Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 5

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 318
-> Legújabb tag: MichaelNeurn

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Indoeurópa társadalmi átalakulásának diagramja

Hírek


Azt is tudjuk, a hódítók csak egy katonai hatalom legfelsõbb szintjeit, az
arisztokrata és katonai osztályukat képviselték. Így az õ személyes kiszolgálá-
suk és a háborúik további megvívásához sok-sok ember munkája és közkatona
kellett. Ezért az elfogott õslakosság felé mindig a beolvasztás társadalmi gyakorlatát
alkalmazták. Kivéve az ellenállókkal és az õsnép vezetõ ereje, vagyis
az õsvallása képviselõivel. Õket bizony sokszor a legkegyetlenebb módon,
például: élve megnyúzással, nemi csonkítással, késõbb már keresztre feszítéssel,
boszorkányégetésekkel, karóba húzással vagy kerékbe töréssel és a fegyvereik
segítségével kardélre hányják. A megmaradó köznépességet ilyen és ehhez
hasonló fegyelmezõ eszközökkel kényszeríthették a szolgaságuk elfogadására.
Ha már kialakulhattak ezek a kegyetlenségek az emberi viszonyokban, rá kell
mutatnunk azok eredetére és történelmi kialakulásuk szükségszerûségére. További
példaként vegyünk egy biztosan újgörög eredetû, elképesztõen kegyetlen
kivégzési mód leírását. Valószínûleg sokan nem ismerik, vagy eddig nem ismertük
a RÉZBIKA történetét. A kevésbé ismertsége azzal magyarázható, hogy
azok is igyekeztek szégyenükre elhallgatni a dolgokat, akik alkalmazták egykoron.
A rézbika történet lényege, az athéni Perillosz találmányát a klasszikus
görögországi gyarmatosítás korában Szicília déli partján dór telepesek
(Aineiász utódai) építette Agrigentum városának türannusza, Phalarisz (Kr.e.
570-554) alkalmazta a szigetén elsõként, magán a megépítõjén próbálva ki a
szerkezetet. De vannak adatok arról is, hogy már Kr.e. 11. században Zeusz
ellenségeinek megfélemlítésére is használták Görögországban a dórok, a hatalmuk
megszilárdításának érdekében ezt a módszert. A legendát Lukianosztól
(Kr.u. 120-185) ismerjük. Phalarisz király is indoeurópai eredetû uralkodó,
emlékezzünk csak vissza a trójai menekülõk megfordulására a szigeten. A kegyetlen
király a története szerint közelrõl is megismerhette ezt a kivégzési módszert,
mikor a következõ trónkövetelõ õt is a rézbikában megsütve tette el az
útból. A réz vagy vasbika lényege: az elítélteket egy fémszerkezetbe zárták,
majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, melynek fején speciális fúvókás szerkezetet
alakítottak ki, melynek köszönhetõen az áldozatok sikoltozása a bika bõgé-
séhez hasonlatosan felerõsítve jutott el a megfélemlítendõ õslakossághoz. A
késõ római idõkig számos ókeresztény úrnépi mártír is a bika áldozatául esett.
Annak érdekében, hogy a bizonyításunk élõbb legyen, a Müncheni Egyetem
ókor professzorának Martin Zimmerman könyvébõl: „Extrém erõszak az ókori
képeken és szövegekben” címû könyv megállapításaiból egy gondolat. A könyv
szerint helyesen, a brutalitás igazi mestereinek az asszírokat tekinthetjük, akik
igencsak részletesen tudósítottak ellenfeleik kegyetlen kivégzéseirõl. Talán már
egységesült a kép, hogy az asszír hódítók, így a dórok is, azok a történelmi
szereplõk, akik a hódításaik során megszerzett õsnépek feletti társadalmi hatalmuk
megtartása érdekében, minden addig elképzelhetetlen eszközöket és
módszereket bevetettek. Természetesen egyszer a saját uralkodó családjukban a
hatalmi harcok megvívása érdekében, de másodszor leginkább a rabszolgasorba
kényszerített úrnépek lázadásainak a megelõzése és letörése érdekében. Hiszen
az õsnépnél, a szeretet és tudás úrnépeinél semmilyen erõszak sem szükségeltetett
a boldog aranykori életük megéléséhez. A bemutatott példák a patriarchá-
lissá átfordult világban, a hódítók legerõsebb vezérhím státuszának megszerzé-
se érdekében kerültek kidolgozásra és alkalmazásra, a hímversengés „modern”
megoldásainak torzójaként. A mai ismert fogalomban, a holokauszt (teljesen
elégõ áldozat) eredete valahogyan ide visszavezethetõ gyakorlata a torz erkölcsû
világunknak.
Ha azt keressük, hogy kik ellen is szóltak ezek a kegyetlen megtorlási mó-
dok, akkor a rézbika fogalmában a bika szón van a hangsúly. Már tudjuk, hogy
a bikakultusz és annak vallási szertartásai bizony az elsõdleges matriarchális
úrnépek kultúrájában keletkezett. A Zodiákus csillagképek ismeretébõl azt is
tudjuk, hogy az indoeurópai asszír népek Kos (Ariesz) csillagképe elõtti, a Bika
(Taurus) csillagkép kozmikus hónapjának tiszteletébõl ered. Mégpedig Kr.e.
4320-2160 évek közötti idõszakból, egészen biztosan Egyiptom õsvallásában
keletkezett hitelv, amikor a legnagyobb ellenségeik, az asszír népek még csak
nem is léteztek. Tudunk az egyiptomi bikakultusz jelentõségérõl, jellemzõen az
Ápisz-bika múmiái is megtalálhatóak a sírkamráikban. Ismerjük e csillagászati
jelenségre felépülõ hit és államelv elterjedését Kis-Ázsiára, ahol egy Taurusz
állam is szervezõdött általa. De a Minószi-civilizációban is központi jelentõsé-
gû, minthogy a kulturájuk végét jelentõ Minotaurusz megölése is azt fejezi ki
az asszír hódítók által, hogy vége a bikatotem tiszteletnek, helyébe az Ariesz
került. Majd a spanyol bikaviadalokban is az õsnép vallási megtörési szándéka
adta a római-asszír hódítások után eltorzított bikaölések ünnepségének az elvét.
De itt, az úrnépek szerencséjére, többségében a bika végezte a serpenyõben.
Már ennyi történelmi ismeret mellett is bátran kijelenthetjük, hogy a rézbika
kivégzési és megfélemlítési módszer kizárólag az õsi úrnépek elleni megtorlá-
sok érdekében találtattak fel, hiszen a kissebbségben uralkodó asszír hódítók,
mindig féltek az õsnépek gyakori lázadásaitól.
Visszatérve az elõbbi két kérdés megválaszolásához, az alábbi feleletet lehet
adni rájuk. Az õsnépi lakosság nagyobb része, becslés alapján mondható, a
háromnegyede bizonyosan túlélte a hódításokat. Amely nemzetségeket elfogtak
az asszír hadak, azokból szolga és katonai segédnépeket formáltak, az új apajogú
vallásuk elfogadtatásával. Aki tudott, és amíg volt hová menekülniük, a
mezopotámiai õslakosság egy része felkerekedett és Európa felé, a hidegebb
éghajlatok felé vette az útját, követve a csodaszarvasát. De itt sem élhettek
sokáig zavartalanul, mert a hódító asszírok ide is utánuk mentek. Délrõl a megismert
asszír-latinok, kelet és északkelet felõl a már említett indogermánok és
indoszlávok (szarmaták), addig Mezopotámia körzetében az ugyancsak asszí-
rokból eredõ perzsák, az iszlám arabok és a törökök hódítanak.
Ezenképpen adódik elõ az a helyzet, az eddig tudományosan ez irányban nem
kutatott indoeurópai világképnél, hogy ugyan az õsnép államainak 99%-a elpusztul,
de a népessége háromnegyede részben túlélve a pusztításokat fennmaradt.
Továbbra is becslésre alapozva kijelenthetjük: igaz, hogy államainkat egy
kivételével (Magyarország) mind elpusztították a hódító nomád népek, de az
alapnépesség, a térség lakosságának a vérvonal arányszámában az úrnépi
vérvonal még ma is meghaladja Indoeurópa össznépességében az 50%-ot.
Példaként szemléltetve, hiába beszélünk ma már angol, francia, német, orosz,
perzsa és így tovább népekrõl, azoknál minden esetben õsi leszármazású, nemzetséget
és nyelvet váltott úrnépi leszármazottak többségi vérvonala csörgedez.
Miként a lengyel vagy a bolgár, de a görög testvéreinknél is. Csak szemlélet
kérdése, hogy hogyan gondoljuk az õsiséget. Úgy e, mint a görögöknél – de
részben a magyaroknál is –, a hódítók kényszerrel megváltoztatják a nyelvet, és
új népi identitást váltanak ki? De ettõl függetlenül Indoeurópa egészében ma
élõ emberek, még mindig többségében úrnépi leszármazottak vagyunk, ha már
nem is tudunk róla.
Ha még egyszer a diagramra tekintünk, bátran kijelenthetjük, hogy a trójai
háború idõszakában, Európában Kr.e. 1180 körül, alig 3190 éve, még száz
százalékban azok a népek lakták kontinensünket, akiket a könyvünkben az õsi
úrnépek leszármazottaiként írtunk le. Továbbá értelemszerûen azt is tudjuk,
hogy az asszír államforma ekkor még csak Mezopotámia középsõ térségeiben
éli a virágkorát. Pontosítva, Európa e kérdéses idõszakában, a lakossága még
teljes körûen és azonos nyelvûként: ragozó õsnyelvet beszélõ, egynemzetiségû,
egységes õskeresztény kultúrájú, elsõdleges matriarchális társadalmi és vallásformában
élõ, békés és akkortájt már termelõ nagyállattartó és földmûvelõ,
letelepült életformájú úrnépi törzsek leszármazottaiból álltak. Hogy miért úrné-
pek? Miáltal olyan hogy magyar törzsnév – mert a magyar fogalom az eredeté-
ben egy vallási eredetû névszó – ilyen formában akkor még nem szerepel kö-
zöttük, ezért kellett egy összefoglaló fogalmat találni a leírásukra.
A trójai idõkben tehát az elsõdleges úrnépek lakták még Európát, az Urálhegységtõl
Írországig egységesen, és az õ munkájuk változtatta kultúrtájjá a
kontinensünket. Szemben Közép-Ázsiával, ahol már ez idõben megjelentek az
asszír hódítás népvándorló törzsei, hogy majd Európában az elsõként elfoglalandó
ógörög törzseknél, mintegy hídfõállás megszerzésével hozzákezdjenek
Mezopotámia után Európa megszállásához. Csakhogy ez elsõre nem sikerült
nekik, ezért kellett találniuk egy másik útvonalat a hódítások folytatására, ami a
Római Birodalom megvalósulásában öltött testet.
Tegyük fel még magunknak azt a kérdést is: akkor mely nemzetnek van a
legtöbb rokonnemzete Eurázsiában? Bizony annak a leginkább egyedüli, rokontalan
nemzetnek tartott magyaroknak, és velünk párhuzamosan természetesen a
görög nemzetnek. Hiszen minden indoeurópai nemzet lakosának ereiben, átlagosan
több mint 50%-ban ma is úrnépi vér csörgedezik.
Egy gondolat erejéig azért fejezzük ki általunk az utókor nagyrabecsülését –
az asszír hódító népek elleni vívott önvédelmi háborúk férfi harcosai mellett – a
nõi szereplõk dicséretével is. Miként a nagy férfi harcosok közül, hogy csak
néhányat említsünk: III. Ramszesz, Agamemnon, Nagy Sándor, Hannibál,
Atilla, Baján, Álmos és Árpád elévülhetetlen érdemeket szereztek az õsnépek
fennmaradásáért. Ugyanúgy nõi hadvezérei is voltak ennek a világméretû küzdelmeknek:
kezdve a sorban az Õsanya utolsó megjelenésével Jeanne d’Arc a
francia Szent Johannával, tovább visszafelé az idõben a palmürai Zenóbia királynõ,
majd a britanniai icenusok Boudika vezetõjükkel, folytatva a görög
Gaia földistennõvel, egészen az egyiptomi Hatsepszut fáraónõig. A még több és
nevében ismeretlen, a patriarchális hatalomváltás ellen küzdõ nõk közül emeljük
ki, a középkorban álnok módon boszorkányság vádjával megégetett, a nemzetközi
becslések szerint is mintegy 7 millió nõ elképesztõen kegyetlen halálá-
nak elítélését. A gazdaságilag prostitúcióra és megalkuvásokra kényszerített
nõk tömegeinek szenvedéseirõl már alig szólva. Bizony a pogányság csak ilyen
drasztikus módszerekkel volt képes Európa sötét korszakában a hatalmát stabilizálni.
Már csak remélni merjük, hogy ennyi pusztítás után sem veszett ki a
nõk génjeibõl a fajunk evolúciós szolgálata, a jövõnk megmenthetõsége. E
megemlékezésrõl szóló bekezdésünket egy önvallomással zárnám. Ha mindazt
tudtam volna ifjú koromban az Õsanya tiszteletrõl, amit e könyvben is leírtam,
bizony akkor sokkal kifejezõbben, örömteljesebben kellett volna kimutatnom,
az akkor sem pislákoló szeretetemet Édesanyám, pontosabban a Szüleim iránt.
Remélem sikerült választékosan szemléltetni, hogy milyen mértékben maradt
fenn az õseink vérvonala napjainkig. De arra a kérdésre már talány a felelet,
hogy az õsi egészségesen természetalapú magyargondolkodás, mégis milyen
mértékben van jelen a világunkban? Az emberi tapasztalatok sajnos nem adnak
semmi okot a bizakodásra. Viszont egyet biztosan állíthatunk. Ha az emberiség
képes lesz a saját magára szabadított környezeti katasztrófa elõtti helyzetébõl
megmenekülni, akkor az csak a magyar gondolkodásmód segítségével válik
lehetségessé. Ugyanis õseink a fenntartható életrõl alkotott ideológiai rendszerükben
mindig pozitív logikával néztek a világra. A magyargondolkodás jelentése:
az úrnépek nem a valóságnak a hódítók általi magántulajdonokra szétszedése
idealista világnézetében látták a jövõjüket, hanem a dolgok természetmaterialista
világnézetével, a valóság minél ésszerûbb szerves egységben tartá-
sa módszerének a gyakorlatával. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a
magyar élni akarás gondolkodásmódja fennmaradt a mai generációkig. De ha
mégsem tud megbirkózni fajunk a technikai civilizációnk gyorsan romló élethelyzetével,
akkor már úgysem fogja megtudni a helyes választ senki sem. A
könyv mondanivalójában szerettük volna azt is érzékeltetni, hogy ilyen egyszerû
lenne az igaz történelemszemlélet feltárása, ha sokan akarnánk.
A jövõ a magyarul gondolkodás reneszánsza! Higgyék el, a világ legegyszerûbb
dolga, csak mindenkinek élnie kellene már egyszer vele.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/



































Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.86 másodperc
1,628,787 egyedi látogató