Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 6

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 319
-> Legújabb tag: Charleslooms

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az argonauták elindulnak

Hírek


Az Argonauták leírásában, bár több verzió is létezik, nekünk mégis az
Apollónios Rhodiosz feldolgozását kell követnünk Graves író nyomában, mert
fontos történelmi összefüggésekre mutat rá. Igaz, hogy amit akkor még mindenki
tudott, idõközben a sok adat eredetérõl elfeledték az emberek azok gyö-
kereit és a jelentésüket. Ezért nekünk sincs más lehetõségünk, mint megpróbálnunk
az eseményeket az õsi világnyelven, esetünkben az élõ magyar, mint az emberiség
(egyik) õsnyelve segítségével minél pontosabban megfejteni, újra értelmezni.

Értsük rajta, az õsnép a rabszolgamunkájával termelte a szõlõt és a bort, az asszír rabszolgatartó
hatalom pedig élvezte a gyönyöreit.
Alig pirkadt, a legénység elfoglalta a helyét, kifeszítették a vitorlákat és az
Argosz elindult a célja felé, elsõ állomásában Lémnosz irányába. A rege szerint
az égei-tengeri szigeten még az elsõdleges matriarchális rendszernek, szakszó-
val günekokratikus (anya-civilizáció) társadalmi rendnek hódoltak a szigetlakók.
Hüpszipülé királynõ volt a sziget vezetõje, a fegyveres papnõk hatalmával.
Hozzáteszem: és talán azokat a dór férjeiket, akik a görög partokon terjedõ
férfiuralmi rend szerinti nem engedelmeskedtek neki – az Argó érkezése elõtt
egy évvel „lemészárolták”, és a tengerbe vetették õket. Miként majd a trójai
történetekben elmeséljük, a lemészárolás nem fizikai, hanem vallási rituálét
jelent, és a férfi királyok egy-egy évig tartó királyságuknak vetnek véget általa.
A további fejtegetéseinkben is érintjük, hogy az Argonauták korára volt jellemzõ
az ógörög világban, a patriarchális társadalmi formára kényszerrel és hódító
katonai erõvel történõ áttérítés, az ógörögök elgyarmatosítási folyamatában.
A Hüpszipülé vezette királynõi tanács úgy döntött, hogy mégis beengedik az
Argonautákat, akiket nemsokára városukban, Mürinében üdvözöltek. Sõt az úri
viselkedésük viszonzásául felajánlották, hogy együtt hálnak a férfiakkal. E
tettük pontos értelme, inkább a hellén vegyeshatalmi (nõ-férfi) hatalmi rendet
fogadnák el szívesebben, mint a gyûlölt dór hímuralmat. Így Iászon is egy ikerpárt
nemzett a királynõnek, akik az Euneusz és Nebrophonosz (Ifj. Thoász)
neveket kapják. Felcseperedve Euneusz a királya is lesz a szigetnek. A nemsokára
bekövetkezõ görög-trójai háborúban õ szállította a bort a görög harcosoknak.
De a dór Héraklész, aki akkor épp a hajót õrizte, ha buzogányával fel nem
zörgeti, és nem figyelmezteti a többieket az indulásra (bizonyára ellenére volt a
hellén siker?), akkor talán mind ott maradnak a szigeten. De ettõl függetlenül a
Lemnosz sziget történetében is rövidesen elvész az õsi anyajog, és helyébe
kérlelhetetlenül az újgörög jellegû patriarchális társadalmi forma szilárdul meg.
Ez irányban egy érdekes fordulattal zárul ez az epizód. Késõbb, amikor megtudták
a lémnoszi asszonyok, hogy a vezetõjük megkímélte az apja, Thoász
király életét, és azt egy csónakban elmenekítette, s aki majd a tauruszok királya
lesz, erre a papnõk eladják Hüpszipülét rabszolgának Lükurgosz nemeai királynak25
.
A legénység még kora hajnalban továbbindult, majd a szintén égei-tengeri
Szamotráké szigetén kikötve, miután a kabeirok (kabírok) misztériumába beavattatták
magukat, folytatják utjukat a Hellészpontoszon át Propontiszba,
vagyis a Márvány tenger felé hajózva. A kabírok ókori pelaszg istenségek,
az anyaföld termékenységét személyesítették meg. A Hold-istennõ misztériumába
beavatottak – amely titkot gondosan õrizték – bíborpiros amulettet viseltek,
amely minden bajtól, de különösen a hajótöréstõl megvédte az embert. Õsidõkben
Demeter (Demuter) és Hormes személye körül csoportosultak, melyek
eredete közel-keleti jellegû, majd a hellén korban összeforrtak Castorral és
Polluxszal (elsõ Dioskurok). Késõbb új elemek vegyültek a jelentõségükbe, és
a néphit szerint a helyüket Szent Ilona foglalta el, a hajók árbocain, a Szent
Ilona tüze védte a hajózókat. Miként a Demuter = De-muter, vagyis a Szentéganya
(alázatosság) indogermán fogalma is innen ered.
A Hellészpontosz bejáratát akkoriban a trójai király, Láomedón õriztette,
hogy egyetlen görög hajó se kelhessen át rajta. Az Argó az éjszaka leple alatt,
szorosan a thrák part (északi) mentén átosonva, baj nélkül jutott ki a Márványtengerre.
Amikor a doliónok földjéhez érkezetek, ahol Küzikosz király, aki
Aineiasznak (Ankhiszész dardániai királynak és Aphrodité istennõnek a fia) a
trójai hõsnek, Héraklész korábbi szövetségesének a fia fogadta õket, kikötöttek
az Arkton-félszigeten. Épp aznap nõsült a király, aki Kleitével a tartomány
úrnõjével tartotta lakodalmát. Az ünnepségen részt vettek az Argó utasai is.
Érdekes momentum, hogy a lakodalom alatt, a hajót a félsziget belsejében lakó
hatkezû Föld szülte óriások sziklákkal megtámadták, de az õrség visszaverte
õket, többüket megölve. Ismét egy õsnépei vesztes szabadságharcról szerzünk
tudomást, ugyanis az õsnép itt sem akart belenyugodni a benõsülõ új dór férfiuralkodó
hatalmába. A lakodalom után szívélyesen elbúcsúztak a vendéglátóiktól,
és eleveztek a Boszporusz irányába.
Csakhogy váratlanul erõs északkeleti szelet kaptak. Mivel nehezen tudtak
volna tovább haladni, ezért úgy döntöttek, hogy visszafordulnak a félsziget
szélárnyékos oldalára, ahol az éjszakában vaktában kikötöttek. Azon nyomban
egy csapat jól felfegyverzett harcos támadt rájuk, mivel Küzikosz király úgy
vélte, hogy kalózok érkeztek. Iászonék a támadókat visszaverték, és csak akkor
jöttek rá, hogy mi is történt, amikor az elesett támadók között felismerték a
Iászon által a harcban megölt dór Küzikosz király holtestét. Mikor az ifjú feleség
megtudta férje halálát, megháborodott és felakasztotta magát. A liget nimfái
oly keservesen megsiratták, hogy forrás lett a könnyeikbõl, amely máig
Kleité nevét viseli.
Az Argonauták temetési sportjátékokat rendeztek Küzikosz király és felesége
tiszteletére, majd néhány nap után az idõ jóra fordulásával tovább utaztak. A
regéhez szorosan hozzátartozik, hogy a hajó utasai közben megtudták egy jégmadár
csiripelésébõl, amit Mopszosz lefordított, aki értett a madarak nyelvén,
hogy a tragédiát Rheia istennõ (Kronosznak még úrnépi gyökerekkel rendelkezõ
özvegye) bosszúból idézte elõ, mert Küzikosz elõzõleg megölte a Dindümon
hegyén az õ szent oroszlánját. Már értjük: az õsi úrnépi hatalom jelképét! Most
pedig az argonautákra is haragszik az istennõ, mert õk meg akkora mészárlást
vittek végbe a hatkezû Föld szülte fivérei között. Az Argó utasai erre szobrot
állítottak az istennõnek, Argosz faragta egy szõlõtõkébõl, és más engesztelé-sekkel – teljes
fegyverzetben rituális táncot jártak tiszteletére a hegy csúcsán –
kieszközölték a megbocsátását26. Kedvezõ széllel aztán továbbindultak.
A következõ érdekes epizódban Héraklész felhívására evezõsverseny alakul
ki az Argó legénysége között. Már csak Iászonnal ketten bírják a viadalt, amikor
az Argóval a mûsziai Khiosz folyóhoz érnek. A fáradtságtól Iászon elájul,
és ugyancsak akkor törik ketté Héraklész evezõje is. A fáradt hajósok a folyó
partjára irányították a hajójukat, ahol kikötnek. Mialatt vacsorát készítettek,
Héraklész és a Hülasz nevû kegyence kiszálltak, hogy megfelelõ fát keressenek,
amibõl új evezõt készíthetnek. Közben Hülasz elment vízért a közeli
Pégai-tóhoz, ahol a monda szerint eltûnt. Akit a mese szerint Drüopé (tölgy-arc,
harkály) és nimfái becsalogattak a tó egy víz alatti barlangjába27. A történethez
hozzátartozik az a hagyomány, amelyet Pégai közelében Pruszában ismertek az
idõtájt, aminek során gyászünnepséget szoktak tartani az Erdõk Adoniszának
tiszteletére. Miközben az akkor terjedõ tölgyfa-kultusz több szent királyát (dór
hódítót) az „õrjöngõ” nõk megölték, feldarabolták (?) és ezúton eltüntették, így
próbálva megmenteni az õsi matriarchális hatalmukat a behatoló pogány világ
elõl. A történet szerint Hülasz is Drüopé (Bormosz) volt, ugyanis apját,
Theiodamasz drüopsz királyt is Héraklész ölte meg, elõzõleg az amazonok
ellen viselt háborújában, ezáltal vált a fia a hérosz szolgájává.
Polüphémosz hallva a segélykiáltásait, elindult keresni Hülaszt, de nem találta,
majd Héraklész is õrjöngve rohan a keresésére. Megfenyegette Mûszia úrnépi
lakóit, hogy az egész országot feldúlja, ha élve vagy halva elõ nem kerítik
Hülaszt. Ennél a résznél egy igen fontos félmondatot rejtettek el a mítosz szerzõi.
Azt írják le, a sikertelen keresés mellett, hogy Héraklész: miután egy sikeres
támadást is intézett innen (Mûsziából) Trója ellen, ismét visszatért a munká-
ihoz.28 Sem õ, sem Polüphémosz – aki Pégai közelében letelepedik és felépíti
Kriosz városát, ahol majd késõbb a khalübok (vas-emberek) szabadságharca
ellen vívott csatájában elesik – nem térnek vissza a hajóra.
Mivel kedvezõ szél kerekedett, és hiába várták a keresõket, Iászon kiadja az
indulási parancsot. Ennél a résznél vita kerekedett a hajósok között, hogy
Iászon bosszúból, mert legyõzték az evezésben, hagyta ott a két társukat, de
Kalaisz és Zétész a Boreászok29 nem engedték visszafordulni a hajót. A monda
szerint ezért ölte meg õket késõbb Héraklész Ténor szigetén, két lengõkövet
téve a sírjukra. Igen ezért, meg azért is, mert Héraklész feladataként, neki a
dórok ellenségeit el kellett pusztítania. Az epizód lényege, hogy a hellének így
megszabadulnak e két dór ellenfelüktõl.
24 Értsük rajta, az õsnép a rabszolgamunkájával termelte a szõlõt és a bort, az asszír rabszolgatartó
hatalom pedig élvezte a gyönyöreit.
26 Magyarázat: talán visszaállították az õsi kettõshatalmi rendszert a szigeten.
27 Szerintünk meg elmenekült a rabszolgaságából az övéihez!
28 Megjegyezve, hogy az elhíresült 12 munkája lényegében csillagászati köntösbe bújtatott
újgörög gyarmatosító küzdelmeket jelentett.
29 Boreász trák eredetû északi szélisten és az athéni Oreithüia hercegnõ úrnépi fiai.

A következõ epizódban az Argó ugyancsak a Márvány-tengerben levõ
Bebrükosz szigetén kötött ki, ahol már ismét egy dór Poszeidón fiú (miként
Péliász is az!), az öntelt Amükosz uralkodott. A király nagyszerû ökölvívónak
(katonai hódítónak) képzelte magát, ezért minden átutazót kihívott egy mérkõ-
zésre. A viadal rendszerint rosszul végzõdött az idegeneknek. Ha meg nem
fogadták el a kihívást, egyszerûen bedobatta õket a tengerbe egy szikláról. Az
Argonautákkal is közölte, hogy addig sem élelmet, sem vizet nem ad, amíg
valaki meg nem mérkõzik vele. A hajóról Polüdeukész – aki ökölvívásban
megnyerte az akkor még úrnépi Olümpiai-játékokat – önként vállalta és felvette
a nekik küldött kesztyût. Ez alkalommal azonban emberére talált a király. Kemény
küzdelemben Polüdeukész több ütésétõl megroggyan Amükosz, vért köp,
belesiketül egy a fülére mért ütéstõl, majd a küzdelem hirtelen véget ér, mert az
állára kapja a bajnok ellenállhatatlan jobb horgát, amitõl összetörik a halántékcsontja
és azonnal meghal. Mikor a bebrükosziak látták királyuk halálát, fegyvert
ragadtak, de a gyõztes ujjongó barátai megfutamítják õket, és kifosztják a
palotát. Majd szinte ironikusan, Iaszón égõ áldozatot mutat be Poszeidónnak, és
a lakosok további engesztelésül 20 piros bikát áldoznak fel a zsákmányolt jó-
szágból. Már ismerõs az eset, miután Héraklész elhagyja az Argót, mindjárt egy
újabb és gyõztes õsnépi szabadságharc olvasói lehettünk.
Másnap ismét a tengerre szállnak, és Thrákia északkeleti részén fekvõ
Szalmüdészoszba érkeznek, ahol az istenek által megvakított Phineusz (apja:
Agénór szidóniai király, anyja: Télephasza; mások szerint az apja szintén egy
Poszeidón fiú, Poszeidón és Libüé fia) király uralkodott. Mindegy, mert így is,
úgy is dór vér keveredett az ereibe. Az istenek azért vakították meg, mert pontosan
meg tudta jósolni a jövõt, ami a dór istenek hatalma ellen való dolog volt.
Ráadásul még két szárnyas harpüiát Aillposzt és Óküpetét (magyarul: Azilletlen-poszt,
és az Óköpet) is rászabadítottak.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”



A filmekben üzennek, figyeld csak?










Pió atya Magyarországról szóló próféciája

"Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egy gyönyörû madár fog kirepülni. Sok szenvedés után, egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mivel általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú õrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"




















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.00 másodperc
1,952,679 egyedi látogató