A “hajóhad” létezését megtudva, meg kell változtatnunk a “honfoglalásnak” nevezett HAZATÉRÉSÜNK történetében azt az állításunkat, hogy “bizánci hajók szállították felfelé a Dunán a hazatér? magyar családokat”. Ugyanis nem a bizánci flotta hanem a saját, magyar hajóhad hozta HAZA a nép zömét, valószín?leg a kézm?ipari szerszámokkal és a gépekkel együtt. Csak a kardgyártás maradt Kijevben – talán a tarján nemzetség felével – a vikingekkel való megállapodás szerint, mert a mágikus kardok gyártása a Kárpát-medencében folytatódott.
Az idegen nép ?szinte, jó indulatú feljegyzése igazolja, hogy ?seink olyan iparral és képzettséggel bírtak, ami még manapság is tudást követel. Itt jelentkezik az általam felvetett ipari m?veltség. Kérdés az is, milyen iskolarendszerük volt, hogy ezt a nagyszer? ipari m?veltséget, tudást át tudták adni az ipari tömegnek. Algebrával, matematikával, geometriával, stb. kell tisztában lenni, hogy hajót építsenek!
“… Árpád korában, 900. év jún. 29-én volt Velence Köztársaság és a magyarság között az els? tengeri ütközet. Velence részér?l Pietro Tribune Dózse személyesen vezette hajóhadát az ütközetbe. Bár a támadók kisebb hajókkal rendelkeztek, mégis a gyilkos csata diadala a magyarok felé hajlott. Már-már megrendült az akkori világ legnagyobb tengeri hadereje. A Dózse lelkesít?, hazafias beszéddel igyekezett lelket önteni harcosaiba, úgyhogy mégis, nagy er?feszítéssel sikerült visszaverni a támadókat. Ebb?l kit?nik, hogy a magyarok a IX. század végén hajókkal rendelkeztek és magát a Lagúna-várost is bevenni törekedtek. Tehát ebben az id?ben a magyaroknak a tengerészethez és a hajóépítéshez is érteniök kellett.”

(Prof. Badiny Jós Ferenc, A Káld-Pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása, ?si Örökségünk Alapítvány, Budapest, 1999, 129-130. old.)

ózsef Attila NEM! NEM! SOHA!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha elj? az id? - a sírok nyílnak fel,
Ha elj? az id? - a magyar talpra kel,
Ha elj? az id? - er?s lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk el?re,
Vérkeresztet festünk majd a határk?re
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz el?lünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!