Hunok Nagy Szövetsége

Navigáció

Felhasználók

-> Online vendégek: 11

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 356
-> Legújabb tag: Stacyseade

Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Csak minél el?b jönnél már...?!

Hírek


A legnagyobb Hun Királyunk Atilla... Adja meg nekünk ismét az Ég, Atilla újból köztünk lehessél! Áldás!
Fohász Atilla Hunok Nagy Királyunkhoz
Ó Atilla, Bendegúz vére, hunok nagy királya,
Reszketett Európa kardod, ha látta.
Félt t?led nap Kelet és nap Nyugat,
Reszkettek t?led minden nagy birodalmak.
Most kellene jönnöd, szólítanálak!
Nagy szüksége van a nemzetnek reád Atilla!
Fiai földön futóvá váltak !!!!
Múlt században nyögtük
A háborúk vérontását,
Nemzetünk szétdarabolását.
Elmúlt a nemzet harcokkal tele százada,
Még sem lett könnyebb, jött a nyugat hada.
Bankok hada zúdul most az új korban ránk,
Eladták földjeink, gyáraink enyészetté vált.
Úgy jártunk, mint K?m?ves Kelemen,
Mit eddig építettünk, eladták, lebontotta idegenek hada, Atilla nagy királyunk. kérünk segíts?!
Most már csak gyötrelem ifjúságunknak az élet
Amiért mi megdolgoztunk idegené lett.
Hátát tartja az öregek megrokkant hada,
Nem lesz ki öregségükben gyámolítana.
Nehéz sorsunkban demokráciát hazudnak,
Elveszik kulcsát a nincstelen Hunnak, s Magyarnak.
Pedig itthon is lehetne élni, összefogni,
Megmaradt földjeinket szorgalommal megmunkálni.
Pártok számai már több, mint az ember
Mindegyik csak uszít, dolgozni nem megy.
Külhonból csak saját népét bántja,
Nyugalmát a nemzet, sehol nem találja.
Fogy a nemzet, de hogy jutunk ebb?l elõre?
Jó lenne, ha az ifjúság maradna, ne csak menekülne?!
Hitünk az még megmaradt, amit ránk hagytak Atilla,
Abban bízunk van még hite a Hunnak és Magyarnak!
Reményünk az halovány, de ha összefogunk,
Nem veszünk el, talán el?bbre jutunk.
Távozó ifjúságunk, majd csak haza találnak,
Miel?tt más országba szolgává válnak.
Hit, remény, szeretet és béke,
Ezt kívánom, hogy eljöjjön a nemzetre, még
Ebben az évben!
Mert megérdemli a Hun Magyar Nemzet,
Kinek oly nagy h?s fiai voltak, rájuk mindenki felnézett!
Talpra álljon, s jobb legyen a sorsa minden Hunnak és Magyarnak!
A nap örömmel térjen e hazán nyugovóra.
Áldás Testvérek Nagy Bálint Hun Kende



Magyar!

Mi lett te bel?led,
hova is jutottál?
A kényelem oltárán,
mindent feláldoznál?
Ember voltál,…..
s lám mivé is lettél?
önmagad csapdájába,
mélyen bele estél!
A késznek varázsa,
a semmittevésben.
Elgyengít téged,
a vágynak e tükrében!

Óhajod lesve,
mindent megkaphatsz.
Cserébe azt tedd,
amit ?k akarnak!
Elveszik lelked,
hogy manipulálják!
gondolataidat,…
nem ?k nem kívánják!
Ellen?riznek és figyelnek téged,
de ha kilógsz a rendszerb?l,
akkor azonnal véged!

Helyetted építik fel ezt a világot,
hogy megtudják valósítani,
sz?rny? nagy álmuk!
S így lettél szolga,
de te észre sem vetted!
Haszon és érdek,
ami folyik körülötted!
Hatalom és pénz,
ami itt fontos!
Titokban nélküled,
zajlanak e dolgok.

Nem vagy más,
darab a mennyiségben.
Egy szám csak,
a statisztika tükrében.
Ébredj fel,
az álnokság ködéb?l.
e b?bájnak hamis erejéb?l!
Légy te az,
aki egykor voltál régen!
S a sorsa ott van még,
saját kezében,
magyar!

















Véres századok

Nemes Árpád-háznak huszonkét királya,
megtért ?seihez ezerháromszázra.
Közülük túl korán, tizennyolcan haltak.
Születésük éve, egy sem ért harmincat.

Vérvonaluk mint-ha soha nem lett volna,
értelmetlen halált, koronájuk hozta.
Az, ki ellentmondott Anya Szentegyháznak,
megérezte ízét, mérgezett pohárnak!

Azt a kort árulás, halál jellemezte.
Ki koronát kapott? Meg volt írva veszte!
Mindig élt ki hátul állt a rég' várt sorban,
azt ki el?tte volt, gyorsan félre rakta.

Alig háromszáz év, elég volt a véghez,
s nem született utód Árpád nemzetséghez!
Idegen vérvonal került Magyar trónra,
úgy elt?ntek, mint-ha nem is lettek volna.

Luxemburgi, Anjou, Jagelló, Hunyadi,
Lotaringiai, Habsburg, Szapolyay.
E házakból lettek királlyá hazánkban,
kikr?l már tanultunk a jelen világban.

Sötét középkorból, az új korba léptünk.
Kódexekben írták, mennyi bajt átéltünk.
Ám e történetek, vérrel lettek írva!
Mintha nemzetünket, megátkozták volna

http://agrofly.ch/

A Nemzethez

Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemt?l;
Fájdalom és düh habzik szívembe'!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Új viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkr?l az álom.
Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az els?k közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi id?d lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
"Mindent nyerni, vagy mindent veszíteni!"
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.
Oly sokáig teng?dtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.
Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!...
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.
Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek színér?l!
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon úgy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
ó de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dics?ség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sóvárognánk.
Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanul és
Oly er?vel törj ellenségedre.
Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér simúl kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy köz?lök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
A halálos ítéletet rájok!
Százezerszer sújtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán folyik is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könny? bánni küls? elleninkkel,
Ha kivesznek e bels? bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!
Pest, 1848. augusztus

Verje meg az Isten !

Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja-fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
?si jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszín? lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszer? két kezének
Tüzes ostorával!

Pósa Lajos: (1850-1914)

Hozzászólások

Még nem küldtek hozzászólást

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Generálási idő: 5.35 másodperc
3,383,804 egyedi látogató