Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Kapcsolódó történetek:a Nagy Ankiosz

Hírek



Elsőként a Nagy Ankaiosz esetével ismerkedjünk meg. Az Argonauták mítoszával
kapcsolatosan sok érdekes mese született. Különösen a hazatértük utáni
történtekről. De valamennyi közt az egyik legtanulságosabb esettel fejeződik be
az elbeszélés. A Nagy Ankaiosznak, Poszeidón fiának, a második kormányosnak
az esete elmondja: miután oly sok megpróbáltatás és veszedelem átélése
után hazatért tegeai palotájába (Közép-Peloponnészosz Arkadia tartományá-
ban), szembekerült azzal a jóslattal, ami az elindulását kísérte. Ugyanis egy
látnok azt jósolta, hogy sohasem fog inni annak a szőlőnek a borából, amelyet
néhány éve telepített az elindulása előtt. Ankaiosz a hazaérkezése napján tudta
meg, hogy intézője leszüretelte az első termését, és kitűnő bor vált belőle. Már
csak őrá várt a bor megkóstolása. Megtöltetett hát egy kupát, felemelte, odahívta
a látnokot, és szemére vetette, hogy nem jövendölt igazat. A látnok ezt válaszolta:
– Uram! Még sok minden történhetik, amíg a kupát az ajkadhoz érinted.
Ebben a pillanatban ordítozva rohantak be a szolgák: – Egy vadkan dúlja a
szőlődet, uram! – Ankaiosz letette a kupát, anélkül, hogy belekóstolt volna,
fogta vadkanölő lándzsáját és kirohant. A vadkan azonban egy bokor mögött
meglapult, rátámadt és megölte a kormányost.
Ugye még emlékszünk: egy vad-kan = felbérelt ember! Hát eléggé bizzar
emberi motívum az, ahogy leírják a mitológiákban az írók, hogy az ilyen esetekben
a vaddisznók vadkanja mindig egy bokorban bújik el, hogy onnan természetellenesen
módon egyre lesből támadjon? Ugyanis a vadkan bízva erejé-
ben, sohasem támad lesből, hanem nyílt rohammal. Ez pedig természeti törvény!
Vele szemben az emberi „vad-kan” azaz élőlény, amelyik álnok módon
és lesből támad. A valóságban mégis hihetőbb, hogy Ankaiosz megölésében
szintén valami emberi összeesküvést, netán egy ősnépi hatalom visszavételt
vélelmezhetünk, amelynek a kivitelezésében benne lehettek a király ősnépi
szolgái is. Hiszen Ankaiosz Poszeidón fiaként bizony a legteljesebben dór
hérosz volt, aki meghódítva egyed uralta a tartományát. Később ezt a területet a
spártai dórok mégis gyarmatosítják.
Még a Héraklésszel kapcsolatos mesékből szemezgetve búcsúzzunk el az Argonauták
történetétől. Kezdjük a dór hérosz tíz + kettő munkáját, amelyről az
előzőekben azt feltételeztük, hogy a csillagászatban jól ismert zodiákus 12
csillagképével kapcsolatban álló és leírt mítosz vagy jelenség, amely ismeretet
valószínűleg Alexandriából hozták magukkal a görög csillagászok. A preceszszió
jelensége miatt bekövetkező csillagkép mozgásból az asztrológusok és a
horoszkópok készítői, ebből a végtelen folyamatból alkottak egy mitológiát,
miszerint az egyes csillagképeket a ciklusuk végén meg kell „ölni”, vagyis
képletesen hatálytalanítani őket, hogy a helyüket a következő „élő” csillagkép
vehesse át. De az is lehet, hogy a munkái során csak az ógörög Nagyév, 8 évből
álló ciklusát kellett elpusztítania, hogy helyébe bevezethessék a 19 évből álló
babiloni eredetű Meton ciklust az évszámításaikban (részletesebben a következő
mítoszban tárgyaljuk). Ugyanis csak a földi évek, vagy az egy év 12 hónapjának
az elmulasztásáról beszélhetünk a hérosz hatáskörében, mivel félistenként
csak a földi évciklusokra volt jogosultsága.
Az idő múlasztásának munkájára csak a legkiválóbb héroszt lehetett felkérni,
illetve a latin Hercules csillagképet (mely épp a Drácó = Sárkány csillagkép
szomszédja is), amely bizonyosan a Héraklész mintájára vált római mitológiai
alakká. A Héraklész történetében kiszínezve adják elő ezt a csillagászati folyamatot
a mítosz szerzői. A történet és a csillagászat közötti párhuzam okán az
égen mindig látható (cirkumpoláris) Hercules (görögben: Héraklész; előtte:
Engonasin = Térdeplő) csillagképet kiáltották ki a zodiákus csillagképeket
megölő istenségnek. A tizenkét munkája során egyiket a másik után kell megölnie,
mielőtt átadta szerepét a következő csillagképnek. Miként a Gilgames
eposzból is hasonlóan ismert. A görög elbeszélések és a Zodiákus összevetése
sok fejtörést okozott a kutatóknak, ugyanis a névképzésekben inkább a görög
nyelvi kifejezések dominálnak.
Egy érdekességként, a tizenkét munka során a harmadikban, a kerüneiai szarvas
elfogása, átvitt értelemben hasonlítható a magyarok Hunor és Magor mondájában
a két királyfi szarvasünő üldözésével. Mindkettő történet az akkori
északi sarkcsillagról szól. Héraklész történetének idejében, miképp már írtuk, a
Tejúton az ősi Szarvasnyom csillagkép, illetve a szarvasünő első lába alatt a
Drácó csillagkép farkában az Alfa Draconis fényes csillag volt a sarkcsillag. E
csillag követését jelképezik az égbolt szerint az utazásaik során a mondák hő-
sei. Megjegyezve, hogy majd csak a Krisztus szerinti új időszámításunk kezdetén
válik a Poláris csillag, a Kismedve csillagkép rúdcsillaga csillagászatilag a
jelenlegi sarkcsillagunkká.
Héraklész az első tíz munkáját nyolc év és egy hónap alatt végezte el. De
Eurüsztheusz a Mükénéi király, a másodikat és az ötödiket nem ismerte el érvényesnek,
ezért még kettőt bízott rá. Így tizenegyedik feladatként az Atlaszhegység
lejtőin termő Héra istennő fáiról a Heszperiszek almáit kellett megszereznie,
amelyet Ládón a mindig éber sárkány őrzött, amit épp az Argonauták
útja alatt végez el. A tizenkettedik munkája pedig a Kerberosz kutyának a foglyul
ejtése, felhozatala a Tartaroszból, megmutatása a királynak, majd visszavitele
az Alvilágba. Visszafelé az időben Héraklész munkái megfelelnek a Zodiá-
kusban: Phrixos a Kos csillagképpel, Aiétész a Bika-, a Dioszkúroszok mint
mennyei Ikrek-, Rheia a nemeai Oroszlán-, Médeia mint Szűz-, Alkiniosz a
Mérleg-, Héraklész egyben mint Nyilas- is, a Kecske a bujaság jelképeként
Bak- (emlékeztetőül a lemnoszi orgiákra), és a legrégebbiként az aiginai a Vízöntő
csillagképekkel. Ha a további egyiptomi állatövjegyeket is figyelembe
vesszük, megjelennek a hiányzó elemek: Kígyóként a lernai hüdra a Skorpió-
val, a Szkarabeusz a Rák csillagképpel azonosítható, mely az újjászületés jelké-
pe az egyiptomiaknál. Egyedül a Kr.u. időszámításunk kezdőévétől regnáló
Halak csillagkép nem szerepel a Herkules munkái között, mivel ezt a csillagké-
pet akkor még nem kellett megölnie, ennek a munkája majd csak Kr.u. 2160-
ban következne el a számára. Helyette viszont a viziszörny, a lernéi hidra megölése
szerepel sorban a második feladataként, ami azonos lehet a cirkumpoláris
Drakó csillagképpel, aminek a farkában található az ókor sarkcsillaga, az Alfa
Draconis csillag.
A szakirodalmi szemezgetés helyett, nekünk inkább abban kell hinnünk,
hogy Héraklésznek az ókori görög időszámítás szerinti 8 éves Nagyév, görögül
az Oktaetérisz elmúlasztása lehetett a fő feladata. Amit igazol az a mondai
elem, hogy nyolc év és egy hónap alatt hajtotta végre a megbízatását. Miként
majd a trójai háború mítoszában írjuk, abban a korban a görög kultúra a Nap és
a Hold járásából eredő 8 éves évciklusban számította az idő múlását. A dórok
szempontjából azért volt fontos ennek az időszámítási rendszernek az elpusztí-
tása, mert az ógörögök és a hellének kettőshatalmi szövetségében egy megvá-
lasztott hellén férfi király ekkor a Nagyéves ciklus szerint nyolc évig uralkodott,
és azt követően választottak a királynő mellé egy új királyt. Az asszír
egyeduralmi patriarchális törekvésnek meg épp az volt az éle, hogy a dór kirá-
lyok már ciklusok nélkül, örökölhető rendszerben uralkodhassanak. Ezt a csillagászati
köntösbe bújtatott ősnépi ellenállást kellett megtörnie Héraklésznek.
Miként feljebb írtuk, hogy a félisteni mivoltában csak a földi évciklusok elpusztítására
volt isteni felhatalmazása.
Azért meg kell jegyeznem, hogy a görög mitológiai Héraklész, Zeuszhoz hasonlóan,
mégis inkább valós emberi alakot jelenített meg a történetünkben.
Mégpedig egy az ógörögök között születő féldór héroszt, aki már asszír jellegeket
hordozó félisteni sarj, a halhatatlan Zeusz törvénytelen fia. Édesanyja a
halandó Alkméné, Amphitrüón király felesége. Egész egyszerűen egy nomád
pásztorvezér megszemélyesítője lett, aki a főisten támogatásával az asszír kirá-
lyok tejhatalmú megbízottja. Azzal a feladattal feljogosítva, hogy minden eszközzel
terjessze ki a hatalmát a dór szemita behatolók előtt azokon a területeket,
ahonnan a további hódítások végrehajthatók, újabb hídfő vagy hadállások
létesítésével. A feladatát mindenek felett a szeme előtt tartva, nem riad vissza a
királygyilkosságoktól, háborúktól, népcsoportok (amazonok) kiirtásától. Érdekes
módon a működési területe nem csak az ógörög területeket érinti, hanem
hatóköre kiterjed a Földközi-tenger teljes mediterrán területeire. Ezek során a
Gibraltári-szoros két oldalán felállított két híres oszlopától a Kaukázusig, ahol a
láncra vert Prométheuszt szabadítja ki, végig pusztítja a mediterrániumot. Elő-
készítve a további asszír hódítások sikerességét. Miként rövidesen a trójai aszszír-latinok
meg is indulnak a görög hajózási útvonalak meghódítására, és nemsokára
pedig a tengeri népek újabb dór hódításai következzenek el.
Talán Héraklész emberi mivoltára utal az a jelenet, amelyben a feleségétől, a
thébai Kreón királynak a Megara lányától született három fiának, a saját keze
általi meggyilkolása után megőrül. Ugyanis ép ésszel nem tudta már elviselni
mindazt a pusztítást, gyilkolászást ami a működési útját kísérte. Ha úgy tetszik,
a cselekedetei szerint Héraklész volt a görög ókor első és legnagyobb terroristá-
ja és bérgyilkosa. Aki számolatlanul öldöste a háborút addig nem ismerő, ezért
védekezésre képtelen ősi matriarchális jellegű úrnépeket és vezetőit. Mikor már
e vérengzéseit a saját családja sem tudja elviselni, talán felsőbb parancsra, az
asszír hűsége újabb bizonyításaként meg kell ölnie a saját, a felesége után inkább
hellén gyermekeit is. Ekkor Héra tébolyt bocsátott rá. De igazi büntetésül
rövidesen Médeia által meg is világosítja elméjét, hogy tudatosuljon benne
miket is művelt az életében. Miután a Delphoi (már asszír) jóslata alapján megtisztul
bűneitől, a 12 munkája során folytatja előző életét.
Majd újra nősül, a szintén thébai Déianeirát veszi el, de Héraklész még ezután
sem tud megváltozni. Hiszen már felnőtt fejjel vesz rész az Argonauták
kalandjában, a trójai gyilkosságokban. A vesztét is a saját életformája okozza.
Második felesége Déianeira „tévedésből” megmérgezi, mikor a héroszunk által
lenyilazott kentaur Nesszosz mérgező vérével átmosott inget adott a hősünkre,
aki ezáltal meghal. Értsük rajta, hogy a Thébai polisz ógörög ősnépét a legnagyobb
dór hérosznak, még Héraklésznak sem sikerült maradéktalanul meghódí-
tania. A halotti máglyájáról Zeusz, hálából az asszírokért tett szolgálataiért a
felhők közé emeltette, és halhatatlanná tette. Végül istenként Hébé lesz a felesége.

A leírt történetek hatékonyságában, Héraklész egyszemélyes héroszként az
ősi matriarchális társadalmi rend helyébe a kényszerrel kiváltott patriarchális
hatalomváltást jelentette az ógörögök vesztére. Hogy mégis a legnagyobb gö-
rög mondai hérosz lehetett belőle, az már az általa győzelemre vitt újgörög
pogány politeizmus irodalmának a műve. Nem nehéz kitalálnunk, hogy a Zeusz
a tengernyi küzdelmei után miért jutalmazta Héraklészt a halhatatlansággal?
Mert az újgörög istenségek is már az új világrend híveiként váltak istenekké,
mégpedig az asszír hódítást kísérő sokistenhit támogatóiként.
Héraklész és az asszír-dórok győzedelmes ógörögországi hódító háborúi történeteinek
a végére érve, most következzék a göröghon újabb és talán a legdicsőségesebb
visszavágásának az elmesélése, a trójai győzelem kivívása. Ezek
az elbeszélések mítoszi környezetben, a második történelmi embertípus nagy
vereségéről, az akkor még úrnépi Európa első meghódítási kísérletének a kudarcáról
szólnak. Az ógörög népek a hódítók majd százévnyi garázdálkodásai
után végre összefogtak, ugyanis az ősi pelaszgok és a hellének szövetség köté-
séhez ennyi felkészülési idő szükségeltetett, hogy képessé váljanak méltó ellenfélként
visszavágva legyőzni az ellenségeiket. Igaz, hogy a trójai győzelmük
már nem lehet abszolút, mert a kezdetek óta született mintegy 3-4 vegyes vérvonalú
dór nemzedéket már nem lehetett elpusztítani. Maradt az egyetlen jó
megoldás a számukra, hosszú népkeveredéssel beolvasztani őket a görög kultú-
rába. Ennek lesz az egyenes következménye, a dicső trójai győzelmet követő
sötét görögkor, aminek során a többségi ógörögök ugyan magukba olvasztják a
hódító dórok kisebbségét. De eredményeként leírhatjuk, hogy mintegy 400 év
múlva már, mint újgörög nép jelentek meg ismét a történelem asztalán. Megalkotva
a közös klasszikus újgörög kultúrájukat.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.14 másodperc
841,135 egyedi látogató