Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 36
-> Legújabb tag: Stewarttraut

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Ha Atilla nagy királyunkat nem gyilkoltatják meg..?

Hírek


Nem lennének a nemzetek rabszolgák, kiszolgáltatottak, nem lennéne ilyen nehéz helyzetben az emberiség!

Ki lett a Hunok királya Atilla után? Miután nincs semmi adat arra vonatkozólag, hogy Atilla trónörököst jelölt volna ki fiai közül, csak a régi történészek találgatásaira vagyunk utalva. Az adatok nagyobb része azonban azt erõsíti meg, hogy Atilla legidõsebb fia ELLÁK vette kezébe a birodalom irányítását.
Atilla halála nem okozott változásokat a római birodalmakban? Atilla erõs kezében összpontosított hatalom a rómaiaknak is elõnyét szolgálta annak ellenére, hogy a békét meg kellett fizetniök aranyban. Ahogy Atilla hirtelen meghalt, mint elõbb említettem Valentianus császár kivégezteti Aetiust, de hat hónapra rá (már 455-ben) õ maga is áldozatává válik annak a gyilkos társulatnak, melyet udvarában megszervezett.
A Nyugatrómai Birodalom végét jelenti ez, mert III. Valentianus rokona Gaiseric, a vandálok királya a római császár meggyilkolását ürügynek használja fel arra, hogy seregeivel elárassza a római birodalmat. (Itt tudni kell azt, hogy Gaiseric fia elvette feleségül III. Valentianus legidõsebb lányát. Innen a rokonság.)
A nyugati krónikák leírják, hogy micsoda kegyetlen módon rabolták ki a vandálok Rómát. A szent várost, amelynek Atilla megkegyelmezett a vandál germán törzsek rombolták le és érdekes, hogy most nem jelentek meg az égi pallosokkal felfegyverzett szentek.

Sem Szent Péter, sem Szent Pál miképpen Raffaello viziója Atilla ellen bocsátotta harcba a mennyország kapusát és a judai-kereszténység apostolát a Vatikán szent képén.
Hát a Keletrómai Birodalom nem sietett Róma segítségére? Marcianus keletrómai császár semmiféle segítséget nem nyújtott Rómának, hanem Alsó-Pannoniában megszilárdította az ostrogót föderációt.
Mi történt a Hun Birodalommal Atilla halála után? Nagyon nehéz az egymásnak ellentmondó leírásokból kihámozni a történelmi valóságot. A kutató mindig nagy reménységgel veszi kézbe a Magyarul írt munkákat. Sajnos a krónikáinkat mind a római judeo-keresztény egyházhoz tartozó papi emberek írták.
Ezek mindegyike a saját egyházából fakadó azon Atilla-gyûlölet által van befolyásolva, melynek értelmében Róma sohasem tudta megbocsátani a Hunok nagy királyának Atillának azt, hogy az Isten földi helytartójának nevezett római pápa térdenállva könyörgött neki Rómáért.
A fanatikus vallási téboly itt nem azt nézi, hogy ez a keleti barbár volt olyan kultúrált, hogy a római pápával latinul beszélt én nem pusztította el Rómát, hanem a megalázkodást a pápai térdre rogyást nem tudják elfelejteni. Csakis a gyûlölet szíthatja ezt az Atilla ellenes konokságot, hiszen a valóban barbár és vandál Gaiseriknek sehol sem róják fel Róma elpusztítását.
Még az sem befolyásolja ezeket a gyûlöletben elvakult egyháziakat, hogy a vandalizmus kifejezés is onnan ered, hogy a vandál germán nép pusztította el a szent várost Rómát.
Idézzük itt az ún. Hun történetet a Képes Krónikából: A Szkítiából való elsõ bejövetel Pannonia földjére hét Hun vezér vezérlete alatt ment végbe. Ezek egyikét, Atillát, huszonnyolc évi itt tartózkodás után a Hunok királyuknak tették, õ pedig magát a Magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának nevezte.
Ezután a Krónika elmondja Atilla történetét, majd halála után a Hun Birodalom összeomlását ismerteti azon az alapon, hogy a veronai Detre és az elnyomott német fejedelmek pártoskodást szítottak Atilla két fia, Aladár és Csaba között, mondva: A Hunok értelmesebb része Csabához vonzódott, az idegen nemzetség, kevés Hunnal, Aladárhoz.
Végül is megtörtént a döntõ ütközet. A Duna tizenöt napig folytonosan német vértõl áradt. Ez volt Krimhilda csatája. Elõször Csaba gyõzte le Aladárt, aztán õ maradt alul.
Annyira, hogy csak tizenötezren maradtak meg népébõl, akikkel kénytelen volt kivonulni Pannoniából, s mivel õ Csaba, Honorius görög császár leányának volt a a fia, Görögországba ment maradék népével.
De csak tizenhárom esztendeig maradt ott, aztán visszatért õsei földjére Szkítiába, ahol is nem az övéi közül, hanem khorezmin nõt vett el feleségül, és ettõl születtek fiai: Ed és Edömén.
Valóban harcoltak egymás ellen Atilla fiai? A hiteles történelmi adatok azt bizonyítják, hogy sohasem harcoltak egymás ellen, hanem a megmaradás nehéz küzdelmeiben is megosztották egymás között a teendõket. Ugyanis másképpen nem is értékelnék a történelmi eseményeket a mai szakemberek (mint Otto J. Maenchen-Helfen) az õ javukra oly megállapításokkal, melyeket az alábbiakban idézek:
Ismétlem, Atilla halála után vagyunk. Õ meghalt 453-ban, de: A politikai hatalom még mindig ugyanúgy a Hunok kezében van, amikor 455-ben megkísérlik Pannonia visszaszerzését. (MH. 160. old.) Legkésõbben 456-ban a konstantinápolyi kormányzatnak tudomásul kell venni azt a valóságot, hogy nincs hatalma a Dunától délre esõ Hun területek visszaszerzésére.
Békében élnek egymással, vagy másképpen csendes fegyverszünet uralkodik, ahogyan a Hunok is cselekednek.
Hunnia elérhetetlen volt a rómaiak számára a 457. évben. (MH. 161. old.) Ezek az állapotok viszont azt bizonyítják, hogy a Hun Birodalom nem bomlott fel Atilla halála után azonnal, mert azt Atilla fiai sok nehézséggel bár, de egyben tartották. A Magyar történelemírás is ugyanígy említi ezeket az eseményeket?
Végtelenül sajnálatos az, hogy a jelenlegi Magyar történészek úgy írnak, mintha ellenségek lennének. Idézni fogok egy 1983-ban megjelent könyvbõl. Címe: Régészeti Barangolások Magyarországon (Panoráma, 1983.) Lektorálta: László Gyula. Az idézendõ szöveg teljesen ellentmond a Berkeley University által kiadott, és MH. rövidítéssel jelzett könyv adatainek. Így tehát

https://www.youtube.com/watch?v=75E7LvlLEU4

https://www.youtube.com/watch?v=WGId_8vm2E4

https://www.youtube.com/watch?v=A8_kThyfaqY

ahttps://www.youtube.com/watch?v=ar46DiSBgKMhttps://www.youtube.com/watch?v=ar46DiSBgKMz idézet:
Róma 433-ban Pannonia egy részét ami valójában nem is volt már uralma alatt szerzõdésileg átengedte a Hunoknak. Így a Hun uralom Keszthely környékére is kiterjedt, ezt két Hunkori sír bizonyítja.
(Megjegyzésünk: a Hun Birodalomba tartozott egész Dunántúl, amit Felsõ-Pannoniának neveztek a rómaiak. A Hunok már Atilla trónralépése elõtt elfoglalták. Már Uldin vette birtokba. Atilla uralkodása idején Alsó-Pannonia is [a Dráva Száva köze] a Hun Birodalom része volt, hisz ezen keresztül ment a Hun sereg Itáliába 451-ben.)
Másik idézet: Atilla halálát követõen a Kárpát-medence germánjai szövetkeztek a Hun urak ellem, és a 454. évi nedaoi csatában a germán szövetség pontot tett a Hunok itteni uralmának végére. Ezt a politikai helyzetet használta ki Avitus nyugatrómai császár arra, hogy 455 õszén Pannoniát újból birodalmához csatolja.
A Magyar történészek és régészek László Gyula lektorálásával eszerint már Atilla halála után egy esztendõvel szétveretik egy germán szövetséggel a Hun Birodalmat? Kérdésem: hol van az említett Nedao, ahol a Hunokat megsemmisítõ csata történt?
Ha Hunnia elérhetetlen volt a rómaiak számára még az i.sz.-i 457. évben is, akkor még léteznie kellett, és így a germán szövetség nem verhette szét azt és nem tehetett pontot a Hunok uralmára i.sz.-i 454. évben.
Nedao Jordanes találmánya, és eddig még senki sem tudta megmondani, hogy hol található. De nézzük meg mit mond maga Jordanes:
Mikor Ellák már meg volt gyilkolva, az õ megmaradt testvérei a Pontus-tenger partjai közelében harcoltak, azon a területen, melyrõl azt mondtuk, hogy valaha a gótok lakták. A gepidák megszállták Dáciát és a Hun területeket, a többi nemzetek Atilla volt alattvalói, Marcian császártól kaptak lakóhelyet a letelepedésre.
Mikor a gótok látták, hogy a gepidák maguktól (saját akaratukból) védik a Hun területeket és a Hunok megmaradnak a régi szálláshelyeiken, jobbnak tartották azt, hogy a Római Birodalomtól kérjenek országot, mint kitenni magukat annak a veszélynek, ami más ország elfoglalásával jár. Így kapták meg Pannoniát. (Itt Alsó-Pannoniáról van szó, a Dráva-Száva közérõl.)
Tehát Jordanes maga bizonyítja, hogy a gótok nem támadták meg a Hunok által megszállt területeket, vagyis Hunniát, mint a fenti idézet mondja, amit átvettünk az õ Getica c. munkájának 263. oldaláról.
De Jordanes mondja, hogy Nedaonál vesztettek csatát a Hunok. Hát hol volt ez a Nedao és milyen csata volt ott? Erre a kérdésre nagyszerû választ ad Maenchen-Helfen könyve, aki a 147. és a következõ oldalakon megállapítja a következõket:
1. Nedao név csak Jordanes írásában fordul elõ és sehol másutt. 2. Jordanes a 100 évvel késõbbi ütközeteket, mint a longobárdok gyõzelmét a gepidák felett (552), General Mundonak az ostrogótok elleni hadjáratát, Dalmáciában (536) és a gepidák invázióját a Duna jobb partján lévõ Dácia Ripensis-be (539) sorolja fel hasonlat képpen, mondva, hogy ezen a területen lefolyt ütközetek hasonlítanak egy csatához, mely Atilla idejében történt.
De egyetlen szóval nem említi többet azt a nedaoi ütközetet, melyben még a jelenkori Magyar történészek is (az elõbbiekben említett és 1983-ban kiadott könyvben) pontot tesznek Atilla Hun Birodalmának a létezésére.
(E sorok írója [Badiny Jós Ferenc] kartársi tisztelettel kéri a megnevezett könyv lektorát, László Gyula, nagyhírû régészprofesszorunkat, lenne szíves valami pozitív adatot szolgáltatni arra, hogy hol van Nedao és Jordanes írásán kívül milyen történelmi bizonyíték szolgál annak megerõsítésére, hogy egy germán szövetség szétverte a Hun Birodalmat.)
Ugyanis még Macartney is így ír: a Hunok õsi szállásterületei, ahol mindig laktak a Duna-Tisza medence volt két okból. Egyik: hogy Dácia Transsylvániában van és a gótok Pannoniában voltak.
Dácia földrajzilag sohasem foglalta magában a Tiszától nyugatra esõ területeket, ahol a Hunok laktak régen és most, és miután rövid ideig keleten harcoltak, ismételten visszatértek ide. (Macartney C.A.: The End of the Huns, Bizantinischneugriechische Jahrbücher 10. 1934. 106-114. oldalakon.)
Ezek szerint Atilla halála után nem esett szét a Hun Birodalom? Mi lett Atilla fiaival? A Hun Birodalom nem eshetett szét, mert a Hun nemzetiségi szervezet volt a hatóereje. Ennek a birodalomnak Közép-Ázsiától a Bécsi-medencéig terjeszkedõ hatalmas területén léteztek a nemzetiségi és törzsi intézkedõ hatóságok és fórumok, melyek közakarattal maguk fölé emelték és korlátlan hatalommal ruházták fel Atillát.
Az Õ halála után is ezek a nemzetiségi és törzsi szervezetek határozták el Hunország további sorsát. Fõleg azért is volt ez így, mert Atillának számos gyermeke volt, s a nemzetiségi szervezet nem ismerte el a nyugati szokású trónöröklési jogot, hanem a nemzetségfõk közötti hagyományos szokásjog alapján emeltek maguk fölé uralkodót.
Nincsen hiteles adatunk arra, hogy a nemzetségfõk kit jelöltek Atilla utódjául, hiszen fiai közül is csak néhány nevét tudjuk biztosan, mert sok név nem történelmi, hanem mondai hagyomány.
A történelmi írásokban elõforduló nevek szerint bizonyosan mondhatjuk, hogy Atilla KERKA nevû feleségétõl született: ELLÁK és DENGEZIK. RÉKA asszonyától pedig: EMNEZÁR, UZENDÚR és ERNÁK.
A gepidák királyának leánytestvére is Atilla felesége volt, és az Õ ágán származott unoka MUNDO, késõbbi bizánci generális. A mondákban szerepel Atilla feleségeként HONORIA, akitõl született volna CSABA és KRIMHILDA is, kinek fiául a mondai hagyomány ALADÁRT említi.
Priskosz rhétor hiteles írásából tudjuk, hogy Atilla igen nagy szeretettel csüngött legkisebb fián ERNÁK-on (kinek nevét többféleképpen írják: HERNÁK, IRNIK, IRNÁK, IRMAK, stb.) azért, mert a táltosok azt jövendölték neki, hogy e fiúban él tovább családja.
Belõle hajt további magot majd az Atilla dinasztia. Priskosz úgy írja, hogy ezt õ személyesen hallotta Atilla udvarában. A történelmi eseményekbõl arra következtethetünk, hogy Atilla után a Hunok királya Ellák lett, majd az Õ halála után a törzsszövetség közös határozattal döntött minden ügy felett, és nem emeltek maguk fölé Atillához hasonló korlátlan hatalmú uralkodót.
Érdekes itt megállapítani azt, hogy a mai szófejtõ szótárak az ÍR gyököt ÍR és ÉR jelentéssel azonosítják. ÍR-NÁK, vagy ÍR-MÁK hangtani módosulása ÍR-MAG. A paleoMagyar (sumír) nyelvben ez hatalmas eret, hatalmas forrást jelent, és talán innen ered az a közmondás is, hogy írmagja sem maradt.
A bölcs Padányival kell egyetértenünk, amikor CSABA nevét, mint becenevet ismeri fel Atilla legkisebb és kedvenc fiánál ÍR-MAG, ÍR-NÁK, ER-NÁK neve kísérõjeként, hiszen az õsi nyelvben SABA a legkisebb fiút jelenti.
Természetes történelmi folyamat az, hogy IRNÁK akit az érthetõség kedvéért most már csak CSABA néven fogunk említeni nem volt képes a Hun Birodalomban azt a teljhatalmat képviselni és gyakorolni, amivel apja ATILLA rendelkezett.
Ugyanis Atilla rá volt kényszerülve arra, hogy a törzsszövetség feletti abszolút hatalmat kezébe vegye, különben a ravasz Bizánc egymásnak ugrasztotta volna a lazább hatalmi keretû törzsi csoportokat, hiszen mint láttuk az akatzir-Hunokkal meg is kísérelte. Mi lett volna Hunniából, ha Atilla el nem fojtotta volna ezeket az intrika szülte szeparációs törekvéseket.
Atilla hirtelen halála iszonyú nagy csapás volt Hunniára. A bajt nem a királyfiak meg nem értése okozta, mert nekik volt magukhoz való eszük annak a felismerésére, hogy mindnyájuk ellen, akik Atilla ivadékok, az eddig szövetséges gótok állnak szemben.
Megerõsítette ezt a helyzetüket az atyjuk ellen elkövetett merénylet felismerése is, melynek kivitelezõje éppen az egyik gót királyleány volt, akit apjuk feleségül vett, s akivel nászát ülte. Atilla fiainak nem lehetett bemesélni azt, amit az utókorral hitettek el a római vallás tanítói nevezetesen, hogy apjukat a részegségben eleredt orra vére ölte meg.
Szakítottak is azonnal a gót szövetségesekkel. Ettõl a pillanattól kezdve a történelem nem ismer Hun-gót szövetséget, vagy megállapodást. Tehát akkor volt mégis háború a gótokkal?
Volt kettõ is. De azok a borzalmas Hun veszteségek, melyeket a germán mondakör alapján az utókor valóságnak hirdet még ma is sohasem léteztek. Ugyanis Nedaonnál 120 000 Hun harcost tesznek a csatatérre, aztán a berni Detre (Dietrich) elleni Krimhilda csatában még ennél is többet 180 000-et.
MH. munkájában vázolt történelmi kutatás megállapítja, hogy Nedao valószínûleg a Száva egyik kis mellékfolyócskája lehetett, de eddig sem a valóságos földrajzi kutatás meg nem találta, és nincs olyan térkép sem, amelyen szerepelne. Itt tehát mint már mondtam csata nem lehetett.
A történelmi valóság az, hogy Atilla halála után a Hunok egyöntetûen a gyilkosságot megszervezõ és Bizánccal lepaktált gótok ellen fordultak, és megtisztították Hunniát minden gót népségtõl. Valami igaza lehet tehát annak a mondának, hogy gót vértõl lett piros a Duna vize. Ez volt az elsõ gót háború.







Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 0.12 másodperc
989,284 egyedi látogató