Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Jászon és az aranygyapjú, avagy az argonauták története

Hírek


Az aranygyapjú legendája a görög mitológiából Argonauták címen sokak által
ismert történet. A „Görög mítoszok” kiadvány 10 részben (történetben)
dolgozza fel, addig egy magyar szerző, Tencsényi-Waldappel Imre egybeszerkesztve
17 oldalon keresztül mutatja be a történetet az olvasónak.
Legegyöntetűbben mégis Apollónios Rhodios dolgozta fel a 4 énekből álló
«Argonautika» c. eposzában, ebből dolgoztak az utód írók. E mű lett a legismertebb
görög mítoszok egyike. Az Argonauták története megelőzi a trójai
háború (Kr.e. 1190-1180 körüli) időszakát, ugyanis a rege cselekménye egy
emberöltővel előtte, Kr.e. 1220. évek köré tehető, de bizonyos eseményei kapcsolódnak
a Homérosz által írt Trója című epikus mű előzményeihez. Az Argonauták
történetéről – azok részére akik eddig még nem ismerték volna – első-
ként egy rövid semleges összefoglaló leírását másolom ide. Ugyanis ahhoz,
hogy a történelmi bizonyítékokkal kiegészített, és újraírt mondát pontosan
megértsük, szükségesnek látnám előtte a történet egy tömör, összefoglaló leírá-
sát megismertetni. Következzék most a történet a Pallas nagy lexikon leírásában

Az argonauták rövid tőrténete

„Az Argó hajón Kolchiszba az aranygyapjúért evező hajósok mitikus történeti
leírása. Az A. menetének mondája a trójai háborúé mellett a legismeretesebb
és egyes részleteiben is legbővebben feldolgozott görög mítosz. Legegyöntetű-
ebben mégis Apollónios Rhodios dolgozta fel 4 énekből álló «Argoltautika» c.
eposzában. Szerinte az A. vállalatának indító oka és története a következő volt.
Peliasnak Iólkos királyának megjósolták, hogy egy, egy saruval a lábán szine
elé kerülő férfiú lesz halálának az oka. Midőn unokaöccse Iásón hosszú távollét
után ismét Iólkosba jő, az Anauros folyó átgázolásakor egyik saruja az iszapban
veszett. A megrémült Pelias tüstént megparancsolja neki, hogy Kolchiszba
utazzék s elhozza számára az arany-gyapjút. Az Athénétől kegyelt Iásón az
Argó hajón (lásd ott) útra kel, miután vállalatához Görögország első daliáit
nyerte meg bajtársakul. 56-od magával eredt útnak Pagasai kikötőjéből, vele
voltak Héraklés, Kastór és Polydeukés, Zétés és Kalais, az énekes Orpheus,
Akastos, Pelias fia, Bútés, Teleón fia, Hylas, Theiodamás fia, Telamón, Aiakos
fia, Aiás atyja, Idmón, Abás fia, Lynkeus, Aphareus fia, Meleagros, Oineus fia,
a kalydóni vadász, Péleus, Achilleus atyja, Erginos, Poseidón fia, Iphiklos,
Phylakos fia stb. Héraklést választották meg vezérökül, de ő Iásón kedvéért
lemondott a vezérletről. Orpheus éneke és játéka mellett több napig hajózva,
először hosszabb időre Lemnosz szigetén kötnek ki, melynek lakosai, a férjeiket
meggyilkolt lemnoszi nők őket trákoknak tartva, ellenséges indulattal ké-
szülnek fogadni, de Aithalidés hírmondó közbenjárására kedves vendégeikül
tekintik s őket véglegesen maguknál is tartják vala, ha a hajón visszamaradt
Héraklés a dőzsölő hősöknek eszökbe nem juttatja vállalatuk végcélját.
Miután Szamotrákén a kabeirok misztériumába beavattatták magukat, a
Hellészpontoszon át Propontiszba, Kyzikos szigetére érnek, melynek ugyanolyan
nevű királya őket barátságosan fogadja. Az innen való elindulásukat
követő éjszakán megfordult szél őket Kyzikosra visszaveti, amelynek lakosai
rájuk nem ismervén, őket megtámadják. A küzdelemben Iásón elejti Kyzikost.
A győztes A. három napig halotti ünneppel engesztelik vendéglátójuk halálát.
További útjukban a Kioson való kikötésük alkalmával észreveszik Hylás eltűntét,
kit Pégai forrásának nimfái magukhoz a vízbe vontak le. Héraklés és
Polyphémos fölkeresésére indulnak s így a kedvező széllel tovább evezett Argóról
lemaradnak. Most az A. Amykosnak (l, o.) a bebrykek királyának orszá-
gába jutnak, hol Polydeukés a királlyal birokra megy és legyőzi. A Boszporus
szorosa elött Phineusra, a vak jövendőlátóra akadnak, kit Zétés és Kalais megszabadítanak
a harpiáktól, melyek ételeit elragadozni és berondítani szokták.
Hálából Phineus megjósolja nekik az útjuk folyamán őket fenyegető veszélyeket
és tanácsokkal látja el őket. Innen szerencsésen tovább utaznak az összecsapó
sziklák, az ú. n. symplegasokon keresztül a Pontosba, a maryandinok
országába, azután Sinópé, a Halys és Iris folyók mellett eljutnak Arétias szigetére,
hol az undok arési madarakat pajzsaik összeverdesése által űzik el. Több
néptörzs földje mellett elhajózva, végre Kolchiszba érnek. A kérelmük merészsége
miatt haragra fakadó Aiétés csak azon feltétellel kész az aranygyapjat az
A.-nak kiszolgáltatni, ha Iásón teljesíteni képes azon feladatokat, melyeket
Aiétés neki kitűzend. Az e tűzpróbát megelőző éjjel az isteni sugallatból
Iásónba beleszeretett kuruzsló királyleány, Médeia, megvallja az A. vezérének
szerelmét, s átadja neki a tűztől és vastól óvó prométheusi kenőcsöt, mellyel
Iásón, mintán megfürdött, testét bekeni. Rákövetkezö nap reggelén Aiétés az
Arés mezején megtéteti Iásónnal a próbát. Két tüzes lehelletű bikát kellett eke
elé fognia, velük az ugart beszántania s a barázdákba a Kadmos sárkányfogait
vetnie. A sárkányfogakból pedig estére talpig acélba öltözött férfiak keltek ki,
kik Iásónt megtámadják vala, ha Médeiának az éjjel adott tanácsára nagy követ
nem dob közéjük, mire a harcosok részben egymást kölcsönösen ejtik el, részben
Iásóntól öletnek meg.
Az aranygyapjú kiadását halasztó Aiétés erre éjjel katonáival tanácskozik,
hogy miként veszthessék el az A.-at. De ugyanazon éjjel Iásón és Médeia Arés
szent berkébe mennek, hol a királyleány a gyapjút őrző sárkányt elaltatja, Iásón
a tölgyfára függesztett gyapjút leveszi és Médeiával együtt a hajójára szökik. A
kolchisziak reggel az A.-nak csak hűlt helyüket találják, mindazonáltal két
részre oszolva, őket űzőbe veszik. Az Aiétés fia, Absyrtos vezetése alatt megindult
raj elébe is kerül az A.-nak, kik erre kiegyezkedni hajlandók. De a Médeiától
az éjjel tőrbe csalt Absyrtost Iásón orozva megöli, s bajtársaival hajóján
tovamenekül. A kolchisziak e csapata nem üldözi őket tovább, hanem Aiétés
haragjától való félelmében az epiruszi partvidéken telepszik le, míg az A.-at
kedvezőtlen szelek Kerkira szigetére vetik, hol az Argó hajó tudtul adja nekik,
hogy Zeus kívánatára fel kell keresniük Kirkét, hogy őket az Absyrtos meggyilkolásáért
terhelő vétek alól feloldja. Így tehát beeveznek az Eridanosba (Pó)
s belőle a Rhodanosba, melyen végig hajózva a Tyrhéni-tengerbe jutnak s Aia
szigetére érnek Kirkéhez, ki őket a bűnvád alól felmenti, de azután útnak is
ereszti. A phaiákok szigetére Alkinoos királyhoz értökben találkoznak az őket
üldöző kolchisziak másik rajával, kik a királytól Médeia kiadatását követelik.
Miután Alkinoos elhatározza, hogy Médeiát csak azon esetben szolgáltatja ki a
kolchisziaknak, ha Iásón még nem vette őt nejéül, a királyasszony Arété, még
az éjjel, mikor férje ez elhatározását meghallja, egybekeleti Iásónt Médeiával.
A hét napi pihenés után ismét tengerre kerekedett A.-at közel hazájukhoz egy
hatalmas vihar a Sirtys zátonyaira veti, honnan hajójukat vállukra véve, a tritóni
tóhoz viszik; innen Tritón segítségével a tengerbe érnek. Krétán és Egina szigeten
való rövid tartózkodás után, elvégre a pagasaii révbe érnek.
Apollónios Rhodioson kivül megénekelték az A. vállalatát Pindaros egy
pythiai győzelmi dalában, Antimachos Lydé c. költeményében, Aiechylos a
vállalat három epizódját három, most töredékes tragédiában; több elveszett
darabja Sophoklésnek, Aristophanés és Alexisnek az A. mondájának egy-egy
részletét tárgyazzák. A későbbkori eposzköltők közt Kallimachos említendő, s
egy, Orpheus neve alatt járó, ránk maradt eposz. A historikusok is sokat foglal-
koztak e népszerű mondával, kezdve Hérodotoson, mytilénéi Dionysiosig. A
rómaiaknál Acciusnak volt egy A. c. drámája, mig Varro Atacinus és Valerius
Flaccus (l. o.) Apollonios Rhodios eposzát ismertették meg honfitársaikkal. A
mítoszból sokan pusztán természeti jelenséget magyaráznak ki, napfelkeltének
és napnyugtának allegóriáját. Míg ismét már Strabón görög író, a mítosznak
históriai magvát iparkodott kifejteni. S valószínű is, hogy miként a trójai háború,
az A. vállalata is a Pontos Euxeinos keleti partvidékén ősi időkben történt
görög gyarmatosításnak (v. talán aranykeresésnek) mítoszi vonásokkal kirajzolt
históriája, mely mint ok nélkül hiszik, egy természeti jelenségeket magyarázó
napmítosszal forrott össze. Az ilyen ősi és különféle vonásokban gazdag mítosz
természetesen kedvelt tárgya volt az ókori képzőművészetnek, domborműveknek,
valamint festményekének egyaránt. Kydiasnak volt egy az A. hajózását
tárgyazó festménye, melyet Hortensius szónok 144,000 sestertiuson tusculumi
háza számára megvett. Főmunka Stender-é: De Argonautarum ad Colchos
usque expeditione fabulae historia critica. (Kiel 1874) és Roscher Lexikon für
griechische und römische Mythologie. l. a. 503-507. Forrás: Pallas nagy lexikon”.
Immár a mítosz rövid leírásának megismerésével, hozzáfoghatok Iászon (Já-
szon) és az aranygyapjú meseszerű regéjének egy valós történelmi környezetbe
helyezéséhez. A pontos történelmi elemzésünk érdekében fontosnak tartanám
jelezni, hogy a világtörténelem új felfogásában tárgyaljuk a cselekmények
sorait. A mítoszunknak ezen összesítő feldolgozásában minden általam elérhető
forrást felhasználva, egy történeti hűséghez közelítő megoldásban kibővítve
ismerjük meg újólag a cselekményét.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!
























Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.07 másodperc
728,160 egyedi látogató