Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Görögország és a Magyar Szellemiség 2

Hírek


De még így is tekintélyes mennyiségű a mondáink, a meséink száma. Ha
nem irtják ki az emberiség legősibb írásformáját, a magyar rovásírást a középkorban,
akkor mondai hagyományunk bizonyosan könyvtári méreteket öltene.
De hát a múltat visszacsinálni hiú ábránd, legfeljebb a gyökereit lehet feltárni,
amit e könyv is fontos feladatának tart.
Mégis miben mutatkozik meg a magyar mondák, és a görög mítoszok közös
eszmeisége? Mindkét nemzeti forma a saját történelmi eredetét és fejlődését
adja elő, mitológiai környezetben. Elsőként nézzük a görög mítoszok főbb
jellemzőit. Az újgörög regék hordozzák azokat a fejlődési elemeket, amelyek
meghatározták a társadalmi kifejlődésüket. Érdekes módon az ősnépük, példaként
a pelaszgok őstörténetei már nem jelennek meg a ma ismert mítoszaikban,
csak a meghódítóik által képzett „dicső” történeteiket tartalmazzák. Ezeknek az
újgörög történeteknek és gondolkodásmódnak kellett hordoznia azt a történelmi
és társadalmi tudásalapot, amelyet átvettek az őket követő másodlagos indoeurópai
civilizációk. Miként Európa újkori latin-típusú (atlanti) hatalmai, kivéve
az egyetlen magyarságot. De ha kicsit kritikusan szemléljük a görög mitológiá-
kat, akkor azért felszínre kerül, hogy nem is olyan szerény, kedves és szeretetet
árasztóak ezek a történetek.
Ha pontosabban akarjuk kifejezni, miként már volt róla szó, akkor bizony a
történeteik hátborzongatóan véres, kegyetlenül gyilkos, cselszövevényes, az
élet-halálra menő versengést dicsőítő, az ármány és az adott szó sokszori megszegéseiről
szólnak. Ez lenne a dicső Európa kulturális alapja? Sajnos, igen!
Hiszen miről is szól Európa és a világ másodlagos kultúrája? Háborúkról, meg
háborúkról, meg világháborúkról! Bizony kérem, ha ez a világkultúra dicsősé-
ge, akkor alapos okunk lehetne az újgörög regéket inkább a civilizációnk elpusztítójának
tekinteni. Semmint a megalapozójának, a népek közös
kultúrkincsének.
Az újgörög mondák jellemrajza után, nézzük meg, mi a magyar mondák (legendák)
és mesék fő jellemzői? Megpróbálja legtöbb esetben a nemzetségeink
származástudatát és fontosabb történéseit meseszerűen, a népi emlékezés íratlan
történelmi tudása alapján megőrizni, és átadni a következő nemzedékek felé.
Egyetlen esetben sem tartalmaz például olyan durva részeket, hogyan kell meg-
ölni a líbiai Gorgó testvérek közül az egyébként is ikervárandós Medúszát,
levágva a fejét, mint az ősanyai eszmeiség elpusztítását. Csak mellékesen emlí-
tem, hogy a Gorgó és a görög fogalmak hangalakja igen közeli néveredetet
mutatnak egymással. Mint szóba hoztuk, a rovásírás elpusztításával elvész
minden írásos bizonyítéka a magyar ősmondáinknak. Épp ezért, sem a magyar,
sem a nemzetközi tudomány nem ismeri el őket hiteles történeteknek. Nekem e
könyv megírásával annak a véleményemnek kell hangot adnom, hogy mindazokat
a származás történeteket és eseményeket, amelyeket a történelemtudomány
segítségével és más tudományos módszerekkel bizonyítani lehet, azokat
bizony el kell fogadni a nemzetünk történelmi gyökereinek.
E gondolat mentén az első fontos megállapításunknak kell lennie, hogy a magyar
mondák a legkevésbé sem vérgőzös történetek. Erőszak csak addig a mértékig
található bennük, amíg őseink elhárítják bennük a népeinket támadó ellenséges
erőket (például: a hétfejű sárkány legyőzése). Miként majd olvassuk a
Csodaszarvas eredetmondánkban, a Hunor és Magor története sem a gyilkossá-
gok története, még a fehér ló mondánk is befolyásoló erőként a testvérharc
elhárítására törekszik. Ellenpéldaként Zeusz újgörög főisten és főleg a dór
Héraklész vagy Perszeusz vérengzéseivel szemben. Minden magyar mondánkban
a szeretet úrnépi megnyilvánulásairól, az igaz szó becsületéről, az életfenntartó
jó erkölcsök magatartásról, és a jó elnyeri a jutalmát esetekkel, megnyilvánulásokkal
találkozhatunk bennük. Bizony-bizony inkább a magyar ősmondáknak
kellene Európa kultúralapjának lennie, semmint az újgörögök vérengző
mítoszainak. Dehát elpusztították őket. Talán majd egyszer!
Hogy pontosan értsük az előbbi bekezdések két eltérő mondavilágának a kü-
lönbözőségét, legpontosabban egy újkori gondolatvilággal tudom érzékeltetni.
A görög mítoszok negatív világlátását legjobban az 1789-es francia forradalomban
kialakult természetellenes jelszóhármas jellemzi: szabadság, egyenlő-
ség és testvériség. Sajnos az emberiség a tudattartamaiban a félrenevelésük
okán, amihez a görög mítoszok kegyetlenségei adják a mitológiai (eszmei)
alapot, a természetellenes viselkedéskultúrájuk meseszerű propagálásával,
totálisan félrevezetik a fajunk fenntartható életfelfogását. Hiszen még politikailag
sem tarthatóak e forradalmi jelszavak igazságtartamai. Hiszen a szabadság
eszme önmagában filozófiailag értelmetlen fogalom, mert mint viszonyító
szóként funkcionál. Mindig csak valamihez viszonyítva lehetünk szabadok.
Abszolút értelemben csak úgy teljesülhet a szabadság, ha valakit rakétával
kilőnek az űrbe egyedül, és egy soha vissza nem térő pályára állítják, mert a
földön a szabadság minden élőlény természet adta joga. Ezért csak annyiban
lehetünk szabadok, amennyiben másoknak is megadjuk ugyanazt. De akkor, ez
az életfelfogás már nem a szabadság abszolút fogalmát jelenti.
Az egyenlőség, még az emberi faj vonatkozásaiban sem volt, van és sohasem
lesz elérhető lehetőség. Ugyanis akkor minekünk mindannyiunknak tökéletesen
egyformának, talán klónoknak kellene lennünk. A szlogen harmadik fogalmá-
ban, a testvériségben lehet valami pozitív tartalom, de ez meg egy kirekesztő
fogalom. Akiről kimondjuk, hogy nem a testvérünk, akkor már azzal azt csinálhat
a politika, amit akar. Nem utal a társadalomban résztvevő egyedek egymás
iránti elkötelezettségeire. Vagyis a francia forradalom jelszavai a legtökéletesebb
zsákutcája az emberi tudat fejlődésnek.
A görög mítoszok kiváltotta eltévelyedett társadalmi tudatunk helyébe, gyö-
keres fordulattal, a magyar mondák tanítását kellene, szinte azonnal átvennie az
emberiségnek, ha szeretnénk a fajunk jövőjét biztos alapokon tudni. A magyar
mondák hordozzák az emberi jövő jelmondatainak alapjait, csak vissza kellene
térni hozzájuk, úgymint: becsület, egyetértés és kötelesség, a belőle képzett
mozaikszavunk szerint a nagy BEK. A becsület minden élőlény természetes tulajdonsága, kivéve az erkölcsileg eltévelyedett embereket. Az egyetértésre
törekvés a fajunk törzsfejlődéséből kínálkozik, mert csak ezzel az életfelfogással,
és egyedül a társadalomban lehet életben maradnunk a természet erőivel
szemben. Miként nem mások ellen irányulva, eltérő embertípusok között is
megvalósítható, csak kultúra kérdése. A kötelesség szintén minden élőlény
evolúciós tulajdonsága, vagyis minden faj a fenntartható élet színterén kizáró-
lag a kötelességei hajszálpontos elvégzésével képes fennmaradni. A magyar
mondák, mint a példa történeteinkből is látni fogjuk, egyetemlegesen erre a
három jelszóra építenek, természetesen mesei fordulatokkal. De egyetlen egy
esetben sem a mások eltaposására, meggyilkolászására, kirablására, legfeljebb a
nemzetségeink természetben való megmaradására és jövőképére helyezi a
hangsúlyt.
A könyvem tematikája mégis arra a felismerésemre épül, hogy a görög mítoszok
a legismertebbek az olvasóközönség előtt. Ki kellett választani a legjelentősebb
elbeszéléseik közül példaként hármat, amit a görög és a magyar regék
azonos gyökerűsége bizonyítására elemzés alá veszünk. De még előtte újra meg
kellett alkotni az ógörögök elveszett ősteremtés mondáját. De talán nem is
vesztették el, hanem csak az asszír hatalomváltás kicenzúrázta a közvéleményből.
Így együtt négy mítoszt elemzünk. Ezek: 1. A görög ősteremtés mítosz; 2.
A pelaszgok teremtéstörténetei; 3. Az Argonauták; 4. Szép Heléna. A magyar
mondák közül ugyancsak négyet választunk ki: 1. Magyar Biblia; 2. A
magyarok egyetemes teremtés mondája; 3. A csodaszarvas mondavilága;
4. A fehér ló monda történeteit. A felsorolt regéknek az azonos eredettörténetét,
miként már említettük, egy sajátos tudományág, az összehasonlító nyelvé-
szeti vizsgálatok keretének segítségével dolgozzuk fel. Ez a módszer ugyancsak
felhasználja a szóetimológia módszerét, de azon túlmutatva, abból indul ki,
hogy az úrnyelv a világ ősnyelve, ezért az ókor végéig a térségünk minden
fogalma a magyar gondolkodás szerint képződött. Ennek okán, a mitológiák
ókori szókincseit kizárólag csak azon a nyelven lehet megnyugtatóan elemezni,
amilyen nyelven keletkeztek a szavai. Ezt pedig csakis a legtisztábban fennmaradt
ősnyelv, a magyar nyelv segítségével, a nyelv-összehasonlítás és a szavak
egymásra épülése, gyökmódszerével lehet maradéktalanul megfejteni. Az előbbi
mondatok azt jelentik, hogy a görög mítoszok eredeti szókincse is ókori
úrnyelven, vagyis ómagyarul keletkezett, ezért azokat egyes-egyedül csak magyarul,
anyanyelvi szinten beszélő nyelvtudással lehet pontosan értelmezni,
jelentésüket megfejteni. Más tudományágakat kevésbé kívánok igénybe venni,
talán még a pozitív logikai gondolkodási elvet, mely nem a részekre bontással,
hanem az összerakás módszerével áll minden ember rendelkezésére.
A magyar és a görög mítoszok azonos gyökereiről írt könyvem, az ajánlásom
alapján, egy tudományos jellegű, a nyelvtörténet új tudományos módszertaná-
nak segítségével, saját kutatásaim alapján megírt ismeretterjesztő mű. A legkönnyebben
átláthatók az ún. „nyitott” névadások a tulajdonnevekben, amelyek ködösítés nélkül, a megerősítés szándékával jelölnek meg valakit, ezek a tulajdonképpeni
beszélő nevek {ilyen a görög személynevek túlnyomó része: Arisztotelész
„a nemes tudós (él-ész)”, Xenophón „idegen nyelven szóló” vagy „idegennek
látszó”, Szophoklész „tudós, bölcs hírű”}, stb. Az ilyen beszélő szavakból
állnak szinte az összes görög mitológiai nevek, ezért a további szófejtésekben
ezt a lényegüket szinte magukból adódóan fogjuk kihasználni.
Ugyanígy a sokadszor leírt fogalmunk, az Isten is egy beszélő névszó. Nézzük
meg mindkét nyelven a fogalom jelentését. Erről a fogalmunkról már a
férfi istenek világa jut eszünkbe, mint a német „der Gott” ragozás mutatja. Az
Isten fogalma görögül, latin betűkkel leírva: Theós. A hangalakjáról már szembetűnik,
mintha mindkét nyelvben hasonlóan képződött volna. Etimológiájá-
ban: T = Teremtő + he = hellén + ós = ős; egybeolvasva: Theós = Teremtő-
hellén-ős (Napisten), az aláhúzott betűk szerint képződve. Magyar etimológiá-
jában: I = Igi vagyis Égi + s = ős + te = teremtő + n = Nap; egybeolvasva: Isten
= Égi-ős-teremtő-nap. Ha a beszélő nevek felől közelítjük meg a két megoldá-
sunkat, kijelenthető, mindkét esetben gyakorlatilag ugyanazon szóelemek képzik
a szavakat. Megcáfolhatatlan tanúszavaink a görög-magyar nyelv és nemzet
eredetazonosságának. Egy kitétellel, a nemek megkülönböztetése előtti leg-
ősibb szóképzésben, az isten még ősmamai (Ős-teremtő-nő, vagyis anya) hitelv
lehetett, mely majd csak a férfi istenek megjelenése korában szállt át ez a fogalmunk
a Napistenre.
A feldolgozás során felhasználom az elbeszélések eredeti leírásainak szövegeiből
azokat az elemeket, amelyek a forrásművek írói tökéletesen megírtak,
ezért azokat átírni felesleges és célszerűtlen. Az egyes elbeszéléseknél a feldolgozott
történelemtudományi igazságok szeleteivel kiegészítve, egy valóságosan
igaz, új történelmi környezetbe való elhelyezésével, bizonyítom a görög mítoszok
és a magyar mondák azonos származásalapú képződését. A könyv mondanivalója
a mítoszok világát úgy egyezteti a fenntartható élet kérdésköreivel,
hogy az a megújítandó filozófiai szemléletnek megfelelően, a fenntartható élet
tanát, valamint a filozófiának, mint a tudományok csúcstudományának a vezető
szerepkörét támogassa. E könyvemben is hitet szeretnék tenni arról a világnézeti
felfogásomról, hogy a világ csúcstudománya csakis az emberi bölcsességet
hordozó filozófia tana lehet. Így a történeti mítoszoknak is vissza kell adni a
históriai igazságait, amelyeknek nem csak az irodalmi szépségüket, hanem a
valós történelmi eredetüket is be kell mutatnia. Lényegében a történeti mítoszoknak
a valós történelmi környezetbe helyezésével szeretném visszaadni a
feltárt kulturális súlyukat. Ugyanis egészen más eszmeiséget hordoznak magukon
a görög mítoszok igazságai, mint amit ma a legtöbb olvasója akár csak
gondol is róluk.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!

































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.11 másodperc
708,892 egyedi látogató