Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Dórok történelmi titkai

Hírek


A könyv eddigi részeiben már rengetegszer leírtuk a DÓR kifejezést, és a
még hátralevő részeiben is sokszor. A név gyakori használatából arra is lehet
következtetnünk, hogy ez a népcsoport játszotta a legfontosabb szerepet a gö-
rög átalakulásban. Érdekes módon a görög mítoszok szerzői is a föníciai dór
Zeuszra, mint az istenek királya főszerepére teszik a történéseik központi hangsúlyát.
Hogy mi az igazság, most próbáljunk meg ennek utánajárni.
A Fönícia főnév is egy beszélő szó, az etimológiája is sokat segít a kérdés
tisztázásában. Elemezve: Fö = fő, fényes + nic = nip, nap + ia = keleti, árja
gyermekei. Összeolvasva: Fönícia = Napisten-országa; föníciai = Napisten-fia.
A föníciai népet hívták fenneknek is (fenség = fenn-ség, a Napisten királyi
népe). Máris a fényes jelzőnél vagyunk, mint a Napisten fény fiai (Hórusz)
elnevezésnél. Ebből már sejtjük, hogy a föníciaiak is a Nílus-menti kultúrákból
kirajzó úrnépek levantei telepeseit jelentik. Ugyanebből a kultúrkörből ered a
finn népnév is, csak kissé magasabb magánhangzós változatban. A finnek is
föníciaiként hajóztak északra a Fekete-tenger és a Dnyeper folyókon fel egé-
szen a Finn-öbölig, ahol egy részük országot foglalt: Finnországot. Ha egy
kicsit tovább nézünk a szemünkkel, akkor a fenn = pann népek is ugyanabból a
föníciai népcsoportból erednek, csak mélyebb hangzással. Esetünkben a Dunán
felhajózva, akiket már Magyarország vonatkozásában a dunántúli Pannónia
úrnépi lakóiként ismerhet meg a világ.
Zeuszról tudjuk, hogy ő is dór hérosz. Sőt kiemelten föníciai dór leszármazá-
sú uralkodónak tartják a mítoszok. Ezek a származási adatok bizony igazak,
csak azt nem írják le a szerzők, miként keletkezett ez a sokat emlegetett dór
nemzetség. Az előzőekben már érintettem, hogy a föníciaiak eredetileg úrné-
pek. Az egyik néprésze a tengerpart közelében lakik, akik a leghíresebb hajósnépekké
váltak, és talán még ők is találták fel, de inkább elsőként használták a
kereskedelemben a pénz szerepét az árucseréik lebonyolításában. Ők az akhá-
jok népe. A másik néprésze pedig a szárazföld belsejében telepes mezőgazdaságból
élt, például az Orontesz, az Eufrátesz és más környéki folyók, tavak
körzetében. A szíriai hegyekben és sivatagokban állattenyésztő törzseik is élhettek.
Ezek a néprészek válnak a dórokká.
De akkor hogyan lehet az, hogy az akháj föníciaiak egyszer a görög oldalon
harcoltak, míg a dór föníciaiak pedig a támadóik voltak a görögöknek? Továb-bá, miképpen vált a dél anatóliai föníciai népek egy részéből az oly kegyetlen
és hódító dór népesség? A megoldás kézenfekvő. Egyszer azt írtuk a
föníciaikról, hogy belőlük származik az akhájok népe, akik a hellének egy
ágaként költöztek be a Peloponnészoszra, és a görög oldalon trójai hősökként
szerepeltek. Igen, mert ők lehetnek azok, akik az asszír meghódítás elől, mint
tengerparti nemzetségek képesek voltak hajókon elmenekülni. Másodszor pedig
a szárazföld belsejében lakó föníciai és szíriai pásztornépek nagy részét elfogják
az asszír hadak, és őket kényszerrel beolvasztják asszír rabszolgákká, és
ami a lényeg, a fontos katonai segédnépeikké. Belőlük szervezik meg az asszír
uralkodók a dórok militarista jellegű népcsoportjait. De ne higgyük, hogy a
dórok vezetői is föníciai leszármazásúak lettek volna? Nem, a katonai parancsnoklást
asszír királyi sarjak vezették, és rendfenntartó asszír egységekkel kényszeríttették
a szolganépet a kitűzött céljaik teljesítésére. Miként Uránosz, majd
a trójai Laomedon, vagy később a római Romulus, pásztorkirályok esetében
megtörténik.
A fenti dilemmánk feloldása a történelem helyes szemléletéből fakad. Sőt ez
események a trójai háború előtt valamivel több, mint ezer évvel kezdődtek.
Mégpedig a boldog mezopotámiai aranykor összeomlása idején. Arról a szakirodalom
is pontosan vélekedik, hogy 5 ezer évvel ezelőtt Mezopotámiát a
sumérek és más testvéri úrnépeik lakták. Majd az ebben az időszakban Közép-
Ázsia felől meginduló nomád népvándorlásnak köszönhetően, idegen pásztornépek
behatolnak a folyóközbe, és Akkád városa körzetében gyülekeznek. A
telepes életformájú őslakó akkád úrnépek körül csoportosulnak a legeltetve
vándorló pásztornépek. Mikor valami oknál fogva meggyengül a város, a pásztornépek
elfoglalják az ősi akkád várost. Mezopotámiában az így hont foglaló
nomád pásztornépeket, az Akkád város nevéből származtatva, a történelem
akkádokként ismeri meg. Talán nem szószaporítás mégegyszer nyomatékosítani:
a ma akkádoknak ismert és asszírokká vált népek nem azonosak a telepes
ősi akkád úrnépekkel, a történelem mégis egyenlőség jelet kíván tenni közéjük.
Amíg az eredeti polgári városépítő akkádok egyszerűen sumer népek voltak,
addig a hódító pogány pásztornépek pedig szigorúan névnélküli (nem fennmaradt
nevű) nomádok, a tévesen akkádoknak elnevezett szemiták.
A folyóközbe benyomuló pásztornépekkel egymás mellé kerül a két homlokegyenest
eltérő életforma, egymás antagonistáiként. A városvédő telepesek
igyekeztek megvédeni a földjeiket a nomád legeltetők pusztításaitól, addig a
pásztorok új legelőket igyekeztek elfoglalni a földművelők rovására. Tudvalevőleg
és végzetszerűen, hamarosan társadalmi összeütközésekre kerül sor kö-
zöttük. Egyszerűen a nyájaik letaposhatták a földművelő emberek veteményeseit,
vagy elvették termékeiket.
Az elkerülhetetlen összeütközések során Akkád városa a nomádok kezére kerül.
Talán azért elsőként a mezopotámiai városok közül, mert ez a város nem a
folyók mentén, hanem a Tigris és az Eufrátesz folyók között, a nehezebben
védhető mezőn (Agade) épült. Ez az első eset arra, hogy az ősnép táborán belül megjelenik a pogány hatalmi rendszer Mezopotámiában. A sumer úrnépek
ekkor még nem ismerik a pogány háború fogalmát, és nem is tudnak védekezni
az ellenséges honfoglalók ellen. Rövidesen, mégpedig Kr.e. 2369-ben (mások
szerint 2330-ban) a Sarrukín vezérük vezetésével letaszítják a sumer Kis város-
ának uralkodóját a trónjáról – állítólag Sarrukín a nevelőapját – és elfoglalják
ezt a várost is. Innen kiinduló háborúikkal hamarosan az egész déli folyóközt
uralják az akkádok. Ekkor kiáltják ki Sarrukínt a királyukká. Aki megalakítja az
Akkád Birodalmat, vagy másként az Óasszír Birodalmat, az egykori Sumeria
helyébe. A beiktatásán meghirdeti a saját világmonarchia ideológiáját, amiben
az utódainak parancsba adja, kötelező feladatukká teszi a világ négy égtája
feletti asszír uralkodás megvalósításának a kötelezettségét. Akinek a leszármazottai,
az uralkodó arisztokrácia a mai napig pontosan követi az ősük parancsát.
Sarrukín elsőként a világon mintegy 5600 fős állandó, jellegében már zsoldos
asszír hadsereget szervez, a meghódított tartományaik megtartása és a további
hódításai érdekében. Dél-Mezopotámia elfoglalása után nyomban nyugat és
észak felé fordul, és a hadjáratai során kiér a Földközi-tenger levantei partszakasz
északi felére: Ninive, Karkemis és Tarszosz városok vonalában. Mégpedig
a mai libanoni cédrus erdők határáig, északon a Toros-hegységig hatolva. Ha a
történelmi térképekre tekintünk, akkor ez a térség épp az ókori Fönícia északi
felét jelenti. Máris visszaértünk arra a történelmi helyszínre, ami a kérdéses dór
eredet magyarázatához vezet el minket.
Miszerint az akkád-asszírok Kr.e. 23. század végére elfoglalják az addig egységes
és szuverén föníciai nép egy részét. Még azt kell tudni a most már asszí-
rokként megnevezett hódítókról, hogy ők ezt a térséget megközelítőleg 2200-ig,
mintegy 130 évig uralják. Gondoljunk a magyarok török megszállására, ez is
majdnem ugyanannyi ideig tartott. Egy nép akkori életében ennyi idő talán 4-5
nemzedékváltást is jelentett. Ez alatt a hosszú időszak alatt, az asszír királyok
uralkodásával bőven volt idejük e népcsoportok tulajdonságainak a megváltoztatására.
Akik tudtak, elmenekültek az asszírok elől, akik meg nem, azok beolvadtak
az Óasszír Birodalomba. A beolvasztás módszereiről volt már szó az
ógörögöknél, mert a módszereik azóta sem változtak. Az ellenállókat megölték,
a nép vezető őserejét, mely az ősnépnél az anyatiszteletű vallásban öltött testet,
elpusztították. A megmaradt föníciai köznépre pedig a zsarnok uralkodóit ültették,
akik a pogány vallásuk felülírásával ezt a néprészt asszír mentalitásúvá
változtatták.
Azt nem tudjuk, hogy az így elfogott föníciai néptörzs mikor kapta a dór
népnevet. Valószínűleg, mert csak a görögök elleni hódító háborúkban ismerjük
meg a dór törzseket, csak mintegy 900 év múlva a Középasszír Birodalomban,
a második asszír uralom idején kapják e népnevüket. Talán azért, hogy a nevük
megmaradjon, és e nép katonai egysége biztosított legyen, az asszírok az eredeti
nevük megfordított hangalakú elnevezését adták nekik. Ugyanis a rót = dór
(indoeurópai nyelvjárásokban a kemény „t” betű a lágyabb „d”-re vált). A RÓT
úrnépi fogalomról mai magyar nyelven is azonnal látni kell, hogy az a vörös, vagy a rovás, az írással kapcsolatos ősi szavunkból ered, és lett belőle az ősnéppel
szembefordított jelentésű dór névszó. De miként a német indogermán
nyelvből is ismert, a rót = vörös, azonnal a Nap esti vörös színére gondolva, a
Napisten hun eredetű népét is jelenthette egykoron. A ring német szó is a körrel,
szintén a Napisten jelével kapcsolatos. Ismeretes, hogy a hun népeknek is
vörös volt a nemzeti színe. Akkor kik is lehettek származásilag a föníciaiak?
Alsó-Egyiptomból eredő hun hajósnép! Vannak, akik az írás feltalálóinak is a
föníciai ősnépet tartják, hiszen onnan jöttek, ahol ismerték a hieroglifákat.
Visszatérve, a föníciaiak közül akik tudtak elmenekültek az asszír meghódí-
tás elől a hettitákhoz, a szintén hunmagyar testvéreikhez, onnan meg a Fekete-
és az Égei-tenger mellékére a görög rokonnépeikhez. Ez utóbbiakból lesznek az
akháj törzsek, vagyis az anatóliai vidékre húzódó föníciai származású hajósnép.
Akik mint majd látni fogjuk, Xuthosznak, a Hellén mitikus ősatya fiának a
vezetésével, és fontos hogy hajón, ezt a népcsoportot tovább vezeti, és beköltöznek
a róluk elnevezett Akhaia és Árkádia görög tartományokba. Itt testvérnépi
kapcsolatot és szövetséget alakítanak ki az ősnéppel. Végeredményül, az
egykori dór rokonaikat vezető asszírok elleni trójai háborúban megvédik Gö-
rögországot a teljes meghódítástól. Talán nem véletlenül állnak az ógörögök
mellé, mert ők még pontosan ismerték az egykori dór testvérnépeik sorsát.
Az első vagy Óasszír Birodalom Kr.e. 2200-ban összeomlik, az észak felől
betörő felszabadító Gutik úrnépek támadásában. Azok az ősnépek, akik akkor
még léteztek, ekkor visszaveszik a szabadságukat. De sajnos vesztükre, mert az
asszír mentalitást már nem lehet kiirtani a fejekből. Az a tudatrombolás, hogy
másoktól a javak elrablásával gazdagságra lehet szert tenni, már beépült az
egykor asszír fennhatóság alatt állt népekbe. A háborúk társadalmi korával
(5000 év óta), elkezdődött a végleges szétesése a mezopotámiai őskultúrának és
erkölcsnek. Habár az újra szabad Mezopotámia még további majdnem ezer évig
stabilizálódik, de az államaik a Kr.e. 1318-ban, a Középasszír Birodalomnak a
Ninivéből kiinduló második háborújával kártyavárszerűen összeomlanak. Újra
minden irányban menekülnek az ősi úrnépek, akik maguk előtt tolják az akhá-
jokat, aiolokat és iónokat, vagyis a megismert hellén népeket nyugati irányba.
Kénytelenek az ógörögök befogadni a testvérnépeiket, remélve, hogy a hellé-
nek segítségével, azoknak a kényszerből kifejlődött katonai képességeikkel
megvédhetik magukat az asszír dórok általi meghódítástól. Az önvédelem így is
felemásra sikeredett, mint ahogy a görög mítoszok elmesélik, de legalább maga
a görög haza megmaradt. Negatív eredményeképp a következő évszázadokban
a görög népek is elveszítik ősnépi jellegüket, és hosszú évezredes folyamatban
indoeurópai népekké váltak.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.19 másodperc
999,219 egyedi látogató