Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 5

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 352
-> Legújabb tag: UjowwuMus

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Van Alkotmányunk, vagy nincs...?

Hírek


Az államcsíny megtörtént, Magyarországnak már nincs Alkotmánya. Vörös Imre, volt alkotmánybíró véleménye
|
Doki 2014. április 11., péntek 07:21
Vörös Imre volt alkotmánybíró még 2014. március 24-én adott interjút a Vasárnapi Híreknek. Érdekes gondolatok következnek:

Ezzel kellene kezdeni: „feltéve, hogy lesznek szabad választások, de a mostani állás szerint nem lesznek” – Vörös Imre volt alkotmánybíró korábban azzal a véleményével kavart vitát, amely szerint a következõ Országgyûlés minden olyan törvényt megsemmisíthet, amely az államcsínyt szolgálta, így az Alaptörvényt is. Az Alaptörvény negyedik módosítása után azt mondta: a jog lehetõségei kimerültek, Magyarországnak már nincs alkotmánya, nincs jogállam és nincs jogbiztonság sem.

Élõben fészen a tünterésrõl
https://www.facebook.com/profile.php?id=100025375926152

https://www.facebook.com/profile.php?id=100025375926152

https://www.facebook.com/profile.php?id=100025375926152

VörösTény, hogy az Alkotmánybíróság mozgásterét alaposan leszûkítik, de az engem sokkal jobban aggaszt, hogy ezzel a polgárok jogérvényesítési lehetõségét csorbítják. Nem csak az intézmények hatásköréért aggódom, hanem mindnyájunkért: az április elsején hatályba lépõ módosítások a mi jogbiztonságukat rontják. A másik problémám az, hogy a módosítások gyakorlatilag ellehetetlenítik az alkotmánybíráskodást, mert azoknak éppen az alapvetõ jogokra vonatkozó része az Alaptörvény eredeti rendelkezéseivel ellentétes. A belsõ ellentmondások miatt az alaptörvény maga válik alkalmazhatatlanná – mondta Vörös Imre.

A negyedik módosítás elõtti szöveg megfelelt a nemzetközi egyezményeknek, az uniós jognak, most viszont olyan helyzet áll elõ, amikor ezeket a deklarációkat „lenullázzák” az ezekkel ellentétes módosítások. Az alkotmánybíráskodás értelmét veszti, ugyanis az az álláspont is védhetõ, hogy a szóban forgó alapjog a módosítás elõtti tartalmában létezik, meg az is, hogy a módosítás miatt nem. Ha egy alaptörvényen belül ezt nem lehet eldönteni, akkor lehetetlenné válik az alkotmánybíráskodás, és adódik a kérdés: hol van az alapvetõ jogok védelme? Mindezzel semmivé válik a polgárok jogérvényesítési lehetõsége.

És ez nem túlzás, mert például az, hogy az Országos Bírói Hivatal elnöke kijelölheti az eljáró bíróságot, ellentmond az Alaptörvény meglévõ, XXVIII. cikkének, amely alapjogként szögezi le a alaptörvénytörvény által megállapított bíróhoz való jogot. Utóbbi megfelel minden alapjogi egyezménynek, az uniós jognak. Jön azonban a módosítás, ami ezt lenullázza: ez az alapjog addig érvényes, amíg az OBH elnöke éppen mást nem gondol, és a törvény által elõírttól eltérõ bíróságot jelöl ki. Most akkor van alapvetõ jogom a törvényes bírósághoz, vagy nincs? Az Alaptörvény alapján ezt nem lehet megválaszolni.

De más ellentmondások is vannak: a hajléktalanok szabálysértési bírsággal sújtásának kérdése. A korábbi alkotmányban a szociális biztonsághoz való jog alapvetõ jog volt. Annak idején alkotmánybíróként több határozatot is referáltam ennek alapján – például ha az államnak kötelessége a megfelelõ mennyiségû és minõségû szállás biztosítása, akkor az alkotmányellenes, ha konténerekbe akarják dugni a hajléktalanokat. Ráadásul ha van az államnak ilyen alkotmányos kötelessége, ez esetben számon kérhetõ a hajléktalanon is, hogy miért vizel közterületen. Ha az Alaptörvényben nincs benne a szociális biztonsághoz való jog – márpedig nincs benne, pedig ez vonatkozik a nyugdíjra, a társadalombiztosításra, s a többire – akkor mindez már nem alapvetõ jog, hanem állami kegy, vagyis bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Az, hogy az Alaptörvény szerint „törekedni kell rá” lényegesen különbözik attól, ha mindez „az alapt asztalaállam kötelessége”. Újabb feloldhatatlan ellentmondás: az állam szerintem nem bírságolhatja meg azt, aki nem tud abba a hajlékba bemenni, amelyet az állam nem köteles az Alaptörvény erejénél fogva biztosítani neki. Ezen a világ legjobb alkotmánybírósága sem tudna eligazodni.

De ilyen a „röghöz kötés” kérdése is: a felsõfokú oktatásban való részvétel állami támogatása van kötve meghatározott magyarországi munkavégzéshez. Ez uniós jogot sért: a személyek, a munkaerõ szabad áramlását. Mivel az Alaptörvénybe az uniós csatlakozást úgy iktattuk be, hogy nemzetközi szerzõdés alapján együttmûködünk az európai integrációban, az EU-ról szóló szerzõdésben pedig benne van a munkaerõ szabad áramlása – ezt ab ovo sérti. Továbbá ellentétes az Alaptörvénynek a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fûzõdõ jogot kimondó XII. cikk elsõ bekezdésével, amely szerint van ilyen jog. A módosítással beiktatott harmadik bekezdés szerint nincs.

Következnek a különadók, amiket akkor vethet ki az állam, ha az Alkotmánybíróság, vagy más bíróság – a strasbourgi emberi jogi, vagy az Európai Unió Bírósága – olyan ítéletet hoz, amibõl az államnak kötelezettségszegése miatt fizetési kötelezettsége fakad. Például ha figyelmen kívül hagyják az uniós joghoz értõ szakemberek véleményét a telekommunikációs adóról, amely egyértelmûen sérti az uniós irányelveket, és ezért borítékolhatóan kamatostul kell mindent

A Patacsi Pilvax Alaptörvény Asztala
A Patacsi Pilvax Alaptörvény Asztala

visszafizetni a cégeknek. A probléma az, hogy ez a pótlólagos adókivetési lehetõség sérti az Alaptörvény közteherviselésrõl szóló XXX. cikkelyét: eszerint a teherbíró képességének megfelelõen mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. Szó nincs arról, hogy ha valaki a kormányzatban rossz döntéseket hoz, akkor ezért senki nem vállalja a felelõsséget, hanem áthárítják az ebbõl fakadó költségeket azokra, akiknek mindehhez az égvilágon semmi közük nincs: a polgárokra. Ez nem közteherviselés, ez útonállás.

Az Alkotmánybíróság nincs könnyû helyzetben, mert az Alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság csak az Alaptörvényt alkalmazza, és semmi mást; a módosítás szerint nem hivatkozhat a korábbi határozataira, gyakorlatára sem, miközben az Alaptörvényben magában vannak az említett feloldhatatlan ellentmondások. Olyan szinten korlátozzák a testület mûködését, hogy éppen csak arra nem kell még engedélyt kérni a bíráknak, hogy kimehessenek a mosdóba.

Teljes biztonsággal mondhatom: a negyedik módosítással az Alaptörvény az alkotmány funkcióját nem tudja ellátni, a szöveg megszûnt alkotmány lenni, Magyarországnak már nincs alkotmánya. Alapvetõ jogok feltétlen garantálása nélkül egy alkotmány nem alkotmány. Az a szöveg, ami április 1-jén a módosítással hatályba lép, az alkotmánybíráskodásra, alkotmányossági vizsgálat lefolytatására alkalmatlan.

A Köztársasági elnök úr aláírta, de Áder János nem járt el korrektül; egy formai hivatkozás ürügyén „meglógni”, félrevezetni a polgárokat nem korrekt. Az elnök úr nem látta el az Alaptörvény szerinti funkcióját, pedig erre esküt tett. A jövõre nézve ez azt jelenti, hogy ha az államfõ például kap majd egy olyan módosítást, amellyel az Alaptörvénybe iktatják, hogy a következõ választások 2090-ben lesznek, akkor erre is azt mondja, hogy nincs mit tenni, öt napon belül alá kell írni? Az általa elõadott érvelés azt jelenti, hogy bármikor bármit alá fog írni, ha annak az lesz a címe, hogy „Az Alaptörvény módosítása”.

A jog lehetõségei kimerültek. Tavaly azt mondtam az egyik akadémikus – nem jogász – ismerõsömnek, hogy ez vagy az a törvény nagyon könnyen elõkészíthet egy diktatúrát. Azt válaszolta, hogy õ nem fél a diktatórikus törvényektõl. Értettem, hogy mire gondol: azok a törvények történetesen az õ szája íze szerinti diktatúra felé viszik az országot. Az emberek jó része így gondolkodik: ez nem jogállam, na és?






















Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.66 másodperc
2,938,848 egyedi látogató