Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 4

-> Online tagok: 1
AaronFourn

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Trójai háború eszmeisége 2

Hírek


A háború

A trójai háború Homérosz szerint kilenc évig tartott váltakozó sikerrel, majd
a tizedikben győznek a görögök. De a regeírók szerint nem is egy, hanem két
háborút vívnak a görög héroszok Kis-Ázsia partjai mentén. A történet logikailag
úgy értelmezhető, hogy a trójai hídfőállásukból kiinduló asszír-dórok terjeszkedési
politikáját felismerik a mükénéi görögök. A hódítók törekvéseinek
ellenálló Mükénéi kultúra, akkor még a Peloponnészoszon egységes tömböt
alkotott. Miként már megismertük, ez a kultúra a hellén bevándorlók és az
ógörög pelaszgok összeolvadásából keletkezett. Felfogták, ha nem tesznek
valamit a trójai terjeszkedés ellen, akkor rövidesen mind a tengeri hajózási
útvonalakat, mind a keleti testvérnépeikkel való kapcsolatot elvesztik. Ezáltal
gyarmataivá válnak az asszíroknak. Továbbá szabaddá vált volna az út az asszír
szemitizmus közvetlen világhódító célja előtt, mégpedig Európa további ősi
testvérnépeinek a leigázására. Mükéné úrnépi vezető ereje ezt nem nézhette
tétlenül. Fel kellett tenniük a kérdést: szabadok maradjunk, vagy meghódoljunk?
A mükénéi uralkodó hatalom az előbbit választotta.
Tudnunk kell, hogy az asszír támadás több fronton is zajlott. Második hullá-
maként kirobban a Földközi-tenger keleti medencéjében az úgynevezett tengeri
népek háborúja. Amelynek elsődleges célja, az ógörög szigetvilág meghódítá-
sával megakadályozni egy sikeres szárazföldi mükénéi ellentámadás indítását a
jelentős tengeri erejükkel. Miként a szárazföldi támadók feletti győztes trójai
háborúban azt megismerjük. A tengeri népek támadásának második és valódi
célja az Égei-tenger körüli ógörög szigetvilág elfoglalása mellett, a Földközitenger
keleti medencéjének a teljes meghódítása. Itt elsősorban Kánaán, Fönícia
és végül Egyiptom meghódítására gondoljunk.
Végső célként az asszír királyság tervei között az a terjeszkedési politika hú-
zódik meg, hogyha sikeres az előbbi két hódító háborújuk, akkor a meghódított
területekről kiindulva a támadás végcélja az Egyiptomi Birodalom szétzúzása.
Az asszírok legnagyobb ellenségének a két tűz közé szorításával, annak katonai
elfoglalása, kirablása és elpusztítása. Egyrészt keleti irányból a Kánaán felől
szárazföldi hadsereggel támadva. Másrészt a tengeri népek által a Földközi
tenger felől, a Nílus torkolatán keresztül megtámadva Egyiptomot. A történé-
szek rendre elfelejtik, hogy a Földközi-tenger keleti medencéjében akkoriban
még szilárdan Egyiptom az ősnépi kultúra szellemi központja. Katonailag tekintve
a politikai helyzet az, hogy az itt lakó ősnépek mégsem elszigetelten és
önmagukra maradva harcolnak az invázió ellen. Ugyanis a kor egyiptomi fáraói
a testvérnépi kapcsolataikon keresztül az egész térség védelmét szervezik és
vezetik. Vagyis idejekorán eljuttatják az információkat a szövetséges nemzettársaikhoz.
Az egyiptomi szereppel oda akarok kilyukadni, hogy a mükénéi, vagyis az
akháj szövetség sem önmagában, hanem Egyiptom integrációjában közösen és
egységesen lépnek fel a trójai dórok és a szintén dór tengeri népek támadásainak
az elhárításában. Az igaz, hogy a hatalmas földrajzi távolságok okán minden
ősnépi tábor a saját módján harcol az ellenséggel. De az időzítés szervezett,
mert az északi fronton szinte egy időben eredményesen védekeznek a görögök
az Égei-tenger körzetében a trójai győzelmükkel. A középső Levantei fronton a
kánaániták Babilon vezetésével verik vissza a szárazföldi támadást, és Egyiptom
a megsegítésükre további menekülő úrnépeket költöztet oda, akiket
filiszteusokként ismerünk.

2. térkép: Égei-tenger Kr.e. 1000-ben

Magyarázatok:
1. A szürkeárnyas nyomtatási képen is pontosan látszik, hogy a Dorisch
(Dórisz) tartományok a déli oldalon teljesen körbeveszik magát a görög félszigetet.
2. Az Aolisch jelenti az aiólok, az Ionisch pedig az iónok területeit Anatóliában.
3. A Böotisch, Thessalisch és a Nord-westgr. (észak-nyugati görögök)
pedig a betelepült hellének, a bójok és más, vagyis a jászok kelta úrnépi törzseinek
tartományai.
4. Az Attisch pedig az Attika: sumer, trák (északon) és arameus eredetű
úrnépeit jelöli.
5. Az Arkadisch (Árkádia) pedig az akhájok tartományait mutatja be.

Addig a déli fronton, Egyiptom a Nílus deltában megvívott tengeri csatában
veri vissza a tengeri népek összehangolt támadását. Egyedül az úgynevezett
Dór-szigetvilágban tudnak további hódításokat elérni az asszírok, az elfoglalt
déli szigetvilág megnevezéséből adódóan, a dór tengeri hódítók által. Akik az
elért kezdeti sikereiken felbuzdulva (a trójai háborút követően) majd betörnek a
Peloponnészosz félsziget déli görög területeire is. Spárta város elfoglalásával
megtörik a további lendületük, megállítják őket a görög hadak. De a támadókat
nem tudják már kiűzni, mert közben szétesik az addig eredményes mükénéi
szövetség. Sajnos itt sem lesz más módjuk az ógörögöknek, mint a behatoló
dórok beolvasztási gyakorlata. Csakhogy a Peloponnészoszon majd ezer év
alatt zajlik le az a folyamat, ami a Thesszáliai oldalon Kr.e. 800-ig tart. Amikorra
is, a kisebb létszámú támadók beolvadnak a nagyobb létszámú ősnépbe,
létrehozva az újgörög nemzet klasszikus korszakát.
Mindez a térségről bemutatott térképről jól nyomon követhető. Az első hadjáratról
Kerényi Károly alapján a Télephosz (Télephanész: a messze világító)
című elbeszéléséből számolunk be. Amennyire fontos eseménye ez a háborús
időszaknak, a történészek alig ismerik a témakörét. Az első sereg már Szép
Helené „elrablását” követő évében összegyűlt Auliszban, és a hajóhad elindult
Trója felé. De egy vihar miatt eltévesztették az útirányt, és nem Phrügiában,
Priamos birodalmában kötöttek ki. Hanem tévedésük miatt valamivel délebbre,
Müszia partvidékén, amely terület legjelentősebb városát ekkor Teuthrasz királyról
Teuthraniának nevezték, ma Pergamon. A görögök itt a keleten maradt
hellén rokonaikkal kerültek szembe, akik akkor már dór uralom alatt szenvedtek,
de Télephanész (messze világító) vagy rövidebben Télephosz (Héraklész
fia) vezérükkel sikeresen feltartóztatták őket.
A görög hajóhad, az elszenvedett vereségük következtében hanyatt homlok
menekült a kisázsiai partokról, ráadásul a hajóikat egy újabb vihar még széjjel
is szórta, így a megmaradtak külön-külön hazahajóztak. Télephosz bár kemény
harcokban visszaverte a görögöket, ő is súlyosan megsebesült a combján, és a
mítosz szerint a sebe sehogyan sem akart gyógyulni. A jóslat szerint a vezér
sebét csak az gyógyíthatja meg, aki okozta, ezért hosszú vándorlással felkeresi
Akhilleuszt, aki addig az ellensége volt. Kérte, hogy gyógyíts meg a sebét. A
sikeres gyógyítás eredményeként a görögök összebarátkoztak a távoli rokonaikkal,
és állítólag a következő hadjáratban Télephosz már együtt harcolt a gö-
rögökkel Trója ellen, vagy legalábbis megmutatta nekik az odavezető utat.
Megjegyezve, mintha a görögök nem ismerték volna a tengerük útvonalait. E
kételkedés okán is tekintsünk el attól a tudat alatt settenkedő gondolattól, hogy
Télephosz mégis inkább felderíteni járt Akhilleusznál?
Télephosz történetében ismét egy allegorikus jelenettel állunk szemben. Ami
azt jelenti, hogy nem egy sebesülés az, ami nem akart begyógyulni, hanem a
keleten maradt ősnépnek a testvérekkel szembeni harcának lelki bűntudata az,
ami valójában nem akart gyógyulni. Igaz, hogy a vezérük Héraklész fiaként

már a dórokhoz húzó vegyes vérvonalú hadvezér. De még nála is jelentkezhetett
azaz önvád, amiért egymás ellen kellett harcolni a két rokon nemzetnek.
Ennek az önvádnak a mitikus feldolgozása, hogy az elszenvedett seb, ami inkább
lelki sebesülésnek tekinthető, nem akart begyógyulni. A történet szerint
azért tudta csak az okozója begyógyítani a sebet, mert így a két népcsoport
ismét rendezni tudta a rokoni kapcsolatait. Amely újrabarátkozás sikeres volt,
értsd rajta: a phrügök lerázták az asszír hódítók uralmát. Mert a következő
hadjáratban már nem küzdöttek egymás ellen. Így a görögök esélyei nőttek a
trójai hadak ellen.
A második hadjáratig eltelt nyolcévnyi idő, immár az akhájok radikálisabb
katonai felkészülésével és az úgynevezett hadiállapot fenntartásával telik el. Ez
idő alatt újraszervezik a mükénéiek a hadsereget, és közben minkét fél az akcióival
jobb pozíciók elérésére törekedik. Talán nyolc évre rá, mások szerint
Télephosz meggyógyulása után, újra összehívták a görög hajóhadat Aulisz
kikötőjébe. Ha pontosan szeretnénk meghatározni a trójai háború időrendjét,
akkor legmegbízhatóbban az első és a második hadjárat közötti egy + nyolc
évet együtt vehetjük a mítosz szerinti eredménytelen kilenc háborús évnek,
illetve a hadiállapotra való teljes felkészülés éveinek. Majd a győzelem kivívá-
sát a hadjárat tízedik évének.
Vajon miért kezdődik Homérosznál a trójai háborút leíró Iliász műve, a háború
utolsó, a győzelem évével? Azért, mert abban a korban, amikor Homérosz
alkotott, még pontosan tudták a két görög hadjárat kilenc éves elkülönülését,
amit a mai mitológusok már nem képesek logikailag összepárosítani! Ugyanis
abban a korban nehogy 10, de még 1 évet sem lehetett folyamatos háborúzással
tölteni. A seregek utánpótlásának az akkori megoldhatatlansága okán, tavasszal
(március idusán!) indultak a háborúba, de őszre már be is kellett fejezniük az
akcióikat. Lényegében így meghatározottá téve az időtartamát, csak a 10 éves
görög-trójai hadiállapotot vehetjük tételesen bizonyítottnak. Benne az első évet
az 1. hadjárat kudarcával, majd nyolc év újabb felkészülést, és az utolsó évet a
második hadjárattal, a győzelem évének. Így jön ki: az 1 + 8 + 1 = 10 éves
trójai háború időtartama.
A tíz éves trójai hadiállapot felosztásához az ógörög időszámítás is pontos
adatokkal szolgál. Ismeretes, hogy Kr.e. 11. században még az éves kronológiá-
jukban a 13 holdhónapos évet + 1 nap, amely az évkezdés napja, használták
időmérésre (Robert Graves, I. 16. oldal). Ez az ünnepnap általában a téli napfordulóval
(legrövidebb nappal) egybeeső legfőbb ünnepnapjuk is volt. Amely
szinonim lehet a mindennapjaink mai Karácsony ünnepével. Ezen a napon
választotta ki a törzs matriarchája – amikor a trónöröklés még női ágon történt
– a következő év férfi uralkodóját, aki sokszor az ünnepi spotrendezvények (az
Olimpia eszmeisége ide is mutat) győztesei közül került kiválasztásra. Ugyanez
a vallási gyakorlat, vagyis a legfőbb ünnepnap, például Egyiptomban a Szíriusz
csillag heliákus kelésének napjára (július 19.), másként a Szóthisz ciklusba, a
Nílus áradásának ünnepnapjára helyeződött. A Balkán-félszigeten a 13. század-
ban elkezdődött dór inváziónak az az okozata, hogy az ősi matrilineáris hagyományt
kezdi felváltani a patrilineáris irányzat, vagyis az apai ágon való
trónöröklés új szabályai. A férfiuralkodót az ősidőben, sok esetben csak egyegy
évre választják a szakrális Úrnő mellé, hogy az éve utolsó napján a vallás
által feláldozva (természetesen csak névlegesen), minden évben új vezért (férjet)
nevezzenek ki az úrnőjük mellé.
A háború társadalmi korszaka eléri az ógörögöket is, amely a férfi katonai
hatalom megerősödésével járt. Az ősi egyéves királyválasztás időszakát megváltoztatva,
erre az időszámítás szentségét felhasználva, először az uralkodás
idejét kitolják 8 évre. Mégpedig a sziderikus (28 napos) 104 holdhónap + 8
ünnepnap + 2 szökőnap = 2922 nap, vagyis egy 8 tropikus éves ciklussá, a
Nagyévvé, görögül az Oktaetérisszé. Amelyben a tropikus napév és a holdfázisok
eltérései, e ciklus végén ismét majdnem azonos napra estek a kezdőév
változásainak napjaival. Példaként a téli napforduló napja és ugyanarra a napra
eső telehold egybeesésének napjával kezdhették az új ciklust, amely időszakban
nyolc év múlva újra majdnem egy napra esett a két nevezetes csillagászati esemény.
A változástól a férfiuralkodó – nevezzük innentől királynak – így már
nyolc évig maradhatott hatalomban az Úrnő (istennő, nimfa) mellett.
De az ógörögök ellenében a hódítók, babiloni eredettel hoztak magukkal egy
új naptárszámolási ciklust, amit bevezetnek a pogány vallás terjedésével. Babiloni
csillagászok észrevették, hogy túl a görög Nagyév ciklusán, a tropikus
napévek ciklusában a holdfázisok mintegy 19 évenként, a későbbi nevén a
Meton-ciklus szerint, pontosan ugyanarra a napra esnek a Hold fényváltozásaiból
a telihold és a téli napforduló, mint az első évben. Bár a babiloni csillagá-
szok már felváltva a 29 és 30 napos szinodikus holdhónapokkal (12 hónap/év)
számoltak, ezért 7 szökőhónapot kellett beilleszteniük a ciklusba a Nap és a
Hold keringési eltéréseinek a kiegyenlítésére. Ezáltal megalkotják a nyolcéves
Nagyévből a tizenkilenc éves Nagyobb-évet, ami a 6. századi babiloni csillagász
nevéről majd Meton-ciklusként vált közismertté. Így még a női hatalom
állandósága mellett, egy férfi király már akár tizenkilenc évig uralkodhatott,
amikor is új választásra került a sor.
A naptárszámítás fenti levezetéséből sajnos az nem számítható ki, hogy melyik
nap lehetett akkoriban az évkezdés ünnepnapja. Ilyen leírással még nem
találkoztam. Vagyis azt nem lehet bizonyítani e csillagászati módszerrel, hogy
mégis melyik év volt a trójai háború első éve, vagy a győzelem éve. De a modern
csillagászati számításokkal pontosan meghatározható, hogy a görögök
Oktaetérisz ciklusa és a babiloniak Meton-ciklusa pontosan működött abban a
korban is. Tehát csak az akkori ciklusok pontos kezdő évét és napját nem lehet
e módszerrel meghatározni.
Az esetünkben a mítoszok sem szögezik le, hogy mely években volt a Nagyév
ciklusok kezdő évei. Amikor a téli napforduló állandó napja és az ugyanaznap
bekövetkező holdtölte napja egybeestek egymással, hogy majd a nyolc év
múlva bekövetkező újabb együttállás idejében érjen véget. Akár a nyári napforduló ünnepnapján is kezdhették az újévet.
Tácsi István

Hunok vagyunk, sólyom népe
Ereinkben sólyom vére.
Ősatyánkat sólyom szülte,
Ősanyánkat Isten küldte.
Királyaink koronáján
Aranysólyom fényesen áll.
Feje türkiz, teste arany
Szellemében nap fénye van.
Ősök lelke szellemlénye,
Aranysólymunk szent rejtélye.
Nap madara fény hírnöke,
nemzetünknek égi jele.
Hunok vagyunk a Nap népe
Sólyomlelkek összessége.
/Cey-Bert Róbert Gyula/

Országok országa Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted, Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted

Mint a magas menny s ég, Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők, Hős föld büszke
népe, Ez a te végzeted Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy, Emeld fel a fejed!































http://www.bokorkatalin.hu/

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.12 másodperc
991,980 egyedi látogató