Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 6

-> Online tagok: 1
JaneHoife

-> Regisztráltak: 323
-> Legújabb tag: ScottIdock

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az újgörög mitológia fénykora

Hírek


Mielõtt belemerülnénk a két legismertebb görög mítosz cselekményébe, elõtte
tekintsük át a mitológiájuk néhány csillagászati összefüggését. Már eddig is
találkoztunk munkánk során a mondák kivetítésérõl a csillagvilágba. Bizony
nem a véletlenek mûvével állunk szemben, mert a mitológia valójában nem
más, mint az õskori csillagászat tudásának elbeszélésekbe rögzített ismerethalmaza.
Ezért határozottan cáfolnunk kell, hogy a mitológiák nem kitalált dolgok,
hanem ellenkezõleg, a valós emberi történések csillagászati szférákba helyezett
elbeszélései.
Mert mit is jelent az a vélekedés, hogy a politeizmus görög istenei egyetlen
dologtól félnek: mégpedig az aranyagancsú szarvas vérétõl, mely eltörli az
ereikben keringõ folyadékból, az ikhórból nyert halhatatlanságukat? A magyarázat
nem egyszerû, de talán röviden leírva is megérthetõ. Mert nem másból
ered, mint az alábbi csillagászati ismeretekbõl. Az ókor csillagászai, de Zeusz
királyi udvara is pontosan tudta, hogy az õ történelmi idejükben a Zodiákusból
(felkelõ és lenyugvó 12 csillagkép) az Aries (Kos) csillagkép lett az uralkodó,
mégpedig Kr.e. 2160. évtõl a 0. évig, a Föld kozmikus évének új kozmikus
hónapjában. Ez a csillagászati magyarázata a pásztornépek „Kos” imádatának,
új vallásának. E jelenségeknek a precesszió az alapja, mely a föld forgástengelyének
23,5 fokos elhajlását jelenti az ekliptika síkjától, és ami egy kúppalást
felületén körbejár. Megalkotva a Föld kozmikus idõegységének ciklusát.
A Föld kozmikus éve és a 12 kozmikus hónapjai csillagászati idõszámítását,
tehát a Föld precessziója vezérli. A kozmikus idõszámítás egy hónapja a 12*30
fokos csillagjegy felosztás rendszerében 2160 éves idõtartamot jelent. Ebbõl
kiszámíthatóan a Föld egy kozmikus éve, kereken 26000 évet ölel fel. Ezt a
csillagkép vándorlásnak is nevezett jelenséget, lehet hogy nem ilyen pontosan,
de ismerték már az ókorban. Az Olümposz csillagászai tudták, hogy a mítoszok
eseményeinek idejében uralkodó Kos csillagkép kozmikus hónapja már lassan a
félidejénél tartott, még vissza volt belõle 1200 év, az új történelmi idõszámítás
(Kr. születése) kezdetéig, a 0-ik évig. Azért kellett magas helyeken, példaként
az Olümposz hegycsúcsain kialakítani a vallási központokat, hogy onnan a
csillagászati megfigyeléseiket pontosan végezhessék. Ugyanis a kozmikus
idõszámítás alapja az, amikor is a minden év tavaszi napéjegyenlõsége napján
(márc. 21.-én) megfigyelik, hogy a Nap melyik csillagképben kel fel. A precesszió
okán ez a hely igen lassan, de elmozdul, az ismertetett évszámok szerint.
Van még egy csillagászati jelenség mely szintén mitológiai jelentõségû. A
precesszió következtében a mindenkori északi sarkcsillag, ha fele olyan lassan
mint az elõzõek, évenként tovahalad a föld tengelyéhez viszonyítva. Ez az
idõtartamot a pólus körüli hat cirkumpoláris csillagkép vezérli és egyenként
4320 évig mutatják az északi pólust, a Földtengely irányát. Zeusz idejében az
északi irányt még a Drákó (sárkány) csillagkép Alfa Drakonis csillaga mutatta,
a csillagkép farkának a harmadik fényes csillagaként. Amit az asszírok még
valószínûleg nem ezen a néven ismerték, talán Uranosz vagy Kronosz néven.
Azt is tudták, hogy ennek a sarkcsillagnak is 1200 év múlva „meghalva” át kell
majd adni az uralmát a következõnek. Az elkövetkezõ sarkcsillaggá az új idõ-
számításunk 0. évétõl a Kisgöncöl csillagkép Poláris csillaga válik, vagyis
azóta ezt a csillagot ismerjük északi-sarkcsillagnak. Különösen fontos tudnunk,
fõleg a magyar mondák okán, hogy a mítoszok keletkezési idejében még az
ókorból ismert Szarvasnyomdoka csillagkép mutatta az északi-sarkcsillag helyét.
Ugyanis a Sárkány sarkcsillagkép felett állt, és a jobb elsõ lábával magára
az akkori tényleges északi sarkcsillagra lépve, az alatta elhelyezkedõ Draco
(Sárkány) cirkumpoláris sarkcsillagkép Alfa Drakonis csillagát mutatta (lásd: a
8. képet).
Azt is pontosan tudták, hogy a mintegy 1200 év múlva bekövetkezõ 0.-évben,
a Kos csillagkép átadja a helyét a sorban következõ új 2160 évig a Nap elõtt
tündöklõ Halak (Pisces) csillagképnek, és a Föld kozmikus évében (26000 év)
egy új idõszámítási ciklus fog kezdõdni. Ez a kozmikus hónapváltás még azért
is volt korszakváltó idõpont, mert a Kos „meghalásával” együtt a Drácó sarkcsillagkép
is meghal, hogy helyüket átvegyék a Jézus Krisztus születésével
elkezdõdõ új idõszámításban a Halak és a Kisgöncöl csillagképek uralma.
Vagyis már az õ korukban tudták, hogy a politeizmus olümposzi istenei el
fogják veszteni a halhatatlanságukat. Nem véletlenül féltek az aranyagancsú
szarvas kiömlõ vérétõl, mely eltörli az ikhórból nyert halhatatlanságukat, amely
mint tudjuk, csak 2160 évig tart. Minthogy meg is történt, helyükbe a Krisztus
születésének napjával (0. év) a Halak csillagkép kozmikus hónapja, és a
Kisgöncöl csillagkép Poláris sarkcsillaga lép. Általuk a Zeusz-féle sokistenhit
helyébe is a szellemistenek: Jahve, Úristen, majd Allah és így tovább, léptek a
hatalomba.
De ha már belefogtunk a Naprendszer „kozmikus éve” és a „kozmikus hó-
napjainak” az ismertetésébe, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen jelentést hordoz
az istenek vérereiben keringõ szivárványszerûen fénylõ folyadék: az
IKHÓR, az istenek vére fogalom? Etimológiájában a szó második része: -hór =
hóra mint óra, és miként a hórák, az idõszakok jelentését hordozó fogalomból
ered. Arra most nem térve ki részletesen, hogy miért három volt a görög évszakok
istennõinek a száma? Úgy mint: a tavasz hórája = Thalló (sarjasztó); a
nyáré = Auxó (növesztõ); az õszé = Karpó (gyümölcsöztetõ) istennõk szerint.
Megjegyezve, azért három a számuk, mert ahonnan a görögök is származnak, a
meleg éghajlatokról, a tél megkülönböztetésének még nem volt vallási szükségszerûsége.
De talán az sem véletlen, hogy az évszakok megtestesítõi, majd a
rend istenei és a nap tizenkét óráját gondozó istennõk is miért nõi princípiumok?
Bizonyítva, hogy a hórák az õsi matriarchális vallásforma részbeni továbbélését
jelentik a görög politeizmus keretében.
Az ikhór fogalom ik- = õk szótag jelentésére most nem teszünk részletes javaslatot,
az elõzõ szóból ugyanis pontosan érthetõ a jelentése. Összeolvasva:
ikhór = az õk évszaka, az õk órája. Azért válhattak Zeusz és családtagjai istenekké,
mert a földi viszonyokhoz mérten egy nagyságrenddel magasabb idõ-
szférát igazgattak. Mégpedig a 12 zodiákus csillagkép *2160 éve adja ki a Föld
kozmikus évét, kerekítve a 26000 éves ciklusát. Az istenek ikhórja („az õk
órája”) pedig azt jelenti, ha letelt az õ saját idõciklusuk, vagyis lefolyik a saját
kozmikus hónapjuknak az ikhórja (az idejük homokórája), akkor elvesztik a
halhatatlanságukat, sajátos úrnépi szófordulattal „meghalva”, át kellett adni a
helyüket a sorban következõ újabb csillagképnek és ama istenének.
Lényegi kiemelésünk: 1) Az evilági emberek a földi idõszámításban élnek,
övék a földi évek, a hónapok, és ráadásul a hét napjainak az óráit mérik a 24
óra szerint, ezért is halandók. 2) Addig az istenek, egy szférával magasabban a
Mennyországban, az elõbb ismertetett Naprendszer mozgásviszonyaiból táplálkozó
kozmikus évet, és annak kozmikus hónapjait mérik, ezért a halandó emberek
számára elérhetetlenül halhatatlanok.
Csak megjegyzésként említve, a jelenlegi Halak csillagképnek nemsokára,
Kr.u. 2160. évben (alig 150 év múlva) jön el a „meghalási” ideje. Lehet, hogy
addigra ismét új istenfelfogás jön el az emberiség életében? Vagy talán visszajön
a régi matriarchális világrend? De e kérdésre a feleletet majd csak az akkor
élõk adhatják meg.
A görög istenekrõl leírhatjuk, addig halhatatlanok, örökké fiatalok, amíg az
uralkodásuk ideje tart. Hiszen a csillagok is ilyen ciklusokban alig változnak.
Ugyanezen elvbõl minden emberi tulajdonság a végtelen tökéletesség fokán
van meg bennük. Nagyobbak és szebbek az embereknél, s bár az emberekhez
hasonlóan esznek és isznak, nem kenyéren és boron élnek, hanem nektárt isznak
és „halhatatlan” ételt, ambroziát esznek, amit galambok hordanak az
Olümposzra. Vérük is más, mint az embereké: ereikben ikhór folyik. Meg kell
különböztetnünk az istenek õsi külön nyelvét, mely tökéletesebb, kifejezõbb,
mint az asszírok emberi nyelve. Érthetõ, mert az isteni nyelv nem más, mint az
elsõdleges õskultúra õsnyelve. Egy-egy név helyett, melynek etimológiai értelmét
már az újgörögök sem tudták, az istenek olyan szavakat használnak,
melyek a dolgok lényegét jelzik. Megnevezhetõen az õsi istenek nyelve tehát
nem volt más, mint az emberiség õsnyelve, amelyrõl már tudjuk, hogy annak az
egyenes ági leszármazottja az ógörög és az arámi, vagyis a mai magyar nyelv
õsisége.
Gondoljuk csak végig, talán a világirodalom egyik legtökéletesebb, s nem vé-
letlenül a mûfajban a teljes hasonulás legszebb tanpéldájával találkoztunk az
ikhór fogalommal kapcsolatban. Most, hogy már látjuk, hogy a jelenség maga
is az ember vérkeringésébõl veszi a példáját, és ahogy áthelyezi ezt a természetes
folyamatot a mennyei szférába, megérthetjük az egyik legfontosabb vallási
tételünk eredetét a „Mi Atyánk” imából: „miképpen a Mennyben, azonképpen
itt a Földön is”. Mely megfogalmazásra igaz a fordítottja is: miképpen minden
mennyei történetek kizárólag a földi események ilyetén kivetítése által keletkeztek.
Õseink éppúgy tudták, mint mi, ha megáll egy földi ember vérkeringé-
se, vagy sebesüléssel elfolyik a vére, az az illetõ halálával jár. Ebbõl a legegyszerûbb
természetmaterialista világképébõl eredezik, ha egy istenség is az idõ-
szaka végére ér, vagy elfolyik az ikhórja, a fényszerû vére, akkor az Õ halhatatlanságának
is vége. Törvényszerûen át kellett adnia mitológiai szerepét a sorban
következõ kozmikus hónapnak. A nemzedékváltás az õsi mûveltségben,
így a mennyekben is törvényszerûen zajlott. Lehet, hogy ma sem kellene elfelejtkeznünk
e tanításról?
Nagyon fontos megjegyeznünk, a mondák világa az egy különleges mûfaj.
Ezekben a történetek szájról-szájra, írásról-írásra szállnak. Kiemelendõ, hogy a
történetek leírói, akár a 20. századi írói feldolgozások is egy õsi mondai alapra
épülnek. Ezért a 21. századi újrafeldolgozásuk sem csak az írók saját alkotásaik.
Mindenki az elõdje feldolgozásaiból képes meríteni. Fogadják e könyv feldolgozásait
az e szemlélet alapján keletkezett mûnek.
Következzék most a két legfontosabb görög mítosz eredeti mondanivalójának
a felélesztése, a hagyományok ékesszóló feldolgozásainak az újraírásával. Az
itt olvasható történeteket elsõsorban Robert Gravestól: A görög mítoszok címû
könyvében leírtak szerint vezetem fel. De a szövegek értelmezésében figyelembe
veszem Kerényi Károly: Görög mitológia, és Waldappel Imre: Görög
regék írásának is egy-egy elemét. A célból, hogy ne töredezzen szét a mítoszok
cselekménye, folyamatos szöveges leírást alkalmazok. Ezért csak eltérõ magyarázataim
érdekében alkalmazom a lábjegyzeteket, és az eltérõ betûformás beszúrásokat,
valamint az idézõ jelek közötti idézeteket. Így válva kerek egészek
ezek az újraírt mítoszok, remélve, az olvasó teljes megelégedésére.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!













Békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendõt kíván a Hunok Nagy Szövetsége,
vezetõsége és csapata, minden kedves olvasónak.
Vár ránk 2018-as év, új kihívásokkal és meglepetésekkel, tõrvénytelen választási csalással, hazugsággal
választják újra ismét, a népet sanyargató háttérhatalom által választott kiszolgálóit.
Mi sem maradunk tétlenek!
Vár ránk sok- sok munka és harc!
Az ellenség minden irányból támadja, minden területen népünket!
A parancs még ma is érvényben van! A magyarokat kiírtassék!
Ennek ellenére szembe kell és szembe is szállunk mindazokkal, akik a kiírtásunkat akarják!
Az ellenség túlerõben, de a szívünk, karunk erõsebb, és gyõzni fogunk!
Áldás minden Hunra, Áldás a Nagy Hunniára!
Kitartás!

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, hõs föld büszke
népe, ez a te végzeted õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, emeld fel a fejed!
Isten oltára Te vagy, egységbe, szövetségbe nemzetem!

Esküszünk a Nemzet magyar Istenére,
Piros, fehér, Zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Õsi országunkat együtt vesszük vissza.

Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét,
Az égen gyõzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort, s Magyart hívó égi vágtatását.

Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkbe senkitõl se félünk.
Csaba, ifjú király, meghajlunk elõtted,
Fényes csillagösvényt az égre Te szõtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen törjük szét a láncot.
Figyeljük a Turulmadár érkezését,
A tudás népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbe veszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos, s fia Árpád.
Áhítjuk óvó, szent, magyar koronánkat,
Ha királyunk fején, ránk senki sem támad.

Nagy Magyarország, Te sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Õsi országunkat együtt vesszük vissza.

Fölséges Istenünk becsülettel kérünk
Oltalmazd örökké,szittya magyar vérünk
Aranyat szór a nap atyáink földjére
Világít erõt ád népünk örömére

Mindannyian vagyunk fiai a napnak
Kik vélünk tartanak, magyar erõt kapnak
Ilyen csodás erõ nincs több a világon
Magyarok Istene ne hagyd hûlni lángod.

Esküszünk a Nemzet magyar Istenére,
Piros, fehér, zölddel írjuk fel az égre.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Õsi országunkat együtt vesszük vissza.














Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.91 másodperc
2,139,823 egyedi látogató