Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 318
-> Legújabb tag: MichaelNeurn

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az argonauták történetének elõzményei

Hírek


A történet az ókori Görögországban, a Balkán-félsziget déli részén, a Boiótia
tartomány Thébai7
fõvárosában indul Kr.e. 1250 tájékán. Erre a korszakra jellemzõ
az akkori Közel kelet viharos történelmi eseményeinek a kisugárzása, az
aiolok, ionok és az akhájok menekülésszerû beköltözése Kis-Ázsiából az elõzõ-
leg már a félszigeten élõ pelaszg és más velük rokon õsnépek mellé. E történé-
sek mellett, nekik köszönhetõen létrejön Mükéné és Korinthosz felemelkedése,
amit Thébai majd Athén s Spárta kiemelkedése kísér – csak a fontosakat említve
–, hogy õket a késõbb egyé váló újgörög nemzet létrejötte kövesse. Mezopotámia
térségében ez idõben a kora legfélelmetesebb hatalmával, a második
Megkülönböztetõen az egyiptomi Théba fõváros görög duplikációja, a fehérmagyarok
itteni õsi központja.
történelmi embertípus pogány, nomád és militarista társadalma, a Középasszír
Birodalom van az ereje teljében. A sorozatos hódító, rabló háborúival és a rohamos
terjeszkedése következtében hatalmas néptömegek új hazát keresõ népvándorlásai
zajlanak e térségekben. Ezek az események mozgásba hozzák a
görög területek nemzetségi változásait.
Az egyiptomi eredetû pelaszg (falusiak, a legõsibb népcsoport), az aranykor
népei közé egyre nagyobb, ekkor még zömében az õsnépekkel rokon, de mentalitásukban
és hatalmi formációjukban már eltérõ törzsek költöztek be KisÁzsiából.
E második nagy bevándorlási hullám emberei a hellének (fény-fiai),
akik a rézkori faj (asszírok elõl menekülõ kis-ázsiaiak) leszármazottai. Így
kerülnek a pelaszgok mellé Thébai városába – meg Magnésziától Akhaiáig
sokfelé – az aiolok és az iónok (Ió = Hold-istennõt imádók), meg az akhájok
(„õk a hajósok”, a föníciai Napisten-hívõk) új népcsoportjai. Köztük és az õsnép
között természetesen azonnal megkezdõdött a küzdelem a társadalmi hatalom
birtoklásáért. Már itt meg kell említeni, hogy a betelepülõket üldözve jelennek
meg elsõként keleti irányból, ekkor még a szárazföldön érkezõ, de már
asszír jellegeket hordozó dór (a vaskor silány nemzedékei) népek elsõ hódító és
bevándorlási hullámai. Miként majd Héraklészrõl is megtudjuk, hogy származásilag
õ is dór hérosz.
Az asszír dórok, miként megismertük, a Dórisz királyuk vezette, az asszírok
által elfogott és a vereségük következtében az asszírok oldalára kényszerbõl
átállt egy olyan föníciai népág leszármazottjai, dél-anatóliak, akiket a hódítók
dóroknak neveztek el. Behatolva a Balkán-félszigetre, a középsõ Dórisz tartománynak
a megalapítói lesznek, amely kisebbségi néphullám késõbb feloldódik
az õsnépi görögök többségében. Majd ezzel párhuzamosan, vagy a szárazföldi
hódítást követõen zajlik a déli Dór-szigetvilágot és a Spártát is meghódító dór
hódítóknak a betörése tengeri úton a görög világba. Ezt a második dór inváziót,
a már mentalitásukban is az asszírok által hódító ellenséggé lett, az úgynevezett
„tengeri népek” háborújának nevezi a szakirodalom. Ez a két invázió az, amely
majd 100 éves küzdelemben gyökeresen átalakítja az ógörög életformát. Létrehozva
helyébe átmenetileg a görög társadalom sötétkorának nevezett idõszakát,
világát. E hatalmi küzdelmek kezdeteinek leírásával kezdõdik az Argonauták
mítosza.

Az aranygyapjas kos

Athamásznak, aki Hellénnek az aiolok mitikus õsapjának az unokája, Thébai
királyaként az elsõ, Héra ajánlotta és Zeusz alkotta Nephelé a Felhõ-asszony8
isteni (vegyes vérvonalú hercegnõ) feleségétõl három gyermeke született:

8 Etimológiájában: Nep-Helé = fordított szórendben: Helé-népe, vagy Heléna szótöve.
Phrixosz herceg, Hellé hercegnõ és Leukón herceg. Sokáig boldogan éltek, de
aztán Athamasz elûzte Felhõ asszonyt, mert dühítette, hogy a felesége lenézte9
,
és az újabb bevándorlók közül Inót (Jó-nõt), a dór Kadmosz egyik leányát vette
feleségül. Ez a második felesége féltékeny mostoha volt, aki éhínségbe10 taszí-
totta az országot. De a mítosz története szerint, valójában Felhõ asszony visszaszállva
az égbe, ott kiadta a parancsot a többi fehérbodros felhõnek, hogy ne
küldjenek „egy csepp esõt”11 sem Athamasz király földjére. Ürügyként a mostoha
meg felbérelte a jósokat, hogy az állítólag haragvó Héra istennõ kiengeszteléséért
a királyi gyermekek feláldozását kérjék. A nép lecsendesítésére, a
király zarándokokat küldött Delphoiba, Apollón szentélyébe, hogy a szent
jósnõtõl, Püthiától kérjenek tanácsot.
A rege szerint, a visszatérõ zarándokokat a város határában Inó mézédes szavakkal
és ajándékokkal megvesztegette. Apollón jóslata helyett – amit sohasem
tudott meg a király – a zarándokok azt jelentették Athamasznak, hogy mindaddig
nem éri esõ az országa földjét, amíg fel nem áldozzák Zeusz oltárán
Nephelé gyermekeit. Phrixosz és Hellé a mostohájuk mesterkedései miatt, kint
a réten legeltették a juhaikat12, a pásztorok között éltek cselédsorban és a bárá-
nyokkal játszadoztak. Különösen egy szép szelíd kost szerettek simogatni, mert
ennek a kosnak a gyapja az utolsó szálig aranyból (aranyszínû?)
13 volt.

Hüperboreoszok

Ha már szóba került Apollón isten görög neve, említsük meg róla, hogy nagyon
szerette a Hüperboreoszok népét, mely maga is egy beszélõ szó. Elsõként
nézzük, hogy kik voltak az isten segítõi a hüperboreoszok közül: Abariszt és
Arisztaioszt a két bölcs papot említik a szerzõk, akiket a görögök tanítómestereiként
tartják számon. Apollón a csodaerejû nyilát, fekete hollóját és babérkoszorúját
tõlük birtokolta, és képessé tették a görögöket új kulturális értékek:
zene, filozófia, poéma és templomok létrehozására, építésére14. Akkor kik is
tanítják Apollón papi rendjeit? A fehérmagyarok avar és szkíta mágusai.

9 Mert nem õsi, hanem hellén királyi sarj volt.
10 Értsük rajta, hogy az Inó dór hercegnõvel érkezõ hódítók kirabolták a tartományt.
11 Az „egy csepp esõt sem” mondai szófordulaton, talán a vegyes leszármazású Felhõ-
asszony és az õsi hitvilág „áldásának” elmaradását kell érteni.
12 A nomád pásztornépek elsõ hulláma.
13 Értsük rajta a hódító nomádok vágyakozását az arany, az õsnép gazdagságának a
megszerzése iránt.
14 Hol jelenik meg többek között a fekete holló eszmeiség: elsõként az egyiptomi Remete
Szent Pál legendában, másodszor I. Mátyás magyar király címerében. A csodaerejû
nyílról tudjuk, hogy az a hunmagyarok visszacsapó íjja. Ha tovább Abarisz névtörténetét
tekintjük, akkor is egyértelmû, hogy csak az AVAROK népeirõl lehet szó benne, hiszen
Az Apollón mítoszok leírják, hogy a hattyúk vontatta fogatán minden tavaszszal
útra kel a kedvelt népei közé, akik az Aithiopszokkal, Phaiákokkal és a
Lótuszevõkkel azonosak. A nyelv-összehasonlítás tudományával egyértelmû-
síthetõ, az elsõben csakis az Etiópok leszármazottairól, a feketemagyarok törzseirõl,
például: etiópok, a baktriaiak, bihariak, maurik-morvák lehet szó. A
másodikban az Aia (a-jó édesanya, a keleti õsanya hitvilágú) fiairól van szó,
akik a Napkeletrõl érkezõ kelta úrnépek: a hettiták és a jászok (a-iá-szok), például
Kolkhiszból. Ugyancsak a Phaiákok közé sorolhatóak a Közép-Európa
õslakóiként számon tartott szkíták, a Kaukázus körzetébõl az avarok, vagyis a
fehérmagyar törzsek. A harmadikként a lótuszevõk meg azonosak Egyiptom õsi
úrnépeivel az õsi hunmagyarokkal. E népek népfeleslege sumér és hurritaként
kiáramlott a közel-keletre, hogy megalkossák a sumérek, a hettiták és az
amoriták mezopotámiai úrnépeit. Másrészben közéjük tartoztak a Földközitenger
melléki kánaániták, maguk a görögök is a szigetviláguk népeivel együtt,
de még az ólíbiaiak, italikuszok és ibérek, hogy csak néhányat említsünk közü-
lük, akikrõl szó lehet, mint lótuszevõ népek.
Pontosítva a Hüperboreoszok azokat az õsnépeket jelentik, akik a Mezopotámiában
másodszorra is hatalomra került asszír szemiták vérengzései elõl
Európában találtak menedéket. Másként összefoglalva: a hunok = vörösmagyarok;
a sumérek = fehérmagyarok, avarok, szkíták, valamint a velük érkezõ
feketemagyarok (maurik, morvák) nemzetségeiként és népeiként, akik
együttesen a görögök által elnevezett Hüperboreosz területeket lakták. Nem
hiába kedveskedtek minden évben a Délosz szigetén létesített Apollón templomába
(az isten görög születési helye) ajándékokkal elzarándokoló középeurópai
vallási küldöttségek az õsi istenüknek. Így már teljesen egyértelmû,
hogy a Hüperboreoszok azonosak a Kárpát-medencét is lakó szkítákkal és avarokkal,
akiknek közvetlen rokonaik a Balkán-félszigeten helyet foglalt ógörög
népek. De azt is tudnunk kell e nemzetségekrõl, hogy Európa kultúráját õk és
az elõdeik alapítják meg, és teszik az egész kontinenst emberközpontúvá. Továbbá
azok, akik az Õsmama és annak gyermekeiként, a Napisten, a Holdistennõ
és a Gyermek elkötelezett hívei. Ezért nem a véletlen mûve, hogy a hellének
egykori kis-ázsiai õskeresztény vallásfelfogásukból ered maga Apollón ugyanolyan
eredetû hitvilága, a napisteni valósága is, amely valláskultusz elterjed
egész Közép-Európában. Az is igaz, hogy a dór hódítás sikeresen átfordítja
Apollón kultuszát is apajogú istenhitté, bár sohasem azonosítják Zeusszal.
A szóelemzésben a -boreoszok fogalmát ismerjük: a görögök felõl nézve
északi, észak-keleti szél, értsd rajta: az onnan érkezõ fejlett kultúrnépek (szkí-
ták, trákok). Viszont a Hüper- megfejtendõ fogalomrész is csak a magyar nyelv

a görög abar azonos a magyar avar fogalommal (latin b-v hangzóváltás figyelembevételével)!
De az Arisztaiosz is magyarul képzõdött fogalom, csak már nehezebb felismerni:
A-RI szókezdõ hangcsoport, a fiait sirató, sokszor rívó anyaistent imádó nép leszármazottait
(mint Arisztotelész nevében), addig a szóközép -szt- hangcsoport a szkíták rövidített
szórészét, együtt a -sztaiosz = szkítai-õs fogalmát jelenti.
segítségével értelmezhetõ. A -per = ház szórész fogalma azonos az óegyiptomi
nyelvben is a ház fogalmával, a Hü- elsõ szórész pedig csak a tûzrakók honát, a
hunok és médek türk nemzetségeit jelentheti. Akik ismerik, hogy a magyar
nemzetségek azonosak a türk = tûzrakók népeivel, akiknek Prométheusz csak
azért lopta el a tüzet, mert olyan tájakra kényszerültek költözni az asszír agreszszió
elõl, ahol tûzrakás tudománya nélkül már nem lehetett volna megélni,
azoknak egyértelmû e megfejtés logikája. Még azt a dilemmát kell feloldanunk,
miért írták az Apollón mítosz költõi, hogy a Hüperbóreoszon az év felében nem
száll le a Nap. Ez csak úgy oldható fel, hogy két ellentétes félévrõl beszélhetünk,
a téli napforduló körüli hideg sötét, és a nyári napforduló körüli meleg
félévekrõl.
A Hüperboreoszok görög jelentése: „nép, amely a hegyeken túl lakik” = a
Kárpát-medence õsi úrnépeivel, ahol a búza terem. Magyarázat: az északi sarkkörön
túl, ahol fél évig valóban a sötétség az úr, már nem terem meg a búza!
Mivel az egyik legtermékenyebb területeken, a mérsékelt égövön éltek a
Hüperboreoszok, nem véletlenül írják róluk, hogy e népek élete az ének, zene,
tánc és lakomák közepette folyik, ahol az örökös jókedvvel és az áhítatos imádkozással:
Nagyboldogasszony, a Napisten (Apollón), és a Gyermek tiszteleté-
ben, hosszú életûek a földön. Õk akkor még nem, vagy alig ismerték a háborút,
mint az emberiséget megcsömörítõ görög héroszi életformát. Valószínûleg e
magyarázatok után már érthetõ, hogy Apollón miért pusztította el fiatal korában
a Delphoi környékét pusztító Püthónt (hímsárkány), vagy mások szerint
Delphüné (nõstény sárkány) sárkánykígyóját? Talán nem mellékes már itt is
megismerni, hogy maga a sárkány fogalom, az az akkád eredetû és asszírrá
váló népnek elsõ Sarrukín királyáról, az aláhúzott „Sarkín” = sárkány szó ré-
szekbõl eredõ ómagyar pejoratív szóképzés eredménye. Õ volt az az uralkodó,
aki az õsnépek kínzójává és az elpusztításuknak világuralmi terveit kidolgozó
impériumának a tényleges atyjává vált. Azóta az úrnépek által sárkányoknak
elnevezett lények a militáns felfogású szörnyembereket jelentik. Természetesen
Apollónnak is felnõve, már alkalmazkodnia kellett a Hellász új héroszaihoz,
bár rituális tetteivel leginkább a jót szolgálta.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.89 másodperc
1,628,874 egyedi látogató