Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 6

-> Online tagok: 1
KimHoife

-> Regisztráltak: 327
-> Legújabb tag: AlbertLus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Heléné és a trójai háború hat részben

Hírek


Aki ismeri a görög mítoszokat, ne lepõdjön meg, mert valójában ilyen címen
nem képeztek egyetlen történetet sem az ókori szerzõk. Viszont a hõsnõnkkel
kapcsolatban kirobbant trójai háborúról több részletben számos elbeszélés is
született. Ebben a feldolgozásban elsõsorban Helené történelmi szerepét szeretném
kiemelten bemutatni. Ahhoz, hogy pontosan értsük a görög héroszok korát,
nekünk nem célszerû az egész trójai háborúval megismerkednünk. Elég, ha
csak a görögök egyik legnagyobb erõ-összpontosítást követelõ eseményének az
indítékait fogjuk vizsgálatunk tárgyává. Továbbá a fontosságára való tekintettel
Menelaosz feleségének, Helené háborús szerepét kell újszerûen elemezni, a
lehetõ legpontosabb történelmi összefüggéseiben megvizsgálni. Ennek érdeké-
ben egy új mítoszt, pontosabban egy összesítõ mítoszt kellett megfogalmaznunk
a fenti címmel, az eddig ismert történetek kivonataként. Heléna elsõdleges
õsteremtõ princípiumának mítoszát már megalkottuk, moAki ismeri a görög mítoszokat, ne lepõdjön meg, mert valójában ilyen címen
nem képeztek egyetlen történetet sem az ókori szerzõk. Viszont a hõsnõnkkel
kapcsolatban kirobbant trójai háborúról több részletben számos elbeszélés is
született. Ebben a feldolgozásban elsõsorban Helené történelmi szerepét szeretném
kiemelten bemutatni. Ahhoz, hogy pontosan értsük a görög héroszok korát,
nekünk nem célszerû az egész trójai háborúval megismerkednünk. Elég, ha
csak a görögök egyik legnagyobb erõ-összpontosítást követelõ eseményének az
indítékait fogjuk vizsgálatunk tárgyává. Továbbá a fontosságára való tekintettel
Menelaosz feleségének, Helené háborús szerepét kell újszerûen elemezni, a
lehetõ legpontosabb történelmi összefüggéseiben megvizsgálni. Ennek érdeké-
ben egy új mítoszt, pontosabban egy összesítõ mítoszt kellett megfogalmaznunk
a fenti címmel, az eddig ismert történetek kivonataként. Heléna elsõdleges
õsteremtõ princípiumának mítoszát már megalkottuk, most következzék az
egyik leányának: Helenének, a holdistennõnek a története.

1. Szép Heléna vagy Helené

Szép Helené az a hõsnõnk, aki bizony nem a világteremtõ Heléna, legfeljebb
csak az egyik unokája. Zeusz és Léda leányaként született, spártai királylány,
akit Menelaosz a mükénéi Agamemnon király öccse vesz feleségül. Menelaosz
névképzése is egy beszélõ név: „Mennyei-él-oroszlán" jelentés tartalommal. A
hõsnõk meg az a szépasszony, akit meg Parisz, a trójai királyfi rabol el Menelaosztól,
és így közvetve miatta, vagyis állítólag miatta robbant ki a trójai háború.
Annak érdekében, hogy megismerjük nemzetségi mivoltában is Helenét,
ismerkedjünk meg elsõként a családi kötelékével.
De elõtte még egy gondolattal emlékezzünk meg arról, hogy Helenének a há-
borúval kapcsolatos viszonyáról írónként eltérõ vélemények is kialakultak.
Miként Euripidész drámájában maga Helené nem is tudja, mi történt Trójában,
a kezdõképben Próteusz sírjánál beszéli el a saját, senki által nem ismert törté-
netét. Õ maga Teukrosztól értesül mindenrõl, aki – természetesen – nem ismeri
fel, s így átkozódva beszél róla. Helené maga már a dráma elején megérti, miért
kellett a háborúnak kitörnie: nem az istenek féltékenykedései és civódásai miatt,
hanem: „s a sok bajt Zeusz továbbival tetézte még: mert háborút küldött
Hellaszra és szegény phrûg földre, hogy könnyítsen így a rengeteg halandó
terhét nyögve hordó földanyán”.
Vannak további olyan téves vélekedések is, miszerint túlnépesedés volt a há-
ború oka, mert a félszigetet lakó görögök számára, kevés volt a föld és a legelõ,
így eszkalációt kellett indítani Trója felé, olvasható: Verseghy Ferenc, Elektronikus
Könyvtár, Szepes Erika tollából. Csak egy mondatban cáfoljuk e vélekedést,
miszerint nem a telepes görögöknek volt kevés a földje, hanem a legeltetve
érkezõ dór pásztornépeknek volt kevés a nekik jutott legelõ. Összevetve az
igaz, hogy a betelepülõ dórokkal már igencsak túlnépesedetté vált az Égeitenger
és környéke, ezért megint fordítva értendõ a dórok elûzésének a görög
szándéka.
Apja Zeusz fõisten, akit már az Argonauták mítoszából alaposan ismerünk.
Anyja, Léda is egy Okeanosz leány, aki Tündareusz spártai király felesége lett.
A mitológiája szerint Zeusz azonban addig udvarolt a szépasszonynak, míg az
Eurotasz folyó partján hattyú képében magáévá nem tette (házasságtöréssel) a
királynõt. Léda egy tojás képében szülte meg Helenét, amelybõl a csodaszép
királylány kelt ki. De van mesemondó, aki mindjárt Zeusz ikrekrõl tud, ugyanis
Helenével együtt kelt ki Polüdeukész is. Zeusz, hálából a gyermekeiért, Lédát
Nemeszisz néven istennõvé változtatta. Nemeszisz a mitológiában a Holdistennõ
nimfa alakja, így Helené és Hellé is a szíriai Lukiána anyaistennõ (Luk- a
szülõcsatorna népies elnevezése) leányai görögös névváltozatban.
Meg kell említenem, hogy a görög mondában a nõi szereplõk neveinél figyelembe
kell venni, hogy a mítoszokban nem különböztetik meg a szerzõk a leánykori
és a férjezett neveiket. Az esetünknél maradva Helené már a férjezett
nevét takarja. Szinte bizonyos, hogy a leánynevébõl hiányzott a szóvégi -é
hangzó, vagyis a férjezettség képzõje. Ebbõl a megokolásból Helené leánykori
neve inkább a Helen lehetett. A továbbiakban a férjhez menésének eseményéig
a hõsnõnket ebben a formában írjuk.
Más történet szerint Léda, félve a férjétõl, azon az éjszakán együtt hált
Tünderausszal is, így két hattyútojást szült, és abból négy gyermek jött a világra.
Kettõ közülük Zeusztól: Helen és Polüdeukész a halhatatlanok; s kettõ
Tündareusztól: Klütaimnésztra és Kasztór a halandók. A két fiú (másodikak) a
dioszkuroszok (Zeusz és Tünderausz fiai) az Argó legénységébõl ismertek.
Helen genealógiája annyiban egyszerûbb, hogy újólag csak az anyja leszármazási
vonalával kell alaposan megismerkednünk. Édesanyja Léda, akinek az
apja az aitóliai király, Thesztiosz. Léda anyjának a származását már mitikusabb
köd takarja, de annyi kideríthetõ róla, hogy az egyik változatban azonos lehet
Nüx-el71, az Éj leányával, de inkább Okeanosz titán egyik lányával. A Nüx
okeániszról mesélték, hogy szintén Zeusz elõl menekülve libává változott, de
Zeusz hattyú alakban mégis egyesült vele. Aki ezután egy tojást szült, amit
Hermész a Léda ölébe pottyantotta, aki ládában õrizgette, amibõl aztán majd
kikel Helen. Bárhogy történt, annyi biztosan igaz, hogy Léda nem görög név,
hanem a kisázsiai Lükia területérõl ered, ahol Lada = nõt jelent (szent-lány).
Valójában Léda nemzetsége Kis-Ázsia déli részérõl származó betelepülõk.
Nem véletlenül üldözte õket a dór militarizmus Zeusz képében, a dór népek
elõnyomulása által. A menekülõ családja vagy nemzetsége, végül a thesszáliai
Aitólia görög tartomány területén települ le.
Egy másik elmesélésben, miután Tündareoszt (aki Periérész és Gorgophoné
fia, s az anyja Perszeusz leánya) a féltestvére, Hippokoón (Periérész és Batei
nimfa gyermeke; nimfa = Gaia földanya papnõi, még az õsnép leányai) ideiglenesen
elûzi a spártai trónról, akkor õ az aitól Thesztioszhoz menekült, akinek
felesége az okeánisz Panteidüia = mindentudó (Kerényi: 254. oldal), aki szintén
Okeánosz titán gyermeke. A történet közös gyökere végül is az, hogy mindhá-
rom név alatt, legyen az Nemeszisz, Nüx vagy Panteidüia, Léda anyjaként
okeánisz (dór isteni eredetû) lányt kell értenünk. De nem is ez lényeg hanem az,
hogy Panteidüiának a Léda leánya nem a férjétõl, hanem azt megelõzõen
Glaukosztól (Aiolosz unokája), a hellén Sziszüphosz korinthoszi király fiától
fogant, még a házassága elõtt.
Thesztiosz, hogy meghálálja a hozzá menekült Tündareosz spártai király segítõkészségét,
hozzá adja nevelt leányát, Lédát. Miután a dór Héraklész segítségével
megölik Hippokoónt, az úrnépi eredetû trónkövetelõt, Tündareosz
hazaviszi feleségét az õsnéptõl ismét visszafoglalt Spártába királynénak. E
mítikus történet szerint Hippokoón lehetett az ógörög eredetû féltestvér (nem -
sz szóvégû!). Bármint is történt, annyi kerekedik ki Helen anyja történetébõl,
hogy Léda, aki kisázsiai hellén leszármazást mutat, a görög honban már az
anyja révén dór királyi vér keveredik a családfájába, ami a Zeusz általi elcsábí-
tással tovább gyarapodik. Így Helennek már kétszeres dór keveredést mutat a
vérvonala. Egyszer nagyanyja (Panteidüia okeánosz lány), majd apja (Zeusz)
révén.
Bellerophontész
Ha már érintenünk kellett Sziszüphosz (Aiolosz fia) korinthoszi király törté-
netét, akkor a sok téves mellett, egy igen kedves, pozitív történetet is mondjunk
el vele kapcsolatban. Ez a király állítólag egy kegyetlen hódító uralkodó volt,
sokszor háborúzott Attika békés lakóival, sõt még az utazókat is háborgatta.

71 Csak a neve azonos Nüx österemtõ princípiumával.
Ugyanis a gonosz király arra kényszerítette az idegeneket, hogy a tengervízben
mossák meg a lábát, s egy óvatlan pillanatban a habokba lökte, vagy rosszabb
esetben egy kõvel zúzta össze a koponyájukat. Érdekes az eset, talán emlékszünk
még, hogy Médeia õsi Holdistennõ adta át neki az uralkodás jogát Korinthosz
felett. Továbbra se felejtsük el a dór propaganda „fordított” olvasatát!
Hellén létére a király, akkor kikkel szemben kegyetlenkedhetett? Bizony a
mindenfelé mászkáló dór pásztornépek felett. De van egy sokkal fontosabb
bizonyítékunk is az elõzõ sorokhoz. Vajon mit jelenthet az a mondatrész, hogy:
akik nem mosták meg a lábát? Legfontosabb esetként Jézus Krisztus lábmosás
jelenetére gondoljunk. Kinek mossa meg a lábát az ember? Akit szeret! Na
mármost akik nem mosták meg Sziszüphosz lábát, azok nem hódoltak be, vagyis
nem szerették az õsnép királyát sem. Erre a király a tengerbe lökte vagy kõ-
vel fejbe vágta az ilyen ellenséges vándorlókat.
Más elbeszélõk szerint inkább ravasz uralkodó volt, a legravaszabb az emberek
között. Kellett is ilyennek lenni, mert a mükénéi kultúra is a végét járta, a
hódítók beözönlésével. Végül megelégelve Sziszüphosz kegyetlenkedéseit,
Athén igazságos királya Thészeusz72 fékezte meg, elfoglalva városát és megölve
õt. De Sziszüphosznak halála után is bûnhõdnie kellett, mert az Alvilág
legsötétebb mélységébe, a Tartaroszba került, hogy ott idõtlen idõkig egy kõ-
sziklát gördítsen felfelé a hegytetõre, de hiába, mert az minden esetben visszagördült
a lejtõn, és õ kezdhette elölrõl az egészet. Már tudjuk, kik ellen is kegyetlenkedhetett
Sziszüphosz? És kiket toloncoltak a dór hódítók a Tartaroszba,
annak is a legmélyebb bugyraiba? A dórok ellenségeit! Ezért inkább az õsnéphez
húzó, ravasz uralkodót, a Korinthosz õsnépi védelmezõjét érthetjük hõsünk
alatt. A kõszikla görgetés, mint a rabszolgatartás mítikus megfogalmazása,
akkortájt már dór felségjoggá vált a Peloponnészoszon.
De nem is ez a lényeg, mert Sziszüphosz fiának, Glaukosz hercegnek, akit a
tenger színérõl „Kék”-nek is neveztek, esetünkben épp Léda apjaként, volt egy
másik gyermeke is, mégpedig Eurünomé õsanyától (vagy Eurümedé, a tenger
istennõje), született Bellerophontész fiuk. Bár egyesek azt tartották e fiúról,
hogy mégsem Glaukosz, hanem a tenger istene, Poszeidón az apja, de ez csak
kitaláció. Sziszüphosz unokája ellentétben nagyapjával, minden kívánatos tulajdonsággal,
szépséggel, bátorsággal megajándékozták az istenek, és a görög
mitológiákban az õsnemzedék egyik fõ héroszának tartották73
.
Viszont Poszeidónnak is volt egy másik gyermeke, amely szoros kapcsolatba
került Bellerophontésszel: Pégaszosz a szárnyas paripa. Ennek az anyja a lefejezett
borzasztó kinézetû Medusza, egy Gorgo, aki szintén õsanya elvként, még
uralkodó volt a Földközi-tenger nyugati felében, talán Líbiában), akinek a fejét
a dór Perszeusz (Héraklésznak a dédapja) vágja le, de iker várandós lévén, a

72 Már étenünk kell: kik felé lehet igazságos a dór félisten, Héraklész unokaöccse?
73 Értsd: megpróbál együtt élni, ezért részben behódolt a dóroknak!

levágott nyakán elõugrottak magzatai: Khrüszáor az aranykardú hõs, akit sokan
magával Bellerophontésszel azonosítanak, a másik meg Pégaszosz. Akárhogy
is volt, Pégaszoszt a szárnyas lovat Pallasz Athéné segítségével töri be a hõ-
sünk. Az istennõ egy arany kantárt vitt álmában a fiúnak, és attól fogva nem is
váltak el egymástól a paripával, csak a történet végén. Athénérõl ismét bebizonyosodott
õsanyai leszármazása, részbeni úrnépi kötõdése.
Bellerophontészt gyermekként talán Hipponoosznak hívták. Történt egyszer,
hogy a szülõvárosában megölt egy férfit, akit Bellerosznak hívtak, mások szerint
véletlenül megölte testvérét (értsd: a nemzetségének egy tagját), így vált a
neve Belleros-ölõbõl eredõen Bellerophontésszá. E tettéért menekülnie kellett
Korinthoszból. Elsõként Tirünszbe, Proitosz királyához menekült, aki megtisztította
a bûnétõl. De a király felesége Anteia, aki sikertelenül próbálja elcsábí-
tani, bosszúból bevádolja ifjú pártfogoltjukat, akit a király azonnal továbbküld
Lükiába az apósához Iobatészhez, hogy az ölesse meg. E szándékból a király itt
három próbának veti alá az ifjút, aki a Pégazus lovával felemelkedik a levegõ-
be, és elsõként elpusztítja a király állatait Kariaból dézsmáló Khimairát; másodikként
az istenek szeretett népét a solymosokat (szolümoszok népe) gyõzi le;
harmadszorra az anatóliai amazonokat, mert föléjük emelkedve képes volt
lenyilazni õket. Mikor épp visszatérõben volt a harcból, akkor meg a király
testõrei támadják meg, de mindannyiukat legyõzi. Errõl már felismeri vendéglátója
az isteni származását, megbékül a királyfival, és hozzá adja Philoné leá-
nyát és fele királyságát, halálával meg az egészet. Gyermekeik: Hippolokhosz
(a lükiai trón örököse), Iszandrosz (elesik a szolümoszokkal vívott újabb csatá-
ban) és Laodameia (Zeusz kedvese) akit meg féltékenységbõl Atremisz istennõ
ragadott el hirtelen halállal.
Ismét álljunk meg egy pillanatra mesénkben. Kik és milyen próbákra kényszerítették
hõsünket? Bizony a dór uralkodóházak az õsnép fiait csak az esetben
fogadták be maguk közé, ha a kijelölt három próbán a saját õsnépeiket is képesek
voltak pusztítani. E testvérgyilkos tettek után megveregetik az õrület hatá-
rán tántorgó hõsöket, és hozzáadva lányukat végleg a maguk soraiba kényszerí-
tik õket. Talán megértettük az ógörögöket meghódítók sikereinek a titkát: sohasem
õk maguk az asszírok véreztek a csatákban, hanem a szolgálatukra kényszerített
õsnépbõl toborzott katonafiak harcoltak a saját véreik szabadságharcos
hadseregeivel szemben. Legtöbbször egymást ölve halomba, a hódítók
legnagyobb örömére. Aztán vagy megbékél tetteivel a lelkileg így tönkretett
hõs, vagy lázad, és megpróbálja megbüntetni elveszejtõjét, miként az a következõ
sorokban történik.
Bellerophontész, miután apósa megmutatta neki Proitosz levelét, a Pegazus
lován visszamegy Tirünszbe, hogy bosszút álljon Anteián. Az asszonynak most
szerelmet színlelve felviszi õt a ló hátán a magasba, és onnan a tengerbe ejteti.
Az e történet következtében, az újabb nemzedékekben Bellerophontész mindig
az igazságot keresõ, az isteneket jámboran szolgáló, az idegeneket oltalmazó és
a barátságokat sohasem elfelejtõ hõssé vált az õsnép szemében. Talán Anteia
haláláért, vagy valami másért – mert a hódítók istenei akkortájt sem szerették,
ha földi halandó válik az igazság bajnokává – megnehezteltek hõsünkre. Való-
színûleg meg is gyûlölték, mert két gyermekét is elragadták (Iszandroszt Árész,
Laodameiát Artemisz). Magára maradva hõsünk félõrülten tévelygett a Bolyongás
mezején, kerülte az embereket, mert kétségek emésztették lelkét. Hol
van az igazság, ha esküszegõ, várospusztító zsarnokok boldogulhatnak, s a
jámbor embereket meg a balsors éri? Igazságosak-e az istenek, ha ezt engedik,
és istenek-e még, ha maguk is igaztalanul cselekednek? Így a megtapasztalt
igazságtalanságok láttán, megrendül a hite az istenekben, és kimondta nyíltan:
az istenek, ha rútul cselekednek, nem istenek többé!
Hogy bizonyságot szerezzen az istenek felõl, elhatározza, hogy Pegazus lova
hátán felrepül az Olümposzra. Felült a lova hátára, de amikor a felhõk közé ért,
a lova megbokrosodott – tudniillik, Zeusz egy bögölyt küldött a lovára, s a
csípésétõl az megvadult – és levetette Bellerophontészt a hátáról. Az istenekhez
húzó szárnyas paripája eltûnt, õ maga meg fejjel belezuhant egy tüskebokorba,
hogy élete végéig vakon, sántítva és egyedül bolyongjon. Halála közeledtével
gyászéneket mondott önmaga felett, mint a hattyú, amely állítólag a halála elõtt
énekel. Bellerophontész emelkedett lélekkel búcsúzott tiszta életétõl, amelyet
az igazság megismerésének áldozott fel, s boldogan és félelem nélkül lépte át a
halál küszöbét.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Õsatyánkat sólyom szülte,
Õsanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Õsök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdõk, Hõs föld büszke
népe, Ez a te végzeted Õsi öröksége:

Erõs, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Gyõzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!













Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.76 másodperc
2,407,833 egyedi látogató