Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 5

-> Online tagok: 3
LisaHoife, CharlesHoife, KennethExomi

-> Regisztráltak: 327
-> Legújabb tag: AlbertLus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Dórok történelmi titkai

Hírek


A könyv eddigi részeiben már rengetegszer leírtuk a DÓR kifejezést, és a
még hátralevõ részeiben is sokszor. A név gyakori használatából arra is lehet
következtetnünk, hogy ez a népcsoport játszotta a legfontosabb szerepet a gö-
rög átalakulásban. Érdekes módon a görög mítoszok szerzõi is a föníciai dór
Zeuszra, mint az istenek királya fõszerepére teszik a történéseik központi hangsúlyát.
Hogy mi az igazság, most próbáljunk meg ennek utánajárni.
A Fönícia fõnév is egy beszélõ szó, az etimológiája is sokat segít a kérdés
tisztázásában. Elemezve: Fö = fõ, fényes + nic = nip, nap + ia = keleti, árja
gyermekei. Összeolvasva: Fönícia = Napisten-országa; föníciai = Napisten-fia.
A föníciai népet hívták fenneknek is (fenség = fenn-ség, a Napisten királyi
népe). Máris a fényes jelzõnél vagyunk, mint a Napisten fény fiai (Hórusz)
elnevezésnél. Ebbõl már sejtjük, hogy a föníciaiak is a Nílus-menti kultúrákból
kirajzó úrnépek levantei telepeseit jelentik. Ugyanebbõl a kultúrkörbõl ered a
finn népnév is, csak kissé magasabb magánhangzós változatban. A finnek is
föníciaiként hajóztak északra a Fekete-tenger és a Dnyeper folyókon fel egé-
szen a Finn-öbölig, ahol egy részük országot foglalt: Finnországot. Ha egy
kicsit tovább nézünk a szemünkkel, akkor a fenn = pann népek is ugyanabból a
föníciai népcsoportból erednek, csak mélyebb hangzással. Esetünkben a Dunán
felhajózva, akiket már Magyarország vonatkozásában a dunántúli Pannónia
úrnépi lakóiként ismerhet meg a világ.
Zeuszról tudjuk, hogy õ is dór hérosz. Sõt kiemelten föníciai dór leszármazá-
sú uralkodónak tartják a mítoszok. Ezek a származási adatok bizony igazak,
csak azt nem írják le a szerzõk, miként keletkezett ez a sokat emlegetett dór
nemzetség. Az elõzõekben már érintettem, hogy a föníciaiak eredetileg úrné-
pek. Az egyik néprésze a tengerpart közelében lakik, akik a leghíresebb hajósnépekké
váltak, és talán még õk is találták fel, de inkább elsõként használták a
kereskedelemben a pénz szerepét az árucseréik lebonyolításában. Õk az akhá-
jok népe. A másik néprésze pedig a szárazföld belsejében telepes mezõgazdaságból
élt, például az Orontesz, az Eufrátesz és más környéki folyók, tavak
körzetében. A szíriai hegyekben és sivatagokban állattenyésztõ törzseik is élhettek.
Ezek a néprészek válnak a dórokká.
De akkor hogyan lehet az, hogy az akháj föníciaiak egyszer a görög oldalon
harcoltak, míg a dór föníciaiak pedig a támadóik voltak a görögöknek? Továb-bá, miképpen vált a dél anatóliai föníciai népek egy részébõl az oly kegyetlen
és hódító dór népesség? A megoldás kézenfekvõ. Egyszer azt írtuk a
föníciaikról, hogy belõlük származik az akhájok népe, akik a hellének egy
ágaként költöztek be a Peloponnészoszra, és a görög oldalon trójai hõsökként
szerepeltek. Igen, mert õk lehetnek azok, akik az asszír meghódítás elõl, mint
tengerparti nemzetségek képesek voltak hajókon elmenekülni. Másodszor pedig
a szárazföld belsejében lakó föníciai és szíriai pásztornépek nagy részét elfogják
az asszír hadak, és õket kényszerrel beolvasztják asszír rabszolgákká, és
ami a lényeg, a fontos katonai segédnépeikké. Belõlük szervezik meg az asszír
uralkodók a dórok militarista jellegû népcsoportjait. De ne higgyük, hogy a
dórok vezetõi is föníciai leszármazásúak lettek volna? Nem, a katonai parancsnoklást
asszír királyi sarjak vezették, és rendfenntartó asszír egységekkel kényszeríttették
a szolganépet a kitûzött céljaik teljesítésére. Miként Uránosz, majd
a trójai Laomedon, vagy késõbb a római Romulus, pásztorkirályok esetében
megtörténik.
A fenti dilemmánk feloldása a történelem helyes szemléletébõl fakad. Sõt ez
események a trójai háború elõtt valamivel több, mint ezer évvel kezdõdtek.
Mégpedig a boldog mezopotámiai aranykor összeomlása idején. Arról a szakirodalom
is pontosan vélekedik, hogy 5 ezer évvel ezelõtt Mezopotámiát a
sumérek és más testvéri úrnépeik lakták. Majd az ebben az idõszakban Közép-
Ázsia felõl meginduló nomád népvándorlásnak köszönhetõen, idegen pásztornépek
behatolnak a folyóközbe, és Akkád városa körzetében gyülekeznek. A
telepes életformájú õslakó akkád úrnépek körül csoportosulnak a legeltetve
vándorló pásztornépek. Mikor valami oknál fogva meggyengül a város, a pásztornépek
elfoglalják az õsi akkád várost. Mezopotámiában az így hont foglaló
nomád pásztornépeket, az Akkád város nevébõl származtatva, a történelem
akkádokként ismeri meg. Talán nem szószaporítás mégegyszer nyomatékosítani:
a ma akkádoknak ismert és asszírokká vált népek nem azonosak a telepes
õsi akkád úrnépekkel, a történelem mégis egyenlõség jelet kíván tenni közéjük.
Amíg az eredeti polgári városépítõ akkádok egyszerûen sumer népek voltak,
addig a hódító pogány pásztornépek pedig szigorúan névnélküli (nem fennmaradt
nevû) nomádok, a tévesen akkádoknak elnevezett szemiták.
A folyóközbe benyomuló pásztornépekkel egymás mellé kerül a két homlokegyenest
eltérõ életforma, egymás antagonistáiként. A városvédõ telepesek
igyekeztek megvédeni a földjeiket a nomád legeltetõk pusztításaitól, addig a
pásztorok új legelõket igyekeztek elfoglalni a földmûvelõk rovására. Tudvalevõleg
és végzetszerûen, hamarosan társadalmi összeütközésekre kerül sor kö-
zöttük. Egyszerûen a nyájaik letaposhatták a földmûvelõ emberek veteményeseit,
vagy elvették termékeiket.
Az elkerülhetetlen összeütközések során Akkád városa a nomádok kezére kerül.
Talán azért elsõként a mezopotámiai városok közül, mert ez a város nem a
folyók mentén, hanem a Tigris és az Eufrátesz folyók között, a nehezebben
védhetõ mezõn (Agade) épült. Ez az elsõ eset arra, hogy az õsnép táborán belül megjelenik a pogány hatalmi rendszer Mezopotámiában. A sumer úrnépek
ekkor még nem ismerik a pogány háború fogalmát, és nem is tudnak védekezni
az ellenséges honfoglalók ellen. Rövidesen, mégpedig Kr.e. 2369-ben (mások
szerint 2330-ban) a Sarrukín vezérük vezetésével letaszítják a sumer Kis város-
ának uralkodóját a trónjáról – állítólag Sarrukín a nevelõapját – és elfoglalják
ezt a várost is. Innen kiinduló háborúikkal hamarosan az egész déli folyóközt
uralják az akkádok. Ekkor kiáltják ki Sarrukínt a királyukká. Aki megalakítja az
Akkád Birodalmat, vagy másként az Óasszír Birodalmat, az egykori Sumeria
helyébe. A beiktatásán meghirdeti a saját világmonarchia ideológiáját, amiben
az utódainak parancsba adja, kötelezõ feladatukká teszi a világ négy égtája
feletti asszír uralkodás megvalósításának a kötelezettségét. Akinek a leszármazottai,
az uralkodó arisztokrácia a mai napig pontosan követi az õsük parancsát.
Sarrukín elsõként a világon mintegy 5600 fõs állandó, jellegében már zsoldos
asszír hadsereget szervez, a meghódított tartományaik megtartása és a további
hódításai érdekében. Dél-Mezopotámia elfoglalása után nyomban nyugat és
észak felé fordul, és a hadjáratai során kiér a Földközi-tenger levantei partszakasz
északi felére: Ninive, Karkemis és Tarszosz városok vonalában. Mégpedig
a mai libanoni cédrus erdõk határáig, északon a Toros-hegységig hatolva. Ha a
történelmi térképekre tekintünk, akkor ez a térség épp az ókori Fönícia északi
felét jelenti. Máris visszaértünk arra a történelmi helyszínre, ami a kérdéses dór
eredet magyarázatához vezet el minket.
Miszerint az akkád-asszírok Kr.e. 23. század végére elfoglalják az addig egységes
és szuverén föníciai nép egy részét. Még azt kell tudni a most már asszí-
rokként megnevezett hódítókról, hogy õk ezt a térséget megközelítõleg 2200-ig,
mintegy 130 évig uralják. Gondoljunk a magyarok török megszállására, ez is
majdnem ugyanannyi ideig tartott. Egy nép akkori életében ennyi idõ talán 4-5
nemzedékváltást is jelentett. Ez alatt a hosszú idõszak alatt, az asszír királyok
uralkodásával bõven volt idejük e népcsoportok tulajdonságainak a megváltoztatására.
Akik tudtak, elmenekültek az asszírok elõl, akik meg nem, azok beolvadtak
az Óasszír Birodalomba. A beolvasztás módszereirõl volt már szó az
ógörögöknél, mert a módszereik azóta sem változtak. Az ellenállókat megölték,
a nép vezetõ õserejét, mely az õsnépnél az anyatiszteletû vallásban öltött testet,
elpusztították. A megmaradt föníciai köznépre pedig a zsarnok uralkodóit ültették,
akik a pogány vallásuk felülírásával ezt a néprészt asszír mentalitásúvá
változtatták.
Azt nem tudjuk, hogy az így elfogott föníciai néptörzs mikor kapta a dór
népnevet. Valószínûleg, mert csak a görögök elleni hódító háborúkban ismerjük
meg a dór törzseket, csak mintegy 900 év múlva a Középasszír Birodalomban,
a második asszír uralom idején kapják e népnevüket. Talán azért, hogy a nevük
megmaradjon, és e nép katonai egysége biztosított legyen, az asszírok az eredeti
nevük megfordított hangalakú elnevezését adták nekik. Ugyanis a rót = dór
(indoeurópai nyelvjárásokban a kemény „t” betû a lágyabb „d”-re vált). A RÓT
úrnépi fogalomról mai magyar nyelven is azonnal látni kell, hogy az a vörös, vagy a rovás, az írással kapcsolatos õsi szavunkból ered, és lett belõle az õsnéppel
szembefordított jelentésû dór névszó. De miként a német indogermán
nyelvbõl is ismert, a rót = vörös, azonnal a Nap esti vörös színére gondolva, a
Napisten hun eredetû népét is jelenthette egykoron. A ring német szó is a körrel,
szintén a Napisten jelével kapcsolatos. Ismeretes, hogy a hun népeknek is
vörös volt a nemzeti színe. Akkor kik is lehettek származásilag a föníciaiak?
Alsó-Egyiptomból eredõ hun hajósnép! Vannak, akik az írás feltalálóinak is a
föníciai õsnépet tartják, hiszen onnan jöttek, ahol ismerték a hieroglifákat.
Visszatérve, a föníciaiak közül akik tudtak elmenekültek az asszír meghódí-
tás elõl a hettitákhoz, a szintén hunmagyar testvéreikhez, onnan meg a Fekete-
és az Égei-tenger mellékére a görög rokonnépeikhez. Ez utóbbiakból lesznek az
akháj törzsek, vagyis az anatóliai vidékre húzódó föníciai származású hajósnép.
Akik mint majd látni fogjuk, Xuthosznak, a Hellén mitikus õsatya fiának a
vezetésével, és fontos hogy hajón, ezt a népcsoportot tovább vezeti, és beköltöznek
a róluk elnevezett Akhaia és Árkádia görög tartományokba. Itt testvérnépi
kapcsolatot és szövetséget alakítanak ki az õsnéppel. Végeredményül, az
egykori dór rokonaikat vezetõ asszírok elleni trójai háborúban megvédik Gö-
rögországot a teljes meghódítástól. Talán nem véletlenül állnak az ógörögök
mellé, mert õk még pontosan ismerték az egykori dór testvérnépeik sorsát.
Az elsõ vagy Óasszír Birodalom Kr.e. 2200-ban összeomlik, az észak felõl
betörõ felszabadító Gutik úrnépek támadásában. Azok az õsnépek, akik akkor
még léteztek, ekkor visszaveszik a szabadságukat. De sajnos vesztükre, mert az
asszír mentalitást már nem lehet kiirtani a fejekbõl. Az a tudatrombolás, hogy
másoktól a javak elrablásával gazdagságra lehet szert tenni, már beépült az
egykor asszír fennhatóság alatt állt népekbe. A háborúk társadalmi korával
(5000 év óta), elkezdõdött a végleges szétesése a mezopotámiai õskultúrának és
erkölcsnek. Habár az újra szabad Mezopotámia még további majdnem ezer évig
stabilizálódik, de az államaik a Kr.e. 1318-ban, a Középasszír Birodalomnak a
Ninivébõl kiinduló második háborújával kártyavárszerûen összeomlanak. Újra
minden irányban menekülnek az õsi úrnépek, akik maguk elõtt tolják az akhá-
jokat, aiolokat és iónokat, vagyis a megismert hellén népeket nyugati irányba.
Kénytelenek az ógörögök befogadni a testvérnépeiket, remélve, hogy a hellé-
nek segítségével, azoknak a kényszerbõl kifejlõdött katonai képességeikkel
megvédhetik magukat az asszír dórok általi meghódítástól. Az önvédelem így is
felemásra sikeredett, mint ahogy a görög mítoszok elmesélik, de legalább maga
a görög haza megmaradt. Negatív eredményeképp a következõ évszázadokban
a görög népek is elveszítik õsnépi jellegüket, és hosszú évezredes folyamatban
indoeurópai népekké váltak.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.83 másodperc
2,407,938 egyedi látogató