megtörtént az úrnépek javára, akkor azt a vezetõt a teljes rokonságával együtt
az asszírok kiirtották, ha nem tudott idejekorán idegen országba menekülni a
családjával együtt.
Most, hogy megismertük az asszíroknak a meghódított vezetõk beolvasztási
gyakorlatát a birodalmukba, nézzük meg, mi történik a népekkel. Feltártuk,
hogy az eredeti vezetõ erejüktõl megfosztva integrálják az õsnép társadalmi
erejét. Így támadt fel a semmibõl, maga a dór katonai nép is. Eredetükben õk
még a ró = róna vagy rovó köristen népei voltak. Az õsnépeket erõszakkal
rabszolgákká fokozzák le, és az elfogásukat követõen a nevük is ellentetté: ród
= dór, változást szenved el. Így jelezve a világnak, hogy õk a továbbiakban már
szembefordultak az õsnéppel. A fordított hangalakú névváltozás azt jelzi mindenki
felé, hogy immár a saját testvérnépeik ellenében is hajlandók háborút
viselni. Természetesen asszír parancsnoksággal. A gyökeres 180 fokos vallási
megváltozásról itt nem szólva, azt már alaposan megismertük az elõzõekben.
Egy-két bekezdésnyi teret engedjünk meg magunknak, a Ménróth és a Nimród
nevek eredettörténetének a tisztázása érdekében. Egyes források szerint
Nimród király városa volt a sumériai ÚR (British Encyclopédia, Jewish
Encyclopedia), ami azt jelentette, hogy „Isten városa”. Az ÚR szó ma is használatos
a magyarban az Isten-fogalom megjelölésére (õskereszténységben: ÚR
= Napisten). Az Úr város létezése régészetileg bizonyított, de az még nem,
hogy vajon volt-e Nimród nevû királya a városnak? Ha volt is ilyen nevû kirá-
lya Úrnak, akkor az már csak az asszírok általi elfoglalása során uralkodhatott a
városban.
A Biblia szerint Nimród, a vízözön utáni elsõ király, a 10.1-32-bõl részlet:
„Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén.
Errõl a földrõl kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét, Rehobót-Írt, Kálét és
Reszent – Ninive és Kále között –, vagyis a nagy várost”. Ninive város, mint az
asszír imperializmus fõvárosa megalapítójáról pontosan megállapítható, hogy õ
már nem úrnépi, hanem asszír uralkodó volt.
Ugyanígy a kutatásaim szerint Nimród az már nem magyar névszó, mert az
asszír kultúra ezt is "asszírosította". Ennek okán szintén egy az õsnyelvbõl
átvett fogalommal állunk vele szemben. Mégpedig az õsi MENRÓTH (Ménrót)
babiloni magyar fejedelmi névbõl képezte a Mezopotámiában kialakuló asszír
nyelv a Nimród király legendáját. Vagyis ezt is az ómagyar kultúrából emelték
át, mint az Arthur legendáját az angolok. Hasonlítsuk csak össze a két nevet:
Ménróth = Nimród? Szinte megdönthetetlen bizonyíték a szóetimológiája, mert
ez is egy beszélõ szó, az alábbi szótagolás szerint: Men-ró-th. Az elsõ szótag:
Men = magyarul a Menny fogalmunk szógyöke, mely asszír átírásban és megfordított
szórendben már Nim-re változott. Talán emlékszünk még, melyik
példaszavunkban jelenik meg ez a szógyök? Igen, a maratoni harcos utolsó
mondatában. Tovább elemezve, a második szótag is magyarul van írva: -ró- =
ír, rovás jeleket vagy köröket rajzol, de tágabb értelmében a róna fogalmát, a
Köristen vagyis a Napisten országának a kör sziluettjét jelenti, ahogy a magyar
korona fogalmában is benne van. A szóvégi -th = teremtõ-hon mozaikszavaként
került a fogalomba. A szemita nyelvekben a szóvégi -t- betû kiejtése általában -
d- hangra változik, mint például a németben: Tod (halál) kiejtése: To:t. A Nimród
képzésében értsd szintén visszafelé a folyamatot. Így juthatunk el arra a
felismerésre, hogy a Nimród kincsek azok valójában MENRÓTH egykori magyarul
beszélõ mezopotámiai, valószínûleg Babilon (Suméria) úrnépi fejedelme
(kettõshatalmi) kincseit jelentik. Összeolvasva: Menróth = Mennyei-Napistenországának-fejedelme,
és nem a királya õsmagyar nyelven. Akkor mit is jelent
Nimród, és ki tette hozzá a királyi jelzõt? Ugyancsak mennyei eredetû uralkodó,
az asszír Ninive királya, az indoeurópai másodlagos nyelvek (asszírok majd
perzsák) szóképzése szerint ered. Irak késõbbi királyi meghódítói! Vajon van-e
Nimród keletkezésére etimológiai magyarázata a szemita nyelveknek? Bizony
nincs! Most csak ennyit a totális történelemhamisításokról.
Ha figyelmesen olvastuk az elõbbi bekezdéseket, akkor arra is pontos utalást
tettünk, hogy az asszírok maguk nem is voltak a szó szoros értelmében vett
népek. Õk csak egy katonai uralkodó rétege volt a korának. De nem ám akármilyen
réteg, hanem csakis uralkodásra hajlandó réteg. Miként Sarrukín elsõ kirá-
lyukról tudjuk, mert szintén elsõként a világon, egy 5600 fõs állandó hadsereget
alkotott az akkádok népébõl. Majd ebbõl a seregbõl nõttek ki a hódítások kü-
lönbözõ vezérei és belõlük alakul ki maga az arisztokrácia magja is. Akik mint
uralkodó osztály, egészen máig átmentegették hatalmukat, és most is az õsi
parancs szerint a világuralom megszerzése a céljuk. Ahogy most megismertük:
akkor kik is a globalizmus mint a legkárosabb emberi eszme megalkotói? Eredetük
bizony visszanyúlik 4390 évre, Sarrukín királyi családhoz és az elsõ
ötezer-hatszáz alattvalójához, akiknek a leszármazottai máig uralkodnak az
emberiség többségén.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/







Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.87 másodperc
1,628,811 egyedi látogató