Róma öröksége
Mit hagyott ránk Róma híres öröksége?
Hosszú távon ma is még él? szellemisége
Már az alapításnál, az sok mindent elárul
A két testvér, Romulus, Remust legyilkol
Ránk hagyta a virágzó Karthágó elpusztítását
Hódító hadjárataival az ellenálló gallok kiirtását
Az amfiteátrumokat, hol gladiátorok ölik egymást
Hol a keresztényüldözésben a híveket vadak marcangolták
De ránk hagyta szintén Jézus keresztre feszítését
A legsúlyosabb örökséget, a káini szellemiséget
A rabszolgatartó társadalmak modern változatát
A kapzsi, harácsoló, kizsákmányoló, züllött világát
Ránk hagyta a rabló, hódító, véres háborúkat
A mások fölötti, er?vel való, terjeszked? uralmat
A népirtások nagy tanítómestere, m?vel?je volt
Az áll valláson keresztül világhatalmat gyakorolt
Ránk hagyta a züllött, erkölcstelen emberi létet
Mi a világot hosszútávon nyomorba döntött
Az utódállamokba még ma is érezteti a hatását
Szenvedjük azt sajnos, mi már két ezer éven át
Nyugat Európa ennek lesz most végzetes áldozata
Mert a hit nélküli fert?, anyagi, ördögi birodalma
Ki a más nyomorán teremt saját kiváltságos jólétet
És erre szerencsétlen, méltó népeket rákényszerített
A gyarmatbirodalom hatása még ma is tovább él
A pénz istenének ma már a világ nagy része behódol
Hát ez a f? öröksége, mely Európát pusztulásba viszi
A züllött Róma sorsára jut, a történelem vihara elsepri
És ahol a hatalom van, mocskos pénz is van
És a pénz gazdagságot teremt kiváltságosan
Egy sz?k réteg, d?zsöl?, luxus életmódját adja
A nagy többség pedig lesz ennek az áldozata
Az ? mintájára épül fel és m?ködik ma a világ
Mert a nyugatiak a világ politikáját, pénzel, uralják
?k szabnak irányt, folytonosságot évszázadokon át
És döntik romlásba az erkölcsös fele tisztaságát
Mert a hatalomhoz, pénzhez húzódott a káini lelkület
Az befolyásolja szellemileg is az egész világ menetét
És szétterjedt általa az egész nyugati, gyarmati világban
Róma nyoma a felfogásban, lelkekben, ma is ott van
Csíkszereda 2019 V. 6

Édesanyám tésztát dagaszt egy nagy tálban megkel..., ezt az érzést villantja be Valami vagy Valaki. Érzem, nagy tanítás lesz ebb?l is.
A fürd?kádban ülök és jön-jön elém a gyermekkor képekben. Édes anyu mindig bekötött fejjel gyúrt-dagasztott és fehér kötényt kötött maga elé, felkészült, mint pap a misére. El?ttem van most is, ahogy fürge kezei járnak és kelt tészta lesz bel?le, mert azt a régi asszonyok olyan jól dagasztották, hogy Anyukám keze alól ami kikerült, olyan finomat azóta sem ettem, pedig én is sütök kelt kalácsot. Beledagasztotta a Szentem a lelkét is, amikor a homlokán gyöngyöztek az izzadság cseppek. Most is el?ttem van, óh be sokszor néztem áhitattal, mert Anyai szíve olyant varázsolt, amilyet a pap se tudna a katedráján.
Nekem a család szentségén keresztül jött le az Ige, mert úgy értettem meg mi a szent dolog, az a tett, amit az ember szeret? szívvel tesz a másikért. S ezt a misén se lehetne szebben prédikálni, mert nekem otthon a szívemb?l jött és éreztem Édesapámon át az Atyát, Anyukám cselekedetein keresztül a Gondoskodó Anyát, s volt ? - Nagy Boldogasszonyi mikor összeszedett minket és este megferesztett és ágyunkhoz bújva betakargatott és akkor nyugodott meg mikor egybe szedett, mint a kotlós a kis csürkéit és betakart véd? szárnyaival. Mert az Édesanya ölébe minden gyermeke bele fér. S ahogy mondani szokta : Egy asszony köténye akkora, hogy mindent eltakar.
Na térjek vissza - a tálban közben megkelt a kalácsnak való és béteríti a nagy asztalt vele, akkorára dagadt. Lesz ebb?l mit enni a családnak. Anyukám mindig naggyal mérte, mint a szívélyes székelyek. Nem láttam, hogy mérleggel, hanem mindig a szívével mérte. Majd ha végig hallgatod a végére megérted. Mindig úgy emlékszem rá, hogy soha el nem fogyott ami bel?le áradt. A f?zést a sütést úgy tervezte, hogy csak az Isten érti meg, de mindenkinek jutott akinek szánta. Pedig nem voltunk módosak, de aki hozzánk betért, b?séggel távozott. Hogyan? A jó magyar szívélyes s feln?ttként hallottam el?ször , a székely egy kicsivel több. Nem voltunk dicsekv? fajták, de való igaz , a székely egy kicsivel többet mér a szívéb?l, ezt már megtapasztaltam, ahogy sok felé jártam. Menj el Erdélybe székelyek közé s megérted mir?l beszélek. Anyám szívében sem éreztem soha irigységet. Mindig azt mondta : - Az irigyet a Jóisten se segéli meg. - Nézd meg leánykám Káin és Ábel óta minden b?n az irigységb?l ered. S nem igaza volt. Gondoljátok csak végig ! Gyerekként én is utána gondoltam. S be sokszor hallottam még egy másik szava járását, ha igazságtalanul történtek felénk a megítélések, vagy a gazság haladt elébb a jóságnál. Ha valamely tett hatalomból elkövetve , csorbult az igazság. - Úgy utálom , mint a b?nömet. - ilyenkor így fogalmazott. Pedig Jó Édesanyámnak ott a mennybe, ha keresnek , se találnak, mert érzem Szent Péter beeresztette
Biszak Rita

Magyar cirkusz
Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörny? volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
– Én arra a vörösre fogadok!
– Enyém a zöld inges legény!
– Szorítsd, te Árpád-címeres!
– A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéb?l folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszel?sen
a véráztatta csatatérre.
A néz?k elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.
Bajorerd?, 1947
Wass Albert