Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 9

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 353
-> Legújabb tag: Mestkichetext

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

A turáni átok

HírekÕsi legendáink szerint, midõn eleink István király akaratának engedelmeskedve felvették a keresztséget és megtagadták õsi hitüket, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmiben ne egyezzenek, belsõ féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele. ÉS?

A kereszténység terjesztõi persze ostobaságnak minõsítették az átkot, mára mégis közhellyé vált a magyarok széthúzása. Ha nálunk bárki bármilyen sikert ér el, honfitársai rögtön rátámadnak, gyalázzák, és gáncsot vetnek neki.
Nos, mi ez, ha nem az õsi átok beteljesedése?

Ismétli magát a történelem

Napjaink közéleti állapota aligha szorul bõvebb bemutatásra, hiszen nyilvánvaló, hogy vezetõ magyar politikusok törekednek az ország, a nemzet kettészakítására. És még csak azt se mondhatjuk, hogy új jelenség ez a hazai politikai életben; elég belelapoznunk a történelemkönyvekbe, hogy hasonló helyzetek tucatjaival találkozzunk? A körülöttünk élõ népek elõszeretettel dörgölik az orrunk alá, hogy a magyarok ötszáz éve minden megvívott háborújukat elveszítették. Mi ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy azért veszítettünk, mert az ország vezetõi (sõt, egy-egy hadseregünk vezérkari tisztjei is) ahelyett, hogy a külsõ ellenséggel hadakoztak volna, tehetségük javát az egymás elleni áskálódásra fordították. Ez vezetett közvetve a mohácsi vészhez, a Rákóczi-szabadságharc bukásához, az 1849-es kudarchoz, ahhoz, hogy vesztesen kerültünk ki az elsõ és második világháborúból, de még az 56-os forradalom is ezért bukott el.

A turáni átok

Úgy tûnik tehát, hogy az átok nagyon is mûködik. Vagy csupán saját gyengeségünket magyarázzuk vele? Lehet-e hibáinkért valamiféle természetfeletti erõt okolni? És egyáltalán elképzelhetõ, hogy felelõsen gondolkodó nemzetvezetõk, amilyenek õseink máguskirályai voltak, holmi vallási nézeteltérés miatt végzetes átkot mondjanak saját véreikre?

A turáni (vagy turini) átok a magyarság egyik feltételezett õshazájáról, az ázsiai Aral-tó környéki Turáni-alföldrõl kapta nevét. Az akkori idõk magyar õsvallásáról alig tudunk valamit, mert kevés a hiteles forrás. Az bizonyos azonban, hogy szabad vallásgyakorlat mûködött a nép körében, azaz mindenki abban hitt, amiben akart. A magyarok hittérítõk, kereskedõk és utazók révén ismerték már a keleti- és nyugati kereszténységet, az iszlámot, a zsidó hitet és más, kisebb ázsiai vallásokat is. Sûrûn megfordultak köztük idegen népek képviselõi, akiket nem korlátoztak hitbéli életükben, sõt ha valaki akart, csatlakozhatott is hozzájuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ne lett volna saját hite.

Ha egy nép elhagyja Istenét, az Isten is elhagyja a népét?

Az õsmagyar vallást általában a táltosokhoz kötik, pedig mint azt László Gyula professzor megállapította, a táltos voltaképpen csupán szolgája a felsõbb hatalmaknak; az igazi vallási réteg (a papi rend) felette áll, errõl azonban szinte semmit sem tudunk. Ennek ellenére kevéssé valószínû, hogy holmi hitbéli vita miatt megátkozták volna saját népüket. A turáni átok kiváltó oka nem az új vallás, az új hit volt, hanem az, hogy ennek az újnak mondott (és feltûnõen könnyen elfogadott) vallásnak idegen papjai voltak, s a nép engedte, hogy idegen urak üljenek a magyarság nyakára. Mágusaink úgy tartották, hogy az õsmagyar vallás minden más hit alapja, õse volt, belõle alakultak ki a nagy egyházak, amelyek azonban letértek Isten útjáról. Az pedig, hogy a magyarok egy ilyen egyháznak hódoltak be, azt jelentette, hogy Isten népét többé már nem Isten irányította a máguskirályokon keresztül, hanem más emberek. Még tovább sarkítva a dolgot: már nem Isten uralta az embereket, hanem azok akarták uralmuk alá vonni a Teremtõt. Ez pedig már olyan vétség, amely kiválthatta a súlyos turáni átkot. Ha egy nép elhagyja Istenét, az Isten is elhagyja népét, s a népnek pusztulnia kell?

Õsi magyar hit

Manapság pogánynak mondják az õsmagyarokat, és ezt a pogányságot úgy képzelik el, mint a kereszténység ellentétét, holott nyelvészeti bizonyítékok igazolják, hogy pogány kori szókincsünkkel nevezzük meg a kereszténység világát, hogy a magyar nyelv honfoglalás elõtti szavaival az egész Bibliát le lehet fordítani. Ez pedig azt mutatja, hogy korábbi hitünk nem állhatott messze a kereszténységtõl. A lélek, isten, hagymáz (ördög), bölcs, boszorkány, stb. mind-mind õsmagyar szavak. A vízzel való meghintés régebben is tisztított, ahogyan a kereszteléskor is a víz tisztító jelképként szerepel. A Mennyei Úr régen is minden létezõ dolog teremtõje volt, és az engesztelõ áldozat is létezett.

Számos középkori templomban örökítették meg Szent László király harcát a kunokkal, és az elrabolt magyar leány kiszabadítását. Csakhogy kimutatták: ez a keresztény legenda valójában egy õsi, keleti eredetû mítosz a világosság és a sötétség küzdelmérõl. Ennek hõsét, a fény bajnokát azonosították az emberek Szent Lászlóval a kereszténység felvétele után. E küzdelem motívuma egészen Perzsiáig és Sumerig vezethetõ vissza. Errõl szól Gilgames és Endiku harca a démoni Humbabával és az égi bikával. Ennek a kozmikus párviadalnak a párhuzama a táltosok viaskodása a felhõkön szálló fekete bikával, és ezt ábrázolják azok a sumer pecséthengerek, melyeken állat- és emberfejû bikák harcolnak egymással?

Íme, az egyenes vonal az õsvallástól a kereszténységig. Hiszen maga Isten neve, az ISTEN szó is két õsi istenség nevének összefonásából alakult ki: Istár, a vizek, a lélek és a termékenység istennõjének és Enlil, az ég, a föld és a világûr istenének nászából született a világ. Isten eggyé lett a világmindenséggel, akinek neve van, de személyisége nincs, mivel Õ maga az egész világ. Isten maga az élet, ezért mindenben Isten nyilatkozik meg? Ez volt az õsvallás, melybõl minden más hit kialakult, elferdítve az eredeti igét. Ezért nem harcoltak elég keményen a magyarok az erõszakos térítések ellen. A táltosok megérttették az emberekkel, hogy mindegy, melyik vallás jelét vetik magukra; ha Isten nevét mondják, a világmindenség erejével töltekeznek újra. Tulajdonképpen a kereszt jele sem Jézus halálára utal, mert ez is egy õsi szimbólum. Aki a világmindenséget akarja ábrázolni, az két vonalat mutat: egyet északról délnek, egyet pedig keletrõl nyugatnak. Esetleg felmutat az égre, majd le a földre, aztán körbe a látóhatáron. Ez is kereszt; talán a legõsibb jelképek egyike, amelyet a keresztény egyház felhasznált és félremagyarázott.

Az igaz hit õrzõi

Mindezzel Rómában a mindenkori pápa is tisztában volt. Egy hamis hit nevében szerveztek világbirodalmat, de nem számoltak a magyarokkal, az igaz hit õrzõivel, akik mindent jobban tudtak, mindent jobban csináltak, akik leleplezhették õket. Ezért kellett idegeneket a nyakukra ültetni, amit viszont csak a vallás nevében tehettek meg. Ráadásul szükségük volt egy belsõ emberre, egy olyan fõúrra, aki a hatalomért sok mindenre képes. Ez volt Géza fejedelem és fia, István király.

Géza Taksony fejedelem fia volt, és puccs nélkül aligha válhatott volna belõle is fejedelem, mivel az õsi rend szerint nem õ örökölte volna a hatalmat, hanem Taksonynak rangsorban utána következõ legidõsebb férfirokona. (Késõbb ugyanígy nem Istvánnak, hanem Koppánynak kellett volna követnie õt a fejedelmek sorában.) Hogy megerõsítse magát posztján, szövetségeseket keresett, ám a magyarok közt nem találván eleget, idegenek felé fordult, és ez kapóra jött az egyháznak. Róma hûbéresén, I. Ottón keresztül segítséget ígért Gézának, ha a fejedelem elpusztítja a régi rendet és a régi vallást, amely a kereszténység vesztét okozhatta volna. Az érdekek itt találkoztak.

Géza fiát, Vajkot (Istvánt) német papok nevelték, és feleséget is a bajor uralkodóházból választott neki. Megszilárdította a fejedelmi poszt már-már csupán névleges hatalmát, és a feudalizmus béklyóit rakta a népre. Az idegen papok partnert láttak benne a kereszténység és a német hatás terjesztésében, ezért segítették céljai elérésében, miközben fiát teljesen a befolyásuk alá vonták. Ma úgy mondanánk, hogy a gyermek Istvánt sikeres agymosásnak vetették alá. Õ pedig elszakította a magyarságot keleti gyökereitõl, az eredendõ õsvallást és az õsi tudást semmisítette meg, amely pedig még a keresztény térítõk egy részét is megragadta és felismerésre késztette. Olyannyira, hogy némely templomban magyar írást használtak, magyarul miséztek, és õsi magyar szövegeket gyûjtöttek össze. Róma azonban ettõl félt leginkább, hiszen úgy tûnhetett, hogy nem a keresztények térítik a magyarokat, hanem az õsi tudás gyõzi meg a térítõket. Ez nem maradhatott ennyiben, ezért István király Kr. u. 1000-ben a következõ rendeletet adta ki:


??a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betûk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetõdjék és helyette latin betûk használtassanak? Továbbá a templomokban található pogány betûkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinra cseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-tõl 10 dénárig jutalmat kapjanak. A beadott iratok és vésetek pedig tûzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetõdjék.?


Ez a rendelet lehetett a kezdete ezeréves balsorsunknak. Nemcsak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket és történelmüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet igazi jövõje egy nemzetnek még akkor sem, ha a turáni átok nem mûködik.

KERESZTÉNYSÉG JÉZUS NÉLKÜL

A Jézus életérõl tudósító evangéliumok nem a legkorábbi keresztény iratok. Fennmaradt ugyanis Szent Pál néhány valóban eredeti levele, amelyek azonban nem kerültek be az Újszövetségbe. Ennek pedig jó oka van. A megfeszítés után nagyjából 25 évvel keletkezett írások ugyanis egy másik, általunk ismeretlen Krisztusról, azaz Királyról szólnak. A megfeszítettrõl és feltámadottról, a világ uráról, akit azonban nem Jézusnak hívnak, és semmi köze Názárethez. Szent Pál nem nevezi meg a Királyt, nem szól születésérõl, életútjáról, tanításairól és csodáiról, amibõl az következik, hogy ezeket csak késõbb találták ki és olvasztották össze egy titokzatos alakkal, akit addig csupán Krisztusként emlegettek. A korabeli arámi nyelven Krisztust mágusnak mondták, márpedig a mágus szó a Kaukázuson túlról ered, és a Krisztus elõtti klasszikus szerzõk szerint tûztisztelõ és lóáldozó népet jelöltek vele. A honfoglalás idején pedig még voltak, akik a magyarokat magusoknak, a mágusok népének hívták?




Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 2.36 másodperc
3,062,435 egyedi látogató