Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az argonauták elindulnak

Hírek


Az Argonauták leírásában, bár több verzió is létezik, nekünk mégis az
Apollónios Rhodiosz feldolgozását kell követnünk Graves író nyomában, mert
fontos történelmi összefüggésekre mutat rá. Igaz, hogy amit akkor még mindenki
tudott, időközben a sok adat eredetéről elfeledték az emberek azok gyö-
kereit és a jelentésüket. Ezért nekünk sincs más lehetőségünk, mint megpróbálnunk
az eseményeket az ősi világnyelven, esetünkben az élő magyar, mint az emberiség
(egyik) ősnyelve segítségével minél pontosabban megfejteni, újra értelmezni.

Értsük rajta, az ősnép a rabszolgamunkájával termelte a szőlőt és a bort, az asszír rabszolgatartó
hatalom pedig élvezte a gyönyöreit.
Alig pirkadt, a legénység elfoglalta a helyét, kifeszítették a vitorlákat és az
Argosz elindult a célja felé, első állomásában Lémnosz irányába. A rege szerint
az égei-tengeri szigeten még az elsődleges matriarchális rendszernek, szakszó-
val günekokratikus (anya-civilizáció) társadalmi rendnek hódoltak a szigetlakók.
Hüpszipülé királynő volt a sziget vezetője, a fegyveres papnők hatalmával.
Hozzáteszem: és talán azokat a dór férjeiket, akik a görög partokon terjedő
férfiuralmi rend szerinti nem engedelmeskedtek neki – az Argó érkezése előtt
egy évvel „lemészárolták”, és a tengerbe vetették őket. Miként majd a trójai
történetekben elmeséljük, a lemészárolás nem fizikai, hanem vallási rituálét
jelent, és a férfi királyok egy-egy évig tartó királyságuknak vetnek véget általa.
A további fejtegetéseinkben is érintjük, hogy az Argonauták korára volt jellemző
az ógörög világban, a patriarchális társadalmi formára kényszerrel és hódító
katonai erővel történő áttérítés, az ógörögök elgyarmatosítási folyamatában.
A Hüpszipülé vezette királynői tanács úgy döntött, hogy mégis beengedik az
Argonautákat, akiket nemsokára városukban, Mürinében üdvözöltek. Sőt az úri
viselkedésük viszonzásául felajánlották, hogy együtt hálnak a férfiakkal. E
tettük pontos értelme, inkább a hellén vegyeshatalmi (nő-férfi) hatalmi rendet
fogadnák el szívesebben, mint a gyűlölt dór hímuralmat. Így Iászon is egy ikerpárt
nemzett a királynőnek, akik az Euneusz és Nebrophonosz (Ifj. Thoász)
neveket kapják. Felcseperedve Euneusz a királya is lesz a szigetnek. A nemsokára
bekövetkező görög-trójai háborúban ő szállította a bort a görög harcosoknak.
De a dór Héraklész, aki akkor épp a hajót őrizte, ha buzogányával fel nem
zörgeti, és nem figyelmezteti a többieket az indulásra (bizonyára ellenére volt a
hellén siker?), akkor talán mind ott maradnak a szigeten. De ettől függetlenül a
Lemnosz sziget történetében is rövidesen elvész az ősi anyajog, és helyébe
kérlelhetetlenül az újgörög jellegű patriarchális társadalmi forma szilárdul meg.
Ez irányban egy érdekes fordulattal zárul ez az epizód. Később, amikor megtudták
a lémnoszi asszonyok, hogy a vezetőjük megkímélte az apja, Thoász
király életét, és azt egy csónakban elmenekítette, s aki majd a tauruszok királya
lesz, erre a papnők eladják Hüpszipülét rabszolgának Lükurgosz nemeai királynak25
.
A legénység még kora hajnalban továbbindult, majd a szintén égei-tengeri
Szamotráké szigetén kikötve, miután a kabeirok (kabírok) misztériumába beavattatták
magukat, folytatják utjukat a Hellészpontoszon át Propontiszba,
vagyis a Márvány tenger felé hajózva. A kabírok ókori pelaszg istenségek,
az anyaföld termékenységét személyesítették meg. A Hold-istennő misztériumába
beavatottak – amely titkot gondosan őrizték – bíborpiros amulettet viseltek,
amely minden bajtól, de különösen a hajótöréstől megvédte az embert. Ősidőkben
Demeter (Demuter) és Hormes személye körül csoportosultak, melyek
eredete közel-keleti jellegű, majd a hellén korban összeforrtak Castorral és
Polluxszal (első Dioskurok). Később új elemek vegyültek a jelentőségükbe, és
a néphit szerint a helyüket Szent Ilona foglalta el, a hajók árbocain, a Szent
Ilona tüze védte a hajózókat. Miként a Demuter = De-muter, vagyis a Szentéganya
(alázatosság) indogermán fogalma is innen ered.
A Hellészpontosz bejáratát akkoriban a trójai király, Láomedón őriztette,
hogy egyetlen görög hajó se kelhessen át rajta. Az Argó az éjszaka leple alatt,
szorosan a thrák part (északi) mentén átosonva, baj nélkül jutott ki a Márványtengerre.
Amikor a doliónok földjéhez érkezetek, ahol Küzikosz király, aki
Aineiasznak (Ankhiszész dardániai királynak és Aphrodité istennőnek a fia) a
trójai hősnek, Héraklész korábbi szövetségesének a fia fogadta őket, kikötöttek
az Arkton-félszigeten. Épp aznap nősült a király, aki Kleitével a tartomány
úrnőjével tartotta lakodalmát. Az ünnepségen részt vettek az Argó utasai is.
Érdekes momentum, hogy a lakodalom alatt, a hajót a félsziget belsejében lakó
hatkezű Föld szülte óriások sziklákkal megtámadták, de az őrség visszaverte
őket, többüket megölve. Ismét egy ősnépei vesztes szabadságharcról szerzünk
tudomást, ugyanis az ősnép itt sem akart belenyugodni a benősülő új dór férfiuralkodó
hatalmába. A lakodalom után szívélyesen elbúcsúztak a vendéglátóiktól,
és eleveztek a Boszporusz irányába.
Csakhogy váratlanul erős északkeleti szelet kaptak. Mivel nehezen tudtak
volna tovább haladni, ezért úgy döntöttek, hogy visszafordulnak a félsziget
szélárnyékos oldalára, ahol az éjszakában vaktában kikötöttek. Azon nyomban
egy csapat jól felfegyverzett harcos támadt rájuk, mivel Küzikosz király úgy
vélte, hogy kalózok érkeztek. Iászonék a támadókat visszaverték, és csak akkor
jöttek rá, hogy mi is történt, amikor az elesett támadók között felismerték a
Iászon által a harcban megölt dór Küzikosz király holtestét. Mikor az ifjú feleség
megtudta férje halálát, megháborodott és felakasztotta magát. A liget nimfái
oly keservesen megsiratták, hogy forrás lett a könnyeikből, amely máig
Kleité nevét viseli.
Az Argonauták temetési sportjátékokat rendeztek Küzikosz király és felesége
tiszteletére, majd néhány nap után az idő jóra fordulásával tovább utaztak. A
regéhez szorosan hozzátartozik, hogy a hajó utasai közben megtudták egy jégmadár
csiripeléséből, amit Mopszosz lefordított, aki értett a madarak nyelvén,
hogy a tragédiát Rheia istennő (Kronosznak még úrnépi gyökerekkel rendelkező
özvegye) bosszúból idézte elő, mert Küzikosz előzőleg megölte a Dindümon
hegyén az ő szent oroszlánját. Már értjük: az ősi úrnépi hatalom jelképét! Most
pedig az argonautákra is haragszik az istennő, mert ők meg akkora mészárlást
vittek végbe a hatkezű Föld szülte fivérei között. Az Argó utasai erre szobrot
állítottak az istennőnek, Argosz faragta egy szőlőtőkéből, és más engesztelé-sekkel – teljes
fegyverzetben rituális táncot jártak tiszteletére a hegy csúcsán –
kieszközölték a megbocsátását26. Kedvező széllel aztán továbbindultak.
A következő érdekes epizódban Héraklész felhívására evezősverseny alakul
ki az Argó legénysége között. Már csak Iászonnal ketten bírják a viadalt, amikor
az Argóval a műsziai Khiosz folyóhoz érnek. A fáradtságtól Iászon elájul,
és ugyancsak akkor törik ketté Héraklész evezője is. A fáradt hajósok a folyó
partjára irányították a hajójukat, ahol kikötnek. Mialatt vacsorát készítettek,
Héraklész és a Hülasz nevű kegyence kiszálltak, hogy megfelelő fát keressenek,
amiből új evezőt készíthetnek. Közben Hülasz elment vízért a közeli
Pégai-tóhoz, ahol a monda szerint eltűnt. Akit a mese szerint Drüopé (tölgy-arc,
harkály) és nimfái becsalogattak a tó egy víz alatti barlangjába27. A történethez
hozzátartozik az a hagyomány, amelyet Pégai közelében Pruszában ismertek az
időtájt, aminek során gyászünnepséget szoktak tartani az Erdők Adoniszának
tiszteletére. Miközben az akkor terjedő tölgyfa-kultusz több szent királyát (dór
hódítót) az „őrjöngő” nők megölték, feldarabolták (?) és ezúton eltüntették, így
próbálva megmenteni az ősi matriarchális hatalmukat a behatoló pogány világ
elől. A történet szerint Hülasz is Drüopé (Bormosz) volt, ugyanis apját,
Theiodamasz drüopsz királyt is Héraklész ölte meg, előzőleg az amazonok
ellen viselt háborújában, ezáltal vált a fia a hérosz szolgájává.
Polüphémosz hallva a segélykiáltásait, elindult keresni Hülaszt, de nem találta,
majd Héraklész is őrjöngve rohan a keresésére. Megfenyegette Műszia úrnépi
lakóit, hogy az egész országot feldúlja, ha élve vagy halva elő nem kerítik
Hülaszt. Ennél a résznél egy igen fontos félmondatot rejtettek el a mítosz szerzői.
Azt írják le, a sikertelen keresés mellett, hogy Héraklész: miután egy sikeres
támadást is intézett innen (Műsziából) Trója ellen, ismét visszatért a munká-
ihoz.28 Sem ő, sem Polüphémosz – aki Pégai közelében letelepedik és felépíti
Kriosz városát, ahol majd később a khalübok (vas-emberek) szabadságharca
ellen vívott csatájában elesik – nem térnek vissza a hajóra.
Mivel kedvező szél kerekedett, és hiába várták a keresőket, Iászon kiadja az
indulási parancsot. Ennél a résznél vita kerekedett a hajósok között, hogy
Iászon bosszúból, mert legyőzték az evezésben, hagyta ott a két társukat, de
Kalaisz és Zétész a Boreászok29 nem engedték visszafordulni a hajót. A monda
szerint ezért ölte meg őket később Héraklész Ténor szigetén, két lengőkövet
téve a sírjukra. Igen ezért, meg azért is, mert Héraklész feladataként, neki a
dórok ellenségeit el kellett pusztítania. Az epizód lényege, hogy a hellének így
megszabadulnak e két dór ellenfelüktől.
24 Értsük rajta, az ősnép a rabszolgamunkájával termelte a szőlőt és a bort, az asszír rabszolgatartó
hatalom pedig élvezte a gyönyöreit.
26 Magyarázat: talán visszaállították az ősi kettőshatalmi rendszert a szigeten.
27 Szerintünk meg elmenekült a rabszolgaságából az övéihez!
28 Megjegyezve, hogy az elhíresült 12 munkája lényegében csillagászati köntösbe bújtatott
újgörög gyarmatosító küzdelmeket jelentett.
29 Boreász trák eredetű északi szélisten és az athéni Oreithüia hercegnő úrnépi fiai.

A következő epizódban az Argó ugyancsak a Márvány-tengerben levő
Bebrükosz szigetén kötött ki, ahol már ismét egy dór Poszeidón fiú (miként
Péliász is az!), az öntelt Amükosz uralkodott. A király nagyszerű ökölvívónak
(katonai hódítónak) képzelte magát, ezért minden átutazót kihívott egy mérkő-
zésre. A viadal rendszerint rosszul végződött az idegeneknek. Ha meg nem
fogadták el a kihívást, egyszerűen bedobatta őket a tengerbe egy szikláról. Az
Argonautákkal is közölte, hogy addig sem élelmet, sem vizet nem ad, amíg
valaki meg nem mérkőzik vele. A hajóról Polüdeukész – aki ökölvívásban
megnyerte az akkor még úrnépi Olümpiai-játékokat – önként vállalta és felvette
a nekik küldött kesztyűt. Ez alkalommal azonban emberére talált a király. Kemény
küzdelemben Polüdeukész több ütésétől megroggyan Amükosz, vért köp,
belesiketül egy a fülére mért ütéstől, majd a küzdelem hirtelen véget ér, mert az
állára kapja a bajnok ellenállhatatlan jobb horgát, amitől összetörik a halántékcsontja
és azonnal meghal. Mikor a bebrükosziak látták királyuk halálát, fegyvert
ragadtak, de a győztes ujjongó barátai megfutamítják őket, és kifosztják a
palotát. Majd szinte ironikusan, Iaszón égő áldozatot mutat be Poszeidónnak, és
a lakosok további engesztelésül 20 piros bikát áldoznak fel a zsákmányolt jó-
szágból. Már ismerős az eset, miután Héraklész elhagyja az Argót, mindjárt egy
újabb és győztes ősnépi szabadságharc olvasói lehettünk.
Másnap ismét a tengerre szállnak, és Thrákia északkeleti részén fekvő
Szalmüdészoszba érkeznek, ahol az istenek által megvakított Phineusz (apja:
Agénór szidóniai király, anyja: Télephasza; mások szerint az apja szintén egy
Poszeidón fiú, Poszeidón és Libüé fia) király uralkodott. Mindegy, mert így is,
úgy is dór vér keveredett az ereibe. Az istenek azért vakították meg, mert pontosan
meg tudta jósolni a jövőt, ami a dór istenek hatalma ellen való dolog volt.
Ráadásul még két szárnyas harpüiát Aillposzt és Óküpetét (magyarul: Azilletlen-poszt,
és az Óköpet) is rászabadítottak.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!”



A filmekben üzennek, figyeld csak?










Pió atya Magyarországról szóló próféciája

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés után, egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mivel általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"




















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.16 másodperc
999,156 egyedi látogató