Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Szabin nők elrablása

Hírek


Még azt szeretnénk elmesélni, hogy az asszírok vezette dórok nem csak Gö-
rögországot próbálták meghódítani. A második, tengeri népek támadásában –
akik részben kiváló föníciai hajósnépek leszármazottai – asszír parancsnoklással
betörnek a Földközi-tengerre és az Adriai-tenger szigetvilágába. De a legfontosabb
behatolásuk Európába mégis a trójai Aineiász dór hérosz vezetésével
történik az itáliai betelepedésükkel (később részletesen tárgyaljuk). Tudvalevő,
hogy Európa a földrajzi nevét is egy föníciai királylány, a türoszi (Kis-ázsia
déli, föníciai alapítású város) Europé (Aeropé) nevéről kapja. Ő Zeusznak volt
a halandó szerelme, akit sas képében a Kréta szigetén tett a magáévá. Általa
Zeusz az asszír hódító adja Európa földrajzi nevét. Az igaz, hogy az Itáliába
betelepedő dórok a már akkor létező Latium asszír kereskedelmi központjuktól
kapják a latin népnevet, de attól függetlenül ők még igazi asszír leszármazottakat
jelentenek. Ott elszaporodva, és a gazdasági hatalmat is átvéve a szabin és
az etruszk ősnéptől, valósítják meg a Római Birodalmukat.
Hogy mennyire asszírok a latinok is, álljunk meg itt egy pillanatra, hogy egy
római monda által bizonyítsuk szavainkat. Sokan ismerik római regeként a
szabin nők elrablásának történetét. E mítoszból színpadi vígjáték, zenés bohó-
zat is készült. Történetéhez az alábbi adatok ismerete szükséges. Jézus Krisztus
születése előtti 1180. évet követően az Aineiász trójai herceg által az Itáliába
menekített és letelepített asszír dórok gazdag latin kereskedőréteggé fejlődnek a
Latium tartományukban. Amikor majd elég erősnek érzik magukat, 753-ban
betelepülnek Rómába, ahol kettős, úrnépi és latin irányítású államhatalmat
alakítanak ki. Továbbiakban Kr.e. 612-ben a ninivei vereségükkel, Mezopotá-
miában megbukik a harmadik vagy Újasszír Birodalom, és most már onnan, a
minden irányba menekülő asszír néprészekkel erősödik meg a Latium tartomány.
Az újabb betelepülő gazdag asszír arisztokráciával megerősödő római
latinok 510-ben megdöntik az utolsó etruszk király hatalmát. Ekkor kvázi római
köztársaságot hoznak létre, ami Julius Caesar Kr.e. 44. évi meggyilkolásáig
tart, hogy újra asszír hódító birodalommá váljon, de most már itt a latin nemzetségűvé
váló Római Birodalom neve alatt.
A latinok asszír származásának megcáfolhatatlan bizonyítéka a szabin nők
elrablása római mondavilágában található meg kódolt formában. Elsőként nézzük,
milyen nemzetségű népet is jelent a szabin népnév? Ha egy kicsit belegondolunk,
mintha ismerős magyar történelmi fogalomként szólna hozzánk. Igen
kérem, a szabin = szavir, szabir, szavárd magyarok (walesi bárdok), másként a
fehérmagyarok egyik ősi népágát, tehát a legteljesebben az úrnépeknek az
özönvíz után egy Itáliába költözött testvérnépünket alkotják. Akik rokonaikkal
Közép-Ázsiától a Kaukázus mentén, a Kárpát-medencén át esetünkben az Itáliai-félszigeten
is államalkotó lakói voltak földrészünknek. A kelta etruszkmagyar
kontinuitás is teljes körűen bizonyítható a szabin nők elrablása törté-nelmi tényével. De ha kicsit a következő fejezetből vett példánkkal is szeretnénk
bizonyítani a szabinok úrnépi eredetét, akkor a jászok = (jaó)-szabinok
összefüggésben a jászmagyarok egyik, Rómát megalapító törzseinek történeté-
hez jutunk el.
A szabin nők elrablásában azt az asszír hatalomszerzési gyakorlatot látjuk
ismétlődni, miként a görögöknél is, ahogy az ősnép vallásának papnőit elrabolva
tesznek szert feleségekre a hódítók (Gaia meghódítása). A város római alapí-
tása előtt a szabinok, mint Itália egyik ősnépe az Esquilinus, Viminalis és
Quirinalis dombokon éltek. A régészeti források is megerősítették, hogy az
Alba Longa latin városban elszaporodó dór-asszír latinok kirajzó csoportjai
megtelepednek a Palatínus-hegy két másik kiemelkedésén, a Palatiumon és a
Cermaluson. Mikor itt már megfelelő erővel rendelkeztek, Romulus és Rémus
vezetésével 753-ban történik, hogy elrabolják a szomszédos szabinok papnőit,
női papi rendjét. Mikor elcsendesedik a viszály, a két nép közös királyságban
egyezik ki. Vagyis a latinok e beházasodással, immár beépültek az ősnép hatalmi
rendszerébe. A szokásos fordulat szerint Romulus megöli, vagy megöleti
Rémust a vérszerinti testvérét. Így ő egyeduralkodóként, Róma alapítójaként
kerül be a szabin uralkodó családba. Mégpedig a Titus Tatius szabin fejedelemnek
– aki átveszi a latinok királyi titulusát is – lesz a társuralkodója Romulus.

A római királyság első korát Kr.e. 753-616-ig, a latin pásztor és a szabin
parasztkirályok felváltva adták. Pontosan kifejezve benne az asszír nomádok
pásztornépi ősiségét. A második korát 510-ig, viszont valami hatalmi fordulattal
már az etruszk királyok adják, mégpedig a Tarquinius dinasztia. Az utolsó
etruszk királyt, Tarquinius Superbust már megint a latin gazdag kereskedőréteg
taszítja le a trónról. A királyság helyébe a két nép erőegyensúlyának következtében
a consulok-köztársaságát alapítják meg. A mindenkori konzulok, számító
módon évenként két fő, választással már a leggazdagabbak közül, ezért inkább
a latin nemzetség soraiból kerekednek ki. Véglegesen majd csak ötszáz év után,
27-ben bukik meg a Római Köztársaság, és helyébe a Római Császárság lép,
Augusztus császár vezetésével.
Nem is az a legizgalmasabb momentuma a Romulus és Rémus ikerfiak törté-
netében, hogy Rhea Silvia hercegnő és Mars isten gyermekeiként mégis miért
teszik ki őket a Tiberis-folyó partjára csecsemőkorukban? Hanem az, hogy egy
anyafarkas neveli fel őket. Talán azt sugallja ez az epizód, hogy az ikrek egy
igazi asszír királyképző nevelőintézetbe kerülnek, ahol valóban is a latin totemállat
szerint, egy igazi farkas ragadozó tulajdonságaira tesznek szert, még a
testvérgyilkosságtól sem riadva vissza. A Római Birodalom kifejlődésében, a
szabin nők elrablása mondájából pontosan végig követhető mindaz a társadalmi
folyamat, amit az asszír mentalitásról írtunk. Ha erővel nem sikerül egy tartományt
meghódítaniuk, akkor következik a beházasodás. Így már a születendő
gyermekek a vérrokonság szerint átvehetik az ősnéptől a hatalmat. Nem kell
hozzá háború sem. Igaz, hogy a lázadókat minden eszközzel el kell hallgattatni,de az időben inkább pusztítani, hogy az álságos módon megszerzett hatalom
biztosan az asszír utódok kezén maradhasson.
E rövid római mondával azt is szerettem volna bizonyítani, hogy maga a
Római Birodalom is alapjaiban ősmagyar alkotás. Amit az asszír-latinok csak
elvettek, és formáltak belőle egy pogány, militarista, hódító és rabló államot.
Elvéve az ősnéptől az anyatiszteletű ősvallását, hatalmát, nemességét, jó-
erkölcsét, békés és boldog életüket. Majd a későbbiekben ugyan kiknek a fiai
véreztek a latinok gazdagodása érdekében indított háborúkban? Bizony az ősnép,
az elszegényedett plebejusokból lett katonák ontották a latinok gazdagodá-
sáért a vérüket. Sohasem számított mennyi közkatona halt meg a latin érdekekért,
mert azok nem az ő közvetlen nemzetségeikből kerültek ki, még az anyanyelvüket
is felülírták latinra. Cinikusan úgy gondolták, ha egy római katona
meghal, zsoldért lesz helyette száz. Emlékezzen mindenki a katonák fegyelmezése
okán bevezetett tizedelések (a vétséget elkövetők közül minden tizediket
agyonverték a többiek) római gyakorlatára. Ugyanis sokszor a római katonák
nem akartak harcolni az ugyanolyan vagy rokon testvérnépeik ellen, miként azt
a Szpartakusz rabszolgaháborújából is ismernünk kell. Csak a szenátus patríciusait
(többségében), meg a tábornokok és a szenátorok (nagybirtokos arisztokraták)
osztályát alkották a latinok, a köznépet soha. Nem is hallani egyetlen
patríciustizedelésről sem. A patrícius fogalom hanglakjáról azonnal érthető,
hogy ők az új patriarchális hatalomforma emberei. Míg a plebejus szóban, az
indoeurópai szóeleji mássalhangzó torlódást javítva: a pol = Apollón ősi sokasága,
polgárai úrnyelvű jelentése ismerhető fel. A római állampolitika arra az
asszír gyakorlatra épült, hogy el kell szegényíteni a köznépet (ősnépet), hogy
azok így kényszerüljenek a patríciusok szolgálatára és katonáknak. Bizony
ördögi egy hatalmi tobzódás megismerői lehettünk e római mondában is.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”











Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.15 másodperc
799,392 egyedi látogató