Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Miért törvénytelen az egész bagázs? 2. rész

Hírek

cikkének (3) bekezdése értelmében még az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről sem lehetne
országos népszavazást tartani. Ha az Alaptörvény érvényes lenne, akkor az Alaptörvény elfogadása
vagy módosítása kizárólag az Országgyűlés hatáskörébe tartozna, ezáltal az Alaptörvény
kizárólagosan a magyar Parlamentet ruházná fel mind az alkotmányozó, mind az alkotmánymódosító
hatalommal. (Lásd: Petrétei József: A köztársasági elnök alkotmányozási és törvényhozási eljárással
kapcsolatos feladat- és hatáskörei I. In: Kodifikáció. 2015/1. 6.o.3) E megfogalmazás szerint, akárcsak
1989.10.23. előtt, a nép minden hatalma a képviselők korlátlan hatalmát jelentené, és a nép a
korlátlan hatalmát csak a képviselőkön keresztül gyakorolhatná. Azokon a képviselőkön keresztül,
akik ugyanebben a törvényben magukat utasíthatatlanná, visszahívhatatlanná,
elszámoltathatatlanná, és a mentelmi jog kikötésével büntethetetlenné tették volna. Az Alaptörvény
tehát egy képviselői diktatúra érvénytelen alapító okirata.
Az államnál kisebb társadalmi szervezetekre irányadó jogszabályokból vett jogi analógiával élve, az
Alaptörvény megalkotása és az országgyűlési képviselők általi megszavazása annak felel meg, mintha
egy civil szervezet, például egy egyesület vezető tisztségviselői – noha az alapszabály elfogadása,
módosítása és az egyesület megszűnésének elhatározása a legfőbb döntéshozó szerv, a közgyűlés
hatáskörébe tartozik – a közgyűlés erre vonatkozó döntése nélkül megszüntették volna az
egyesületet, és a tagok helyett egy új létesítő okiratot írtak volna alá, amely ráadásul oly mértékben
csorbította volna a tagok jogait, hogy a közgyűlés a továbbiakban semmilyen érdemi döntést nem
hozhat. Mivel pedig az állam nem csak társadalmi, hanem egyszersmind a polgárai közös vagyonával
gazdálkodó gazdasági szervezet is, célszerű megvizsgálni az analógiát a gazdasági társaságokra
irányadó jogszabályok tükrében is. Egy gazdasági társaság, például egy korlátolt felelősségű társaság
esetében ez az eljárás azzal lenne egyenértékű, mintha a cég ügyvezetője a tulajdonosok jogait
törvénytelenül gyakorolva, megszüntette volna a céget, a cég tagjai helyett aláírt volna egy általa
szövegezett, új társasági szerződést, ami által a tulajdonosok nevében és pénzével egymaga egy olyan
új társaságot alapított volna, amelyben a cégtulajdonosok még csak nem is módosíthatják a társasági
szerződést, nem határozhatják meg a cég üzletpolitikáját, az ügyvezetőt nem utasíthatják semmire,
valamint nem is ellenőrizhetik, nem mondhatnak fel neki, és ha a tulajdonosok elégedetlenek
lennének az ügyvezető tevékenységével, legfeljebb négyévente egy új ügyvezetőt választhatnak, akit
szintén nem utasíthatnak semmire, és akit ugyanúgy nem ellenőrizhetnek és nem meneszthetnek.
Az Alaptörvény értelmében a képviselői hatalom korlátlan és önálló hatalom, ebből azonban
logikusan az következik, hogy a képviselőkön keresztül senki semmilyen hatalmat nem tud
gyakorolni. Az Alaptörvényben az az állítás, miszerint „a nép a hatalmát választott képviselői útján
gyakorolja”, egyszerűen nem igaz. Az Alaptörvény rendelkezéseinek együttes értelmezéséből az
következik, hogy a képviselők korlátlan és önálló hatalmat gyakorolhatnak, ha a nép megválasztja
őket. Ha az Alaptörvény ezen rendelkezései nem lennének abszurdak és törvénysértőek, akkor a nép
az Alaptörvény értelmében örökre meg lenne fosztva az önrendelkezés lehetőségétől. Ahogyan
azonban egy magánszemélyt sem lehet érvényesen megfosztani az önrendelkezési jogától, vagyis
nem nyilvánítható rabszolgának, ugyanúgy országgyűlési képviselők sem tehetik ezt meg a csoportos
önrendelkezés jogával bíró közösséggel. És ahogyan egy magánszemély sem mondhat le érvényesen
az önrendelkezési jogáról, vagyis nem adhatja el magát rabszolgának, ugyanúgy még közakarattal
sem lehet érvényesen olyan alkotmányt létrehozni, amelyben a nép lemond az önrendelkezési
jogáról. Az önrendelkezés ugyanis nem vonatkozhat olyan rendelkezésre, amellyel a nyilatkozó
lemond az önrendelkezési jogáról, lévén ez önellentmondás lenne. Azóta, hogy az ENSZ Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya deklarálta a népszuverenitás elvét, nem lehet érvényes
az az alkotmány, amelyben nem az szerepel, hogy „minden hatalom a népé”, és amelyben az
alkotmányozás tekintetében nem a közvetlen hatalomgyakorlás a követendő eljárásmód. Az
ideiglenes alkotmány megfelelt a fenti kritériumoknak, az Alaptörvény nem.
1989-ben az Országgyűlés minden hatalmat átadott a népnek, amivel a korlátlan hatalom visszakerült
jogos tulajdonosához. Ezek után az országgyűlési képviselők nem csorbíthatják a nép hatalmát, nem
szabhatnak feltételeket arra, hogy a korlátlan hatalom tulajdonosa hogyan gyakorolja a hatalmat.
Éppen ellenkezőleg, a nép az, amelynek a saját alkotmánya létrehozását követően törvényt kell
alkotnia a képviselőkről is, amelyben szabályozza azok mandátumát az utasíthatóság, a
visszahívhatóság, az elszámoltathatóság és a mentelmi jog tekintetében.
Az Alaptörvény megalkotásával az Országgyűlés - a nemzetközi joggal és az Alkotmánnyal
ellentétesen – kísérletet tett arra, hogy megfossza a magyar népet az alkotmányozó hatalmától,
vagyis az önrendelkezési jogától. A nép hatalmát pusztán csak a képviseleti szervek hatalmának
forrásává degradálva, a képviselők törvénytelenül magukhoz ragadták az alkotmányozó hatalmat az
országban, és a kétharmados többséggel elfogadott, a közéletet szinte teljesen lefedő törvények
sokaságával egy, a kizárólagos hatalombirtoklásukat célzó, érvénytelen új jogi struktúrát alkottak.
(Lásd: Eltemetett demokrácia. Interjú Vörös Imre volt alkotmánybíróval. In: Vasárnapi Hírek. 4)
Magyarország Alaptörvénye, Az Állam,
Az Országgyűlés
1. cikk
(1) MAGYARORSZÁG legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés.
(2) Az Országgyűlés
a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;
Országos népszavazás
8. cikk
(3) Nem lehet országos népszavazást tartani
a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;
2. A legalitás hiánya
Legalitás: a tételes jogszabályoknak való megfelelés.
Az Alaptörvény a jelen állásfoglalás elején már idézett, A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi
XX. törvény) 19.§ (3) bekezdésének való meg nem felelés mellett az alábbi okokból is illegális.
2.1. Az Alaptörvény megalkotásakor megsértették a jogalkotási rendet
Közjogi érvénytelenség: nem jön létre érvényesen az a jogszabály, amelyet nem a megalkotására
felhatalmazott közhatalmi szerv, vagy a megalkotására felhatalmazott nem a számára megadott
eljárási rendben alkot meg.
2.1.1. Az Alaptörvényt nem a megalkotására felhatalmazott közhatalmi szerv alkotta meg
A magyar állam tételes jogába 1989-től jogszerűen bekerült a népszuverenitás elve, a nép
alkotmányozási joga. Az 1996-97-es alkotmányozási kísérlet folyamán a Magyar Köztársaság
alkotmányának szabályozási elveiről szóló 119/96. OGY-határozat tanúsága szerint az alkotmányozás
alanya az Országgyűlés és a Magyar Köztársaság állampolgárainak közössége, tehát a 119/96. OGYhatározat
értelmében az új alkotmány megalkotásához és elfogadásához széles körű társadalmi
egyeztetés és népszavazás kellett volna. Az Alaptörvény megalkotását megelőzően, 2010-ben az
Országgyűlés elé terjesztett, a Magyarország Alkotmányának szabályozási elveit tartalmazó, H/2057.
számú határozati javaslatban azonban ezzel szemben már egyenesen az szerepelt, hogy „az
alkotmányozó hatalom az Országgyűlés” (Lásd: H/2057 OGY-határozati javaslat (2010): Magyarország
Alkotmányának szabályozási elvei.5
), az alkotmányozásra pedig a társadalom kizárásával, népszavazás
nélkül került sor. Ez az eljárás azonban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,
valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya értelmében törvénytelen volt, ez az eljárás azokat a
későfeudális jogalkotási aktusokat idézi, amikor az alkotmányok még csak nem is az uralkodó és a
nép - mint két egyenrangú fél - egyezségéből keletkeztek, hanem az uralkodók „alkotmányt adtak” a
népnek. A hatalom által a népre ráerőszakolt alkotmányok ékes példája az 1814-ben XVIII. Lajos által
kiadott francia alkotmánylevél, vagy az 1849. március 4-én I. Ferenc József által császári pátenssel
kiadott olmützi, ún. oktrojált alkotmány. A diktatórikus rendszerek (fasizmus, kommunizmus)
alkotmányai ugyanilyen „felülről jövő”, oktrojált alkotmányok voltak. Az az állítás, hogy az
Országgyűlés az alkotmányozó hatalom, a nemzetközi jogból és a tételes magyar jogból sehogyan
sem vezethető le. Ahogyan az már a korábban kifejtettekben is szerepel, épp ellenkezőleg, mind a
nemzetközi jogból, mind az Alkotmányból, mind a logika szabályaiból az következik, hogy az
alkotmányozó hatalom a népé. Az Alaptörvény elfogadása egy nagyon durva alkotmánysértés,
kizárólagos hatalomra törekvés megnyilvánulása volt az országgyűlési képviselők részéről, melynek
célja az volt, hogy megfosszák a népet a nemzetközi jogban és az ideiglenes alkotmányban biztosított
önrendelkezési jogától.
119/1996. (XII. 21.) OGY határozat a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási
elveiről
Az Alkotmány Preambuluma
Az új alkotmány tartalmazzon preambulumot, amely tömören és kifejezően utaljon az
alkotmányozás alanyára: az Országgyűlésre és a Magyar Köztársaság állampolgárainak
közösségére; … és a népszuverenitás tiszteletben tartására.
H/2057 OGY-határozati javaslat (2010): Magyarország Alkotmányának szabályozási elvei
A szabályozás elveivel kapcsolatos általános megfontolások
a) Az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés.
2.1.2. Eljárási hibák az Alaptörvény megalkotásakor
2.1.2.1. Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat
elfogadásához az Alkotmány értelmében az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata lett
volna szükséges, ezt a rendelkezést azonban az országgyűlési képviselők kétharmada 2010.07.05-i
hatállyal törölte az Alkotmányból. Egy négyötödös többséggel elfogadott és ilyen többséget igénylő
szabály kétharmados többséggel történő hatályon kívül helyezése önmagában is alkotmányos
alapelveket sért.(Lásd: Fundamentum, 2011/1. 62. o.) 6
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (2010.07.04-ig hatályos
szöveg)
24. § (5) Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat
elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.
2.1.2.2. Az Alaptörvényt minden előzetes egyeztetés nélkül, egyéni képviselői indítvány formájában,
hatástanulmányok nélkül nyújtották be az Országgyűlés részére, amely így a törvényalkotás
menetrendjét figyelmen kívül hagyva, a törvények formai követelményeit felrúgva, a bevezetéséhez
szükséges elégséges időt nem biztosítva fogadta azt el. Az Alkotmánybíróság más törvények kapcsán
mutatott rá arra, hogy ezek a megoldások összeegyeztethetetlenek a jogállamiság követelményeivel.
Közülük akár csak egy is közjogi érvénytelenséget eredményezhet. (Lásd: Szüdi János: A nép szava c.
írását.) 7
2.1.2.3. Az Országgyűlés a módosítások lezárása után, olyankor hajtott végre alapvető módosítást az
Alaptörvény tartalmában, amikor erre már nem volt törvényes lehetőség. Az egyházügyi törvényt
ugyanilyen hibák miatt semmisítette meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény elfogadását követően
Sólyom László és Kolláth György az alábbiak szerint nyilatkoztak:
„Az alaptörvény elfogadása során a parlament eljárási szabálytalanságokat követett el – véli
Sólyom László volt köztársasági elnök. Kolláth György ügyvéd szerint ez felveti az új
alkotmány közjogi érvénytelenségét. Az egyházügyi törvényt ugyanis ilyen hibák miatt
semmisítette meg az Alkotmánybíróság.
„Az elfogadás napján, április 18-án, csak egy képviselő, egy frakcióvezető tizenöt módosító
indítványt nyomott be, amikor már nem tehette volna meg, magyarul semmibe vették a
törvényalkotás rendjét, azokat a szabályokat, amik az Országgyűlésre vonatkoznak” –
fogalmazott Kolláth György. Szerinte ezért alkotmánysértő az alaptörvény elfogadási módja.
Úgy kell tekinteni rá, mintha nem létezne, és érdemi vizsgálat nélkül kell semmisnek tekinteni.
„Szörnyű is ez a helyzet, mert ez azt jelenti – rossz humorral –, hogy Magyarországon
januárban életbe lépett valami, ami halva született: Szörnyű” – mondta.
Kolláth György szerint ezt minél előbb korrigálni kell, ugyanis ha valami közjogilag
érvénytelen, akkor az nem létezik, így a rá épülő törvények sem és ennek következtében
összedől a jogállami rendszer.
(Lásd: Sólyom László és Kolláth György nyilatkozatai. „Kolláth György: az alaptörvény nem létezik”
címmel, az atv 2012.01.22-i online hírei között megjelent írás.)8
Tekintettel azonban arra, hogy az Alaptörvényt elfogadó országgyűlési képviselők mandátuma 2014-
ben lejárt, jelenleg pedig nincs törvényes Országgyűlés, ezért a SZERVEZETT MAGÁNHATALOM már
nem tudja korrigálni ezt a hibát.
2.2. Törvénysértő a szabályozás tárgya, és ha az Alaptörvény érvényes lett volna, akkor a
szabályozásbeli hibák következtében egyszerre több alkotmány lett volna és lenne jelenleg is
érvényben, illetőleg hatályban
Az Országgyűlés, noha a Magyarország Alaptörvénye című jogszabály megalkotására vonatkozó
felhatalmazását a Magyar Köztársaság Alkotmányának 19.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezésből
eredeztette, az alapján kizárólag a Magyar Köztársaság nevű állam Alkotmányát alkothatta volna
meg, nem pedig a Magyarország nevű új magyar állam Alaptörvényét, tehát mivel erre a jogi aktusra
az Országgyűlés semmilyen jogszabályi felhatalmazással nem rendelkezett, így törvénysértő volt a
szabályozás tárgya.
Mindezeken felül az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című részében szereplő szöveg szerint
Magyarország érvényes alkotmánya a történeti alkotmány is, és – tekintettel arra, hogy a Magyar
Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt az Országgyűlés csak az Alaptörvény negyedik
módosításakor, 2013. április 1-jén helyezte hatályon kívül(!), ezért, ha az Alaptörvény érvényes lenne,
akkor 2012. január 1. és 2013. március 31. között az Alaptörvény értelmében az országnak egyszerre
három alkotmánya is lett volna, jelenleg pedig kettő, az Alaptörvény és a „történeti alkotmány”. Az
egyszerre érvényben, illetve hatályban lévő több alkotmány mint jogi képtelenség mellett
megemlítendő, hogy a szöveg nem tartalmaz arra vonatkozó felsorolást sem, hogy pontosan mely
törvények és jogszabályi rendelkezések alkotják a történeti alkotmányt. Taxatív felsorolás hiányában
a történeti alkotmány egy meghatározhatatlan fogalom, biztosan beleértendő az Aranybulla,
Werbőczy Tripartituma, az 1848. évi törvénycikkek vagy ezek egyes részei, de beletartozhat a
kiegyezésről szóló 1867. évi XII. törvénycikk is, illetve a felsorolást ki-ki tetszése szerint bővítheti. Ha
pedig a Nemzeti Hitvallás nem ismeri el „történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt
bekövetkezett felfüggesztését”, és ha az alaptörvény Alapvetés című része R) cikkének (3) bekezdése
értelmében „az Alaptörvény rendelkezéseit történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell
értelmezni”, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy bárki hivatkozhat akár egy középkori jogszabályra is a
bíróság előtt, ha úgy gondolja, hogy az a történeti alkotmány része.
Az egyszerre érvényben, illetve hatályban lévő több alkotmány jogi képtelensége azonban eltörpül
ahhoz a jogi képtelenséghez képest, amelynek köszönhetően az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című
részében a jogalkotó először érvénytelenné nyilvánította azt a jogszabályt, vagyis az 1949. évi XX.
törvényt, amelyre később, a záró rendelkezésekben az Alaptörvény megalkotására kapott saját
felhatalmazását alapította. Az Alaptörvény ugyanis - teljességgel elhallgatva azt a tényt, hogy az
1949. évi XX. törvényt 1989-ben, annak érdekében, hogy az a kommunista diktatúra bukása után, a
magyar nép végleges alkotmányának népszavazással történő elfogadásáig betölthesse az ideiglenes
alkotmány szerepét, olyan átfogóan módosították, hogy szinte csak a száma maradt ugyanaz -, előbb
kommunistának bélyegzi és érvénytelennek nyilvánítja azt az alkotmányt, amellyel később a saját
létét igazolja. A skizofrén jog- és történelemszemlélet további, érthetetlen megnyilvánulásaként
pedig a Nemzeti Hitvallás szövege „hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének, az
állami önrendelkezés visszaálltának” időpontjaként nem 1989. október 23-át, a Magyar
Népköztársaságot felváltó új állam, a Magyar Köztársaság kikiáltásának és ezen új állam ideiglenes
alkotmánya hatályba lépésének napját jelöli meg, hanem az új alkotmányos rend kezdetét 1990.
május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítja, holott egy új
állam egy új alkotmány hatályba lépésével jön létre, nem pedig azáltal, hogy új képviselők ülnek be a
parlamentjébe.
A szürreálisan kaotikus helyzetet csak fokozza, hogy nem tisztázott az Alaptörvény helye a jogszabályi
hierarchiában sem. Az Alaptörvényt, noha az Alaptörvény szövegében sehol sem szerepel, hogy az
egy alkotmány lenne, mégis úgy emlegetik még alkotmánybírók is, mint a Magyarország nevű új
„állam” alkotmányát. Ebből logikusan adódik a kérdés, hogy akkor miért nem az a címe, hogy
alkotmány? Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény öndefiníciója szerint nem alkotmány, ebből az
következik, hogy ennek a Magyarország nevű „államnak” nincs is egy egységes jogszabályba
szerkesztett alkotmánya. És ha ez a helyzet, akkor viszont azt a testületet, amely a jogszabályoknak az
Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, miért hívják Alkotmánybíróságnak, és miért nem nevezik
Alaptörvény-bíróságnak? Vagy lehet, hogy a tisztázatlan összetevőkből álló, ún. történeti alkotmány
lenne ennek az „államnak” az alkotmánya, csak éppen erről nem tud szinte senki? Egy ilyen
elképesztően zavaros, a legelemibb logikai és jogalkotási szabályoknak sem megfelelő, tragikomikus
alkotás nemhogy egy harmadéves joghallgatónak, de még egy általános iskolai tanulónak is
szégyenére válna.
Egy alkotmány és egy alaptörvény között az a különbség, hogy míg egy alkotmány egy államba
szerveződő embercsoport, egy társadalom közös alapértékeit, működésének alapelveit deklarálja,
addig egy alaptörvény az államnak az ezeknek az alapértékeknek és alapelveknek megfelelő
működéséhez szükséges szervezetrendszerét és ennek legfőbb működési szabályait határozza meg. A
Magyar Köztársaság Alkotmánya esetében egyértelmű ennek a jogszabálynak a jogszabályi
hierarchiában betöltött helyzete, mert a Magyar Köztársaság Alkotmányának 77. § (1) bekezdése
kimondja, hogy az Alkotmány egyben a Magyar Köztársaság alaptörvénye is.
A fenti okok miatt az országgyűlési képviselők által megalkotott, a Magyarország Alaptörvénye nevű
jogszabály új alkotmányként érvénytelen, új alaptörvénynek pedig alkotmányellenes, mert az
érvénytelenség miatt az ideiglenes alkotmány hatályban maradt, az ideiglenes alkotmány pedig
egyben a Magyar Köztársaság alaptörvénye is. Ahogyan jogi képtelenség az, hogy egy államnak
egyszerre két vagy több alkotmánya legyen, ugyanolyan jogi képtelenség az is, hogy egy államban
egyszerre két alaptörvény legyen hatályban. Az Alkotmánybíróságnak azonban – valamilyen oknál
fogva – még az sem tűnt fel, hogy az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949.
évi XX. törvényt csak majd’ másfél évvel az Alaptörvény hatályba lépése után, az Alaptörvény
negyedik módosításakor, 2013. április 1-jén helyezte hatályon kívül(!). Az Alkotmánybíróságnak
azonnal, hivatalból meg kellett volna semmisítenie az Alaptörvényt. Az Alkotmánybíróság mulasztása
az Alaptörvény hatályba lépésével, a Magyarország nevű képződmény létrejöttével alkotmányos
válságot eredményezett.
Magyarország Alaptörvénye, Nemzeti Hitvallás
„Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett
felfüggesztését.”
„Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt,
ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”
„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát
1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától
számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”
Magyarország Alaptörvénye
ALAPVETÉS
R) cikk
(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és
történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.
1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya
Záró rendelkezések
77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.
2.3. A szerződés alanyainak, illetőleg a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozat hiánya miatt az
Alaptörvény mint szerződés sem jött létre
Az alkotmányok olyan megállapodások, amelyekben a közösségek tagjai a politikai hatalom
gyakorlásának tárgyában kötött társadalmi szerződésüket rögzítik. Ennek megfelelően az Alaptörvény
megalkotói a „Nemzeti Hitvallás” című preambulumban az Alaptörvényt szövetségként definiálták:
„Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.”
Szövetség, társadalmi szerződés létrejöttéhez szerződéskötés szükséges. A szerződés létrejöttéhez a
felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésére van szükség. Holt és még meg sem született
személyekkel szerződést kötni azonban fizikailag lehetetlen, a népszavazás elmaradása miatt pedig –
az Alaptörvényt elfogadó 262 országgyűlési képviselő kivételével - ennek a szerződésnek a
megkötésével kapcsolatban a jelen magyarjai sem fejezték ki az akaratukat. Továbbá, mivel az
Alaptörvény nem definiálja, hogy kik „a magyar nemzet tagjai”, az sem állapítható meg, hogy kik
lennének a szerződés lehetséges alanyai: az országban élő, magukat nem magyarnak valló
nemzetiségek tagjai beletartoznak-e ebbe a körbe, illetve a határon túli, magyar állampolgársággal
azonban nem rendelkező magyarok is részesei-e ennek a szerződésnek? A fentiek értelmében
megállapítható, hogy ez a szerződés a szerződés alanyainak meghatározatlansága, illetőleg a
kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozat hiánya miatt egy színlelt szerződés, amely semmis. A
semmisséghez kapcsolódó jogkövetkezmény: az érvénytelenség. A semmis szerződés
érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra
nincs szükség. Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell
visszaállítani.
Magyarország Alaptörvénye, Nemzeti Hitvallás
MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért,
kinyilvánítjuk az alábbiakat:…
Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő
keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
207. § (6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a
leplezett szerződés alapján kell megítélni.
234. § (1) A semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki
határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.
237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell
visszaállítani.
ÖSSZEGZÉS
Egy illegális és illegitim alkotmányozási aktus nem eredményezhet sem jogfolytonosságot, sem
jogutód államot, következésképp az országgyűlési képviselők által alkotmányellenesen létrehozni
szándékolt új állam egy nemlétező jogi entitás, egy törvénytelen, SZERVEZETT MAGÁNHATALOM. Azt,
hogy az Alaptörvényt elfogadó országgyűlési képviselők által teremtett közjogi állapot milyen
helyzetnek felel meg, az alábbi idézet érzékelteti:
„Ha a legalitást és a legitimitást kombináljuk, négy lehetőséget kapunk az alkotmányos szakadási
pontok leírására: a változás lehet a) legális-legitim, b) legális-illegitim, c) illegális-legitim, vagy d)
illegális-illegitim (a legalitást a szakadás pillanatára értjük, vagyis az a korábbi rend szerinti legalitást
jelenti). Hogy a fogalompáros által kialakítható négy negyed között milyen különbségek vannak,
könnyen belátható, ha egy-egy empirikus példát adunk rájuk, a fentiek sorrendjében (és köznyelvi
szóhasználattal): a) kiegyezéses hatalomváltás, b) államcsíny, c) forradalom és d) idegen
megszállás.”9
Az Alkotmány 2.§ (3) bekezdése értelmében mindenki jogosult és egyben köteles törvényes úton
fellépni a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvésekkel szemben. Amint arra Vörös
Imre, az Alaptörvény minden illegális és illegitim aspektusát az írásaiban egyébként fel sem táró,
volt alkotmánybíró is rámutatott az „Államcsínytevők?” címmel megjelent esszéjében, a törvényes
úton való fellépés mint megszorító feltétel azonban csak arra az esetre vonatkozik, amikor valaki
még csak törekszik a hatalom kizárólagos birtoklására: „Ha már nem törekvésről, hanem befejezett
tényről van szó – vagyis a hatalmat már kizárólagosan birtokolják - a „törvényes” kitétel
értelmezhetetlenné válik, mert ennek a feltételnek a megkövetelése ellehetetlenítené magát a
„fellépést”. Ha a kizárólagos hatalombirtoklást intézményesítő és működését garantáló
törvényeket be kellene tartani, akkor nem lehetne ellene fellépni.„ Tekintettel arra, hogy sem a
FIDESZ-KDNP pártszövetség klientúrájához tartozó alkotmánybírákkal feltöltött Alkotmánybíróság,
sem az ellenzéki pártok nem tettek semmit az államcsíny és a kizárólagos hatalomgyakorlás
megakadályozása érdekében, hanem asszisztáltak annak véghezviteléhez, ezért az ország
polgárainak kell fellépniük az alkotmányosság helyreállítása és a SZERVEZETT MAGÁNHATALOM
törvénytelen hatalombirtoklásának megszüntetése érdekében. Az Alkotmány az államcsíny és a
kizárólagos hatalomgyakorlás bekövetkezte esetére felmenti az ehhez, illetve az ennek
fenntartásához vezető törvények betartása alól az ország polgárait. Sőt, mivel még az Alaptörvény
értelmében is kötelező fellépni a kizárólagos hatalombirtoklás ellen, a kizárólagos
hatalombirtoklás ellen fellépő polgárok akkor is jogszerűen járnának el, ha az Alaptörvény
érvényes lenne.
Azokat a személyeket tehát, akik az alkotmányosság helyreállítása és a törvénytelen
hatalombirtoklás megszüntetése érdekében lépnek fel, nem érheti semmilyen joghátrány. Azok a
személyek azonban, akik valamely, ebben az ál-államban folyó eljárásban – anélkül, hogy meg
tudnák cáfolni a jelen jogi állásfoglalásban szereplő állításokat –nem veszik figyelembe az
alkotmányos ellenállást tanúsító polgárok arra vonatkozó tájékoztatását, hogy az eljárást
lefolytatni szándékozó személynek nincs eljárási jogosultsága, mert csak egy SZERVEZETT
MAGÁNHATALOM tagja, és nem tejesítik az eljárás felfüggesztésére vonatkozó felhívást, hanem
úgy próbálnak meg kibújni az Alaptörvény érvénytelenségéről való önálló állásfoglalás felelőssége
alól, hogy ennek a nemlétező államnak valamely más nemlétező szervéhez vagy más áltisztségviselőjéhez
továbbítják az alkotmányos ellenállást tanúsító polgárok felhívását döntés
végett, vagy továbbra is alkalmazzák a SZERVEZETT MAGÁNHATALOM érvénytelen jogrendjét,
illetve továbbra is eljárnak a magát a magyar államnak kiadó SZERVEZETT MAGÁNHATALOM
nevében, azok a magyar társadalommal és az alkotmányos rend helyreállításáért fellépő, az
alkotmányos kötelezettségük teljesítése érdekében alkotmányos ellenállást tanúsító polgárokkal
szemben elkövetett cselekményeikért büntetőjogi és kártérítési felelősséggel tartoznak.
1949. évi XX. törvény, A Magyar Köztársaság Alkotmánya
2.§ (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy
gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes
úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Magyarország Alaptörvénye
ALAPVETÉS
C) cikk
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy
gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton
mindenki jogosult és köteles fellépni.



















"Mert a zsidó mindent akar"!


Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.15 másodperc
992,019 egyedi látogató