Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 5

-> Online tagok: 1
AnnaHoife

-> Regisztráltak: 353
-> Legújabb tag: Mestkichetext

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Fohászunk felhatol az égig?!

HírekA sólyom szárnyán

Sólyom száll a magyar égen,
úgy ahogyan réges-régen.
Elevenít ?s-emléket,
földre hozza Emesénket!

Sólyom száll a magyar égen,
nem legenda, látod mégsem!
Valóság ez és nem álom,
magasban a sólymot kerecsent látom!

Ott köröz fenn, figyel miránk,
hozzá fel szál fohászunk és imánk.
Istenünk szent lelke száll ott fent,
jaj, mennyi nyomort lát itt lent!

Sólyom száll a magyar égen,
olyan szépen, ahogy régen.
Ott köröz fenn a kék égen,
arany napunk közelében.

Arany napunk, arany kapunk,
ott egyszer majd, haza jutunk.
Hívogat a fény madarunk, Kerecsenünk,
mert id?nk végén, mind haza megyünk!

Ám itt van most a földi hazánk,
sok boldogság vár még itt reánk!
Mint a fák olyanok vagyunk,
hun-magyar földbe kapaszkodunk!

Gyökerünk elér Emeséig,
Ága-boga népmeséink.
Kibontja fekete haját,
tó tükrében nézi magát.

A dereka karcsú ékes,
rubint ajka édes mézes.
Két keble gömböly? és szép,
egész lénye gyönyör?ség.

Fia legendák királya,
anyja büszke lesz reája!
Sólyom szárnyon száll a lelke,
hun-magyar népünk segedelme!

Magyaroknak nagy Istene,
t?le ered Álmos neve.
Áldunk érte, ha segítesz rajtunk,
hozzád rebeg imát ajkunk!

Ugye nem hagysz minket elhagyottan árván,
Végs? romlásunkat látván?!
Kiterjeszted véd? szárnyad,
biztonságot ad szárnyad, árnya.





József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha elj? az id? - a sírok nyílnak fel,
Ha elj? az id? - a magyar talpra kel,
Ha elj? az id? - er?s lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk el?re,
Vérkeresztet festünk majd a határk?re
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz el?lünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!











MAGYAR MIATYÁNK

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
Tarts meg minket szeretetben,
Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,
Akkor se, ha méltatlanul szólunk.
Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,
Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.
B?neinket ne ródd fel, óh nékünk,
Rég fizetett érte, Hun s magyar népünk.

Szenteltessék meg a Te neved,
A bölcs?inkt?l a sírunkig Teveled
Igaz Hun s magyar hitben megmaradjunk,
Magyar voltunk mellett hitet valljunk,
Ne foghasson rajtunk, mi idegenek átka,
Áruló közöttünk sohase legyen.
H? gyermekként kövessünk Téged,
És örökké áldjuk Szent Nevedet.

Jöjjön el a Te országod,
Legyen velünk atyai jóságod,
Minden Hunt magyart szerte e világban,
Térdre hulljon hálaadó imában!
Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,
Kopogtató testvért ki ne zárjuk.
Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,
Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.

Legyen meg a Te akaratod,
Harangok hirdessék diadalod,
Jóság lakjék Hun és magyar szíveinkben,
Örömöd teljék gyermekeinkben.
Add, közülünk egy is el ne vesszen,
Minden útjuk Tehozzád vezessen.
Magyar honban, idegen világban,
Tartsd meg ?ket örök Hun és magyarságban.


Add meg a mindennapi kenyerünket.
Lágy es? öntözze földjeinket,
Éltet? Nap arany napsugára
Áldást hozzon a Hun s magyar hazára!
Sz?l?t roskadjon minden hegyhát,
Virág nyíljék, merre csak szem lát.
Legyen b?ség halakban, vadakban,
Gyermekáldás a Hun s magyar falvakban.

Bocsásd meg a b?neinket,
Kínzó súlyuk régen gyötör minket,
Szent Orcádat fordítsd felénk végre,
Engeszteljen népünk szenvedése.
Tisza táján nagy hontalanságban,
Fényes Erdélyben és Vajdaságban.
Simogasd meg fájdalmas orcánkat,
?rizd, védjed Hun s magyar hazánkat.

Ne hagyj minket a kísértésben,
Zárj bennünket jóságos Szívedbe,
Adjál nékünk édes békességet,
Barátunknak minden nemzetséget.
Add, hogy minden népek világában
Gyarapodjunk javakban és számban.
Hun és Magyarságban legyünk bátrak, h?ek,
Bajban soha ne legyünk kishit?ek.

Tied az ország, a hatalom, a dics?ség,
Mindenható hatalmas istenség,
Kérünk, hallgasd meg esdekl? szavunk,
Lássad, milyen nagy szükségben vagyunk,
Széttépett honunkban népünk zokog,
Megkínzott arcunk könnyekt?l ragyog.
Hallgasd meg bús, könyörg? imánkat,
Óh, add vissza nagy Hun s magyar hazánkat! Áldás!

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 1.47 másodperc
2,947,119 egyedi látogató