Hús-vét. Egy kissé másként, mint azt, ahogyan eddig tanították velünk.

















Megfeszített Krisztus töviskoronával,
Áll a f?oltáron szenved? orcával.
Úgy érzem reám d?l a hatalmas kereszt,
A borzalmas látvány fogva tart, nem ereszt.

Évezredek óta így függ a keresztfán,
Nem értem, hogy miért? -felsem támadt talán-?
Hiszen feltámadt és felment a mennyekbe,
Miért került vissza megint a keresztre?

Ti feszítitek fel ?t, újra és újra,
Vétkeitek porát más szemébe fújva.
? a szeretetben hirdetett megváltást,
Ám Ti szünet nélkül gy?lölitek egymást.

Testvér ellen feszül sok keresztény ököl,
Érdekei szerint rágalmaz öldököl.
Késik a megváltás?
Ne is csodáljátok, a kínok jelképét kiárusítjátok.

Aranyból, ezüstb?l sorozatban gyártják.
S kegytárgyként árulják Krisztus keresztfáját.
Ti e szent jelképet piacra dobtátok,
mint ama ki?zött templomi kufárok.

Meddig kívánjátok megfeszítve nézni?
A töviskoronát fejére idézni.
Megváltást reméltek tán a feszülett?l?
Vegyétek le végre Jézust a keresztr?l!

Trubicza Ágnes
2008. július

"Ezt a verset egy nyugdíjas óvón? írta. Az oroszlányi templomban, ahol jobbhíján egy feszület az oltár, jött az ihlet. Azért küldöm el ...., mert Bennem már évek óta hasonló gondolatok kavarogtak, csak egyszer?en azt kérdeztem: miért kell minden évben megölni ?t?"