Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 3

-> Online tagok: 1
KennethExomi

-> Regisztráltak: 319
-> Legújabb tag: Charleslooms

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Az utolsó Táltos...

Hírek


Az utolsó Táltos - Magyar monda, Wass Albert nyomán

Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben, barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelõtt itt rejtõzködtek az Öreg Õsten utolsó hûséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is.

Sok éven keresztül élt itt barlangokban, bujdokolva a papok és német-bizánci lovagok elõl.
Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Õsten hû szolgájára senki sem talált rá.
A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony hegyének hû védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.

Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen.

Tarisznya vállán, õseitõl örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tûzgyújtó szerszáma.
A hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bõrbe csomagolva.
A tihanyi apátság õrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és riadóztatta a zsoldosokat.
Szemük elõtt lebegett a veszprémi Gerhard úr által kihirdetett vérdíj.
A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos nyomába.
Az öreg hallotta, de nem fordult hátra.
Ha táltos lován lenne, akkor nem érnék utol!
De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg, csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában.

Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.

A távolság csak csökkent és csökkent az üldözõ zsoldosok és az öreg táltos között.
Az Öreg Õsten nem hagyta cserben hûséges szolgáját, hatalmas recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik mind odavesztek.
Az öreg biztos léptekkel ment tovább!

„Hála néked és áldás, vizeknek Ura!” mormogta.

A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és ezt azóta rianásnak nevezik.

Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek.
Szíve húzta, csak húzta.
Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta, összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.
- Ki vagy te, asszony? – kérdezte az öreg táltos.
- Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam – felelte a rimaasszony.
Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta:
- Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!
Az öreg megnyugodott, majd hozzátette:

„Áldja õt a Magyarok Istene!”

Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonynál tavaszig.
De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén.
Ment patak partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek.

Ez Székelyföld!
Az öreg táltos hazaért!

Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között.
Észre sem vette, hogy õsi hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítõkereszténység nem térítette el õket.

Õrzõk voltak õk.

Õsi szokás szerint bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették.
Áldomást ittak, az elsõ loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel oltották el.

Ismerték õstörténetünket, megõrizték rovásírásunkat.
Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint hallgassák Jézus cselekedeteit.
Az Öreg Õstenük mindannyiukat egyformán szereti.

Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Õsten.
Kiválasztotta a Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.

Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Õstenéhez.
Alattuk a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek.
Lábuk õsi földön, fejük az Égben.

Ketten voltak, az Öreg Õstenen kívül senki sem hallotta szavaikat, senki sem láthatta õket.

Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bõrbe tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot vett elõ, markolata aranyból, pengéje fényes, mint a Nap. Õsi rovásírás rajta.

- Isten kardja! – kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.

- Géza fejedelem úr óta õrizzük, sok elõdöm életével fizetett érte, de rejtekhelyét nem árultuk el.

Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja tiszta ruhába, hogy ha pedig az õ ideje is lejár, gondoskodjon új õrzõrõl.

A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:

- Esküszöm az élõ Egyistenre, a Napra, a Holdra, a Vizekre, a Szelekre, a Szent Földre, hogy Isten Kardját életem árán is megõrzöm. Földanya ne fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha esküm megszegem.

Így volt ez évszázadokon át.
A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten kardjának gondját viselik.
Esküjüket õrzõrõl õrzõre elmondják, pontosan úgy, ahogy azt az elsõ õrzõ székely tette.

Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve.
Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltûnik székelység legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.

Minden õrzõ tudja az utolsó táltos búcsúszavait:
„Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti gyõzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani idõkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, ÖregÕsten parancsa szerint”

„Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti gyõzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani idõkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öreg Isten parancsa szerint”.
Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évrõl évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielõbb eljöjjön.



































Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.48 másodperc
1,929,013 egyedi látogató