Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 6

-> Online tagok: 1
CharlesHoife

-> Regisztráltak: 352
-> Legújabb tag: UjowwuMus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Szabin nõk elrablása

Hírek


Még azt szeretnénk elmesélni, hogy az asszírok vezette dórok nem csak Gö-
rögországot próbálták meghódítani. A második, tengeri népek támadásában –
akik részben kiváló föníciai hajósnépek leszármazottai – asszír parancsnoklással
betörnek a Földközi-tengerre és az Adriai-tenger szigetvilágába. De a legfontosabb
behatolásuk Európába mégis a trójai Aineiász dór hérosz vezetésével
történik az itáliai betelepedésükkel (késõbb részletesen tárgyaljuk). Tudvalevõ,
hogy Európa a földrajzi nevét is egy föníciai királylány, a türoszi (Kis-ázsia
déli, föníciai alapítású város) Europé (Aeropé) nevérõl kapja. Õ Zeusznak volt
a halandó szerelme, akit sas képében a Kréta szigetén tett a magáévá. Általa
Zeusz az asszír hódító adja Európa földrajzi nevét. Az igaz, hogy az Itáliába
betelepedõ dórok a már akkor létezõ Latium asszír kereskedelmi központjuktól
kapják a latin népnevet, de attól függetlenül õk még igazi asszír leszármazottakat
jelentenek. Ott elszaporodva, és a gazdasági hatalmat is átvéve a szabin és
az etruszk õsnéptõl, valósítják meg a Római Birodalmukat.
Hogy mennyire asszírok a latinok is, álljunk meg itt egy pillanatra, hogy egy
római monda által bizonyítsuk szavainkat. Sokan ismerik római regeként a
szabin nõk elrablásának történetét. E mítoszból színpadi vígjáték, zenés bohó-
zat is készült. Történetéhez az alábbi adatok ismerete szükséges. Jézus Krisztus
születése elõtti 1180. évet követõen az Aineiász trójai herceg által az Itáliába
menekített és letelepített asszír dórok gazdag latin kereskedõréteggé fejlõdnek a
Latium tartományukban. Amikor majd elég erõsnek érzik magukat, 753-ban
betelepülnek Rómába, ahol kettõs, úrnépi és latin irányítású államhatalmat
alakítanak ki. Továbbiakban Kr.e. 612-ben a ninivei vereségükkel, Mezopotá-
miában megbukik a harmadik vagy Újasszír Birodalom, és most már onnan, a
minden irányba menekülõ asszír néprészekkel erõsödik meg a Latium tartomány.
Az újabb betelepülõ gazdag asszír arisztokráciával megerõsödõ római
latinok 510-ben megdöntik az utolsó etruszk király hatalmát. Ekkor kvázi római
köztársaságot hoznak létre, ami Julius Caesar Kr.e. 44. évi meggyilkolásáig
tart, hogy újra asszír hódító birodalommá váljon, de most már itt a latin nemzetségûvé
váló Római Birodalom neve alatt.
A latinok asszír származásának megcáfolhatatlan bizonyítéka a szabin nõk
elrablása római mondavilágában található meg kódolt formában. Elsõként nézzük,
milyen nemzetségû népet is jelent a szabin népnév? Ha egy kicsit belegondolunk,
mintha ismerõs magyar történelmi fogalomként szólna hozzánk. Igen
kérem, a szabin = szavir, szabir, szavárd magyarok (walesi bárdok), másként a
fehérmagyarok egyik õsi népágát, tehát a legteljesebben az úrnépeknek az
özönvíz után egy Itáliába költözött testvérnépünket alkotják. Akik rokonaikkal
Közép-Ázsiától a Kaukázus mentén, a Kárpát-medencén át esetünkben az Itáliai-félszigeten
is államalkotó lakói voltak földrészünknek. A kelta etruszkmagyar
kontinuitás is teljes körûen bizonyítható a szabin nõk elrablása törté-nelmi tényével. De ha kicsit a következõ fejezetbõl vett példánkkal is szeretnénk
bizonyítani a szabinok úrnépi eredetét, akkor a jászok = (jaó)-szabinok
összefüggésben a jászmagyarok egyik, Rómát megalapító törzseinek történeté-
hez jutunk el.
A szabin nõk elrablásában azt az asszír hatalomszerzési gyakorlatot látjuk
ismétlõdni, miként a görögöknél is, ahogy az õsnép vallásának papnõit elrabolva
tesznek szert feleségekre a hódítók (Gaia meghódítása). A város római alapí-
tása elõtt a szabinok, mint Itália egyik õsnépe az Esquilinus, Viminalis és
Quirinalis dombokon éltek. A régészeti források is megerõsítették, hogy az
Alba Longa latin városban elszaporodó dór-asszír latinok kirajzó csoportjai
megtelepednek a Palatínus-hegy két másik kiemelkedésén, a Palatiumon és a
Cermaluson. Mikor itt már megfelelõ erõvel rendelkeztek, Romulus és Rémus
vezetésével 753-ban történik, hogy elrabolják a szomszédos szabinok papnõit,
nõi papi rendjét. Mikor elcsendesedik a viszály, a két nép közös királyságban
egyezik ki. Vagyis a latinok e beházasodással, immár beépültek az õsnép hatalmi
rendszerébe. A szokásos fordulat szerint Romulus megöli, vagy megöleti
Rémust a vérszerinti testvérét. Így õ egyeduralkodóként, Róma alapítójaként
kerül be a szabin uralkodó családba. Mégpedig a Titus Tatius szabin fejedelemnek
– aki átveszi a latinok királyi titulusát is – lesz a társuralkodója Romulus.

A római királyság elsõ korát Kr.e. 753-616-ig, a latin pásztor és a szabin
parasztkirályok felváltva adták. Pontosan kifejezve benne az asszír nomádok
pásztornépi õsiségét. A második korát 510-ig, viszont valami hatalmi fordulattal
már az etruszk királyok adják, mégpedig a Tarquinius dinasztia. Az utolsó
etruszk királyt, Tarquinius Superbust már megint a latin gazdag kereskedõréteg
taszítja le a trónról. A királyság helyébe a két nép erõegyensúlyának következtében
a consulok-köztársaságát alapítják meg. A mindenkori konzulok, számító
módon évenként két fõ, választással már a leggazdagabbak közül, ezért inkább
a latin nemzetség soraiból kerekednek ki. Véglegesen majd csak ötszáz év után,
27-ben bukik meg a Római Köztársaság, és helyébe a Római Császárság lép,
Augusztus császár vezetésével.
Nem is az a legizgalmasabb momentuma a Romulus és Rémus ikerfiak törté-
netében, hogy Rhea Silvia hercegnõ és Mars isten gyermekeiként mégis miért
teszik ki õket a Tiberis-folyó partjára csecsemõkorukban? Hanem az, hogy egy
anyafarkas neveli fel õket. Talán azt sugallja ez az epizód, hogy az ikrek egy
igazi asszír királyképzõ nevelõintézetbe kerülnek, ahol valóban is a latin totemállat
szerint, egy igazi farkas ragadozó tulajdonságaira tesznek szert, még a
testvérgyilkosságtól sem riadva vissza. A Római Birodalom kifejlõdésében, a
szabin nõk elrablása mondájából pontosan végig követhetõ mindaz a társadalmi
folyamat, amit az asszír mentalitásról írtunk. Ha erõvel nem sikerül egy tartományt
meghódítaniuk, akkor következik a beházasodás. Így már a születendõ
gyermekek a vérrokonság szerint átvehetik az õsnéptõl a hatalmat. Nem kell
hozzá háború sem. Igaz, hogy a lázadókat minden eszközzel el kell hallgattatni,de az idõben inkább pusztítani, hogy az álságos módon megszerzett hatalom
biztosan az asszír utódok kezén maradhasson.
E rövid római mondával azt is szerettem volna bizonyítani, hogy maga a
Római Birodalom is alapjaiban õsmagyar alkotás. Amit az asszír-latinok csak
elvettek, és formáltak belõle egy pogány, militarista, hódító és rabló államot.
Elvéve az õsnéptõl az anyatiszteletû õsvallását, hatalmát, nemességét, jó-
erkölcsét, békés és boldog életüket. Majd a késõbbiekben ugyan kiknek a fiai
véreztek a latinok gazdagodása érdekében indított háborúkban? Bizony az õsnép,
az elszegényedett plebejusokból lett katonák ontották a latinok gazdagodá-
sáért a vérüket. Sohasem számított mennyi közkatona halt meg a latin érdekekért,
mert azok nem az õ közvetlen nemzetségeikbõl kerültek ki, még az anyanyelvüket
is felülírták latinra. Cinikusan úgy gondolták, ha egy római katona
meghal, zsoldért lesz helyette száz. Emlékezzen mindenki a katonák fegyelmezése
okán bevezetett tizedelések (a vétséget elkövetõk közül minden tizediket
agyonverték a többiek) római gyakorlatára. Ugyanis sokszor a római katonák
nem akartak harcolni az ugyanolyan vagy rokon testvérnépeik ellen, miként azt
a Szpartakusz rabszolgaháborújából is ismernünk kell. Csak a szenátus patríciusait
(többségében), meg a tábornokok és a szenátorok (nagybirtokos arisztokraták)
osztályát alkották a latinok, a köznépet soha. Nem is hallani egyetlen
patríciustizedelésrõl sem. A patrícius fogalom hanglakjáról azonnal érthetõ,
hogy õk az új patriarchális hatalomforma emberei. Míg a plebejus szóban, az
indoeurópai szóeleji mássalhangzó torlódást javítva: a pol = Apollón õsi sokasága,
polgárai úrnyelvû jelentése ismerhetõ fel. A római állampolitika arra az
asszír gyakorlatra épült, hogy el kell szegényíteni a köznépet (õsnépet), hogy
azok így kényszerüljenek a patríciusok szolgálatára és katonáknak. Bizony
ördögi egy hatalmi tobzódás megismerõi lehettünk e római mondában is.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”











Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.33 másodperc
2,939,708 egyedi látogató