Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az argonauták történetének előzményei 2

Hírek


Phrixosz és Hellé

Az aranygyapjú regéje Poszeidón születésével függ össze. Azt mesélték,
hogy Rheia mikor Kronosztól megszülte Poszeidón fiát, hogy ne tudja lenyelni
az apja, egy juhnyájban rejtette el az újszülöttet, és helyette egy csikót nyeletett
el az apjával. A történetben ugorva, számunkra most az a fontos résztörténet
következik, hogyan lépett Poszeidón dór pásztorkirály kos alakban nászra. A
menyasszonyt, akiről a hősmondába illő történet szól, Theophanénak, vagyis
nimfa létére „istennőként megjelenőnek”, vagy „isteni napvilágra” hozónak
hívták. A leány apja Bisaltész, Makedóniában uralkodó hun-hellén király, Héliosz
és Gaia gyermeke volt. Versengtek a kérők a szép Theophanéért, de Poszeidón
elrabolta őt és egy szigetre vitte, melynek talán Kossziget volt a neve.
A történet úgy folytatódik, hogy Poszeidón a menyasszonyt juhhá, míg önmagát
kossá változtatta, sőt még a sziget lakosságát is birkákká, hogy így rejtve
maradjanak a keresésükre indulóktól, s megülhesse kos nászát. Ebből a nászból
származott aztán az Aranygyapjas kos, amely Poszeidón szent állata lett. A kost
úgy hívták, hogy Khrüszómallosz és ami később megmenti Phrixosz életét,
midőn Kolkhiszba (Kolkhisz = Hajnal, Éós országát, Aia városát jelenti) repíti
a királyfit, s amelynek gyapjáért majd az Argonauták kelnek útra15
.
Visszatérve az Argonauta történetünk elejére Athamasz király Thébai palotá-
jába, már küldtek a gyerekeiért, hogy a vesztőhelyre kísérjék őket. Amikor
isteni édesanyjuk (Nephelé) a segítségükre sietett és az aranygyapjas kost a
megmentésükre küldte. A gyermekek nem várták be a szolgák odaérkezését,
hamar felültek a hátára, amely gyorsan elindult velük messze keletre, túl a
Fekete-tengeren Kolkhisz felé a rokonaikhoz. Erről a városról azt tartották,
hogy ott a napsugarak egy aranyszobába vannak bezárva (Napisten-hívők naptemplomába),
és azon a vidéken kel fel a Nap. Phrixosz a kos szarvába kapaszkodott,
Hellé meg a bátyja nyakába. De a kislány nem bírta erővel az utat, elfá-
radt a kis keze és a tengerbe esett, a testvére sem tudta kimenteni. Azt a helyet
ahol a kislány meghalt, ma is Hellészpontosznak, azaz Hellé-tengerének nevezik.
Más pogány értelmezések szerint, így lépett nászra Poszeidónnal, ahogy
több mitikus festmény is megörökítette.
Phrixosz herceg ahogy Kolkhiszba érkezett, jelentkezett az ország királyánál,
Aiétésznél, a Nap fiánál. Elmondta, hogy s mint érkezett a városba, mire a
király szívesen fogadta. Érdekes elbeszélői fordulattal a megmentőjét, az
aranygyapjas kost (Poszeidón sarj?) a herceg hálaáldozat gyanánt Árész oltárán
feláldozta, és az aranygyapját a királynak ajándékozta. Aki ezt az ajándékot az
Árész szent berkében egy tölgyfára akasztotta fel, és egy tűzokádó sárkányt
rendelt az őrizetére, mert azt jósolták neki, hogy csak addig marad király,
ameddig az aranygyapjút Kolkhiszban, a tulajdonában tudja tartani (ameddig
Napisten hitű tud maradni!). Talán azt fejezi ki ez az epizód, ahogy Phrixosz
herceg a kos megölésével szerencsésen megtérve jász nemzetségéhez megtagadja
dór rokonságát, hogy a továbbiakban a hellén népét és rokonságát szolgálja.
Ellenben Poszeidón sem nyugszik bele a kosának (fiának) az elvesztésé-
be, de mivel dór istenként nem mehet el az aranygyapjú rekviemmé, így a Hellé
királylányt ragadta el kárpótlásként önmaga számára.

15 A leírások pontosan elbeszélik, a dórok és a hellének hatalmi harcát. Meg az egyre
inkább terjedő vegyes királyi vérű leszármazottak születését, és ahogy a hatalom egyre
inkább a dór vérvonalú utódok kezébe csúszik át

Iaszón és az Argó

A történet innentől egy újabb szálon folytatódik. A cselekmény kibontakozá-
sa a boiotiai Thébaiból áthelyeződik a Balkán-félszigeten északabbra fekvő
Magnészia tartományba, a Pélion hegy és félsziget területére, Iolkosz (a másodlagos
nyelvekben a „i” hangot „jé-nek” is ejtik: Jolkosz) városába. A Iolkoszi
Királyság, vagyis Magnészia, Kr.e. a 13. században észak-görög terület, az
Olimposz-hegység alatti tengerparton, a Pélion-hegység mentén terült el. Ahol
a szintén aiol (hellén) leszármazású Krétheusz király halála után, akinek felesé-
ge Türó (Szalmoneusz leánya), a iolkoszi trónt fiuk, Aiszón örökölte. De mostohatestvére,
aki Poszeidóntól, Türó házassága előtti fia, a félig dór Péliász –
már maga is öregemberként – letaszította féltestvérét16 Aiszónt a trónról, és
maga ült a helyébe. Mikor egy jósda nemsokára figyelmeztette az új királyt,
hogy tettéért az aioloszok egy ivadéka fogja megölni, Péliász minden trónörö-
kösként szóba jöhető neves aiolt kivégeztetett17. Kivéve Aiszónt, a mostoha
testvérét, akinek az anyjuk, Türó kedvéért megkegyelmezett, de kényszerítette,
hogy mondjon le a hatalomról.
A mellőzése idején Aiszón már felnőtt férfi, aki már korábban feleségül vette
Polümélét, s az asszony addig szült neki egy fiút, Diomédészt. Azért, hogy
Péliász a trónbitorló ne tudja megöletni az új trón várományosát, a család nő-
tagjaival eljátszák, hogy sirassák el a gyereket, mintha halva született volna.
Utána kicsempészték a városból a Pélion hegyére, ahol rábízták a kentaur
Kheirónra, hogy nevelje fel őt is, mint előtte vagy utána Aszklépioszt, Akhilleuszt,
Aineiászt és még több nevezetes héroszt (hőst, félistent).
Teltek az évek, mikor egy másik jósda meg arra figyelmeztette Péliász királyt,
hogy óvakodjon attól az embertől, akinek csak fél lábán van saru. Görö-
gül a monosandalos = egysarus férfitől18. Nos, mikor egy szép napon ismét
Poszeidón dór isten ünnepnapja közeledett, az apja tiszteletére Péliász fényes
áldozatra készült a tenger istenének. Az ünnepen a szövetséges fejedelmek
társaságában pillantása ráesett egy magas, hosszú hajú magnésziai ifjúra, aki
bőringbe és leopárdirhába (ősnépi vallási rangjelzés) volt öltözve, és az egyik
lábáról hiányzott a saruja. A másik saruját a megáradt Anaurosz folyóban vesztette
el, amikor az öregasszonynak álcázott Héra istennőt, annak a kérésére
átvitte a hátán a folyó másik partjára.
A király az „egyszandálos” látványától megdermedve, gorombán kérdezte a
neki idegent: ki vagy, és hogy hívják az atyádat? A megszólított bátran felelte,
hogy Kheirón a nevelőapja, Iaszónnak hívják, és korábban Diomédésznek,
Aiszón fiának ismerték. Péliász eszmélt, hogy aki előtte áll, az nem más, mint a

16 Láthatóan már itt is vegyes nemzetiségű a királyi család, a dór hegemóniára töréssel.
17 Asszír hatalommegtartási gyakorlat!
18 Kerényi: 345. oldal; lásd a szó magyar nyelvű képződését: mono = egy-szandálos.
mostoha unokaöccse. Hirtelen megkérdezte az ifjútól: mit tennél azzal az emberrel,
te öcsém, ha egy jósda tudomásodra hozná, hogy az illető meg fog ölni
téged?
Nem sokat gondolkodott a feleleten Jaszón, és gyanútlanul mondta a királynak:
elküldeném Kolkhiszba, hogy hozza el nekem az aranygyapjat, amelyet
Aiétész király egy éjjel-nappal tűzokádó sárkánnyal őriztet. Bátran javasolhatta
a próbát, hiszen Iaszón nem lehetett ijedős ifjú, ugyanis a történelmi adatok
szerint, ő akkor már katona volt. Az aitóliai katonák arról voltak nevezetesek,
miszerint a háborúikban a harc közben csak a bal lábukon viseltek sarut, hogy a
jobb mezítlábukkal erősebben meg tudjanak kapaszkodni a sárban, s a közelharcban
ballal meg bele is tudjanak taposni az ellenfélbe. Tehát Péliász király
nem hiába félhetett, egy esetlegesen ellene törő katonától19
.
Iaszón, mikor kérdésére Péliász is felfedte a kilétét, az ünnepségen ott lévő
nagybátyjai támogatásával bátran fenntartotta trónigényét, de el kellett fogadni
a király követelését is, hogy szabadítsa meg szeretett országukat egy átoktól.
Nevezetesen attól, hogy az egy emberöltővel korábban a Kolkhiszba menekült
Phrixoszt, a halálát követően nem illően temették el. A delphoi jósda szerint,
Iolkosz földje, ahol az elmenekültnek sok rokona él, addig nem fog felvirágozni,
ameddig haza nem hozzák Phrixosz szellemét az aranygyapjúval együtt,
hogy aztán itthon méltó megemlékezéssel elbúcsúztassák. Ha Iaszón teljesíti
ezt a kegyeletes feladatot, mondta a király, akkor ő boldogan lemond a trónjá-
ról, ugyanis az uralkodás már a korára való tekintettel amúgy is terhes a számá-
ra. Iaszón nem tagadhatta meg a követelést, hírnököket küldött hát valamennyi
görög királyi udvarba, hogy önkénteseket toborozzon az útra.
Rávette a theszpiai Argoszt (van, aki szerint Phrixosz testvére), hogy építsen
a számukra egy ötvenevezős hajót. Meg is épült az Argónak elnevezett hajó
Pargaszaiban, a Pélion hegyéről származó fenyőfából. Az Argó orrába maga
Athéné személyesen illesztett bele egy jósgerendát, amelyet apjának, Zeusznak
a dodonéi tölgyfájából hasított ki.
A hajó elkészültével, az összegyűlt legénységét nagy lakomával és poharazgatással
búcsúztatták a rokonok. Iászon kora reggel eredt útnak az Argón 56-od
magával, Pagaszai kikötőjéből. De még előtte, mivel a búcsúzásuk éjjelén
Iászon nem tudott elaludni, megszólalt neki a hajója: – én Athéné által a dodonai
tölgy okán beszélni tudok. Útközben minden veszélyt megjelentek neked,
mondta, máskülönben el sem érnétek Kolkhiszba, annyi a veszedelem arrafelé.
Hajnalban szedjétek fel a horgonyt és induljatok, amíg kedvező szél fúj. A
hajón vele voltak többek között az isteni leszármazottak, Zeusz fiai: Héraklész,
és a két dioszkürosz: Kasztór és Polüdeukész; Zeusz unokái: Péleusz (Akhilleusz
atyja) és Telamón, akik Aiakosz fiai; Poszeidón fiai: Euphémosz,

19 Ugyanezt a taktikát írják le a plataiaiakról a peloponnészoszi háborúban (Kr.e. 431-
404), az Argonauták után 800 évvel. Valószínűleg innen ered a hadseregekben az indulási
vezényszó után a bal lábbal való kilépés.
Periklümenosz, Naupliosz, Ídasz és Lünkeusz ikrek; Apollón nemzetségéből:
az énekes trák Orpheusz, valamint Philammon, Idmón és Mopsos a két jós;
Hermész fiai: Ekhion és Erütosz az ikrek, Aithalidész a hírnök; Héliosz fia:
Augeiász; Boreász szárnyas fiai: Zétész és Kalaisz; Peliasz fia: Akasztosz;
Iaszón unokaöccse: Admétosz. További híres halandók: Butész, Hülasz,
Meleagrosz, Erginosz, Argosz, Thészeusz, Oileusz, Kaineusz, Nesztór,
Laertész, Eurülaosz, Iphiklész, Peirithoos, Atalanté a híres futó (az egyetlen
női utasként), Amphiaraosz, Korónosz, Ekhión, Polüphémosz, Tiphüsz a kormányos,
Nagy Ankaiosz a másik kormányos, és sokan mások. A legénység
Héraklészt választotta meg vezérnek, de ő Iaszón kedvéért lemondott e tisztségről.
Az így összegyűlt legénységet nevezi a mítosz Argonautáknak, de
Minüaiaknak (Kerényinél: Minyéseknek) is, mert az orkhomenoszi Minüasz
(Minyas) hellén király unokájának, Phrixosnak a szellemét kívánták visszahozni
a kosának a gyapjával együtt. Sokan közülük – maga Iaszón is, Polümédé
révén – Minüasz (mennyei-jász) király leányainak véréből sarjadtak. Ismertek a
Minüaszok (Leukippé, Arszippé, Alkithoé) is, akik a Diomédész mítosz szereplői.
Sőt egyes szerzők, mint Kerényi írja a „Iáson és Médeia” című mítoszában,
hogy az eredeti regében még a hajó legénysége elsősorban minyésekből vagyis
jász-hellénekből állt. Ők laktak több városban azon a vidéken, ahol egykor
Minüász és fiai uralkodtak.
Minüász király halála után fia, Klüneuosz (kővel dobott), őutána pedig
Erginosz uralkodik Orkhomenoszban. A mítoszokban leírásra került a
minyések és thébai háborúja, mely Erginosz halálával végződik. Utána már a
hellén aiólok uralkodnak Orkhomenoszban is, mégpedig Aiolosz és leszármazottai,
elsőként Athamász. Ugyancsak, majd a későbbi elbeszélők cserélik ki az
Argó legénységét többségében dór héroszokra, hogy minél előkelőbben hangozzanak
az elbeszéléseik. Miként Apollóniusz is megtette, a mítoszok későbbi
változataiban. Ez a Minüasz király (Klüméné leánya szülte Atalanté
futóbajnoknőt), Khrűszész (Apollón papja a kis-ázsiai Khrüszéből) fia, átköltözve
Thesszáliába onnan vándorolt a boiótiai Orkhomenoszba, ahol királysá-
got alapított (benősüléssel).
Minüász király, miként már írtuk, az egyik leánya, Polümédé (Alkimedé) ré-
vén nagyapja Iaszónnak. A király származási vonalából annyi biztosnak látszik,
hogy Kis-Ázsiából (Trója körzetéből) betelepülő aiolok és ionok (összefoglalva:
jászok) betelepülő törzseiből ered, akik megalakítják a keleti bevándorlók
boiótiai és többi hellén tartományukat, és általuk az Argonauták eredeti legénységét
is adták, valószínűleg a kelta bójok leszármazottaiként.
De akár a távoli minószi eredetük sem kizárható. A név-összehasonlítás tudományának
az eredményeként, ugyanis Aiétész kolkhiszi király húga,
Pasziphaé a krétai Minósz király felesége (a Minótaurosz anyja). A bikafejű
emberi szörny mítosza, eredetében a Napistentisztelet bálványát jelentette az
„istenkereső” labirintussal. Ebből a rituális jelenségből formáltak a dórok egy
lejárató kampányt. Amiben jogot alkottak arra, hogy a már szintén dór jellegű
Thészeusz athéni herceg ölje meg a szörnyet, Ariadné krétai királylány (a
szörny testvére) segítségével. A szörnynek – aki nem is volt szörny, hanem
csak a dórok szörnyű nagy katonai ellensége – megölésével így vetnek véget a
krétai ősvallás uralmának. Az ősi krétaiak közül, akik képesek voltak elmenekülni,
legkönnyebben a Balkán-félszigetre, vagy a trójai partokra minyésekként
az egykori testvérnépeik közé költözhettek. A krétai minósziak története érdekes
módon összefügg a trójai háborúval is. Ugyanis a minószi kultúrát elpusztí-
tó dórok egyik leszármazottja, Dardanosz (Krétán születő, Zeusz és Élektra fia,
a trójaiak őse) az, aki majd Krétáról vándorol Trója körzetébe, és leszármazottai
lesznek a szemita Trója uralkodói. Akik ellen meg a hellén görögök vívnak
győztes háborút.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”













































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.10 másodperc
799,397 egyedi látogató