Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az evolúció körelmélete

Hírek


A fajunk a teljes faji kifejlődésének korába lépve – a körfejlődés második
negyedében – az ősközösségének a végére belakta az egész földet. Ha az
egyedszámának a további felszaporodása ezzel együtt megállt volna, ma
nem lenne semmi bajunk sem a vilá- gon, mert a fajunk még mindig az
emberiség boldog aranykorában élhetné életét. De a felszaporodása a
természettörvények működése következtében sajnos nem állhatott meg. És ez
vezeti el a fajunkat a fejlődése harmadik, kifejlett negyedének a megéléséhez.
A földi bioszférát belakva, az életviszonyaiban elkülönül a két történelmi embertípus,
a telepes úrnépek és a nomád pásztornépek. Miként már kimerítően
megtárgyaltuk, az őskori fenntartható élet matriarchizmusa a növekedés kényszeréből
az újkori fenntartható fejlődés patriarchizmusára változik, és ennek
következtében fajunk belép az emberiség háborús társadalmi korába, annak
minden negatív következményével együtt.
Miáltal a patriarchálissá váló világunk nem találta meg a jó megoldást a gradációs
robbanásunk és környezetpusztításaink visszafejlesztésére – a már többször
leírt 180 fokos társadalmi fordulattal – letért a fejlődése körútjáról. Ezáltal
a fajunk harmadik életszakasza csak igen rövid időszakra sikeredett, mert alig
ötezer év után, nem a körfejlődésének az utolsó negyedébe, hanem az önelpusztításunk
zsákutcájának korszakába jutottunk el. Ha most sem találjuk meg a
saját csapdánkból való kivezető utat, és az ábrán jelzett vargabetűvel nem tudunk
visszatérni a körfolyamat harmadik negyedébe, akkor innen immár egye-
nesen, levágva a körciklus beláthatatlan időtávlatait, a fajunk kihalásához vezető
negyedik életszakaszunk végpontjára juthatunk el, a fejlődési zsákutcánk
végére. Tovább nem részletezve, csakis azt a bioszférán túlterjeszkedő emberi
gradációs robbanást említem a bajunk legfőbb okozójának, ami egyben a környezeti
katasztrófahelyzetet is elő fogja idézni a számunkra.
Egy nagyon fontos filozófiai magyarázat tartozik az előbbi körfejlődési folyamat
megindokolásához. Ugyanis a harmadik negyed önpusztító életmódjá-
nak a kialakulása nem a mitológiai szereplők cselekedeteitől vált függővé. A
versengő hímuralom világméretű elterjedése és győzelme az egykor sokszoros
túlerőben levő ősnépek felett, senkinek sem a kiemelkedő IQ-jából ered. Ahhoz,
hogy a bioszférában egy ilyen önpusztító életforma elterjedhessen, annak
alapos evolúciós okának kell lennie. Ugyanis az egyre szaporodó emberiség
életfenntartása, létszükségletekkel való ellátása, kizárólagosan a társadalmak
férfihatalmúvá váló egyeduralmában volt csak megoldható. Mégpedig az emberiség
kényszertermelési viszonyokra való átállításával, a rabszolgatartó termelési
viszonyok fizika erőszakkal való kikényszerítésével. Ez a tudományos
magyarázata a pogány világunk evolúciós sikerének. Mert ne gondolja senki
sem, hogy a feudalizmus vagy a tőkés termelési mód, de akár a félresikeredett
szocializmus az nem rabszolgaság? Bizony az, csak ma pénzhatalmú rabszolgatartó
intézménynek nevezhetjük a modern fogyasztói társadalmunkat. Mert aki
ma nem akar, vagy nem tud dolgozni, az vagy éhen hal, vagy a legszegényebb
lesz a társadalomban. A Föld/hétmilliárd emberi lélekszámánál, ma már aligha
lehetne visszamenni a természetbe, és ott gyűjtögetésből próbálni meg életben
maradni.
Azzal zárhatjuk az előző társadalmi tételünket, hogy az emberiség gradációja
hozta magával a kényszertermelési módra való áttérés kollektív szükségszerű-
ségét, és amit csakis a hím egyeduralmú társadalmi rend volt képes megvalósí-
tani. Ezért szögezzük le: a természettörvényekből adódóan, a patriarchális
társadalmi hatalomváltás a fajunk utóbbi ötezer éves evolúciós szakaszának
szükséges, de mégis negatív terméke. Ha társadalmi törvényszerűség volt a
megjelenése, az eltűnése is csak a fajunk negatív fejlődésének a megváltoztatá-
sával érhető el. Ebből következően, az ember előidézte környezeti katasztrófa
veszély helyzetére is a fejlődés törvényszerűségében található meg a megoldás.
Ha mi szeretnénk visszatérni a fajunk őskori példája alapján egy újabb aranykorba,
csak egyféleképpen tehetjük meg. Valami nagyon gyorsan az emberiség
káros gradációját meg kell állítani, és a Föld lakosságát a jelenlegi tizedére
vagy századára kell csökkenteni. Ekkor, és csak ebben az esetben lehet rá némi
esélyünk, hogy visszatérhetünk egy vargabetűvel a körfejlődés harmadik negyedének
folytatásához. Csak és kizárólag a második negyed társadalmi gyakorlata
újra alkotásának tudományos elvével, és természetesen a modern elemekkel
kiegészített matriarchális aranykori viszonyai harmadik negyedének a
folytatásában. De csakis még a Föld erőforrásainak a teljes felélése előtt, mert
ha eddigre nem sikerül fajunknak ezt a fordulatot megtenni, akkor bizony vesz-
tettünk, és a körfejlődésünk a zsákutca végén visszatér az anyaföldbe, ahonnan
eredtünk.
A görög mítoszok és a magyar mondák fejlődéstörténete szintén az előbb ismertetett
körelmélettel magyarázható. Az első körnegyedben kifejlődik az ősanyai
teremtés hitvilága. A második negyedben létrejönnek a matriarchális hit
és társadalmi viszonyok. A harmadik negyedben a felszaporodó nemzetségek
már nem tudnak megélni a maradék territóriumaikon. Kétfelé szakad az emberi
faj. Elkülönülnek a telepes ősanyai kultúráktól a nomád és pogány pásztorné-
pek. A két egymással össze nem egyeztethető embertípusnak az életmódjából
adódóan, a társadalmi összeütközése az emberi gradáció gyorsulása okán elkerülhetetlen.
A harmadik negyedben az ember a saját faja farkasává válik. A
Föld erőforrásainak felhasználásában, a természetes fejlődési egyenlőtlenségek
kiegyenlítődési törvénye okán, a gazdagabb társadalmaktól erőszakkal elveszik
a többletet, és a rabszolgasággal kifejlődik a patriarchális társadalmi és vallásviszonyok
uralma. Csakhogy a rabszolgatartó termelési mód fenntartása, kizá-
rólag a militarizmus megkövetelte fenntartható fejlődés ideológiájával lehetsé-
ges. Az ennek az érdekében megvívott háborúk mindig több és több erőforrást
igényelnek, beindul az a társadalmi spirál, amit ma a fegyverkezési versenynek
nevezünk. Általa a maradék földi erőforrások is felhasználásra kerülnek, és a
vége az lesz, hogy a harmadik negyedben mindent felélve már hiába szeretnénk
az aranykor anyajogú társadalmát visszaállítani. Ha a túlfejlődésünkkel feléljük
a jövőt, akkor az időnk végére érünk, már semmi esélyük sem marad a megújulásra.
Legalábbis ebben a civilizációnkban.
A közös görög és a magyar őskort és ókort az első két fejlődési fázis jellemzi.
A harmadik fázis során különöl el a két őskultúra egymástól, hogy a görögöknél
3 ezer évvel ezelőtt átforduljon a 180 fokos apatiszteletű rabszolgatartó
kultúrába. Ugyanez a fázis a magyaroknál 2 ezer évvel későbben, majd csak a
nyugat-európai feudalizmus (= római rabszolgatartás reformja) átvételekor, I.
Szent István megkoronázásától zajlik. De ekkor gyorsan és alaposan. Felvethető
kérdés: az így szétvált két őskultúrai ág, a fejlődés során még egyszer egyesülhet-e?
A felelt rá: ez annak a függvénye, képes-e az emberi faj visszafordulni
a fejlődése helyes útjára, az őskultúra modern újraalkotásába, vagy nem.
A görög és a magyar kultúrák ilyetén szétválásának a társadalmi folyamatá-
ról, annak most egy igen érdekes párhuzamát szeretnénk még bemutatni. Elemeztük,
hogy a görög ókor magas szintű Mükénéi-kultúrája a hódító dórok által
majdnem elpusztul. Ami a sötét görögkor, a görög-dór összeolvadás időszaká-
ban alig működik. De mihelyt a dór kisebbség beolvadt az ógörögökbe, az alvó
műveltségük is újjáéled. A görög sötétkor végére még egyszer felvirágzik az a
magaskultúra a Kr.e. I. évezredben, amelyet ősi eredetéből klasszikus görög
kultúrának ismer a történelem. Ami a filozófia, a tudományok és a képzőművé-
szet utánozhatatlan művelésében öltött testet. Ez a szárnyalása Kr.e. 800-148-ig
tart, amikor is elfoglalja országukat egy hasonlóan hódító impérium, a Római
Birodalom. Ekkor ismét véget ér a görög kultúra felfénylése, és elkerülhetetlen
sorsaként örök homályba süllyed. A rómaiak elvették, átvették a görög tudást,
és a maguk számára fejlesztették tovább. A rómaiak műveltségében élt tovább
az újgörög szellemiség.
Most nézzük meg a vele kapcsolatos átalakulás párhuzamát Európában. A
Nyugatrómai Birodalom Kr.u. 476-ban megbukik. Az indoeurópai történészek
ettől az évszámtól számítják Európa sötét középkorát, mely tart 1517-ig, a
reformáció kezdetéig. Az évszámokból látható, hogy a görög sötétkor alig 400
évig, addig az európai sötétkor mintegy 1000 évig zajlik. Európában is ugyanazt
jelenti a sötétkora, vagyis Róma bukása egyben a kultúra hanyatlásával járt
együtt. De mi okozta ezt a társadalmi elsötétülést? Ugyanaz a társadalmi változás,
mint Görögországban. Csakhogy itt már nem a dórok, hanem az időközben
latinná és a már indogermánná és indoszlávvá (szarmatává) váló további asszír
hódító népek rablóháborúi okozzák. Ezekben a háborúkban sorra meghódítják
Európa őslakóit, az addig ómagyarul beszélő úrnépek államait, Oroszországtól
Írországig mindenhol, kivéve az ezredik évig Magyarországot.
Ebben az ezer évben zajlik az a görögországihoz hasonló úrnépi X hódítók
népeinek az összeolvadási folyamatai szerte Európában, ami a kontinens sötét
középkorát jeleníti meg. Miként írtuk, a görögöknek sikerült megtartani legalább
a görögségüket, így a Görögország nevüket. Addig a többi európai úrnépnek
még ez sem sikerült, ezért is folyt itt ezer évig a két történelmi embertí-
pus összeolvadása új nemzetekké. Példaként csak említsük meg, hogy hasonló-
képpen lettek a britónokból angolok, a gallokból franciák, a polákokból lengyelek,
a morvákból csehek, a Hórusz fiaiból oroszok, és így tovább. Még egyszer
írjuk le, hogy Európában másodikként csakis a kárpát-medencei hunmagyarok
voltak képesek a görögökhöz hasonlóan az ősi névszármazásukat legalább
megtartaniuk.
Mihelyt a hódítók beolvasztják az ősnépet a saját alattvalóikká, kezd rendeződni
a két nép együttélése egy új nemzetben. Majd csak ez után kaphat ismét
erőre a hódítók által elnyomott őskultúra. E népkeveredésben szintén az ősi
vallás elnyomása, a római kereszténység erőszakos térhódítása okozta, hogy
megállt a fejlődés Európában. Sőt a visszafejlődésből a kibontakozás útja hasonlóan
a göröghöz, az ősnépi kultúrából a társadalmi gyakorlatba visszahelyezett,
az úgynevezett reneszánsz és a humanizmus eszméinek terjedése lett.
Bizony, mint a görögöknél a klasszikus kor! Ugyanis a reneszánsz inkább az
őskeresztény vallásforma néhány ősi elemének, a kezdő szótag szerint a Re =
fényimádat (Napisten) visszavételére felé irányult, addig a humanizmus eszmeisége
bizony az anyajogú társadalom emberszeretetére, a szeretet népének az
ősi életfelfogásából eredő öröksége néhány részének a visszaszerzésére irá-
nyult.
A reneszánsz és a humanizmus mozgalmai majd a felvilágosodás filozófiai
eszmeiségében öltöttek testet. Ugyanis a 17-18. századok gondolkodói ismét az
értelmet próbálták a tudati központba állítani, szembe a hódítók erőszak alapú
versengéseivel. A felvilágosodás lényege, hogy a középkori intézményekben
eddigre kialakult szokások és erkölcsök kritikai megkérdőjelezésével Európa
népeit, az irracionalitás, a babonák, az ellenállók elpusztítása, a boszorkányok
elégetése és a zsarnokság ellenében, ismét a fejlődés útjára vigyék. De tegyük
gyorsan hozzá, ha nem lett volna egyre erősödő igény az elnyomott és közben
felszaporodott úrnépi tömegek jobb életkörülményeinek a követelésére, Euró-
pában még részben sem diadalmaskodhatott volna a felvilágosodás eszmeisége.
A humanizmus, a reneszánsz és a felvilágosodás kora, mint már tudjuk, nem
voltak átütő sikerű mozgalmak. Egy kicsit lazítottak az elnyomatás gyeplőjén
az arisztokrácia urai, s más semmi. A társadalomtudományok továbbra is a
legsötétebb, az újkor pénzhatalmú cenzúrája alatt sínylődnek, mert változatlanul
a patriarchális vallások befolyásán belül maradt. Addig a természettudományok
a népesség ellátása miatti kényszerítő erő következtében az ipari forradalommal
kilendült a középkori sötét állapotából. Összegezve, a világ újkori
haladása igencsak félresikeredetté vált. Mindennek a következményeit az előző
gondolatmenet alatt már érintettük. Még annyi tehető hozzá, hogy a világ oly
mértékben távolodott el mára az ősi matriarchális világnézetétől, a szinte minden
téren téves és hamis társadalomtudományi felfogások csapdájában, hogy
semmi esélyünk sem látszik visszafordulni oda, ahol elvesztettük egykoron az
emberiség aranykorát. A pogány patriarchális világ a teljes győzelme előest-
éjén, tíz körömmel oly szilárdan uralja az általa elferdített emberi tudatot, az
idealizmust, hogy ebből semmi erő és senki által sem látszik engedményt tenni.
Befejező gondolatként egy egyetemes diagrammal szeretném bemutatni
mindazt a fejlődési folyamatot, ami a könyvben végig követte fő mondanivalónkat.
A következő oldalon az 5. táblázat mélységesen objektív mondanivalója
értelemszerűen azt ábrázolja, hogy ötezer évvel ezelőtt ezt a hatalmas
Indomediterránia tájegységet, az Indus-folyótól egészen Írországig, és a hozzá
tartozóan Észak-Afrikát a Nílus-medencéjével, ezek emberileg lakható területeivel,
az ómagyar úrnyelven beszélő ősi úrnépek lakták egyöntetűen, és tették
kultúrtájjá. Az ábra középső egyenes vonala idősorán pontosan követhető, hogy
az ötezer évvel ezelőtti száz százalékos állapotból hogyan váltak az ősi úrnépek
által lakott területek arányszáma mára 1%-os mértékűvé, a mai Magyarország
fennállásában. Alig láthatóan a kétezredik év középen a baloldali háromszög
lecsökkenését jelző középső piciny szakaszává. Félreérthetetlenül jelzi az egymásba
hatoló háromszögek ábrázolása, balról jobbra az úrnépi arány csökkené-
sét, és a jobbra táguló másik háromszög az asszír hódító népek államhatalmai
által uralt területeik növekedését.
Az így bemutatott földrajzi terület államainak változásairól egyértelmű a diagramunk.
De vajon mi lett a sorsa az évmilliók óta itt lakó ősi népességgel?
Vajon magyarázható-e ezzel az ábrával a népességváltozások létszámviszonyai
is? A két kérdésre adható válasz bizonyos meggondolást igényel. Miként a
könyvben is többször leszögeztük, az ősi úrnépeket nem pusztították ki 99%-
ban az asszír hódítók.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.14 másodperc
708,880 egyedi látogató