Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 318
-> Legújabb tag: MichaelNeurn

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Görög és a Magyar Szellemiség

Hírek


A világ közvéleménye azt tartja a graecizmusról, hogy õk az európai kultúra
megalapozói. Meg azt is, hogy minden emberi tudást az ógörög tudósok és
filozófusok alapoztak meg. Amikor az ókori Hellásznak, vagyis az antik Gö-
rögországnak az Európa formáló kisugárzásáról beszélünk, akkor általánosan a
Kr.e. 8 századtól, a görög írásbeliség kialakulásától létrejövõ, és talán a Római
Birodalom által Görögország elfoglalásáig (Kr.e. 146-ig) tartó klasszikus korszakára
kell gondolnunk. Ebben az idõszakban a görögök nem csak kulturálisan,
hanem társadalmilag is, szinte az egész Indomediterránia õslakóit megjelenítették.
Különbözõ törzseik lakták a Kaukázustól Kis-Ázsián át szinte az egész
Földközi-tenger vidékét. Kiemelve a Balkán-félszigeten kívüli egy-két fontosabb
gócpontjukat: Trákia, Ciprus, Szicília, majd: Gallia, Ibéria, és Itália déli
részein létrehozott kolóniáikat, vagy akik másként mondják, gyarmataikat.
A legtöbb történész a poliszok Görögországát – bár országnak hívják, mely
akkortájt még nem volt egységes, hanem csak a városállamaik szövetségi rendszerei
– nevezik a nyugati civilizáció bölcsõjének. Ez eddig igaz is lehet, amely
kultúrát majd a római latinok terjesztenek el egész Európában. De itt mindjárt
felvetõdik jó pár sarkalatos dilemma: ha a görögök voltak az európai kultúra
hordozói, akkor õk maguk kik voltak? Mégis milyen törzsfejlõdésbõl, nemzetségekbõl
erednek? Görögország területe lenne az emberiség származási központja?
Ha nem, akkor õk is valahonnan, de vajon honnét vándoroltak ide? Ha
a legfõbb kultúra hordozói térségünkben, akkor a görög nyelv miért nem az
emberiség õsnyelve? Ha a nyelvük nem az emberiség õsnyelve, akkor honnan
származik, milyen népektõl örökölték? De ha õk is úgy örökölték nyelvüket,
akkor hogyan lehetnek az európai kultúra fõ hordozói? Ha a görög kultúra
mégsem görög, hanem egy õelõttük élõ emberi õskultúra átvétele és annak
egyszerû továbbfejlesztése, akkor kik lehetnek Indoeurópa õsnépei? Vajon
miért nem érdekli a nyugat-európai társadalmak tudósait az Eurázsia és Amerika
mai kultúráját valóban megalapozó nemzetének a megtalálása? És így tovább,
hosszan lehetne a kérdések sorát írásba foglalni.
A könyvem címében megfogalmazottak szerint, a görög mítoszok és a magyar
mondák közös történelmi gyökereinek a megtalálása adja meg az elõbbi
kérdésekre a feleletet. Talán nem kellene nyomatékosítani, hogy a felmerülõ
kérdésekre sem e mûnek a feladata megadni az összes válaszokat. A következõ
fejezetekben csak addig jutunk el a válaszadásban, ameddig a bizonyítékként
felhozott mítoszok keletkezésének a megértéséig szükséges belemerülnünk. A
görög és a magyar mítoszok azonos gyökerûsége oly nagy, mondhatnám világtörténelmi
jelentõségû felfedezés, amelynek a szakszerû feldolgozása az összes
eddig született ilyen természetû könyv terjedelmét is meghaladná. Ezért csak a
világkultúra történelmi fejlõdésének egy, a legfontosabb jelenségére szeretnék
ebben az írásmûvemben megnyugtató feleletet adni. Miszerint, ha mégis a
görög kultúra lenne a mai civilizációnk kulturális megalapozója, akkor ezt csak
úgy volt képes megvalósítania, ha abból az õskultúrából merítette a tudását,
amelybõl egységesen a magyar és a görög nemzetek is születtek!
Ha az elõbbi bekezdés megállapítására, miáltal a magyar és a görög kultúra
egy forrásból, az emberiség õskultúrájából eredezik, akkor logikailag már csak
egy következtetés levonására nyílik lehetõségünk. Mégpedig arra, hogy ha
közös a vizsgált két nemzet kultúrájának az alapja, akkor eredetében a két nép
egy és ugyanazon népcsoportból kellett, hogy származzon. Mindent összevetve,
az ómagyar és ógörög nemzetségek származásilag egy, az emberiség géncentrumában
kifejlõdõ, az europid fehér ember népcsoportjába tartozó testvérnépei
egymásnak, az új fogalmunk szerint úrnépi eredetûek.
Az elõzõ levezetések szerint, ha a magyar és a görög nép egy és ugyanazon
testvérnépek, és csak az eltérõ földrajzi körülmények közé kerülésével fejlõdtek
eltérõ nemzetekké, akkor nemcsak néprokonai vagyunk egymásnak, hanem a
nyelvünknek is egyeznie kellett egykoron. Tehát megállapítandó, hogy a mai
magyar és az ógörög nyelv egy és ugyanazon nyelvnek, az emberiség õs- vagy
úrnyelvének az egyenes ági leszármazottja. Csak az a különbség közöttük, hogy
amíg a mai magyar nyelv az elsõdleges õsnyelv egyenes ági örököseként, a
filiáció (leszármazás) alapján fejlõdött és maradhatott meg õsnyelvként, addig
az ógörögök nyelve, egy hódító nyelv hozzávándorlásával, például az asszír
dórok indoeurópai nyelvjárásainak behatolásával, az admigráció (összeolvadás)
folyamatával másodlagos indoeurópai nyelvvé változott át. Hogy az állításomnak
bizonyítékokat is szolgáltassak, a görög mítoszokban elõforduló névképzé-
sek õsnyelvi egyezõségeit, az általam kidogozott: „A nyelvtörténet új tudomá-
nyos módszertana” segítségével, az ógörög és a mai magyar nyelv összehasonlításával,
etimológiai feldolgozásával fogjuk bizonyítani.
De elõtte még egy fontos közvetett megfigyelést kell leírnom. Akárhogy is
kerestem, sem a megnevezett szakirodalmi könyvekben, de más történelmi
forrásokban sem találtam utalást arra, hogy a népeink Jézus Krisztus születése
elõtti idõszámítása alatt az érintkezéseiben akár csak egyszer is tolmács közremûködésére
került volna sor. Természetesen, itt arra az ókori idõszakra gondoljunk,
amikor a Kr.e. I. és II. évezred körüli a mítosztörténetek keletkeztek.
Mindez azt bizonyítja, hogy az ómagyar nyelvû úrnépek, akkor még az egész
Indoeurópa térségében egymást értõ társadalmakat alkottak. Az lehet, hogy
bizonyos nyelvjárásokra tagolódtak már az elkülönült élõhelyeiken, de ez nem
akadályozta õket az egymás közötti kommunikációban. Legelsõ tolmácsok
alkalmazásáról már csak a mintegy 1-2 ezer évvel késõbbi római és a bizánci,
közelebbrõl a Keletrómai Birodalom idejébõl maradtak fenn adatok (pld:
Bíborbanszületett VII. Konstantin császár nyomán).
De már biztosan felvetõdött a Tisztelt Olvasóban, ha azt állítjuk, hogy a magyar
és az ógörög nemzet azonos származástörténete során testvérnépei egymásnak,
akkor hol lehetett a törzsfejlõdésünk közös földrajzi területe? Hogy ne
bonyolódjam felesleges magyarázatokba, az elõzõek alapján megjegyzem, hogy
egyértelmûen maga az özönvíz elõtti Atlantisz õskultúrája volt az az ötvözõ
tégely, amelyben mindkét nemzetségünk kifejlõdött. Az Atlantisz világa pedig
pontosan megegyezik az emberiség õshazájából (Keletközép-Afrika, az Afrikai-nagytavak
vidéke) a Nílus-folyó medencéjében északi irányban szétvándorló
europid emberi rassz õsközösségi társadalmaival és élõhelyeivel. Amely
kiterjedt Mezopotámia körzetére is, és így összefoglalóan egyezik a Nagy Éden
fogalmával. A magyar és az ógörög nemzet közös származását a Biblia pontosan
és tudományos hitelességgel bizonyítja számunkra a Havilá (Haza-világa)
ómagyar eredetû fogalmával. Bár azt már így nem nevezi meg, ahol az atlantiszi
õskultúra létrejött.
Ha keressük, hogy mely népek voltak az atlantiszi kultúra megvalósítói, és
azokat a nemzetségeket, akik ezt megvalósították, akkor csak egyet tehetünk,
meg kell keresni azokat a népeket, akik Atlantisz úrnyelvén beszéltek és beszélnek
még ma is. Mely leszármazottak nyelve lehet Atlantisz õsnyelve? Csak
az, amelyik alapjaiban tér el a ma Indoeurópában általánosan beszélt származék
nyelvektõl. Mert csak az a nyelv lehet az emberiség õsnyelve, amely a térsé-
günknek egyedül fennmaradt elsõdleges kifejlõdésû toldalékozó, ragozó vagyis
az agglutináló nyelvét jelenti. Amelyik – mint már említettem – a filiáció,
vagyis a leszármazás egyenes útján keletkezett és maradt fenn az emberiség
eurázsiai õsnyelveként. Megnevezve ez a nyelv Indoeurópában csak a magyar
nyelv, és néhány távoli rokona (pld: finnugor). Példaként felsorolva, az alábbi
nyelvek tartoztak egykoron az atlantiszi úrnyelv családba: óegyiptomi, sumér,
arámi (Jézus nyelve), jász, dravida, altáji, finn, szkíta, hun, avar, méd, elámi,
parthus, kazár, ólengyel, óbolgár, ógörög stb, amelyek összefoglalóan e térsé-
gek úrnépi nyelvjárásai voltak, amelyek egykoron mind a nyelvrokonság nyelveiként
jöttek létre. Ugyanis a térségünkben az összes többi beszélt nyelv, egykét szórvány
nyelv kivételével, mint az ugor nyelvek (pl.: hanti = osztják,
manysi = vogul), ma már a hajlító, fúziós vagyis a flektáló nyelvtípusba tartozó
másodlagos kifejlõdésû, összefoglaló szakkifejezéssel az admigráció, vagyis a
hozzávándorlás és összeolvadás útján keletkezõ indoeurópai nyelvek csoportját
alkotják meg. Közéjük tartoznak a nemzetközi nyelvek: angol, német, spanyol,
szláv, olasz és a magyaron kívül minden más európai nép nyelve.
Ha arra keressük a választ, miként az elõbb azt írtam, hogy az ógörög és a
magyar nyelv azonos törzsfejlõdési eredetet mutat, akkor a mai újgörög nyelv
miért nem a ragozó nyelvcsoportba tartozik? A válasz csak az lehet, hogy az
ókorban az ógörög népekhez hozzávándoroltak már hajlító nyelvet beszélõ
népcsoportok, akik meghódítva országukat, az új társadalmi hatalmukkal ráerõ-
szakolják a saját nyelvüket az õslakókra. Ezek az új betelepülõ törzsek a DÓ-
ROK, akik késõbb LATIN népekké is váltak. Õk hozzák keletrõl az asszír militarizmus
területén létrejött hajlító típusú nyelvjárásaikat. Az Égei-tenger mentén
és itt helyben az õsnyelvvel az összeolvadás hosszú évszázadai alatt, az
újkor kezdetére a görögkeleti ortodox kereszténység erejével, szerkezetében és
kiejtésében az ógörög nyelv feloldódik a hajlító nyelvtípusban, és átalakul a ma
beszélt másodlagos indoeurópai újgörög nyelvvé.
Ha most visszatérünk a bevezetõm elején leírt vélekedéshez, miszerint az
ókori görögök az európai kultúra megalakítói, a magyarázataim szerint már
némileg kételkedhetünk az indoeurópai gondolkodású történészek állításaiban.
Ugyanis azt a természeti törvényt senkinek sem lenne szabad bármilyen érdekektõl
vezérelve is megtagadni, miszerint az õsnép és annak anyanyelve nem
halhatott ki, miután akkor mi emberiség sem léteznénk. Tudniillik, helyesen
úgy kellene a kétkedésünknek hangot adni, hogy a közös származás okán, az
európai kultúrát, vagyis a mai civilizációnkat az õsi úrnépek magyarizmusa
(magyar szellemisége), melybe természetesen beletartoztak az ógörögök is,
mint közös gyökerû testvérnépek együtt alapozták meg. Tudni kellene azt is
mindenkinek, hogy 4-5 ezer évvel ezelõtt még nem éltek hajlító nyelvet beszélõ
népek Indomediterránia nagytérségben. A Földközi-tenger körzetét a görög
mítoszok keletkezése elõtt, míg a Kelet-, Közép- és Nyugat-Európát a magyar
mondákban feldolgozottak szerint tették kultúrtájjá közös õseink.
De védekezésül az indoeurópaivá vált újgörögök azzal érvelhetnek, hogy
mégis az õ nyelvjárásaik szerint maradtak fenn írásos formában a mítoszaik és
a tudományos munkáik. Tehát mégiscsak az õ kultúrájuk a mérvadó! Igen, csak
azt a történelmi tényt senki sem veszi figyelembe, hogy amíg az indoeurópaivá
váló újgörög nyelv és írásmód szabadon terjedhetett fõként a szintén indoeuró-
pai latin Róma segítségével, addig a magyarok mondavilágát a Római Birodalom,
majd utódaiként a Német-római Császárság, Bizánc, és velük együtt a
római kereszténység üldözte, tûzzel-vassal, eretnekséggel és boszorkánysággal
(meg- és elégetéssel) szinte teljesen elpusztították. Ez volt ám az igazi kulturá-
lis holokauszt! Ami a magyar mondákban fennmaradt, az csak a néphagyomány
által szóban, a magyar parasztság kultúrafenntartó erejében volt képes megmaradni.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/



Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!






















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.83 másodperc
1,628,759 egyedi látogató