Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 7

-> Online tagok: 2
EvaHoife, Nabaccecy

-> Regisztráltak: 353
-> Legújabb tag: Mestkichetext

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Róma által rabigában

HírekRóma öröksége
Mit hagyott ránk Róma híres öröksége?
Hosszú távon ma is még él? szellemisége
Már az alapításnál, az sok mindent elárul
A két testvér, Romulus, Remust legyilkol
Ránk hagyta a virágzó Karthágó elpusztítását
Hódító hadjárataival az ellenálló gallok kiirtását
Az amfiteátrumokat, hol gladiátorok ölik egymást
Hol a keresztényüldözésben a híveket vadak marcangolták
De ránk hagyta szintén Jézus keresztre feszítését
A legsúlyosabb örökséget, a káini szellemiséget
A rabszolgatartó társadalmak modern változatát
A kapzsi, harácsoló, kizsákmányoló, züllött világát
Ránk hagyta a rabló, hódító, véres háborúkat
A mások fölötti, er?vel való, terjeszked? uralmat
A népirtások nagy tanítómestere, m?vel?je volt
Az áll valláson keresztül világhatalmat gyakorolt
Ránk hagyta a züllött, erkölcstelen emberi létet
Mi a világot hosszútávon nyomorba döntött
Az utódállamokba még ma is érezteti a hatását
Szenvedjük azt sajnos, mi már két ezer éven át
Nyugat Európa ennek lesz most végzetes áldozata
Mert a hit nélküli fert?, anyagi, ördögi birodalma
Ki a más nyomorán teremt saját kiváltságos jólétet
És erre szerencsétlen, méltó népeket rákényszerített
A gyarmatbirodalom hatása még ma is tovább él
A pénz istenének ma már a világ nagy része behódol
Hát ez a f? öröksége, mely Európát pusztulásba viszi
A züllött Róma sorsára jut, a történelem vihara elsepri
És ahol a hatalom van, mocskos pénz is van
És a pénz gazdagságot teremt kiváltságosan
Egy sz?k réteg, d?zsöl?, luxus életmódját adja
A nagy többség pedig lesz ennek az áldozata
Az ? mintájára épül fel és m?ködik ma a világ
Mert a nyugatiak a világ politikáját, pénzel, uralják
?k szabnak irányt, folytonosságot évszázadokon át
És döntik romlásba az erkölcsös fele tisztaságát
Mert a hatalomhoz, pénzhez húzódott a káini lelkület
Az befolyásolja szellemileg is az egész világ menetét
És szétterjedt általa az egész nyugati, gyarmati világban
Róma nyoma a felfogásban, lelkekben, ma is ott van
Csíkszereda 2019 V. 6

Édesanyám tésztát dagaszt egy nagy tálban megkel..., ezt az érzést villantja be Valami vagy Valaki. Érzem, nagy tanítás lesz ebb?l is.
A fürd?kádban ülök és jön-jön elém a gyermekkor képekben. Édes anyu mindig bekötött fejjel gyúrt-dagasztott és fehér kötényt kötött maga elé, felkészült, mint pap a misére. El?ttem van most is, ahogy fürge kezei járnak és kelt tészta lesz bel?le, mert azt a régi asszonyok olyan jól dagasztották, hogy Anyukám keze alól ami kikerült, olyan finomat azóta sem ettem, pedig én is sütök kelt kalácsot. Beledagasztotta a Szentem a lelkét is, amikor a homlokán gyöngyöztek az izzadság cseppek. Most is el?ttem van, óh be sokszor néztem áhitattal, mert Anyai szíve olyant varázsolt, amilyet a pap se tudna a katedráján.
Nekem a család szentségén keresztül jött le az Ige, mert úgy értettem meg mi a szent dolog, az a tett, amit az ember szeret? szívvel tesz a másikért. S ezt a misén se lehetne szebben prédikálni, mert nekem otthon a szívemb?l jött és éreztem Édesapámon át az Atyát, Anyukám cselekedetein keresztül a Gondoskodó Anyát, s volt ? - Nagy Boldogasszonyi mikor összeszedett minket és este megferesztett és ágyunkhoz bújva betakargatott és akkor nyugodott meg mikor egybe szedett, mint a kotlós a kis csürkéit és betakart véd? szárnyaival. Mert az Édesanya ölébe minden gyermeke bele fér. S ahogy mondani szokta : Egy asszony köténye akkora, hogy mindent eltakar.
Na térjek vissza - a tálban közben megkelt a kalácsnak való és béteríti a nagy asztalt vele, akkorára dagadt. Lesz ebb?l mit enni a családnak. Anyukám mindig naggyal mérte, mint a szívélyes székelyek. Nem láttam, hogy mérleggel, hanem mindig a szívével mérte. Majd ha végig hallgatod a végére megérted. Mindig úgy emlékszem rá, hogy soha el nem fogyott ami bel?le áradt. A f?zést a sütést úgy tervezte, hogy csak az Isten érti meg, de mindenkinek jutott akinek szánta. Pedig nem voltunk módosak, de aki hozzánk betért, b?séggel távozott. Hogyan? A jó magyar szívélyes s feln?ttként hallottam el?ször , a székely egy kicsivel több. Nem voltunk dicsekv? fajták, de való igaz , a székely egy kicsivel többet mér a szívéb?l, ezt már megtapasztaltam, ahogy sok felé jártam. Menj el Erdélybe székelyek közé s megérted mir?l beszélek. Anyám szívében sem éreztem soha irigységet. Mindig azt mondta : - Az irigyet a Jóisten se segéli meg. - Nézd meg leánykám Káin és Ábel óta minden b?n az irigységb?l ered. S nem igaza volt. Gondoljátok csak végig ! Gyerekként én is utána gondoltam. S be sokszor hallottam még egy másik szava járását, ha igazságtalanul történtek felénk a megítélések, vagy a gazság haladt elébb a jóságnál. Ha valamely tett hatalomból elkövetve , csorbult az igazság. - Úgy utálom , mint a b?nömet. - ilyenkor így fogalmazott. Pedig Jó Édesanyámnak ott a mennybe, ha keresnek , se találnak, mert érzem Szent Péter beeresztette
Biszak Rita

Magyar cirkusz
Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörny? volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
– Én arra a vörösre fogadok!
– Enyém a zöld inges legény!
– Szorítsd, te Árpád-címeres!
– A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéb?l folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszel?sen
a véráztatta csatatérre.
A néz?k elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.
Bajorerd?, 1947
Wass Albert





Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 3.68 másodperc
3,095,160 egyedi látogató