Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 319
-> Legújabb tag: Charleslooms

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Görögország és a Magyar Szellemiség 2

Hírek


De még így is tekintélyes mennyiségû a mondáink, a meséink száma. Ha
nem irtják ki az emberiség legõsibb írásformáját, a magyar rovásírást a középkorban,
akkor mondai hagyományunk bizonyosan könyvtári méreteket öltene.
De hát a múltat visszacsinálni hiú ábránd, legfeljebb a gyökereit lehet feltárni,
amit e könyv is fontos feladatának tart.
Mégis miben mutatkozik meg a magyar mondák, és a görög mítoszok közös
eszmeisége? Mindkét nemzeti forma a saját történelmi eredetét és fejlõdését
adja elõ, mitológiai környezetben. Elsõként nézzük a görög mítoszok fõbb
jellemzõit. Az újgörög regék hordozzák azokat a fejlõdési elemeket, amelyek
meghatározták a társadalmi kifejlõdésüket. Érdekes módon az õsnépük, példaként
a pelaszgok õstörténetei már nem jelennek meg a ma ismert mítoszaikban,
csak a meghódítóik által képzett „dicsõ” történeteiket tartalmazzák. Ezeknek az
újgörög történeteknek és gondolkodásmódnak kellett hordoznia azt a történelmi
és társadalmi tudásalapot, amelyet átvettek az õket követõ másodlagos indoeurópai
civilizációk. Miként Európa újkori latin-típusú (atlanti) hatalmai, kivéve
az egyetlen magyarságot. De ha kicsit kritikusan szemléljük a görög mitológiá-
kat, akkor azért felszínre kerül, hogy nem is olyan szerény, kedves és szeretetet
árasztóak ezek a történetek.
Ha pontosabban akarjuk kifejezni, miként már volt róla szó, akkor bizony a
történeteik hátborzongatóan véres, kegyetlenül gyilkos, cselszövevényes, az
élet-halálra menõ versengést dicsõítõ, az ármány és az adott szó sokszori megszegéseirõl
szólnak. Ez lenne a dicsõ Európa kulturális alapja? Sajnos, igen!
Hiszen mirõl is szól Európa és a világ másodlagos kultúrája? Háborúkról, meg
háborúkról, meg világháborúkról! Bizony kérem, ha ez a világkultúra dicsõsé-
ge, akkor alapos okunk lehetne az újgörög regéket inkább a civilizációnk elpusztítójának
tekinteni. Semmint a megalapozójának, a népek közös
kultúrkincsének.
Az újgörög mondák jellemrajza után, nézzük meg, mi a magyar mondák (legendák)
és mesék fõ jellemzõi? Megpróbálja legtöbb esetben a nemzetségeink
származástudatát és fontosabb történéseit meseszerûen, a népi emlékezés íratlan
történelmi tudása alapján megõrizni, és átadni a következõ nemzedékek felé.
Egyetlen esetben sem tartalmaz például olyan durva részeket, hogyan kell meg-
ölni a líbiai Gorgó testvérek közül az egyébként is ikervárandós Medúszát,
levágva a fejét, mint az õsanyai eszmeiség elpusztítását. Csak mellékesen emlí-
tem, hogy a Gorgó és a görög fogalmak hangalakja igen közeli néveredetet
mutatnak egymással. Mint szóba hoztuk, a rovásírás elpusztításával elvész
minden írásos bizonyítéka a magyar õsmondáinknak. Épp ezért, sem a magyar,
sem a nemzetközi tudomány nem ismeri el õket hiteles történeteknek. Nekem e
könyv megírásával annak a véleményemnek kell hangot adnom, hogy mindazokat
a származás történeteket és eseményeket, amelyeket a történelemtudomány
segítségével és más tudományos módszerekkel bizonyítani lehet, azokat
bizony el kell fogadni a nemzetünk történelmi gyökereinek.
E gondolat mentén az elsõ fontos megállapításunknak kell lennie, hogy a magyar
mondák a legkevésbé sem vérgõzös történetek. Erõszak csak addig a mértékig
található bennük, amíg õseink elhárítják bennük a népeinket támadó ellenséges
erõket (például: a hétfejû sárkány legyõzése). Miként majd olvassuk a
Csodaszarvas eredetmondánkban, a Hunor és Magor története sem a gyilkossá-
gok története, még a fehér ló mondánk is befolyásoló erõként a testvérharc
elhárítására törekszik. Ellenpéldaként Zeusz újgörög fõisten és fõleg a dór
Héraklész vagy Perszeusz vérengzéseivel szemben. Minden magyar mondánkban
a szeretet úrnépi megnyilvánulásairól, az igaz szó becsületérõl, az életfenntartó
jó erkölcsök magatartásról, és a jó elnyeri a jutalmát esetekkel, megnyilvánulásokkal
találkozhatunk bennük. Bizony-bizony inkább a magyar õsmondáknak
kellene Európa kultúralapjának lennie, semmint az újgörögök vérengzõ
mítoszainak. Dehát elpusztították õket. Talán majd egyszer!
Hogy pontosan értsük az elõbbi bekezdések két eltérõ mondavilágának a kü-
lönbözõségét, legpontosabban egy újkori gondolatvilággal tudom érzékeltetni.
A görög mítoszok negatív világlátását legjobban az 1789-es francia forradalomban
kialakult természetellenes jelszóhármas jellemzi: szabadság, egyenlõ-
ség és testvériség. Sajnos az emberiség a tudattartamaiban a félrenevelésük
okán, amihez a görög mítoszok kegyetlenségei adják a mitológiai (eszmei)
alapot, a természetellenes viselkedéskultúrájuk meseszerû propagálásával,
totálisan félrevezetik a fajunk fenntartható életfelfogását. Hiszen még politikailag
sem tarthatóak e forradalmi jelszavak igazságtartamai. Hiszen a szabadság
eszme önmagában filozófiailag értelmetlen fogalom, mert mint viszonyító
szóként funkcionál. Mindig csak valamihez viszonyítva lehetünk szabadok.
Abszolút értelemben csak úgy teljesülhet a szabadság, ha valakit rakétával
kilõnek az ûrbe egyedül, és egy soha vissza nem térõ pályára állítják, mert a
földön a szabadság minden élõlény természet adta joga. Ezért csak annyiban
lehetünk szabadok, amennyiben másoknak is megadjuk ugyanazt. De akkor, ez
az életfelfogás már nem a szabadság abszolút fogalmát jelenti.
Az egyenlõség, még az emberi faj vonatkozásaiban sem volt, van és sohasem
lesz elérhetõ lehetõség. Ugyanis akkor minekünk mindannyiunknak tökéletesen
egyformának, talán klónoknak kellene lennünk. A szlogen harmadik fogalmá-
ban, a testvériségben lehet valami pozitív tartalom, de ez meg egy kirekesztõ
fogalom. Akirõl kimondjuk, hogy nem a testvérünk, akkor már azzal azt csinálhat
a politika, amit akar. Nem utal a társadalomban résztvevõ egyedek egymás
iránti elkötelezettségeire. Vagyis a francia forradalom jelszavai a legtökéletesebb
zsákutcája az emberi tudat fejlõdésnek.
A görög mítoszok kiváltotta eltévelyedett társadalmi tudatunk helyébe, gyö-
keres fordulattal, a magyar mondák tanítását kellene, szinte azonnal átvennie az
emberiségnek, ha szeretnénk a fajunk jövõjét biztos alapokon tudni. A magyar
mondák hordozzák az emberi jövõ jelmondatainak alapjait, csak vissza kellene
térni hozzájuk, úgymint: becsület, egyetértés és kötelesség, a belõle képzett
mozaikszavunk szerint a nagy BEK. A becsület minden élõlény természetes tulajdonsága, kivéve az erkölcsileg eltévelyedett embereket. Az egyetértésre
törekvés a fajunk törzsfejlõdésébõl kínálkozik, mert csak ezzel az életfelfogással,
és egyedül a társadalomban lehet életben maradnunk a természet erõivel
szemben. Miként nem mások ellen irányulva, eltérõ embertípusok között is
megvalósítható, csak kultúra kérdése. A kötelesség szintén minden élõlény
evolúciós tulajdonsága, vagyis minden faj a fenntartható élet színterén kizáró-
lag a kötelességei hajszálpontos elvégzésével képes fennmaradni. A magyar
mondák, mint a példa történeteinkbõl is látni fogjuk, egyetemlegesen erre a
három jelszóra építenek, természetesen mesei fordulatokkal. De egyetlen egy
esetben sem a mások eltaposására, meggyilkolászására, kirablására, legfeljebb a
nemzetségeink természetben való megmaradására és jövõképére helyezi a
hangsúlyt.
A könyvem tematikája mégis arra a felismerésemre épül, hogy a görög mítoszok
a legismertebbek az olvasóközönség elõtt. Ki kellett választani a legjelentõsebb
elbeszéléseik közül példaként hármat, amit a görög és a magyar regék
azonos gyökerûsége bizonyítására elemzés alá veszünk. De még elõtte újra meg
kellett alkotni az ógörögök elveszett õsteremtés mondáját. De talán nem is
vesztették el, hanem csak az asszír hatalomváltás kicenzúrázta a közvéleménybõl.
Így együtt négy mítoszt elemzünk. Ezek: 1. A görög õsteremtés mítosz; 2.
A pelaszgok teremtéstörténetei; 3. Az Argonauták; 4. Szép Heléna. A magyar
mondák közül ugyancsak négyet választunk ki: 1. Magyar Biblia; 2. A
magyarok egyetemes teremtés mondája; 3. A csodaszarvas mondavilága;
4. A fehér ló monda történeteit. A felsorolt regéknek az azonos eredettörténetét,
miként már említettük, egy sajátos tudományág, az összehasonlító nyelvé-
szeti vizsgálatok keretének segítségével dolgozzuk fel. Ez a módszer ugyancsak
felhasználja a szóetimológia módszerét, de azon túlmutatva, abból indul ki,
hogy az úrnyelv a világ õsnyelve, ezért az ókor végéig a térségünk minden
fogalma a magyar gondolkodás szerint képzõdött. Ennek okán, a mitológiák
ókori szókincseit kizárólag csak azon a nyelven lehet megnyugtatóan elemezni,
amilyen nyelven keletkeztek a szavai. Ezt pedig csakis a legtisztábban fennmaradt
õsnyelv, a magyar nyelv segítségével, a nyelv-összehasonlítás és a szavak
egymásra épülése, gyökmódszerével lehet maradéktalanul megfejteni. Az elõbbi
mondatok azt jelentik, hogy a görög mítoszok eredeti szókincse is ókori
úrnyelven, vagyis ómagyarul keletkezett, ezért azokat egyes-egyedül csak magyarul,
anyanyelvi szinten beszélõ nyelvtudással lehet pontosan értelmezni,
jelentésüket megfejteni. Más tudományágakat kevésbé kívánok igénybe venni,
talán még a pozitív logikai gondolkodási elvet, mely nem a részekre bontással,
hanem az összerakás módszerével áll minden ember rendelkezésére.
A magyar és a görög mítoszok azonos gyökereirõl írt könyvem, az ajánlásom
alapján, egy tudományos jellegû, a nyelvtörténet új tudományos módszertaná-
nak segítségével, saját kutatásaim alapján megírt ismeretterjesztõ mû. A legkönnyebben
átláthatók az ún. „nyitott” névadások a tulajdonnevekben, amelyek ködösítés nélkül, a megerõsítés szándékával jelölnek meg valakit, ezek a tulajdonképpeni
beszélõ nevek {ilyen a görög személynevek túlnyomó része: Arisztotelész
„a nemes tudós (él-ész)”, Xenophón „idegen nyelven szóló” vagy „idegennek
látszó”, Szophoklész „tudós, bölcs hírû”}, stb. Az ilyen beszélõ szavakból
állnak szinte az összes görög mitológiai nevek, ezért a további szófejtésekben
ezt a lényegüket szinte magukból adódóan fogjuk kihasználni.
Ugyanígy a sokadszor leírt fogalmunk, az Isten is egy beszélõ névszó. Nézzük
meg mindkét nyelven a fogalom jelentését. Errõl a fogalmunkról már a
férfi istenek világa jut eszünkbe, mint a német „der Gott” ragozás mutatja. Az
Isten fogalma görögül, latin betûkkel leírva: Theós. A hangalakjáról már szembetûnik,
mintha mindkét nyelvben hasonlóan képzõdött volna. Etimológiájá-
ban: T = Teremtõ + he = hellén + ós = õs; egybeolvasva: Theós = Teremtõ-
hellén-õs (Napisten), az aláhúzott betûk szerint képzõdve. Magyar etimológiá-
jában: I = Igi vagyis Égi + s = õs + te = teremtõ + n = Nap; egybeolvasva: Isten
= Égi-õs-teremtõ-nap. Ha a beszélõ nevek felõl közelítjük meg a két megoldá-
sunkat, kijelenthetõ, mindkét esetben gyakorlatilag ugyanazon szóelemek képzik
a szavakat. Megcáfolhatatlan tanúszavaink a görög-magyar nyelv és nemzet
eredetazonosságának. Egy kitétellel, a nemek megkülönböztetése elõtti leg-
õsibb szóképzésben, az isten még õsmamai (Õs-teremtõ-nõ, vagyis anya) hitelv
lehetett, mely majd csak a férfi istenek megjelenése korában szállt át ez a fogalmunk
a Napistenre.
A feldolgozás során felhasználom az elbeszélések eredeti leírásainak szövegeibõl
azokat az elemeket, amelyek a forrásmûvek írói tökéletesen megírtak,
ezért azokat átírni felesleges és célszerûtlen. Az egyes elbeszéléseknél a feldolgozott
történelemtudományi igazságok szeleteivel kiegészítve, egy valóságosan
igaz, új történelmi környezetbe való elhelyezésével, bizonyítom a görög mítoszok
és a magyar mondák azonos származásalapú képzõdését. A könyv mondanivalója
a mítoszok világát úgy egyezteti a fenntartható élet kérdésköreivel,
hogy az a megújítandó filozófiai szemléletnek megfelelõen, a fenntartható élet
tanát, valamint a filozófiának, mint a tudományok csúcstudományának a vezetõ
szerepkörét támogassa. E könyvemben is hitet szeretnék tenni arról a világnézeti
felfogásomról, hogy a világ csúcstudománya csakis az emberi bölcsességet
hordozó filozófia tana lehet. Így a történeti mítoszoknak is vissza kell adni a
históriai igazságait, amelyeknek nem csak az irodalmi szépségüket, hanem a
valós történelmi eredetüket is be kell mutatnia. Lényegében a történeti mítoszoknak
a valós történelmi környezetbe helyezésével szeretném visszaadni a
feltárt kulturális súlyukat. Ugyanis egészen más eszmeiséget hordoznak magukon
a görög mítoszok igazságai, mint amit ma a legtöbb olvasója akár csak
gondol is róluk.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!

































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.94 másodperc
1,924,239 egyedi látogató