Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Indoeurópa társadalmi átalakulásának diagramja

Hírek


Azt is tudjuk, a hódítók csak egy katonai hatalom legfelsőbb szintjeit, az
arisztokrata és katonai osztályukat képviselték. Így az ő személyes kiszolgálá-
suk és a háborúik további megvívásához sok-sok ember munkája és közkatona
kellett. Ezért az elfogott őslakosság felé mindig a beolvasztás társadalmi gyakorlatát
alkalmazták. Kivéve az ellenállókkal és az ősnép vezető ereje, vagyis
az ősvallása képviselőivel. Őket bizony sokszor a legkegyetlenebb módon,
például: élve megnyúzással, nemi csonkítással, később már keresztre feszítéssel,
boszorkányégetésekkel, karóba húzással vagy kerékbe töréssel és a fegyvereik
segítségével kardélre hányják. A megmaradó köznépességet ilyen és ehhez
hasonló fegyelmező eszközökkel kényszeríthették a szolgaságuk elfogadására.
Ha már kialakulhattak ezek a kegyetlenségek az emberi viszonyokban, rá kell
mutatnunk azok eredetére és történelmi kialakulásuk szükségszerűségére. További
példaként vegyünk egy biztosan újgörög eredetű, elképesztően kegyetlen
kivégzési mód leírását. Valószínűleg sokan nem ismerik, vagy eddig nem ismertük
a RÉZBIKA történetét. A kevésbé ismertsége azzal magyarázható, hogy
azok is igyekeztek szégyenükre elhallgatni a dolgokat, akik alkalmazták egykoron.
A rézbika történet lényege, az athéni Perillosz találmányát a klasszikus
görögországi gyarmatosítás korában Szicília déli partján dór telepesek
(Aineiász utódai) építette Agrigentum városának türannusza, Phalarisz (Kr.e.
570-554) alkalmazta a szigetén elsőként, magán a megépítőjén próbálva ki a
szerkezetet. De vannak adatok arról is, hogy már Kr.e. 11. században Zeusz
ellenségeinek megfélemlítésére is használták Görögországban a dórok, a hatalmuk
megszilárdításának érdekében ezt a módszert. A legendát Lukianosztól
(Kr.u. 120-185) ismerjük. Phalarisz király is indoeurópai eredetű uralkodó,
emlékezzünk csak vissza a trójai menekülők megfordulására a szigeten. A kegyetlen
király a története szerint közelről is megismerhette ezt a kivégzési módszert,
mikor a következő trónkövetelő őt is a rézbikában megsütve tette el az
útból. A réz vagy vasbika lényege: az elítélteket egy fémszerkezetbe zárták,
majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, melynek fején speciális fúvókás szerkezetet
alakítottak ki, melynek köszönhetően az áldozatok sikoltozása a bika bőgé-
séhez hasonlatosan felerősítve jutott el a megfélemlítendő őslakossághoz. A
késő római időkig számos ókeresztény úrnépi mártír is a bika áldozatául esett.
Annak érdekében, hogy a bizonyításunk élőbb legyen, a Müncheni Egyetem
ókor professzorának Martin Zimmerman könyvéből: „Extrém erőszak az ókori
képeken és szövegekben” című könyv megállapításaiból egy gondolat. A könyv
szerint helyesen, a brutalitás igazi mestereinek az asszírokat tekinthetjük, akik
igencsak részletesen tudósítottak ellenfeleik kegyetlen kivégzéseiről. Talán már
egységesült a kép, hogy az asszír hódítók, így a dórok is, azok a történelmi
szereplők, akik a hódításaik során megszerzett ősnépek feletti társadalmi hatalmuk
megtartása érdekében, minden addig elképzelhetetlen eszközöket és
módszereket bevetettek. Természetesen egyszer a saját uralkodó családjukban a
hatalmi harcok megvívása érdekében, de másodszor leginkább a rabszolgasorba
kényszerített úrnépek lázadásainak a megelőzése és letörése érdekében. Hiszen
az ősnépnél, a szeretet és tudás úrnépeinél semmilyen erőszak sem szükségeltetett
a boldog aranykori életük megéléséhez. A bemutatott példák a patriarchá-
lissá átfordult világban, a hódítók legerősebb vezérhím státuszának megszerzé-
se érdekében kerültek kidolgozásra és alkalmazásra, a hímversengés „modern”
megoldásainak torzójaként. A mai ismert fogalomban, a holokauszt (teljesen
elégő áldozat) eredete valahogyan ide visszavezethető gyakorlata a torz erkölcsű
világunknak.
Ha azt keressük, hogy kik ellen is szóltak ezek a kegyetlen megtorlási mó-
dok, akkor a rézbika fogalmában a bika szón van a hangsúly. Már tudjuk, hogy
a bikakultusz és annak vallási szertartásai bizony az elsődleges matriarchális
úrnépek kultúrájában keletkezett. A Zodiákus csillagképek ismeretéből azt is
tudjuk, hogy az indoeurópai asszír népek Kos (Ariesz) csillagképe előtti, a Bika
(Taurus) csillagkép kozmikus hónapjának tiszteletéből ered. Mégpedig Kr.e.
4320-2160 évek közötti időszakból, egészen biztosan Egyiptom ősvallásában
keletkezett hitelv, amikor a legnagyobb ellenségeik, az asszír népek még csak
nem is léteztek. Tudunk az egyiptomi bikakultusz jelentőségéről, jellemzően az
Ápisz-bika múmiái is megtalálhatóak a sírkamráikban. Ismerjük e csillagászati
jelenségre felépülő hit és államelv elterjedését Kis-Ázsiára, ahol egy Taurusz
állam is szerveződött általa. De a Minószi-civilizációban is központi jelentősé-
gű, minthogy a kulturájuk végét jelentő Minotaurusz megölése is azt fejezi ki
az asszír hódítók által, hogy vége a bikatotem tiszteletnek, helyébe az Ariesz
került. Majd a spanyol bikaviadalokban is az ősnép vallási megtörési szándéka
adta a római-asszír hódítások után eltorzított bikaölések ünnepségének az elvét.
De itt, az úrnépek szerencséjére, többségében a bika végezte a serpenyőben.
Már ennyi történelmi ismeret mellett is bátran kijelenthetjük, hogy a rézbika
kivégzési és megfélemlítési módszer kizárólag az ősi úrnépek elleni megtorlá-
sok érdekében találtattak fel, hiszen a kissebbségben uralkodó asszír hódítók,
mindig féltek az ősnépek gyakori lázadásaitól.
Visszatérve az előbbi két kérdés megválaszolásához, az alábbi feleletet lehet
adni rájuk. Az ősnépi lakosság nagyobb része, becslés alapján mondható, a
háromnegyede bizonyosan túlélte a hódításokat. Amely nemzetségeket elfogtak
az asszír hadak, azokból szolga és katonai segédnépeket formáltak, az új apajogú
vallásuk elfogadtatásával. Aki tudott, és amíg volt hová menekülniük, a
mezopotámiai őslakosság egy része felkerekedett és Európa felé, a hidegebb
éghajlatok felé vette az útját, követve a csodaszarvasát. De itt sem élhettek
sokáig zavartalanul, mert a hódító asszírok ide is utánuk mentek. Délről a megismert
asszír-latinok, kelet és északkelet felől a már említett indogermánok és
indoszlávok (szarmaták), addig Mezopotámia körzetében az ugyancsak asszí-
rokból eredő perzsák, az iszlám arabok és a törökök hódítanak.
Ezenképpen adódik elő az a helyzet, az eddig tudományosan ez irányban nem
kutatott indoeurópai világképnél, hogy ugyan az ősnép államainak 99%-a elpusztul,
de a népessége háromnegyede részben túlélve a pusztításokat fennmaradt.
Továbbra is becslésre alapozva kijelenthetjük: igaz, hogy államainkat egy
kivételével (Magyarország) mind elpusztították a hódító nomád népek, de az
alapnépesség, a térség lakosságának a vérvonal arányszámában az úrnépi
vérvonal még ma is meghaladja Indoeurópa össznépességében az 50%-ot.
Példaként szemléltetve, hiába beszélünk ma már angol, francia, német, orosz,
perzsa és így tovább népekről, azoknál minden esetben ősi leszármazású, nemzetséget
és nyelvet váltott úrnépi leszármazottak többségi vérvonala csörgedez.
Miként a lengyel vagy a bolgár, de a görög testvéreinknél is. Csak szemlélet
kérdése, hogy hogyan gondoljuk az ősiséget. Úgy e, mint a görögöknél – de
részben a magyaroknál is –, a hódítók kényszerrel megváltoztatják a nyelvet, és
új népi identitást váltanak ki? De ettől függetlenül Indoeurópa egészében ma
élő emberek, még mindig többségében úrnépi leszármazottak vagyunk, ha már
nem is tudunk róla.
Ha még egyszer a diagramra tekintünk, bátran kijelenthetjük, hogy a trójai
háború időszakában, Európában Kr.e. 1180 körül, alig 3190 éve, még száz
százalékban azok a népek lakták kontinensünket, akiket a könyvünkben az ősi
úrnépek leszármazottaiként írtunk le. Továbbá értelemszerűen azt is tudjuk,
hogy az asszír államforma ekkor még csak Mezopotámia középső térségeiben
éli a virágkorát. Pontosítva, Európa e kérdéses időszakában, a lakossága még
teljes körűen és azonos nyelvűként: ragozó ősnyelvet beszélő, egynemzetiségű,
egységes őskeresztény kultúrájú, elsődleges matriarchális társadalmi és vallásformában
élő, békés és akkortájt már termelő nagyállattartó és földművelő,
letelepült életformájú úrnépi törzsek leszármazottaiból álltak. Hogy miért úrné-
pek? Miáltal olyan hogy magyar törzsnév – mert a magyar fogalom az eredeté-
ben egy vallási eredetű névszó – ilyen formában akkor még nem szerepel kö-
zöttük, ezért kellett egy összefoglaló fogalmat találni a leírásukra.
A trójai időkben tehát az elsődleges úrnépek lakták még Európát, az Urálhegységtől
Írországig egységesen, és az ő munkájuk változtatta kultúrtájjá a
kontinensünket. Szemben Közép-Ázsiával, ahol már ez időben megjelentek az
asszír hódítás népvándorló törzsei, hogy majd Európában az elsőként elfoglalandó
ógörög törzseknél, mintegy hídfőállás megszerzésével hozzákezdjenek
Mezopotámia után Európa megszállásához. Csakhogy ez elsőre nem sikerült
nekik, ezért kellett találniuk egy másik útvonalat a hódítások folytatására, ami a
Római Birodalom megvalósulásában öltött testet.
Tegyük fel még magunknak azt a kérdést is: akkor mely nemzetnek van a
legtöbb rokonnemzete Eurázsiában? Bizony annak a leginkább egyedüli, rokontalan
nemzetnek tartott magyaroknak, és velünk párhuzamosan természetesen a
görög nemzetnek. Hiszen minden indoeurópai nemzet lakosának ereiben, átlagosan
több mint 50%-ban ma is úrnépi vér csörgedezik.
Egy gondolat erejéig azért fejezzük ki általunk az utókor nagyrabecsülését –
az asszír hódító népek elleni vívott önvédelmi háborúk férfi harcosai mellett – a
női szereplők dicséretével is. Miként a nagy férfi harcosok közül, hogy csak
néhányat említsünk: III. Ramszesz, Agamemnon, Nagy Sándor, Hannibál,
Atilla, Baján, Álmos és Árpád elévülhetetlen érdemeket szereztek az ősnépek
fennmaradásáért. Ugyanúgy női hadvezérei is voltak ennek a világméretű küzdelmeknek:
kezdve a sorban az Ősanya utolsó megjelenésével Jeanne d’Arc a
francia Szent Johannával, tovább visszafelé az időben a palmürai Zenóbia királynő,
majd a britanniai icenusok Boudika vezetőjükkel, folytatva a görög
Gaia földistennővel, egészen az egyiptomi Hatsepszut fáraónőig. A még több és
nevében ismeretlen, a patriarchális hatalomváltás ellen küzdő nők közül emeljük
ki, a középkorban álnok módon boszorkányság vádjával megégetett, a nemzetközi
becslések szerint is mintegy 7 millió nő elképesztően kegyetlen halálá-
nak elítélését. A gazdaságilag prostitúcióra és megalkuvásokra kényszerített
nők tömegeinek szenvedéseiről már alig szólva. Bizony a pogányság csak ilyen
drasztikus módszerekkel volt képes Európa sötét korszakában a hatalmát stabilizálni.
Már csak remélni merjük, hogy ennyi pusztítás után sem veszett ki a
nők génjeiből a fajunk evolúciós szolgálata, a jövőnk megmenthetősége. E
megemlékezésről szóló bekezdésünket egy önvallomással zárnám. Ha mindazt
tudtam volna ifjú koromban az Ősanya tiszteletről, amit e könyvben is leírtam,
bizony akkor sokkal kifejezőbben, örömteljesebben kellett volna kimutatnom,
az akkor sem pislákoló szeretetemet Édesanyám, pontosabban a Szüleim iránt.
Remélem sikerült választékosan szemléltetni, hogy milyen mértékben maradt
fenn az őseink vérvonala napjainkig. De arra a kérdésre már talány a felelet,
hogy az ősi egészségesen természetalapú magyargondolkodás, mégis milyen
mértékben van jelen a világunkban? Az emberi tapasztalatok sajnos nem adnak
semmi okot a bizakodásra. Viszont egyet biztosan állíthatunk. Ha az emberiség
képes lesz a saját magára szabadított környezeti katasztrófa előtti helyzetéből
megmenekülni, akkor az csak a magyar gondolkodásmód segítségével válik
lehetségessé. Ugyanis őseink a fenntartható életről alkotott ideológiai rendszerükben
mindig pozitív logikával néztek a világra. A magyargondolkodás jelentése:
az úrnépek nem a valóságnak a hódítók általi magántulajdonokra szétszedése
idealista világnézetében látták a jövőjüket, hanem a dolgok természetmaterialista
világnézetével, a valóság minél ésszerűbb szerves egységben tartá-
sa módszerének a gyakorlatával. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a
magyar élni akarás gondolkodásmódja fennmaradt a mai generációkig. De ha
mégsem tud megbirkózni fajunk a technikai civilizációnk gyorsan romló élethelyzetével,
akkor már úgysem fogja megtudni a helyes választ senki sem. A
könyv mondanivalójában szerettük volna azt is érzékeltetni, hogy ilyen egyszerű
lenne az igaz történelemszemlélet feltárása, ha sokan akarnánk.
A jövő a magyarul gondolkodás reneszánsza! Higgyék el, a világ legegyszerűbb
dolga, csak mindenkinek élnie kellene már egyszer vele.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/



































Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.10 másodperc
708,898 egyedi látogató