Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 4

-> Online tagok: 2
JoeHoife, CharlesHoife

-> Regisztráltak: 327
-> Legújabb tag: AlbertLus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Kapcsolódó történetek:a Nagy Ankiosz

Hírek



Elsõként a Nagy Ankaiosz esetével ismerkedjünk meg. Az Argonauták mítoszával
kapcsolatosan sok érdekes mese született. Különösen a hazatértük utáni
történtekrõl. De valamennyi közt az egyik legtanulságosabb esettel fejezõdik be
az elbeszélés. A Nagy Ankaiosznak, Poszeidón fiának, a második kormányosnak
az esete elmondja: miután oly sok megpróbáltatás és veszedelem átélése
után hazatért tegeai palotájába (Közép-Peloponnészosz Arkadia tartományá-
ban), szembekerült azzal a jóslattal, ami az elindulását kísérte. Ugyanis egy
látnok azt jósolta, hogy sohasem fog inni annak a szõlõnek a borából, amelyet
néhány éve telepített az elindulása elõtt. Ankaiosz a hazaérkezése napján tudta
meg, hogy intézõje leszüretelte az elsõ termését, és kitûnõ bor vált belõle. Már
csak õrá várt a bor megkóstolása. Megtöltetett hát egy kupát, felemelte, odahívta
a látnokot, és szemére vetette, hogy nem jövendölt igazat. A látnok ezt válaszolta:
– Uram! Még sok minden történhetik, amíg a kupát az ajkadhoz érinted.
Ebben a pillanatban ordítozva rohantak be a szolgák: – Egy vadkan dúlja a
szõlõdet, uram! – Ankaiosz letette a kupát, anélkül, hogy belekóstolt volna,
fogta vadkanölõ lándzsáját és kirohant. A vadkan azonban egy bokor mögött
meglapult, rátámadt és megölte a kormányost.
Ugye még emlékszünk: egy vad-kan = felbérelt ember! Hát eléggé bizzar
emberi motívum az, ahogy leírják a mitológiákban az írók, hogy az ilyen esetekben
a vaddisznók vadkanja mindig egy bokorban bújik el, hogy onnan természetellenesen
módon egyre lesbõl támadjon? Ugyanis a vadkan bízva erejé-
ben, sohasem támad lesbõl, hanem nyílt rohammal. Ez pedig természeti törvény!
Vele szemben az emberi „vad-kan” azaz élõlény, amelyik álnok módon
és lesbõl támad. A valóságban mégis hihetõbb, hogy Ankaiosz megölésében
szintén valami emberi összeesküvést, netán egy õsnépi hatalom visszavételt
vélelmezhetünk, amelynek a kivitelezésében benne lehettek a király õsnépi
szolgái is. Hiszen Ankaiosz Poszeidón fiaként bizony a legteljesebben dór
hérosz volt, aki meghódítva egyed uralta a tartományát. Késõbb ezt a területet a
spártai dórok mégis gyarmatosítják.
Még a Héraklésszel kapcsolatos mesékbõl szemezgetve búcsúzzunk el az Argonauták
történetétõl. Kezdjük a dór hérosz tíz + kettõ munkáját, amelyrõl az
elõzõekben azt feltételeztük, hogy a csillagászatban jól ismert zodiákus 12
csillagképével kapcsolatban álló és leírt mítosz vagy jelenség, amely ismeretet
valószínûleg Alexandriából hozták magukkal a görög csillagászok. A preceszszió
jelensége miatt bekövetkezõ csillagkép mozgásból az asztrológusok és a
horoszkópok készítõi, ebbõl a végtelen folyamatból alkottak egy mitológiát,
miszerint az egyes csillagképeket a ciklusuk végén meg kell „ölni”, vagyis
képletesen hatálytalanítani õket, hogy a helyüket a következõ „élõ” csillagkép
vehesse át. De az is lehet, hogy a munkái során csak az ógörög Nagyév, 8 évbõl
álló ciklusát kellett elpusztítania, hogy helyébe bevezethessék a 19 évbõl álló
babiloni eredetû Meton ciklust az évszámításaikban (részletesebben a következõ
mítoszban tárgyaljuk). Ugyanis csak a földi évek, vagy az egy év 12 hónapjának
az elmulasztásáról beszélhetünk a hérosz hatáskörében, mivel félistenként
csak a földi évciklusokra volt jogosultsága.
Az idõ múlasztásának munkájára csak a legkiválóbb héroszt lehetett felkérni,
illetve a latin Hercules csillagképet (mely épp a Drácó = Sárkány csillagkép
szomszédja is), amely bizonyosan a Héraklész mintájára vált római mitológiai
alakká. A Héraklész történetében kiszínezve adják elõ ezt a csillagászati folyamatot
a mítosz szerzõi. A történet és a csillagászat közötti párhuzam okán az
égen mindig látható (cirkumpoláris) Hercules (görögben: Héraklész; elõtte:
Engonasin = Térdeplõ) csillagképet kiáltották ki a zodiákus csillagképeket
megölõ istenségnek. A tizenkét munkája során egyiket a másik után kell megölnie,
mielõtt átadta szerepét a következõ csillagképnek. Miként a Gilgames
eposzból is hasonlóan ismert. A görög elbeszélések és a Zodiákus összevetése
sok fejtörést okozott a kutatóknak, ugyanis a névképzésekben inkább a görög
nyelvi kifejezések dominálnak.
Egy érdekességként, a tizenkét munka során a harmadikban, a kerüneiai szarvas
elfogása, átvitt értelemben hasonlítható a magyarok Hunor és Magor mondájában
a két királyfi szarvasünõ üldözésével. Mindkettõ történet az akkori
északi sarkcsillagról szól. Héraklész történetének idejében, miképp már írtuk, a
Tejúton az õsi Szarvasnyom csillagkép, illetve a szarvasünõ elsõ lába alatt a
Drácó csillagkép farkában az Alfa Draconis fényes csillag volt a sarkcsillag. E
csillag követését jelképezik az égbolt szerint az utazásaik során a mondák hõ-
sei. Megjegyezve, hogy majd csak a Krisztus szerinti új idõszámításunk kezdetén
válik a Poláris csillag, a Kismedve csillagkép rúdcsillaga csillagászatilag a
jelenlegi sarkcsillagunkká.
Héraklész az elsõ tíz munkáját nyolc év és egy hónap alatt végezte el. De
Eurüsztheusz a Mükénéi király, a másodikat és az ötödiket nem ismerte el érvényesnek,
ezért még kettõt bízott rá. Így tizenegyedik feladatként az Atlaszhegység
lejtõin termõ Héra istennõ fáiról a Heszperiszek almáit kellett megszereznie,
amelyet Ládón a mindig éber sárkány õrzött, amit épp az Argonauták
útja alatt végez el. A tizenkettedik munkája pedig a Kerberosz kutyának a foglyul
ejtése, felhozatala a Tartaroszból, megmutatása a királynak, majd visszavitele
az Alvilágba. Visszafelé az idõben Héraklész munkái megfelelnek a Zodiá-
kusban: Phrixos a Kos csillagképpel, Aiétész a Bika-, a Dioszkúroszok mint
mennyei Ikrek-, Rheia a nemeai Oroszlán-, Médeia mint Szûz-, Alkiniosz a
Mérleg-, Héraklész egyben mint Nyilas- is, a Kecske a bujaság jelképeként
Bak- (emlékeztetõül a lemnoszi orgiákra), és a legrégebbiként az aiginai a Vízöntõ
csillagképekkel. Ha a további egyiptomi állatövjegyeket is figyelembe
vesszük, megjelennek a hiányzó elemek: Kígyóként a lernai hüdra a Skorpió-
val, a Szkarabeusz a Rák csillagképpel azonosítható, mely az újjászületés jelké-
pe az egyiptomiaknál. Egyedül a Kr.u. idõszámításunk kezdõévétõl regnáló
Halak csillagkép nem szerepel a Herkules munkái között, mivel ezt a csillagké-
pet akkor még nem kellett megölnie, ennek a munkája majd csak Kr.u. 2160-
ban következne el a számára. Helyette viszont a viziszörny, a lernéi hidra megölése
szerepel sorban a második feladataként, ami azonos lehet a cirkumpoláris
Drakó csillagképpel, aminek a farkában található az ókor sarkcsillaga, az Alfa
Draconis csillag.
A szakirodalmi szemezgetés helyett, nekünk inkább abban kell hinnünk,
hogy Héraklésznek az ókori görög idõszámítás szerinti 8 éves Nagyév, görögül
az Oktaetérisz elmúlasztása lehetett a fõ feladata. Amit igazol az a mondai
elem, hogy nyolc év és egy hónap alatt hajtotta végre a megbízatását. Miként
majd a trójai háború mítoszában írjuk, abban a korban a görög kultúra a Nap és
a Hold járásából eredõ 8 éves évciklusban számította az idõ múlását. A dórok
szempontjából azért volt fontos ennek az idõszámítási rendszernek az elpusztí-
tása, mert az ógörögök és a hellének kettõshatalmi szövetségében egy megvá-
lasztott hellén férfi király ekkor a Nagyéves ciklus szerint nyolc évig uralkodott,
és azt követõen választottak a királynõ mellé egy új királyt. Az asszír
egyeduralmi patriarchális törekvésnek meg épp az volt az éle, hogy a dór kirá-
lyok már ciklusok nélkül, örökölhetõ rendszerben uralkodhassanak. Ezt a csillagászati
köntösbe bújtatott õsnépi ellenállást kellett megtörnie Héraklésznek.
Miként feljebb írtuk, hogy a félisteni mivoltában csak a földi évciklusok elpusztítására
volt isteni felhatalmazása.
Azért meg kell jegyeznem, hogy a görög mitológiai Héraklész, Zeuszhoz hasonlóan,
mégis inkább valós emberi alakot jelenített meg a történetünkben.
Mégpedig egy az ógörögök között születõ féldór héroszt, aki már asszír jellegeket
hordozó félisteni sarj, a halhatatlan Zeusz törvénytelen fia. Édesanyja a
halandó Alkméné, Amphitrüón király felesége. Egész egyszerûen egy nomád
pásztorvezér megszemélyesítõje lett, aki a fõisten támogatásával az asszír kirá-
lyok tejhatalmú megbízottja. Azzal a feladattal feljogosítva, hogy minden eszközzel
terjessze ki a hatalmát a dór szemita behatolók elõtt azokon a területeket,
ahonnan a további hódítások végrehajthatók, újabb hídfõ vagy hadállások
létesítésével. A feladatát mindenek felett a szeme elõtt tartva, nem riad vissza a
királygyilkosságoktól, háborúktól, népcsoportok (amazonok) kiirtásától. Érdekes
módon a mûködési területe nem csak az ógörög területeket érinti, hanem
hatóköre kiterjed a Földközi-tenger teljes mediterrán területeire. Ezek során a
Gibraltári-szoros két oldalán felállított két híres oszlopától a Kaukázusig, ahol a
láncra vert Prométheuszt szabadítja ki, végig pusztítja a mediterrániumot. Elõ-
készítve a további asszír hódítások sikerességét. Miként rövidesen a trójai aszszír-latinok
meg is indulnak a görög hajózási útvonalak meghódítására, és nemsokára
pedig a tengeri népek újabb dór hódításai következzenek el.
Talán Héraklész emberi mivoltára utal az a jelenet, amelyben a feleségétõl, a
thébai Kreón királynak a Megara lányától született három fiának, a saját keze
általi meggyilkolása után megõrül. Ugyanis ép ésszel nem tudta már elviselni
mindazt a pusztítást, gyilkolászást ami a mûködési útját kísérte. Ha úgy tetszik,
a cselekedetei szerint Héraklész volt a görög ókor elsõ és legnagyobb terroristá-
ja és bérgyilkosa. Aki számolatlanul öldöste a háborút addig nem ismerõ, ezért
védekezésre képtelen õsi matriarchális jellegû úrnépeket és vezetõit. Mikor már
e vérengzéseit a saját családja sem tudja elviselni, talán felsõbb parancsra, az
asszír hûsége újabb bizonyításaként meg kell ölnie a saját, a felesége után inkább
hellén gyermekeit is. Ekkor Héra tébolyt bocsátott rá. De igazi büntetésül
rövidesen Médeia által meg is világosítja elméjét, hogy tudatosuljon benne
miket is mûvelt az életében. Miután a Delphoi (már asszír) jóslata alapján megtisztul
bûneitõl, a 12 munkája során folytatja elõzõ életét.
Majd újra nõsül, a szintén thébai Déianeirát veszi el, de Héraklész még ezután
sem tud megváltozni. Hiszen már felnõtt fejjel vesz rész az Argonauták
kalandjában, a trójai gyilkosságokban. A vesztét is a saját életformája okozza.
Második felesége Déianeira „tévedésbõl” megmérgezi, mikor a héroszunk által
lenyilazott kentaur Nesszosz mérgezõ vérével átmosott inget adott a hõsünkre,
aki ezáltal meghal. Értsük rajta, hogy a Thébai polisz ógörög õsnépét a legnagyobb
dór hérosznak, még Héraklésznak sem sikerült maradéktalanul meghódí-
tania. A halotti máglyájáról Zeusz, hálából az asszírokért tett szolgálataiért a
felhõk közé emeltette, és halhatatlanná tette. Végül istenként Hébé lesz a felesége.

A leírt történetek hatékonyságában, Héraklész egyszemélyes héroszként az
õsi matriarchális társadalmi rend helyébe a kényszerrel kiváltott patriarchális
hatalomváltást jelentette az ógörögök vesztére. Hogy mégis a legnagyobb gö-
rög mondai hérosz lehetett belõle, az már az általa gyõzelemre vitt újgörög
pogány politeizmus irodalmának a mûve. Nem nehéz kitalálnunk, hogy a Zeusz
a tengernyi küzdelmei után miért jutalmazta Héraklészt a halhatatlansággal?
Mert az újgörög istenségek is már az új világrend híveiként váltak istenekké,
mégpedig az asszír hódítást kísérõ sokistenhit támogatóiként.
Héraklész és az asszír-dórok gyõzedelmes ógörögországi hódító háborúi történeteinek
a végére érve, most következzék a göröghon újabb és talán a legdicsõségesebb
visszavágásának az elmesélése, a trójai gyõzelem kivívása. Ezek
az elbeszélések mítoszi környezetben, a második történelmi embertípus nagy
vereségérõl, az akkor még úrnépi Európa elsõ meghódítási kísérletének a kudarcáról
szólnak. Az ógörög népek a hódítók majd százévnyi garázdálkodásai
után végre összefogtak, ugyanis az õsi pelaszgok és a hellének szövetség köté-
séhez ennyi felkészülési idõ szükségeltetett, hogy képessé váljanak méltó ellenfélként
visszavágva legyõzni az ellenségeiket. Igaz, hogy a trójai gyõzelmük
már nem lehet abszolút, mert a kezdetek óta született mintegy 3-4 vegyes vérvonalú
dór nemzedéket már nem lehetett elpusztítani. Maradt az egyetlen jó
megoldás a számukra, hosszú népkeveredéssel beolvasztani õket a görög kultú-
rába. Ennek lesz az egyenes következménye, a dicsõ trójai gyõzelmet követõ
sötét görögkor, aminek során a többségi ógörögök ugyan magukba olvasztják a
hódító dórok kisebbségét. De eredményeként leírhatjuk, hogy mintegy 400 év
múlva már, mint újgörög nép jelentek meg ismét a történelem asztalán. Megalkotva
a közös klasszikus újgörög kultúrájukat.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.41 másodperc
2,418,647 egyedi látogató