Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 2

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az argonauták történetének előzményei

Hírek


A történet az ókori Görögországban, a Balkán-félsziget déli részén, a Boiótia
tartomány Thébai7
fővárosában indul Kr.e. 1250 tájékán. Erre a korszakra jellemző
az akkori Közel kelet viharos történelmi eseményeinek a kisugárzása, az
aiolok, ionok és az akhájok menekülésszerű beköltözése Kis-Ázsiából az előző-
leg már a félszigeten élő pelaszg és más velük rokon ősnépek mellé. E történé-
sek mellett, nekik köszönhetően létrejön Mükéné és Korinthosz felemelkedése,
amit Thébai majd Athén s Spárta kiemelkedése kísér – csak a fontosakat említve
–, hogy őket a később egyé váló újgörög nemzet létrejötte kövesse. Mezopotámia
térségében ez időben a kora legfélelmetesebb hatalmával, a második
Megkülönböztetően az egyiptomi Théba főváros görög duplikációja, a fehérmagyarok
itteni ősi központja.
történelmi embertípus pogány, nomád és militarista társadalma, a Középasszír
Birodalom van az ereje teljében. A sorozatos hódító, rabló háborúival és a rohamos
terjeszkedése következtében hatalmas néptömegek új hazát kereső népvándorlásai
zajlanak e térségekben. Ezek az események mozgásba hozzák a
görög területek nemzetségi változásait.
Az egyiptomi eredetű pelaszg (falusiak, a legősibb népcsoport), az aranykor
népei közé egyre nagyobb, ekkor még zömében az ősnépekkel rokon, de mentalitásukban
és hatalmi formációjukban már eltérő törzsek költöztek be KisÁzsiából.
E második nagy bevándorlási hullám emberei a hellének (fény-fiai),
akik a rézkori faj (asszírok elől menekülő kis-ázsiaiak) leszármazottai. Így
kerülnek a pelaszgok mellé Thébai városába – meg Magnésziától Akhaiáig
sokfelé – az aiolok és az iónok (Ió = Hold-istennőt imádók), meg az akhájok
(„ők a hajósok”, a föníciai Napisten-hívők) új népcsoportjai. Köztük és az ősnép
között természetesen azonnal megkezdődött a küzdelem a társadalmi hatalom
birtoklásáért. Már itt meg kell említeni, hogy a betelepülőket üldözve jelennek
meg elsőként keleti irányból, ekkor még a szárazföldön érkező, de már
asszír jellegeket hordozó dór (a vaskor silány nemzedékei) népek első hódító és
bevándorlási hullámai. Miként majd Héraklészről is megtudjuk, hogy származásilag
ő is dór hérosz.
Az asszír dórok, miként megismertük, a Dórisz királyuk vezette, az asszírok
által elfogott és a vereségük következtében az asszírok oldalára kényszerből
átállt egy olyan föníciai népág leszármazottjai, dél-anatóliak, akiket a hódítók
dóroknak neveztek el. Behatolva a Balkán-félszigetre, a középső Dórisz tartománynak
a megalapítói lesznek, amely kisebbségi néphullám később feloldódik
az ősnépi görögök többségében. Majd ezzel párhuzamosan, vagy a szárazföldi
hódítást követően zajlik a déli Dór-szigetvilágot és a Spártát is meghódító dór
hódítóknak a betörése tengeri úton a görög világba. Ezt a második dór inváziót,
a már mentalitásukban is az asszírok által hódító ellenséggé lett, az úgynevezett
„tengeri népek” háborújának nevezi a szakirodalom. Ez a két invázió az, amely
majd 100 éves küzdelemben gyökeresen átalakítja az ógörög életformát. Létrehozva
helyébe átmenetileg a görög társadalom sötétkorának nevezett időszakát,
világát. E hatalmi küzdelmek kezdeteinek leírásával kezdődik az Argonauták
mítosza.

Az aranygyapjas kos

Athamásznak, aki Hellénnek az aiolok mitikus ősapjának az unokája, Thébai
királyaként az első, Héra ajánlotta és Zeusz alkotta Nephelé a Felhő-asszony8
isteni (vegyes vérvonalú hercegnő) feleségétől három gyermeke született:

8 Etimológiájában: Nep-Helé = fordított szórendben: Helé-népe, vagy Heléna szótöve.
Phrixosz herceg, Hellé hercegnő és Leukón herceg. Sokáig boldogan éltek, de
aztán Athamasz elűzte Felhő asszonyt, mert dühítette, hogy a felesége lenézte9
,
és az újabb bevándorlók közül Inót (Jó-nőt), a dór Kadmosz egyik leányát vette
feleségül. Ez a második felesége féltékeny mostoha volt, aki éhínségbe10 taszí-
totta az országot. De a mítosz története szerint, valójában Felhő asszony visszaszállva
az égbe, ott kiadta a parancsot a többi fehérbodros felhőnek, hogy ne
küldjenek „egy csepp esőt”11 sem Athamasz király földjére. Ürügyként a mostoha
meg felbérelte a jósokat, hogy az állítólag haragvó Héra istennő kiengeszteléséért
a királyi gyermekek feláldozását kérjék. A nép lecsendesítésére, a
király zarándokokat küldött Delphoiba, Apollón szentélyébe, hogy a szent
jósnőtől, Püthiától kérjenek tanácsot.
A rege szerint, a visszatérő zarándokokat a város határában Inó mézédes szavakkal
és ajándékokkal megvesztegette. Apollón jóslata helyett – amit sohasem
tudott meg a király – a zarándokok azt jelentették Athamasznak, hogy mindaddig
nem éri eső az országa földjét, amíg fel nem áldozzák Zeusz oltárán
Nephelé gyermekeit. Phrixosz és Hellé a mostohájuk mesterkedései miatt, kint
a réten legeltették a juhaikat12, a pásztorok között éltek cselédsorban és a bárá-
nyokkal játszadoztak. Különösen egy szép szelíd kost szerettek simogatni, mert
ennek a kosnak a gyapja az utolsó szálig aranyból (aranyszínű?)
13 volt.

Hüperboreoszok

Ha már szóba került Apollón isten görög neve, említsük meg róla, hogy nagyon
szerette a Hüperboreoszok népét, mely maga is egy beszélő szó. Elsőként
nézzük, hogy kik voltak az isten segítői a hüperboreoszok közül: Abariszt és
Arisztaioszt a két bölcs papot említik a szerzők, akiket a görögök tanítómestereiként
tartják számon. Apollón a csodaerejű nyilát, fekete hollóját és babérkoszorúját
tőlük birtokolta, és képessé tették a görögöket új kulturális értékek:
zene, filozófia, poéma és templomok létrehozására, építésére14. Akkor kik is
tanítják Apollón papi rendjeit? A fehérmagyarok avar és szkíta mágusai.

9 Mert nem ősi, hanem hellén királyi sarj volt.
10 Értsük rajta, hogy az Inó dór hercegnővel érkező hódítók kirabolták a tartományt.
11 Az „egy csepp esőt sem” mondai szófordulaton, talán a vegyes leszármazású Felhő-
asszony és az ősi hitvilág „áldásának” elmaradását kell érteni.
12 A nomád pásztornépek első hulláma.
13 Értsük rajta a hódító nomádok vágyakozását az arany, az ősnép gazdagságának a
megszerzése iránt.
14 Hol jelenik meg többek között a fekete holló eszmeiség: elsőként az egyiptomi Remete
Szent Pál legendában, másodszor I. Mátyás magyar király címerében. A csodaerejű
nyílról tudjuk, hogy az a hunmagyarok visszacsapó íjja. Ha tovább Abarisz névtörténetét
tekintjük, akkor is egyértelmű, hogy csak az AVAROK népeiről lehet szó benne, hiszen
Az Apollón mítoszok leírják, hogy a hattyúk vontatta fogatán minden tavaszszal
útra kel a kedvelt népei közé, akik az Aithiopszokkal, Phaiákokkal és a
Lótuszevőkkel azonosak. A nyelv-összehasonlítás tudományával egyértelmű-
síthető, az elsőben csakis az Etiópok leszármazottairól, a feketemagyarok törzseiről,
például: etiópok, a baktriaiak, bihariak, maurik-morvák lehet szó. A
másodikban az Aia (a-jó édesanya, a keleti ősanya hitvilágú) fiairól van szó,
akik a Napkeletről érkező kelta úrnépek: a hettiták és a jászok (a-iá-szok), például
Kolkhiszból. Ugyancsak a Phaiákok közé sorolhatóak a Közép-Európa
őslakóiként számon tartott szkíták, a Kaukázus körzetéből az avarok, vagyis a
fehérmagyar törzsek. A harmadikként a lótuszevők meg azonosak Egyiptom ősi
úrnépeivel az ősi hunmagyarokkal. E népek népfeleslege sumér és hurritaként
kiáramlott a közel-keletre, hogy megalkossák a sumérek, a hettiták és az
amoriták mezopotámiai úrnépeit. Másrészben közéjük tartoztak a Földközitenger
melléki kánaániták, maguk a görögök is a szigetviláguk népeivel együtt,
de még az ólíbiaiak, italikuszok és ibérek, hogy csak néhányat említsünk közü-
lük, akikről szó lehet, mint lótuszevő népek.
Pontosítva a Hüperboreoszok azokat az ősnépeket jelentik, akik a Mezopotámiában
másodszorra is hatalomra került asszír szemiták vérengzései elől
Európában találtak menedéket. Másként összefoglalva: a hunok = vörösmagyarok;
a sumérek = fehérmagyarok, avarok, szkíták, valamint a velük érkező
feketemagyarok (maurik, morvák) nemzetségeiként és népeiként, akik
együttesen a görögök által elnevezett Hüperboreosz területeket lakták. Nem
hiába kedveskedtek minden évben a Délosz szigetén létesített Apollón templomába
(az isten görög születési helye) ajándékokkal elzarándokoló középeurópai
vallási küldöttségek az ősi istenüknek. Így már teljesen egyértelmű,
hogy a Hüperboreoszok azonosak a Kárpát-medencét is lakó szkítákkal és avarokkal,
akiknek közvetlen rokonaik a Balkán-félszigeten helyet foglalt ógörög
népek. De azt is tudnunk kell e nemzetségekről, hogy Európa kultúráját ők és
az elődeik alapítják meg, és teszik az egész kontinenst emberközpontúvá. Továbbá
azok, akik az Ősmama és annak gyermekeiként, a Napisten, a Holdistennő
és a Gyermek elkötelezett hívei. Ezért nem a véletlen műve, hogy a hellének
egykori kis-ázsiai őskeresztény vallásfelfogásukból ered maga Apollón ugyanolyan
eredetű hitvilága, a napisteni valósága is, amely valláskultusz elterjed
egész Közép-Európában. Az is igaz, hogy a dór hódítás sikeresen átfordítja
Apollón kultuszát is apajogú istenhitté, bár sohasem azonosítják Zeusszal.
A szóelemzésben a -boreoszok fogalmát ismerjük: a görögök felől nézve
északi, észak-keleti szél, értsd rajta: az onnan érkező fejlett kultúrnépek (szkí-
ták, trákok). Viszont a Hüper- megfejtendő fogalomrész is csak a magyar nyelv

a görög abar azonos a magyar avar fogalommal (latin b-v hangzóváltás figyelembevételével)!
De az Arisztaiosz is magyarul képződött fogalom, csak már nehezebb felismerni:
A-RI szókezdő hangcsoport, a fiait sirató, sokszor rívó anyaistent imádó nép leszármazottait
(mint Arisztotelész nevében), addig a szóközép -szt- hangcsoport a szkíták rövidített
szórészét, együtt a -sztaiosz = szkítai-ős fogalmát jelenti.
segítségével értelmezhető. A -per = ház szórész fogalma azonos az óegyiptomi
nyelvben is a ház fogalmával, a Hü- első szórész pedig csak a tűzrakók honát, a
hunok és médek türk nemzetségeit jelentheti. Akik ismerik, hogy a magyar
nemzetségek azonosak a türk = tűzrakók népeivel, akiknek Prométheusz csak
azért lopta el a tüzet, mert olyan tájakra kényszerültek költözni az asszír agreszszió
elől, ahol tűzrakás tudománya nélkül már nem lehetett volna megélni,
azoknak egyértelmű e megfejtés logikája. Még azt a dilemmát kell feloldanunk,
miért írták az Apollón mítosz költői, hogy a Hüperbóreoszon az év felében nem
száll le a Nap. Ez csak úgy oldható fel, hogy két ellentétes félévről beszélhetünk,
a téli napforduló körüli hideg sötét, és a nyári napforduló körüli meleg
félévekről.
A Hüperboreoszok görög jelentése: „nép, amely a hegyeken túl lakik” = a
Kárpát-medence ősi úrnépeivel, ahol a búza terem. Magyarázat: az északi sarkkörön
túl, ahol fél évig valóban a sötétség az úr, már nem terem meg a búza!
Mivel az egyik legtermékenyebb területeken, a mérsékelt égövön éltek a
Hüperboreoszok, nem véletlenül írják róluk, hogy e népek élete az ének, zene,
tánc és lakomák közepette folyik, ahol az örökös jókedvvel és az áhítatos imádkozással:
Nagyboldogasszony, a Napisten (Apollón), és a Gyermek tiszteleté-
ben, hosszú életűek a földön. Ők akkor még nem, vagy alig ismerték a háborút,
mint az emberiséget megcsömörítő görög héroszi életformát. Valószínűleg e
magyarázatok után már érthető, hogy Apollón miért pusztította el fiatal korában
a Delphoi környékét pusztító Püthónt (hímsárkány), vagy mások szerint
Delphüné (nőstény sárkány) sárkánykígyóját? Talán nem mellékes már itt is
megismerni, hogy maga a sárkány fogalom, az az akkád eredetű és asszírrá
váló népnek első Sarrukín királyáról, az aláhúzott „Sarkín” = sárkány szó ré-
szekből eredő ómagyar pejoratív szóképzés eredménye. Ő volt az az uralkodó,
aki az ősnépek kínzójává és az elpusztításuknak világuralmi terveit kidolgozó
impériumának a tényleges atyjává vált. Azóta az úrnépek által sárkányoknak
elnevezett lények a militáns felfogású szörnyembereket jelentik. Természetesen
Apollónnak is felnőve, már alkalmazkodnia kellett a Hellász új héroszaihoz,
bár rituális tetteivel leginkább a jót szolgálta.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.17 másodperc
992,071 egyedi látogató