Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 7

-> Online tagok: 2
NickHoife, AlanHoife

-> Regisztráltak: 323
-> Legújabb tag: ScottIdock

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Majd amikor a rendõrt a helyén kezeled...

Hírek


Foglalkozzunk a Rendõrséggel

Évekkel ezelõtt, a rendõr még jó barátod és védelmezõd volt. A dolgok mostanra kissé megváltoztak azzal, hogy a rendfenntartó erõk gazdasági szervezetekké váltak és elkötelezték magukat a profittermelés mellett, mely profitot a tõled beszedett pénzek jelentik büntetõ cédulák, gyorshajtási bírságok, parkolási bírságok formájában vagy bármilyen más módon. Ma reggel azt mondták be a nemzeti tévében (USA – a ford.), hogy az elmúlt tizenhárom évben (az eddigieken felül – a ford.) további háromezer törvénysértést találtak ki.

Mivel minden egyes rendõri szerv gazdasági szervezet és stratégiájában nem különbözik a McDonaldstól, nincs hatalma semminek a végrehajtására, ahogyan a McDonalds-nak sincs. Azoknak a férfiaknak és nõknek, akik a helyi rendõri erõk zászlója alatt dolgoznak, két különálló szerepük van. Amikor rendõrként elhelyezkednek, leteszik a hivatali esküt, melyben megfogadják, hogy fenntartják a szokásjogot. Az eskü az egyetlen és semmi más, ami felhatalmazza õket, hogy erõszakkal betartassák a törvényt – errõl fel van sorolva néhány dolog a forrás „Legalese” részében (lásd a http://op.harmoniaban.org/ismerd-meg-stromanodat-ii-resz oldalon, A jogi nyelv szakaszban – a szerk.). Ez nem hatalmazza fel õket arra, hogy bármit is tegyenek az állítólagos „kormány” jogszabályainak betartatásáért, tehát külön kiképezték õket arra is, hogy a szabályzatot az informálatlan emberek félrevezetésére használják. A tisztesség kedvéért azért megjegyzem, hogy a karhatalom legtöbb tagja nincs tisztában tettével és nem érti a különbséget a „legális” jogszabályok – amelyek opcionálisak – (vagyis nem kötelezõek – a ford.) és a „törvényes” szokásjog követelményei között, melyek mindenkire egyformán érvényesek és nem opcionálisak.

Azért ne gondolj igazságtalannak. A legtöbb rendõr és rendõrnõ csodás munkát végez és segít a társadalom tagjainak, gyakran a munkájuk követelményein túl is teljesítenek – fellépnek az erõszak, a megfélemlítés, a csalás stb. ellen és megnyugtatóan járnak el gyász vagy testi sérülés esetén. Bevallottan, a gazdasági szervezetek, akik a rendõri erõk feletti ellenõrzést gyakorolják, keményen dolgoznak azon, hogy véget vessenek ennek az elég pozitív viselkedésnek, kifogásként az „Egészség és biztonság” elõírásokat nevetségesen alkalmazva sõt, a rendõröket arra utasítják, hogy csak álljanak és nézzék végig az emberek fuldoklását és ne próbálják megmenteni õket. Ez nem a rendõr választása, hanem a cég tulajdonosainak utasítása. Mivel ez a több ezer kitalált törvénysértés senkire sem vonatkozik – hacsak egyet nem ért az ember azzal, hogy rávonatkoztassák – a rendõrség számára elsõdlegessé válik (talán figyelmetlenség), hogy meggyõzze a társadalom tagjait, hogy azok kitegyék magukat ezeknek a teljesen felesleges megszorításoknak és egyezzenek bele, hogy fizetik a kitalált készpénzbüntetéseket a „karhatalomnak” vagy „rendõrségnek” nevezett helyi gazdasági társaságok részére. Az elsõ mozzanata annak, hogy a rendõr hamis feletted-állását kinyilvánítsa az, amikor megkérdezi a neved. Ez ugyanis nem egy ártatlan kérdés a rendõr szájából, és nagyon lényeges, hogy légy óvatos abban, amit mondasz, mert tele van szóbeli szabály-csapdákkal az egész helyzet.

Egy nagyon kedves válasz lehet az, hogy „a törvény nem követeli meg tõlem, hogy átadjam ezt az információt”, és teljesen rendben is van, továbbá segít elkerülni a toplista élén álló elsõ számú csapdát, és nem számít, hogy milyen gyakran hangzik el ez a kérdés, a válasz legyen mindig ugyan ez. Egy másik életbevágóan fontos dolog, hogy ne állj le vitatkozni a rendõrrel, mert ez egy másik szabály-csapda, mely segít téged a több ezer utálatos megszorítás alanyává tenni, hogy megszabadítsanak egy csomó pénzedtõl. A legjobb, ha kérdéssel válaszolsz (persze nem agresszív kérdéssel) és nem adsz semmilyen információt.

Ha a rendõr azt mondja, hogy „Ön túllépte a megengedett sebességet”, azt válaszolhatnád erre, hogy „Én voltam?”, ezzel nem is vitatod, és nem is mutatsz rá (bár teljesen igaz), hogy a szokásjog nem követeli meg senkitõl, hogy betartsa a sebességkorlátozásokat, vagy hogy engedelmeskedjen az útjelzõ tábláknak, vagy hogy csak ott parkoljon, ahol az engedélyezve van stb.

(A következõ bekezdésben említett helyzet az angolszász nyelvterületeken érvényes, a magyarban egész máshogy csalják kelepcébe a gyanútlan embert – a ford.):

Ahogy fentebb említettem, ha a rendõr azt kérdezi, hogy „Megértett?” („Do you understand?” – vagyis átvitt értelemben „Aláveti magát az akaratomnak?”), azt kéne rá válaszolnod, hogy „Nem! Nem állok ön alatt ebben a dologban” ("No! I do NOT stand under you in this matter" – vagyis átvitt értelemben „Nem! Nem vetem magam alá az ön akaratának”). Ahogy az elõbb is, a kérdés egy szabály-csapda és egyáltalán nincs semmi olyan dolog, ami miatt kötelezõ lenne alávetnünk magunkat annak, amit mond.

A szokásjog alatt egy eljárás csak akkor lehetséges, ha szerepel a helyzetben egy áldozat is (valaki, akit megöltek, vagy megsérült, vagy megsebesítették, loptak tõle vagy becsapták). Tehát, ha a rendõr erõltetni akarja, hogy érts egyet azzal, hogy fizess a cégnek, amikor neked nem is kéne, az lenne a leghelyesebb, ha megkérdeznéd tõle, hogy „Ki az áldozat?”. Egy lehetséges kérdés az is, hogy „Vádolnak valamivel, vagy szabadon elmehetek?”. Ha ragaszkodsz ezekhez a dolgokhoz, akkor a rendõr nem tud semmit sem kezdeni veled, hiszen nem egyeztél bele, hogy érvényesítse rajtad a jogszabályokat, ugyanakkor nem adtad meg a neved és a címed sem, hogy az alapján számlát (vagy ahogy õk szeretik hívni „büntetõ cédulát”) állítson ki, valamint nem kezdtél el vele vitázni és nem hoztad õt „szégyenbe” azzal, hogy nyíltan elutasítottad.

Van még egy dolog. Anélkül, hogy sértõ vagy agresszív lennél, nem szabad semmit sem megtenned, amire õ kér, hogy tedd meg. Ugyanis, ha megteszed, akkor ezek a tündéri, szabályimádó emberek ráutaló magatartásként úgy értelmezhetik, hogy „alárendeled” magad nekik és így a hatóság „jogalanyává” (ami ugyan nem „törvényes”) és egyben felelõsségre vonhatóvá is válsz a több ezer ravasz terv alapján, melyeket „jogszabályoknak” neveznek, és amelyeket azért mesterkedtek ki gondosan, hogy tökéletesen „jogszerû” úton rabolhassanak ki téged.

Van valami, amire a rendõrnek különösen figyelnie kell, mégpedig az, hogy az õt alkalmazó karhatalom semmilyen biztonságot nem nyújt számára. Bármely helyzetben, amelyben a szokásjog nincs érintve, a rendõr csak a maga nevében van jelen, mint egyéni lény és az ellene irányuló intézkedések széles skálája áll rendelkezésre, akár a szokásjog alapján, ha törvénytelenül jár el, akár polgári bírósági intézkedés alapján, ha parancsot teljesít. Ha nem sikerül „bevonnia” vagy találóan elnevezve „belerángatnia” (vagyis ahol az ember önként beleegyezik, hogy a strómanját képviselje, így bevonhatóvá válik) az eljárásba, akkor a rendõrnek nincs semmilyen felhatalmazása semmilyen szempontból, és kizárólag, mint egyén cselekszik, akinek csakis a szokásjog betartatására van felhatalmazása, más egyébre nincs.

























Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 4.87 másodperc
2,169,080 egyedi látogató