Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 1

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 319
-> Legújabb tag: Charleslooms

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Miért törvénytelen az egész bagázs?

Hírek


A MAGYARORSZÁG NEVÛ „ÁLLAM” ALAPTÖRVÉNYÉNEK ÉRVÉNYTELENSÉGE
ÉS ENNEK KÖVETKEZMÉNYEI
A sajtóban 2011-tõl napjainkig megjelent, alkotmányjogászok által a Magyarország Alaptörvénye
nevû jogszabály érvénytelensége kapcsán tett nyilatkozatok, valamint az általuk írt cikkek és
tanulmányok, illetve az Alaptörvényt illetõen az álláspontjukat a közösségi médiában, valamint
önszervezõdés útján létrejött csoportokban kifejtõ személyek írásai nyilvánvalóvá teszik, hogy az
Alaptörvény érvénytelen, és hogy az Alaptörvény érvénytelensége folytán az országban 2012.
január 1. óta alkotmányos válság van.
Ez, az Alkotmányos Magyarország nevû társadalmi önszervezõdés Ideiglenes Döntéshozó
Testületének egyes tagjai által jegyzett jogi állásfoglalás abban különbözik az Alaptörvény
érvénytelenségének tárgyában a különbözõ fõsodratú médiumokban és jogi szakfolyóiratokban
megjelent, jogászok és politológusok tollából származó írásoktól, hogy míg ezeknek a cikkeknek és
tanulmányoknak a szerzõi – akár azért, mert pontosan tisztában vannak azzal, hogy milyen
rendkívül nagy horderejû következményei vannak annak, ha egy állam alkotmánya vagy
alaptörvénye érvénytelen, és félve az esetleges retorzióktól vagy az általuk élvezett elõnyök
elvesztésétõl, inkább hallgatnak arról, hogy mi következik az általuk leírtakból, akár azért, mert
nem gondolták végig, hogy egy jogszabály érvénytelensége mindig valamilyen következménnyel is
jár – többnyire csak az Alaptörvény érvénytelenségének bizonyítására szorítkoznak, addig ez a jogi
állásfoglalás részletesen ismerteti az Alaptörvény érvénytelenségének a következményeit is, mert
az igazság feltárása, kimondása, a szakmai éthosz követése minden ember legalapvetõbb
kötelessége, és a magyar társadalomnak értesülnie kell arról, a XXI: századi történelemben párját
ritkító jogalkotási visszaélésrõl, amelynek - tudtán kívül - elszenvedõje volt, de amely éppen ezért
magában hordozza annak a lehetõségét is, hogy a magyar társadalom végre a saját kezébe vegye a
sorsa alakítását.
A jelen jogi állásfoglalást jegyzõ munkacsoport tagjai tisztában vannak azzal, hogy a valóban a
magyar társadalom tagjainak érdekeit szolgáló, végleges magyar alkotmány megalkotása és
elfogadása csak a nemzeti hagyományok és a XX. századi történelmi események
figyelembevételével, valamint széles körû társadalmi egyeztetést és népszavazást követõen
valósulhat meg. Az 1989. évi ideiglenes alkotmányhoz való átmeneti visszatérés csupán ennek a
folyamatnak az elsõ, szükségszerû lépéseként, vagyis pusztán egy eszközként szolgálhat a nagyobb
cél, azaz a valóban a magyar társadalom tagjainak érdekeit szolgáló, végleges magyar alkotmány
megalkotása és elfogadása elérése érdekében.
Az Alaptörvény érvénytelenségének leglényegesebb, a közvélemény elõl elhallgatott, ámde
nyilvánvaló következménye az, hogy az Alaptörvény érvénytelensége folytán a Magyar Köztársaság
helyett az országgyûlési képviselõk által létrehozni szándékolt, az ország földrajzi nevével azonos
nevû, új jogi entitás, a Magyarország nevû állam nem jött létre, és így mi, ennek az országnak a
lakói 2012. január 1. óta egy jogilag nemlétezõ államhatalomnak alávetetten élünk. (Figyelem! Az
ország és az állam szavak – bár a köznyelvben idõnként szinonimákként használatosak – két
különbözõ fogalmat jelölnek: míg országon egy körülhatárolt földterület és/vagy annak lakossága
értendõ, addig az állam szó a társadalom közügyeinek intézésére rendelt, közérdekbõl eljáró, a

hatalmat legitim és formalizált módon gyakorló szervezetrendszert jelöli. Hogy csak egy példát
említsünk, amely rávilágít a két fogalom közti különbségre: Franciaországban jelenleg az V.
köztársaság állama mûködik az ország területén, és gyakorolja a közhatalmat az ország lakói
felett.)
Egy állam legmagasabb szintû jogi normája érvénytelenségének azonban az is a folyománya, hogy -
tekintettel arra, hogy egy érvénytelen jogszabályon alapuló fiktív jogi entitás nem bírhat
joghatósággal senki és semmi felett - azok az intézmények és személyek, amelyek, illetve akik
ennek az ál-államnak a nevében eljárnak, nem rendelkeznek eljárási jogosultsággal, mert csak egy
SZERVEZETT MAGÁNHATALOM részei. Figyelemmel arra, hogy egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM
nevében eljáró kinevezettek és egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM alkalmazottai nem
gyakorolhatnak közhatalmat az ország lakói felett, és így az általuk hozott jogi aktusok is
érvénytelenek, ezért az elõttük folyamatban lévõ jogi eljárásokat az alkotmányos válság
megszûnéséig fel kell függeszteni.
Amennyiben pedig valaki úgy gyakorol közhatalmat, hogy tisztában van azzal, hogy eljárása
törvénytelen, mert csak egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM tagja vagy annak nevében jár el (pl. a
jelen jogi állásfoglalás kézhezvételét követõen, az abban foglaltak érdemi megcáfolása nélkül
folytatja a törvénytelen közhatalom-gyakorlást, úgymint jogalkotás, határozat- és ítélethozatal,
közokiratok kiállítása stb. a magát a Magyarország nevû államnak tituláltató SZERVEZETT
MAGÁNHATALOM nevében), úgy bûncselekményt követ el (pl. hivatali visszaélés, közokirathamisítás,
csalás), és a büntetõjogi felelõsség mellett anyagi felelõsséggel is tartozik az általa ezzel
másoknak okozott károkért.
I. Az Alaptörvény érvénytelensége és ennek legfontosabb következményei
Az Országgyûlés által elfogadott és 2012. január 1-jén hatályba léptetett Alaptörvény számos okból
érvénytelen, vagyis ez egy nemlétezõ, joghatás kiváltására alkalmatlan jogszabály. Az Alaptörvény
érvénytelenségének okai: 1. a legitimitás hiánya, 2. a legalitás hiánya, és ezeken belül: nemzetközi
jogba ütközés, közjogi érvénytelenség, alkotmányellenes tartalom. Ezeknek az okoknak a
bármelyike, önállóan is elégséges az érvénytelenség bekövetkeztéhez, az Alaptörvény azonban a
felsorolt hibák mindegyikében szenved. (Az érvénytelenséget alátámasztó jogszabályi
hivatkozások, a magyarázatok és jogászi vélemények, illetõleg azok elérhetõségei a jelen jogi
állásfoglalás részét képezõ, az Alaptörvény érvénytelenségének okait részletesen taglaló III.
pontban találhatóak. A jelen jogi állásfoglalás dr. Chronowski Nóra, dr. Drinóczi Tímea, dr. Fleck
Zoltán, dr. Gadó Gábor, dr. Halmai Gábor, dr. Hegyi Szabolcs, dr. Juhász Gábor, dr. Kis János, dr.
Kolláth György, dr. Körtvélyesi Zsolt, dr. Majtényi Balázs, dr. Petrétei József, dr. Tóth Gábor Attila,
dr. Sólyom László, dr. Szüdi János, dr. Varga Zs. András, dr. Vörös Imre és dr. Zeller Judit
alkotmányjogászok, illetve egyéb jogterületeket mûvelõ szakértõk tanulmányai, cikkei és
nyilatkozatai, valamint az álláspontjukat az alkotmányosság témakörében a közösségi médiában
kifejtõ személyek írásai és nyilatkozatai alapján készült. A jelen írás végén idézett tanulmányok,
cikkek és nyilatkozatok e dokumentum mellékleteit képezik, azok elektronikus elérhetõsége a
szöveg végén szerepel. Arról, hogy az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek a tartalma mennyire
ellentétes a jogállamiság és az alapjogvédelem követelményeivel, már számos tanulmány
napvilágot látott, a jelen állásfoglalásban is idézett, a Fundamentum címû jogi folyóirat 2011/1.
számában, „Vélemény Magyarország Alaptörvényérõl” címmel megjelent, dr. Fleck Zoltán, dr.

Gadó Gábor, dr. Halmai Gábor, dr. Hegyi Szabolcs, dr. Juhász Gábor, dr. Kis János, dr. Körtvélyesi
Zsolt, dr. Majtényi Balázs, dr. Tóth Gábor Attila alkotmányjogászokból, illetve egyéb jogterületeket
mûvelõ szakértõkbõl álló munkacsoport által jegyzett, a jelen dokumentum mellékletét képezõ
tanulmány is errõl szól.
Az Alaptörvény - amelynek megalkotása és elfogadása rendkívül éles szakmai és politikai vitákat
váltott ki – öndefiníciója szerint a legmagasabb szintû jogi norma, amely az állam
önmeghatározását, az állam felépítésével és mûködésével kapcsolatos, valamint az állam és
polgárai viszonyát kialakító legfontosabb szabályokat tartalmazza. Egy alkotmányozási folyamat
azonban egy, a nemzetközi jogi normáknak megfelelõ jogállamban csak akkor tekinthetõ
jogszerûnek, ha megfelel mind a legitimitás, mind a legalitás követelményeinek, vagyis a
jogfolytonosság elvének (jogfolytonosság = legalitás+legitimitás). A jogfolytonosság azt az elvet
jelenti, hogy a régi helyébe lépõ új alkotmányos rend közjogilag csak akkor jogszerû, ha
törvényesen származik a korábbi alkotmányos rendbõl. A jogfolytonosság lényege, hogy az
alkotmányos berendezkedést meghatározó jogszabályok megalkotása, változtatása és eltörlése
csak a korábbi alkotmány szabályai szerint eszközölhetõ. Ha egy új politikai rendszer
megalkotására törvénysértõ módon és érvénytelen alapító okirattal kerül sor, a jogfolytonosság
megszakad, és a „törvénysértés jogot nem alapít” elve alapján nem történik jogutódlás, mert a
„jogelõd” állam valójában nem szûnt meg, a „jogutód” állam pedig csak egy fiktív képzõdmény,
valójában csak egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM.
A 2010-ben az országgyûlési választásokat megnyerõ FIDESZ-KDNP pártszövetség hatalomra
kerülése óta kifejezetten arra törekedett, hogy mind a törvényhozásban, a végrehajtásban és az
igazságszolgáltatásban, mind a gazdasági életben, mind a pénzügyi és egyéb felügyeleti
szervekben, mind a média, az államigazgatás, az önkormányzatok, az oktatás, a kultúra, a sport
intézményeiben, valamint a civil szféra felett is kizárólagosan gyakorolja a hatalmat. Az
Alaptörvény és a sarkalatos törvények megszavazásával az országgyûlési képviselõk cselekményei a
törekvések állapotát túlhaladták, az államcsíny bekövetkezte ténnyé vált. (Lásd a HVG 2012.
március 07-i elektronikus lapszámában Vörös Imre volt alkotmánybíró „Alkotmányellenes puccsal
élnek Orbánék?” címmel, továbbá a HVG 2012. március 08-i elektronikus lapszámában
„Államcsínytevõk?” címmel megjelent cikkeit, valamint a Vasárnapi Hírek 2012. november 25.-i
elektronikus lapszámában, „Eltemetett demokrácia – Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint
államcsíny történt” címmel megjelent, Vörös Imre volt alkotmánybíróval készített interjú
szövegét.)
Egy államcsínnyel létrehozott SZERVEZETT MAGÁNHATALOM azonban nem alkothat és nem
mûködtethet jog- és intézményrendszert, egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOMNAK nincsenek
állampolgárai, és egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM nem rendelkezik joghatósággal semmilyen
jogalany felett.
Ez, az országgyûlési képviselõk által létrehozott SZERVEZETT MAGÁNHATALOM csak amiatt tud
mûködni, mert a hatalmat gyakorlók megtévesztették az ország lakosságát, amelynek többsége –
információ híján – elhiszi nekik, hogy ez a jogilag nemlétezõ képzõdmény az új, jogfolytonos
magyar állam. Az ország lakosságának többsége azért nincs tisztában azzal, hogy ez a fiktív,
törvénytelen képzõdmény nem azonos a magyar állammal, mert ennek a SZERVEZETT
MAGÁNHATALOMNAK a létrehozói és klientúrájuk tagjai átvették az irányítást a Magyar
Köztársaság intézményrendszerében, és azt állítva, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai az
ország területén újonnan létrehozott, Magyarország nevû állam állampolgáraivá váltak,
közhatalmat gyakorolnak a Magyar Köztársaság állampolgárai felett. Ez a hatalomgyakorlás
azonban törvénytelen, és csak addig tud fennmaradni, amíg az ország lakói nem értesülnek arról,
hogy egy SZERVEZETT MAGÁNHATALOM ejtette foglyul õket és a Magyar Köztársaság
intézményrendszerét.
Az Alaptörvény érvénytelensége okainak részletes kifejtése a jelen jogi állásfoglalás III. pontjában
található, de annak bizonyítása, hogy az országgyûlési képviselõk az Alaptörvény megalkotásakor
törvénytelenül jártak el, és hogy eljárásukkal egy diktatórikusan mûködõ SZERVEZETT
MAGÁNHATALMAT hoztak létre az országban, az alábbi jogszabályi rendelkezések
megvizsgálásával is egyértelmûvé válik:
Az Alaptörvényt az Országgyûlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdése és 24. § (3) bekezdése alapján
fogadta el, az Alkotmány 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján azonban az
Országgyûlés kizárólag a Magyar Köztársaság Alkotmányát alkothatta volna meg, csak ezt, és csak
ilyen névvel, nem pedig a Magyarország nevû állam Alaptörvényét, ezért az Alaptörvény
érvénytelen. Mivel a 19.§ (3) a) és a 24.§ (3) hivatkozás között „és” kapcsolat áll fenn, így a 19.§ (3)
a) pontra való hivatkozás érvénytelensége miatt a 24.§ (3) bekezdés tartalma irreleváns a kérdés
szempontjából.
Magyarország Alaptörvénye - Záró és vegyes rendelkezések
2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyûlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja
és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény)
19.§ (3) E jogkörében az Országgyûlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát
A fenti állásponttal megegyezõ véleményének adott hangot Bragyova András volt alkotmánybíró is az
alábbi elérhetõségen található, vele készült interjú során. Bragyova András volt alkotmánybírónak az
Alaptörvény érvénytelenségérõl, valamint arról szóló nyilatkozata, hogy az Alkotmánybíróság ezt a
kérdést –indítvány hiányában – nem vizsgálta, az alábbi elérhetõségen közzétett felvételen, 14:34-tõl
látható:
https://www.youtube.com/watch?v=wQETnI3ZLl0
Bragyova andrás volt alkotmánybíró mellett ugyanerre az érvénytelenségi okra hívta fel a figyelmet
Szentpéteri Nagy Richárd politológus is, aki a Népszabadság internetes oldalán, az újság 2015. 08. 17.
számában, „A mi alkotmányaink” címmel megjelent cikkében közreadta az arra vonatkozó
állásfoglalását, miszerint az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Alkotmányának 19.§ (3) bekezdése
alapján csak alkotmánymódosító hatalommal rendelkezett, és nem alkothatta volna meg a
Magyarország nevû állam Alaptörvényét:

„…az új alaptörvény által hivatkozott elõzõ alkotmányból való passzus az Országgyûlést nem
Magyarország alaptörvényének, hanem a Magyar Köztársaság alkotmányának
megalkotására hatalmazta fel (vagyis valójában alkotmánymódosító hatalommal ruházta fel).
Ennek ellenére az alaptörvény érvényességének problémája a hazai alkotmányjogászok
számára az elmúlt években nem számított fontos kérdésnek. Még ma is túlnyomórészt az
tekinthetõ az általános felfogásnak, hogy az alaptörvény legitimitásával vannak problémák,
de az érvényessége vitathatatlan.
Ez az álláspont azonban nehezen tartható. Mint láttuk, a magyar Országgyûlés … az alapján,
amire az elõzõ alkotmányból felhatalmazást kapott, nem alkothatta volna meg azt, amit
megalkotott.”
(A teljes cikk itt érhetõ el: http://nol.hu/velemeny/a-mi-alkotmanyaink-1557675)
Az országgyûlési képviselõk törvénytelen eljárása továbbá azáltal is egyszerûen bizonyítható, hogy
míg a Magyar Köztársaság Alkotmányában még az szerepel, hogy „A Magyar Köztársaságban
minden hatalom a népé”, addig az Alaptörvénybõl ez a mondat már hiányzik. Országgyûlési
képviselõk azonban jogszerûen nem foszthatnak meg egy népet a hatalmától, az önrendelkezési
jogától, ha pedig ezt mégis megkísérlik, akkor eljárásukkal egy törvénytelen magánhatalom
diktatúráját hozzák létre.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény)
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé…
II. Az Alaptörvény érvénytelenségének további jogkövetkezményei (a teljesség igénye nélkül):
- nincsenek országgyûlési képviselõk, nincs Kormány, nincsenek közjogi méltóságok, minden
kinevezés érvénytelen, nincsenek önkormányzatok sem,
- minden, 2011. december 31. után elfogadott jogszabály és jogszabály-módosítás érvénytelen,
- minden, 2011. december 31. utáni, állami nyilvántartásba vételhez kötött jogi aktus érvénytelen
(pl. cégalapítások, társadalmi szervezetek létrehozása)
- minden, 2011. december 31. utáni, a Magyarország nevû állam vagy valamely szerve által
kötött jogügylet érvénytelen,
- minden, 2011. december 31. utáni, olyan jogügylet is teljesen vagy részben érvénytelen,
amelyek ezek alapján a jogszabályok alapján születtek: házasságkötések, válások, államilag
elismert iskolai végzettségek megszerzése, végrehajtások, szerzõdések, tulajdonszerzések,
stb.,
- minden, 2011. december 31. utáni, a Magyarország nevû állam valamely szerve részére
teljesített befizetés alaptalanul történt, illetve az állam valamely szerve által teljesített kifizetés
is jogszerûtlen volt, minden, 2011. december 31. után meghozott bírósági ítélet, hatósági határozat érvénytelen,
- minden, 2011. december 31. után megkötött nemzetközi szerzõdés érvénytelen,
- ez az állam nem tagja az ENSZ-nek, az Európai Uniónak, a NATO-nak, illetve semmilyen
nemzetközi szervezetnek.
Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény érvénytelen, így az 1989. évi ideiglenes alkotmány, azaz a
Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény továbbra is érvényes és hatályos, és
a Magyar Köztársaság nevû magyar állam nem szûnt meg, csupán nincs mûködõ
intézményrendszere, mert a fölött a SZERVEZETT MAGÁNHATALOM mûködtetõi diszponálnak. A
nemlétezõ új állam állampolgárai nem hontalanok, hanem a Magyar Köztársaság állampolgárai. A
Magyar Köztársaság jogrendje, annak 2011. december 31-i állapotában az érvényes jogrend.
Azoknak a nemzetközi szervezeteknek pedig, amelyekhez a Magyar Köztársaság nevû állam 2012.
január 1. elõtt csatlakozott, továbbra is a Magyar Köztársaság nevû állam a tagja, és nem a
Magyarország nevû ál-állam.
Az Alaptörvényt elfogadó országgyûlési képviselõk ennek a törvénytelen, diktatórikus rendszernek
a kiépítése érdekében megakadályozták azt, hogy a magyar nép gyakorolja az önrendelkezési
jogát, a parlamenti ellenzéki pártok és képviselõk pedig ehhez a hallgatásukkal, a választásokon
való elindulásukkal, valamint a parlamenti ellenzék szerepének eljátszásával és a rendszerkritikát
megfogalmazó mozgalmak ellehetetlenítésével asszisztáltak és asszisztálnak mind a mai napig. A
kormánypárti képviselõk és a velük kollaboráló ellenzék alkotta magyar „politikai elit” az
Alaptörvény és a sarkalatos törvények elfogadásával, illetve ezek érvénytelensége
következményeinek elhallgatásával olyan cselekményt követett el, amely arra irányult, hogy az
ország alkotmányos rendjét megváltoztassa, és a hatalmat kizárólagosan birtokolja.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 2.§ (3) bekezdése, vagyis az Aranybulla ellenállási
záradékának modern változata értelmében azonban minden magyar állampolgár jogosult és
egyben köteles is törvényes úton fellépni azoknak a személyeknek a tevékenységével szemben,
akik a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására
törekszenek. Tehát a SZERVEZETT MAGÁNHATALOMMAL szembeni fellépés nem pusztán egy
lehetõség, hanem mindannyiunk alkotmányos kötelessége. Ez a kötelesség különösen vonatkozik a
jogi végzettséggel rendelkezõ honfitársainkra, akiket szaktudásuk folytán erkölcsileg nagyobb
felelõsség is terhel, és akiktõl azok a polgárok, akik felismerték az ország valós közjogi helyzetét,
iránymutatást és segítséget várnak ahhoz, hogy elsõ lépésként megtörténhessen az ideiglenes
alkotmánynak megfelelõ állapot helyreállítása, majd pedig kezdetét vehesse a végleges magyar
alkotmány megalkotásának és elfogadásának folyamata.
A fentiekben vázolt ex lex állapotnak a megszüntetéséhez mielõbb hozzá kell kezdeni, mert
jelenleg csak azért nincs jogi káosz az országban, mert a széles közvélemény még nem értesült a
valós közjogi helyzetrõl, és egyelõre még csak kevesen nyilvánítják ki azt, hogy ennek a
SZERVEZETT MAGÁNHATALOMNAK nincs joghatósága felettük, és hogy nem a Magyarország nevû
fiktív jogi entitás, hanem továbbra is a Magyar Köztársaság nevû állam állampolgárai. A magyar
közjogi állapotokról szóló információk azonban a polgári jogi aktivistáknak és a közösségi médiának
köszönhetõen egyre több emberhez és nemzetközi szervezethez jutnak el.

III. Az Alaptörvény érvénytelenségének okai
1. A legitimitás hiánya
Legitimitás: a hatalomgyakorlásra szóló törvényes felhatalmazás.
1.1. Az Alaptörvény elfogadása és tartalma a nemzetközi jogba ütközik, mert sérti a
népszuverenitás elvét
A szuverén szó jelentése: jogilag és cselekvõképességében nem korlátozott, független, korlátlan
hatalmú. A népszuverenitás (néphatalom, népfelség) az adott területen élõ, az államot
létrehozó/alkotó valamennyi ember emberi jogának összességébõl jön létre. Egy nép
önrendelkezéshez való joga az egyéni szabadság közösségi formája. Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya legelsõ rendelkezése tartalmazza a népszuverenitás elvét. Az
országgyûlési képviselõk megsértették a magyar nép önrendelkezéshez való jogát, amikor az
alkotmányozásra szóló felhatalmazás hiányában (a 2010-es országgyûlési választások szavazóívén
csak az szerepelt kérdésként, hogy melyik politikai erõ kormányozzon), széles körû elõzetes
társadalmi egyeztetés és népszavazás nélkül úgy határoztak, hogy felszámolják a Magyar Köztársaság
nevû államot, és az Alaptörvénnyel, valamint az Alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvényekkel
létrehoznak egy új politikai berendezkedést. Alkotmányozni azonban a nemzetközi jog értelmében
csak a szuverénnek van joga, a szuverén pedig e tekintetben maga a nép.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
I . RÉSZ, 1. cikk:
1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon
határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi
és kulturális fejlõdésüket.
A népszuverenitás elvét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény alábbi
rendelkezése tartalmazza:
1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989.10.23. óta hatályos
szöveg)
I. fejezet, Általános rendelkezések
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást
választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
A népszuverenitás elsõsorban a nép - államalapításra is kiterjedõ - alkotmányozó hatalmában
testesül meg, hiszen az alkotmányozó hatalom a legfõbb hatalom, a „hatalmak hatalma”, originális és
korlátlan hatalom. Nem alkotmányjogilag konstituált, mert megelõzi az alkotmányt, hanem
konstituáló hatalom, mivel magát az alkotmányt hozza létre. Az alkotmány által létrehozott,
konstituált hatalmak ezzel szemben a hatalommegosztás elve miatt nem korlátlanok, a képviselõk, a
Kormány, a bírák joga a hatalomgyakorlásra mind a szuverén által konstituált, származékos jog. (Lásd:
Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Zeller Judit: Túl az alkotmányon. In: Közjogi Szemle, 2010/4. 1-
12. o.)1
E hatalmi ágaknak a létrehozott államhatalom egy részének a gyakorlása a feladatuk, és e
származékos jogok csak az adott alkotmány keretein belül érvényesülhetnek. A konstituáló hatalom
gyakorlásával a nép határozhatja meg, hogy milyen állam- és kormányformát kíván létrehozni
(monarchiát, köztársaságot vagy valami teljesen új formációt, prezidenciális, félprezidenciális vagy
kollegiális kormányformát, parlamentarizmust, alkotmányos monarchiát, szocialista kormányzati
rendszert vagy valami eddig nem létezõ, teljesen új rendszert), valamint azt is, hogy hogyan kívánja
gyakorolni a hatalmat (milyen arányú legyen a képviseleti és a közvetlen hatalomgyakorlás, kötött
mandátumúak, elszámoltathatóak és visszahívhatóak legyenek-e a képviselõk stb).
1.2. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény ideiglenes alkotmányi
mivoltának oka, és az ideiglenes alkotmány érvényessége
A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényben 1989.10.22-ig az állt, hogy a
népszuverenitásból eredõ összes jogot az Országgyûlés gyakorolja, és nem azt tartalmazta, hogy
„minden hatalom a népé”, hanem azt, hogy „minden hatalom a dolgozó népé”. Mivel az 1989-ben
ülésezõ Országgyûlés tisztában volt azzal, hogy – annak ellenére, hogy a népköztársasági
alkotmányban még az szerepelt, hogy a népszuverenitásból eredõ összes jogot az Országgyûlés
gyakorolja – a népszuverenitás elve és a nemzetközi jog alapján nincs alkotmányozó, csak
alkotmánymódosító hatalma, ezért 1989-ben egy kétlépcsõs alkotmányozási folyamat indulhatott
csak el.
1949. évi XX. törvény, A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1989.10.22-ig hatályos
szöveg)
19. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve az
Országgyûlés.
(2) Az Országgyûlés gyakorolja a népszuverenitásból eredõ összes jogot, biztosítja a
társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és
feltételeit.
1. lépcsõ:
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya II. része 2. cikkének megfelelõen –
miszerint az államok gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról,
amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek
még nem volnának hatályban - az 1949. évi XX. törvénybe az 1989-es módosításakor az országgyûlési
képviselõk belefoglalták azt, hogy „minden hatalom a népé”, valamint azt, hogy a népszuverenitást a
nép közvetlenül is gyakorolhatja. Ennek a jogi aktusnak a jelentõsége abban állt, hogy az
Országgyûlés ezzel átadta a hatalmat a népnek, azaz az Országgyûlés feletti döntés jogát is, a
közvetett és a közvetlen hatalomgyakorlás egyenrangú voltának deklarálása pedig arra szolgált, hogy
az átmenet idején a hatalmat a nép és az Országgyûlés még közösen gyakorolják. Tekintettel arra,
hogy az alkotmányozó hatalom az originális, konstituáló hatalom, amelyet csak a szuverén tud
gyakorolni, az akkori Országgyûlés, addig is, amíg sor kerül az új alkotmány széles körû társadalmi
egyeztetést követõ megalkotására és népszavazással történõ elfogadására, a módosított alkotmányt
a Magyar Köztársaság ideiglenes alkotmányává nyilvánította. Az ideiglenes alkotmány addig tölti be
az alkotmány funkcióját, amíg a nép a népszuverenitás közvetlen gyakorlása útján megalkotja és
elfogadja a magyar nép végleges alkotmányát. Az, hogy a késõbb létrehozandó, végleges alkotmány
megalkotása csak széles körû társadalmi egyeztetést követõen és csak a nép közvetlen
hatalomgyakorlása mellett fogadható el, logikai úton is egyszerûen levezethetõ, hiszen a „minden
hatalom a népé” kijelentés csak akkor igaz, ha a legfõbb hatalom, vagyis az alkotmányozó hatalom
gyakorlására a nép közvetlen hatalomgyakorlása útján kerül sor. Ennek megfelelõen a népszavazásról
és a népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvény 7. §-a kifejezetten elõírta, hogy az új
alkotmány elfogadásáról népszavazás útján kell dönteni. Az ideiglenes alkotmány 19.§ (3)
bekezdésében és 24. § (3) bekezdésében pedig ezért szerepel az, hogy az országgyûlési képviselõk
felhatalmazása csak a Magyar Köztársaság Alkotmányának megalkotására, valamint „az Alkotmány”
(amely kifejezés nagy kezdõbetûvel az ideiglenes alkotmányt, vagyis az 1949. évi XX. törvényt jelöli a
normaszövegben) megváltoztatására, azaz módosítására terjed ki, és nem arra, hogy társadalmi
egyeztetés, népszavazás és jogszabályi felhatalmazás nélkül megszüntessék a Magyar Köztársaságot,
és egy új államot hozzanak létre egy – alkotmánynak még csak nem is nevezett - jogszabállyal.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
II. RÉSZ, 2. cikk:
2. Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos
eljárásukkal és az Egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan
törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban
elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának
hatályban.
1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989.10.23. óta hatályos
szöveg)
Preambulum
A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító
jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés - hazánk új
Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint
állapítja meg:
I. fejezet, Általános rendelkezések
2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást
választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
II. fejezet, Az Országgyûlés
19.§ (3) E jogkörében az Országgyûlés
a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát
24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes
döntések meghozatalához az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges.
1989. évi XVII. törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl
7. § Az alkotmány elfogadásáról (megerõsítésérõl) népszavazás útján kell dönteni. 2
2. lépcsõ:
A második lépcsõre, vagyis arra, hogy a nép a népszuverenitás közvetlen gyakorlása útján megalkossa
és elfogadja az ország végleges alkotmányát, eddig még nem került sor.
A felvilágosodás korában az ún. szerzõdéselméletekben jutott kifejezésre az az alapelv, hogy egy
államhatalom csak az állampolgárok akaratlagos megállapodása, társadalmi szerzõdése révén
tekinthetõ legitimnek A korai szerzõdéselméletek ezt a megállapodást az alávetettek és vezetõik
közti, a hatalom korlátait kijelölõ szerzõdésként definiálták, míg a klasszikus szerzõdéselméletekben
az alkotmányok olyan megállapodások, amelyekben a közösség egyenrangú tagjai egymással kötnek
szerzõdést a politikai hatalom gyakorlása tárgyában. Az Alaptörvény elfogadói azonban – az
alkotmányozásra és az új állam létrehozására szóló felhatalmazás, az Alaptörvény tartalmát illetõ
széles körû társadalmi egyeztetés, valamint az Alaptörvényt elfogadó népszavazás hiányában –
kizárólag egymással kötöttek társadalmi szerzõdést, ezért a Magyar Köztársaság helyett az
Alaptörvénnyel általuk létrehozni szándékolt új, Magyarország nevû állam csak egy SZERVEZETT
MAGÁNHATALOM ál-államának minõsül.
1.3. Az Alaptörvény alkotmányellenes, mert nem tartalmazza a népszuverenitás elvét, és a
közvetlen hatalomgyakorlás lehetõségét is jelentõsen korlátozza
A Magyar Köztársaság Alkotmánya tartalmazza a népszuverenitás elvét, és az áll benne, hogy
„minden hatalom a népé”, a népszuverenitás gyakorlásának közvetett és közvetlen módja pedig
egymással egyenrangú módozatként szerepel benne. Az Alaptörvényben, ezzel szemben ez áll:
Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés
B) cikk
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselõi útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint minden hatalom tulajdonosa a nép, az Alaptörvényben
ezzel szemben az szerepel, hogy a nép csak a közhatalom forrása, a legfõképpen a nép alkotmányozó
hatalmában testet öltõ népszuverenitás elve pedig teljesen kimaradt az Alaptörvény szövegébõl. A
tulajdonos a tulajdonát visszaveheti, míg egy forrás a belõle fakadó dolog felett már nem rendelkezik
az irányítás képességével. Az, hogy a „közhatalom forrása a nép”, azt jelenti, hogy az Alaptörvény
által jogot szerzõ megkapja a hatalmat, és azután minden hatalom azé, aki azt gyakorolja. Az
Alaptörvény elfogadói emellett korlátozták volna a nép közvetlen hatalomgyakorlását is, amely az
Alaptörvény értelmében már csak kivételes esetekben lenne lehetséges. A kivételes esetek az
Alaptörvényben nincsenek meghatározva, a fogalmat a hatalom gyakorlói tölthetnék meg
tartalommal, és az Alaptörvény, valamint a hozzá kapcsolódó sarkalatos törvények hatályba lépésétõl
a 2016. október 2-i, a betelepítési kvótáról szóló, jogi értelemben meghatározhatatlan célú
népszavazásig, még csak népszavazásra sem volt példa. Az Alaptörvény nem tartalmaz arra
vonatkozó rendelkezést sem, hogy a nép hogyan veheti vissza a hatalmát, sõt, az Alaptörvény 8.
Folyt:





Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.40 másodperc
1,928,971 egyedi látogató