"BUÉK" minden kedves olvasónknak! Szerkesztõség.: ÁLDÁS, ÁLDÁS, ÁLDÁS

Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértõl zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a Csíki hegyek, Erdély hegyein sûrû fellegek? Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erõre kél, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tûz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk! Halott vitézek lelke jár velünk. Elõttünk száll az õs Turul-madár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály! Ember lakol, ki ellenünk szegül, A székely állja, rendületlenül! Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok! Elõ velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyûk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket! Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végsõ harcban: egyedül leszünk! És a honszerzõ hõsök hantja vár, Ha odavész az õsmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát! Megmozdulnak mind a Csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot! Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!