Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 4
-> Legújabb tag: fozosandor

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Miért törvénytelen az egész bagázs?

Hírek


A MAGYARORSZÁG NEVŰ „ÁLLAM” ALAPTÖRVÉNYÉNEK ÉRVÉNYTELENSÉGE
ÉS ENNEK KÖVETKEZMÉNYEI
A sajtóban 2011-től napjainkig megjelent, alkotmányjogászok által a Magyarország Alaptörvénye
nevű jogszabály érvénytelensége kapcsán tett nyilatkozatok, valamint az általuk írt cikkek és
tanulmányok, illetve az Alaptörvényt illetően az álláspontjukat a közösségi médiában, valamint
önszerveződés útján létrejött csoportokban kifejtő személyek írásai nyilvánvalóvá teszik, hogy az
Alaptörvény érvénytelen, és hogy az Alaptörvény érvénytelensége folytán az országban 2012.
január 1. óta alkotmányos válság van.
Ez, az Alkotmányos Magyarország nevű társadalmi önszerveződés Ideiglenes Döntéshozó
Testületének egyes tagjai által jegyzett jogi állásfoglalás abban különbözik az Alaptörvény
érvénytelenségének tárgyában a különböző fősodratú médiumokban és jogi szakfolyóiratokban
megjelent, jogászok és politológusok tollából származó írásoktól, hogy míg ezeknek a cikkeknek és
tanulmányoknak a szerzői – akár azért, mert pontosan tisztában vannak azzal, hogy milyen
rendkívül nagy horderejű következményei vannak annak, ha egy állam alkotmánya vagy
alaptörvénye érvénytelen, és félve az esetleges retorzióktól vagy az általuk élvezett előnyök
elvesztésétől, inkább hallgatnak arról, hogy mi következik az általuk leírtakból, akár azért, mert
nem gondolták végig, hogy egy jogszabály érvénytelensége mindig valamilyen következménnyel is
jár – többnyire csak az Alaptörvény érvénytelenségének bizonyítására szorítkoznak, addig ez a jogi
állásfoglalás részletesen ismerteti az Alaptörvény érvénytelenségének a következményeit is, mert
az igazság feltárása, kimondása, a szakmai éthosz követése minden ember legalapvetőbb
kötelessége, és a magyar társadalomnak értesülnie kell arról, a XXI: századi történelemben párját
ritkító jogalkotási visszaélésről, amelynek - tudtán kívül - elszenvedője volt, de amely éppen ezért
magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy a magyar társadalom végre a saját kezébe vegye a
sorsa alakítását.
A jelen jogi állásfoglalást jegyző munkacsoport tagjai tisztában vannak azzal, hogy a valóban a
magyar társadalom tagjainak érdekeit szolgáló, végleges magyar alkotmány megalkotása és
elfogadása csak a nemzeti hagyományok és a XX. századi történelmi események
figyelembevételével, valamint széles körű társadalmi egyeztetést és népszavazást követően
valósulhat meg. Az 1989. évi ideiglenes alkotmányhoz való átmeneti visszatérés csupán ennek a
folyamatnak az első, szükségszerű lépéseként, vagyis pusztán egy eszközként szolgálhat a nagyobb
cél, azaz a valóban a magyar társadalom tagjainak érdekeit szolgáló, végleges magyar alkotmány
megalkotása és elfogadása elérése érdekében.
Az Alaptörvény érvénytelenségének leglényegesebb, a közvélemény elől elhallgatott, ámde
nyilvánvaló következménye az, hogy az Alaptörvény érvénytelensége folytán a Magyar Köztársaság
helyett az országgyűlési képviselők által létrehozni szándékolt, az ország földrajzi nevével azonos
nevű, új jogi entitás, a Magyarország nevű állam nem jött létre, és így mi, ennek az országnak a
lakói 2012. január 1. óta egy jogilag nemlétező államhatalomnak alávetetten élünk. (Figyelem! Az
ország és az állam szavak – bár a köznyelvben időnként szinonimákként használatosak – két
különböző fogalmat jelölnek: míg országon egy körülhatárolt földterület és/vagy annak lakossága
értendő, addig az állam szó a társadalom közügyeinek intézésére rendelt, közérdekből eljáró, a

hatalmat legitim és formalizált módon gyakorló szervezetrendszert jelöli. Hogy csak egy példát
említsünk, amely rávilágít a két fogalom közti különbségre: Franciaországban jelenleg az V.
köztársaság állama működik az ország területén, és gyakorolja a közhatalmat az ország lakói
felett.)
Egy állam legmagasabb szintű jogi normája érvénytelenségének azonban az is a folyománya, hogy -
tekintettel arra, hogy egy érvénytelen jogszabályon alapuló fiktív jogi entitás nem bírhat
joghatósággal senki és semmi felett - azok az intézmények és személyek, amelyek, illetve akik
ennek az ál-államnak a nevében eljárnak, nem rendelkeznek eljárási jogosultsággal, mert csak egy
SZERVEZETT MAGÁNHATALOM részei. Figyelemmel arra, hogy egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM
nevében eljáró kinevezettek és egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM alkalmazottai nem
gyakorolhatnak közhatalmat az ország lakói felett, és így az általuk hozott jogi aktusok is
érvénytelenek, ezért az előttük folyamatban lévő jogi eljárásokat az alkotmányos válság
megszűnéséig fel kell függeszteni.
Amennyiben pedig valaki úgy gyakorol közhatalmat, hogy tisztában van azzal, hogy eljárása
törvénytelen, mert csak egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM tagja vagy annak nevében jár el (pl. a
jelen jogi állásfoglalás kézhezvételét követően, az abban foglaltak érdemi megcáfolása nélkül
folytatja a törvénytelen közhatalom-gyakorlást, úgymint jogalkotás, határozat- és ítélethozatal,
közokiratok kiállítása stb. a magát a Magyarország nevű államnak tituláltató SZERVEZETT
MAGÁNHATALOM nevében), úgy bűncselekményt követ el (pl. hivatali visszaélés, közokirathamisítás,
csalás), és a büntetőjogi felelősség mellett anyagi felelősséggel is tartozik az általa ezzel
másoknak okozott károkért.
I. Az Alaptörvény érvénytelensége és ennek legfontosabb következményei
Az Országgyűlés által elfogadott és 2012. január 1-jén hatályba léptetett Alaptörvény számos okból
érvénytelen, vagyis ez egy nemlétező, joghatás kiváltására alkalmatlan jogszabály. Az Alaptörvény
érvénytelenségének okai: 1. a legitimitás hiánya, 2. a legalitás hiánya, és ezeken belül: nemzetközi
jogba ütközés, közjogi érvénytelenség, alkotmányellenes tartalom. Ezeknek az okoknak a
bármelyike, önállóan is elégséges az érvénytelenség bekövetkeztéhez, az Alaptörvény azonban a
felsorolt hibák mindegyikében szenved. (Az érvénytelenséget alátámasztó jogszabályi
hivatkozások, a magyarázatok és jogászi vélemények, illetőleg azok elérhetőségei a jelen jogi
állásfoglalás részét képező, az Alaptörvény érvénytelenségének okait részletesen taglaló III.
pontban találhatóak. A jelen jogi állásfoglalás dr. Chronowski Nóra, dr. Drinóczi Tímea, dr. Fleck
Zoltán, dr. Gadó Gábor, dr. Halmai Gábor, dr. Hegyi Szabolcs, dr. Juhász Gábor, dr. Kis János, dr.
Kolláth György, dr. Körtvélyesi Zsolt, dr. Majtényi Balázs, dr. Petrétei József, dr. Tóth Gábor Attila,
dr. Sólyom László, dr. Szüdi János, dr. Varga Zs. András, dr. Vörös Imre és dr. Zeller Judit
alkotmányjogászok, illetve egyéb jogterületeket művelő szakértők tanulmányai, cikkei és
nyilatkozatai, valamint az álláspontjukat az alkotmányosság témakörében a közösségi médiában
kifejtő személyek írásai és nyilatkozatai alapján készült. A jelen írás végén idézett tanulmányok,
cikkek és nyilatkozatok e dokumentum mellékleteit képezik, azok elektronikus elérhetősége a
szöveg végén szerepel. Arról, hogy az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek a tartalma mennyire
ellentétes a jogállamiság és az alapjogvédelem követelményeivel, már számos tanulmány
napvilágot látott, a jelen állásfoglalásban is idézett, a Fundamentum című jogi folyóirat 2011/1.
számában, „Vélemény Magyarország Alaptörvényéről” címmel megjelent, dr. Fleck Zoltán, dr.

Gadó Gábor, dr. Halmai Gábor, dr. Hegyi Szabolcs, dr. Juhász Gábor, dr. Kis János, dr. Körtvélyesi
Zsolt, dr. Majtényi Balázs, dr. Tóth Gábor Attila alkotmányjogászokból, illetve egyéb jogterületeket
művelő szakértőkből álló munkacsoport által jegyzett, a jelen dokumentum mellékletét képező
tanulmány is erről szól.
Az Alaptörvény - amelynek megalkotása és elfogadása rendkívül éles szakmai és politikai vitákat
váltott ki – öndefiníciója szerint a legmagasabb szintű jogi norma, amely az állam
önmeghatározását, az állam felépítésével és működésével kapcsolatos, valamint az állam és
polgárai viszonyát kialakító legfontosabb szabályokat tartalmazza. Egy alkotmányozási folyamat
azonban egy, a nemzetközi jogi normáknak megfelelő jogállamban csak akkor tekinthető
jogszerűnek, ha megfelel mind a legitimitás, mind a legalitás követelményeinek, vagyis a
jogfolytonosság elvének (jogfolytonosság = legalitás+legitimitás). A jogfolytonosság azt az elvet
jelenti, hogy a régi helyébe lépő új alkotmányos rend közjogilag csak akkor jogszerű, ha
törvényesen származik a korábbi alkotmányos rendből. A jogfolytonosság lényege, hogy az
alkotmányos berendezkedést meghatározó jogszabályok megalkotása, változtatása és eltörlése
csak a korábbi alkotmány szabályai szerint eszközölhető. Ha egy új politikai rendszer
megalkotására törvénysértő módon és érvénytelen alapító okirattal kerül sor, a jogfolytonosság
megszakad, és a „törvénysértés jogot nem alapít” elve alapján nem történik jogutódlás, mert a
„jogelőd” állam valójában nem szűnt meg, a „jogutód” állam pedig csak egy fiktív képződmény,
valójában csak egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM.
A 2010-ben az országgyűlési választásokat megnyerő FIDESZ-KDNP pártszövetség hatalomra
kerülése óta kifejezetten arra törekedett, hogy mind a törvényhozásban, a végrehajtásban és az
igazságszolgáltatásban, mind a gazdasági életben, mind a pénzügyi és egyéb felügyeleti
szervekben, mind a média, az államigazgatás, az önkormányzatok, az oktatás, a kultúra, a sport
intézményeiben, valamint a civil szféra felett is kizárólagosan gyakorolja a hatalmat. Az
Alaptörvény és a sarkalatos törvények megszavazásával az országgyűlési képviselők cselekményei a
törekvések állapotát túlhaladták, az államcsíny bekövetkezte ténnyé vált. (Lásd a HVG 2012.
március 07-i elektronikus lapszámában Vörös Imre volt alkotmánybíró „Alkotmányellenes puccsal
élnek Orbánék?” címmel, továbbá a HVG 2012. március 08-i elektronikus lapszámában
„Államcsínytevők?” címmel megjelent cikkeit, valamint a Vasárnapi Hírek 2012. november 25.-i
elektronikus lapszámában, „Eltemetett demokrácia – Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint
államcsíny történt” címmel megjelent, Vörös Imre volt alkotmánybíróval készített interjú
szövegét.)
Egy államcsínnyel létrehozott SZERVEZETT MAGÁNHATALOM azonban nem alkothat és nem
működtethet jog- és intézményrendszert, egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOMNAK nincsenek
állampolgárai, és egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM nem rendelkezik joghatósággal semmilyen
jogalany felett.
Ez, az országgyűlési képviselők által létrehozott SZERVEZETT MAGÁNHATALOM csak amiatt tud
működni, mert a hatalmat gyakorlók megtévesztették az ország lakosságát, amelynek többsége –
információ híján – elhiszi nekik, hogy ez a jogilag nemlétező képződmény az új, jogfolytonos
magyar állam. Az ország lakosságának többsége azért nincs tisztában azzal, hogy ez a fiktív,
törvénytelen képződmény nem azonos a magyar állammal, mert ennek a SZERVEZETT
MAGÁNHATALOMNAK a létrehozói és klientúrájuk tagjai átvették az irányítást a Magyar
Köztársaság intézményrendszerében, és azt állítva, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai az
ország területén újonnan létrehozott, Magyarország nevű állam állampolgáraivá váltak,
közhatalmat gyakorolnak a Magyar Köztársaság állampolgárai felett. Ez a hatalomgyakorlás
azonban törvénytelen, és csak addig tud fennmaradni, amíg az ország lakói nem értesülnek arról,
hogy egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM ejtette foglyul őket és a Magyar Köztársaság
intézményrendszerét.
Az Alaptörvény érvénytelensége okainak részletes kifejtése a jelen jogi állásfoglalás III. pontjában
található, de annak bizonyítása, hogy az országgyűlési képviselők az Alaptörvény megalkotásakor
törvénytelenül jártak el, és hogy eljárásukkal egy diktatórikusan működő SZERVEZETT
MAGÁNHATALMAT hoztak létre az országban, az alábbi jogszabályi rendelkezések
megvizsgálásával is egyértelművé válik:
Az Alaptörvényt az Országgyűlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdése és 24. § (3) bekezdése alapján
fogadta el, az Alkotmány 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján azonban az
Országgyűlés kizárólag a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatta volna meg, csak ezt, és csak
ilyen névvel, nem pedig a Magyarország nevű állam Alaptörvényét, ezért az Alaptörvény
érvénytelen. Mivel a 19.§ (3) a) és a 24.§ (3) hivatkozás között „és” kapcsolat áll fenn, így a 19.§ (3)
a) pontra való hivatkozás érvénytelensége miatt a 24.§ (3) bekezdés tartalma irreleváns a kérdés
szempontjából.
Magyarország Alaptörvénye - Záró és vegyes rendelkezések
2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja
és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény)
19.§ (3) E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát
A fenti állásponttal megegyező véleményének adott hangot Bragyova András volt alkotmánybíró is az
alábbi elérhetőségen található, vele készült interjú során. Bragyova András volt alkotmánybírónak az
Alaptörvény érvénytelenségéről, valamint arról szóló nyilatkozata, hogy az Alkotmánybíróság ezt a
kérdést –indítvány hiányában – nem vizsgálta, az alábbi elérhetőségen közzétett felvételen, 14:34-től
látható:
https://www.youtube.com/watch?v=wQETnI3ZLl0
Bragyova andrás volt alkotmánybíró mellett ugyanerre az érvénytelenségi okra hívta fel a figyelmet
Szentpéteri Nagy Richárd politológus is, aki a Népszabadság internetes oldalán, az újság 2015. 08. 17.
számában, „A mi alkotmányaink” címmel megjelent cikkében közreadta az arra vonatkozó
állásfoglalását, miszerint az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányának 19.§ (3) bekezdése
alapján csak alkotmánymódosító hatalommal rendelkezett, és nem alkothatta volna meg a
Magyarország nevű állam Alaptörvényét:

„…az új alaptörvény által hivatkozott előző alkotmányból való passzus az Országgyűlést nem
Magyarország alaptörvényének, hanem a Magyar Köztársaság alkotmányának
megalkotására hatalmazta fel (vagyis valójában alkotmánymódosító hatalommal ruházta fel).
Ennek ellenére az alaptörvény érvényességének problémája a hazai alkotmányjogászok
számára az elmúlt években nem számított fontos kérdésnek. Még ma is túlnyomórészt az
tekinthető az általános felfogásnak, hogy az alaptörvény legitimitásával vannak problémák,
de az érvényessége vitathatatlan.
Ez az álláspont azonban nehezen tartható. Mint láttuk, a magyar Országgyűlés … az alapján,
amire az előző alkotmányból felhatalmazást kapott, nem alkothatta volna meg azt, amit
megalkotott.”
(A teljes cikk itt érhető el: http://nol.hu/velemeny/a-mi-alkotmanyaink-1557675)
Az országgyűlési képviselők törvénytelen eljárása továbbá azáltal is egyszerűen bizonyítható, hogy
míg a Magyar Köztársaság Alkotmányában még az szerepel, hogy „A Magyar Köztársaságban
minden hatalom a népé”, addig az Alaptörvényből ez a mondat már hiányzik. Országgyűlési
képviselők azonban jogszerűen nem foszthatnak meg egy népet a hatalmától, az önrendelkezési
jogától, ha pedig ezt mégis megkísérlik, akkor eljárásukkal egy törvénytelen magánhatalom
diktatúráját hozzák létre.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény)
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé…
II. Az Alaptörvény érvénytelenségének további jogkövetkezményei (a teljesség igénye nélkül):
- nincsenek országgyűlési képviselők, nincs Kormány, nincsenek közjogi méltóságok, minden
kinevezés érvénytelen, nincsenek önkormányzatok sem,
- minden, 2011. december 31. után elfogadott jogszabály és jogszabály-módosítás érvénytelen,
- minden, 2011. december 31. utáni, állami nyilvántartásba vételhez kötött jogi aktus érvénytelen
(pl. cégalapítások, társadalmi szervezetek létrehozása)
- minden, 2011. december 31. utáni, a Magyarország nevű állam vagy valamely szerve által
kötött jogügylet érvénytelen,
- minden, 2011. december 31. utáni, olyan jogügylet is teljesen vagy részben érvénytelen,
amelyek ezek alapján a jogszabályok alapján születtek: házasságkötések, válások, államilag
elismert iskolai végzettségek megszerzése, végrehajtások, szerződések, tulajdonszerzések,
stb.,
- minden, 2011. december 31. utáni, a Magyarország nevű állam valamely szerve részére
teljesített befizetés alaptalanul történt, illetve az állam valamely szerve által teljesített kifizetés
is jogszerűtlen volt, minden, 2011. december 31. után meghozott bírósági ítélet, hatósági határozat érvénytelen,
- minden, 2011. december 31. után megkötött nemzetközi szerződés érvénytelen,
- ez az állam nem tagja az ENSZ-nek, az Európai Uniónak, a NATO-nak, illetve semmilyen
nemzetközi szervezetnek.
Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény érvénytelen, így az 1989. évi ideiglenes alkotmány, azaz a
Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény továbbra is érvényes és hatályos, és
a Magyar Köztársaság nevű magyar állam nem szűnt meg, csupán nincs működő
intézményrendszere, mert a fölött a SZERVEZETT MAGÁNHATALOM működtetői diszponálnak. A
nemlétező új állam állampolgárai nem hontalanok, hanem a Magyar Köztársaság állampolgárai. A
Magyar Köztársaság jogrendje, annak 2011. december 31-i állapotában az érvényes jogrend.
Azoknak a nemzetközi szervezeteknek pedig, amelyekhez a Magyar Köztársaság nevű állam 2012.
január 1. előtt csatlakozott, továbbra is a Magyar Köztársaság nevű állam a tagja, és nem a
Magyarország nevű ál-állam.
Az Alaptörvényt elfogadó országgyűlési képviselők ennek a törvénytelen, diktatórikus rendszernek
a kiépítése érdekében megakadályozták azt, hogy a magyar nép gyakorolja az önrendelkezési
jogát, a parlamenti ellenzéki pártok és képviselők pedig ehhez a hallgatásukkal, a választásokon
való elindulásukkal, valamint a parlamenti ellenzék szerepének eljátszásával és a rendszerkritikát
megfogalmazó mozgalmak ellehetetlenítésével asszisztáltak és asszisztálnak mind a mai napig. A
kormánypárti képviselők és a velük kollaboráló ellenzék alkotta magyar „politikai elit” az
Alaptörvény és a sarkalatos törvények elfogadásával, illetve ezek érvénytelensége
következményeinek elhallgatásával olyan cselekményt követett el, amely arra irányult, hogy az
ország alkotmányos rendjét megváltoztassa, és a hatalmat kizárólagosan birtokolja.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 2.§ (3) bekezdése, vagyis az Aranybulla ellenállási
záradékának modern változata értelmében azonban minden magyar állampolgár jogosult és
egyben köteles is törvényes úton fellépni azoknak a személyeknek a tevékenységével szemben,
akik a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására
törekszenek. Tehát a SZERVEZETT MAGÁNHATALOMMAL szembeni fellépés nem pusztán egy
lehetőség, hanem mindannyiunk alkotmányos kötelessége. Ez a kötelesség különösen vonatkozik a
jogi végzettséggel rendelkező honfitársainkra, akiket szaktudásuk folytán erkölcsileg nagyobb
felelősség is terhel, és akiktől azok a polgárok, akik felismerték az ország valós közjogi helyzetét,
iránymutatást és segítséget várnak ahhoz, hogy első lépésként megtörténhessen az ideiglenes
alkotmánynak megfelelő állapot helyreállítása, majd pedig kezdetét vehesse a végleges magyar
alkotmány megalkotásának és elfogadásának folyamata.
A fentiekben vázolt ex lex állapotnak a megszüntetéséhez mielőbb hozzá kell kezdeni, mert
jelenleg csak azért nincs jogi káosz az országban, mert a széles közvélemény még nem értesült a
valós közjogi helyzetről, és egyelőre még csak kevesen nyilvánítják ki azt, hogy ennek a
SZERVEZETT MAGÁNHATALOMNAK nincs joghatósága felettük, és hogy nem a Magyarország nevű
fiktív jogi entitás, hanem továbbra is a Magyar Köztársaság nevű állam állampolgárai. A magyar
közjogi állapotokról szóló információk azonban a polgári jogi aktivistáknak és a közösségi médiának
köszönhetően egyre több emberhez és nemzetközi szervezethez jutnak el.

III. Az Alaptörvény érvénytelenségének okai
1. A legitimitás hiánya
Legitimitás: a hatalomgyakorlásra szóló törvényes felhatalmazás.
1.1. Az Alaptörvény elfogadása és tartalma a nemzetközi jogba ütközik, mert sérti a
népszuverenitás elvét
A szuverén szó jelentése: jogilag és cselekvőképességében nem korlátozott, független, korlátlan
hatalmú. A népszuverenitás (néphatalom, népfelség) az adott területen élő, az államot
létrehozó/alkotó valamennyi ember emberi jogának összességéből jön létre. Egy nép
önrendelkezéshez való joga az egyéni szabadság közösségi formája. Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya legelső rendelkezése tartalmazza a népszuverenitás elvét. Az
országgyűlési képviselők megsértették a magyar nép önrendelkezéshez való jogát, amikor az
alkotmányozásra szóló felhatalmazás hiányában (a 2010-es országgyűlési választások szavazóívén
csak az szerepelt kérdésként, hogy melyik politikai erő kormányozzon), széles körű előzetes
társadalmi egyeztetés és népszavazás nélkül úgy határoztak, hogy felszámolják a Magyar Köztársaság
nevű államot, és az Alaptörvénnyel, valamint az Alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvényekkel
létrehoznak egy új politikai berendezkedést. Alkotmányozni azonban a nemzetközi jog értelmében
csak a szuverénnek van joga, a szuverén pedig e tekintetben maga a nép.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
I . RÉSZ, 1. cikk:
1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon
határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi
és kulturális fejlődésüket.
A népszuverenitás elvét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény alábbi
rendelkezése tartalmazza:
1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989.10.23. óta hatályos
szöveg)
I. fejezet, Általános rendelkezések
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást
választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
A népszuverenitás elsősorban a nép - államalapításra is kiterjedő - alkotmányozó hatalmában
testesül meg, hiszen az alkotmányozó hatalom a legfőbb hatalom, a „hatalmak hatalma”, originális és
korlátlan hatalom. Nem alkotmányjogilag konstituált, mert megelőzi az alkotmányt, hanem
konstituáló hatalom, mivel magát az alkotmányt hozza létre. Az alkotmány által létrehozott,
konstituált hatalmak ezzel szemben a hatalommegosztás elve miatt nem korlátlanok, a képviselők, a
Kormány, a bírák joga a hatalomgyakorlásra mind a szuverén által konstituált, származékos jog. (Lásd:
Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Zeller Judit: Túl az alkotmányon. In: Közjogi Szemle, 2010/4. 1-
12. o.)1
E hatalmi ágaknak a létrehozott államhatalom egy részének a gyakorlása a feladatuk, és e
származékos jogok csak az adott alkotmány keretein belül érvényesülhetnek. A konstituáló hatalom
gyakorlásával a nép határozhatja meg, hogy milyen állam- és kormányformát kíván létrehozni
(monarchiát, köztársaságot vagy valami teljesen új formációt, prezidenciális, félprezidenciális vagy
kollegiális kormányformát, parlamentarizmust, alkotmányos monarchiát, szocialista kormányzati
rendszert vagy valami eddig nem létező, teljesen új rendszert), valamint azt is, hogy hogyan kívánja
gyakorolni a hatalmat (milyen arányú legyen a képviseleti és a közvetlen hatalomgyakorlás, kötött
mandátumúak, elszámoltathatóak és visszahívhatóak legyenek-e a képviselők stb).
1.2. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény ideiglenes alkotmányi
mivoltának oka, és az ideiglenes alkotmány érvényessége
A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényben 1989.10.22-ig az állt, hogy a
népszuverenitásból eredő összes jogot az Országgyűlés gyakorolja, és nem azt tartalmazta, hogy
„minden hatalom a népé”, hanem azt, hogy „minden hatalom a dolgozó népé”. Mivel az 1989-ben
ülésező Országgyűlés tisztában volt azzal, hogy – annak ellenére, hogy a népköztársasági
alkotmányban még az szerepelt, hogy a népszuverenitásból eredő összes jogot az Országgyűlés
gyakorolja – a népszuverenitás elve és a nemzetközi jog alapján nincs alkotmányozó, csak
alkotmánymódosító hatalma, ezért 1989-ben egy kétlépcsős alkotmányozási folyamat indulhatott
csak el.
1949. évi XX. törvény, A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1989.10.22-ig hatályos
szöveg)
19. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az
Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból eredő összes jogot, biztosítja a
társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és
feltételeit.
1. lépcső:
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya II. része 2. cikkének megfelelően –
miszerint az államok gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról,
amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek
még nem volnának hatályban - az 1949. évi XX. törvénybe az 1989-es módosításakor az országgyűlési
képviselők belefoglalták azt, hogy „minden hatalom a népé”, valamint azt, hogy a népszuverenitást a
nép közvetlenül is gyakorolhatja. Ennek a jogi aktusnak a jelentősége abban állt, hogy az
Országgyűlés ezzel átadta a hatalmat a népnek, azaz az Országgyűlés feletti döntés jogát is, a
közvetett és a közvetlen hatalomgyakorlás egyenrangú voltának deklarálása pedig arra szolgált, hogy
az átmenet idején a hatalmat a nép és az Országgyűlés még közösen gyakorolják. Tekintettel arra,
hogy az alkotmányozó hatalom az originális, konstituáló hatalom, amelyet csak a szuverén tud
gyakorolni, az akkori Országgyűlés, addig is, amíg sor kerül az új alkotmány széles körű társadalmi
egyeztetést követő megalkotására és népszavazással történő elfogadására, a módosított alkotmányt
a Magyar Köztársaság ideiglenes alkotmányává nyilvánította. Az ideiglenes alkotmány addig tölti be
az alkotmány funkcióját, amíg a nép a népszuverenitás közvetlen gyakorlása útján megalkotja és
elfogadja a magyar nép végleges alkotmányát. Az, hogy a később létrehozandó, végleges alkotmány
megalkotása csak széles körű társadalmi egyeztetést követően és csak a nép közvetlen
hatalomgyakorlása mellett fogadható el, logikai úton is egyszerűen levezethető, hiszen a „minden
hatalom a népé” kijelentés csak akkor igaz, ha a legfőbb hatalom, vagyis az alkotmányozó hatalom
gyakorlására a nép közvetlen hatalomgyakorlása útján kerül sor. Ennek megfelelően a népszavazásról
és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 7. §-a kifejezetten előírta, hogy az új
alkotmány elfogadásáról népszavazás útján kell dönteni. Az ideiglenes alkotmány 19.§ (3)
bekezdésében és 24. § (3) bekezdésében pedig ezért szerepel az, hogy az országgyűlési képviselők
felhatalmazása csak a Magyar Köztársaság Alkotmányának megalkotására, valamint „az Alkotmány”
(amely kifejezés nagy kezdőbetűvel az ideiglenes alkotmányt, vagyis az 1949. évi XX. törvényt jelöli a
normaszövegben) megváltoztatására, azaz módosítására terjed ki, és nem arra, hogy társadalmi
egyeztetés, népszavazás és jogszabályi felhatalmazás nélkül megszüntessék a Magyar Köztársaságot,
és egy új államot hozzanak létre egy – alkotmánynak még csak nem is nevezett - jogszabállyal.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
II. RÉSZ, 2. cikk:
2. Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos
eljárásukkal és az Egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan
törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban
elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának
hatályban.
1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989.10.23. óta hatályos
szöveg)
Preambulum
A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító
jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új
Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint
állapítja meg:
I. fejezet, Általános rendelkezések
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást
választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
II. fejezet, Az Országgyűlés
19.§ (3) E jogkörében az Országgyűlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát
24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes
döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
1989. évi XVII. törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről
7. § Az alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni. 2
2. lépcső:
A második lépcsőre, vagyis arra, hogy a nép a népszuverenitás közvetlen gyakorlása útján megalkossa
és elfogadja az ország végleges alkotmányát, eddig még nem került sor.
A felvilágosodás korában az ún. szerződéselméletekben jutott kifejezésre az az alapelv, hogy egy
államhatalom csak az állampolgárok akaratlagos megállapodása, társadalmi szerződése révén
tekinthető legitimnek A korai szerződéselméletek ezt a megállapodást az alávetettek és vezetőik
közti, a hatalom korlátait kijelölő szerződésként definiálták, míg a klasszikus szerződéselméletekben
az alkotmányok olyan megállapodások, amelyekben a közösség egyenrangú tagjai egymással kötnek
szerződést a politikai hatalom gyakorlása tárgyában. Az Alaptörvény elfogadói azonban – az
alkotmányozásra és az új állam létrehozására szóló felhatalmazás, az Alaptörvény tartalmát illető
széles körű társadalmi egyeztetés, valamint az Alaptörvényt elfogadó népszavazás hiányában –
kizárólag egymással kötöttek társadalmi szerződést, ezért a Magyar Köztársaság helyett az
Alaptörvénnyel általuk létrehozni szándékolt új, Magyarország nevű állam csak egy SZERVEZETT
MAGÁNHATALOM ál-államának minősül.
1.3. Az Alaptörvény alkotmányellenes, mert nem tartalmazza a népszuverenitás elvét, és a
közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét is jelentősen korlátozza
A Magyar Köztársaság Alkotmánya tartalmazza a népszuverenitás elvét, és az áll benne, hogy
„minden hatalom a népé”, a népszuverenitás gyakorlásának közvetett és közvetlen módja pedig
egymással egyenrangú módozatként szerepel benne. Az Alaptörvényben, ezzel szemben ez áll:
Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés
B) cikk
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint minden hatalom tulajdonosa a nép, az Alaptörvényben
ezzel szemben az szerepel, hogy a nép csak a közhatalom forrása, a legfőképpen a nép alkotmányozó
hatalmában testet öltő népszuverenitás elve pedig teljesen kimaradt az Alaptörvény szövegéből. A
tulajdonos a tulajdonát visszaveheti, míg egy forrás a belőle fakadó dolog felett már nem rendelkezik
az irányítás képességével. Az, hogy a „közhatalom forrása a nép”, azt jelenti, hogy az Alaptörvény
által jogot szerző megkapja a hatalmat, és azután minden hatalom azé, aki azt gyakorolja. Az
Alaptörvény elfogadói emellett korlátozták volna a nép közvetlen hatalomgyakorlását is, amely az
Alaptörvény értelmében már csak kivételes esetekben lenne lehetséges. A kivételes esetek az
Alaptörvényben nincsenek meghatározva, a fogalmat a hatalom gyakorlói tölthetnék meg
tartalommal, és az Alaptörvény, valamint a hozzá kapcsolódó sarkalatos törvények hatályba lépésétől
a 2016. október 2-i, a betelepítési kvótáról szóló, jogi értelemben meghatározhatatlan célú
népszavazásig, még csak népszavazásra sem volt példa. Az Alaptörvény nem tartalmaz arra
vonatkozó rendelkezést sem, hogy a nép hogyan veheti vissza a hatalmát, sőt, az Alaptörvény 8.
Folyt:





Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.17 másodperc
841,142 egyedi látogató